Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-09 / 239. szám

Kosdly művezeti — jege­nye termetű, negyvenes, fakó­szőke férfiú — már összeállí­totta a nős hajókovácsok csa­patát Maga mesterkedte a tréfás rajzolatú plakátot, s épp kiteszi akkurátusán a táblára a csarnokban, ahol vaslemezeket egyengetnek... iAz évszázad mérkőzése!-“ Tavaly a nőtlenek győztek, nődé azóta Kosály Feri, a középcsatáruk — az öreg uno­kaöccse, megnősült, elvette Je­linek Ágit, aki a regiszternél dolgozik, ahol három nyelven kell tudni... s különben ré­gi, óbudai hajóépítő családból származik, az apja neves ács, brigádvezető. Odafut néhány tiú, letépnék a nevezetes pla­kátot — ha nem őrizné a mű­vezető! Tudják azonnal a sza­bályt: Ferinek még a régi csa­patban kéne játszania, nem­régen volt az esküvő, hiszen még a bajnokságban is van hat hónap várakozás. Régi ka­lapból sikerített sityakban vannak az izmos hajóková­csok S kissé hangosan be­szélnek a csengéstoen-döngés- ben. Valaki felröppentette a legfőbb érvet: Feri még a le­génybúcsút sem fizette meg, nem tekinthetik nősnek! Node a művezetőt sem a gólya költötte! Felment a ten­gerjáró hajóra, ahol az állá­son dolgozott a középcsatár, és minden teketória nélkül azt mondta neki: — Mehetsz az irodába, még ma felveszed az újítási jutal­mat, elintézem! Senkinek meg nem mondom, mennyit kaptál, te gyerek... Engem faggat­hat apósod, anyósod, hanem fizesd meg a legénybúcsút De a vasárnap délelőtti meccsen bevágj egy hármast a nőtle­nek kapujába, megértetted?! Feri sem nőtt kisebbre a nagybátyjánál, ugyanolyan szőke, mint az öreg, amúgy arcra is hasonlítanak Mivel nem kenyere a sok beszéd, egyet bólintott, és dolgozott tovább az egyengető kalapács­nál Lepislantott a magasból a csarnokba, ahol csődület volt a táblánál. Lehetett lát­ni, hogy a kis gömböc Bü­kéi kitette már a választ — hogy a nőtlen hajókovácsok a pályán sem ijednek meg: s kiabált, hogy az összeállí­tásban ott' van Kosály Feri, az őnálúk játszfik vasárnap kö­zépcsatárt Bilkei — akinek szerelő a szakmája — szintén felkapaszkodott a magasba Ferihez: — Képzeld, öregem — mondta szuszogva —, az öreg kiabál. Csak nem ígértél neki valamit?! Ugye, idén még ve­lünk játszol a nagy derbin! No... felej már valamit Feri kezében nem állt meg a kalapács, nagysokára szólt: — Említsd meg a fiúknak, estére a Sípos Halászkertibe megyünk. Megfizetem a le­génybúcsút De azt megmon­dom, tíz órakor fizetek és us- gyi hazafelé. — Helyes, öregem, helyes! Már csak a nagy meccs miatt is, vigyázni kell az erőnlétre, mi?! — Bilkei megnyugodva, óvatosan ereszkedett lefelé a hevenyészett vaslétrán a ha­jótestről, amely ott sötétlett még a sólyán, aládúcolva, fes­tők is dolgoztak rajta, mázol­ták rá a piros míniumot. Ki nem volt még ilyen le­génybúcsún? Feriben tíz óra­kor megmozdult a becsület. Szedelőzködött is, de aztán csúfolni kezdték a fiúk, hogy legyűrte őt a papucskormány, nem hiába Jelinek Ági világ­életében rátarti lány volt! S aztán az anyja uralkodik a jólelkű emberén, biztosan ku­koricára térdeltetné a vejét is, ha az késne félórácskát! Sz ntiványi Kálmán: Jleg. bujbtíeui — Olyan sokáig tart ez a legénybúcsú, nem bírom ott­hon magamban. — Aztán mintha szédülne, megtámasz­kodott az asztal sarkán, s ráz­ta a fejét, hogy nem ül le. Persze, hogy másik vendég- bőL öreg Jelinek keményen Feri látta a szemén, elpitye- lőbe mentek. Aztán a harma- akart szólni, de látta, hogy a regheti magát, intett a pincér- dákba. Nem tudom, hány óra fiúnak könnyes a szeme. Azt nek- fizetett lehetett, de annyi bizonyos, dörmögte zavartan: Bilkeá látta, mi a helyzet. t^ságaÍ^^S’od™t1TMa- • ~ N° fene! Agi otth011 itat- ~ Node> Ferikém’ svadat lom utcába, ahol Jelinekék ^icSSdtáí" e\* Terivé ****’ VelÜ"k játSZt>1 h°lnap! vaskerítéses háza van. Három vöm? - Srigorúbb’lett - Ne T* Vagy a a1*®öbb foCÍSta * J? ,r°U ,* nU áL , hagyd el magad, te! Ha nem sólyan • • • Akar a Syar aze5fíkerít«Sfc tudnád> 611 annak idején há- tapétában játszhatnál, ha Étikéi rezegtetve énekelt romnapos legénybúcsút tartót- jamal... Lemond­Sötét volt a ház, nem móz- tam... De most már elégi ^ a ^ocir^> mert szerelmes dúlt odabent senki a harma- csavargók járnak a kömyé- lebtél • ■ ■ Jó> meS üss! Ha 5 *», s «ta «W nyitva voi, bámulta az ablakot, és majd- a ház, az a szegény lány éb- u e''' na®yon hárlek. Ha te leszel az ellenfél kö­zépcsatára, akár ki se áll­junk! Mégis mi vagyunk a barátaid, ugye, Ferikém!? Feri azt mondta eltökélten: — Holnap még veletek ját­szom. — Aztán, elment a fe­leségével. Otthon finom vacsora és fürdő várta Ferit, anyósa meg korhelylevest is készített (Ta­nem elsírta magát, haragudott ren várt rád! Nohát... dol- a cimboráira. gózz csak! Szervusz. Majd ve­Az igazat meg hell mon- lem jössz ma haza. — s ei- dani; odabent nem aludtak. menf a szekercés após. Jelinek ugyan békésen hor- Beleavatkoztak a fiúk: az költ a maguk szobájában, mig após rendes gyerek, hanem a muzsika fel nem ébreszted- azért a kardos anyóst nem te, hanem Ági egy szembú- értana megtanítani! Úgyis nyást sem pihent hallgatta e^re 324 híreli, különb vöt az anyja sirámait, aki mondta szeretett volna a lányának, a magáét... Lám, garázda, hajókovácsot. karhely tesz Feriből, nem hiá­ba legénykorában mindig a cimborákkal lógott! Mosd kell megtanítani, az első esetnél, hogy soha többé! Ó, a fér­fiak! S mondta az anya a szörnyű példákat, milyen volt Ián soha nem volt ilyen ked- Feri mégis hazament volna, vés a vejéhez.) Sőt: szipogva de apósának különmunkája bocsánatot kért, hogy a kul- akadt a gyárban. Kereste a csat a zárban felejthette, azért . „ . , , ... regiszternél a feleségét — Ági nem kellett volna elrohannia­e tetm, agy ígérje meg, ejmenj m^r_ Mi lesz? A bar- A szerelmes középcsatár ép­madik éjszakát is Bükéinél pen az álom legmélyére za- töltse? Ugyan, hazamegy ő hant a szoros ölelésben, ami- .... , egyedül is! Kitől féljen? S kor a kertben felhangzott a ifjú korában Jelinek, az ács! jöttek a fiúk, holnap lesz a gitárszó és Elükéi éneke. Ma- MUyen rettentő töredelmeket el felejtse, velük ga anyóe gyújtott ki, Je­áüt ki mellette menyecske ke!1 játszania. Nem profi fo- Unek egy kupica saját csorga- korában is. Az igazsághoz tar- cisták ők, egy pohár sört tású pálinkára invitálta a fiú- tozik, hogy Ági kerített gyér- azért megihatnak a győzelem- kat> s csafc Bilkei mentegető- tyát — mert az éjjeli zenére —»i ............ , . , re zését lehetett haliam: men­s zamitott egy kicsit —, ka- ott ültek a kert vendéglő- nek már> de a holnapi mecs­pott leánykorában is Feritől ben, felhajtottak már egy po- ^ simítanak Ferire! —, de kigyujtania nem lehe- hérral valamennyien. Feri , _ , , , , , tett, azt megakadályozta az még hozzá se nyúlt Azt bá- • • • A közepcsataf es a jeie- öregasszony. Valósággal ló- múlta, hogy a görcsös jávor- tégt, akik átkínlódták az el- gott a lányán, úgy cibálta el fáról lehuüt egy piros, száraz múlt éjszakákat, későn eb­“ ^ -«*» ÄJ'USS'E. Bilkei rikkantott kmt va- az apadó sörhabon. Csend bók mint elszabadult rugó — lamit — nagy szégyen érte lett, elhallgattak a fiúk, Bili már játszanak a pályán, és ő őket! —, s mire a hálóingben kei zavartan krákogott mindkét csapatból kimaradt! vacogó Ági kinézhetett, el- a kerthelyiségbe Ági jött 'egalább a második fél­mentek mind! Feri is, aki szé- be mosolyogva. Szívfájdítóan biztatta — de a^ mosolygó gyenszemre próbálgatta a ki- szép volt — könnyű kötött anyós nyitott be. Már megte- lincset, babrált a maga kul- kosztümben, ovális barna ar- rített, s olyan reggelihez in- csával, de az anyós úgy iga- cán lányos mosoly. Pattogtak vitálta őket,min* a nászéjsza- zitotta, hogy belülről is ben- a fiuk, szekeket penderítettek, gandolt> <je mivel a fele­ne legyen egy másik kulcs, s a fiatalasszony könnyedén sége is ölelte, hát nem tu- Szabályszorűen kizárták! Ági mondta: dott elmozdulni, rákezdte a sírást, férje után futott volna, de anyja nem engedte! °reg Jelinek ká­romkodott egy kiadósat és le­dőlt, horkolt tovább. Napközben nem találkoztak a gyárban. Ági ugyan el­ment a sólyára, kék köpeny­ben, az átvevőkkel, de fel sem nézett a magasba, mint máskor, mintha nem tudna, hogy bűntudatos férje kihajol a vaskorláton, Bükéi meg ott óg-móg mellette, hogy az anyóst meg kell tanítani', ne engedje magát csúffá tenni! Hogyan történt, hogyan nem, este megint bementek, hogy megigyanak egy pohár­ral. Az nem vitás, hogy Feri­nek haza kell mennie, de előbb ünnepélyesen ígérje meg: — A nőtlenek csapatá­ban játszik vasárnap! S a bá­natos fiú hallgatott... aho­gyan röppentek az órák, fo­gyott a bátorsága. Hogyan menjen a Malom utcába, me­gint késő éjjel? Ha megint nem engednék be? Bilkei le­génylakásán hált, egy szet- nyitható ágyon. S fejfájósan, rosszkedvűen ment reggel a sólyára. Alig kezdett dolgozni, egy­szer csak megállt mellette az apósa, s mintha éppen az áll- - nyzatot vizsgálná, szekercé- jável igazított az ácsolaton. A fiúk elhúzódtak Feri közelé­Papp Árpád: EMLÉK A PARLAMENTRŐL Az apám korosztály ab éli öregek­nek, akik az elmúlt húsz évben is nemegyszer kétségbeestek, de tették findig, és teszik öregsé­gükben is, ami a legfontosabb: szántanak, vetnek, aratnak; akik közül sokan úgy érzik, hogy nemcsak a két világháborút, ha­nem a békét is ők vesztették el. Este, mikor a fáradt nap lement» diófák alá gyűlt a parlament. (Itatás után, csarno kból jött ükben, a megválasztott kül dötteknél hűbben.) Ott törvénykeztek, hallgattak, vitáztak. Dobszó nélkül is megtellett a sáncpart. Mérgük, mint megszítt pipa, felparázslott, nehéz szavak, vád, káromlások, átkok zúgtak a velük egy sorsból szakadtra, ki a fajtáját mégis megtagadta és a hajdani uraknál urabb: mint birtokára néz a falura. (Apám hallgatott, xneg-megkapta érvül: urat nevel a rend szer gyermekéből.) Volt ki vívódott, már háborodásig. Földtől-falutól men« kült a másik. Varázsszemzölden villogott a hold — a tiltott adó egyre szózatolt... Őrt állt a két fa, füleltek » lombok. Éjfél felé a parlament feT - 'lőtt; s ahogy különvál valótól arattak tovább vize n, főt álom, >jáson. A KÖNYVESPOLC parázs szóváltással egy- a feleségemnek —, jó is, hogy bekötött, bensőséges vem sieti el a dolgot. Kis­háziünnepség volt nálunk a ipari munka: lassúbb, de múlt hónap elején. Köny- alapos, ízléses. .. veim száma elérte a százat Csütörtökön lelátogattam a Szobánkban, a nagy aszta- műhelybe. Loskin úr csi- lon, a kis asztalon, a vitrin szolt, gyalult, fűrészelt és tetején, az ablak melletti politúrozott. Szeme gyanúsan széken és a rekamié sarkú- csillogott, azt hittem, nekem ban könyvből rakott tornyok örül, de egy gyanútlan pilla­magasodtak. Elnyeléssel fe- natban arcul legyintett lé­ny égették a családi békét. hellete. Volt benne vagy húsz — Így ez tovább nem maligánfok. a Feleségemnek nem szóltam. könyvszekrényt vagy poteoí nem szerzel, új könyvet nem hogy baj van a könyvespolc­hozhatsz haza. Egy szálat se! caj Nem csinálunk a lakásból ' porfogó könyvraktárt... Szombaton a kocsma előtt Lonci néni tanácsa az utol- találkoztam Loskin úrral. El­ső pillanatban, megváltásként borult tekintettel köszöntött, érkezett: ingatag térdállását megkemé­— Könyvespolcot kell esi- nyítette és rendreutasított: váltatni. A szomszédban dől- _ mf izgul a jövö S2(Mn_ gozik egy asztalos, Loskin ur, . . . azt mondják: olcsójános, be- batra rnegcsirmlom azt ava- szélj vele, fiam. cak polcot. Most pedig fizet­Loskin úr kifogástalanul hét egy fröccsöt. Nem mertem ellenkezni. — Még egy fröccsöt, az úr vetette oda Los­kin a pincérnek. És én it­tam. Elvégre a könyvespolc­ról volt szó. a A negyedik fröccs után az ké- asztalos nyakamba borult: — Én vagyok az idősebb, udvarias és szolgálatkész ipa­rosnak bizonyult. Még aznap feljött, lemérte a falat, költ- . .. ségvetést készített, és amikor *s ^szik • ajánlatát elfogadtuk, fars hangon jelentette ki: — A hét végén szállítom! De az ígért határidőre várva várt darab nem szült el. mm Sebaj magyaráztam szervusz, édes öregem! Aznap szó sem esett ott­hon a könyvespolcról. — Ha még egyszer berúgsz, — intett az asszony —, be nem teszed ide a lábad! — De drágám... — vé­delmeztem a jó ügyet —•, az asztalossal barátkozom. Jó emberi kapcsolat, tudod, hogy van az, sokat segíthet'... A könyvespolc szombatra sem készült el, de ennek komoly oka volt. — Vállaltam egy rekamiét, meg hat széket — újságolta Loskin úr a kocsmában. — Beláthatod komám, ez fon­tosabb, mint az a vacak. De rá se ránts! Utána jössz te! Az ember nem hagyja cser­ben a barátait. Nagyon megnyugtatott. Ereztem, viszonoznom kell valamivel a mester barátsá­gát: — Laci! — hívtam a pin­cért. — Két fröccsöt! Loskin utána kiáltott: — Hozhat két dupla ru­mot is! Két hét múlva, a hatodik fröccs után, Loskin vállon legyintett: — Rá se ránts, komám! Vállaltam három rekamiét és huszonhét széket... Rögtön utána jön a te hóbelevan- cod... Laci! Két dupla ru­mot! Koccintottunk. Újból eltelt két hét. S ak­kor történt a csoda: szombat délben beállított Loskin. Ami nála ritkaságszámba ment: józan volt, lehellete olyan tiszta, mint egy ma született bárányé. — Kész a könyvespolc! — közölte, mint egy katonai je­lentést. — Mindjárt hozzuk. Elborult arccal álltam á gangon és amikor a kapu alól a hevederen imbolygó könyvespolc kibukkant, meg­keseredett a szám íze. Olyan volt egészen amilyennek el­képzeltem. Nyolc szelvény, kettőhúsz széles, középen me­revítő, fénylett a szép, bar­na politúrozott oldala ... — Megérkeztünk —■ mond­ta Loskin. — Merre vigyük? Ott állt a polc a szoba kö­zepén, mint megtestesült ön­vád, elmarasztaló ítélet. Hogy utáltam, istenem, gyű­löltem, legszívesebben baltái ragadtam volna, hogy szi­lánkká hasogassam. Loskin kedveskedett: — Mutassa azokat a köny veket, segítek berakni. Követtem fürkésző pillan­tását. Hol volt már a sok kicsi bábeltorony, hol vol­tak a sokat szidott könyvek? Húsz-huszonöt kötet heveri szanaszét mindössze. — Ennyi az egész? Hol a többi? — kérdezte Loskin. na Megittam — feleltem. — magával. Dersi Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom