Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-09 / 239. szám
Kosdly művezeti — jegenye termetű, negyvenes, fakószőke férfiú — már összeállította a nős hajókovácsok csapatát Maga mesterkedte a tréfás rajzolatú plakátot, s épp kiteszi akkurátusán a táblára a csarnokban, ahol vaslemezeket egyengetnek... iAz évszázad mérkőzése!-“ Tavaly a nőtlenek győztek, nődé azóta Kosály Feri, a középcsatáruk — az öreg unokaöccse, megnősült, elvette Jelinek Ágit, aki a regiszternél dolgozik, ahol három nyelven kell tudni... s különben régi, óbudai hajóépítő családból származik, az apja neves ács, brigádvezető. Odafut néhány tiú, letépnék a nevezetes plakátot — ha nem őrizné a művezető! Tudják azonnal a szabályt: Ferinek még a régi csapatban kéne játszania, nemrégen volt az esküvő, hiszen még a bajnokságban is van hat hónap várakozás. Régi kalapból sikerített sityakban vannak az izmos hajókovácsok S kissé hangosan beszélnek a csengéstoen-döngés- ben. Valaki felröppentette a legfőbb érvet: Feri még a legénybúcsút sem fizette meg, nem tekinthetik nősnek! Node a művezetőt sem a gólya költötte! Felment a tengerjáró hajóra, ahol az álláson dolgozott a középcsatár, és minden teketória nélkül azt mondta neki: — Mehetsz az irodába, még ma felveszed az újítási jutalmat, elintézem! Senkinek meg nem mondom, mennyit kaptál, te gyerek... Engem faggathat apósod, anyósod, hanem fizesd meg a legénybúcsút De a vasárnap délelőtti meccsen bevágj egy hármast a nőtlenek kapujába, megértetted?! Feri sem nőtt kisebbre a nagybátyjánál, ugyanolyan szőke, mint az öreg, amúgy arcra is hasonlítanak Mivel nem kenyere a sok beszéd, egyet bólintott, és dolgozott tovább az egyengető kalapácsnál Lepislantott a magasból a csarnokba, ahol csődület volt a táblánál. Lehetett látni, hogy a kis gömböc Bükéi kitette már a választ — hogy a nőtlen hajókovácsok a pályán sem ijednek meg: s kiabált, hogy az összeállításban ott' van Kosály Feri, az őnálúk játszfik vasárnap középcsatárt Bilkei — akinek szerelő a szakmája — szintén felkapaszkodott a magasba Ferihez: — Képzeld, öregem — mondta szuszogva —, az öreg kiabál. Csak nem ígértél neki valamit?! Ugye, idén még velünk játszol a nagy derbin! No... felej már valamit Feri kezében nem állt meg a kalapács, nagysokára szólt: — Említsd meg a fiúknak, estére a Sípos Halászkertibe megyünk. Megfizetem a legénybúcsút De azt megmondom, tíz órakor fizetek és us- gyi hazafelé. — Helyes, öregem, helyes! Már csak a nagy meccs miatt is, vigyázni kell az erőnlétre, mi?! — Bilkei megnyugodva, óvatosan ereszkedett lefelé a hevenyészett vaslétrán a hajótestről, amely ott sötétlett még a sólyán, aládúcolva, festők is dolgoztak rajta, mázolták rá a piros míniumot. Ki nem volt még ilyen legénybúcsún? Feriben tíz órakor megmozdult a becsület. Szedelőzködött is, de aztán csúfolni kezdték a fiúk, hogy legyűrte őt a papucskormány, nem hiába Jelinek Ági világéletében rátarti lány volt! S aztán az anyja uralkodik a jólelkű emberén, biztosan kukoricára térdeltetné a vejét is, ha az késne félórácskát! Sz ntiványi Kálmán: Jleg. bujbtíeui — Olyan sokáig tart ez a legénybúcsú, nem bírom otthon magamban. — Aztán mintha szédülne, megtámaszkodott az asztal sarkán, s rázta a fejét, hogy nem ül le. Persze, hogy másik vendég- bőL öreg Jelinek keményen Feri látta a szemén, elpitye- lőbe mentek. Aztán a harma- akart szólni, de látta, hogy a regheti magát, intett a pincér- dákba. Nem tudom, hány óra fiúnak könnyes a szeme. Azt nek- fizetett lehetett, de annyi bizonyos, dörmögte zavartan: Bilkeá látta, mi a helyzet. t^ságaÍ^^S’od™t1TMa- • ~ N° fene! Agi otth011 itat- ~ Node> Ferikém’ svadat lom utcába, ahol Jelinekék ^icSSdtáí" e\* Terivé ****’ VelÜ"k játSZt>1 h°lnap! vaskerítéses háza van. Három vöm? - Srigorúbb’lett - Ne T* Vagy a a1*®öbb foCÍSta * J? ,r°U ,* nU áL , hagyd el magad, te! Ha nem sólyan • • • Akar a Syar aze5fíkerít«Sfc tudnád> 611 annak idején há- tapétában játszhatnál, ha Étikéi rezegtetve énekelt romnapos legénybúcsút tartót- jamal... LemondSötét volt a ház, nem móz- tam... De most már elégi ^ a ^ocir^> mert szerelmes dúlt odabent senki a harma- csavargók járnak a kömyé- lebtél • ■ ■ Jó> meS üss! Ha 5 *», s «ta «W nyitva voi, bámulta az ablakot, és majd- a ház, az a szegény lány éb- u e''' na®yon hárlek. Ha te leszel az ellenfél középcsatára, akár ki se álljunk! Mégis mi vagyunk a barátaid, ugye, Ferikém!? Feri azt mondta eltökélten: — Holnap még veletek játszom. — Aztán, elment a feleségével. Otthon finom vacsora és fürdő várta Ferit, anyósa meg korhelylevest is készített (Tanem elsírta magát, haragudott ren várt rád! Nohát... dol- a cimboráira. gózz csak! Szervusz. Majd veAz igazat meg hell mon- lem jössz ma haza. — s ei- dani; odabent nem aludtak. menf a szekercés após. Jelinek ugyan békésen hor- Beleavatkoztak a fiúk: az költ a maguk szobájában, mig após rendes gyerek, hanem a muzsika fel nem ébreszted- azért a kardos anyóst nem te, hanem Ági egy szembú- értana megtanítani! Úgyis nyást sem pihent hallgatta e^re 324 híreli, különb vöt az anyja sirámait, aki mondta szeretett volna a lányának, a magáét... Lám, garázda, hajókovácsot. karhely tesz Feriből, nem hiába legénykorában mindig a cimborákkal lógott! Mosd kell megtanítani, az első esetnél, hogy soha többé! Ó, a férfiak! S mondta az anya a szörnyű példákat, milyen volt Ián soha nem volt ilyen ked- Feri mégis hazament volna, vés a vejéhez.) Sőt: szipogva de apósának különmunkája bocsánatot kért, hogy a kul- akadt a gyárban. Kereste a csat a zárban felejthette, azért . „ . , , ... regiszternél a feleségét — Ági nem kellett volna elrohanniae tetm, agy ígérje meg, ejmenj m^r_ Mi lesz? A bar- A szerelmes középcsatár épmadik éjszakát is Bükéinél pen az álom legmélyére za- töltse? Ugyan, hazamegy ő hant a szoros ölelésben, ami- .... , egyedül is! Kitől féljen? S kor a kertben felhangzott a ifjú korában Jelinek, az ács! jöttek a fiúk, holnap lesz a gitárszó és Elükéi éneke. Ma- MUyen rettentő töredelmeket el felejtse, velük ga anyóe gyújtott ki, Jeáüt ki mellette menyecske ke!1 játszania. Nem profi fo- Unek egy kupica saját csorga- korában is. Az igazsághoz tar- cisták ők, egy pohár sört tású pálinkára invitálta a fiú- tozik, hogy Ági kerített gyér- azért megihatnak a győzelem- kat> s csafc Bilkei mentegető- tyát — mert az éjjeli zenére —»i ............ , . , re zését lehetett haliam: mens zamitott egy kicsit —, ka- ott ültek a kert vendéglő- nek már> de a holnapi mecspott leánykorában is Feritől ben, felhajtottak már egy po- ^ simítanak Ferire! —, de kigyujtania nem lehe- hérral valamennyien. Feri , _ , , , , , tett, azt megakadályozta az még hozzá se nyúlt Azt bá- • • • A közepcsataf es a jeie- öregasszony. Valósággal ló- múlta, hogy a görcsös jávor- tégt, akik átkínlódták az el- gott a lányán, úgy cibálta el fáról lehuüt egy piros, száraz múlt éjszakákat, későn eb“ ^ -«*» ÄJ'USS'E. Bilkei rikkantott kmt va- az apadó sörhabon. Csend bók mint elszabadult rugó — lamit — nagy szégyen érte lett, elhallgattak a fiúk, Bili már játszanak a pályán, és ő őket! —, s mire a hálóingben kei zavartan krákogott mindkét csapatból kimaradt! vacogó Ági kinézhetett, el- a kerthelyiségbe Ági jött 'egalább a második félmentek mind! Feri is, aki szé- be mosolyogva. Szívfájdítóan biztatta — de a^ mosolygó gyenszemre próbálgatta a ki- szép volt — könnyű kötött anyós nyitott be. Már megte- lincset, babrált a maga kul- kosztümben, ovális barna ar- rített, s olyan reggelihez in- csával, de az anyós úgy iga- cán lányos mosoly. Pattogtak vitálta őket,min* a nászéjsza- zitotta, hogy belülről is ben- a fiuk, szekeket penderítettek, gandolt> <je mivel a felene legyen egy másik kulcs, s a fiatalasszony könnyedén sége is ölelte, hát nem tu- Szabályszorűen kizárták! Ági mondta: dott elmozdulni, rákezdte a sírást, férje után futott volna, de anyja nem engedte! °reg Jelinek káromkodott egy kiadósat és ledőlt, horkolt tovább. Napközben nem találkoztak a gyárban. Ági ugyan elment a sólyára, kék köpenyben, az átvevőkkel, de fel sem nézett a magasba, mint máskor, mintha nem tudna, hogy bűntudatos férje kihajol a vaskorláton, Bükéi meg ott óg-móg mellette, hogy az anyóst meg kell tanítani', ne engedje magát csúffá tenni! Hogyan történt, hogyan nem, este megint bementek, hogy megigyanak egy pohárral. Az nem vitás, hogy Ferinek haza kell mennie, de előbb ünnepélyesen ígérje meg: — A nőtlenek csapatában játszik vasárnap! S a bánatos fiú hallgatott... ahogyan röppentek az órák, fogyott a bátorsága. Hogyan menjen a Malom utcába, megint késő éjjel? Ha megint nem engednék be? Bilkei legénylakásán hált, egy szet- nyitható ágyon. S fejfájósan, rosszkedvűen ment reggel a sólyára. Alig kezdett dolgozni, egyszer csak megállt mellette az apósa, s mintha éppen az áll- - nyzatot vizsgálná, szekercé- jável igazított az ácsolaton. A fiúk elhúzódtak Feri közeléPapp Árpád: EMLÉK A PARLAMENTRŐL Az apám korosztály ab éli öregeknek, akik az elmúlt húsz évben is nemegyszer kétségbeestek, de tették findig, és teszik öregségükben is, ami a legfontosabb: szántanak, vetnek, aratnak; akik közül sokan úgy érzik, hogy nemcsak a két világháborút, hanem a békét is ők vesztették el. Este, mikor a fáradt nap lement» diófák alá gyűlt a parlament. (Itatás után, csarno kból jött ükben, a megválasztott kül dötteknél hűbben.) Ott törvénykeztek, hallgattak, vitáztak. Dobszó nélkül is megtellett a sáncpart. Mérgük, mint megszítt pipa, felparázslott, nehéz szavak, vád, káromlások, átkok zúgtak a velük egy sorsból szakadtra, ki a fajtáját mégis megtagadta és a hajdani uraknál urabb: mint birtokára néz a falura. (Apám hallgatott, xneg-megkapta érvül: urat nevel a rend szer gyermekéből.) Volt ki vívódott, már háborodásig. Földtől-falutól men« kült a másik. Varázsszemzölden villogott a hold — a tiltott adó egyre szózatolt... Őrt állt a két fa, füleltek » lombok. Éjfél felé a parlament feT - 'lőtt; s ahogy különvál valótól arattak tovább vize n, főt álom, >jáson. A KÖNYVESPOLC parázs szóváltással egy- a feleségemnek —, jó is, hogy bekötött, bensőséges vem sieti el a dolgot. Kisháziünnepség volt nálunk a ipari munka: lassúbb, de múlt hónap elején. Köny- alapos, ízléses. .. veim száma elérte a százat Csütörtökön lelátogattam a Szobánkban, a nagy aszta- műhelybe. Loskin úr csi- lon, a kis asztalon, a vitrin szolt, gyalult, fűrészelt és tetején, az ablak melletti politúrozott. Szeme gyanúsan széken és a rekamié sarkú- csillogott, azt hittem, nekem ban könyvből rakott tornyok örül, de egy gyanútlan pillamagasodtak. Elnyeléssel fe- natban arcul legyintett lény égették a családi békét. hellete. Volt benne vagy húsz — Így ez tovább nem maligánfok. a Feleségemnek nem szóltam. könyvszekrényt vagy poteoí nem szerzel, új könyvet nem hogy baj van a könyvespolchozhatsz haza. Egy szálat se! caj Nem csinálunk a lakásból ' porfogó könyvraktárt... Szombaton a kocsma előtt Lonci néni tanácsa az utol- találkoztam Loskin úrral. Első pillanatban, megváltásként borult tekintettel köszöntött, érkezett: ingatag térdállását megkemé— Könyvespolcot kell esi- nyítette és rendreutasított: váltatni. A szomszédban dől- _ mf izgul a jövö S2(Mn_ gozik egy asztalos, Loskin ur, . . . azt mondják: olcsójános, be- batra rnegcsirmlom azt ava- szélj vele, fiam. cak polcot. Most pedig fizetLoskin úr kifogástalanul hét egy fröccsöt. Nem mertem ellenkezni. — Még egy fröccsöt, az úr vetette oda Loskin a pincérnek. És én ittam. Elvégre a könyvespolcról volt szó. a A negyedik fröccs után az ké- asztalos nyakamba borult: — Én vagyok az idősebb, udvarias és szolgálatkész iparosnak bizonyult. Még aznap feljött, lemérte a falat, költ- . .. ségvetést készített, és amikor *s ^szik • ajánlatát elfogadtuk, fars hangon jelentette ki: — A hét végén szállítom! De az ígért határidőre várva várt darab nem szült el. mm Sebaj magyaráztam szervusz, édes öregem! Aznap szó sem esett otthon a könyvespolcról. — Ha még egyszer berúgsz, — intett az asszony —, be nem teszed ide a lábad! — De drágám... — védelmeztem a jó ügyet —•, az asztalossal barátkozom. Jó emberi kapcsolat, tudod, hogy van az, sokat segíthet'... A könyvespolc szombatra sem készült el, de ennek komoly oka volt. — Vállaltam egy rekamiét, meg hat széket — újságolta Loskin úr a kocsmában. — Beláthatod komám, ez fontosabb, mint az a vacak. De rá se ránts! Utána jössz te! Az ember nem hagyja cserben a barátait. Nagyon megnyugtatott. Ereztem, viszonoznom kell valamivel a mester barátságát: — Laci! — hívtam a pincért. — Két fröccsöt! Loskin utána kiáltott: — Hozhat két dupla rumot is! Két hét múlva, a hatodik fröccs után, Loskin vállon legyintett: — Rá se ránts, komám! Vállaltam három rekamiét és huszonhét széket... Rögtön utána jön a te hóbelevan- cod... Laci! Két dupla rumot! Koccintottunk. Újból eltelt két hét. S akkor történt a csoda: szombat délben beállított Loskin. Ami nála ritkaságszámba ment: józan volt, lehellete olyan tiszta, mint egy ma született bárányé. — Kész a könyvespolc! — közölte, mint egy katonai jelentést. — Mindjárt hozzuk. Elborult arccal álltam á gangon és amikor a kapu alól a hevederen imbolygó könyvespolc kibukkant, megkeseredett a szám íze. Olyan volt egészen amilyennek elképzeltem. Nyolc szelvény, kettőhúsz széles, középen merevítő, fénylett a szép, barna politúrozott oldala ... — Megérkeztünk —■ mondta Loskin. — Merre vigyük? Ott állt a polc a szoba közepén, mint megtestesült önvád, elmarasztaló ítélet. Hogy utáltam, istenem, gyűlöltem, legszívesebben baltái ragadtam volna, hogy szilánkká hasogassam. Loskin kedveskedett: — Mutassa azokat a köny veket, segítek berakni. Követtem fürkésző pillantását. Hol volt már a sok kicsi bábeltorony, hol voltak a sokat szidott könyvek? Húsz-huszonöt kötet heveri szanaszét mindössze. — Ennyi az egész? Hol a többi? — kérdezte Loskin. na Megittam — feleltem. — magával. Dersi Tamás
