Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-30 / 257. szám

FOLYTATTA TANÁCSKOZÁSÁT A MEGYEI PARTÉRTEKEZLET 3 sürgették; hogy rendezzük a termelőszövetkezetek mellék­üzem! tevékenységét. Tulaj­donképpen nem is melléküze­mekről van szó, hanem arról, hogy a termelőszövetkezetek a szántás-vetésen, állattenyész­tésen túl több dologgal fog­lalkozzanak: a fő ágazatok árutermelésén kívül nagyobb termés esetén levezessenek bi­zonyos árufölösleget, fuvaroz­zanak, szolgáltató munkát vé­gezzenek a falvakban. Ennek a tevékenységnek a szabályo­zása folyamatban van, és a közeljövőben napvilágot lát. Ezen felül még arra volna szükség, hogy a szövetkezetek maguk garantálhassanak a tagoknak olyan jövedelmi szintet, amely kedvező len­ne, s ez nemcsak a fiatalokat késztetné otthon maradásra, de a tagságnak a rendszeres foglalkoztatottsággal megfele­lő megélhetést nyújtana. Az állam természetesen segít, mégpedig azzal, hogy na­gyobb összeget fizet a termé­kekért, s így pénzt juttat a tsz-eknek a garantált munka- díj kifizetésére. \ Losonczi elvtárs ezután a szövetkezeti tagok és alkalma­zottak viszonyáról beszélt, s azt fejtegette, mi indokolja a termelőszövetkezetekben az alkalmazottak foglalkoztatá­sát, s meddig lesz erre szük­ség. Majd így folytatta: — Nagyon sok helyen fel­merült a falu és a város köz­ti szociális és társadalombiz­tosítási különbség. A kérdés jogos, de türelemre van szük­ség. Amit a társadalombiztosí­tás kiterjesztésével államunk a falu lakosságának eddig nyúj­tott, az az első lépéseket je­lentette. Ezen a téren és egyéb vonatkozásban a kü­lönbségek a szocialista társa­dalom építésével együtt csök­kennek. Minden bizonnyal kö­zelebb visz a probléma meg­oldásához a közelgő IX. párt- kongresszus. — Engedjék meg, hogy be­fejezésül a Somogy megyei kommunistáknak, a megvá­lasztandó megyei pártbizott­ságnak további szép eredmé­nyeket kívánjak. Valósítsák meg sikerrel a megfontolt cél­kitűzéseket, amelyek a be­számolóban is szerepeltek — mondotta végül Losonczi elv­társ. TÓTH JANOS, a megyei KISZ-bizottság első titkára: Az ifjúság ismeri és támogatja a megyei pái — Büszkék vagyunk azok­ra az eredményekre, amelye­ket a megyei pártbizottság vezetésével a legutóbbi me­gyei pántértekezlet óta So­mogy elért Az ifjúság isme­ri és támogatja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a megyei párt. és állami ve­zetés tesz megyénk közéleté­nek, iparának és mezőgazda­ságának gyorsabb ütemű fej­lesztése érdekében. Igyek­szünk megtenni mindent a munka, a tanulás, a társadal­mi és a politikai élet különbö­ző területein, hogy e felada­tok minél hamarabb megva­lósuljanak. Ösztönzést adott a »Tegyünk többet Somogyért!« jelszóval indított akció, len­dített munkánkon a IX. párt- kongresszus tiszteletére indí­tott verseny is. Megyénk dolgozó fiatal­jainak több mint ötven száza­léka vesz részt különböző munka versenyekben. Jelentős azoknak az ifjúsági közössé­geknek a száma is, melyek a szocialista brigád címért harcolnak vagy már el is nyerték azt. A Pamutfonó- ipari Vállalat Kaposvári Gyá­ra, a TRANSZVILL, a Nagy­atádi Fonalgyár, a 13. sz. AKÖV egyes ifjúsági közös­ségeihez hasonlóan mind több brigád ér el évek óta átlagon felüli teljesítményt. Örvendetes, hogy a termelő- szövetkezetekben — a göllei, a somogyszili, a balatonszaba- di, a berzencei ifjúsági mun­kacsapatok után — több il yen közösség is alakult. A középiskolás fiatalok közül évről évre ezrek vesznek részt a KISZ által szervezett önkéntes ifjúsági építőtábo­rok munkájában. A kapos­vári Táncsics Gimnázium, a Gépipari Technikum, a nagy­atádi és a csurgói gimnázium országos viszonylatban is ki­magasló eredményeket ér el már évek óta. Értékes segít­séget nyújt a tanulóifjúság az őszi betakarításban is. Vannak az ifjúság egy kisebb részénél lehangoló, és állami vezetés gondolkodásra késztető prob­lémák is. Még mindig nem tudtuk megértetni mindenki­vel, hogy a középiskolai érett­ségi bizonyítvány nem ad egyúttal íróasztalt, hanem érettségi bizonyítvánnyal is lehet, adott esetben kell is fi­zikai munkát végezni. A városi pártértekezleten többen szóvá tették Kaposvár vízproblémáját. Jó lenne, ha nem kellene naponta a harma­dik, negyedik emeletről lemen­ni többször is az alagsorba ví­zért. Mit tehetnének a fia» talok? Van a városban 6000 KISZ-fiatal, ötven százalé­kuk fiú. A KISZ-ben kiala­kult az az erkölcsi követel­mény, hogy minden KISZ-tag évente végezzen legalább húsz óra társadalmi munkát. Ez összesen 7000 nyolcórás mun­kanap. Kérjük, biztosítsanak nekünk szombat délutánokra, vasárnapokra lehetőséget, hogy társadalmi munkában a vízvezeték lefektetésének földmunkáit elvégezzük. Ha ez - nem megy, mert gyor­sabb, kevésbé elhúzódó mun­erőieszítéseit kára lenne szükség, akkor azt javasoljuk, hogy a művelő­désügyi miniszter által — a mezőgazdasági munkák segí­tésére — engedélyezett őszi 10 napos szabadság egy részét itt dolgozhassák le a fiatalok társadalmi munkában. A beszámolóban elhangzott, hogy az utóbbi időben a KISZ következetesebben törekszik munkájában a kommunista vonások erősítésére ideoló­giai, politikai tevékenységé­nek fejlesztésére. Évente 18—20 000 fiatal ismerkedik meg a marxizmus—leniniz- mus alapjaival, és közülük sok kap indítékot arra, hogy tudását marxista középisko­lában, esü egyetemen fejlesz- sze tovább. A KISZ-ben folyó politikai oktatás azonban egyedül r.em elég arra, hogy fiataljaink napjaink politi­kai eseményeiben teljesen el­igazodjanak. Ezért szervesünk több politikai jellegű és tar­talmú megmozdulást. 1966- ban nagyon eredményesnek mondható a Vádoljuk az im­perializmust! politikai akció­sorozat Megyénk fiataljai sokszor találkoztak vietnami fiatalokkal. Több üzemben, tsz-ben tartottak a fiatalok kezdeményezésére vietnami műszakot és ajánlották fél a munkabért a vietnami nép megsegítésére. Már most szer­vezetten készülünk a jövő ta­vasszal megrendezendő Forra­dalmi Ifjúsági Napokra. Szeretnék elérni, hogy fia­taljaink megismerkedjenek népünk szocialista jellegű sorsfordulóival. A fiatalok igénylik a politikai demonst­rációkat és ezekért az élmé­nyekért hajlandók az értel­mes áldozatvállalásra. Tótn János a továbbiakban így folytatta felszólalását: — Ügyelnünk kell arra, hogy kik foglalkoznak az if­júsággal. Ebből a gondolatból kiindulva szeretnék pár szót szólni arról, hogy alapszerve­zeti káderállományunk élet­kora és gyérebb tapasztalata miatt sokszor elkedvetlene­dik, ha nem kapja meg mun­kája után a kellő elisme­rést, megbecsülést. Még ke­vés a nagyobb műveltséggel rendelkező értelmiségi fiata­lok száma a KISZ vezetésé­ben. Sajnos a közép szintű vállalati vezetőkből is hiány­zik a segítő szándék. Néha mintha hátrány lenne az if­júsági munka. Esetenként úgy vetik föl, hogy döntse el a fiatal: KISZ-titkár lesz-e vagy lakatos, szerelő, techni­kus vagy mezőgazdász. Ezek a vezetők csak a »termelést« látják, a gondjaikra bízott fiatalok nevelését nem. Sok helyen nem vonják be a fia­talokat az üzemek, gazdasá­gok feladatainak vitájába. Többször ifjúsági problémák­ról is nélkülük döntenek. Többek között ezért is szük­ség van arra, hogy a pártszer­vezetek az általános elvi irá­SRAKTA SÁNDOR, nyitáson kívül mind több párttagot bízzanak meg az ifjúsági szervezet segítésé­vel. Öröm számunkra, hogy ezen a téren javulás van. Napjainkban már kevés az olyan pártszervezet, amely évente egy-két alkalommal ne tárgyalná meg az ifjúsági szervezet munkáját, és ne adna hasznos útmutatásokat. Ifjúsági és felnőtt társada­lom külön-külön nincs, csak együtt. A fiataloknak mindig szükségük volt a felnőttek gazdag tapasztalataira. Ha az idősebb generáció felelőssé­get érez és vállal a jövőért, akkor az ifjúságért is felelős­ségét kell vállalnia. Így lehet az ifjúság még cselekvőbb harcosa a párt politikájának. A beszámolóval, a kiegészí­tővel egyetértek, elfogadom, s azt másoknak is elfogadásra ajánlom. bájnostanfolyamot, s ezen a legjobb és a gépeket szerető traktorosokon kívül azok is vegyenek részt, akik majd segédvezetők lesznek. A má­sik hiba az, hogy nem bizto­sítják jó üzemszervezéssel > kombájnok kiszolgálását, fo­lyamatos munkáját. A kapós- füredi termelőszövetkezettől pl. azért kellett eljönnöm, mert azt akarták, hogy a kombájnok csak annyi gabo­nát arassanak le naponta, amennyit a felvásárló átvesz. Gondot okoz a gépek kapa­citásának kihasználása amiatt is, hogy a tsz-tagok általában későn jelennek meg a mun­kára, és kora délután abba­hagyják, vagy a vezetés- nem biztosít elegendő szállítógépet a kombájnok mellé. Tapasztalataim alapján ja­vaslom, hogy a szállító trak­torosoknak teljesítménybért a Kaposvári Állami Gazdaság komhá-jnosa: A gépek jobb kihasználásával is növelhetők a terméseredmények — Felszólalásomban a gabo­nabetakarítás problémáival, a szakmunkásképzés és a to­vábbképzés szükségességével szeretnék foglalkozni. A mező- gazdaság szocialista átszerve­zését követően többször hall­hattuk, hogy az átszervezést nem követte megfelelő ütem­ben a gépesítés. Véleményem szerint a mezőgazdaság gép­ellátottsága általában megfe­lelő még akkor is, ha néme­lyik munkagépből nem áll kellő mennyiség rendelkezé­sünkre. Inkább az erő. és munkagépek kihasználása kö­rül van baj a termelőszövet­kezetekben. Ez pedig abból adódik, hogy sem az üzem- szervezés, sem a munkaszer­vezés, sem a szakmunkásel- lártás nem megfelelő. Ezek után szeretném a tisztelt pártértekezletet tájé­koztatni arról, hogyan sike­rült SZK—4-es kombájnom­mal országos elsőséget elérni. Ez az év volt a hatodik, ami­BEREK JANOS, a Vas- és Fémipari Vállalat állapítsanak meg, tegyék ez­zel érdekeltté őket a gyors szállításban. Ne sajnáljanak a vezetők egy-egy kombájnra két vezetőt biztosítani, mert ez a föltétele annak, hogy a gép mindig menjen. Az aratást nagyon korán kell kezdeni, és este későig folytatni, míg a harmat le nem száll. Egy em­ber számára ez nagyon fá­rasztó lenne. És általában jobban meg kell becsülni a gabonabetakarxtásban részt vevő embereket. Igaz, hogy ebben az évben megtermeltük a népgazdaság számára szükséges kenyérga­bonát, nőttek a termésered­mények, de sokkal több ke­nyérgabona kerülhetett volna a magtárakba, ha többen fi­gyelembe vették volna Kádár elvtárs szavait: »Mindenki egy kicsit többet, mindenki egy kicsit jobban.« A pártértekezletnek további eredményes munkát kívánok. igazgatója: kor rendszeresen részt vettem a gabona betakarításában. Mindig nagyra becsültem azo­kat a kombá j nosokat, akik kiemelkedő teljesítményeket értek él. Az én gondolatom is az volt, hogy ezekkel a nagy­szerű szovjet gépekkel ma­gasabb teljesítményeket lehet elérni. Az idei eredmény nem véletlen, a felkészülést már a tavasszal elkezdtem. Gaz­daságunk vezetősége helyesen azt az elvet vallotta — és a gyakorlatban meg is valósí­totta —, hogy a kombájnos legyen a javítás minőségi el­lenőre, és vegyen részt a ja­vításban. Kombájnom javí­tására én is nagy gondot for­dítottam. Azután beneveztem a párt IX. kongresszusának tiszteletére indított verseny­be, és vállaltam 100 vagon gabona betakarítását. Ezt 200 százalékra sikerült teljesíteni. Indulás előtt minden reggel karbantartottam gépemet, s ezért egész idő alatt nem volt szükségem műhelykocsira. Az időt kihasználtam, és egész nap dolgoztam segédvezetőm­mel együtt, akire nagyon büszke vagyok. Azt tapasztaltam, hogy a kombájnosok nagy része nem elég képzett — mondotta Srakta Sándor. — A gépállo­mások és a tsz-ek vezetői nem éreznek kellő felelőssé­get a kombájnosok megvá­lasztásánál. Szükség van te­hát folyamatos képzésükre és továbbképzésükre éppen úgy, mint a traktorosakéra. Ja­vaslom, hogy indítsanak a megyében még a télen kom­Nem támogatják megfelelően a tanácsi vállalatokat A Vas- és Fémipari Vállalat négyévi munkáját értékelve elmondta, hogy míg 1962-ben 20 millió forint értékű árut termelt az üzem, tavaly már 82 millióra emelkedett a ter­melés. A munkáslétszám 1962- ben 240 volt, 1965-ben 703-ra emelkedett A vállalat nyere­sége is növekedett, 1965-ben már 8 700 000 forint volt. Ugyanebben az évben 26 na­pi munkabérnek megfelelő nyereségrészesedést fizetett a vállalat. — Az eredmények elérésé­hez nemcsak a felsőbb szerv segítségére vártunk: a gyárte­lepítés után a munka meg­szervezésével a dolgozókkal együtt nagyon sokat tettünk azért, hogy minél több em­bernek adhassunk munkát Így 1963-ban már 33 munkást tanítottunk be a rádiócső­szerelésnél. Egyéb munkaterü­leten 272 főt foglalkoztattunk. 92 százalékuk nő volt. Ennek ellenére vállalatunk fejleszté­se nem volt zökkenőmentes, nem voltak szakképzett mun­kásaink, mérnökeink és tech­nikusaink, ezeket először ki kellett képezni. 1964-ig nem rendelkeztünk megfelelő be­ruházási kerettel sem. Az ipartelepítés közben sokszor meg kellett mondanunk dol­gozóinknak, hogy egy ideig ne számítsanak jobb munkakö­rülményekre. A vállalat veze­tősége nem tudta volna meg­győzni a dolgozókat a párt- szervezet, a szakszervezet és a KISZ támogatása nélkül. 1963-ban egymillió, 1966- ban 1 600 000 forint hitelt vettünk föl a felsőbb szerv beleegyezésével. 1966 tava­szán a megyei tanács végre­hajtó bizottsága elismerte munkánkat. Rövidesen fölépül rádiócsőüzemünk, szociális épületünk és irodaházunk. A vállalat műszaki gárdája fia­tal, ez azonban csak részben jó. Szükségünk van még száz szakemberre. Figyelembe vé­ve a gazdasági mechanizmus reformját, meg lehet állapíta­ni, hogy a vidéki ipartelepí­tés kérdésében a tanácsi ipar- vállalatok háttérben vannak a miniszteri vállalatokkal szem­ben. Elavultak a termelőesz­közök, nagy részük 25—45 éves. Így nem vagyunk ver­senyképesek. A tanácsi válla­latoknál kicsi a pénzügyi ke­ret, és egyéb dolgokban is hátrányban vagyunk a minisz­teri vállalatokkal szemben. A tervosztály sem támogatja aé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom