Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-30 / 257. szám
■ 4 FOLYTATTA TANÁCSKOZÁSÁT A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLET ha elképzeléseinket, igényein- el tudják dönteni intézkedé- ket. Nem tartam szükséges- seik helyességét, nek például a nagyfokú el- Berek János befejezésül ar- lenőrzést, mert úgy érzem, ról szólt, hogy mind több hogy a tanácsi iparvállalatok szakembert igényelnek a me- vezetői is felnőttek oda, hogy gye iparvállalatai. CSIZMADIA TIBOR i tapsonyi tsz-pártlitkár: Tartalékok nélkül nem biztonságos a termelés — örvendetes, hogy a beszámoló a megye adottságainak megfelelően foglalkozott a mezőgazdasággal, a parasztság életével. Ebben a megbecsülés jelét látjuk. A beszámoló reálisan tárja föl a helyzetet, s szeretném én is kiegészíteni a mi gazdaságunkból merített tapasztalatokkal. Termelőszövetkezetünkben a megalakulás óta jobb és gyengébb évek váltogatták egymást. 1963-ban értünk a pénzügyi mélyponthoz. Kaptunk állami dotációt, és ennek döntő jelentősége volt a továbbiakban. Már a következő évben nagyjából talpra álltunk, s bízunk abban, hogy az elért szintet továbbra is tartani tudjuk. Az abrakhiány elkerülésére kétirányú intézkedést tettünk. Csökkentettük a hízott sertések számát, és a korábbinál több abraktakarmányt termeltünk. így lehetőség nyílik arra, hogy jövőre a hízott sertések számát ismét növeljük, s ezzel a következő években harmincforintos garantált munkaegységünk legyen. Ezt tartani akarjuk, amíg biztonsági alapunk el nem éri az egymillió forintot. Tapasztalataink szerint ugyanis tartalék nélkül nem lehet biztonságosan termelni. Pártszervezetünk kezdeményezésére bontakozott ki a gépesített egységeknél a szocialista brigádmozgalom. Egy brigádunk most küzd a megtisztelő cím elnyeréséért. A nőkről szólva elmondhatom, hogy kiváló munkát végeztek esztendőről esztendőre. Különösen a növénytermesztésben dicséretes a helytállásuk. Ugyanezt azonban nem lehet elmondani a mozgalmi munkában való részvételükről. A gazdaság vezetése szempontjából fontosnak tartjuk, a tagság bizalmát Igyekszünk mindig _ olyat ígérni, amit teljesítesd is tudunk. Tá- maszkoduiik az emberek véleményére, a kommunistákra. A tsz-demokráciát szigorúan vesszük, mert a tsz-vezetés kollektív munka nélkül nem boldogul. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a pártszervezetnek az emberek tudatformálásában, a közösségi szemlélet kialakításában. Sok feladat vár még ránk, amit nem háríthatunk át másokra. Ezután is azt kérjük felsőbb szerveinktől, hogy támogassanak bennünket, s így közös erővel könnyebben megoldhatjuk feladatainkat. BÖHM JÓZSEF, a megyei tanács vb-elnöke: A tanácsok dolgozói magukévá tették a „Tegyünk többet SomogyértF' jelszót A megyei tanács elnöke hozzászólásának elején leszögezte, hogy a VIII. kongrcsz- szjus határozatainak megvalósításában, a szocializmus építésében jelentős sikereket ért el a megye. Ezután azt elemez, te, hogyan érvényesül a párt politikája a tanácsok munkájában. — Jelenthetem a megyei pártértekezletnek, hogy a megyei pártbizottság és a megyei párt-végrehajtóbizottsátg következetes elvi politikája és saját erőfeszítéseink eredményeképpen túlnyomórészt megszüntettük azokat a hibákat, amelyek négy évvel ezelőtt a megyei tanács vezetését terhelték. Munkáinkat a fejlődés jellemzi, noha még sok hibával dolgozunk. A megyei, a járási és a községi tanácsok munkájával kapcsolatos kritikával egyetértek, a hibák kijavítását nagyon fontos feladatunknak tartom. Egyetértek a munkamódszerünket, munkastílusunkat ért bírálattal, mert a tanácsi dolgozók között még jelentős azok száma, akik a határozatokat sokszor lélekte- lenül, az emberek társadalmi érdekeit sértő módon hozzák meg. Munkánk sok esetben nehézkes, döntéseink lassúak. Ügy érezzük, sokszor kevés nálunk az élő szó hitele. Ezen a helyzeten a következő időben feltétlenül gyorsabb ütemben változtatni kell. A megyei tanács elnöke megállapította, hogy Somogy megye gazdasága — a beszámolóban vázolt fejlődés ellenére — viszonylag elmaradott. — Iparunk fejlesztésének az új gazdasági mechanizmus életbelépésével —. megítélésein szerint — igen nehéz szakasza következik. Az ipartelepítésnél az országos szervek a népgazdasági érdekekre hivatkozva mindenekelőtt a gazdaságosságot tartják szem előtt, ).zt, hogy hol van nyersanyag, és hol van olyan ipari bázis, amit gazdaságosan tovább lehet fejleszteni. Mi nem vitatkozunk ezzel a helyes alapelvvel, de arra kérjük az országos szerveket, hogy emellett a politikai követelményeket: a foglalkoztatottsági gondok megoldását, az elnópíe'enedés megszüntetését az elvándorlás csökkentését is tartsák és tartassák szem előtt. Véleményünk szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni az egyedi és a célcsoportos beruházások helyének eldöntésénél a szocialista társadalmunk lényegéből adódó politikai szempontokat. De nemcsak az országos szervektől várunk több megértést, az összefüggések alaposabb mérlegelését: megyénkben is sok a tennivaló. Nem engedhetjük meg, hogy megyénk ipari üzemei a termelés növekedésének mértékét csak az országos átlag alatt növeljék (mint pl. 1968 első félévében), és az »eredményesség érdekében« jelszóval lemondjanak a termelőkapacitás bővítéséről. Sajátos helyzetünk miatt ipari üzemeinknek az új gazdasági mechanizmus követelményeinek úgy kell megfelelniük, hogy az eredményesség kedvezőbb alakulásával párhuzamosan az ipari termelés az országos átlagot meghaladó mértékben növekedjék, és ezzel együtt emelkedjék a foglalkoztatottak száma is. Ennek biztosítása ipari üzemeink gazdasági vezetőinek, pártszervezeteinek nagyon fontos feladata. A leghatározottabban szembe kell szállni azzal a nézettel, amelyet némelyek a megyében, illetve a főhatóságok egy részénél képviselnek: tanácsi vagy tárcaérdekekre hivatkozva nem akarják egyes üzemeinket olyan szerveknek átadni, amelyeknek kezelésében az adott üzem nagyobb mértékű fejlesztése biztosított. Az az álláspontunk, hogy a megye és egyes minisztériumok érdekei egybeesnek a népgazdaság és megyénk érdekeivel: foglalkoztatási lehetőséget teremteni családapák, családanyák, csökkent munkaképességűek és fiatalok részére. Ennél nincs fontosabb érdek a megyében! Az ipar fejlesztése az alapja a megye gazdasága más ágazatai és az egyes települések fejlődésének is. Az ipari bázis erőteljesebb növekedése nélkül nem lehet jelentősebb szociális, kommunális és kulturális fejlődésről sem beszélni. Az ipar fejlesztése nem képzelhető el az eddiginél több víz felhasználása nélkül. Megítélésem szerint erről a megyei pártértekezleten is beszélnem kell. Kaposvár egyes városrészeiben az utóbbi hónapokban szinte állandósult a vízhiány, annak ellenére, hogy az utolsó 15 évben a termelt vízmennyiség kétszeresére növekedett. Ipari célokra 1952-ben a termelt víznek 31, jelenleg 35 százalékát használják fel. A város fejlődése során, ennek velejárójaként — az összes víztermelés száz százalékkal való növelése mellett — az ipar vízfelhasználása is valamivel több mint kétszeresére emelkedett. Nagy összeget fordítunk Kaposvár ivóvíz- és szennyvíz- problémájának megoldására. A második ötéves terv időszakában 36 milliót fordítottunk, a harmadik ötéves terv ideje alatt 66 millió forintot használunk fel erre a célra. Nőtt a lakosság egy főre jutó átlagos vízfogyasztása is. Ennek ellenére egves területeken a vízellátás elégtelen, emellett a kaposvári lakásoknak 23 százaléka még most sincs vezetékes ivóvízzel ellátva. Jogosnak tartom a türelmetlenséget azért, hogy az egyes területeken jelentkező vízhiány mihamarabb enyhüljön, s hogy a meglévő vízzel célszerűbben gazdálkodjunk. A lakosság több ivóvízellátását kell az összes vízfelhasználók közül fokozottabban előtérbe állítani, és ezt a városi tanácsnak tanácsrendelettel biztosítani. Megértem azokat, akik a vízhiányt Kaposváron azért kifogásolják, mert a víz nélkülözhetetlen életszükséglet. Nem értek egyet azonoan azokkal, akik a város komplex fejlesztésének feladataiból kiragadják az egyes területeken jelentkező vízhiányt, és hangulatot igyekeznek kelteni az emberek körében. A megyei tanács vezetői érzik a felelősséget a kaposvári tényleges vízhiányért, és ennek megoldására intézkedéseket is tesznek. Ezek az intézkedésék a jelenlegi vízhiány enyhítését és a feladat távolabbi idő alatti gyökeres megoldását célozzák. Önmagunk azonban nem tudjuk e problémát teljesen megoldani. Ehhez össze kell fogniuk a megyei és a városi vezetőknek. Kaposvár lakóinak és az illetékes országos szerveknek. Kérem ezért e helyről is az Országos Tervhivatalt és az Országos Vízügyi Főigazgatóságot, hogy Kaposvár vízproblémáinak, megoldására a most kidolgozás alatt le>- vő intézkedési tervünkben foglaltakat is fogadják el, és segítsék megvalósítaná. A megtett intézkedésekről és azok várható eredményeiről a lakosságot idejében tájékoztatni fogjuk. Böhm elvtárs ezután a megye mezőgazdaságának fejlődését taglalta. Megállapította, hogy az új gazdaságirányítási rendszerben megnövekszik a termelőszövetkezetek gazdasági önállósága, megteremtjük az önálló gazdálkodás anyaga* föltételeit. Ez a tény a termelő- szövetkezetek és a háztáji gazdaságok más irányítási formáit és módszereit követeli meg tőlünk, a tanácsokban dolgozóktól. Igyekszünk lelkiismeretesen és becsülete «n felkészülni ezzel kapcsolatos feladataink megoldására. Amikor az ipari foglalkoztatottság növeléséért sücraszállunk, tudatában vagyunk annak is, hogy a foglalkoztatottság növelése a mezőgazdaságban is indokolt, szükségszerű, s ennek meg is van a lehetősége. Erre annál inkább szükség van, mert pl. az 1966-ban általános iskolát végzetteknek egyharmadát nem tudtuk középiskolába beiskolázni, és nem lehettek ipari, kereskedelmi vagy mezőgazdasági tanulók. Mintegy 2006 olyan fiatalról van szó évenként a megyében, aíkiknek foglalkoztatásáról gondoskodnunk kell. Számuk a következő három évben még növekedni fog. E fiatalok többségének a megye mezőgazdaságában kell helyet biztosítani és foglalkoztatási lehetőséget teremteni. Mindenekelőtt a megye termelőszövetkezeteihez, állami gazdaságaihoz, a pártszervezeteikhez és a tanácsokhoz fordulunk: teremtsük meg a fiatalok falun maradásának gazdasági és politikai föltételeit! Nem szabad és nem lehet itt sern úgyszólván mindent a párttól és a kormánytól várni. A termelőszövetkezetek garantált készpénzfizetést, a háztáji területek tekintetében a fiatalok munkája után a felnőttekkel egyenlő bánásmódot biztosítsanak. Bocsássuk a fiatalok rendelkezésére a művelődési házakat, a klubokat, adjunk különféle mezőgazdasági szakmákat a kezükbe, amelyekben jövőjüket is látják. Böhm elvtárs ezután megállapította: — Nagy örömünkre szolgál, hogy nőtt járásaink és községeink önállósága. Tapasztalataink szerint a járási párt- bizottságok mellett a tanácsok is öntevékenyebben dolgoznak, képesek feladataik megoldására. A »Tegyünk többet So- mogyért/« jelszót a tanácsok dolgozói magukévá tették. Tisztában vagyunk vele, hogy e politikai jelszó tartalmát a tett és a munka eredményei fejezik ki. A községfejlesztési munka megyénkben szép eredménnyel járt. Nagyatád, Tab, Marcali, Siófok járási székhelyeken, Kaposvár egyes területein, Lengyeltóti, Nagybajom, So- mogyszentpál, Kun,telep, Bala- tonkiliti, Babócsa és más községekben a lakosság hozzájárulása évek óta meghaladja a területi átlagot. A községíej- lesztési tevékenység az a munkaterület, ahol a pártszervezetek irányításával a tanácsok, a Hazafias Népfront bizottságaival az összefogás és együttműködés szép példáját adták, ahol kézzelfoghatóan kifejeződik megyénk lakosságának tenni akarása. Arra kell törekednünk, hogy a nópfrontbi- zottságokkal közösen folytatott községfejlesztésd tevékenység megyénk további fölemelkedése érdekében még szebb eredményekkel járjon; még nagyobb mértékű társadalmi hozzájárulásra kell ösztönöznünk megyénk lakosságát. A megyei tanács elnöke az oktatási reformról szólva megállapította, hogy jóformán csak az általános iskolákban sikerült szorosabbra fűzni az iskola és az élet kapcsolatát. Beszélt a felnőtték neveléséről, tudatformálásáról. Leszögezte, hogy kialakulóban van KARDOS GYULA 13. sz. AKÖV: már a megye dolgozóinak nagy részénél a szocialista gondolkodásmód, a szocialista erkölcs. — A kezdeti lendületet a jövőben fokoznunk kell, hogy meggyorsíthassuk a tudati tényezők aktív szerepének érvényesülését a gazdasági ered« ményesség növelésében is. Mi ettől anyagi erőnkhöz mérve semmi áldozatot sem sajnálunk, de kérjük a megyénkben élő és tevékenykedő értelmiségieket: pedagógusokat és orvosokat, mezőgazdasági mérnököket és közgazdászokat, hogy segítsék győzelemre vinni ezt a folyamatot. Biztosak vagyunk abban, hogy ez az áldozatos, fáradtságot nem ismerő munka a jövőben is lankadatlan lesz — mondotta. Böhm József végezetül elismerését és köszönetét fejezte ki Somogy lakosságának a megye fejlesztésében eddig végzett munkájáért. Kevés az autóbusz A küldött a vállalat kétszáz kommunistája és ezerhatszáz dolgozója nevében köszöntötte a megyei pártértekezletet. Elmondta, hogy a vállalat hivatott a megyében a személy- és áruszállítás lebonyolítására. — Az eredmények eléréséhez hozzájárult a gépkocsik jobb kihasználása, s az állásidőt is leszűkítettük, illetve csökkentettük — mondta. — Ennek ellenére az igényeket nem tudjuk kielégíteni. 1963 óta új autóbuszokat nem kaptunk, holott az igény állandóan nő. A helyi járatok sűrítése is indokolt lenne. A megyén belüli szállításokat sem tudjuk megoldani, más megyéből kell gépet hozni. A járatok sűrítése azért is fontos lenne, mert a város ipara a közeljövőben még inkább fejlődni fog. 1365- ben hárommillió-hatszázezer utast szállítottunk. A termelő- szövetkezetek, az iskolák, stb. különjáratú autóbuszok iránti igényeit a szomszédos megyék elégítik ki. A harmadik ötéves tervben húsz százalékital emelkedik majd a járművek száma, de ez kevésnek bizonyul. Munkánkra ösztönzően hatott a szocialista munkaverseny, az így elért eredményekhez nagyban hozzájárultak a kommunisták. Közülük is kiemelkedik Marosi János briBOGÖ LÁSZLÓ, a Tabi Járási Pártbizottság első titkára: gádvezető teljesítménye. Vállalatunk jövőre veszi át új forgalmi telepét. Ezáltal dolgozóinknak kulturáltabb, egészségesebb munkafeltételeiket biztosíthatunk. Az utóbbi években javultak a szállítási viszonyok, az elsők között fejezték be az utak portalanítását. Ezért a munkáért ezúton is köszönetét mondunk. Hatékonyabb támogatást igényelnek a gyenge tsz-ek — A beszámoló jelentés rögzítette azokat a jelentős eredményeket, amelyeket a mezőgazdaság fejlesztésében eddig elértünk. Azt is hallottuk, hogy a szép eredmények mellett egyes területeken nem sikerült megvalósítani az 1962. évi pártértekezlet célkitűzéseit. A mi járásunk nem valósította meg teljes egészében a feladatokat, noha elértünk egy sor eredményt a négy évvel ezelőtti pártértekezlet óta. A termelőszövetkezetekben a termelés megalapozott, jelentős mértékben növekedett a gyenge tsz-ek árutermelése. Bogó elvtárs ezután a gyenge termelőszövetkez: tek további erősítésének lehetőségeit, az eddiginél hatékonyabb formákat fejtegette. Beszélt az úgynevezett végtermék-dotációról, amely a gyakorlatban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. — Ennél egyszerűbb formáját kell választani az állami támogatásnak — mondotta. — Helyes lenne a gyenge termelőszövetkezetekben a dotációs rendszert addig kiegészíteni, amíg elérik a minimális bérszintet. A talajjavításra fordított összeget például egy-két évig szüneteltetni lehetne. Különböző elképzelések vannak még ' a íazdasági erősítéssel kapcsolatban. A gyenge tsz-ek álló- es forgóeszköz-támogatását is meg kellene vizsgálni, s náluk a forgóalap növelésére is nagyobb gondot kellene fordítani. Abból kellene kiindulni, hogy az adottságoknak megfelelően milyen forgó/
