Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-29 / 256. szám
15 A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK JETENTESE karolt hatásuk változatlanul nagy lesz. A gépjavító állomások párt- és gazdasági vezetői, kommunistái tegyenek meg mindent azért, hogy a megváltozott körülmények között is erősödjék és fejlődjék kapcsolatuk a termelőszövetkezetekkel. Keressék, kutassák a segítségnyújtás formáit. Ne engedjék meg, hogy rosszul értelmezett vállalati érdekek miatt csorbát szenvedjen közös ügyünk, a termelőszövetkezeti gazdálkodás további föl- lendítése. Éljünk jobban a továbbfejlesztés lehetőségeivel és adottságaival Amikor áttekintjük mezőgazdaságunk fejlődésének egy viszonylag rövid szakaszát, számba kell vennünk azt is, hogy milyen hibák gátolják a gyorsabb előrehaladást. Az egyes területeken tapasztalható nem kielégítő eredményeknek objektív és szubjektív okai vannak. Az átszervezés óta a mezőgazdasági termelésre kedvezően ható egyetlen valóban jó esztendő sem volt. Két aszályos, majd egy túl csapadékos évre tekinthetünk vissza. Tetemes károkat okozott a belvíz, majd 1964- ben a megye jelentős részén — különösen a kaposvári járásban — a mezei pocok pusztította a termést. A többször is megismétlődő ragadós száj- és körömfájás ugyancsak nagy károkat okozott az állatállományban. Nem lehet azonban a természeti csapásokkal megindokolni azt, hogy a tervidőszakban beruházási kereteinkből a termelőszövetkezetek 50 millió forintot nem használtak fel. Ez a megyei és a járási tanácsok beruházási munkájának elégtelenségére vall. Nemcsak és nem elsősorban az időjárás függvénye a rétek és legelők karbantartása és javítása sem. Köztudott, hogy rétjeink, legelőink állapota nem jó. Történtek ugyan intézkedések ennek megváltoztatására — az állam Is hathatós anyagi támogatást ad ehhez —. a lehetőségeket azonban távolról sem használták ki. A rendelkezésre álló állami támogatást sem vették teljesen igénybe termelőszövetkezeteink. Ugyanakkor szövetkezeteink jelentős része állandó takarmányhiánnyal küzd. Igaz, hogy a tervidőszakban csaknem kétszeresére emelkedett a felhasznált műtrágya mennyisége, nagy hányada azonban a rossz tárolás miatt sokat veszít hatóanyagából, * csökken a termelésre gyakorolt hatása. Ugyanilyen következményekkel jár az is, hogy mezőgazdasági üzemeink egy része — termelőszövetkezetek, állami gazdaságok — hagyják veszendőbe menni az istállótrágyát Helyenként a mind nagyobb rombolást végző talajerózióval szemben sem tesznek hathatós intézkedéseket A talajerő fenntartása, a talajvédelem üzemeink jelentős részében még nem vált alapvető feladattá. Egyesek csak a felülről jövő kezdeményezéstől, nagyobb beruházásoktól várnak erre megoldást Sok szövetkezetben még mindig nem használják ki megfelelően a gépeket Nem gondoskodnak a rendszeres karbantartásról, javításról, ezért a drága gépek hamar tönkremennek. Kevés a gabonakombájn, ezért rendszeresen elhúzódik a kalászosok betakarítása, s ebből nagy veszteségek származnak. 1965-ben becslésünk szerint mintegy 1200 vagon kenyérgabona ment veszendőbe. A betakarítási veszteségeket azonban nem szabad kizárólag a kombájnok alacsony számával magyarázni. Köztudott, hogy milyen nagy eltérések vannak egy-egy kombájnra eső betakarított terület és a termés nagysága között. Srakta Sándor, a Kaposvári Állami Gazdaság kombájnosa évek óta a legnagyobb eredményeket éri el a gabonabetakarításban — 1966-ban az országos versenyben első lett —, SZK 4-es gépével például 1446 kh-ról 206,5 vagon gabonát takarított be. Az ilyen eredmények eléréséhez arra is szükség van, hogy a gépjavító állomások lelkiismeretesen javítsák ki a gépeket. Nagy gondot jelent a burgonyatermelés alacsony hozama, a terményeknek esetenként igen nagy tárolási vesztesége és az állatelhullás magas százaléka is. Sok üzemben igen alacsonyak az állati hozamok, éppen ezért magas az önköltség. Mindez arra mutat, hogy adottságaink, lehetőségeink sokkal nagyabbak az elért eredményeknél. Tehát a mező- gazdasági termelés fejlesztése nemcsak a beruházásoktól, hanem a lehetőségek, az adottságok jobb kihasználásától, a belső tartalékok feltárásától és felhasználásától is függ. A gyenge termelőszövetkezetek helyzete és megerősítésük lehetőségei Külön kell szólni a gyenge termelőszövetkezetek helyzetéről. Bár ma nem úgy vetődik föl minden probléma, mint az á Szervezést követő években, de a mai gondok is fékezően hatnak mezőgazdaságunk fejlődésére, jelentős paraszti tömegek életszínvonalának javulását hátráltatják. A megye 230 termelőszövetkezete közül 68 a gyenge, a tsz-ek 29 százaléka. Megközelítőleg ugyanilyen az arány az összterület, a szántóterület és a dolgozó tagok számának tekintetében is. Ezekben a szövetkezetekben alacsony a termelés színvonala, magasak a termelési költségek, vagyoni helyzetük nem kielégítő, kevés a dolgozó tagok közösből származó részesedése. Pl. az 1 kh termőterületre jutó bruttó termelési érték csak 73,1, a hozamérték 75,4, az egy dolgozó tagra jutó részesedés 65 százaléka az 1965. évi azonos megyei mutatószámoknak. Hitelterhük nagyobb, gazdálkodási eredményeik viszont lényegesen alacsonyabbak (60 százalékkal) egy redukált szántóegységre számítva, mint a megyei átlag. Mindenekelőtt ezekkel magyarázható, hogy a gyenge termelőszövetkezetekből az átlagosnál is nagyobb az elvándorlás és az is, hogy nem elég szilárd a munka- fegyelem. A gyenge tsz-ekben dolgozó parasztok általában kedvezőtlenül ítélik meg a szövetkezeti mozgalmat. Éppen ezért ez a helyzet sem politikailag, sem gazdaságilag hosszú ideig nem tartható. A gyengeség megszüntetésére mind központilag, mind helyben az eddigieknél hathatósabb intézkedéseket kell tenni. Nem kis dologról van szó. Ha a gyenge termelőszövetkezetek gazdálkodását a közepesek szintjére tudnánk emelni, akkor több mint 1000 forinttal növekedne az egy kh-ra eső hozamérték. Következésképpen több mint 100 millió forint terménnyel, termékkel lenne több megyénkben. Ez azt is jelentené, hogy kb. 13 000—14 000 család a mainál lényegesen nagyobb jövedelemhez jutna. A gyenge termelőszövetkezetek erősítésének lényeges föltétele az anyagi és a műszaki bázis fejlesztése. A jövőben is az a célunk, hogy a nagyobb beruházások ott valósuljanak meg, ahol azok a leggazdaságosabbak, és a legrövidebb időn belül megtérülnek. Ez azonban nem vezethet oda, hogy azok a gyenge termelőszövetkezetek, ahol a fenti elv nem érvényesülhet teljesen, elessenek a legszükségesebb épület-, gépi, vízrendezési, talajjavítási és más beruházásoktól. Több termelőszövetkezetben a gyengeség okait nagyobb beruházások nélkül is meg lehet szüntetni. Általában jellemző, hogy ezekben a szövetkezetekben gyengébb a vezetés, nem rendelkeznek a legszükségesebb szakemberekkel, nem elég erősek a pártszervezetek, ennek következtében a politikai munka sem kielégítő. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése meggyőződésünk szerint kedvezően hat majd a gyenge termelőszövetkezetek helyzetére is, de tévedés volna azt hinni, hogy az megold minden problémát. Az új gazdaságirányítási rendszer hatása is csak ott tud eredményesen kibontakozni, ahol megfelelő szintre emelkedik a vezetés, ahol élni tudnak a lehetőségekkel. Ezért alapvető követelmény a tsz-vezetés erősítése, amely megfelelő erőfeszítéseket igényel a párt- és állami szervektől egyaránt. Terveink a mezőgazdaság továbbfejlesztésére Megyénk harmadik ötéves tervének elkészítésekor a második ötéves terv végrehajtása során elért eredményekből, a Politikai Bizottság megyénk fejlesztésére hozott 1965. január 12-i határozatából indultunk ki. E határozat megállapította, hogy megyénk a mezőgazdaság termelőerőinek fejlesztéséheznem kapta meg a szükséges beruházásokat. Harmadik ötéves tervünk szektoronként határozza meg a megye mezőgazdasága fejlesztésének irányát, megjelöli az elérendő célt a termelésben és a gazdálkodásban. A termelés növelésére irányuló célkitűzéseinket megalapozottaknak, teljesíthetőknek tartjuk. Az előző öt év átlagához viszonyítva a mezőgazdasági termelést mintegy 13—15 százalékkal akarjuk növelni. A növénytermelésben a legfontosabb növények termésátlagát 20—30 százalékkal kell emelni. Az állattenyésztésben a közös állomány gyorsabb növelését kell biztosítani. 1970-ig a közösben a tehénállományt 24—27. a kocaállományt több mint 10 százalékkal kívánjuk emelni. A termelésnek és az állattenyésztésnek ilyen mérvű fejlődése lehetővé teszi az árutermelés fokozását. Ennek eredményeként kenyérgabonából 10, burgonyából 10—12, húsból 15—20, tejből 25—30, tojásból 10—15 százalékkal kívánunk többet értékesíteni az állami felvásárlás útján. Termelési és áruértékesítési célkitűzéseink megvalósításának föltétele a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok s más mezőgazdasági termelést folytató üzemek és gazdaságok anyagi, műszaki alapjának további fejlesztése. A harmadik ötéves terv beruházási előirányzatából a mezőgazdaság több mint 1,8 milliárd forintot kap. Ebből mintegy 850 —900 millió forintot fordítanak építkezésre, hasonló összeget gépi beruházásokra, a gépállomány fejlesztésére, a visszamaradt részt pedig egyéb beruházásokra. A rendelkezésire álló beruházási kereteket megyénk mezőgazdaságának fő ágazataira kívánjuk nagyobb mértékben fordítani. Többek között jelentős összegeket irányoztunk elő a burgonya-, a zöldség- és a gyümölcstermesztés növelésére, illetve az elmaradt járulékos beruházások pótlására. Az állattenyésztésen belül az állami gazdaságokban, még inkább a termelő- szövetkezetekben a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére, az állomány elhelyezésének javítására, a korszerű tartási viszonyok biztosítására fordítjuk a beruházások legnagyobb részét. A tervidőszakban a második ötéves tervben felhasznált összegeknél lényegesen többet kívánunk fordítani talajjavításra, talajvédelemre, vízrendezésre és a mezőgazda- sági művelésre alkalmatlan területek hasznosítására, fásítására, fűztelepítésre. Változatlanul nagy gondot fordítunk a háztáji gazdaságokra. Szarvasmarha- és sertés- állományukat lehetőleg szinten kell tartani, az egyéb aprójószágok számát és hozamát növelni kell. Még sok kiaknázható lehetőség van a háztáji növénytermesztésben is, különösen a háztáji gyümölcsösök pótlása és a zöldségtermesztés területén. Mindezekben lőbbre jutni csak úgy lehet, ha a háztáji \zdaságok a termelés növeléséhez megkap- k a kellő segítséget, ha valóban a közös zdaságok részeként kezelik őket. 'Számolni kell az egyéni és kisegítő gazságok termelésével is, hisz a megye ter- lőterületének több tízezer holdján a gaz- aálkodásnak ezt a módját folytatják. Tovább kell javítani a termelőszövetkezetek szervezeti életét, biztosítani kell, hogy az általuk jóváhagyott alapszabály szerint működjenek. Nagyon fontos feladatunk a termelőszövetkezeti demokrácia fejlesztése körül itt-ott tapasztalható meg nem értés megszüntetése. Az új gazdasági mechanizmus bevezetése még inkább indokolja, hogy a tsz-gazdák minden lényeges, a termelőszövetkezet jelenét és jövőjét meghatározó kérdésekben véleményt nyilvánítsanak, döntsenek. Ez nélkülözhetetlen eleme volt és marad a jó vezetésnek. Csak így óvható meg a vezetés a súlyosabb hibák elkövetésétől. A tsz-demokrácla akkor teljes, ha a jogok és a kötelességek együtt érvényesülnek. A jövőben tovább kell növelni és bővíteni a termelőszövetkezeti vezetők hatáskörét. Tovább kell fejleszteni a munkadtjazis, az anyagi ösztönzés, a premizálás formáit, módszereit. A termelőszövetkezetek többségének pénzügyi helyzete ma még nem engedi meg a munkadíjazás legfejlettebb formájának, a garantált pénzbeli díjazásnak alkalmazását. Az a cél, hogy az alapok fokozatos megteremtésével mind több szövetkezetben rátérjenek a jövedelemelosztásnak erre az útjára. Addig is a már kialakult és bevált munkadíjazási formák sokféleségét javasoljuk termelőszövetkezeteinknek. Törekedjenek azonban a munkád íjazásban tapasztalható aránytalanságok, feszültségek megszüntetésére. Termelési célkitűzéseinket csak magasabb szintű szakmai vezetéssel és irányítással lehet megvalósítani. Az állami gazdaságokban lényegében megfelelő a vezetés színvonala. Mivel azonban a gyorsan fejlődő mezőgazda- sági tudomány és technika mind nagyobb igényeket támaszt a vezetéssel szemben, ezért fokozottabban gondoskodni kell az állami gazdaságok vezetőinek politikai és szakmai továbbképzéséről is. Jelentős eredményeket értünk el a termelő- szövetkezetek szakmai irányításának fejlesztésében is. Ez azonban nincs arányban a megnövekedett feladatokkal. További céltudatos munkára van szükség Nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy a tsz-elnökök 35 százalékának még semmilyen szakmai képzettsége nincs. A termelőszövetkezeti mezőGazdaságpolitikánk célja a lakosság élet- körülményeinek állandó javítása, a társadalom jólétének növelése. A második ötéves terv idején e téren is jelentős eredmények születtek. Reáljövedelem, reálbér A munkások és az alkalmazottak reáljövedelmének 16—17 százalékos emelése volt az országos előirányzat. A tényleges emelkedés ennél magasabb: országosan 18,4, megyénkben 25—30 százalékos volt. A reáljövedelem kedvező alakulását mutatja megyénk lakosságának gyorsan növekvő takarékbetét-állománya is, amely az 1980. évi 117,8 millióról ez év októberéig 600,7 millió forintra emelkedett. Ezt az országosnál nagyobb arányú reáljövedelem-emelkedést a foglalkoztatottság növelése tette lehetővé. A reáljövedelem ugyanis döntő mértékben annak következtében emelkedett, hogy öt év alatt 21 százalékkal nőtt megyénkben a munkások és alkalmazottak száma. Országosan ugyanakkor 13 százalékkal nőtt a keresők e csoportja. A reáljövedelem másik fontos tényezője az átlagkereset megyénkben már kedvezőtlenebbül alakult. Míg országosan 12. megyénkben csak 7—8 százalékkal emelkedtek az átlagbérek. A megyei és az országos bér- színvonal között tovább nőtt a különbség. 1965-ben országosan a munkások és az alkalmazottak átlagos havi keresete 1733, megyénkben csak 1490 forint volt. Ez bizonyos mértékig összefügg iparunk szerkezetével, amely eltér az országostól. De semmivel sem indokolható, hogy pl. a könnyűipari ágazatban miért alacsonyabbak a bérek nálunk, mint országosan. Ebbe nem szabad belenyugodni. A vállalatok vezetőinek, a Könnyűipari Minisztériumnak hatékony intézkedéseket kell tenniük ennek megszüntetésére. Erre a gazdaságirányítás új rendszere nagyobb lehetőséget is biztosít majd. Helytelenítjük, hogy több üzemben évek óta Indokolatlanul bért takarítanak meg. Az Illetékes szakszervezeti szervek kísérjék Jobban figyelemmel a bérgazdálkodást, és intézkedjenek a hibák megszüntetésére. Lépjenek föl azonban a jogtalan bérkövetelésekkel szemben is. Jelentősen javultak a megye lakosságának nagyobb többségét kitevő tsz-parasztok élet- körülményei is. Somogybán 1960 óta mintegy 30 százalékkal nőtt a tsz-parasztságnak a közös gazdaságból eredő jövedelme, bár a termelőszövetkezetek gazdasági helyzetétől függően igen nagyok a jövedelemkülönbségek. Mindenekelőtt a gyenge kategóriába tartozó termelőszövetkezetekben dolgozó parasztság jövedelemszintje alakult kedvezőtlenül. A reáljövedelem szerves része a nyugdíj, a családi pótlék, a táppénz és az egyéb, pénzben kifejezett szociális és társadalmi juh- tatás is. Ebből az utóbbi négy évben fokozottabb mértékben részesült a paraszti lakosság a tsz-tagok öregségi járadéka, nyugdíja, az ingyenes beteggyógyítás, a gyógyszer- ellátáshoz adott támogatás, a fogászati ellá tás stb. révén. Nagy eredményei ezek szocialista társadalmunknak, de tudjuk azt is, hogy újabb erőfeszítéseket kell teunüo'- azért, hoav tovább javuljon psra«z‘«' élete. gazdászoknak csak 32, a főkönyvelőknek csupán 22 százaléka rendelkezik főiskolai vagy ennek megfelelő szakképzettséggel. Mezőgazdasági gépészmérnök, kertész, közgazdász alig található termelőszövetkezeteinkben. Nagy körültekintéssel kell megszervezni a tsz-elnökök és szakvezetők továbbképzését. Több fiatal, főiskolát végzett szakemberre van szükség. Ezért növelni kell az ösztöndíjasok számát, hatékonyabban kell segíteni munkájukban a mezőgazdasági gyakornokokat. A megyei és a járási tanácsok, a termelőszövetkezetek vezetői jobban segítsék elő a szakemberek letelepedését, oldják meg lakásproblémáikat. Az eredményesebb mezőgazdasági szakmunkásképzés nagy hatással van a termelésre, Egyrészt javítja a termelőszövetkezetek munkaerőhelyzetét, másrészt elősegíti a fiataloknak falun való maradását. A szakmunkásképzésben még sok a formalitás, a szebb statisztikai számokra való törekvés, amit meg kell szüntetni. Szakmunkásképző Iskoláinkat a mezőgazdasági üzemek igényeinek megfelelően kell benépesíteni. A fenti■ célok megvalósításának elengedhetetlen föltétele, hogy mezőgazdasági üzemi, falusi pártszervezeteink megértsék az adott helyzetből és a jövő terveiből fakadó feladatokat. Mint eddig, a jövőben is járjanak élen a munkában, célkitűzéseink végrehajtásának megszervezéséhez nyújtsanak messzemenő politikai segítséget. • • * Terveink, céljaink — gyorsabban fejleszteni Somogy egész gazdaságát, iparát, építőiparát, közlekedését és mezőgazdaságát — találkoznak megyénk egész lakosságának érdekével. Minden törekvésünk az, hogy a somogyi emberek, a felnövekvő fiatalok tisztességes munkával itt a megyében találják meg boldogulásukat. Tudatában kell lennünk azonban annak, hogy a tervezéstől a megvalósításig hosszú és nem könnyű az út. Most a feladatok végrehajtásának megszervezésére az anyagi eszközök ésszerű, gazdaságos ér karékos felhasználására kell összpont - niuk figyelmüket párt-, állami és gazdasági szerveinknek. A bérből és fizetésből élő munkások és a isz-parasztok jövedelmének eltérésével a harmadik ötéves terv is számol. A mezőgazdaságban a munka termelékenységének növekedése és a foglalkoztatottak szakmai összetételének változása indokolja, a tervszerű munkaerő-gazdálkodás pedig egyenesen megkívánja a két alapvető osztály jövedelmi és szociális viszonyainak fokozatos közelítését egymáshoz. Ezért a harmadik ötéves terv a munkások és alkalmazottak reáljövedelmének 14—16 százalékos, a paraszti reálfogyasztásnak pedig 18 százalékos növekedését irányozta elő. A megyei célkitűzések is ehhez hasonló növekedéssel számolnak. A reáljövedelem emelkedésében nagyobb arányt képvisel majd a reálbérek növekedése, míg a társadalmi juttatások aránya csökkenni fog. A jövedelem emelkedése tartalmában lényegesen eltér az előző időszakétól, mert elsősorban azoknak a dolgozóknak a keresete emelkedik nagyobb mértékben, akiknek munkája eredményesebb. A fogyasztás alakulása, a kereskedelmi hálózat fejlődése A kereskedelmi forgalom az elmúlt öt évben — a balatoni idegenforgalom gyors növekedése következtében — az országosnál gyorsabban, 36 százalékkal emelkedett. A kereskedelmi forgalom belső arányainak eltolódása is tükrözi megyénk lakosságának megváltozott igényeit. Megnőtt a kereslet a tartós fogyasztási cikkek iránt. Öt év alatt az ezer lakosra jutó mosógépek száma több mint kétszeresére, a hűtőgépeké több mint négyszeresére, a porszívóké 3.5-szeresére, a televízióké 6,6-szorosára nőtt, és csaknem háromszorosára emelkedett a személygépkocsik száma. A fogyasztás összetételének e kedvező változása részben annak köszönhető, hogy a parasztság szokásai közeledtek a bérből és fizetésből élőkéihez. Megyénkben pl. a paraszti háztartások ruházkodásra fordított összegei lényegesen gyorsabban emelkedtek a munkások és alkalmazottak e célra fordított kiadásainál. Ennek következtében a divatirányzatok falun is hamar, szinte a várossal egy időben jelennek meg. A parasztság életmódjában bekövetkezett változás eredménye, hogy csökkent a saját termelésű termékek fogyasztása, egyes cikkek házi termelése — esetenként gyorsabban is a kívánatosnál — pL a kenyér, a vaj, a zöldség esetében. A lakosság megváltozott Igényeit a kereskedelem általában kielégítette. Az utóbbi években az alapvető élelmiszerekben — a hús kivételével — áruhiány ru>*Ti volt. Sok jogos bosszúságat okozott azonban a lakosságnak az, hogy az dr~''nd*'te« után a Húsipari Vállalat Üzleti érdekből túlzott arányban szállított a kereskedői cmn-k drágább színhús- és egyéb h~iiosár,,'ílo«.'g''ke,t, s átmenetileg csökkent, időközönként pedig eltűnt a2 üzletekből a .«zaionna és az olcsóbb töltelékáru.. Jogos volt a lakosságnak n fagyasztott hús mennyiségével és mir ősegével szemben támasztott kifogása is. Számos egyéb fogyatékosság is zavarja a lakosság ellátását. Országosan is a legrosszabbak közé tartozik talueri lakosságunk melegkoojrbaá és txtk A Jakosság életkörülményei, idegenforgalom, kommunális, egészségügyi és szociális helyzet
