Somogyi Néplap, 1966. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-29 / 256. szám

14

Ä MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK JELENTÉSE

Iparfejlesztési és egyéb beruházási terveink

A második ötéves tervben elért eredmények ellenére megyénk iparának fejlődése nem kielégítő. Adottságaink lehetővé, az ország és a megye szükségletei pedig indokolttá teszik, hogy a harmadik ötéves tervben az ipar a korábbinál gyorsabban fejlődjön. Sok lehetőség van az ipar fejlesztésére, különösen akkor, ha megyénk a jövőben megkapja a szükséges beruházási eszközöket. Az iparfejlesztés irányát meghatározza a megye természeti adottsága, mezőgazdasági jellege, valamint már kialakult iparágai: az élelmiszeripar, a könnyűipar, a faipar, az erősáramú ipar, a szolgáltató- és az építőipar. Ipar- politikánk arra irányul, hogy a minisztériumi ipar mellett biztosítsuk a tanácsi és a szövetkezeti ipar fejlesztését is. Csakis így tudunk munkalehetőséget teremteni a legrövidebb időn belül megyénk munkaképes, munkát kereső lakossága számára. IparunKat új üzemek építésével, a Budapestről vidékre letelepítendő üzemekkel, meglévő üzemeink termelésének bővítésével, rekontsrukciójával kívánjuk hatékonyabban fejleszteni.

A jövőben iparfejlesztési célkitűzéseink meghatározásánál a Politikai Bizottság 1965. január 12-i határozata az irányadó. A harmadik ötéves tervünkben előirányzott beruházások, felújítások, rekonstrukciók költsége nagyobb a második ötéves tervben hasonló célokra fordított összegnél. A mostani tervidőszakban megvalósul például a Nagyatádi Konzervgyár 215 millió és befejeződik a Kaposvári Világítástechnikai Vállalat 150 millió forintos beruházása.

A Politikai Bizottság határozata alapján a központi fejlesztési keretből többet kap a megye, mint korábban. Azonban az iparosítás meggyorsítása végett további erőfeszítésekre van szükség. A nagyobb arányú ipar- fejlesztés lehetőséged beruházási eszközök híján változatlanul korlátozottak. Bízunk abban, hogy a harmadik ötéves terv időszakában megvalósításra kerülő ipari létesítményekből — melyeknek telepítési helyé* később jelölik ki — kap megyénk is. Reméljük, hogy az Országos Tervhivataltól ehhez mesz- szemenő segítséget kapunk. A Könnyűipari Minisztériumtól, az Erdészeti Főigazgatóságtól és — az építőipar gyorsabb fejlesztése céljából — az Építésügyi Minisztériumtól több megértést és támogatást várunk, mint amit eddig kaptunk.

Iparfejlesztési elképzeléseink, terveink csak akkor járhatnak kellő sikerrel, ha helyi lehetőségeinket és különösen a gazdaságirányítási reform bevezetése után feltáruló saját erőforrásainkat állami és gazdasági szerveink maximálisan kihasználják. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a helyi kezdeményezés, a többre való törekvés nagy dolgok megvalósítására képes. Ezt bizonyítja a Kaposvári Ruhagyár, a Kaposvári Vas- és Fémipari Vállalat példája. A ruhagyárban ma 'több mint 1500 ember talál munkát, a Vas- és Fémipari Vállalatnál hatszázötvenen dolgoznak. Ezeket az üzemeket az önköltségcsökkentő hitelek ésszerű felhasználásával fejlesztették. Ez a fejlődés az említett üzemek gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetői öntevékeny, a lehetőségeket felismerő és kiaknázó munkájának eredménye. Sajnos, egyes vezetők beletörődnek abba, ami van, sőt azzal a véleménnyel is lehet találkozni, hogy kisebb üzem, kevesebb ember: kisebb gond; nagyobb üzem, több ember: nagyobb gond. Ez igaz. De vajon a vezetőknek, a kommunistáiénak vagy a párton kívülieknek szabad-e a nagyobb felelősség elhárítása miatt emberek százait vagy ezreit megfosztani a megyén belüli munka lehetőségétől? Semmiképpen sem szabad. A vezetőknek tehát a napi feladatok megoldása mellett előre kell tekinteniük, és minden vonatkozásban föl kell készülniük az új gazdasági mechanizmus adta lehetőségek legjobb kihasználására.

Iparfejlesztési törekvéseink hatását csökkenti, hogy — különösen a végrehajtás során — találkozunk meg nem értéssel, szűklátókörűséggel, huzavonával a megyei állami irányító apparátus egyes dolgozói részéről is. Több példát lehetne említeni arra, hogy egyes fejlesztési elképzelések azért nem valósultak meg, vagy megvalósításuk azért húzódott el, mert a városi és a megyei tanács arra illetékes vezetői nem tudtak megállapodni a hely kijelölésében, nem végezték el idejében az építés megkezdéséhez szükséges hatósági feladatokat.

Hosszú időbe került, míg az érdekelt állami végrehajtó apparátussal, mindenekelőtt a megyei tanács egyes szakosztályvezetőivel és munkatársaival meg tudtuk értetni a megye általános fejlesztésére, ezen belül az ipar fejlesztésére vonatkozó elképzeléseinket Még a Politikai Bizottság határozata után la sok időt és energiát kellett erre fordítani. Természetesen nem azt kifogásoljuk, hogy nem látták meg rögtön célkitűzéseink lényegét, azt azonban már igen, hogy amikor már tudták, mit miért akarunk, akkor sem kapcsolódtak be megfelelő aktivitással a végrehajtásba. Hosszú időt vesz igénybe, amíg a megyei tanács szakosztályai egyeztetni tudják elképzeléseiket, s emiatt nemegyszer Huzavona keletkezik. Sőt az is előfordult, hogy ennek következtében jelentős létesítményektől esett él a megye.

örvendetes jelenség, hogy városi és Járási pártbizottságaink meg tanácsaink vezető beosztású dolgozói mind több ipart akarnak. Vannak azonban, akik megrekednek az igények hangoztatásánál, s előfordul az is, hogy igényeik, elképzeléseik nélkülözik a rea- btást, a megálapozottságot. Az ilyen szemlélet és gyakorlat nem viszi élőre az ügyet, ellenkezőleg: hátráltatja a jogos igények kielégítését is. Erőnket most a harmadik ötéves tervben előirányzott iparfejlesztési és összberuházási feladataink megvalósítására kell összpontosítani. E munkából mindenütt — párt-, állami és gazdasági szerveknél egyaránt — száműzni kell a belenyugvást, a fölösleges okoskodást, s a feladatok végrehajtásának megszervezését és ellenőrzését kell középpontba állítani.

Iparfejlesztési és egyS> beruházási terveink

teljesítése nagy feladatokat ró az építőiparra, hisz beruházásaink jelentős hányada magaság mélyépítő, valamint szerelőtevékenységet igényel. A második ötéves terv idején különösen a magasépítő-ipar kapacitásénak elégtelensége okozott zavarokat. Éppen ezért az építőipar fejlesztésére, kapacitásának növelésére megkülönböztetett figyelmet kell fordítani, és hathatós intézkedéseket kell tenni.

Számításaink szerint a megye magaaépítö- ipari kapacitását úgy kell fejleszteni, hogy a harmadik ötéves terv végére elégítse ki az építtetők igényét. Különösen az ÉM Somogy megyei Építőipari Vállalatot kell gyorsabb ütemben fejleszteni, mivel a nagyobb volumenű ipari, kommunális, szociális, kulturális és idegenforgalmi célokat szolgáló beruházások nagy részét ő valósítja meg.

Ahhoz, hogy az építőipar teljesítse feladatát, szükség van arra is, hogy az Építésügyi Minisztériumtól a gépesítéshez, központi és egyéb telephelyeinek megépítéséhez, szociális problémáinak megoldásához megkapja a kellő segítséget

A megye szocialista ipara az elhatározott

fejlesztéseket figyelembe véve a harmadik ötéves terv időszakában mintegy 50 százalékkal növeli termelését, ezen belül a minisztériumi ipar termelése 60, a tanácsi iparé 50, a szövetkezeti iparé kb. 40 százalékkal emelkedik. A termelés üteme — akárcsak az elmúlt tervidőszakban — nagyobb lesz az országos előirányzatnál. Emellett üzemeinknek meg kell felelniük azoknak a minőségi és gazdaságossági követelményeknek Is, melyeket a Központi Bizottság 1964. decemberi határozata az ipar elé állított, tehát megyénk ipari termelésben mind a mennyiségi, mind a minőségi mutatók javításában nagy feladatokat kell megoldani. A megye ipara a vele szemben támasztott követelményeknek csak akkor tud megfelelni, ha az irányítás mindent megtesz a Központi Bizottság említett határozatában foglaltak megvalósításáért, ha az üzemi párt- és szakszervezetek, KlSZ-szer- vezetek ezeknek a feladatoknak végrehajtására mozgósítják a dolgozókat. Az üzemi párt- és társadalmi szervek kezdeményezzék a szocialista munkaversenyt, nyújtsanak mesz- szemenö támogatást a szocialista brigádmozgalom fejlesztéséhez. Hassanak oda, hogy üzemük dolgozóinak a termelés fejlesztésére, a belső tartalékok feltárására, a hibák kijavítására tett javaslatai ne sikkadjanak el. Ügyeljenek arra, hogy az új gazdasági mechanizmus bevezetése után a vállalati érdek egyoldalú értelmezése miatt ne szenvedjen csorbát a népgazdaság egyetemes érdeke, hogy a távlati elképzelések megvalósítására irányuló erőfeszítések összhangban legyenek a napi feladatok eredményes megoldásával.

A megye mezőgazdasága

Megyénk gazdasági életében o döntő helyet a mezőgazdaság foglalja el. Mezőgazdaságunk és vele együtt parasztságunk az elmúlt években nagy, forradalmi változáson ment keresztül. Parasztságunk — pártunk helyes agrár- politikájának eredményeként, a mezőgazdaság szocialista átszervezése után — megindult a mezőgazdasági termelés számára nagyobb fejlődést, saját magának pedig a szebb, jobb életet és jövőt biztosító úton. Ezzel fontos szakasz kezdődött a falu gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális életében.

Ennek jegyében határozta meg pártunk VIII. kongresszusa a feladatokat: »-...erőnket most már a termelőszövetkezetek korszerű, nagyüzemi gazdálkodásának fejlesztésére és szocialista jellegének erősítésére, a szövetkezeti parasztság szocialista nevelésére, egységének kovácsolására összpontosíthatjuk

A mezőgazdaság szocialista átszervezésével tehát létrejöttek a nagyüzemi keretek, ezeknek szocialista tartalommal való megtöltése, a termelőszövetkezetek gazdasági, szervezeti és politikai megszilárdítása jelentette a legfontosabb feladatokat. Meg kellett teremteni

a mezőgazdaság termelés gyors ütemű fejlődésének föltételeit, mert — ahogy Kádár János elvtárs hangsúlyozta a VIII. kongresz- szuson mondott vitazáró beszédében — »...az egész népgazdaság további gyors és lendületes fejlődése attól függ, milyen ütemben sikerül a mezőgazdaságot az ipar szintjére emelni.«

Mezőgazdaságunk fejlődésére döntő befolyással vannak termelőszövetkezeteink. A gyors ütemű fejlődés objektív és szubjektív

föltételeinek biztosítása, a mezőgazdasági termelés növelése, a szocialista vonások erősítése, a termelőszövetkezetek megszilárdításának, a korszerű szocialista nagyüzem alapjainak megteremtése bonyolultabb, összetet- •tebb és hosszabb ideig tartó feladat, mint az átszervezés volt. Éppen ezért minden szinten differenciáltabb politikai, megalapozottabb közgazdasági irányítást követelt. Ez nem volt egyszerű dolog, kellő tapasztalatokkal sem rendelkeztünk. Azt a társadalmi összefogást kellett továbbra is biztosítani — most már az építőmunka, a mezőgazdasági termelés szervezése, irányítása területén —, amelyet pártunk, egész dolgozó népünk az átszervezés idején tanúsított.

A termelőszövetkezetek megszilárdítását, a mezőgazdaság további föllendítését igyekeztünk közüggyé tenni. 1962-es pártértekezletünk e feladatot így összegezte: »A tsz-moz- galom győzelme után bekövetkezett helyzetben a párt- és a tanácsi szervek s a tömeg- szervezetek politikai, gazdasági és kulturális tevékenységüket elsősorban arra irányítsák, hogy a termelést a korszerű tudomány és technika vívmányainak felhasználásával új alapokra helyezzék, a nagyüzemi lehetőségeket jobban kihasználják.-«

A termelőszövetkezetek korszerű anyagi, technikai bázisának megteremtése, politikai és szervezeti megerősítése

Mezőgazdasági üzemeink, elsősorban termelőszövetkezeteink megszilárdításának mun. kaját alapvetően két irányban folytattuk:

Azon munkálkodtunk, hogy a tsz-parasz- tokkal együtt megteremtsük, illetve bővítsük a nagyüzemi termelés korszerű anyagi, technikai bázisát. A mezőgazdasági termelést nem növelhettük és fejleszthettük volna a kisüzemekben használatos termelőeszközökkel. Ezért az elmúlt négy esztendőben a megye termelőszövetkezetei és állami gazdaságai több mint 2000 traktort, több mint 300 kombájnt, majdnem 600 sorvető gépet, mintegy 200 kukorica vető gépet és egyéb mező- gazdasági munkagépeket kaptak. A talaj- előkészítési munkákat szinte teljesen, a gabonabe takarítást mintegy 80 százalékban ma már gépekkel végzik.

Megyénk mezőgazdaságának gépállománya a második ötéves terv időszakában 40 százalékkal nőtt, a tervidőszakra országosan előirányzott 52 százalékos fejlesztést azonban nem érte el. Ez azt jelenti, hogy megyénk mezőgazdaságában mintegy 500 db traktorral kevesebb van a tervezettnél.

A második ötéves terv időszakában a beruházásokra több mint másfél milliárd forintot költöttünk, ebből a termelőszövetkezetekre mintegy 800 millió forint jutott. 32 000 szarvasmarha-, 86 000 sertés-, 33 000 juh- és 100 000 négyzetméter baromfiférőhelyet létesítettünk. Napjainkban a szocialista szektorban levő állatállomány nagyobb része korszerű, nagyüzemi épületekben van elhelyezve.

Erőfeszítéseink eredménye azonban nem mondható kielégítőnek, hisz megyénkben a tehénállomány 32,4, a kocaállománynak pedig 41,2 százaléka van a közösben. Országosan ez az arány 35,8, illetve 42,5 százalék. A termelőszövetkezeti közös állomány fejlesztése, az ehhez szükséges beruházások biztosítása mind az országos, mind a megyei szervek további erőfeszítését követeli meg.

A termelőszövetkezetek gazdasági megerősödésére mutat vagyoni helyzetük alakulása. A második ötéves terv idején mintegy 75 százalékkal nőt* közös vagyonuk, és 1965 végére elérte a 2,8 milliárd forintot. A tehermentes tiszta vagyon még gyorsabban növekedett: őt év alatt 126 százalékkal — 1,6 milliárd forint összegre — nőtt. A vagyoni helyzet javulásával együtt emelkedett a tagságnak a közösből származó jövedelme. 1961- ben 6686, 1965-ben 10 250 forint jutott megyei átlagban egy dolgozó tagra.

Erőfeszítéseket tettünk mezőgazdasági üzemeink, elsősorban az azok többségét kitevő termelőszövetkezetek politikai és szervezeti megerősítésére. Munkánknak ez a része kívánta és kívánja a legnagyobb figyelmet, a helyzet alapos és sokoldalú értékelését, elemzését, hisz az embereket legközvetlenebbül érintő problémákról van szó. Ki kellett alakítani a termelőszövetkezetek vezetőgárdáját, s megfelelő segítséget kellett adni munkájukhoz. Ezeknek a vezetőknek a zöme ugyanis a tegnapi egyéni parasztokból került ki, akiknek a nagyüzemi gazdálkodásban, irányításban való jártasságot menet közben kellett megszerezniük. A termelőszövetkezeti gazdák számára a nagyüzemi termelésnek olyan szervezeti formáit kellett megtalálni, amelyek nekik legjobban megfeleltek, ugyanakkor egyértelműen biztosították az üzem szocialista vonásainak erősödését és az emberek gondolkodásmódjának szocialista szellemben való megváltozását is. Elmondhatjuk, hogy termelőszövetkezeteink többségében ma már kialakultak az adottságoknak megfelelő szervezeti formák, és felnőtt egy olyan vezető réteg, amely politikai és szakmai hozzáértésével, tapasztalataival méltóképpen képviseli és valósítja meg a párt politikáját falun.

A termelési viszonyokban bekövetkezett változások és falusi pártszervezeteink politikai munkája eredményeként sokat fejlődött az emberek gondolkodásmódja, erősödött szocialista tudatuk. A parasztemberek szorgalmas keze munkája nyomán alakultak ki az új tsz-majorok, emelkedtek a termésátlagok, nőtt a közös állatállomány. Ennek köszönhető, hogy parasztságunk ma már jobban, kulturáltabban éL A munka eredményei visszahatnak a gondolkodásmódra, változtatják, formálják azt. A korábban megnyilvánuló önzés, kapzsiság ma már nem jellemzője tsz-parasztjaink többségének. A megbecsülés alapja mindinkább a közösben végzett munka és nem a korábbi vagyoni helyzet. Az utóbbiból eredő különbségek eltűnőben vannak. Termelőszövetkezeti parasztságunk zömét egyre jobban az egymásért; a közös ügyért érzett felelősség hatja át, s ha még tapasztalható is, de már nem jellemző az egymás dolgaival, a közügyekkel szembeni közönyösség. Erről tanúskodnak tsz-tagjaink- nak azok az érett, felelősségteljes megnyilvánulásai, amelyekkel a közös gazdaságok

fejlődésének további lehetőségeit kutatJMfc

keresik.

A feladatok megoldása közben erősödött párt- és állami irányító apparátusunk is. A munkához szükséges tapasztalatokat azonban nekik is menet közben kellett megszerezniük. A termelőszövetkezetek megszilárdítása nagy feladatot jelentett számukra. Sok helytelen szemlélettel és értetlenséggel is meg kellett küzdeniük. Elég utalni pL a háztáji gazdaságok szerepének helytelen megítélésére és gyakorlatára, a tsz-demokrácia körüli huzavonákra, a szocialista bérezéssel, az anyagi ösztönzőkkel és a premizálással kapcsolaté« téves nézetekre.

A megyei pártbizottság és végrehajtó bizottság az elmúlt időszakban többször megvizsgálta, megtárgyalta ezeket a termelőszövetkezetek fejlődését befolyásoló kérdéseke^ és fontos határozatokat hozott a helytelen nézetek megszüntetésére, a hibás gyakorlat elhárítására.

A mezőgazdasági termelés fokozására, m termelőszövetkezetek megszilárdítására, «

második ötéves terv teljesítésére tett erőfeszítéseink eredményesek voltak. Ezt bizonyítja, hogy a legfontosabb növényféleségek átlaghozama — a burgonya kivételével — az elmúlt öt évben számottevően emelkedett így pl. búzából 23, őszi árpából 15, kukoricából 14, cukorrépából 40 százalékkal termett több holdanként, mint az előző öt év átlagában. Nagy eredmény, hogy 1963-tól kezdve megfelelő alapokra helyeztük, és megoldottuk a kenyérgabona-termelés hosszú évekig húzódé problémáját.

A termelés eredményeinek kedvező alakulását elősegítette, hogy megyénk mezőgazdaságában az elmúlt években sok új agrotechnikai és más, termelést növelő módszert vezettek be. Szocialista üzemetak fogékonynak bizonyultak az új iránt. PL 1961-től fokozatosan tért hódítottak az intenzív búzafajták. 1965-ben a búzaterület 91 százalékán vetettek nagy hozamú fajtákat.

Általánossá vált a hibridkukorica-vetőmag használata. Évről évre nagyobb területen alkalmazták a vegyszereket 1965-ben az állami gazdaságok kukorica-vetésterületének csaknem egészét, kalászos vetésterületének 28, a termelőszövetkezetek kukoricaterületének 72, kalászosterületének pedig 17 százalékát vegy- szerezték. Csaknem duplájára emelkedett a felhasznált műtrágya mennyisége. Mezőgazdasági üzemeink a nagyobb gépállománnyal, a gépek hatásfokának növelésével mindinkább idejében és jobb minőségben végzik el feladataikat

Öt év alatt változott a növénytermesztés

szerkezete is. Olyan új, a belterjességre utaló üzemágak honosodtak meg, mint a zöldségéi a gyümölcstermesztés. Az előző időszakhoz viszonyítva nagyobb arányban vetettek burgonyát, kukoricát, napraforgót, viszont csökkent a takarmánygabona, a cukorrépa éa a szálas takarmány termőterülete.

Megyénk állattenyésztési hagyományait figyelembe véve készítettük el fejlesztési programunkat Elsősorban a közös állomány fejlesztését tűztük ki célul, azért, hogy az átszervezés után megakadályozzuk a tehén- és a kocalétszám csökkenését A tehénállományt a termelőszövetkezetekben 14, a kocaállományt 8 százalékkal növelték. Ez azonban nem pótolta a háztáji gazdaságokban bekövetkezett nagyabb mérvű állománycsökkenést, ezért célkitűzéseinket csak részben tudtuk megvalósítani. A háztáji állomány legnagyobb mértékben a barcsi és a nagyatádi járásban csökkent. PL a háztáji tehenek száma a barcsi járásban 24,6, a nagyatádi jarádban 27,2 százalékkal kevesebb ma, mint 1963-ban.

A szocialista nagyüzemekben a szervezett termelés és áruértékesítés eredményeként kedvezően alakult a mezőgazdasági termékek felvásárlása. A felvásárolt termékek meny- nyisége 5 év alatt 21,6 százalékkal növekedett. 1965-ben több mint kétszer annyi hízott sertést, 42 százalékkal több kenyérgabonát; 22 százalékkal több tejet, 76 százalékkal több tojást és mintegy négy és félszer annyi vágóbaromfit vásároltak fel megyénkben, mint 1960-ban.

Az állami gazdaságok, a gép- és gépjavító állomások

A két pártértekezlet közötti időben jelentősen fejlődtek az állami gazdaságok, a gépéi gépjavító állomások, az állami erdő- és halgazdaságok. Javult az állami gazdaságok anyagi és technikai ellátottsága, emelkedtek a hozamok a növénytermesztésben és az állattenyésztésben. 1965-ben az állami gazdaságok a megyénkben fölvásárolt mezőgazda- sági termékeknek mintegy 28—30 százalékát adták. Több éven át tartó veszteséges gazdálkodásuk megszűnt, a múlt évben mintegy 21 millió forinttal teljesítették túl eredménytervüket. Eredményesebb gazdálkodásukhoz hozzájárult többek között a vezetés színvonalának emelkedése, a jobb szervezeti formák kialakítása, az állandó átszervezések megszüntetése. Most arra kell törekedniük, hogy az eredményeket megszilárdítsák, és tovább fejlesszék a lehetőségek jobb kihasználásával. A jövőben fordítsanak nagyobb gondot dolgozóik lakáskörülményeinek javítására, szociális és kulturális problémáik megoldására is.

A gépállomások fontos szerepet játszottak a termelőszövetkezetek műszaki bázisának megteremtésében, a szakemberképzésben, a gépi munkák irányításának kialakításában. Jelentős segítséget ad) k termelőszövetkezeteink politikai és szei megerősítéséhez

is. Befejezéshez közele gépjavító állomásokká való átszervezésük. Ezzel jellegük megváltozik, de a mezőgazdasági termelésre gya*