Somogyi Néplap, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-04 / 209. szám

Kidolgozták a művelődési otthonok modelljeit A népművelési évad őszi-téli előkészületeiről Kerék Imre: 1943 Néhány hét múlva bekö­szönt az őszi-téli népművelési évad. Felkerestük ebből az al­kalomból a Művelődésügyi Minisztérium Közművelődési Főosztályát, s a következő hó­napok sokirányú, sokrétű elő­készületedről, a népművelési munka legsürgősebb tenni­valóiról kértünk tájékoztatást — Az idei nyári évad nép­művelési munkája — mond­ják a főosztály vezetői —igen örvendetesen különbözött a tavalyi meg az előző évek hasonló időszakáétól, az idén Ugyanis nem volt uborkasze­zon. A nyári szórakoztató­nevelő munka legfontosabb ré­szét az úgynevezett tájnapok jelöltették, mint amilyenek például a győcsei, a palóc-, a hortobágyi napok is voltak, de sorolhatnám tovább, hányféle hasonló, jól szervezett prog­ram zajlott le a nyáron. Tel­jes gőzzel dolgozott a nép­művelési apparátus, és a kö­zönségért sem kellett — ahogy mondani szokták — a szom­szédba menni... Ezrek és ez­rek vettek részt ezeken. — Etanek a nyárnak a ta­pasztalatai szeretnénk a jö­vő évben is felhasználni. A sikerek egyúttal szerencsés át­menetet jelentenek az őszi-téli munkához. Ahol ugyanis egész esztendőben lankadatlanul dol­goznak, ott sokkal könnyebb az »átállás« az igazi évadra, az őszi-télire. Küszöbönálló tennivalónk zöme a művelődé­si otthonokban zajlik majd le. Ebből viszont az következeik, hogy elérkezettnek látjuk a közművelődés e gócainak ala­pos felülvizsgálatát. Mire gon­dolunk? Két hónap óta vita folyik arról, hogy megfelelő-e művelődési otthonaink mai rendszere. 1964-ben 2710 köz- ségés város rendelkezett mű­velődési otthonnal, közülük mintegy 1340 szorul felújítás­ra. Persze a művelődési ottho­nok állagának felülvizsgálatá­val egy időben elemeznünk kell az otthonokban folyó munkát is, vagyis elérkezett­nek látjuk az időt, hogy a tar­talmi kérdésekről ugyancsak tudományos igénnyel és körül­tekintően beszéljünk. — Ügy véljük, hogy az ed­digieknél differenciáltabban kell terveznünk: milyen tele­pülés mellett milyen művelő­dési otthon-modellre van szük­ség. Háromféle tervet dolgoz­tunk ki ezzel kapcsolatban. Elsőként a kis településekre, az ezer—ezerkétszáz lelket vagy annál kevesebbet szám­láló falvakra gondoltunk; egy másik típusát a művelődési házaknak a nagyobb városok­ban szeretnénk kialakítani, s végül a harmadikat olyan na­gyobb településen, amely már nem község, de még nem vá­ros. — Az 1000—1200 lakosú köz­ségekben, falvakban, ahol még nem eléggé differenciáltak a művelődési igények, egy-egy klubkönyvtár köré szeretnénk a szellemi érdeklődést össz­pontosítani. Biz a megoldás előnyös lenne a jelenlegi gya­korlattal szemben, amikor igen sok kis település egyet­len nagy befogadóképességű termében — amelyet többek között művelődési otthon gya­nánt is számon tartanak — a tsz-közgyűléstől, a báloktól a filmvetítésekig minden ese­ményt összezsúfolnak. A klub­könyvtár meghitt nyugalma lehetőséget ád az olvasásra, az ismeretterjesztő előadások megtartására, egyszóval arra, hogy 30—40 ember állandó és zavartalan művelődési fóruma legyen. — Más a helyzet a nagy­városokban, ahol egy-egy művelődési otthon sokféle és a legkülönbözőbb igényeket elégíti ki. A színházi előadá­soktól a filmvetítéseken át, a különböző szakkörökön ke­resztül se szeli, se száma a programoknak. Blzeket a mű­velődési otthonokat — hiszen meglévőkről van szó! — a kö­vetkező 6—8 évben moderni­zálni akarjuk, új fölszereléssel, szemléltetőeszközökkel el látni Terveink szerint az országban 80 ilyen közművelődési komp­lexumot kívánunk minden kö­vetelménynek megfelelően ki­építeni Segítségünkre van eb­ben az Országos Népművelési Tanács által meghatározott koordináció is, mely szerint a tanácsi művelődési otthonok gazdái fokozatosan a társadal­mi és a tömegszervezetek (a SZOT, a KISZ, az fmsz stb.) lesznek. Vagyis ezentúl nem csupán a városi tanács járul hozzá fenntartásukhoz és fej­lesztésükhöz, hanem vala­mennyi egyéb szerv is a ma­ga kulturális keretét ezeknek a közös céloknak szolgálatába állítja. — Legvégül a körzeti köz­pontokban, a járási székhelye­ken kialakítandó művelődési- otthon-modellrőL Nem aka­runk új objektumokat létre­hozni de szeretnénk elválasz­tani egymástól a ma még gyakran egybemosódó tevé­kenységeket A jelenlegi mű­velődési otthonok körül sok tennivaló akad: több klub­helyiséget kell kialakítani; a keskeny- vagy normálfilm­vetítéseket úgy kell megolda­ni hogy figyelemmel legyenek a lakosság érdeklődésére. Olyan negatív, rossz tapaszta­lataink is varrnak, mint pél­dául a Barranya megyei Má- gocs község művelődési ottho­náé Ebben a 3500 lakosú köz­ségben 1963-ban 6 milMó fo­rintért szélesvásznú mozit ala­kítottak ki a művelődési ott­honban. Nem gondoltak arra, hogy a televízió terjedésével ez a kiadás fölösleges, indoko­latlan. Nemrégiben vizsgálatot folytattunk a megyében, és kiderüli hogy a mozi 43 000 forint veszteséggel zárta az 1965. évet, de azóta sem javult a helyzet. A Válás olasz mód­ra című filmet például 21 szá­zalék, az Élők és holtak-at pe­dig 17,8 százalék helykihasz­náltság mellett játszották. Másutt is sok hasonló példa akad. Mi következik ebből? Tudomásul kell venni az igé­nyek differenciálódását — je­len esetünkben a televízió ter­jedését —, és úgy kell rugal­masan megszervezni egy-egy járási művelődési otthon mű­ködését, hogy ne terheljük le évekre ilyen óriási kiadások­kal — és át nem gondolt ki­adásokkal! — a kulturális ala­pot, hanem a meglévő keretek között arra fordítsunk gondot, hogy újszerű formákkal, érde­kes, vonzó programmal bizto­sítsuk a közönséget Megtudtuk még a közmű­velődési főosztály vezetőitől, hogy a kidolgozott művelődési otthonok e háromféle modell­jét 1967 január elsejétől két megyében, Zalában és Bor­sodban kísérletképpen alkal­mazni fogják. Az ott szerzett tapasztalatok alapján tovább finomítják a terveket, orszá­gos tapasztalatcseréket szer» veznek, egyszóval minden erőt arra összpontosítanak, hogy a közművelődésnek ezek a fó­rumai mindenütt meghono­sodjanak, fSUeradifltsék a nép­művelési munkát B. T. An a rozzant fészer dót* méternyi lalközelben. A VAD: PAKANCSMEGTAG Aß AS; VÉTKEZETT HAZAJA ELLES. Szökni akart. Akér a többiek. Mír tudta: odaát más fegyverek hozzák j[Mpt a szegény igazát. Teste dacos függőleges, szeme a távol égre néz. Ez az utolső pillanat olyan könnyű, olyan nehéz: Csövek fekete fókuszába tömörül a világ. Német vezényszó Sortűz. És nincs tovább. Vallató Géza: VIRÁQÉNEK Ha én rózsa lennék: néked virágoznék, néked illatoznék. Ha mi rózsák lennénk, tüskét nem rügyeznénk, egy bimbóba szöknénk. i Vadmadár ha lennék, néked csivitelnék, néked énekelnék. t Vadmadarak lennénk, együtt énekelnénk, Fészket építgetnénk. Csülag ha lehetnék, néked felragyognék, homlokodra szállnék e­CsMagok ha lennénk, együtt tündökölnénk, alvókat becéznénk. — No, figyeljetek csak rám, barátaim, most én akarok be­szélni ... Éppen ideje, hogy vége lett az első félidőnek, annyira un­tam már a süleláen megjegy­zéseiteket arról a szőke asz-. szonyróL Nekem is van sze­mem. Előbb láttam meg, mint ti, hogy ott ül az öreg fut­ballisták számára fenntartott páholyban. A meccs elején köszöntem is neki és a mellet­te lévő őszes hajú, kissé kö­vérkés férfinak is. Ti akkor még nem törődtetek az asz- szonnyal. Nem volt miért oda­figyelnetek rá, oly nyugodtan viselkedett Nem akarlak benneteket megsértem, de vegyétek tudo­másul, hogy annak a szőke asszonynak egyedül több köze van a futballhoz, mint ne­künk összesen. Nem alkalmi vendég vagy néző ott a pá­holyban. És nem azért kiabált le minduntalan a pályára Nyurgának, az ifjúsági válo­gatott csatárának, mert hisz­térikus szurkoló, se azért, hogy feltűnést keltsen vele, de még azért se, amiben már megegyeztetek, hogy valószí­nűleg a szeretője lehet Nyurgá­nak, mert az ilyen, harminc évüket alig átlépett csinos nők, mondjátok ti, mód fe­lett kedvelik a jóvágású fia­tal sportembereket, és Nyur­ga bizony jóval megüti az asszonyi érdeklődés mércé­jét. Egyébként az az asszony nem alig, hanem pontosan nyolc évvel lépte át a har­mincadikat ... Hiába néztek rám kétel­kedve, és kár gúnyosan vi­gyorognotok. Amit mondok, sokkal jobban igaz, mintsem azt hiszitek, ha ugyan van még bennetek annyi beisme­rés, hogy hinni merjetek más­nak is, ne csak a saját, csa­pongó fantáziátoknak. Azért köszöntem annak a szőke asz- szonynak és a mellette ülő férfinek, mert ismerem őket. S nem a múlt hét, se a múlt hónap vagy tavaly óta, ba­sportegyesül etünk futballcsa­patának. S hogy még jobban csodálkozzatok, azt is eláru­lom, hogy Gonda II-vel negy­venhat éve együtt jártam pol­gáriba. Látom az arcotokon, ti is tudjátok már, kik voltak a Gonda testvérek. A legidőseb­bet, Gonda I-et kivégezték a nyilasok, mert tagja volt egy nemzeti ellenállási csoport­nak. Gonda III még a negy­venes évek végén elszerződött Egyiptomba edzőnek. A leg­fiatalabb testvér, a Gonda IV pedig öt-hat éve halt meg közlekedési baleset következ­tében. De nem a Gonda fivérek­ről akarok én beszélni. Gon­da II-ről is csak azért, hogy megértsék a lánya szokatlan szurkolásét, és ne ékelődje­tek rajta. Ez az asszonyka, persze még lánykorában, futballozott. Igen, bármily hihetetlenül hangzik is, futballozott. Meg­szerette és megtanulta az ági­jától, a nagybátyjaitól és azok klubtársaitól. és nem kevésbé a futball iránti szenvedélye is. Még fe­jelni, labdát levegőből leven­ni, kapásból továbbítani, szögletet rúgni és cselezni is megtanult. A papa és a há­rem nagybátyja futball ozása valóságos iskola volt a tanu­lékony lánynak. A vele egy­korú fiúk rajongtak érte, és örömmel vették be maguk közé, mert a szélsőt játszó Gabi, így becézték, nemcsak kuriózum és szenzáció volt a csapatban mint lány, hanem ügyes játékos is. Persze, csak alkalmi csapatokban és al­kalmi mérkőzéseken játszha­tott. A felszabadulás előtt csak az apja futballista tekintélye mentette meg a súlyosabb is­kolai büntetésektől. Legfőképp azért haragudtak rá a taná­rok és szülők, mert Gabi az osztálytársait is igyekezett csábítgatni a futballozásra. A lányokat azonban csakhamar elriasztotta a futball ozástól a szülői tiltakozás, másrészt a apoprobléma. Háború volt nem évtizedekkel régebbről, Amíg kisebb volt, minden- sőt állíthatom, az asszonykát ki mulatott a futballozó kis­mar akkor ismertem, amikor lányon. Legjobban az apja, még se menni, se beszélni aki örült is neki, hadd erő­nem tudott, csak néha ékte- södjék a lányka a labda rug- lenül sími, és amikor még a dosásátóL Nemcsak a pá- legnagyobb öröme az anyja lyán, edzések alkalmával, de melle, a tiszta pelenka és ha kirándulni mentek, a kis egy öklömnyi nagyságú csőr- Gabriellának az volt a lég­gé volt. kedvencebb szórakozása, hogy Legrégebben az apját is- ll-eseket rugdosott a kapus merem, azt az őszes hajú fér- papának, és boldog volt, ha fit, akit mellette láttok, s a papa nem bírta a labdát aki a felszabadulás után is elfogni vagy kiütni, és gól mint futballozó Gonda fivé- . rek egyike, Gonda II néven len~ _ _____ é vekig közismert kapusa volt S ahogy a kis Gabnítta egy patinás múltú munkás- nőtt és fejlődött, úgy foko­Földeák János: A LELÁTÓN zódofct az ügyessége és ereje Kátay Antal: BÚCSÜZÁS Bencurfalván él idős Szabó István Kossuth-díjax szob­rászművész. A bányászat 200 éves története című hetven- darabos sorozatát megvásárolta a Megyei Tanács, és Salgó­tarjánban, az új művelődési házban kívánja elhelyezni. Az alkotó most Marx Károlyról készít szobrot fából. Képün­kön: Munka közben az udvaron. ALKOTÓMŰHELY A fák se sírtak, csüggedt lomb se rezdült, csak állt a táj, vissz képe önmagának, s bámult utánam ezerszemű határ, mint tűnő fény után az árnyak. Ügy mentem akkor, mint ki hontalan, nem is sejtve, hogy merre járok, de hirtelen, mint forgószél ha támad, elém feküdt a béka nyálas árok. Megállj, költő! Adósként el ne bmoJ! ígéret-váltóid holnap lejárnak! Visszanéztem. Port kevert az úton forgószele a csillagsz ülő nyárnak. Forogtak benne suhángfák, tanyák, dűloutak és sápadt bodzabokrok, Távolról csodált von at, két akác, maszatos képű én vol tam porontyok Anyám küldött a ta nyáról a gyárba. Még a sportegyesületek is «*- pögondokkal küszködtek. 45 utam — műként az apja, Gonda II nevetve mesélte ne­kem számtalanszer — Gabi még politikai előadásokat is tartott a lányok új jogairól a MADESZ-ban, s csak azért, hogy külön kiemelhesse a lé­nyek futballozásá jogát De hasztalan vett minden kísér­lete és szervezési szívóssága, és hiába bizonygatta a saját játékával, hogy a lányok is tudnak futballozni, nemcsak a fiúk, és éppúgy tehetségük lebet a futballozáshoe, mint a kézi- és kosárlabdázáshoz, valamint a röplabdához, de más sportágakhoz is, az at­létikához, úszáshoz, vívás­hoz... Gabi végül is belefáradt a küzdelembe. Majdnem telje­sen egyedül maradt. Az is kedvét szegte, hogy sokan egyéni boiondériának nevez­ték futballozni szenvedélyét Közben Gabi férjhez ment Természetesen futballistához. Hegyi Péter vette el vagy más néven Csusza, akit abban az időben a legtechnikásabb magyar hátvédnek tartattak. Csuszának is azért nevezték el, mert a tökéletességig fej­lesztett becsúszó szereléseivel évekig réme volt a csatárok­nak. Ma már Csusza is ed- zősködik, és azért nem látjá­tok a felesége és az apósa mellett, mert külföldi túrán van a csapatával. S még valamit, barátaim, ha még magyarázni keli. En­nek a szőke asszonykának nemcsak azért van a régi és mai futballistáink előtt nimbusza, mert valamikor szélsőt játszott. Se azért, mert Gonda II-nek a lánya és He­gyi Csuszának a felesége, hanem még azért is, amit most már tudtok, és szégyell- hetitek a megjegyzéseiteket, mert Nyurgának az édesany­ja. Váljék asszonyi dicsére­tére, ha ebben kételkednek. Higgyétek él, azoknak van igazuk, akik azt állítják: Nyurga nem a nagyapjától és ae apjától örökölte rend­kívüli futbaütehetségét, ha­nem az anyjától, ettől a még ma is szinte lányosán csinos, szőke asszonykától. Am ha ezt vitatná valaki, meg kell tőle kérdezni, miért nem lett Nyurgából kapus, matt a nagyapja, vagy hátvéd, mint az apja vett. Gebt a saját, valójában ki nem élhetett, csatárt játszó szenvedélyét plántálta át a fiába, s hogy milyen eredménnyel, azt mindjárt újból láthatjuk. Ki tudja, mikor akad még valaki a lányok között, aki a futballban is bizonyítani tud­ja a nők ügyességét... Addig is úgy tiszteljétek Gonda Ga­bit, mint az első női futballis­tát nálunk, még akkor is, ha nem volt, ment nem lehelt leigazolt játékosa valamelyik csapatnak. S ezzel be is fejeztem, mert véget ért a szünet, kezdődik a második félidő, s gondo­lom, most mór természetes­nek tartjátok, nem nevetsé­gesnek, ha Gabi asszony Nyurgát biztatja, és tanácso­kat is kiabált nekik a pályára, hisz nem csupán Nyurga fu‘- ballozik most, tör a kapu fe­lé, s hozza góllövő helyzetek­be a társait, hanem a mama, Gabi asszony is lenn futballo- zik a pályán, és ha Nyurga majd gólt lő, azt a gólt az anyja is rúgja ... Noí nézzük a mérkőzést, barátaim, már játszanak a ttók_l

Next

/
Oldalképek
Tartalom