Somogyi Néplap, 1966. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-25 / 227. szám

Vasárnap, 1966. szeptember 25. 3 SOMOGTIBÍPLAP 1 HADÜZENET liHHi'iHMiBia FDRIVl Jutalom Ige«, a jutalom a becsü­letes munka elismerése. Nem is a jutalmazás formá­lis. Nem. Ahogy jutalma­zunk. L. Alkalmam volt többször is végighallgatni késhegyig menő vitát, amikor pedagó­gusnap közeledett, vagy más alkalommal jutalmazták ne­velőinket. És meghökken­tett, hogy még egy ilyen szép, igazán nemes és föl­emelő intézkedés is formá­lissá, túl bonyolulttá vál­hat Ki az oka? Hát... Alapjában véve rendelkezés írja élő, de mi sokszor túl­hajtjuk, holott a rendeletet is érdemes volna megvál­toztatni. Valaki jól dolgozik. Ki tudja megállapítani ezt, ha nem az igazgató? Kinek van erkölcsi alapja jutalmat osztani, ha nem annak, aki ismeri a pedagógus világné­zetét, felkészültségét, jelle­mét minden vonását szoká­sait szorgalmát és így to­vább? Persze nem egyedül, mert hátha szubjektíve dönt. De meghallgatja a párt- éa szakszervezetet. Ez­után már nyugodt lelkiis­merettel dönthetne. De csak javasolhat... Az általános iskolai rend­tartás 2. § (K) bekezdés 2/a pontja szerint ugyanis az igazgató a párt- és szakszer­vezet egyetértésével jutal­mat javasol. Aztán jön a já­rás, jön a tortúra... Fölterjesztését ugyanis be­küldi a járási művelődés- ügyi osztályra, mert a dön­tés az osztályvezető joga. Természetesen úgy, hogy előtte összeül a járási párt- bizottság képviselője, a já­rási úttörőtitkár, a járási vb-elnökhelyettes, a szak- felügyelő, az osztály veze­tője és dolgozói, a pedagó­gus-szakszervezet... (elfog­laltsága miatt a KISZ most kimarad), és óriási vita ke­rekedik. Igazán nagyszerű dolog, hogy a pedagógusok jó munkáját kétszer is ilyen nagy felelősséggel méltat­ják vagy mérlegelik. (Bár a rossz munka elemzésére is jutna ennyi erő!) De annyi bizonyos, hogy a kétféle tárgyalássorozat közül az egyik fölösleges. Vagy az is­kolai, vagy a járási. De azt hiszem, inkább az utóbbi... A fonák helyzeten azon­ban egyszerűen változtat­hatnánk. Az iskola igazgató­ja a párt- és a szakszerve­zettel egyetértésben ne ja­vasol jón, hanem döntsön! Mert ez az ésszerű, ez a reális megoldás. A többi formalizmus. Több jutalmat nem adhat az igazgató, több személyt sem jutalmazhat, mint amennyire kerete van. Az meg az ő felelőssége, hogy kit tart jutalmazásra méltónak. Miért nem hagy­juk, hogy ő vállalhassa a jutalmazás és nem jutalma­zás minden utózöngéjét? (Hiszen a járásra hivatkoz­ni a felelősség áthárítása.) A járási vezetés tehermen­tesítésén kívül tehát néhány etikai problémát is megold­hatna a rendeletmódosítás... Jávori Béla Ütőképesebb építőig! a* t AZ ÉPÍTŐIPAR GÉPESÍ­TÉSE, korszerű építőanya­gokkal való ellátása az elő­rehaladás egyik igen fontos föltétele. Megyénk építőipari vállalatainak, szövetkezetei­nek vezetői ezt idejében föl­ismerték, s arra törekedtek, hogy évről évre növeljék a gépparkot, korszerű anyago­kat használjanak fel. Értek el eredményt Az ÉM So­mogy megyei Állami Építő­ipari Vállalat 1960-tól 1965 végéig 85 százalékkal növel­te a lóerőt A Tanácsi Épí­tőipari Vállalatnál 1965-ben már 3 262 000 forint értékű gép termelt 1960-ban csu­pán 688 000 forint értékű gép állt a vállalat rendelke­zésére. A szövetkezeteknél Is növekedett a gépek száma. Mi a helyzet a korszerű anyagok felhasználása terén? Sok helyütt alkalmaz már előregyártóit elemeket, kor­szerű szerkezeteket megyénk építőipara. Az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat a lakások nagy ré­szét középblokkból építi. A Tanácsi Építőipari Vállalat az istállókat SRK-tetőszerke- zettel készíti. Használ a vál­lalat STASA födémelemeket is. A kisipari szövetkezetek blokkjellegű kohósalak épí­tőanyaggal kísérleteznek. KIELÉGÍTŐ-E A FEJLŐ­DÉS? Sajnos nem. Megyénk építőipara a gépesítés és a korszerű anyagoik felhasználá­sa tekintetében elmarad a többi megyétől. A vállalatok nagy része panelból készíti a lakóházakat Hogy ezeknél mennyivel hátrányosabb hely­zetben van a Somogy megyei vállalat, azt jól érzékelteti az igazgató megjegyzése: »A Takács-brigád körülbelül annyi idő alatt húz fel egy falat, mint a középblokko­sok ...« Ez azt jelenti, hogy ha minden kollektíva olyan gyorsan tudna dolgozni, mint a vállalat egyik legjobb bri­gádja, akkor a középblokk nem volna előnyösebb a ha­gyományos falazással szem­ben. A gépesítés elmaradott­ságát szintén az itt hallott mondattal kívánjuk bizonyí­tani: »Az országban csak mi szállítunk anyagot lovakkal« — mondta az igazgató. A lovakkal szállított anyag későn ér a vasútról a mun­kahelyre. Mivel kevés a gép­170 KÖBMÉTER VÍZ NAPONTA Meghosszabították a postai címzési türelmi időt A több mint három hónapja «lett» lépett új postaszabályzat eddigi tapasztalatairól Meüoni Jó­zsef, a Postavezérigazgatóság osz­tályvezetője a következő tájékoz­tatót adta: — A legtöbb problémát a levél címzése, a feladó feltüntetésének új rendje okozta. Sok hivatalban a postások szigorú szabálynak vet­ték a július 1-1 határidőt, s tö­megesen érkeztek a panaszok amiatt, hogy nem vették föl a régi módra címzett küldeménye­ket. Azóta megjelent a posta mó­dosító rendelkezése, amely intéz­kedik arról, hogy * ... az igény­be vevőnek joga van a feladót ott feltüntetni, ahol akarja, ezért a posta a szolgáltatást nem tagad­hatja meg«. Az enyhítés elsősor­ban a magán ügyfelekre vonat­kozik. Egyébként a Budapesten feladott levelek 35—40 százaléka már szabályos címzéssel kerül postára, vidéken ez az arány még kisebb, örvendetes viszont az, hogy az új szabályzat beve­zetése óta a boríték hátsó olda­lára ragasztott bélyeggel nem ta­lálkoztak a postások. A helyes címzés alkalmazása, a sok előrenyomott cégjelzéses bo­ríték még piost is gondot okoz sok vállalatnak. A nagy boríték­készletek miatt a posta a közü- letekre érvényes türelmi időt 1967. december 31-ig meghosszab­bította. A nagy ügyfélforgalom­mal dolgozó vállalatoknál több tízezer név, cím igen zsúfoltan, adréma lemezen van. A posta kü­lön megállapodott az érdekelt vál­lalatokkal, hogy a lemezek ko­pása, elhasználódása után az úja­kat már a követelményeknek megfelelően készíttetik. Az új szabályzat hatása lelent- I ezik már a kézbesitöszolgálat- » ál is. Jóllehet a postások még nem szívesen adják át a külde­ményeket »►idegeneknek«, mint­egy 30—40 százalékkal kevesebb & jánlott levél, csomag és pénzes­utalvány kerül vissza a hivata­lokhoz kézbesítetlenül. (MTI) Hangképek a Vitavárói A Kossuth rádió ma a kiadott műsortól eltérően 18 óra 30 per­ces kezdettel hangképeket ad a Vltava hadgyakorlaton részt vett alakulatok díszszemléjéről. A városi tanács két hétezer literes Skoda öntözőkocsija napi 12— 14 fordulóval minden fontosabb utcát vcgiglocsol. HATÁROZATOK NYOMÁBAN J^z utóbbi éveik képe bíz­A községi tanácsaink ve- zető testületének ülé­seire szóló meghívón csaknem mindig ez a mondat olvasható az első helyen: »Beszámoló a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról.« Az összejö­vetelen tehát mindenekelőtt arról esik szó, hogyan valósí­tották meg a közérdekű hatá­rozatokat. Határozni általában köny- nyebb, mint megvalósítani — ez így igaz. Mégis korábban helyenként a könnyebbtől: a határozatok meghozásától »fáztak«. Talán azért, mert gyámoltalanok voltak, vagy mert így nem is kellett sem­mit számon kérni, megvalósí­tani. Mana pság azon ban — és ez nagyon örvendetes — több­nyire igen megfontolt, alapos döntéseket hoznak a községek sorsáról, fejlődéséről. Többet törődnek falujukkal az embe­rek, és számon kérik a határo­zatok végrehajtását Mondjiík azt, hogy így kellett volna mindig csinálni, és akkor köz­ségeink szebbek volnának? A múlton való rágódás helyett inkább vessünk számot a je­lennel, igyekezzünk lemérni, milyen fejlődés tapasztalható a határozatok nyomán. ÉRTESÍTÉS A Baromfiipari Orszá­gos Vállalat Kaposvári Gyáregysége értesíti a lakosságot, hogy a gyár­egység és a Deseda-pa- tak között kiépült 20 kV-os elektromos lég­vezetéket 1966. október 3-tól feszültség alá helyezi. A vezeték érintése életveszélyes! (127737) mindjárt a megyeszékhely mellett. Kaposvár környékén szinte megújhódnak a falvak! Kaposfüreden gomba módra nőnek ki a járdák mentén az új házaik. Ugyanezt tapasztal­ni Kaposmérőben és Kapasfőn is. Rendben van — mondhat­ná valaki —, de mindez a la­kók egyéni célját szolgálja, ön­maguknak teremtenek kelle­mes otthont, teszik kelleme­sebbé környezetüket, amely­ben élnek. Ez igaz. De nézzük csak meg közelebbről például Kaposmérőt. Nemrég keskeny árkot metszettek az út mentén a gazdák, de nem ám az eső­víz levezetésére, hanem vízve­zetékinek! Egy falu közművesí­tése pedig a nagyobb közösség ügye és érdeme. Lakócsán több község össze­vont tanácsa székikel. Elsorol­ni is sok lenne, mi mindent építettek ezek a Dráva menü emberek az utóbbi években. A régi, omladozó házak helyén újakat emelnék, járdát készí­tettek, és művelődési házat építettek. Ugyancsak a barcsi járásból való a példa: Homok­szem tgyörgyön rövidesen átad­ják rendeltetésének a kultúra otthonát. C ok példát említhetnék ^ még innen is, onnan is. A tapasztalat íratja le velem ezt a megállapítást: Ahol jó a kapcsolat a termelőszövetkezet és a községi tanács vezető testületé között, ott előbb ki­jelölhetők a közös célok, s könnyebben végrehajthatók a határozatok. A zimányi ta­nácselnökkel beszéltem nem­rég. A falu fejlesztési tervé­ről szólva már jó előre számolt azzal, hogy ebben meg abban a munkában segít majd a Béke Termelőszövetkezet. Nyilván­való, hogy minderről már be­szélt a közös gazdaság veze­tőivel, tehát innen a magabiz­tos számítás. Az együttműködés egészsé­ges gyümölcsöt érlel. A tanácsi fórum határozatainak megho­zásában részt vesznek a falu gazdasági vezetői: javasolhat­nak, beleszólhatnak a döntés­be, és egyúttal azt is megtud­ják, a határozat megvalósítá­sából mit kell nekik megvaló­sítaniuk. Somban például áp­rilis elején úgy döntöttek, hogy fásítási szakbizottságot hoznak létre, amely a bel- és külterületen fölmérné a nyár- fatelepítés lehetőségeit, s esze­rint készítenék el a jövő évi fásítás alaptervét. A határidőt május végében szabtak meg. El is készültek idejében ezzel a munkával. Kétségtelen, hogy részük volt ebben a falu gaz­dasági szakembereinek is. Somban a jegyzőkönyvek la­pozgatása közben ama gondol­tam, hogy miért nem minde­nütt ilyen következetesek a határozatok aprópénzre váltá­sával. Érdemes megnézni, ho­gyan hajtanak végre egy-cgy határozatot. Év elején úgy döntöttek, hogy átszervezik a tűzoltótestületet, megfiatalít­ják a gárdát, és egységes rajt hoznak létre. A határozatot megtárgyalta a falu KfSZ- szervezete meg a tűzoltótestü­let, s megtörtént az átszerve­zés. Ma huszonegyen vannak, s köztük sok a fiatal. Március végén a falu közbiztonságának ügyét tűzték napirendre. Ügy határoztak, hogy szülői érte­kezletet tartanak, azon ismer­tetik a közlekedési tudnivaló­kat, felhívják a figyelmet a közüti forgalom veszélyeire. TJ atározatok nyomán szú- letik minden új a fal­vakban, ami a közösség javát szolgálja. Érdemes tehát nyo­mon kísérni őket, számon kér­ni ezt a napirendi pontot: »Be­számoló a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról« — az emberek érdekében. Heraasz Ferenc kocsi, a fel- és a levonulás­hoz ugyancsak lovakat vesz­nek igénybe. Emiatt lassan költözködnek egyik munka­helyről a másikra. A gépko­csi- és dömperhiány többlet- költséget okoz. Nem tudják az anyagot az állomásról köz­vetlenül az építkezésre szál­lítani. Le kell rakni olyan helyen is, ahol megfelelő számú gépjármű alkalmazása esetén nem kellene. A belső anyagmozgatás tehát ala­csony színvonalon áll. Szállítási gondjai vannak a Tanácsi Építőipari Vállalat­nak is. A ktsz-ek pedig még rosszabb helyzetben vannak. Akad a megyében olyan kis­ipari szövetkezet, amely semminemű szállítóeszközzel nem rendelkezik. VARHATÓ-E FEJLŐDÉS a következő években? Bizonyos mérvű előrehaladásra lehet számítani. Az Állami Építő­ipari Vállalat a Ealaton- parton központi előregyártó telepeket létesít A Tanácsi Építőipari Vállalat a Szoko- la-berekben fejleszti közpon­ti betontelepét. Innen látja el a Kaposváron és a környé­kén levő munkahelyeket be­tonnal, habarccsal. Betonke­verő telepet létesít Siófokon, Balatanbogláron, Marcaliban és Nagyatádon is. Ennél a vállalatnál a gépesítés szín­vonala jelentősen emel­kedik. A ktsz-ekről, sajnos, már nem mondható el ugyanez. A fejlődés aránylag az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál lesz a legkisebb. Egyelőre ugyanis csak óhaj, hogy legyen több gépkocsi, földmunkára alkal­mas gép, belső szakipari munkát gyorsító kisgép, a karbantartáshoz és az előre­gyártóit elemek készítéséhez szükséges központi telep; hogy Somogybain is nagy pa­nelból készüljenek a lakóhá­zak. Semmi biztosíték sincs arra, hogy az óhaj megvaló­suljon. Mi történik akkor, ha a vállalat fejlődése csak olyan ütemű lesz, mint ami­lyen eddig volt? Válaszul hadd idézzük az igazgató sza­vait: 1968-ban mintegy 400 millió forint értékű munkát kellene elvégeznünk. Sajnos, csupán 300 millió forint ér­tékűt tudunk vállalni. KÖZTUDOTT, hogy me­gyénk vezetői mindent meg­tesznek Somogy viszonylagos elmaradottságának megszün­tetésére. Ez többek között csak úgy érhető el, ha az or­szágos szervek által jóváha­gyott iparosítási programból az építőipar a ráeső részt valóra tudja váltani. Itt az ideje tehát, hogy ütőképessé tegyük a megye építőiparát. De hogyan? Van erre lehető­ség? Csak jó szándékra, nr galmasságra és egy kis áldo­zatra van szükség, hogy épí­tőiparunk kapacitása növe­kedjék. Állításunkat szeret­nénk bizonyítani. A megye fejlődésébe legjobban bele­szóló Állami Építőipari Vál­lalat központi telepének lét­rehozása nem közömbös az ütőképesség szempontjából. Nem akarjuk elsorolni mind­azt, amivel e telep előmoz­díthatja az építkezést. Csu­pán egy dolgot, a gépekre gyakorolt hatását említjük. Köztudott, hogy a vállalat gépeinek nagy része régi, sok típusú. Ezeket a gépeket rendszeresen karban kell tar­tani. Ezt csak akkor lehet megtenni, ha megfelelő mű­helyek állnak rendelkezésre. Azok, amelyeket rendszere­sen ápolnak, nem hibásodnak meg olyan gyakran, mint az elhanyagolt gépek. Jól ki le­het őket használni, sokat le­het velük termelni. A központi telep 50 millió forintba kerülne. Ez az ősz- szeg kétségtelenül elgondol­koztató. Vajon tudnak-e eny- nyit áldozni erre a célra? Aligha. Van azonban egy megoldás: a tüskevári tégla­gyárat át kellene adni az építőknek. Ott kialakíthat­nák központi telepüket, és üzemeltethetnék a jelenleg a Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat irá­nyításával működő kö?éo- blokküzemet is. Így mintegy ötmillió forintba kerülne^, Igen ám, de akkor évente tízmillió téglával kevesebb lenne az országban — mond­hatná valaki. Megengedhető ez akkor, amikor kevés az építőanyag? Nem. Ám a Tüs­keváron kieső tízmillió tég­lát a Tégla- és Cserépipari Vállalat műszaki fejlesztés­sel, a műszakok számának növelésével pótolhatná. En­nek a kétségkívül nagy fel­adatnak az elvállalásával je­lentősen hozzájárulhatna a Tegyünk többet Somogyért!- mozgalom sikeréhez. NÖVELNÉ A KAPACI­TÁST, ha a vállalat áttérne a nagy panel alkalmazására. Megérné-e az országnak, So­mogy megyének, ha létrehoz­nának egy nagyiparnel-előre- gyártó telepeit? Nem. Ha azon­ban ezt a telepet Dombóváron létesítenék (ott egyébként már van is egy kisebbfajta előre­gyártó üzem), gazdaságos len­ne a telep működése. Ez ugyanis nemcsak Somogy oí, hanem Tolnát is elláthatná panellal. (Az említett építő ­anyag szállítása 30 km-es kör­zetben gazdaságos.) Azt kér­dezhetné valaki, miért nem házgyár létesítését sürgetjük, hiszen ma már az a leggazda­ságosabb. Valóban. Ám nem szabad elfelejteni, hogy a ház­gyár kapacitását a megye nem tudná kihasználni. Ezt sürget­ni tehát, bármeminyire szapo­rodnak is a házgyárak, nem lenne célszerű. Somogy me­gye számára a nagy panellal való építkezés lenne a legjobb a következő tíz évben. A központi telepről és a nagy panelról elmondottak bi­zonyítják: a megye építőipará­nak fejlesztése komplex fel­adat. Megvalósításában részt kell vennie a megyei és az or­szágos szerveknek egyaránt. Meggyőződésünk, hogy az elég­gé rugalmas, az újtól nem ide­genkedő Somogy—Zala me­gyei Tégla- és Cserépipari Vállalat vezetői is megtalál­nák a módját az említett tíz­millió tégla pó.-ásának. A MEGYE VEZETŐI egyébként már igen nagy erő­feszítéseket tettek az építőipar fejlesztéséért Elhhez a munká­hoz az országos vezetők támo­gatását is kérték. A vizsgáló­dás során szóba került az épí­tőipar nagymérvű fejlesztése. Ez azonban csak a Tanácsi Építőipari Vállalatnál hozoit némi előrehaladást Az orszá­gos szervek túlságosan lassú­ak, határozatlanok a megye építőiparának fejlesztését ille­tően. Sok a fontolgatás. Itt van például ez a tüskevári ügy. Még mindig csak tröszti szin­ten van, pedig határozni kel­lett volna benne. Az Építés­ügyi Minisztérium a rendelke­zésére álló adatokból világo­san kiveheti, hogy a megye építőipara, amelynek vállára nehezedik az egész ország szempontjából fontos Balaton- parti építkezés is, nem eléggé ütőképes. A központi telep, a korszerű előregyártott elemek, a szállítóeszközök, a földmun­ka, valamint a belső szakipari munka elvégzéséhez szükséges gépek hiánya miatt nem tud­ja kielégíteni az egyre növek­vő igényt. Miért nem gyorsít­ják hát meg a megye építőipa­rának fejlődését? Az építés­ügyi miniszter az építők nap­ján kaposvári ünnepi beszédé­ben a következőket mondta: »Az új, korszerű építőipari technológiák megvalósításához, valamint a hagyományos épí­tőipari munka gépesítéséhez az építőipari vállalatok számá­ra jelentékeny beruházást irányoz elő a terv... A terv­időszakban az anyag-előkészí­tés nagyfokú koncentrálását, központi beton-, habarcs- és aszfaltkeverő telepek hálózatá­nak kiépítését, a paneles épít­kezéssel összefüggő szállítási és beemelési munkáik több műszakban való végzését, a földmunka-gépállomány folya­matos üzemeltetéséhez szük­séges dömperek számának emelését kell megoldani.-* Somogy fejlődése szempont- iából nagyon fontos, hogy minden támogatást megkapjon ehhez. Szegedi Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom