Somogyi Néplap, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-31 / 205. szám
Sserds, 1966, augusztus 31. 3 SOMOGYI NtPtAP Új gyárim any ok a böhönyei ktsz-ben A Böhönyei Vegyesipari Ktsz faipari részlegében készül a háztartásokban nélkülözhetetlen galuskadeszka. A napokban indult útnak kétezer- egyszáz darab a fővárosba. Eddig összesen nyolcezerötszázat gyártott a szövetkezet. Még ezerötszázra van megrendelésük a Budapesti Vastömegcikk Értékesítő Vállalattól. A deszkákat gőzöleflen bükkiből gyártják. A részleg szakemberei kiváló minőségű galuska deszkákat küldenek az üzletekbe. Két munkaigényes gyártmánya van még a szövetkezetnek. Mindegyikből ezerháromszázat rendelt a Budapesti Szerszám - kisgyár. A kézi fújtató szinte teljesen hulladékfából készül. A szerszámkazettát precíz munkával marják. Ferdére vágják, csiszolják a galuskadeszkát. Sorakoznak a fújtatok. Készülnek a szerszámú azét ta k. A Kaposvári Gépipari Technikum pályázatot hirdet mérnöktanári állás azonnali betöltésére. Föltételek: gépészmérnöki oklevél és legalább kétéves üzemi gyakorlat. Fizetés a 110/1966. (M. K. 2/A) MM számú utasítás szerint. Jelentkezés az intézet igazgatójánál szeptember 10-ig. (4109) A szigetvári várfalak alatt sátortábor épül A szigetvári várfalak tövében a baranyai vendéglátóipar és kereskedelem sátortábora épül fel, hogy a szeptember 10—11-i jubileumi ünnepségeken a mintegy hatezer főnyi vendégseregnek biztosítsák a baranyai ételkülönlegességeket. Az ajándékpavilonok jubileumi ajándéktárgyakkal jelentkeznek. Az Állami Pénzverde Zrínyiemlékpénzt bocsát ki 25 és 53 forintos névértékűén. Magyar aiszerek külföldön, külföldiek Hová mennek a végzett nyolcadik osztályosok? magyar iskolában Az iskolák szemléltetőeszközzel való ellátását a Művelődésügyi Minisztérium importtal is biztosítja. A hangosfilmvetitő iránti igények kielégítésére első alkalommal szerez be az IFßRT a Szovjetunióból, illetőleg Csehszlovákiából Ukrajna és Klub típusú 16 milliméteres vetítőket. Csehszlovákiától újabb komplett n, elvi laboratóriumot is vásároltunk, amely 30 tagú tanulócsoport egyidejű oktatására alkalmas. Ugyancsak Csehszlovákiától vettünk 500 —500 darab összecsukható Merkúr elektro-, illetve mechanikai épí- töszekrényt, valamint kisebb nyelvi laboratóriumokat. Ezeken kívül egyebek közt importálunk nagy mechanikai gyűjteményt, amelynek alkotóelemeivel 90—100 féle mechanikai-fizikai kísérlet végezhető el. A két optikai rendszerrel működő epidiaszkóp diafilmek, diapozitivek és képek vetítésére alkalmas. A tanszercsere-megállapodások keretében egyebek között fizikai kísérleti eszközöket exportálunk Jugoszláviába és Csehszlovákiába. Ezenkívül számos tőkésországba szállítunk tanszereket, így főként műanyag csontvázakat, műanyag modelleket, természetes állati csontvázakat, csonttani készítményeket. Tanszerkivitelünk 1962 óta csaknem háromszorosára 'növekedett. (MTI) . __. M a, amikor igen sok munkaterületen szakemberhiány van, sok állami és gazdasági vezetőt foglalkoztat a gondolat: Hová mennek az általános iskolát végzett tanulók? Mi és merre vonzza őket? Hol foglalnak helyet a társadalomiban? Ezekre a kérdésekre próbálok . válaszolni egy fölmérés alapján, amit a fonyódi járásban végeztünk. A járás mezőgazdasági jellegű. Jelentősebb ipara, üzeme, vállalata nincs. Van viszont kb. 30 km-es Balaton- partja, ahol további lehetőségek kínálkoznak az elhelyezkedésre. A múlt tanévben 678 tanuló végezte el eredményesen az általános iskolát. Közülük kétsz^zötvennégyen tanulnak tovább középiskolában, a legtöbben gimnáziumban, ugyanis a technikumba, ipari tanulónak föl nem vett fiatalok egy része pótlólag ide kérte fölvételét. Érdekes változás az, hogy korábban csak az jelentkezett Ipari tanulónak, akit nem vettek föl gimnáziumba, ma viszont ennek fordítottja is tapasztalható. Százkilencvenöten ipari szakmunkástanulónak jelentkeztek. Az előző évekhez viszonyítva azonban igen nagy változást tükröz az, hogy szárnál több fiatal kezdte meg a munkát termelőszövetkezetekben s ugyanennyien állami gazdaságokban. Ez már megfelelő eredmény. Sokan leírták és elmondták már, hogy a fiatalok eltávoznak a faluból. Ma viszont a középiskolásokon kívül mintegy háromszáz fiatal marad a községekben. Igaz, ennek kb. csak a fele dolgozik helyben, a másik fele vidéken, azonban ők is a faluban laknak. Azt is szokták mondani, hogy a mi fiataljaink csak íróasztalt akarnak. Az említett számok megcáfolják ezt, hiszen kétharmad részük kétkezi munkás lesz. S ebben már az iskolai gyakorlati foglalkozások, az üzemlátogatások haszna is jelentkezik. Az Ami egy oklevél mögött van ÜJ HAZAK ÉPÜLNEK SOMOGYVÁRON. Tüzes téglaszínűkkel Kacéran sorakoznak a megkopott, öreg faiu- si házak közé. Délceg tartásuk akaratlanul is magára vonja a figyelmet. Akik ezeket a házakat készítik, szorgalmas emberek. Szorgalmukat nem Somogy- váron bizonyították először. Júniusban például a gamási tsz gyümölcscsomagolóját kellett nagyon gyorsan elkészíteniük. Váraljai Rezső kőművesbrigádja kitett magáért. Amíg el nem készült a csomagoló, nem volt sem szabad szombatjuk, se vasárnapjuk. De gyakran előfordult, hogy hajnal négy órakor már dolgoztak a kőművesek. A Somogyvári Építőipari Ktsz elnökének irodájában azt az oklevelet néztem, amelyet az OKISZ V. küldött- közgyűlésének tiszteletére indított munkaversenyben elért eredményéért kapott a ktsz. Ebben az elismerésben benne van a gyümölcstárolónál végzett jó mnka is. Róka Ferenc, a ktsz elnöke szűkszavúan csak ennyit mond: — Annyi megrendelésünk, mint az idén, évekig nem volt. Ha azt veszem, hogy nemrég még a ktsz létjogosultságát vitatták némelyek, akkor ez a mostani oklevél hatalmas előrelépést jelent. A SZAMOK NYELVÉRE LEFORDÍTVA ez az előrelépés azt jelenti, hogy például az 1 700 000 forintos éves kislakásépítési tervvel szemben eddig már 1 690 000 forint értékben építettek családi házakat Legtöbbet So- mogyváron. A ktsz tízéves történetében még egyszer sem fordult elő, hogy egy év alatt ebben a faluban hét megrendelést kapjanak családi ház építésére. De van munkájuk Balatonboglártól Kaposvárig csaknem mindenütt. Az egyik legbravúrosabb munkának a balatonlellei SZOT-üdülő parkettázását tartják. Május volt már. Közeledett a vendégsereg érkezésének ideje. S a parkettások alig-alig tudtak valamit csinálni. Nem volt parkettcsiszolójuk. Amikor aztán megkapták ezt a gépet, éjjel-nappal dolgoztak. A vállalt határidőre elkészültek a javítással. Az ilyen lelkiismeretes munkának köszönhető, hogy az évi 3 500 000 forintos tervüket az első félév végére már 2 149 000 forintra teljesítették. Természetesen ezzel párhuzamosan nőtt az egy főre eső termelési érték is. A tervezett 41 600 forinttal szemben féléves szinten 48 700 forintot értek el. Ha hozzászámolom, hogy a múlt év azonos időszakában ez a szám csak 30 475 forint volt, akkor máris szembeötlő a fejlődés. NEMCSAK SZAMOKKAL lehet lemérni a fejlődést. Tavaly még nagymérvű volt a munkásvándorlás. A nem is olyan nagy létszámú ktsz tagságából tizenhatan kérték kilépésüket. Az idén meg annyi a jelentkező, hogy nem tudják fölvenni őket. — S az a legjobb — mondja a ktsz elnöke —, hogy akik itt vannak, szívügyüknek tekintik a munkát. S talán ennek köszönhető az is, hogy akik korábban elmentek, most visszajöttek. Legalább húszán vannak olyanok a munkások között, akik a megalakulás óta itt dolgoznak. Hosszú József szobafestőre, Feig Pál, Tau- berl Imre lakatosra éppen úgy mindig lehet számítani, mint Bedő József, Torna György kőművesre. Nagy Károly asztalosnak, Szekeres Imre tetőfedőnek is csaknem minden elvállalt munkán ott van a keze nyoma. S a munka egyre több lesz. Október végéig minden erejüket leköti a kislakások építése. S emellett a közü- lefeknek és a termelőszövetkezeteknek is kell dolgozniuk. Az ünnep — amikor az oklevelet átadták — egy kis visszatekintésre jó volt. Az ünnep azonban elmúlt, s ismét következnek a dolgos hétköznapok a maguk örömeivel, gondjaival. Mert gond is akad. Űj üzemház kellene az asztalosoknak, a lakatosoknak. Hiszen meglehetősen rossz körülmények között dolgoznak. A mostani épület falai már roskadoznak. A tervek már elkészültek. Talán a kivitelezésük sem késik sokáig. Ebben bíznak a ktsz vezetői, a munkások is. Kercza Imre e persze még igaz, hogy alig van fiatal a? állattenyésztés ben és a növénytermesztésben. A tanulók inkább azokat a munkaköröket választják, amelyekben a technikával, a gépekkel van dolguk, így alapvető az a probléma, hogy miért ilyen kevés tanuló megy a termelőszövetkezetbe, hiszen ott nagy szükség volna rájuk. Ennek néhány okát említeném. A fiatalokat a készpénzben való fizetés vonzza. Ez tenné lehetővé, amire vágyódnak: a bizonyos mértékű önállóságot és függetlenséget a szülőktől. A biztos havi munkadíjazás megalapozná azt, hogy jól érezzék magukat a faluban. Vehetnének szép ruhát, vásárolhatnának motort, így elérhetőbb lenne a város, mehetnének kirándulni, táncolni. A készpénzdíjazást azonban a legtöbb tsz még nem képes biztosítani. A másik ok, hogy a term-- lőszövetkezetek vezetői ke gondot fordítanak a tana1'’ megnyerésére. Jobb lenne helyzet, ha ők is elvinnék tanulókat üzemlátogatásra, ők is végeznének pályává!a tási tanácsadást. A buzs- tsz-elnök élt ezzel a lebet" séggel, az eredmény: tö; ’■> mint tíz tanuló jelentkezz tsz-be. Ezenkívül a tsz-eknek nagyobb lehetőséget kell teremteniük a mezőgazdasági tanulószerződésre és a megfelelő munkakörbe való elhelyezésre is. Mert arra is van példa, hogy valaki szakmunkás lett, és nem képzettségének megfelelő helyen alkalmazzák. Az is távol tartja a tanulókat a tsz-től, hogy a mezőgazdaságban nem nyolc óra a munkaidő, és az évi szabadságot nem mindig biztosítják megfelelően. Az ipar mindezt megadja. Végül sok szór erősen befolyásolja a fiatalokat a szülők helytelen szemlélete is. A termelőszövetkezetbe is művelt, jó szakképzettségű dolgozók kellenek. Viszont a faluban, a mezőgazdaságban ma még jobbára a gyengébb tanulók maradnak. Iskolai neveléssel, helyesen irányított pályaválasztási tanácsadással sokat lehetne javítani a helyzeten. A szakmunkástanulók száméinak növeléséért a legtöbbet mégis a gazdasági vezetők tehetik. A munkadíjazás helyesebb módszereivel, előnyösebb szociális és kedvezőbb munkakörülményekkel. Németh Ernő VALLALTA, AMIT TENNIE KELLETT N incs olyan fiatal, aki olykor ne álmodoznék arról, hogy valami nagy tettet, hősi cselekedetet hajtson végre. Mi tesz valakit hőssé? Honnan meríti az erőt, hogy ne ismerjen félelmet, rettegést? Más ember-e, mint a többi, különleges tulajdonságokkal? Minderre filozófiai általánosításban is válaszolhatunk, de többet mond mindennél, ha egy hős — az éppen 30 éve halott Hamván Kató — életútjában keresünk feleletet. Ebben az életútban sok kimagasló tett van. Az első, amikor 1918 júniusában — a háborús kivételes állapotok közepette — a MÁVAG-ban eldördült csendőrsortűz nyomán részt vesz a vasutasok sztrájkjának megszervezésében. A Tanácsköztársaság leverése után borzalmasan megkinoz- ták, börtönbe, majd internáló táborba zárták. Kiszabadulása után ismét a mozgalomnak szentelte életét Többször illegálisan lépte át a határt, tartotta a kapcsolatot a Becsben székelő pártvezető - seggel. Részt vett az MSZJÜP Emlékezés Hámán Katóra halálának 30. évfordulóján megalakításában és vezetésében. Küldött volt a KMP I. kongresszusán, s ott a párt hazai vezetőségébe választották. Még alig kezdték el la munkát, mikor 1925 szeptemberében a rendőrség több vezetőt letartóztatott A statáriális tárgyaláson — a szó szoros értelmében a bitófa árnyékában — egy pillanatra sem tagadva eszméit, Hámán Kató társaival együtt vádlóként lépett föl a fasiszta Magyarország ember- nyomorító rendje ellen. A kommunisták hősies magatartása elgondolkoztatta a polgári világot is: a nemzetközi és a hazad közvélemény és szolidaritási mozgalom megmentette p vádlottakat a kivégzéstől. |Q07 februárjában betegsé- ' ge miatt megszakították büntetését. A pártvezetés Hámán Katóra bízta a Vörös Ssegély megszervezését, amelynek feladata volt, hogy az embertelen körülmények között élő politikai foglyokat és hozzátartozóikat segítse. 1934-ben ismét letartóztatták. Megviselt szervezete már nem bírta a borzalmas kínzásokat és a börtön okozta szenvedéseket. Kiszabadulása után néhány héttel, 1936. augusztus 31-én meghalt. E néhány dátum mögött ott rejlenek a mindennapok hősies áldozatai: a munkanélküliség, a mozgalmi munka mindennapi gondja, feszültsége. KI em félt, nem reszketett • Hámán Kató a bebörtönzéstől, kínzástól, letartóztatástól? Biztosan félt. Aki csak egyszer is kipróbálta a hírhedt defenzív osztály szörnyű vallatás! / módszereit, aki csak egyszer is szenvedett a börtön, a fegyház kietlenségétől,., magányától, annak emléke minden porcikájában élt, és rettegéssel tölthette el. O ötször, hatszor végigszenvedi/- mindezt, beteg is volt — és már nem fiatal. Hősiessége éppen abban mutatkozott meg, hogy legyőzte magában mindezt, és vállalta azt, amit hite szerint tennie kellett. Nagyon kellett ismernie annak minden emberi szenvedést, aki az einy •■—o',la' ért. a szenvedőkért ilyen nagy cselekedetekre volt képes. így vallott énről 1926-ban a bíróság előtt az utolsó szó jogán: »Munkásnó voltam... Ha semmit sem hallottam volna a szocializmusról és a munkás- mozgalomról ... egyes-egyedül azok a tapasztalatok, amelyeket az ő körükben gyűjtöttem — az ő kínjaik, fájdalma k szenvedéseik arra bírtak volna, hogy minden érőmmel küzd je a p úetariátus felszabadításáért ... Hosszú évek szenvedésein keresztül jutottam el a kommunista meggyőződésig, amelyért most a bíróság előtt állok. Érzem, hogy a vádlottak padján szembekerültem, azzal az egész rendszerrel, amely a vroletariátust állast életre kényszeríti... Tudjn- önök, bíró urak, mit éreznek a mvnkásanyák, ha gyermekeik ken eret kérnek, és nem tudnak adni nekik? Megmondom önöknek: a tíz körmükkel is képesek harcba menni, hogy ezt a helyzetet megvál- ioztzthaí&ák.« Sz. V.
