Somogyi Néplap, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-20 / 197. szám
Darázs Endre: KÖZÍZLÉS ÉS KÖZÉLETISÉG A nézőtér is, de ennek a régi bölcsességnek igazságát talán még soha nem éreztem olyan erősen, mint a Fügefalevél vetítése utáni beszélgetésekben. »Miért tették nevetségessé az ottani kulturális vezetést?« — kérdezte az egyik néző. Erre a másik azzal felelt, hogy neki ez a fajta humor kevés volt, és jobban szeretett volna mulatni: támadóbb kedvű szatírára váltott jegyet a pénztárnál. »Hogyan lehet a pornográfiának ilyen reklámot csinálni?« — kérdezte felháborodottan egy szalmakalapos néni, míg mások éppen a történet túlságosan színtelen, pajzánságtól tartózkodó ízét kifogásolták. Mintha a nézők mindegyike más filmet látott volna Pedig a film ugyanaz, csali az egymással is vitába keveredő ellenvetések különféle oldalakról támadták. Ma már ez a vita inkább humorával él a köztudatban, hiszen ezekből az ellenvetésekből levelek lettek, melyek különböző lapokban napvilágot is láttak, legtöbbször kommentár nélkül, pusztán a helyzet megmosolyogtató jelzéseként A jelenség azonban másra is mutat: minden jó műalkotásnak a félreértések kereszttüzében kell formálnia közönségét, itt kell leküzde- nie a legszélsőségesebb — és legváratlanabb — előítéleteket Ma már helytelenítjük azt a hajdani elképzelésünket, hogy elegendő a jó művet a publikum kezébe adni, s az máris hatni fog értékeivel, tudatformáló erejével. Kiderült hogy a publikum előítéleteinek figyelembevétele és az ellene való eszmeiművészi fegyverkezés nélkül csökken — vagy meg is szűnik. — ezeknek a műveknek esztétikai-eszmei hatása is. (PL nem nézik meg a filmet) A művésznek — és a kultúra munkásának — ismernie keli azt a közeget melyben a művekkel hatni akar, hogy előrevivő párbeszédet tudjon folytatni a nézővel, olvasóval, és ne akadjon meg ez a beszélgetés az első kijelentő mondaton. Erre a problémára keres és talál — többek között — gondolatgazdag választ az MSZMP Kulturális Elméleti Munkaközösségének nemrég megjelent tanulmánya: »Az irodalom és a művészetek hivatása társadalmunkban.,« (Társadalmi Szemle, 7—8. sz.) Megfogalmazódott az a régóta érzett gyakorlati ellentmondás és esztétikai kérdőjel, mely a tudatot formáló művészi szándék és a közönség igénye, előítélet-rendszere és befogadóképessége között feszül. A tanulmány világosan felrajzolja azokat a pólusokat, melyek között a szocialista tartalmú műveknek is vitában kell megtalálniuk hatáslehetőségeiket: egyfelől számolniuk kell a szektás jellegű ellenérzésekkel, melyek egy- egy mű részmegoldásait az összmű alaptendenciája ellen akarják fordítani. (A Fügefalevél kapcsán innen kiindulva kérdőjelezték meg a szatírának a maradiságot, a szakértelem hiányát gombostűre tűző magatartását.) A másik pólus — mely a szélesebb közönségigényt befolyásolja — a kispolgári ízlés különböző formáinak továbbélése. Fenti példánkban a prüdéria, a pusztán szórakozni akarás vagy az olcsóbb jellegű tréfálkozás követeléseiben ez az igény és ízlésnorma fogalmazódott meg. A tanulmány helyesen mutat rá, hogy lényegében innen táplálkozik a sznob arisztokratizmus magatartása is, mely pl. ugyanezt a művet mint »olcsó«! pusztán közönségigényre apelláló alkotást söpörné le az asztalróL A kispolgári ízlésnormák továbbélésének tórát számos változatába ütközünk, kezdve azon a vitán, melyet Somogyi József Szántó-Kovács-szobra váltott ki, Cseres Tibor Hideg napok c. regényének ellentmondásos fogadtatásáig. A szórakozási igény és a korszerű szocialista művek között lappangva vagy nyíltabb formákban vita folyik. A művészi közvélemény egy rés2e e két törekvés között elvont ellentétet vél látni: »A közönségnek nem kell az igényesebb, gondolkozást követelő szocialista realista művészet, mert nagyrészt csak szórakozni akar.« Csakhogy ez a vélekedés valami félelem szülte előítélet, s rajta is lemérhető az az igazság, hogy nemcsak a nézőtéren, hanem az alkotóműhelyben is kisért az előítélet. Mire gondolok? Arra a tényre például, hogy az utóbbi két évben a vártnál erősebben emelkedett az igényesebb, gondolkozást és szórakozást egyszerre nyújtó »könnyű műfajú« filmek nézőszáma. A filmgyártás azzal számolt, hogy például a Szélhámosnő vagy a Tilos a szerelem c. filmek fogják elérni a legnagyobb látogatottságot, és kiderült, hogy a néző majd egymilliós többletszavazatával inkább A tizedes meg a többiek-re és a Gyermekbetegségek-re adta le voksát S ha ez a tény még csupán a szórakozási igény észrevétlen »átrétegeződését« mutatja is, mégis meg kell állapítanunk, hogy maga az »észrevétlenség« is ismertetőjel: nem figyelünk eléggé a valóságos igények formálódására, és nem ismerjük kellőképpen azokat az áramlatokat, mélyek a tudat és a közízlés alakulásában végbemennek. Mi következik ebLÍI| a szocialista kultúrát 1,1,1 illetően? Annak a gondolatnak igazsága, melyet Bertolt Brecht vetett föl egyik kis írásában: nem elég fölfedezni a valóság titkait: a művész legnehezebb feladata az, hogy ezt az igazságot a művészi forma, problémakezelés cselfogásával elfogadhatóvá tudja tenni. Cselfogást kell alkalmaznia — mondja Brecht —, olyan alkotással kell jelentkeznie, mely vermébe fogja a nézőt-olvasót Izgalmával, színességével, meseszerűségével lebilincseli, és arra kényszeríti őt, hogy most már kövesse is az alkotót a mélyebb társadalmi-gondolati rétegek feltárása felé is. Brecht legjoibb műveiben ilyen eszközökkel dolgozott: a Kurázsi mama vagy a Kaukázusi krétakör izgalmas mesefonal mentén varázsolja el a nézőt, és csalja a művészi hatás kelepcéjébe. A publikum izgul a feszült jeleneteken, és alig veszi észre, máris gondolkoznia kell kora, embersége, politikai küldetése fölött Brecht tudta, hogy a lelki ismeret és a gondolat szükséglete olyan társadalmi adottság, melynek csak el kell tudni találni hívójelét, és máris beindul, máris lehet rá hatni. De ehhez az kell — és itt van a brechti gondolat aktualitásának értelme —, hegy kikapcsoljuk vagy éppen hatástalanná tegyük azokat az előítéleteket, melyek a legkülönbözőbb »előképzettségből« eredően, de a néző »szeméi« vezérlik. Ennek a feladványnak megoldása azonban még nehezen megy számunkra. Talán ez is az oka annak, hegy szemben ún. közönségsikeres alkotások az előző esztendő sikeres mű- lennének, de az ízlésformálás, veivel — Álmodozások kora, _ . , , , „, ... Húsz óra, A tizedes meg a g°ndolkozasalakitas munkajátöbbiek, Gyermekbetegségek han, a művészi munka ská- — az idei filmévad valahogy Iáján ennek a pólusnak isje- még nem tudta beváltani a lentős szerepet kellene bizto- tavalyiból adódott jogos re- sítanunk menyeket Nem sikerült »napirenden tartani*« a közéleti- Mert igaz ugyan, hogy a ség izgalmát, de vele párhu- Nehéz emberek c. filmet zamosan ernyedt a nézőt »csel- nem nézte meg annyi néző, fogással« bekerítő művészi . . ' „ mint a Tilos a szerelem c. módszerek ereje is. A Szent , ., , János fejevétele pl., mely az vígjátékot, de ennek a műnek év szinte egyetlen »direkt mó- mégis széles körű társadalmi dón« közéleti filmje volt hatása lett: azok is ennek az szürkébbre sikerült, nem ta- nikntó<__i, lálta meg a nézővel folytatanproblémavilágádó dialógus kezdőszavaát, a ban kezditek gondolkozni, szándékában vonzó Ketten akik nem látták a filmet, haltak meg pedig inkább mo- mert ez a mű közhangulatot dorosságával, mint közéleti iz- teremtett, a közélet egyik ala- galmaval hatott a nezore. Jórészt csak a Szegénylegények és a Fügefalevél jeleskedett ebben a tekintetben; ezeknek a műveknek sikerült vitát provokálniuk, olyan gondolatat ébreszteniük, amelyek legalább kérdésessé tettek bizonyos ízlésbeli előítéleteket. kítója lett, és ilyen áttételesebb formában már vezérelte azok gondolkozását, Mesét, köznapokat figyelő szemét is, akik idegenkedtek az ilyen stílusú alkotáscártól. Ezért is lényeges az a szemléletbeli változást követelő utalás, melyre az Elméleti Munkakö- mutatott éppen a valóságos közművészi izgalom felszabadítása érdekében. A pártosság Ezek a problémák zösség tanulmánya azonban már arról vallanak, ^ éppen a való hogy a közízlés normáinak a * értelemben vett átformálása nemcsak formai- stflárís probléma, nemcsak a szerkesztésmád és feszültségteremtés »dramaturgiáját« je- szerű értelmezéséről szólva lenti: a brechti tanácsot nem kimondja, hogy szakítani kell lehet pusztán a kifejezésmód- azzal a korábbi nézettel, mely ra korlátozni. A közízlés a a an’ művészi közélet, sot a műve- érteni a művészetet. *A. pár- szetek közéi éti ségének függ- tosság követelménye megki- vénye ^kkor is, ha fejlődését »Anja a politikai tudatosságot más hatások is befolyásolják, f* * Pákája iránti fe. , lelossegerzest, de nem azonos Ma viszont úgy erzem, hogy a napipolitika agitációs jeüe- a »cselfogás-« technikája in- gű szolgálatának kívánalmán kább ebben a leegyszerűsített val* — írja a tanulmány. Ez mivoltában jelentkezik. A a gondolat felszabadító hatás- , . , sál lesz a művészét közéleti színpadon pl. a »bűnügyi« érdeklődésére: éppen azzal a szerkezetű témakezelés jzgal- szemlélettel száll vitába, mamával, mely a krimidivat lyet az alkotók — elsősorban hatóanyagát akarta kihasz- * kommunista felelősséggel . , . , . .... dolgozo művészek — ereztek itóni a gondolatok, etikai leginkáWb fékezö hiúnak: problémák vonzerejének fo- ^ átfogó jellegű közéleti tenkozására. S ha születtek is denciák elemzésének tabujáebban a műfajban kitűnő al- vaL S ha itt sikerül tovább , ., . . a + folytatni az utóbbi két év műkotasok is - PL Bagyom At- M feUendülését> sUíerül tűa Botlár-ügy e. munka]a átlépni az átmeneti megtorvagy Halasi Ártatlan bűnö- pamáson, akkor ez az áttörés sök c. darabja —, a szerkezet kétirányú lesz: a közízlés átmégis kevésnek bizonyul a f^lódásának^felgyonsulásá, ___ _ hoz s a kozélefaseg korszerű b rechti tan ács korszerű meg- ^ művészileg vonz» atmoszvalósításához. Ugyanígy nem férájának kialakulásához ve- tudja teljesen beváltani a zet hozzáfűzött reményeket a posztón kifejezési stílussal való kísérletezés a filmművészetben: az Orvos halála vagy az Iszony szép filmek, de nem »izgalmasak« a szó mélyebb, brechti értelmében: ami hiányzik, az a nagyobb kihatású konfliktusok közérdekűséget provokáló pátosza. Egyesek éppen a mával behatóan foglalkozó elemző társadalmi konfliktust tartják »kellemetlennek«. »Ne vágjunk elébe ...«, vagy: »Lehet, hogy a jelenség találó, a probléma igaz, de ... « Őrnek az előítéletnek párja aztán az a vélekedés, hogy»kár az ilyen közéletileg fontos konfliktusokat színpadra, filmre vinni, úgysem kell ez a közönségnek«. By módon viszont éppen azok a gondok maradnak kívül a színpad vagy a film világán, mélyek a közönséget hétköznapjaiban foglalkoztatják, melyeknek megoldásán maga is fáradozik. S melyekről felelősséggel szeretne hallani a művésztől. Nem állítható, hogy az ilyen jellegű művek: ALMASI MIKLÓS HAJIUL A UUNA-PARTOD Egy csillag int még, a sereghajtó; Biztatóan int, hogy mind visszatérnék — Különben már minden kék és arany, Mert nappal ez, És felette felhők márvány karzata és azon Óriási, láthatatlan kórusok. Csak egy gallyintés kellene, És felzendülne máris az ünnepi zene. Valami mindig közbejön. Most mély búgás. Gabonaszállító hajok vonmnak a Dunán, Csupán Szelíd, kék árnya*, egymás nyomán. Odaát az Országház Széles vállú tömbje, Akár egy szónok a mellvédre, A rakpartra támaszkodik S hallgatása súlyos Am máris beszélni kezd, Ha elmegy feje — kupolája — fölül Az a harsogra kerengő kis gép. Valami mindig közbejön. Ülök a parti csendben, De kórusok harsognak bennem, És egymást váltják megfontolt beszédek Arról, Hogy a mi korunk írja le A bejárható mindenség alkotmányának Kezdőszavait... Federico Garcia Lorca: ÚJ DALOK Így szól az alkony: »Árnyékra szomjazom!* A hold meg így szól: »En a csillagokra.« A tiszta forrás a szellő ajkait és sóhajtását hívja-áhitozza. Én aromáikra s mosolyra szomjazom, új, zsenge dalra vágyom, amelyben nincsen holdfény és liliom s régmúlt szerelmi álom. Reggeli dalra vágyom, hogy a jövő nyugodt vizére törjön: iszaptalan, friss sodrással töltse be hullámait a földön. Egy dalra várok: sugárzó, halk legyen, gondolattal telt, ékes, sose hajoljon bánat és rettenet, sem ábránd szűz szivéhez. E dal lírai hús nélkül töltse M mosolyával a csendet. (Galambok szállnak, vak rajok — hol # tét misztériuma csenget) E dal a dolgok leikéig jusson el, szellők leikébe szálljon, aztán az örök szívben leljen reá az örömteli álom. Fordította: Keszthelyi Zoltán •Harminc évvel ezelőtt fasis zta golyó ölte meg a spanyol nép nagy fiát, Federico Garcia Lorca világhírű költőt és drámaírót. A szabadságharcos Lor ca felbecsülhetetlen értékű alkotásokkal gazdagította nemcsak a spanyol, hanem az egész világirodalmat. A PARLAMENT i
