Somogyi Néplap, 1966. augusztus (23. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-18 / 195. szám
Csütörtök, 1966. augusztus 18. SOMOGYI NÉPLAP AZ ELSŐ LÉPÉS A Esta, amelyet megmutattak, korántsem teljes. Azt sem állítom, hogy a találomra kiválasztott három ember a legkiválóbb. Egy azonban bizonyos: a legjobbak közé tartoznak. S ez nemcsak a jeles bizonyítványban mutatkozik meg, amellyel útjukra bocsátotta őket az iparitanuló-isko- la, hanem munkájukban is. A műszerész már csomagolt, amikor találkoztam vele. Nagyatádra helyezték, a GELKA kirendeltségén dolgozik majd. Örömmel és várakozással készült erre az útra. Az örömöt az adta Pirity Zoltánnak, hogy végül mégiscsak elérte célját. A gimnáziumi érettségi mellé oda tehette a szakmunkásbizonyítványt is. A várakozás pedig természetes: milyen lesz az új munkahely, meg tudja-e oldani a feladatokat? Mert bizony akadhatnak nagy feladatok. A kirendeltség eddig csak begyűjtohely volt. Itt jelentették be a rossz televíziókat. Aztán kiszállt a kaposvári szerelő, s vagy megjavította egy fél óra alatt, vagy autóba tették a készüléket, és behozták Kaposvárra. A nagyatádiak biztosan örülnek majd az új műszerésznek, hiszen ezzel megrövidül a javítás ideje. S az ifjú műszerész sokat vár a járási székhelytől. Vágyai, álmai, amelyeket a munkával kapcsolatban szőtt, itt teljesednek majd be. Választania nem nagyon lehetett. Ez volt az egyetlen üres hely, melyet a GELKA felkínált neki. Ha nem fogadja el, búcsúzni kellett volna a mostani munkahelytől is. — Jól műszerezett a nagyatádi kirendeltség. Minden fontosabb műszer megvan, ami a munkához kell az embernek. — Hogyan képzeli el a jövőjét? — Fejlődik ez a szakma. Nincs messze az az idő, amikor megjelennek a tranzisztoros televíziók. Ezek a készülékek pedig többet kívánnak a szerelőktől, mint az , elektroncsövesek. Az amatőrök is az elektroncsörves készülékeken kezdik a tanulást. A tranzisztorosokhoz csak később nyálnak. Aki nem akar fusimes- ter lenni, annak sokat kell tanulnia. A villanyszerelő már dolgozott egy esztendeig, amikor elment ipari tanulónak. Az érettségi után kapóra jött a kereset; de nem szerette az irodát. Meg valahogy a fizetést is kevesellte ahhoz, hogy nyugodtan építhessen rá. Egy év elteltével aztán a Vasipari Ktsz-hez jelentkezett ipari tanulónak. Most a tanítóképző falát vésd. Délben a Május 1. utcai telepen ebédel. A munkatársakkal együtt szalonnát szél a kenyérhez, paradicsomot és zöldpaprikát, így hangulatosabb. Az ebédjegyet az ipari tanulónak kínálják. A szakmáról ezt mondja Túri József. — Ha az ember valamit szeret, szívesen csinálja. Ha nem szeretném, fölösleges lett volna megtanulni. — Az érettségizettek minimum rádiószerelők akarnak lenni. — Ez is villamosság. Nekem ehhez volt kedvem... Én érinél a vállalatnál szabadultam. Tartozom annyival, ha már taníttatott, hogy most itt maradjak, még ha nem a legnagyobb is a fizetésem. Hiszen azért küldtek iskolába, mert szükségük van rám. Munkánkra sem lehet panasz. Ketten vagyunk egy brigádban Hajba Dénessel. Ö is most szabadult, megértjük egymást. — Nevetve folytatja: — Nálunk kollektív vezetés van. Mindig megbeszéljük, mit és hogyan csináljunk. — Elégedett? — ... Miért ne volnék elégedett? — Tervei? — Szeretnénk továbbra is együtt dolgozni. És szeretnék tanulni is. Nem más munkakörbe akarok elmenni, hanem a szakmát jól megismerni. A kárpitos sokkal szűkszavúbb, mint a villanyszerelő. Rövid mondatokban beszél. A kérdési-e mindig hosszú gondolkodás után válaszol. Ha ismerősei nem biztatnák, akár öt cigarettát is el lehetne szívni mellette szótlan csöndben. Az iskolában sehogy sem lehetett ilyen hallgatag. Bizonyítványa másról árulkodik. A Faipari Vállalatnál viszont azt mondják: mindig ilyen csöndes. A ÉVENTE EGYSZER kell nyírni a bukszusbokrokat. A városi tanács kertészbrigádja a Szabadság parkban dolgozik. Ajándékozzon bel- és külföldi ismerőseinek CITYVOX hangos, színes, képes emléket! 32 gyönyörű színes kép, 14 perces magyar, német, angol, francia, cseh szöveggel, sok zenével. Kapható minden pavilonban! (1270)0) ___________________ m unkáihoz nem hang, hanem szorgalom kell. A szorgalom pedig nem hiányzik belőle. — Milyen ez a szakma? — Nekem tetszik. Én szeretem. — Mi volt a legérdekesebb feladata eddig? — Az iskolában régi stílusú bútorokat készítettünk. — A vállalatnál? — Itt szériamunka van. Ez a szériamunka a Balaton meg a Velence garnitúra. Szabó Gyula terveiben is szerepel a továbbtanulás. Gimnáziumra vagy közgazda- sági technikumira gondolt. A vállalatnál azonban jobb szeretnék, ha a szakmával kapcsolatos iskolába iratkozna be. Hiszen az első lépést itt lette meg, s hogy jobban boldoguljon, ahhoz ebben a szakmában kell nagyobb tudásra szert tennie. Kercza Imre A kombájnos tanító WEBER JANOS ezen a nyáron is gépre ült. Papp József, a visnyei Néphadsereg Tsz elnöké a tanév befejezése után fölkereste a fiatal pa- csérvisnyei tanítót , azzal a kéréssel, vállalná-e az aratást. A gépállomás nem tudott biztosítani elég kombájnost, nagy szükség volt munkaerőre. Wéber János egy éve került Pacsérvisnyére, de az emberek tudták róla, hogy a múlt nyáron segített aratni szülőfalujában. Kaposvártól harminc kilométerre van a tanya, Pa- csérvisnye. A késő esti vendégre — éjfélre járt már az idő — csodálkozván nézett az állomásfőnök. — Nem tévedett el? — kérdezte tőlem. Arra gondolhatott, hogy rossz helyen szálltam le a vonatról. A csöndes éjszakában messziről szekérzaj hallatszott. Mondtam a vasutasnak, hogy jönnek értem. EREDMENY ES ERDEM E gy iskola avatóünnepólyén két megjegyzés hosszú időre bennem ragadt Mindkettő olyan vezetők szájából hangzott el, akiknek nagy részük volt nemcsak az éppen felavatott intézmény, hanem más létesítmények fölépítésében is. Az egyik vezető ezt mondta: »Jói mutat az iskola, ugye? És ha arra gondolok, hogy a község ezt egyedül nekem köszönheti... Szóval, jó érzés, no!« A másik megjegyzés szerényebben szólt: «-Azért tettünk valamit az utóbbi években. Bizony, tettünk, és nem is keveset. Sok vezető számtalan, pihenésre szánt órája, nyugovást nem hozo éjszakája tudna beszélni azokról a vívódásokról, gyötrő gondokról, a felelősség soha nem lanyhuló feszítéséről, ami egy-egy létesítmény gondolatának megszületését, tervezései, költségei fedezetének biztosítását, majd megépítését kíséri. Megyei, járási, községi párt- és tanácsvezetők okos ötletei, szívós tervezgetései, a kivitlezés temérdek gonddal járó irányító tevékenysége nyomán épülnek útjaink, iskoláink, üzemeink, a lakóházak, rendeződnek falvaiük, városaink. Tisztelet és megbecsülés érte! Jutalmak és kitüntetések formájában el is jut népünk elismerése mindazokhoz, akiket megillet. A munka igazi jutalma azonban az a semmihez sem hasonlítható lelkiismereti megnyugvás, új erőt adó tiszta érzés, amely a feladat megoldásának élményéből fakad. Annak nyugtázása, hogy képességei javát adta azon a poszton, ahova a társadalom bizalma állította. Lehet, hogy egy-egy létesítmény valóban egy ember ötlete és szívós munkássága nyomán került valamely községbe. Az érdem azonban mégsem lehet soha kizárólag egyéni. Az anyagi források ugyanis közösek, és így alapjában véve jogosulatlan az egyes szám első személy használata az érdemek osztogatásánál. M iért tartom szükségesnek ezt hangoztatni? Azért, mert napjaink lendületes, ám egyre bonyolultabbá váló építőmunkája eredményeinek értékeléséből nem tűnt el az említett kérkedő — kommunista vezetőhöz méltatlan — magatartás, az érdem egy személy részére való kisajátítása. Sajnos, még mindig tapasztalhatni, hogy az eredmények fölötti érdemeken nyíltan vagy burkoltan, közvetve torzsalkodnak önmagukban értékes, a közért fáradozó vezetők megkeserítve egymás életét, haragot gerjesztve féltékenységükkel. Végső soron a további épitőmunka vallja kárát a dicsöséghajhászás megnyilvó,nulásainak. A falu, a járás, a megye. Az ország. A személyeskedéssé fajuló, nemegyszer intrikába torkolló osztozkodás az érdemeken, illetve ennek kihatásai megtorpanást okozhatnak a kisebb vagy nagyobb közösségeik egy-egy ágának fejlődéseben. Mert milyen hatása lehet például az ilyesfajta, nemrég elhangzott, féltékenységtől csöpögő megnyilatkozásnak, amelyet egy járási vezető beosztású ember közügyben buzgólkodó társának címzett: Tudom, csak azért csinálod, hogy egyéni érdemeket szerezz magadnak.« Nem nehéz elképzelni, hogy az így megsértett vezetőtárs vagy beosztott milyen kedvvel kezd valami újat, nem marad-e meg inkább a langyos, »csak annyit, amennyi nagyon szükséges-« elven alapuló munkastílusnál. A kérdés feltevőjét pedig önmagában a föltételezés is jellemzi. A z épitőmunka eredményed a kollektivizmus etikai alap- elvén nyugvó társadalmunkban mindig közös erőfeszítésen alapulnak. Egy-egy községi, járási vagy megyei létesítmény megtervezése és kivitelezése testületi munka, kollektív tevékenység gyümölcse — azon tű), hogy gazdasági alapja is a közös tulajdon. Megvalósításában természetesen részt vesznek különböző beosztású vezetők, hivatali szakirányítók is. Érdemük — ha minidig a közösség érdekeire ügyelve, okosan, alkotó módon végzik munkájukat — elvitathatatlan, és az anyagiakban vagy más módon kifejezett elismerés jogosultságához, helyességéhez nem fér kétség. Kérkedni vele azonban nem illik. Kommunistának különösen nem. Egyes szám első személyben pedig — enyhén szólva — visszatetsző és káros. Sérti az irányításban dolgozók, de valamennyi közreműködő önérzetét, fékezi alkotó kedvüket, de ami legalább ilyen súlyos: a közösség, a nép lebecsülését jelenti. A mi munkánkra a többes szám használata kell hogy jellemző legyen: mi tettük, mi csináltuk, mi építettük, mi készítettük, mi szerveztük, a mi munkánk gyümölcse. A testületé, az üzemé, az intézményé, a közösségé, a járásé, a megyéé. Az egész országé. F. L. Asztalos és műköves szakmunkásokat és műköves átképzősöket keres fölvételre az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat. Jelentkezés: Kaposvár, Berzsenyi utca 41. szám alatt. (126887) Kilenc kilométert utaztunk erdei úton, csapáson is. Itt elöl ment a kocsis a lámpával, s a tanító hajtott. — Szemnek szép táj — jegyeztem meg, amikor kiértünk a sűrűből. A hold bevilágította a környéket, sejtelmesen szép volt a vidék. — Kocsinak, lónak, gépnek, munkának pedig nehéz terep — válaszolt a tanító. Éjfél után még meg kellett néznem az iskolát. A lakásuknál van. Festődobozok, vödrök és állványok között gyulladt ki a villany. — Ez az én birodalmam — mutatott szét a tanteremben a tanító. — Átfestettek mindent — mondta. — Kopottak voltak már az ajtók, ablakok, piszkosak a falak. Sötét volt itt benn. Most minden ragyog. Mész- fehérek a falak, lent olajjal festették le, ott is világos színű. Kívülről zöldek az ablakok. Készül már a másik osztály is. Az a feleségéé. Látni kell ezeket a tantermeket! Kaposváron is megirigyelnék. KORA HAJNALBAN keltem, beszélni akartam a tsz- elnökkel meg az agronómus- sal. Amikor a tanító felől érdeklődtem, az elnök ezt mondta: — Az aratási kampányban a legjobb kombájnos. Kétszáz katasztrális holdat vágott le eddig, ami nagyon jó teljesítmény ezen a terepen. Nem hiszem, hogy az országban akadna még száz ilyen ember ... Az agronómus felajánlotta, hogy bricskával kivisz hozzá a géphez. A hatalmas barna géptestek körül indulásra készülődtek az emberek. Nezdei Ferenc gépénél találtunk a tanítóra. Kombájnostársának elromlott a ferdefelvomó csapágytartója, közösen próbálták kijavítani a hibát. Míg ők az alkatrészekkel voltak elfoglalva, az asszonyokkal beszélgettem. Kíváncsi voltam, hogyan vélekednek a kombájnos tanítóról. Ezeket válaszolták: — Mintha egyenes földön járna, úgy megy a dombokon, völgyeken a géppel. Pedig nem is tanulta ezt. Tanító... — Pihenője alatt segít az asszonyoknak szétcibálni a csíros gabonát. Ezt nem csinálná meg senki más... — Vasárnap is egész nap dolgozik. .. — Én csodálkozom, hogy tanító létére ilyet csinál... Megkérdeztem, hogy értik ezt. — Hát hogy ennyire a néppel van. Nem fölvágós. — Pedig nagy felelőssége van ám! Sokszor egész testével a féken kell állnia, hogy megtartsa a gépet. — A tanító' űr, nem is igaz, hogy nem volt még tsz-ben. Wéber János kombájnjának a motorja felzúgott. — Asszonyok, indulunk! — intett a fák közt hűsölő rákoknak. A tanító biztos kézzel irányította a gépet. A hőség megizzasztotta testét, vastagon rakódott rá a por. DÉLUTÁN a lakásán tudtam csak beszélgetni vele. — Mikor ült először kombájnra, és miért? — kérdeztem. — Érettségi után, 1262-ben arattam először géppel. Szüléimét segítettem azzal, hogy megkerestem a zsebpénzemet és a ruhára valót. A kollégiumi költségek így is rájuk hárultak. Érettségi után a szegedi konzervatóriumba iratkoztam be, oboa szakra. — Azután hogy alakult az élete? — Egy év után abbahagytam zenei tanulmányaimat, a szegedi tanítóképzőbe iratkoztam át. Közben nyaranta falun, Sza.jk környékén dolgoztam a tsz-ben. Eleinte segéd- komb áj nősként, majd felelős vezetőnek neveztek ki. Romantikus vonzalom fűzi össze a gépekkel, a me~őve:? Ezt érzem szavadból. Mintha játék volna az egész. Fiatal feleségét, tanítótársát megkérdeztem, mit szól férje nyári foglalkozásához. — El akart menni Szajkra, haza, kombájnozni először Nem örültem neki, itt a gyér rek is, egyedül lettem : volna nagyon Aztán megörültem, hogy helyben kap munkát. MIÉRT ÜLT FÖL Wéber János tanító az idén is a gépre? A munkáért. Ő nagy M-mel tudja csak elképzelni a munkát, az ember egyik törvényét. Mellette vagy véle együtt a becsület, a lelkiismeret áll, vallja. — Meddig dolgozik? — Legkésőbb augusztus 20- án befejezem, de nem ' Valószínű, hogy addig lefogy az egész gabona. Az időjárás közbeszólt. Egy kis pihenés után pedig kezdődik. -a tanév. lloranyi Barna
