Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-16 / 167. szám

KORSZERŰ VÍZTISZTÍTÓ NAGYATÁDON KNÉZICS FERENC HÁZA Állnak már a falak, a cse­réptető messziről piroslik, és hirdeti, hogy az emberi ösz- szefogás nem ismer lehetet­lent Egy ember életét és boldogságát is jelenti ez a ház, hitét a közösség erejé­ben, segítő szándékában. »Ma is hozzájuk tartozik. Knézics Ferenc elvtárs ta­valy katonai szolgálat teljesí­tése közben súlyos sérülést szenvedett, és tartalék állo­mányba került. Volt alakula­ta nem feledkezett meg róla: társadalmi munkában fölépí­tették Knézics elvtárs új csa­ládi házát,..« — Építeni akar? — Majd... egyszer... most nem tehetem ... Hiszen tudják az elvtársak... Nem kellett itt sok be­széd: a régi parancsnokok összenéztek. — Szerezze meg a szüksé­ges iratokat. A többi a mi dolgunk... Elkészült a tervrajz, meg­jött az engedély, és megér­keztek a segítőtársak is: ácsok, kőművesek, villanysze­relők. Az egykori alakulat- tóL vállalt, közös pénzből fizet­jük a szakemberek utazását is ... — mondja Vámos László tizedes. Az ácsok — Márkus János és Kiskó Ferenc — ezt mond­ják: — Minél hamarabb be akarjuk fejezni az építést, hogy Feri beköltözhessen új otthonába ... Igazán nagyon őszintén örülünk, hogy se­gíthetünk rajta... o A berendezés három feladatot lát el: a vizet vas- és man- gántalanítja, tisztítja és lágyítja. A Vízügyi Építő Vállalat e hónap végén adja át rendeltetésének. Ezenkívül mindösz- sze három ilyen berendezés van az országban. Az évszázad bűnténye Hajsza a chicagói gyilkos után így szól a híradás, a műfaj szabályai szerint csupán tényt közöl. De a puszta tény mögött emberek tucatjainak lüktető humanizmusa áll — erről szól a beszámoló. Deraancén szánakozva néz­ték az emberek a súlyosan sebesült fiatalembert; tudták róla sokan, hogy mielőtt be­vonult, szorgalmasan gyűjtö­gette a forintokat a házépí­tésre, az építőanyag jó része felhasználásra várt az udva­ron ... És akkor jött a bal­eset, véget ért a tervezgetés, az álmodozás. Házépítésről egyelőre szó sem lehetett, hi­szen újabb tízezrek tólettek volna ahhoz, hogy ház le­gyen a kőből, homokból, tég­lából. Egyszer autó áöt meg a szülői ház eíőtt: egykori ka­tonatársak jöttek látogatóba, fölöttesek. Az építőanyag ott Sít az udvaron, hivalkodóan, szem­be kellett tűnnie. — Első éves katona vol­tam, amikor Feri megsebe­sült, Egyszer jött a KISZ- titkár, hogy segíteni kelle­ne rajta. Aztán alig győzte írni a jelentkezőket, annyian vállalták, hogy fölépítik a házát... Harasztovics Ferenc hon­véd, a kőműves most már büszkén néz végig az új épületen: szép a ház, nagy, modem: két szóba, összkom­fort. — A tőlünk telhetőt bele­adtuk a munkába... — te­szi hozzá. — Feri rajparancsnokom volt, ismertük, szerettük őt, és nagyon sajnáltuk, amikor baleset érte. Gondolkoztunk is rajta, hogy segíteni kelle­ne neki valahogy, és akkor kapóra jött a házépítési. Még azok a fiatal katonák, újon­cok is vállalták a munkát, akik egyáltalán nem ismer­ték őt Az alakulat KISZ- szervezete minden költséget — Nem tudom, mihez kezdtem volna a fiúk nélkül. Hosszú évekig nem számít­hattam arra, hogy felépüljön a ház, hiszen még most is táppénzen vagyok, aztán meg ki tudja, mi lesz velem. Csak egészen könnyű mun­kát végezhetek, portásnak vagy éjjeliőrnek mehetek el valahova... Öröm csillog a fiatal fiú szemében, arca azonban bá­natot is tükröz. — Nagyon jólesik a segít­ség ... Nagyon köszönöm mindenkinek, hogy így tö­rődnek velem... Olyan jó újra velük lenni, érezni azt, hogy nincs egyedül az em­ber... Többször voltak már itt fölötteseim is. Hangja egy kissé megre­meg — érthető a megható- dottség, nehéz ilyenkor a be­széd. Hiszen állnak már a falak, a cseréptető messziről piros­lik, és hirdeti, hogy az em­beri összefogás nem ismer lehetetlent. Knézics Ferenc új házát ma adják át Berzen­cén egykori bajtársai, elv­társai. Szívesen, örömmel A chicagói rendőrség eddig öt férfit vett őrizetbe a csü­törtök reggel elkövetett nyol­cas gyilkosság tetteséinek el­fogására indított hajszában, de a rövid kihallgatáson mind az öt gyanúsított ali­bit igazolt, és így szabadon bocsátották. Továbbra is rej­tély tehát, ki követte el »az évszázad bűntényét«. A rend­őrség csupán megközelítő személyleírással rendelkezik. Az egyetlen életben ma­radt szemtanú, a 23 éves Fülöp-szigeiti Corazon Amurao, aki az ágy alatt megbújva élte át a ször­nyű órákat, először csak zavaros, feldúlt beszámo­lót adott a drámáról. A rendőrök remélik, hogy amikor magához tér, többet tud majd mondani. A lány jelenleg kórházban fekszik, és az orvosok nem engedé­lyezték kihallgatását Az már bizonyosnak lát­szik, hogy a 25 év körüli fiatal férfi módszeresen, cél­tudatosan járt eL Először be­hatolt a lakásba — nem tud­ják biztosan, hogy az ajtón kért bebocsáttatást, vagy a konyhaablakon mászott be, aztán pénzt kért az ápoló­nőktől egy sürgős útra. A lányok összeadták a pénzt Ekkor a gyilkos valamilyen módon megkötözte, megfé­lemlítette és védekezésre kép­telenné tette őket, de közben még azt mondogatta, hogy senkit sem fog bántana Az életben maradt Fülöp- szigeti lány akkor bújt az ágy alá, amikor a gyilkos az egyik nővérrel éppen átment a másik szobába, s a két és fél óráig tartó vérengzés közben a férfi, úgy látszik megfeledkezett róla. A holttesteken az első, sommás vizsgálat során egy kivételével, nem fedezték föl nyomát annak, hogy a gyil­kos szexuális erőszakot kí­vánt volna elkövetni áldoza­tain, ennek ellenére a szak­értők valószínűnek tartják, hogy az iszonyú bűntettet szexuális mánikus, pszicho­pata vagy skizofrén egyén hajtotta végre. A rendőrség még választ vár arra a kérdésre is, miért nem kiáltottak a lányok se­gítségért. A szomszéd lakás­ban először akkor ébredtek föl, amikor hajnali hat óra tájt az életben maradt Fü- löp-szigeti lány sikoltozva lerohant az utcára; »Mind meghaltak, minden barátnőm meghalt. Istenem, csak én maradtam életben«. Megjelent a Jelenkor balatoni száma A Üff/tútira találtak A jó ízléssel berendezett, tiszta kis szobában még a falak friss mészillata érző­dik. A sarokban modem vo­nalú könyvállvány, az aszta­lon az olvasólámpa mellett jegyzetek, könyvek és egy folyton zenélő tranzisztoros táskarádió. A házigazda, Somkúti Márta lakásbejelen­tőjével bíbelődik. Négy hete költöztek ebbe az épületbe. A Somogy megyei Tanács mosdósi tüdőszanatóriumá­nak új szolgálati lakásai kö­zül néhányat ők, a fiatal ápolónők foglaltak eL Ké­sőbbi otthonukat most építik, itt csak ideiglenesen laknak. Nem ez az oka, hogy Somkú­ti Márta ideiglenes lakásbe­jelentőt tölt ki, hanem a ha­tározatlanság: maradjon-e vagy sem Somogybán. Egyedüli lakója a barátsá­gos szobának, legtöbbször még sincs egyedül. Most is hárman ülnek a szobában, mindhárman Veszprém me­gyéből, Németbányáról ke­rültek évekkel ezelőtt a Ka­posvári Ápolónőképzőbe. Márta a legfiatalabb, régóta tervezgeti, hegy visszamegy megyéjébe. Nővére, Anna és barátnője, Venczel Johanna már régen úgy döntöttek, hogy maradnak. Igaz, ők job­ban is keresnek, s úgy érzik, köti őket valami a szanató­riumhoz. Mindegyiküknek van már »saját« gyereke is. A kevés szavú Johanna erről így beszél: — Szeretjük a gyerekeket, de főként azokat segítjük, gyámoltíjuk, akik nem isme­rik szüleiket, ök a mi saját gyerekeink. — Egy bánatos arcú kis­fiú kilenc hónapon át ná­lunk volt, és még senki sem látogatta meg — meséli saj­nálkozva Somkúti Anna. — Kedvetlen, zárkózott kisfiú volt Sokat játszottam, be­szélgettem vele, míg őssze- barátkoztunk. Egyszer fizetés napján egy szép öltönyt vettek neki. An­na fényképet húzott elő tás­kájából, és büszkén mutatja. — Nézze meg, milyen de­rék gyerek! A hatszor hatos amatőr kép, amelyet ők készítettek, nem sokat árul el a kerek arcú, szelíd tekintetű kisfiú­ról. Bezzeg a lányok! Az el­szólásoknak, a kedves csíny­tevéseknek se vége, se hosz- sza. Ezt is, azt is Gyurika csinálta. Márta egy szőke, egyéves kisfiú külön gondozását vál­lalta magára, akit ugyancsak elhagytak a szülei. Még szabad idejükben, munkaidő után is ez a leg­főbb gondjuk. Ezenkívül meg olvasni szeretnek. Mind a hárman már szép házikönyv- tárral rendelkeznek. Még az ízlésük is hasonló. Legszíve­sebben a mai magyar írók­tól olvasnak. Passuth László, Baráth Endre, Molnár Géza könyveit lapozgatják legin­kább. Ezek mellett a könyvek mellett ott találni a világ legérdekesebb költőegyénisé­geinek köteteit is. Johanna most végezte el a gimnázi­um második osztályát. Leve­lező tagozatra járt. Leggyakrabban más-más műszakban dolgoznak, ritka alkalom, hogy együtt tölthe­tik szabad idejüket. Ha mé­gis előfordul, Kaposvárra utaznak, moziba, színházba vagy táncolni mennek. Mi­vel a város egy kicsit mesz- sze van, azt szeretnék, ha a falubeli fiatalok között talál­hatnák meg szórakozásukat. — Ha ez a tervünk is si­kerül — monda Márta —, az ideiglenes bejelentőm lejárta után állandó bejelentőt fogok kitölteni. Nagy József építették, mert tudták, hogy egy ember életéről, holnap­járól van szó. És arról, hogy ma is hoz­zájuk tartozik... Amikor a lányok már te­hetetlenek voltak, egyen­ként átvitte őket a szom­széd szobába, és ott meg­fojtotta vagy megkéselte Júliusban — hagyományo­san — balatoni számmal je­lentkezett a pécsi Jelenkor című irodalmi, és művészeti folyóirat A szépprózai írások közül kiemelkedik Déry Tibor jegy­zete, Granasztói Pál önéletraj­zi írása a Vallomás és búcsú kiadatlan anyagából és Bert­ha Bulcsú balatoni témájú el­beszélése: A Channel legenda. A balatoni útirajzok sorában Antalffy Gyulának a Bakony violákéról, Lipták Gábornak pedig Keszthelyről szóló írá­sát olvashatjuk. A gazdag versanyagbód Be­de Anna, Bihari Sándor, Csor­ba Győző, Pákolitz István, Szabó Lőrinc, Szepesi Attila és Váci Mihály költeményei kelthetnek érdeklődést Csór» ba Győző Fordított kígyója az utóbbi évek legszebb szerel­mi költeményei közé tartozik. Az Élet és Kultúra-rovatban Takáts Gyula a Nagyberekről írt finom lírával átszőtt, sa­ját rajzaival illusztrált szo­ciográfiai jellegű tanulmányt, Gertig Béla pedig a Balaton idegenforgalmának fejlődésé­ről nyújt áttekintést. A képzőművészeti cikkek Egry József tihanyi kiállítá­sa kapcsán több nézőpontból világítják meg a kiváló festő életművét Két érdekes, igényes irodal­mi riporttal zárul a rovat: Bertha Bulcsú Bartha László­nál, Thiery Árpád pedig Lip­ták Gábornál tett látogatásá­ról számol be. A Mérlegen-rovatban olvas­ható Tüskés Tibor Táj és költészet című gondolatéb­resztő tanulmánya, amely egy­ben a most készülő dunántúli lírai antológia előszava lesz. A félívnyi műmelléklettel növelt számban Bartha Lász­ló, Borcos Miklós, E gry Jó­zsef, Ferenczy Béni és Martyn Ferenc grafikai és festmény- . reprodukciói kaptak helyet Polesz György őket JÁTÉKOS KACSÁK Ismeri egymást a jegyespár? Egy pekingi házasság- kötő teremben hangzik el az anyakönyvvezető külö­nös kérdése a házasulan­dókhoz: »Ismerik önök egymást?« Mindketten ha­tározott igennel felelnek. A kérdés az adott kö­rülmények között koránt­sem olyan különös, mint ahogyan nekünk tűniJc. Mert mindössze 17 éve, amióta a népi Kína meg­alakult, szűnt meg az a szokás, hogy a szülök, ro­konok vagy hivatásos »há­zasságkötők« ütik nyélbe a házasságokat Kínában évszázadokig természetes­nek tartották, hogy a vő­legény és a menyasszony egészen a házasságkötésig egyetlenegyszer se talál­kozzék. Vágyakozás Amerikai férfiak éjjeli öltözéke Az amerikai férfifehér- nemü-készítők erősen ag­gódnak amiatt, hogy újab­ban »ijesztően« csökken a kereslet férfipizsamákban. Statisztikából és körkér­désekből kiderült, hogy az amerikai férfilakosságnak mintegy a fele nem ölt éj­szakára pizsamát, nappali fehérneműjében alszik, vagy éppenséggel ruhátla­nul. Az érintett fehérnemű­iparosok most a feleségek között próbálnak tiltako­zó kampányt szervezni. * * * Egy ausztráliai mérnök ötletes találmánnyal lepte meg honfitársnőit Megál­lapította ugyanis, hogy a nők, ha támadás éri őket annyira megijednek, Hogy nem tudnak segítségért ki­abálni. Nos, ez az elmés kis szerkezet volt hivatva megmenteni a nőket a to­lakodóktól. Tulajdonosa, ha veszély fenyegeti, meg­nyomja a doboz egyetlen gombját, s a szerkezet má­ris úgy üvölt mintha nyúznák. Eleinte igen nagy volt az érdeklődés a készülék iránt. Most már azonban a kutyának sem kell. Ugyan­is a megrémült nők elfe­lejtik megnyomni a gom­bot. Somogyi Népíato A2 MSZMP Somogv meeve* Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor n. 2. Telefon 15-10. 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kanosvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi nostahiitaloknál és postiskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár* Latinka Sándor utca 4L

Next

/
Oldalképek
Tartalom