Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-10 / 162. szám

i ” * * * * tU. ,Vfg/W€K6W»V A A /N A /> A -O ^ M/t rejt az anya föld? Mátyás király aranyai, Báthory tallérjai a barázdában Az 1500-as évek második fe­lében a Dunántúlon harangok ereszkedtek le a templomtor­nyokból, mint már annyiszor, ha a török közeledett; arany- kelyhek tűntek rejtekhelyük­re, pénzvagyonakkal megtöl­tött korsók a föld alá. Veszp­rém és Fejér megye szomszé­dos falvainak lakosai sokat be­szélnek egy földig lerombolt faluról, amelynek harangjait egy közeli tóba rejtették a tö­rökök elől s ha »veszedelem közeleg, éjjelenként ma is ott konganak-“. Igazak a lakosok meséi a kincsekről, ha lehánt- juk róluk, amit a képzelőerő rájuk ruházott EZÜSTÖK, GARASOK, DÉNÁROK Balatonfőkajár közelében, az öreghegyen, nem messze a Zerge-féle pincétől, Szálai Ká­roly, a tsz vincellére ellenőriz­te a szántást, s valami a sze­mébe viliódzott: sok ezüstpénz! Két, eltört kanoséval, össze­szedtek hamarosan 3520 dénárt és garast és 273 tallért Len­gyel, olasz, magyar pénzek, az akikori uralkodók képmásaival. Az .egyik nagy, berek ezüstön Báthory István képmása és címere, másféle, nagy ezüst­pénzen Lipót, megint másfélén Ferdinánd ... Az ezüstpénzek egy része új, verdefényes, az apróbb pénz használtabb, ko- poftabb, s ez nem csoda: a ki­sebb pénzek sokat forogtak, s meghúzikodták őket kövön, csiz­mán, falon, hogy valóban ezüs­tök-e. Az öreghegyen elrejtett »legfiatalabb« pénzt 1592-ben verték, ami arról vall, hogy a pénzvagyont körülbelül abban az időben rejtették a föld alá. ARANY A KRUMPLI KÖZÖTT Alig gyűjtötte össze a veszp­rémi Bakonyi Múzeum a bála- tonfőkajári érmeleleteket, újabbat jelentettek neki. Ez­úttal a Somló tövéből. Meg­ható volt az az igyekezet, amellyel bejelentette a somló- vásárhelyi és a bodorfái ta­nács elnöke, és e két helység iskoláinak nevelőtestülete. És ahogy vigyázták a pénzt, igye­keztek megóvni mind! A Som­ló hegyéhez közel fekszik Lo- vaspuszta, ennek a közvetlen közelében szántott Fejes István társaival. Krumplit potyogtaí- ták az eke után a barázdába. Aztán észrevették, hogy nem­csak krumpli van ott, hanem sok fényesen csillogó pénz is! összesen 1638 garast és dénárt — amilyent Balatonfőkajár ha­tárában is találtak —, de itt sárga pénz is villogott az ér­mék között Az öt »sárga« pénz »Mátyás- arany«, az 1400-as évek máso­dik feléből. A felirata: »Ma­thias. D. G. R. Ungarie.-» Hu­szonnégy karátos arany! Az aranypénzek majdnem száz esztendeig voltak forgalomban, mielőtt az 1500-as évek máso­dik felében elrejtették őket a későbbi garasokkal és déná­rokkal együtt KIK REJTHETTÉK EL A PÉNZT? A balatonfőkajári lelet haj­dani tulajdonosáról nem is sejthetünk semmi mást, mint­hogy nem tartozott a szegény- emberek közé. A lovaspusztai lelet hajdani tulajdonosáról A jó gazda véleménye: Érdemes libahizlalási szerződést kötni a földművesszövetkezettel. ÉRDEMES, mert 15 kg kukoricát hivatalos áron és 40 Ft előleget ad darabonként a szerződést kötőnek. Takarmány juttatással az átvételi ár 25 Ft kilogrammonként. Takarmányjuttatás nélkül 40 Ft előleget kap a szerződő. Átadáskor 27,50 Ft-ot fizet a hízott liba kg-jáért a földművesszövetkezet. Ha toll átadására is szerződést köt, további 25, illetve 12 Ft elő­leget kaphat a földművesszövetkezettői minden liba után. Még ma kössön libahizlalási szerződést! Bővebb felvilágosítást a helyi felvásárlótól kérjen! (3913) Újítsa fel régi bútorát, szerel e föl új, korszerű bútorveretekkel (fogantyúval, gombbal). Kaphatók a vasszaküzletekben. (5547) többet sejthetünk. A középkor­ban a puszta helyén falu állt: Lovas község. Ez a somlóvá- sárhelyi apácák birtokában volt. A törökök az 1500-as években teljesen elpusztították a falut. Az apácák elmenekül­tek, s csak később tértek visz- sza. Lehet, hogy ők rejtették el ezüst- és aranypénzüket Hajdan is találtak a szántó­vetők érmeleleteket. A régi Sopron megyei Árpás (a római kori Mursella) mellett renge­teg, papiruszba csomagolt »pogánypénzt« (római pénzt) találtak, de nagy részét veszni hagyták. Ma, szerencsére, a la­kosak jelzik a földben talált értékeket. Mostanában legin­kább traktorral szántanak, s ez mélyebb rétegeket is felfor- dít. De tökéletesedtek a kuta­tó műszerek Is. Ez a magyará­zata, hogy ma gyakran »te­rem« ezüstöt, sőt aranyat is az anyai öld. Pozsgai Zoltán FÉSŰS ÉVA: Zápor Jókor jött az eső, szomjazott a fa, üdén árad most a harsak édes illata. Nagyanyó kertjében száraz volt a föld, kicsi ásóm gyönge nyele tegnap beletört. Rózsa lehajtotta bársonyos fejét, csak egy csöppet napok óta hiába remélt. De most itt a zápor! Csörög, muzsikál! Szép tisztára fürdik benne a poros határ. Fű, fa, virág tűri mozdulatlanul, nagyanyóka rózsafája újra ki virul! Az őzike Ismerek egy őzikét, sose szokott sírni. Ha valaki bánatos mosolyra deríti. Mindenkihez jószívű, a madarak látták: bekötözte az öreg, sárita nyuszi lábát És ha mókus-nagyanyó betegágyát őrzi, a szájában visz neki gyógyjüvet az őzt Az összetöri fiikor — Nagyon sok dolgom van ma. Nem is tudom, mit csi­náljak, hogy készen legyek — mondta Gyurka a tükör előtt, szomorúan. Tükörképe sajnálkozva csóválta a fejét, majd intett, hajoljon köze­lebb: — Mit akarsz? — Ha akarod — mondta Tükör Gyurka — én helyet­tesíthetlek. .. Láttam, min­dig mit csinálsz, senki sem veszi majd észre... Gyurkának felcsillant a szeme: — Ez nem is rossz! Hála és köszönet! Menj el bevá­sárolni,. Krumplit kell venni és kakaót. Aztán kifizeted a villanyszámlát, és eltörölge- ted a konyhában az edénye­ket. Igaz is, a bolt a másik sarkon van. A szeplős öcsinek nehogy a bokájába rúgj, ha rád ölti a nyelvét, mert erősebb nálam, és megver. Vagy olyan erős, mint én? — Nem-. Én erősebb vagyok — mondta Tükör Gyur­ka. — De azért majd vigyázok. Ám, amíg én odakinn vagyok, addig neked be kell jönni a tükörbe. Ha akarsz, játszhatsz. Megtalálod könnyen a tükörbeli játékolcat, ugyanolyanok, mint az igaziak. Csak azt ne felejsd el, hogy nem jöhetsz ki a tükörből, míg én haza nem érek. — Nagyszerű — örvendezett Gyurka. — Úgyis olyan álmos vagyok... — és ezzel bemászott a tükörbe. Rögtön bebújt a tükörbeli ágyba és azonmód elaludt. Tükörképe pedig elvégezte a bevásárlást és mindazt, amit Gyurkának kellett volna megcsinálni. Aznap mindenki elégedett volt. Este azután helyet cseréltek. A valódi Gyurka kimászott a tükörből és — be­mászott az ágyba. Így ment ez hosszú heteken át. Reggel Gyurka mindig bement a tükörképe helyére, és sokáig játszott a tükörbeli játékokkal, s nagyokat aludt. A Tükör Gyurka pedig sokat segített otthon, délutá­nonként pedig kifutott a rétre labdázni Gyurka pajtásai­val. Mint mondom, mindenki elégedett volt, csak Gyurka szomorkcdott. Reggeltől estig mást se csinált már, mint heverészett, lustálkodott, egyre inkább kívánkozott paj­tásai után. Kérte is tükörképét, hogy egyszer nap közben cseréljenek helyet. Ám ilyenkor Tükör Gyurka csak eny- nyit mondott: — Azt nem lehet. Én dolgozom, a játék is engem illet. Egy reggel, mikor Tükör Gyurka már hangosan csö­römpölt, Gyurka gondolt egy merészet. Odaszaladt a tü­körhöz, és hirtelen mozdulattal nekicsapta a nagy fém hamutartói. A fényes üveglap összetört, Tükör Gyu-ka el­tűnt. Gyurka örömmel végezne el a rábízott munk't, s végre kimehetett a rétre pajtásaihoz. A törött tükö- miatt alaposan megszidták a szülők, de Gyurka most az egy­szer úgy érezte: nem bánja a szidást. Megérte — a tanul­ságért Szántó Gábor Kétszívű kutya A római orvostudományi egyetem klinikáján Felice Vir- no és Aldo Aureggi háromórás műtéttel egy második szivet ültetett be egy farkaskutya hasüregébe; az állat a két szív­vel egy teljes hétig élt. A be­ültetett szív csakhamar át­vette az »eredeti« szív ritmu­sát, s a kutya a műtét más­napján már normálisén táplál­kozott. Halálát egy héttel ké­sőbb embólia okozta. Hasonló kísérleteket első ízben a Szov­jetunióban végeztek. KUTYUSOK K ét ebecske — felnö­vekedvén — elhatá­rozta, világgá megy, s megpróbál a maga éhsé­géből megélni. Elindultak, mentek, vándoroltak, kutya­goltak, amíg csak egy vége láthatatlan legelőhöz nem érkeztek. A nagy legelő leg- közepében egy juhász szo- morkodott. Kutya nélkül őrzött ezernél több virgonc báránykát. — Na, ez nekünk való! — vakkantották az ebek, és se szó, se ugatás, csak ke­ríteni kezdték a bárányfal- kát, de csali az egyik. A másik, a szemfülesebb, az rohant a juhászhoz. Oda vitte neki a földön heverő kalapját, eldobott juhász­kampóját, a bokron megszá­radt ingét, aztán vigyázzba ült és lógó nyelvvel pa­rancsra várt. A nyáj nyo­mába iramodó kutyus ez­alatt annyit lótott-futott, hogy hab verte ki a testét, de volt is olyan rend a bá­ránycsapatban, hogy a felet­tük elszánó gólyák sokáig keringtek megcsodálni a nagy rendet. Következett az ebédidő. A juhász füttyentett az ebei­nek. A szorgalmas eb ép­pen csak belefetyelte a le­vest, és máris szaladt a bá­rányhad után, mert a ren­detlenkedő nyáj, abban a pillanatban szétszaladt, amint nem érezte magán a vigyázó eb tekintetét. Bez­zeg a másik, a kényelmes- kedő és mindig szolgálat- késznek mutatkozó eb, az befalta a maradékot is, az­tán ment a gazdájával hű- sölni a fa árnyékába. Ez utóbbit gyaiknan simogatta meg a juhász, míg a mási­kat csavargással vádolva, sokszor el is náspángolta. Egyszer nagy égzengés tá­madt, aztán a fekete felle­gekből úgy szakadt a jég, a zápor, hogy a juhász nem győzte fedél alá terelni a bárányait, mert azok ré­mülten bégetve szerte-széj- jel szaladoztak. Biztatta a juhász az ebeit: — Kerítsd, Fürgenc, fogd meg, Bogár! — de csupán Fürgenc, a »csavargó« ku­tyus kerengett a bárányok körül és hajszolta, szorította egyre jobban az akolba őket. Bogár a hízelkedő ott ugrált a gazdája körül úgy, hogy lehetőleg minél töb­bet legyen a juhász lobogó szűre alatt. Bogár szőrét alig lepte néhány csepp, bezzeg Fürgenc csuromvíz lett. Észrevette ezt a juhász és látta, amit látott. Az égzen­gés hamar elvonult. A ju­hász vacsorafőzéshez látott, és Fürgenc olyan, de olyan ürgecombot kapott a bog­rácsból, ami nőt azelőtt csak Bogár kapott. És most mit kapott Bogár? A juhász az út mentén kikereste a le- geslegnagyobb lapulevelet, . és azt Bogár talpa alá köt­ve az ebet szélnek eresztet­te. Ezóta mondják, hogy »úti laput kötöttek a tal­pára«, ha a haszontalant, csak hízelkedni tudót útnak bocsátják. Wespándy Balázs — Borsi Darázs József Borsi D. József: Békabál Csobogva fut a patak, csillog tükrös habja, hosszú lábú csiborök utaznak el rajta. Hallották az este még, bíbic kiabálta: — Alkonyaikor jertek el mind a békabálba! — Kurutty, kurutty, brekeke — hangol már egy béka, a tücsök is rákezdte, a szúnyog se néma. Szitakötők megjöttek, itt van már a szöcske, a csíknak nincs halpénze, hát ingyen beszökne. Prímás, kontrás együtt van, kezdődjék a nóta! — mondaná egy zöldbéka, de ugrik a tóba; A vizek hús tükörén fut egy gólya árnya, elnémul hát egyszerre a víg békalárma. Csend borul a berekre, mind-mind elszaladnak, csak a szellő dudorász az álmos pataknak!... ___________________________________j K özlekedés a Balatonon VÍZSZINTES: 1. Balatoni közlekedési eszköz. 5. Piaci árusok. 10. Tulajdonod névelővel. 12. A boronának is van. 13. Pál Tibor. 14. Házi szárnyas. 16. N. Y. * 17. Jószívű. 18. Oltsam a szódíjamat. 21. Ilyen hajó is van. 24. Varró szerszám. 25. Nagyon cukros. 27. Szántóföld. 30. G. E. 31. Állatlakás. 32. A vonat teszi., 36. A méhek építménye. 37. Balatoni közlekedési központ. 38. Visszafelé állóvíz. 39. Szépeket mond. FÜGGŐLEGES: 1. Magyar folyó. 2. Azon a helyen. 3. Személyes névmás. 4. Ez a számtanfeladat is. 6. O. F. 7. A somogyi part egyik köz­pontja. 8. Fekhelye. 9. Kicsinyítő képző. 11. Délután rövidítése. 15. Ilyen film is van. 17. Víz ellentéte névelővei. 19. Jég betűi keverve. 20. Ragadozó madár. 22. Ennivalóját. 23. Hív népiesen. 26. Nagyon ritka férfinév. 27. Ez is a balatoni közlekedést szolgálja. 28. Kedves erdei állat. 29. Vonatkozó névmás többes­számban. 33. Állóvíz névelővel. 34. Ékezethiánnyal és névelővel téli csapadék. 35. Edény óke?zethiánnyal. K. J. * * * Megfejtésül beküldendő a váz­szintes l., 21., 37. és a függőleges 7., 27. Beküldési határidő 1966. július 15-én, péntek délig. A szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: «•Gyermekke- resztrejtvény«. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Liszt; Kokszoló; Eg- ressy; Lermontov; Hemingway. Mikszáth Kálmán Beszterce ost­roma című könyvével jutalmaz­zuk a következő pajtásokat: Boti Zsuzsanna, Bánhalmi István, Ka­posvár; Kötél Katalin, Kereki; Borza György, Barcs. A könyveket postán küldjük ei, 1 2 3 4 isii aaaa aaaa 5 6; 7 8 9 10 11 int 12 :::: aaaa aaaa 13 ■■■■ ■ ■■■ :::: 14 15 16 :::: aaaa aaaa ■ ■■■ ■■■■ :::: 17 aaaa aaaa aaaa aaaa 18 19 20 21 22 23 aaaa aaaa aaaa aaaa ■■■■ ■■■■ ■■■■ ■■■■ 24 sí: aaaa aaaa aaaa aaaa aaaa aaaa 25 26 27 28 aaaa aaaa 29 aaaa aaaa s:: aaaa aaaa aaaa aaaa 30 31 Üli 32 33 34 35 36 • ■■B aaaa aaaa aaaa 37 38 aaaa :::: ■■■■ 39 aaaa aaaa aaaa aaaa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom