Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-08 / 160. szám

Péntek, 1966. július 8.

3

SOMOGYI NÉPLAP

AZ EMBER, AKI ARAT

tudom, szülőfalum lakóiban meny- nyíre maradt meg az a kép, melyet most fölidézek. Tarka ruhás nők és férfiak vonultak végig esténként a kövesúton. Egymásba karoltak; _ tízen-tizenketten alkottak egy-egy sort. A férfiak vállán kasza, az asz- szonyak kezében sarló meg kévekötő pálca. Más országból valók voltak, szavukat nem értettük. A falu így hívta őket: summásaratók. A gróf hozatta őket a háborús években Romániából. Az öregjeim mindig bosszankodtak, ha látták a fiatal aratókat, merthogy ezek mindig daloltak, ha jöttek befelé a földekről. Pedig nem lett volna nehéz megérteni őket: ezek az emberek nagyon örültek annak, hogy egyáltalán kenyérhez jutottak, még ha olyan távol is az otthontól.

Azért nyúltam vissza a múltba húsz-egy- néhány évet, hogy felvillantsam egy akkori aratás emlékét. Ezt teszem a háború utáni idők egyik aratásával is. Ez közelibb, frissebb emlék a forró nyárról. Itt-ott már gép dübörg'ött, de a parasztok többsége még két- rét görnyedt a tarlón. A férfi ütemesen vágta a rendet, asszonya a markot szedte mögötte, a gyerek meg kötelet terített... Kötözés, összehordás, kepéaés. És számítgatás. Eg/ kereszt jó, ha ad öt kiló szemet, és olyan ritkán volt több tizenöt-tizennyolc keresztnél azon a holdon.

VyV a Somogybán a mintegy másfél száz™ “ ezer hold gabonának csaknem 77 százalékát gépek vágják le. Egy kombájnra 300, egy rendrearatóra 110 hold jut átlagosan. Igaz, ezek a számok még az idei gabonabetakarítás kezdetén alakultak ki, s azóta bizonyosan megváltoztak a követelményeknek megfelelően. Egy bizonyos: a gépesítés évről évre többet könnyít azon a munkán, amely hosszú időn át az év legnehezebb tennivalója volt falun. A kombájn, az aratógép nagy terhet vett le az ember válláról, de nem annyit, hogy a gabonabetakarítás teljesen nélkülözhetné az embert. És ez az, aimi arra késztet, hogy a múlttal példálózzam. Tömegek arattak akkoriban. Azóta — a szocialista mezőgazdálkodás technikai erejének növekedésével párhuzamosan — egyre kisebbre zsugorodik ez a tömeg. De a gép önmagában nem több béna, tehetet’en szerszámnál, amely az ember nélkül semmire sem képes. fyV a is megtaláljuk az embert, aki arat. " ™ Ott van a kombájn meg az aratógép nyergében, de kézikaszával is vágja a rendet, ahol a talaj nem bírja el a gépet. Nagy a felelősségűk, hiszen azért, amit tesznek, az egész szövetkezeti közösségnek tartoznak felelősséggel. S ez csak az egyik szempont, amelyre ügyelnek napjaink aratód szerte a földeken. A másikról is sok szó esik közös gazdaságainkban: ez pedig a IX. pártkongresszusra való lelkiismeretes felkészülés. Jól akarják elvégezni a gabonabe'aikarítást, jobban, mint máskor. Sok helyütt ezt is rögzítették kongresszusi felajánlásaikban. Nem felejtették el azt sem, hogy a harmadik ötéves terv első esztendejében vagyunk, és sok függ a kezdéstől, a tervezett eredmények megalapozásától. Ebből is, részt vállaltak azok, alak ezekben a napokban aratnak.

Kevesen vannak, de nagy feladat vár rájuk. Berki József, a homokszentgyörgyi Zöldmező Termelőszövetkezet elnöke arról panaszkodott nemrég, hogy a szél meg az eső nagyon összekuszálta a rozsot, nehéz lesz az aratás. Sok rozsuk van, így a gond is megsokasodott. Emberek vágják majd le az egész területről, de levágják, még ha nem lesz is könnyű. Másutt is fölvéti fejét a gond hosz- saabb-rövidebb időre, s helyben kell megoldást keresniük.

M

indnyájunk kenyeréről gondoskodnak szerte a gabonaföldeken a parasztok. Nem tömegek munkája ma már a gabonabetakarítás, de a gépek mellett most is ott áll az ember. Irányítja a nagy teljesítménvű munkaeszközöket, vagy ő maga vágja a rendet. Az ember, aki arat, igen nagy megbecsülést és tiszteletet érdemel azért a munkáért, amelyet mindnyájunk hasznára végez.

Hemesz Ferenc

Kongresszusi versenyben Kéthely és Somogyszentpál

A somogyszentpáli bekötő út mellett a kéthelyiek kaszával aratnak. Nem messze tőlük a szentpáliak húzzák a szalmát. Szemmel tartják egymást A bét szomszédos szövetkezet ugyanis párosversenyt kezdeményezett a IX. pártkongresz- szus tiszteletére.

Az első értékeléskor, amikor a tavasza munkákat vették számba, a kéthelyiek álltak valamivel jobban. Versenytársuk főként azért maradt el, mert igen sok volt a belvíz. Ez a nehézség azóta is kíséri a somogysEentpáliakat Szinte nincs olyan táblájuk, ahol ne pusztított volna a víz, s ez nem csupán a termés mennyiségét csökkenti, hanem a munka lendületét is.

Pedig igyekezetben nem volt hiány, és nincs most sem, amikor minden munkáskézre szükség van. Még így is, hogy megsokasodtak a tennivalók, azt tartják a faluban: ez az aratás könnyebb, mint a t&- valyi. Korábban például azt tervezték, hogy 142 hold búzát kézákaszával aratnak le. A napokban megtartott vezetőségi ülésen viszont arról tanácskoztak, hogy mégsem kell ekkora területet kaszával levágni. Sokat jelent ez, mert egyrészt a vizesebb részeken van még egy kis kapálnivaló, másrészt. a második kaszálás jó része kinn van, be kell hordani. A szalma kazlazása is munkaerőt kíván. A vártnál sokkal jobb ütemben megy a gépi aratás, ezért változtathattak az eredeti terven. A három kom- bájnos — Tamasián János, Szabó Géza, Komondi János —. szinte verseng egymással. Igaz. egyikük gépét most alakítják át a borsó cséplésóre. Ezt a feladatot is el kell_ végezni a gabonák betakarítása mellett. De úgy igyekeznek,

A Lábodi Állami Gazdaság építészeti kerülete könnyűgép-kezelői vizsgával rendelkező

gépkezelőt

azonnal

fölvesz.

Fizetés megegyezés sze- rim. Jelentkezés LÁBO- DOn, az építészeti kerület központjában.

(3958)

hogy az ezer hold aratnivaló- ból csak 50 hold búzát és 96 hold rozsot kelljen kézikaszá- val levágni. Különösebb gondot nem okoz ez, ugyanis két- száz-kétszázhúsz kaszást szerveztek, s egyre-egyre item vár túlságosan sok munka. A szövetkezet vezetői most azon gondolkodnak, hogy megpróbálják fűkaszával vágni a rozsot, és ha sikerül így rendről fölszedni, körülményeik még kedvezőbbek lesznek.

Serkenti őket, hogy nem akarnak szégyent vallani versenytársuk előtt. Érdeklődéssel

figyelik egymás munkáját. Kiváltképp a két elnök: Beke István, aki nemrég jött meg az egyéves elnökképzőről és a kéthelyiek vezetője, Fáró László sokat tanácskozik egymással Ezek a beszélgetések lehetőséget adnak a tapasztalatok ki cserélésére, a gondok megvitatására és arra is, hogy ha szükséges, egymás segítségére siessenek. Hiszen nemcsak ve- télylíársak. hanem jó szomszé- uok is. Az aratás befejeztével újra számba veszik, hogyan áinnak a nemes versenyben.

V. M.

Megfsxűnih a különbség

Ipari társadalomba az állami és az szerződéses d

7000 embert ér a rendi

Csaknem harminc éve vajúdó szociális gondot szüntetett meg július 1-től az Elnöki Tanács és a Minisztertanács. Az állami és az erdőgazdaságokban eddig kétféle biztosítási tó-ma volt érvényben: az állandó dolgozók az ipari munkássággal azonos jogokat élveztek, míg a szerződéses dolgozók csak a mezőgazdasági biztosítás juttatásaiból részesülhettek. Ebből adódott aztán. hogy az azonos munkahelyen dolgozó emberek egyike tényleges keresete után kapta a táppénzt betegség esetén, a szerződéses munkás viszont csak napi 20 forintot kapha- tett. Hasonló viss'.as helyzet volt a nyugdí jmegáll apításnál és a szülési segély kiutalásánál is. A szerződéses dolgozó emellett december 1-től március 31-ig betegség esetén táppénzt csak különleges főké telekkel kaphatott, és csalái' pótlék is csak akkor járt neki. ha legalább hat hónapi a s'óló szerződést tudott felmutatni.

Július 1-től az állami és az erdőgazdaságok szerződéses dolgozói — Somogybán mintegy hétezer ember — az ipari

etosítás jár ezentúl erdőgazdaságok olgozóinak is

int megyénkben elkezés

munkásokkal teljesen azonos társadalombiztosítási föltételekkel dolgozhatnak, ezen'ül az SZTK nyilvántartásában Scerepelnek.

A MEDOSZ megyei bizottsága az SZTK megyei igazgatóságával közösen a közeljövőben megbeszélésre hívja ö:z- sze az állami és az erdőgazdaságok illetékes munkatársait, és tájékoztatják őket a nyilvántartás új módszereiről, hiszen igen fontos lesz a jövőben a pontos adminisztráció elsősorban a nyugdíjmegálLa- pítások miatt

Szlovákia épülő fővárosa

Pozsony lakossága 1970-re a mai 275 000-rel szemben 310 000-re növekszik. Ebben az ötéves tervben 16 000 új lakást építenek a szlovák fővárosban. Pozsony új televízió-központot, állatkertet, több tudományos kutatóintézetet és orvosegészségügyi intézményt kap. Tíz év múlva az építkezés a Duna jobb partjára, Petrzalkára is átterjed, ahol 190 090 lakos számára lehet épületeket emelni.

Megrendelőink jobb kiszolgálása érdekében

ÓRAJAVÍTÓ RÉSZLEGÜNKET

(Május 1. utca 18.)

7 órától 17.30 óráig tartjuk nyitva.

Finommechanikai Vállalat, Kaposvár. (88578)

néeyeznes TeioponKözpom

Hatvanót éves a kaposvári távbeszélő-hálózat — Folyik a hálózat rekonstrukciója és bővítése — Mit tud a távválasztó rendszer?

SOKAT FEJLŐDÖTT ez a

központ hatvanöt év alatt. De nagyot nőtt a város telefon- forgalma is. Ma már 'lehetetlen elképzelni Kaposvárt harminchat telefonnal, de elképzelhető, hogy egyszer minden igénylő megkapja a készüléA vezetékkötegek.

MILYEN LENNE AZ

ÜGYINTÉZÉS

Kaposváron 1966-ban, ha mindössze harminchat telefonja volna a városnak’ Elképzelni is nehéz. Bánsági István, a Somogy megyei Távközlési Üzem vezetője ezt mondja:

— A kaposvári autómata- központ kétezres, és túlzsúfolt Az, volna az ideális, ha 1600 állomás működne ebben a központban. Ezt mi már régen elkerültük. 1957 állomása van a városnak.

A Magyar Királyi Postaigazgatóság VI. Távirda Építési Osztályának 1937 májusában kelt föl jegyzésében ez olvasható: »A távbeszélő-hálózat 1901. évben épült Róth Miksa postafőtiszt, pécsi építési osztályvezető irányításával. A távbeszélő nyilvános állomás 1901. október 26-án nyílt meg. Az első 36 előfizető- állomást 1901. november 12-én kapcsolták be. A távbeszélőközpont 100-as kapcsolószekrénnyel a Fő u. 27 szám alatti épületben, a távirdahelyi- séggel összefüggő sötét szobafülkében volt elhelyezve. (Innen a postával és távírdával együtt a városháza épületébe, a II. emeletre vándorolt. 1926. november 20-án mint CB központ az Eszterházy u. 15. sz. alatti új kincstári épület II. emeletére került, és akkor került a hálózat egy része is föld alatti páncélos kábelba.)«

A központ ma is ugyanazon a helyen van. Azóta összehasonlíthatatlanul sokat fejlődött. A felszabaduláskor 464 előfizető volt Kaposváron. Időközben 1100-ra emelkedett ez a szám. 1955-ben leszerelték a CB rendszerű kézi kapcsolású központot, és decemberben üzembe helyezték a kétezer előfizető befogadására képes automatát. Óriási lépést jelentett ez! Többet nem kellett várni arra, hogy a központ kapcsolja a hívott számot. Azóta tíz év telt el, most csúcsforgalom idején a

városi búgóhangra kell várni, mert túlterhelt a központ.

A JELFOGÓK ÉS A SZÍNES KÁBELEK tarka szövevényében most megint szerelők dolgoznak. A Beloiannisz

— Azt szeretnénk, ha a kaposvári telefontulajdonosak nem vennék észre, hogy folyik az automata bővítése és rekonstrukciója — mondják a BHG szerelői és a központfenntartó műszerészek. — Ez nagyon nehéz, hiszen működő központban kell dolgozni. De még nem volt különösebb zavar.

Pedig sokan dolgoznak a fülledt levegőjű teremben. A fenntartást végző huszonhét kaposvári műszerész mellett a BHG szerelői a gépiek felújításán is dolgoznak. Jövő március végére akarják befejezni a központ bővítését. Akkor négyezer állomás befogadására lesz alkalmas. A hálózat kiépítése csak a jövő évben kezdődik meg. A hálózat kapacitásának növekedését csak a bővítés után várhatják a kaposváriak. Ekkor nyílik lehetőség új állomások bekapcsolására. Az új, bővített hálózat lépcsőzetesen, tápterületenként épül meg. Vannak tervek a városban koncentrátorok fölszerelésére is. Ezzel a berendezéssel kisebb forgalmú lakásállomásokat kapcsolnak be a központiba. Lehetővé teszik, hogy tíz összekötő áramkörön ötven állomás működjön. A központ bővítésével párhuzamosan alakítják át a hogy a távAz új beszélgetésszámláló

Híradástechnikai Gépgyár

szerelői januárban kezdték meg a munkát.

— A központ bővítése a hálózattal együtt 'húszmillió forintba kerül — mondja az üzemvezető. — Ezen a költségen elvégezzük a hálózat rekonstrukcióját is.

Az automatában csak utasításszerű fél mondatokat hall a látogató. A BHG tizenhat munkása csöndben dolgozik.

választás lebonyolítására is alkalmasak legyenek majd. Évek múlva ezzel a rendszerrel lehetővé válik, hogy a

távbeszélő-előfizetők közvetlenül tárcsázhassanak más városban levő előfizetőket.

MINDEZ MÉG CSAK TERV. Évek telnek el, mire valóra válnak, hiszen a hálózat teljes rekonstrukciója és bővítése csak 1968-ban fejeződik be. S utána a jelenleginek duplájára emelkedik a bekapcsolható előfizetők száma. A munka nagyságáról ízelítőnek néhány adatot mond az automataközpontban Tamás Lajos, a BHG pártmegbízottja és Horváth László, a központ vezető műszerésze: Körülbelül .tizenötezer jelfogót kell beállítani, több ezer méterre becsülik a különböző kábelek hosszát. Csöndes, nem látványos munka ez. A vezetékeket színtérképhez lehet hasonlítani. Ügyes munkáskezek kapcsolják össze a különböző áramköröket, s vigyáznak arra. hogy a telefon- tulajdonosok semmit se vegyenek észre ebből a munkából.

— Ha mégis előfordul valami zavar — mondják a szerelők —. ne szidjanak bennünket. A legnagyobb óvatosság ellenére is megtörténhet, hogy a cinkcsepp leesik, s pillanatnyi zavart okoz, de ha befejezzük a munkát, köny- nyebb lesz a telefonálás.

A sokszínű vezetékekből összeáll az új automataközpont.

Jíercza Imre