Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-07 / 159. szám

Munkában a babföldön a »háromötvenes« brigád. Talán ma megmutatják, hogyan tudnak A »honfoglalás«, az ismer­kedés után hamarosan bele­rázódtak az építőtáboros lá­nyok a munkába, a táboro­zásba. Végiglátogattuk az épí­tőtáborokat, följegyeztük és közreadjuk a tábori élet moz­zanatait. Élen járnak a keristák Értékes és meglehetősein hangos rakománnyal közele­dik két teherautó a döcögős földúton. Egy-egy erősebb rá­gatják, saját maguk írják a lányok a meséket, beledol­gozva az aznapi eseményeket. Zenei aláfestésként és hangu­latos altatóként a 11 silenziót teszik föl a lemezjátszóra. Minden este más csattanót szerkesztenek a mesékhez, legutóbb például — talán a vacsora mennyiségének kri­tikájául? — ez volt: itt a vé­ge, fuss el véle — repetáért! Programban gazdag a két hét, nem unatkoznak a lá­nyok. Divatbemutatót tervez­nek; a hetes brigád vállalta, hogy a táborban található fel­Szép, rendezett a tábor, de nagyon kihalt. Csak Vékács Kovács Erzsébet parancsnok­helyettest találjuk bent meg egy napozó beteget, akinek megrándult a bokája. Élet az­ért van a táborban. Lent a tóban kacsák vonulnak sebe­sen, mintha kergetnék őket; fönt a házak mögött, a né­hány sátor egyikéből az Imád-lakból méltóságteljesen kisétál egy vállalkozó szelle­mű kopasz nyakú kakas. Ez a tábor a somogyi kö­— Ez a harminckettedik lá­da ma — mondja egyikük —, pedig csak nyolcán vagyunk. Kasza Márta, Detrich Ági, Németh Ilona és Pozsákovics Ági azt is elmondják, hogy tegnap a címkézőben 1230 lá­dát ragasztottak fel. Lejjebb az egyik sorban el­keseredett arccal egy brigád tagjai ücsörögnek a földön. — Ülősztrájk, lányok? — Dehogy! — legyintenek —, nincs munkánk. Egyik sortól a másikig vonultatnak bennünket, legalább két kilo­métert tettünk így meg teljes fölszereléssel, hiába. Az imént is olyan sort kaptunk, ahol egy fia barack sem volt a fán. Más helyre meg hiába állunk be, elzavar bennünket a másik brigád. Így aztán próbáljon valaki versenyez­ni ... Szinte alátámasztja az el­hangzottakat egy szakmunkás, aki le, a gyümölcsös végére irányítja a lányokat. hangon átkiált a szomszéd sorra. No, nem méregből — ilyen a hangja De dicsérni is tud. — Ügyesek ezek a fonyódi lányok — mondja — Tavaly is voltak a kezem alatt. Ügy dolgoztak, hogy arról jobb nem is beszélni... Ha én azt elmondanám, akkor ezek még a zöldet is leszednék a fáról, hogy jobban teljenek a ládák. Mielőtt elhagyjuk a barac­kost, megkérdezzük a lányo­kat, van-e valami kívánságuk. — Sok és jó kaja, mert szé­dületes étvágyunk van! Fekete boszorkányok és az Angyal Un-lak; Kirúg-lak; Harap­lak. Fenyegető sátorcímek. A »Jó dolog, ha amiatt panasz­kodunk, hogy nincs elég munka« — mondja Vörös Zsu­zsa. TÁBORI KÖRKÉP dolgozni, ha akarnak. zódásnál kiabálás, kacagás hallatszik Hajnal van, a friss, korán kelő zalai lányo­kat viszik az autók a mun­kahelyre. A kiskorpád! Braun Éva önkéntes ifjúsági építőtábor éttermében néhány lány se­rénykedik: a reggeli vagy in­kább »hajnali« után teszik rendbe a termet, ők ma a na­posok. A táborparancsnok? — Alszik — válaszolják. — A helyettes? — Az is. — Mindjárt szőlők nekik — tüsténkedik egy rövid hajú kislány, s pillanatok alatt el­tűnik a modern parancsnoki épületben. — Az imént feküdtünk le, ahogy elmentek a lányok — mondja Skoda Mária tábor- vezető-helyettes. — Egy kis kellemetlenségünk volt, az éjjel egy óráig kellett ébren maradnunk. Közben a naposok csata­rendbe fejlődve indulnak a babföldre. — Ez a híres »háromötve­nes« brigád — jegyzi meg mosolyogva Skoda Mária. __ ?! — Nemigen szeretnek dol­gozni. A munkaversenyben is úgy vesznek részt, hogy ki­jelentetették: utolsónak is kell lenni. Tegnap például fejenként mindössze három forint ötvenet kerestek. Szerencsére egyetlen ilyen brigád van a táborban, a többiek derekasan dolgoznak. Az első három nap után a táborvezetőség megtartotta a brigádértékelést. Az első a zalaegerszegi keristák 15-ös brigádja lett 36 forint 46 fil­léres átlaggal. A második és a harmadik helyet szintén a keristák szerezték meg. — A gazdaság külön premi­zálja a győztes brigádokat — tájékoztat bennünket a tá- box'vezető-helyettes. — Az el­ső brigád tagjai fejenként öt­ven, a másodikak negyven, a harmadikak harminc, a ne­gyedikek pedig huszonöt fo­rintot kapnak. Eddig gyümölcsöt, zöldba­bot szedtek, kukoricát egyel­tek, kapáltak a lányok. A hangulat jó, elégedettek az új kőtáborral, kényelmesek a szobák, kedves, barátságos a környezet. Az együtt töltött eléggé rövid idő ellenére mar bizonyos hagyományok ala­kultak ki a táborban. Ezek közé tartozik például az esü Biese. Nem a rádióból hali­szerelésekből lebonyolítja a zépiskolásoké az idén. Annyi­bemutatót. (Megtudjuk, hogy rafiát is szereztek már, va­lószínűleg estélyi ruha, »a la Hawai« is szerepel majd a műsoron.) A divatbemutató után a táncdalénekesek tábori feszti­válja következik. Az egyik lány felajánlotta, hogy gitáron kíséri a versenyzőket Komo­lyabb fajsúlyú rendezvények­ben sem volt hiány. Politikai tájékoztatót hallgattak a lá­nyok, ahol szó esett az USA vietnami agressziójáról. Viet­nami őrséget szerveztek, és tiltakozó táviratot küldtek az amerikai követségre. Lengyeltóti ,üdülőtelep“ Nyugodtan nevezhetjük így Somogy legszebb építőtábo­rát, a lengyeltóti Kállai Éva tábort A kapuban egy ök- lömnyi szőrgomolyag fogad bennünket Később kiderül, hogy kutya. Fifi, a tábor ked­vence. — A 17-es brigád kapta — újságolta egy kisfiú. — Teg­nap ládát címkéztek, s olyan ügyesek voltak, hogy nekik ajándékozták a kutyust — Az rendben van, hogy két hétig közös, de ki viszi haza? — Hát... — akad meg a gverek — szétvágják... ra otthon érzik magukat, hogy már az első napokban megtörtént a »tóavatás« — természetesen ruhástul. — Hogy áll a brigádver­seny? — kérdezzük a parancs-i nokhelyettest. — Első a fonyódi gimnázi­um 12-es brigádja. Volt olyan nap, hogy 56 forint 70 fillért kerestek fejenként. Utánuk következnek a kaposvári lá­nyok, a 7-es Táncsics- és a 17- es közgazdasági brigád Mélyen bent a barackosban találjuk meg a lányokat. Mintha ostromra készülődné­nek, létrákat, ládákat, vödrö­ket cipelnek. Egy rohambri­gád fölszerelése. Az egyik le- kopasztott fa alatt, sárgáspi­ros barackokkal teli ládák mellett nagyokat harapnak a lányok a gyümölcsből. — Jó étvágyat! — Köszönjük, viszont! — felelik kórusban mintegy in­vitálva bennünket is. Nagyon figyelmesek, mivel a mátr le­szedett barackból nyújtják a legszebbeket, nem engedik, hogy önkiszolgáljuk magun­kat a fákról. — Távgyaloglás, indulj! — adja ki egyikük a jelszót, s elindulnak a létrával, vöd­rökkel. — Valóban, egy kis baj van a munkaszervezéssel — mondja Vörös Zsuzsa, a Nosz- lopy Közgazdasági Technikum KISZ-titkára. — Tegnap pél­dául már tíz órakor elfogytak a meggyfák. Száz lány meg­rohanta a két sort, hamar végeztünk vele. Gyaloglásban találjuk a 17-es brigádot, a Fifi gazdáit is. Amikor megemlítem, hogy volt szerencsém megismer­kedni »jutalmukkal«, megro­hannak kérdéseikkel: — Nem éhes? Az éjjel két­szer kellett neki tejet adni, mert nyögött. — Nem csavarog el? — Ki ügyel rá? — Én viszem haza... — büszkélkedik Paska Éva. — Remélem, otthon is megsze­retik — teszi hozzá egy kis aggódással hangjában. — Jaj, megint felakasztot­tam magam! — hallatszik az egyik fa tetejéről. Egy hosszú szőke hajú kislány igyekszik megszabadítani haját az ág­tól. ötpercenként megismétlődik ez a jelenet, de a fáról nem jön le, olyan biztonsággal mozog fent, mintha Tarzan famíliájában látta volna meg a napvilágot. Lent fürge kezek fosztogat jak az alsó ágakat. Ez a ne­ves fonyódi 12-es brigád. Tüt- tö László szakmunkás figyeli a lányok gyors kezét, időn­ként meglehetősen mérges gyengébb idegzetűek itt már abbahagyhatják a balatonbog- lári táborszemlét, mert szem­ben hirdeti a felirat: Fekete boszorkányok tanyája. Még szerencse, hogy oldalt meg­ció mellett elárulják, hogy az éjjel »nagy heccet« terveznek. Kiásták a csatabárdot, jaj lesz a 14-es brigádnak. — Tegnap elemeitek egy vödör, becsületes munkával Vfz, pihenés, napozás. Az erős délelőtt után nagyon megérde­melték a lányok. »Hogy áll ez a sombrero?« (Bal oldali kép.) Jobb oldalon: »Arra Iszunk, hogy ma délután mi teljesítményünk la» a legnagyobb. Megmutatjuk a jánoshalmiaknak!« pillanthatjuk a jól ismert és közkedvelt figurát glóriával a feje körül: itt az Angyal! Több sátorban számítanak a kegyeire, ahogy a feliratokból következtethetünk. Délben, éppen a műszakvál­tás Idejére értünk Balaton- bogJárra. Délelőtt-délután fo­lyik itt a munka. A délutá- nosok éppen most fejezték be az ebédet a szabadtéri »étte­remben«; az utolsó cseppig kitakarított kistálak — pedig főzelék volt — azt bizonyít­ják, hogy a konyha szakértő kezekre van bízva. A sátrakkal körbezárt téren dalosbrigád alakult. Jó sziesz­ta, gitárkísérettel. »■Jánoshalmán nincs több legény, csak kettő, csak ket­tő* — éneklik. Kézről kézre jár a gitár, mindenki megpróbálja, hátha tud játszani rajta. Van, aki­nek egészen jól sikerül. Egy mást követik a számok: Egy késő üzenet... Előadják: Ra­dies Vera (gitár) és Vidács Borbála (szólóének), Kiskun félegyházáról. Közben a 23-as brigádból néhányan — kötelező diszkré leszedett meggyünket. Erre bosszút esküdtünk. Egy biz­tos helyről szerzünk enyvet, aztán az éjjel... Ezt meg­emlegetik! A vendetta kime­neteléről lapzártáig nem kap­tunk jelentést. Arról is beszélnek, hogy az első öt brigád szombaton el­mehet táncolni. — Ha nem leszünk az el­sők között, akkor sem irigyel­jük őket. Megkérdeztük egy bácsitól, hogy mennyi fiú van Bogláron. Azt mondta, hogy talán harminc. Mi az kétszázhatvan lánynak?! A tábor egyik érdekessége a Fo^i Maxi-brigád. Politech- nikás lányokból áll. Foxi Ma­xi-egyenruhát készítettek maguknak, maszek Foxi Ma­xi-zászlójuk van, s minden reggel külön bejáratú zászló­felvonást rendeznek. A sátrakban készülődnek a lányok, egy kis várakozás után megérkeznek a vontatók, s elindul a második műszak. A délután, a Balaton ezután már az első műszak dolgos lányaié. Strubl Márt* Fotó: Jávori Béla ÉBRESZTŐTŐL TAKARODÓIG 00000000000000000°OOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXX)OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXX)OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXX3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom