Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-03 / 156. szám
JET. Barta Lajos: TAKTIKA feltűrte az inge ujját, és Szlicsák behozta az fi- átmászott az alagúton. Ami- munkás kitüntetést; hozzáHATAN ÖLŰNK félkör- betű Előttünk Józsi, a műhely-főnök. Szemünk a száján. Délidőben, jókedvűen, történetet mond. * — PETTYES ÖRDÖG — így hívta mindenki. Akkoriban, 1949-ben egyedül ő volt a javítóműhelyben ipari tanuló. Az arca szeplős és vörös, a viselkedése meg olyan, hogy a kis Vendel sokszor mondogatta: »Ennél jobbat akasztottak már«. Az első napon délután eltűnt. A művezető Szlicsák verte az asztalt, a szerelők meg ugráltak, mint a szöcske, keresték mindenütt Három órakor Vendel fújtatva jött: — Megvan a kölyök! Fekszik a tetőn. Szlicsák megugrott. — Hol fekszik? — A tetőn. Fürdőnadrágban sütteti a hasát Elindult a karaván. Elöl Szlicsák, utána a többi. Amikor meglátták pukkadtak. A fiú a munkaruhából csinált párnát az orrán nagy, barna napszemüveg, és fütyül. Szlicsák ráordított: — Maga! Mit csinál?! A szeplős mozdulatlan maradt és halkan mondta: — Napozok. — Aztán megint fütyült Szlicsák elvörösödött — Az istenit' Ki engedélyezte ezt? A fiú lassan homlokára tolta a szemüvegét és felült: — Olvastam, hogy a szep- lőket a forró nap eltűnteti. Másnap ezen röhögött az egész gyár, Szlicsák meg idegrohamot kapott és a fiút Vendel gondjaira bízta. »Semmi lazaság! Erély!« — ezt parancsolta a szerelőnek. Vendel izzadásig dolgoztatta a szeplőst De a kölyök túljárt az eszén ... A negyedik napon, amikor már tudta, hogy mennyire smudg a mester, még a csikkből is új cigarettát csinál, ezzel állt elő: — Vendel úr, kéne magának arany? A szerelő rábámult: — Arany? — Az. Van itt a föld alatt... Még brilliáns is — mondta, és mint akinek már nem is fontos az egész, folytatta a munkát. Vendel visszarántotta. — Te!... Honnan tudod ezt? A fiú hunyorítva feleit: — Hát csak ügy ... Tudom ... Vendelt elkapta az izgalom. — Beszélj! A szeplősnek hirtelen jött a gondolata: — Régen a volt gyárigazgatónál inas volt a nagyapám. Mielőtt megtudták, hogy vége ... szóval államosítás, az épület jobb sarkától négy méterre elásták az ékszereket Kazettában. — Ne járasd velem a bolondját! Ha ott lenne, már magad is kiástad volna! — Ki is akartam előbb. De aztán eszembe jutott, ha én el akarom adni, akkor mindjárt lebukok. Egy felnőtt — az mégis más. Gondoltam, majd maga részeltet engem is, amiért megmondtam. Cigarettára gyújtott. Amikor visszanézett, Vendel már eltűnt. Ásóért, lapátért a raktárba szaladt A kölyök meg fölment a tetőre süttetni a szeplőket Kis idő után lelesett Vendel nem volt egyedül. Szlicsák állt mellette. Félmeztelenül lapátolta a földet. Szuszogott, és sokszor megkérdezte: — Mondd, Vendel, biztos ez? — Esküszöm — mondta Vendel, és a szívére tette a kezét — Fix helyről tudom. Amikor már jó mélyre ástak, Vendel fölkiáltot: — Megvan! Mindketten lehasaltak a földre, és cibálni kezdtek valamit Egy lyukas lavór volt a kezükben... Szlicsákót egy hét múlva kórházba vitték. Gyomorfekéllyel megoperálták. Sokáig azt beszélték: az idegességtől kapta. Hosszú ideig úgy látszott »az ördögöt megfékezni nem lehet«. Vendel kijelentette: »Ebből a fiúból minden lesz, de szerelő soha.« Szlicsák azt monta: »Ha ez így megy tovább, megmondom a munkaügyin — válasszanak, vagy 6, vagy ón.« Földesi, a párttitkár jelentkezett: — Adjátok mellém. A szeplős itt is bemutatkozott. Földesi azt mondta neki: — Most önálló munkát kapsz. Harminc méter vezetéket áthúzol a föld alatti alagúton. Mire megvagy, szólj. A raktárban leszek. — Indult, aztán még visszaszólt: — Négykézláb mász- szál, és vigyázz a fejedre! Vaskampók vannak lent! A fiú megvizsgálta az alagút bejáratát, és mivel nagyon vizesnek és szűknek találta, úgy döntött, hogy nem mászik be. Leült, és valami újszerű gépezeten törte a fejét, ami átviszi a vezetéket. Végül az üzemi konyháról elcsente a macskát Savanyú cukrot adott neki, és a drót végét rákötötte a farkára. — Na, cicuskám — mondta — most szépen elindulsz és az alagút kijáratánál találkozunk ... Na, sicc! Mivel a macska nem mutatott hajlandóságot a munkára, bedobta a sötétbe. A vezeték jó ideig mozdulatlan maradt. Kavicsokat szerzett, és röpítette a macska után. A drót besíklott, a végét a fiú már nem tudta elkapni. Az alagút kijáratához szaladt. Nem volt ott a macska. Bent maradt a mélyben. Földesi megtudott mindent. Nem ordított, mint a többiek. Szótlanul nekivetkőzött, kor elvégezte a munkát, lepucolta a nadrágját, éa azt mondta a fiúnak: — Köszülöm, hogy segítettél. A szeplős sajnálta az embert A párttitteár délután elhívta fiút Sörözni. A kölyök szomorúan billegette a korsót és azt mondta: — Nem lesz belőlem semmi, soha... — Nem a csudát csak akarni kell A szeplős beleivott a sörbe, tenyerével megtörölte a száját — Á, Föildesi bácsi... Nem élet ez így... A bátyámnak már kitüntetése van, otthon őt szeretik. „ Másnap Földesi így szólt a művezetőhöz: — Megtudtam, miért ilyen a fiú. Akarja, hogy más legyen? — Akarom hát — mondta Szlicsák. — Akkor ki kell tüntetni Szlicsák belevörösödött — Kitüntetni? Azt a! __ H ej! Megmondaná, hogy milyen alapon? Szó szót követett. A párttá, tkár végül azt mondta: — Tudja, sokszor taktikára van szükség, hogy visz- szaadjuk az emberek hitét Szlicsák kezet adott — Na, jó. De egy kicsit várjunk, amíg a munkában mutat valamit Ebben maradtak. A javítóműhelyben szeptember végén tartották a termelési értekezletet Titokban mindenki tudta, hogy mi készül, csak a szeplős nem. j árulással igazolást hamisítottak. Amikor megtárgyalták, and soron volt, Szlicsák felállt, és ünnepélyesen köhintett: — Kedves szaktársak — mondta —, örömmel közlöm, hogy egyik dolgozónk kitüntetést kapott Az emberek kipirultak, tapsoltak. Szlicsák leintette őket, és folytatta: — Ma már nem titok, megmondhatom... — és itt boldogan hunyorított —, a mi szeplősünk mától kezdve élmunkás. Kérem, vegye át a jelvényt és az igazolást. Nagy taps volt megint. A kis Vendel a satupadra ugrott, onnan humázott A fiú zavartan lépkedett előre, és amikor Szlicsák megszorította a kezét, akadozva mondta: — Köszönöm, majd megszolgálom___ A z arca egészen vörös lett, a szepíők egy pillanatra eltűntek. * — HÁT ÍGY VOLT. A taölyókból azóta kiváló munkás lett A hamisított oklevelet meg otthon őrzi, örök emlékül... Hált ex a szeplős fiú története — fejezte be Józsi, a műhelyfőnök, aztán a műhely falán lógó órára pillantott, és felállt. — Na, fiúk, fogjunk munkához. t Ránéztem. A nap arcára világított Most Láttam először: szeplős. KERTÉSZ SÁNDOR: TANYA Jannisz Ritszosz: EGYÜTTÉRZÉS A szél beszélget az ablakok előtt, mint a búcsúzkodók. A bútorok olyanokká válnak, mint a szegény leányok, kik összegyűjtik a lehullt olajbogyót. Azt est sétál az olajfák alatt teljesen egyedül, és a mező a learatott kalászokkal merő tiltakozás. A tücskök régi bőre a száraz füvekre döntött piciny haramgtorony. Később eső szemerkél, a verebeket szétriasztja, a ciprusfák alatt lassan eldől a hold, akár egy elhagyott eke. A szántóvető a föld alatt átúszik — felesége magányosan a kutyával és sovány ökörrel. A csönd kezet fagyosak, ahogy állón fekete fejkendőjét megköti, de az ekeszarvon megmaradt a férfi markának nyoma — erősebb, mint a marka, s csupán a szék támlája őrzi még széles hátának melegét. Ezekről a jelentéktelen dolgokról szeretnék — nem tudok — egy kis verset írni, mely megmutatná, hogy semmit sem tudok mindezekről — csupán csak azt, hogy ezek olyanok, amilyenek, egyedüliek, teljesen egyedüliek, s nem kérnek semmiféle közbenjárást maguk s valaki más között. __________ Papp Árpád fordítása K övek (ö}g5reg • A* Európa Könyvkiadónál megjelent Ura) e. kötetből. Kamjén István: ORVOSSÁG p ultz Balázs Mászkált az fölkelt, eresz alatt, majd kiment az utcára, s a kaput óvatosan becsukta. A csillagok, mint egy helyben vergődő aranymadarak, vibráltak az égen, ás a hold félkaréja sunyogva nézett, mintha kacsingatna, vagy álmosan pislogna, s kérdezné Balázst: »öcsómuram, kit keres kigyelmed az utcán?» Váltogatva, hol az egyik, hol a másik tenyerét tette jobb felől ábrázatára. Az a nyavalyás fog nem hagyta nyugton, annyira fájt! Az ördög vinné el! A nyelve hasogatott Fájt a foga többször, de ilyen veszettül még soha... Legalább akadna otthon egy kis itóka! De míg volt néhány liter, mindig jött valaki, és kínálni kellett. Sára néni, a felesége, akinek az idő fehérre festette a haját, zsörtölődött is a pitvarban: — Meglátod, ha nem lesz pájinkád, nem lesz vendég ... — Nem a fészkes fenét — legyintett ilyenkor az öreg Pultz. Különösen Csekmő Gábor szokott oda, amíg italt érzett. .. Már korán reggel megzörgette a kaput. — Biztosion Csekmő komád van itt már megint, hallom, zörget. Azt hittem, még alszol, édes komám — kiáltotta, mikor meglátta Balázs ábrázatát az eresz alatt. — Egészségedre az éjszakai nyugodalmat — köszönt, és mint aki ismeri már a járást, '.ártott a pitvar felé. Belépett. Rögvest közölte óhaját: most bizony jólesne egy kis pár jinkaJ Sára néninek lett igaza. Azóta ha arra vetődik is, csak a kerítésen köszön be: — Jó napot komaaszszomy... Sára néni nem szól, legyint, mintha azt mondaná: »Eridj a fenébe... Ugye, nem jössz be, mert elfogyott.« De jó volna most abból a jófajta kisüstiből féldecit, vagy ha tetszik, egy decit szájban tartani. Zsibbassza azt a nyomorult fogat... Elfáradt a mászkálásban, újra lefeküdt, de a fog nem hagyta pihenni. Nyögött, nyöszörgött. Sára néni hiába kérdezgette: »Mi bajod, Balázs?« — hümmögött, nem szólt. Hogy szólhatott volna, hiszen a nyelve a fogán volt.. Mondhatják, hogy hogy akinek a foga fáj, tartsa rajta a nyelvét! — nem ér az semmit. Sára néni sót korpát melegített, az sem használt... Legalább az a Péter nyitna korábban. Olyan hosszúnak tűnt az éjszaka, mintha öt nőtt volna egybe... TVT em bírta tovább, újra felöltözött Csöndesen hagyta el az udvart, pihenjen a felesége, reggel hozzák az unokákat, egész nap lesz kivel bajlódnia. Odaért a földmúvesszövetkezet kocsmájához. Ügy látszott, mintha nyitva volna az ajtó. De keresztvas is volt rajta, s azon irgalmatlan nagy lakat. Nem lehet bemenni!. .. Dehogy lehet.. Fene ette volna meg, még mindig nincs itt. Letelepedett a lépcsőre. Várt, mint valamikor Kollár pár-a a harangozó. Annak is fájt a foga, gondolta, elmegy a templomhoz, hátha megszűnik a tömjénszagtóL.. De lám, már hallik a kopogás, köhéoselés. Talpra ugrott. Mintha egy csöppet szűnt volna most a fájás... de a következő pillanatban belenyilallott majdnem el- sivalkodta magát... — Adj isten, Balázs bátyám — köszönt a kocsmáros. — Isten fáját, jöhettél volna korábban — tenyerét száján tartotta, mert mikor levegőt szívott, úgy éreze, tőrt szúrnak a nyelvébe. — Hamar adj, öcsém, egy kis pájinkát erre a kutya fogfájásra. Péter sietett kinyitni, levette a lakatot, a keresztvas csörömpölve pottyant a lépcsőre Nem engedte a kocsmá- rosit előre, berontott, mint ha zavarnák: »Hamar egy féldecit a javából!« Felhajtotta, pár percig fogán akarta tartani, de mintha a gyomra leszívta volna, eltűnt az ital Kérte a másikat, az is legurult, mint a golyó. Szorgalmasan öntögette úira és újra. Péter figyelte, nézte az öreg ádámcsutkáját, ami jóformán meg se mozdult. »Hogy a jó fenébe lehet ez? — gondolta —, Balázs bátyámnak meg se moccan.« A hatodik féldecinél mintha tényleg szűnt volna a fogfájás, de beöntötte a hetediket is, már azzal az elhatározással, ha törik, ha szakad, fogán tartja. Benne volt a szájában, de valamit mondani akart, s az ital most is lecsúszott. — Hanem, öcsém, mintha olajos volna ez a pájinlka. — Nem olajos, Balázs bátyám, jófajta. TVT yolc féldeci után tároo- lyogva kilépett a kocsmából, vagyis kilépett volna* de kibukott. Elfelejtette: három lépcsőt kell lefelé mennie. Ki a fenének jutna eszébe ilyen állapotban, hogy lépcső van és hány? Érezte, valaki a hóna alá nyúl Csekmő Gábor volt... Balázs azt hitte, verekedni akar, sebtében képen törülte, hogy szikrázott a szeme. Csekmő- ben is volt már jócskán. Csóka Zsigáéknál öblögette a torkát, mert valami baj van a gégéjével, viszket — mondta —, mintha macska kaparná, és azon csak a pájinka segít. Az egyik a kisüstitől, a másik gyári pálinkától lett részeg Osztogatta!: egymásnak ököllel, tenyérrel. — Az anyád keservtt.. — Még azt mondod, az anyám ezét, azát? Mikor Csekmő ráhuppant Balázsra, azt hitte kijön belőle a kisüsti. Galambos Zsófi néni, a szemtanú rohant Sára nénémhez: — Menjek már lelkem, az a két bolond verekszik a kocsma előtt, ott henteregnek az árakban. — Ijnye — kiáltotta el magát Sára néni, és rohant, mintha nem is hatvanöt, hanem harminc esztendős lenne Pillanatok múlva ott termett az árok szélén, ahol még mindig hempergett a két ember. Csekmő, ahogy megpillantotta á felettük álló Sárát, felugrott, s elszaladt Sára előbb csak nézett, két kezét csípőre téve, aztán megszólalt: — És én még tutujgattam egész éjszaka... és itt keresi kend az árokban a munkaegységet?.
