Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-03 / 156. szám

SOMOGYI NÉPLAP 8 Vasárnap, 1968. július S. M. Szemjonov: AZ IDEÁLIS FÉRJ Az Irodalomban már régóta hiánycikk az ideális férj arcké­pe. a drámairodalomban és a filmművészetben azért nem sike­rűit megalkotni ezt az alakot, mert egyáltalán nem illetékes személyek próbálkoztak meg ve­le: vagy megkérgesült agglegé­nyek, vagy sárgacsőrű Újoncok, akiknek sem idejük, sem módjuk nem volt még arra, hogy meg­ülepedjenek a családi lészekbcn. Nagy jelentősége van egy másik körülménynek is: a mintaférj előforduló leírásai rendszerint igen terjedelmesek, sok bennük az elkanyarodás, a meUékág, és ezért nem nagyon olvasmányosak. A mai, rendkívül elfoglalt és v-- rény asszony nem hajlandó el­olvasni ezeket a leírásokat. Neki az a véleménye, és igaza van, hogy az ideális férj arcképe le­gyen a végletekig takonikus és pontos, akárcsak a krémes torta készítésének receptje vagy egy fenyőfa tuskó elfűrészelése. M.nt ahogyan manapság mondják, er­ről van szó. Tehát mivel kezd­jük? A KÜLLEM. Az ideális férj magasabb legyein, mint a hitvese. Magas asszony és kurta férjecske a családi bol­dogság két pár lábon járó ka­rikatúrája. Alacsonyabb férfi egyáltalán nem számíthat a mintaférj diosőségiére. Soha az életben nem lesz belőle ideális. LELKI ALKAT. Az ideális férj legszebb jellemvonásai: nyugodtság, hidegvér, ki­egyensúlyozottság. Bármilyen helyzet adódjék is élő, soha­sem szabad rekedten dühösre emelnie hangját, de le sem szabad süllyednie bűnbánóan suttogóra. Leghelyesebb, ha a hitvesével folytatott beszél­getése közben megtartja a jófiús, »oda se néki-« hangne­met Ezt példákkal is megvi­lágítjuk. ön a napokban átadta bé nejének a fizetését Erre ő (az asszony, nem a guba) ha­zatér, minekutána különböző üzletekben komissiózwtt A külseje harcias: szőrmékucs- mája félrecsúszva, a haja bog­lyas, a kabátjáról hiányzik néhány gomb. Tele van vásá­rolt holmikkal. Mi minden nincs nála! Kötöttáru, Ibolya- szín kesztyű, valami kacifán­tos cipellő, két kaspi-tengeri hering, faliszőnyeg, parfüm, üveggyöngy, s végiül kétliteres bolgár befőtt Az asszony óvatosan ejt az asztalra egy 'bankjegyet, azt az egyetlent, amely megmaradt a kétheti fizetésből. Hogyan kell eljárnia a férjnek hasonló helyzetben? Káromkodni, ordítani, toftor- zékolni? Nem, a cselekvésnek ez a módja nem méltó az ideális férjhez! Odamegy az asszonykához, óvatosan kézbe vesz minden vásárolt holmit, megpaskolja a nej kipirult arcát, és azt mondja: — Megint az üzletekben ló- tottál-futottál, pénzecskét fe­cséreltél? Nahát, mennyi min- denfélét összevásároltál! És hogy mindezt haza bírtad ci­pelni, csoda, hogy nem hul­lattad ed a felét útközben! Kifáradtak a kacsóid, úgye, cicukám? Add ide, hadd pu­szilom meg A gyerekek két hétig megint hideg koszton fognak élni. Hogy te milyen mókás kis feleség vagy, na­hát! ... ... ön Petrakovéknál van névnapon. Hégi ismerősök. A háziasszony asztalhoz invi­tálja a vendégeket. — Ne ülj Kirijev mellé, iszik, mint a gödény — súgja az asszony az ön fülébe. — Inkább ülj Barankin mellé. Ön kiválóan tudja, hogy Kírejev. a zártkörű muriktól eltekintve, sohasem iszik sze­szes italt. Naigyon szeretné megtárgyalni vele a legutób- . bi pecázás eredményeit. ön azonban megelégedett mo­sollyal távolabb ül egy szék­kel Barankin mellé, hogy egész este hallgassa nevezett ostoba fecsegését a »fcartc- zik«-ról és a »követel«-röl. Az asztalon borostyánszínű ko­csonya, finom zsírréteg rajta. Folyik a nyála érte, már nyújtja oda a kezét utána, ám úifent hallja a sziszegő sut­togást : — Nehogv zabáin! meri ab­ból a kocsonvából. nem frisa! Tudom, Petrakor felesége egy hétig az ablakpárkánvon tart­ja, és csak emúám tálalja fel Inkább kiveszek neked ... És ön fásultan rágcsálja s csizmataloszerű, száraz mar­hahúst. amíg a szomszéddá élvezettel habzsolja a csodás, (rissen hűtött kocsonyát.. ... Csöndes nyári este. ön a feleségével együtt ül a pa­dom a nagy szomorúfűz alatt. A sétakert útján elhalad mel­lettük egy szép, ízlésesen öl­tözött kislány. — Ugye, milyen cuki? — mondja az asszony. — Bizony — mondja ön. — És bizonyára angyali lé­lek. Ez már az arcán is meg­látszik. — Csakugyan. Igazán jóké­pű lány. — Kár, hogy egy kicsit vas­tag a lába . — Lehetséges. Nem figyel­tem meg. — És a járása? Ügy ugrál, mint a szalonka a mocsár fö­lött. — Nnaigen. A járása lehet­ne jobb is. — No és az orr. Mintha gomb volna a helyén. Látszik rajta, hogy barátságtalan ter­mészet. Borzasztó, hogy én mennyire nem bírom ezeket a rossz képű hárpiákat. —1 Én sem, drágám. Lehetséges, hogy ezek után valaki azt mondja önre, hogy rongy ember, talpnyaló, ka­méleon. ön azonban ismeri a saját értékét; ideális férj, aki mindig és mindenben egyet­ért a feleségével. ERKÖLCSI VONÁSOK. Legfontosabb köztük az igaz­ságosság. Az ideális férj so­hasem hazudik a feleségének, íme, ön a szokásosnál későb­ben érkezett haza a munka­helyéről. Kérdéssel fogadják: — Mondd csak, hol kószál­tál? Ne próbáld nekem beme­sélni, hogy értekezleten vol­tál. Tudom, megint azzal az Petrakowal söröztél. Na nézz a szemembe. Egykedvűen állja a hitves szúró tekintetét, majd nyíl-tan vaű: — Szavam sincs, gyöngyöm- bogaram. Kiittunk egy korsó­val, diskuráltunk egy kicsit... Annak ellenére, hogy való­ban szolgálati értekezleten ült, sőt sem ön, sem Petra- kov nem szereti a sört! De ez nem fontos. Az ideális térj szempontjából az a lényeges, hogy kereken kimondja az igazságot. Bármilyen is az asszonyé. Az ideális férj pénzügyei mindig olyan rendezettek, mint a minisztériumiban, Soha­sem titkol el egyetlen kopejkát sem, nem szerez magának zsebpénzt, amit egyesek dug- pénznek is neveznek. Mások tapasztalataiból tudja, hogy ez reménytelen és rázós dolog. Voltak kísérletek, hogy valaki eldugta a pénzt ágyneműben, a cipő talpban, speciális rej­tekhelyeken, de mindig nagy zajjal kerültek napvilágra. Va­laki például kanzervosdoboz- ban rejtette el a zsebpénzét a hetedik szomszédnál, a fe­lesége mégis megtalálta, kide­rült a turpiság, és szégyen, gyalázat lett a férj osztályré­sze. Nem, áz ideális férj nem követ el ilyen hibákat'. HASZNOS SZOKÁSOK. Mi­nél több van belőlük, annál jobb az ideális férjre nézve. Már arról nem is beszélünk, hogy tudnia kell neki főzni, varmi, mosni, fehérneműt va­salni, padlót mosni és moso­gatni. Ezek elemi követelmé­nyek. Jó, ha megtanul hímez­ni sima és keresztöl léssé 1, fel tudja szedni a leszaladt sze­met a nylonharisnyán, kiven­ni a foltot, besózni a halat, bölcsődalt énekelni, megjaví­tani a háztartási gépeket, ver­séket írni, sálat és szvettert kötni. Mindez nagy hasznára van a családnak. Hiszen a férjnek annyi a szabad ideje, nem szabad hagyni, hogy mind veszendőbe menjen. TÁRSADALMI HELYZET. Az ideális férj ezenkívül meg­jelenik itt-ott. És nemcsak azért, hogy kielégítse a saját hiúságát, hanem azért is, hogy a feleségje alkalomadtán; el­mondhassa: »Az uramat me­gint megválasztották.-« Vagy: »Nincs rám tekintettel: annyi mindennel megterhelik, hogy az már kibírhatatlan;. De lehet így is: »Az ón uram megint egész éjszaka cikket írt az új­ságnak. Nincs őneki se éjjele, se nappala.« Az utóbbi időben újfajta kö­vetelményt támasztanak az ideális férjjel szemben: olykor föl kel! lépnie a televízióban. Bizonyára ezzel van kapcso­latban a televíziós hálózatnak az a rohamos fejlődése ná­lunk. .. Már nem sok mondanivalónk akad. Férfi hallgatóság előtt gyakran feladják ezt a kérdést: hogyan válhat az ember ideális férjjé? Erre a válasz roppant egyszerű. Hogy a férjek elérjék ezt a rá­juk nézve olyannyira dicső elne­vezést, nincs szükségük különö­sebb erőfeszítésre. Éljenek csak szívük választottjával egy fedél alatt két-három évet, és az asz- szony százszázalékosan Ideális férjet csinál belőlük. Oroszból fordította: Pogonyi Antal ÚJ KÖNYVEK A KÖNYVTÁRAKBAN Benedek Marcell: IRODALMI HÄRMASKÖNYV (Vers, dráma, regény) Bp. 1968, Gondolat (Siker könyvek) Az Irodalmi hármaskönyv a korábban külön külön kiadott Kis könyv a versről, Kis könyv a drámáról, Kis könyv a regényről c. részmunkák egy művé ötvözése. A »kis köny­veik-« mondanivalóját nem szo­rítja szűk korlátok közé, ha­nem a műfajok fejlődésének kölcsönhatásától fakadó gaz­dagodásának felvázolására tö­rekszik. Az első részben a vers mű­faji sajátosságaival, a költői alkotás folyamatával foglalko­zik, a másodikban a dráma fejlődésének útjáfc követi a gö­rögöktől a modern kezdemé­nyezéseikig. A harmadik kis könyv a regényirodalom ki­alakulásáról, a regény fajai­ról nyújt rendszerező áttekin­tést. Ebben a fejezetben ír a novella műfaji sajátosságai­ról is. A szerző az előszóban így fogalmazza meg műve rendel­tetését: »A három kis könyv három patakocska volt, amely most folyóvá egyesült. A kis könyvek feladata az volt, hogy műfajokra szabdalja az iro­dalmat, s az egyes műfajok szellemét és formáját, fejlő­dését és alakulásét világítsa meg az olvasó előtt. G AZD AS AGPOLITIK AI KISSZÓTÁR Segédanyag a gazdaságirányítási reform kérdéseinek tanulmányo­zásához. Bp. 1966, Kossuth Kiadó. Gazdaságirányítási rendsze­rünk tervezett reformja nem­csak a szakemberek, hanem a nagyközönség körében 9s élénk érdeklődést váltott ki. Érthető ez az érdeklődés, hi­szen az új intézkedések hosz- szú évekrel**előre meghatároz­zák népgazdaságunk fejlődési irányát, fejlesztési módszereit, a lakosság életszínvonalának alakulását Gazdasági életünk napirenden levő kérdéseit is­merteti, a vitákban felmerülő gazdaságpolitikai fogalmak meghatározását nyújtja ez a most megjelent füzet, összeál­lítói elsősorban a párt- és a társadalmi szervek aktivistái­nak, az egyetemi marxi zrnus- leninizmus oktatásának és a pártoktatás hallgatódnak igé­nyeit vették figyelembe. Győry Dezső: TÜZVIRÄG Történelmi regény. Bp. 1966. Magvető. Ez a könyv a szerző Vihar- virág és Sorsvirág című ro­mantikus történelmi regényei­nek folytatása. Cselekménye az 1848—49-es szabadsághar­cig nyúlik vissza, és a Tanács­köztársaság honvédő harcaival ér véget A regény előzményed­ből Ismert hősök, az idősebb és az ifjabb Kalla Mihály át­élik az első világháború szen­vedéseit, kiábrándulnak a ha­zug jelszavakból, és megtalál­ják az ország haladó érőivel a kapcsolatot. A szerteágazó, kalandos, romantikus cselek­ménynek megfelelően a re­gény stílusa eleven, olvasmá­nyos. Ülés Lajos: TJjJENHÉT PORTRÉ Tanulmányok és antológia. Bp. 1966, Magvető. Illés Lajos, kritikus és esz- széista legjelentősebb kortárs íróinkat és költőinket mutat­ja be. Pályaképet ad, írók és költők munkásságát összegezi, értékeli egy-egy esszé kere­tében. A tanulmányokat költe­mény próza, önvallomás teszi teljes értékű, hű portrévá. A portrésorozat a fiatal ma­gyar irodalom arcképcsarnoka. A költők közül Nagy László, Juhász Ferenc, Simon István, Takács Imre, Garai Gábor, Váci Mihály, a prózaírók kö­zül Galgóczi Erzsébet, Szabó István, Sánta Ferenc, Galam­bos Lajos, Szakonyi Károly és Gerelyes Endre szerepel a kötetben. Lipták Gábor: DÉLIBÁB Alföldi regék, mondák, történetek. Bp. 1966, Móra Kiadó. A szerző a magyar tájak irodalomtörténeti, kultúrtör­téneti hagyományaival foglal; kozik. Mondák, legendák nyo­mán elevenednek meg tájak, városok, várak történelmi em­lékei. Színes romantikus re­gék idézik az Alföld tájait, küzdelmes múltját, a pásztor- élet, a betyárvilág színes va­rázsát, de a nép keserves sor­sát is. »Azokat a történeteket igyekeztem ebben a kötetben is összeválogatni, amelyek leginkább megértetik az alföl­di táj és a nép jellemző vo­násait*< — írja Lipták Gábor. LYN, Q. G. — B1AN, A. F.: ÜZEN A NYOLCADIK BOLYGÖ Fantasztikus regény. Bp. 1963, Magvető. A regény cselekménye a jö­vőben játszódik. Hősei egy űrhajó fedélzetén eljutnak a Holdra, majd fölkeresik a Marsot. Utazásuk során meg­fejtik az idegn égitestek la­kóinak titkát, és elhárítják a Földet fenyegető kozmikus ve­szélyt. Bemutatja a könyv, hogy a technika fejlődésével és a tudósok nemzetközi ösz- szefogásával le lehet győzni a természet erőit Elsősorban a fiatalok számára ajánlható, de a tudományos, fantasztikus történeteket kedvelő felnőttek­nek is hasznos szórakozást nyújt. Egy kis nyelvművelés Szavak pálfordulása Természetes jelenség a nyelvben, hogy a társadalmi és gazdasági változások, szel­lemi áramlatok, a gondolko­dás fejlődése állandó mozgás­ban tartja a szókincset. Egyes szavak kikopnak a használat­ból, újak születnek, soknak pedig a jelentése, használati értéke változik, bővül. Így sok­szorozza meg gazdagságát a nyelv mintegy önmagából. A fejlődés néha éppen az ellen­kezőjére fordítja a szó jelen­tését, mint pl. az újabban többször emlegetett ural ese­tében is. Az ural ige régi jelentése: urának elismer, vall, tisztel valakit, hódol neki. így hasz­nálták a XVI. századtól a Hej, páva... gazdag, rátarti menyecskéjéig. Néhány évtized óta azonban a szó jelentése megfordult, ma ebben az ér­telemben használjuk: uralko­dik valamin, valami fölött A régi jelentés ismerői, az idősebb nemzedékből, sokszor helytelenítik és támadják az ural új értelmű használatát. A szó körüli vita egyáltalában nem új: idestova egy évszá­zados. Kezdetben sokan csak a régi, hagyományos haszná­latot tartották helyesnek, ez a nézet azonban egyre enge­dett merevségéből az általá­nos nyelvszokás hatására, s a harmincas évek végén több­nyire elismerik már az urai új jelentését is. Űjabb nyelv­művelő könyveink is csak megállapítják az új használat általános elterjedettségét, s legföljebb utalnak a régi ki­fejezésmód stiláris értékére. A magyar nyelv értelmező szótára, az élő nyelvhaszná­latnak megfelelően, régiesnek minősíti az ural igének ezt a jelentését: urának, párán cso- lójának tekint, vall, tisztel valakit, és ezt magatartásá­ban is kifejezi, kinyilvánítja. Pl.: »Az egy birodalom két főt hogy uraljon?« — írja Arany a Buda halálában. A további jelentésekben a szó­tár a mai élő nyelvhasznála­tot veszi tekintetbe: a) hatal­mában tart valamit, birtoká­ban van valaminek, uralkodik valamin (pl.: uralja a helyze­tet, uralja az egész családot)-, b) természeti alakulat, épít­mény, olyan helyzetű, hogy mintegy központja valamely területnek, s róla az egész belátható, ellenőrizhető (pl.: a vár uralja az egész kör­nyéket). Az ural ige jelentése tehát néhány évtized alatt va­lósággal megfordult; a szótár feltünteti a régies, elavuló je­lentést is, de már nem akar­ja föl éleszteni. Ügy látszik tehát, hogy a változás véglegesen lezárult, s meddőnek látszik már min­den makacskodás a régi hasz­nálat visszaállítása érdekében. De nincs akadálya annak, hogy megfelelő stílusú, törté­nelmi hangulatú, választéko­sán irodalmi vagy éppen köl­tői szövegben ne használjuk az ural igét régies jelentésé­ben, ha szükség van rá. Egy- egy írónál olvasva azonban gyakran mégis stilizáltnak, mesterkéltnek, sőt modoros­nak érezzük. Hogy az ural pálfordulását megvilágítsuk némiképp, egész sereg igét sorolhatunk fel, amelynek az utóbbi időben megváltozott a jelentése vagy a használata. Űjabban rend­szerint nem azt kérdezzük, hogy mikor nyitják és zárják vagy csukják az üzleteket, hanem hogy mikor nyitnak és zárnak vagy csuknak. Az árut már többnyire nem tárolják a raktárban, hanem az áru ott tárol. Az éttermeket kü­lönféle osztályokba sorolják be, de az országúton tömege­sen haladó autók is besorol­nak a menetbe. Más, türelmet­len vezetők azonban elhúznak mellettük, sőt zavarnak, a motorosok pedig tépnek és repesztenek. A vasutasok nyelvében gyakran halljuk, hogy valamelyik vágányra be­húz vagy betol, egy másikról pedig kihúz vagy kitol a sze­relvény (de itt is tárgy nél­kül). Szinte általánosnak mondható már az igék tár­gyatlanná válása, amely a háztartás szavaival kezdődhe­tett: megfőz, elmosogat, eltö- rölget, kimos, kitakarít, felpor- szívóz stb. A gazdaságos, rö­vid kifejezésre törekvő nyelv az igébe sűríti bele az oda­érthető tárgyat (mit?). Érdekes új jelenség az uram szó háttérbe szorulása is a férjem> párom vagy az élet­társam mögött Hallottunk már olyan »öntudatos« asz- szonyt, aki kereken kijelen­tette, hogy a férje neki nem ura. Az efféle vélekedés, a női egyenjogúságnak nagyon is »vulgáris« értelmezése és annak a véleménynek eltorzult külsőséges megnyilvánulása, visszhangja, amely a történe­lem süllyesztőjében eltűnt feudális-burzsoá úr-fogalom­mal együtt ki akarta irtani nyelvünkből magát a szót is, nem gondolva arra, hogy év­századok folyamán »megtűr­hető«, sőt hasznos jelentések is tapadtak hozzá. Hol van már az uram megszólítás a fejedelemtől, akire eredetileg alkalmazták? A másik oldalon hasonló sors fenyegette a paraszt szót; annyi bántó hangulati tarta­lom tapadt hozzá az »úri« vi­lágban, hogy viselői minden­képpen szabadulni igyekeztek tőle, s inkább lettek földmű­vesek vagy földművelők, gaz­dák, gazdálkodók, birtokosok vagy pógárok. (Tudunk olyan esetet is, hogy kimondták az átkot valakire, mert a szent szót »megtűrte« másnak az írásában. Pedig alkotmányunk szerint »a haza védelme a Magyar Népköztársaság min­den polgárának szent köteles­sége«.) Érdekes, az a nő, aki til­takozik, hogy neki ura van, büszke a maga asszony vol­tára, s nem gondol arra, hogy ez a szó meg királynét, úrnőt jelentett valamikor. Ha tehát egyenlő mértékkel mérünk, ezt is ki kellene küszöbölni a használatból. Szerencsére a nyelv szinte észrevétlenül, fo­kozatos átmenetekkel idomít­ja az élet igényéhez a szava­kat, amelyeknek története folytonos változás: új bor ke­rül a régi tömlőbe. Mennyi­vel jobb volna, ha az uram és az asszonyom már régen el­vesztette volna »feudális« ízét, és »polgár«-jogot kapott volna a mindennapi nyelv- használatban, mint más né­peknél; akkor most nem vol­nának néha kínos megszólítá­si problémáink. Kovalovszky Miklós Polner Zoltán: A TÖRTÉNELEM TIGRISE Az iszony végrendeletei: széttépcti arcuk. Én csak a hullamerev egekre emlők zem. Lapul a történelem tigrise az éjben. Ki emlékszik a végrendeletekre? Honnan ez a sikoly szél, ez a Koponyák-hegye honnan? A történelem tigrise vár a bozótban. Véres állati üvöltés reszket a kövekoen, füstölgő sírkövek: Lidice, Dachau, Auschwitz. A történelem tigrise puhán lopaks ik. Ki ne emlékezne a széttépett arcokra: gázkamrákban a világot szívünkre hagyták, és láttátok a történelem fenevadját.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom