Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-21 / 171. szám
Csütörtök, 1966. július 21. 3 SOMOGYI NÉPLAP KÜLÖN VONAL Ötszáz méter — 26x4-es — behúzott ólomkábelt fektetnek le Kaposváron a posta műszaki dolgozói a posta épületétől a DEDASZ központjáig. Ez lesz a DEDÁSZ különvonala. A baromfikolera megszüntetéséért Interjú dr. Sima Imre megyei főállatorvossal — Mit kívántnak tenni megyénkben? — Az országban elsőként mi UTAZNI JÓ A megye állattenyésztőinek és állatorvosainak egyik tanácskozásán szóba került a baromfikolera elleni küzdelem is. Dr. Sima Imre megyei főállatorvos tájékoztatott bennünket arról, hogy hogyan hajtják végre ezit az országosan is igen fontos tennivalót. — Milyen károkat okozott megyénkben ez a veszedelmes baromfibetegség? — Főként az őszi járványok idején a fertőzött községek baromfiállományának nagy része, nemegyszer a fele is elpusztul — mondta dr. Sima Imre. — Elsősorban a háztáji gazdaságokat érte kár, de a betegség állandó veszéllyel fenyegeti a nagyüzemi baromfiállományt is. Sajnos, megyénkben a községek kétharmada fertőzött, s a kolera okozta kár évente tíztizenötmillió forintra becsülhető. Sokat próbálkoztunk, kísérleteztünk, kutattuk a megbetegedések okát. Az eddigi felfogás az volt, hogy a betegséget, az elhullást főként a tartási, a takarmányozási hibák, a hirtelen időváltozás, az ellenálló képességet gyengítő tényezők okozzák. Ezért arra törekedtünk, hogy javítsuk a tartási körülményeket, s oltóanyaggal, gyógyszerekkel is védekeztünk. Ezzel azonban csak átmeneti eredményeket értünk el. — Mi teszi lehetővé a betegség teljes megszüntetését? — Dr. Széchenyi István, az Országos Állategészségügyi Intézet főállatorvosa több éven át végzett vizsgálatokat. Kiderült, hogy a banamfikolera keletkezéséről vallott felfogás téves. A mai ismeretek szerint nincs minden állományban a betegség kórokozóját hordozó bacilusgazda, hanem csak ott, ahol a betegségen átesett az állomány. Megállapították azt is, hogy a baromfikolera nem öröklődik, tehát a fertőzésmentes környezetben fölnevelt baromfiak között biztosan nincs bacilusgazda. Ez a fölismerés meghatározza, hogy mit kell tennünk a nagy károkat okozó vész megszüntetéséért. Az utóbbi öt évben az ország sok községében sikeres kísérleteket végeztek. A baromfikolera megszüntetésének egyetlen módja a fertőzött állománynak egészségesre való kicserélése. kezdtünk hozzá a baromfikolera felszámolásához. Az FM Állategészségügyi Főosztálya anyagi támogatást is ígért az ősszel meginduló nagy munkához. Dr. Széchenyi István fő- állaitorvos irányításával harmincöt községben tervezzük a fertőzött baromfi állomány teljes kicserélését A munkát természetesen abban a tizenkilenc faluban kezdjük meg, ahol a legnagyobb arányú a fertőzés. Többek között Göllében, Büs- siiben, Ráksiban, Kaposmérö- ben, Segesden, Lábodon, Adandón, Ságváron, Pusztakovácsiban, Somogyfájszon, Buzsákon, Karádon, Zicsian, Miklósiban. Már megkezdtük a felvilágosító munkát, hogy megértessük a gazdákkal, miért fontos ez a feladat. Az érintett 'községekben az állatorvosok filmvetítéssel egybekötött előadást tartanak, ismertetik a védekezés új módszerét, megmagyarázz;;k az állománycsere jelentőségét. Tapasztalataink szerint a községek lakói megértéssel, helyesléssel fogadják elképzeléseinket. A feladat lebonyolításaihoz termésizetesen szükség van a tanácsók, a termelőszövetkezetek, a földművesszövetkezetek és a tömegszervezetek támogatására. Reméljük, hogy ez az országos jelentőségű kezdeményezés két-három év alatt teljes sikerrel jár megyénkben, és belátható időn belül megszüntethetjük Somogybán az évtizedek óta pusztító, nagy kárt okozó baromfikolerát — fejezte be a tájékoztatást dr. Sima Imre. Mesterséges A vegyi úton előállított élelmiszerek gondolata már régen felmerült, és nem egy vicc is született arról az időről, amikor ebéd helyett néhány tablettát nyelnek le az éhes emberek. A félelem indokolatlan: bizonyos, hogy az ember napi táplálkozásához szükséges 450 g szénhidrátot, 100 g zsírt és 80—100 g-nyi különböző aminosavakat — amelyeket lényegesen nagyobb súlyú fehérje tartalmaz — semmi esetre se lehet tablettákba préselni. De — etttől függetlenül — az élelmiszerek szintetikus előállítása megindult. Ilyen vegyi úton előállított fehérjék — amelyekhez esetlegesen Nent sokai ér A fonyódi Sirály a Balatonpart egyik legszebb szállója. Festői környezetben van. Mind a szállodából, mind pedig a szórakozóhelyeket magába foglaló épület teraszáról nagyszerű kilátás nyílik a magyar tengerre. Jó a konyha, kitűnő a zenekar is. Sajnos, nem sok jó mondható az épület kivitelezéséről, védelméről. Már az átadás ut.ín hibákról kellett vitatkozniuk a Somogy megyei Vendéglátó Vállalat vezetőinek a Tanácsi Építőipari Vállalat vezetőivel. Majdnem minden évben felszínre bukkant valami hiba. Tavaly például átázott a terasz, omlásnak indult az a domboldal, amelyre a Sirályt építetA Vendéglátó Vállalat vezetőinek kérésére leszigetslték a teraszt, feltöltöttek a domboldalt. Sajnos, az utóbbi munkát nem a legjobban végezték el. A nyáron egy nagy zápor lehordta róla a homokot. Leszakadt a domboldal peremén húzódó betoncsatorna. A Vendéglátó Vállalat kérésére a Tanácsi Építőipari Vállalat megcsinálta a csatornát, felöltötte a domboldalt. Sajnos, erről sem lehet jót mondani. Egv nagyobb zápor ismét lehordhatja a homokot, eltörhet megint a csatorna. A Vendéglátó Vállalat nincs megelégedve a munkával. Előreláthatólag újabb viták következnek, döntőbizottsági ülésre kerül majd sor. Vé^et kellene vetni végre a Sirály körül folyó vitáknak, jó lenne biztosítani a domb és az épület védelmét. Talajmechanikai vizsgálatra lenne szükség, és olyan tervet kellene készíteni, amelynek megvalósítása után nem fenyegetné többé veszély a Balaton-part e látogatott szórakozóhelyét. Hoey ki állja az újabb költségeket? Semmiképpen se a Vendéglátó Vállalat. A költségeket azoknak kell viselniük, akiknek a Sirályra biztosított nyolcmillió forintból juttatni kellett volna a domb és az épület védelmére is. KEVÉS A CSÓNAK a Balatonon. Pedig sokan szeretnének egy-egy órára kifutni a vízre, a horgászok pedig legszívesebben hetekig ülnének egyfolytában a kemény padokon. Hiába, nem sikerül kielégíteni az igényeket. Ezen sajnálkoznak a Balatoniéiig Vegyesipari Ktsz- ben is. Tavaly télen másfél millió forintot áldoztak az új csónaképítő műhelyre, s máris kicsi a kapacitás. Hét éve foglalkozik a szövetkezet csónakok javításával. Két ember kezdte a munkát egy ócska fészerben. Az új műhelyben ma már húsz munkást foglalkozhatnak, s bár vállalnak javítást most is, fő feladatuk az építés lett. Egy év alatt 250—300 csónak kerül ki a kezük alól. Hatalmas gondot okoz azonban a megfelelő faanyag beszerzése. Hiába van meg a kiutalás, hiába a felső szervek minden jó szándéka, Dunántúl összes fatelepén sem sikerült a szükséges mennyiséget előteremteniük. Hogy légszáraz fával dolgozhassaélelmiszerek növényi eredetű fehérjéket is adnak — olyan mesterséges tápszerek, amelyeknek ízét ma már tetszőlegesen tudják változtatni. Szovjet kutatók megállapították, hogy milyen vegyi anyagok ósz- szetételével lehet kenyér-, zsemle-, sültcsirke-, kakaó-, sülchal- szagú szintetikus táoanyagokat előállítani. Egy amerikai szintetikus élelmiszerüzem pedig szójababból gyárt például »sült csirkét-«. Legújabban A. N. Nesz- mejanov szovjet professzor szintetikus úton kaviárt á’lftott elő, amelyet sem ízre, sem külsőre nem lehetett az igazitól megkülönböztetni. C saknem minden országban, fővárosban van egy-egy nevezetes hely, amelyről az a legenda járja, hogy aki oda elzarándokol, s eleget tesz a hagyományos szokásoknak, előbb- utóbb abban a szerencsében lesz része, hogy ismét eljut oda. A Fontana Treviről, Róma híres diszkót járói például azt mondják, hogy aki pénzdarabot dob a Icát fenéikére, az még viszontlátja Rómát. Esztendők óta egyre több az egy- és kétforintos a tóban, s valóban — igaz, ebben az egyébként kedves legendának nem sok szerepe van — nagyon sokan vannak, akik az idén már másodszor láthatják meg a szép Olaszország műemlékeikben gazdag, gyönyörű fővárosát. Az emberek örülnék, ha egy- egy szép utat megtehetnek; jó ideig készülnek rá, s aztán sokáig mesélik élményeiket. Sok mindent mutat életünkből az utazások növekvő népszerűsége. Mutatja igényeink fejlődését, hiszen az utazás egyáltalán nem olcsó mulatság. Mutatja, mennyien vágynak nálunk tanulni, megismerni a világot, a környező és más európai országokat, hiszen az utazásokat javarészt a tanulási, tapasztalás! vágy vezérli. Mutatja hivatalos szerveink, hatóságaink megértését az emberek igényei, tervei iránt, hiszen az utazások száma minden deviza- és más nak, hetvenöt köbmétert kellene állandóan raktáron tartaniuk. Most azonban a harmada is boldoggá tenné őket. A KERESKEDELEM ÉRTETLENSÉGE is gátolja munkájukat. A téli szezonban megrendelés híján munka nélkül maradtak, s mivel raktárra nem dolgozhattak, most kell pótolni a lemra- dást. A kereskedelemmel azonban más bajok is vannak. A kitsz haszna 4, az övék 10,2 százalék. S mit tesznek ezért? Megrendelik a csónakokat — mint láttuk, már ezzel is zavarokat okomak —, az árut azonban nem szállítják el. Készletüket a szövetkezet telepén tárolják. Ha Lellén vevő jelentkezik, kénytelenek Fehérvárra küldeni, mert az eladás a Fejér megyei Kiskereskedelmi Vállalat feladata. A vevő tehát ott fizeti ki a csónak árát, de pénzéért csak egy számlát kap cserébe. Ezzel visszautazhat Lellére. ahol a szövetkezet emberei most mát készséggel kiszolgálják, »máris« magával viheti fehérre lakkozott, piros fenekű dióhéj csónakját. Hasonló szigorúsággal ragaszkodnak a fölöttes szervek egy másik előíráshoz is. Rendelet szabja meg, hogy kisipari szövetkezet csak használt gépeket vásárolhat. Így aztán az a másfél millió, amelyen az új műhelyt építették, hiába büszke szám. Gépparkjuk máris kicsi és elavult. Újat azonban most sem szerezhetnek helyette. Az esedékes rekonstrukciót isproblóma ellenére évről évre növekedhet. M it hoznak haza a külföldjáróik egy-egy Kiruccanásukról ? Egy fiatal építészmérnök, aki Olaszországban járt, lelkesülten beszélt Róma új városnegyedéről, az EUR-ról. A klasszikus építőművészet hagyományait megőrző, modem forrnák megnyerték tetszését, s mint mondja, a látottakat haszonnal és sikerrel alkalmazza majd soron következő munkájában. Egy közgazdász, aki Csehszlovákiában járt, végre személyesen is megismerkedett ottari kollégájával, akivel már régen leveleket váltanak. Sok mindenben egyetértettek, sok mindenen vitatkoztak, de abban megegyeztek, hogy kölcsönösen tanulták egymástól. A műértö orvos, akinek régi óhaja teljesült azzal, hogy láthatta a párizsi Louvre-t, fölkereste a kórházakat is. A kollégák szívesen fogadták, s az eszmecsere megajándékozta őt néhány olyan új gondolattal, amelyek- nek hasznosítása a gyógyító munka javára válik majd, s egyszersmind megerősítette abban a tudatban, hogy a magyarországi társadalombiztosí - tás világviszonylatban is kiváló. Sorolhatnánk tovább, mennyi tapasztalattal, élménynyel térnek haza az utasok. Természetesen eltérőek azok a körülmények, amelyek a különböző társadalmi rendszerű mét kénytelenek régiségekkel végrehajtani. TÖBB MEGÉRTÉS KELLENE és hitel. Ha a Balatontól elhódított telküket ki akarják használni, új tárólóhelyiségeket kell létesíteniük. Négyszázezer forint lenne az ára Raktározási gondjaik így egy csapásra megszűnnének, sőt bértárolásra is maradna helyük. Hogy milyen nagy szükség lenne erre, bármelyik csónaktulajdonos bizonyíthatja. S a téli javítási, felújítási munkák ára a fekbért többszörösére emelné. Egyelőre azonban mindez csak ábránd. A súlyos tárolási gondok már a termelést is akadályozzák. Pedig az üzem fontosságát, életrevalóságát mindenki elismeri. Az idén már külföldi megrendelő is jelentkezett Két csónakot szállítottak Svájcba, Belgiumba pedig tizet, egyelőre csak mintaképpen. A folytatás azonban rövidesen várható. Vitorlások építésével is kísérleteztek. A prototípusok azonban érthetően elég sokba kerültek. Ha sorozatban gyárthatnák, a fürediek hasznos munkatársaivá fejlődnének. Most azonban még ez ez is csak álom. A lellei csónakok már régen jól vizsgáztak, a vegyesipari ktsz-re azonban, úgy látszik, még igen kemény küzdelmek várnak. A bürokrácia viharai mintha kitartóbbak lennének a balatoni aknáL Molnár László országokban fogadják a látogatókat. Aki szocialista országba látogat, számíthat rá, hogy mindenütt barátokra talál, akik nemcsak szívélyesen fogadják, elhalmozzák a vendégszeretet apró jeleivel, s szabadon elé tárják a hétköznapok örömei mellett a gondokat, nehézségeket, megoldandó feladatokat is. A nyugati világ — ez már jellegéből következik — sokkal zárkózottabb, igaz, nemcsak tőlünk, hanem a nyugati országokból érkező vendégek előtt is. Itt inkább a kirakatok dominálnak, a fény, a csillogás igyekszik elrejteni a látogató elöl a hétköznapok sokszor súlyos gondjait. Mégis a kiutazók legtöbbje módot talál rá, hogy — jelképesen szólva — benézzen a mellékutcákba, a dolgozók, a munkások lakásaiba is. Az utas, aki megismeri a nyugati világot, kezdi igazán becsülni hazánkat, vívmányainkat. S aki a szocialista országokkal ismerkedik, az azzal az örömteli fölismeréssel térhet haza, hogy sok millió barátunk van, olyan emberek, akik velünk egy irányban haladva küzdenek, dolgoznak egy szebb, boldogabb és békés világért. B ármennyire nem érdemlik is meg, ejtsünk néhány szót azokról, akik visszaélnek a megnövekedett utazási lehetőségekkel. Vannak, akik tapasztalatok gyűjtéséből, világlátásról beszélnek, s amikor kezükbe kapva az útlevelet, útnak indulnak, legföljebb az áruházakig vagy a különböző európai fővárosokban, elsősorban a Becsben működő rossz hírű »magyar« üzletekig jutnak el. Ezek rövidlátó, kultúrálatlan emberek, akik mindent pénzzel mérnek, s az utazások hasznát aprópénzre akarják váltaná. Ök azok, akik nem a múzeumok prospektusait, hanem a zugárfolyamokat tanulmányozzák, akik mindenféle kétes üzletekbe bonyolódnak, s idehaza nem élményeikkel dicsekednek, hanem azzal, hogy az út »kifizetődött«. Mások azon töprengenek, miként adhatják el magukat, s azrt tartják, amit már két ezer évvel ezelőtt megvetettek még a rómaiak is: ubi bene, ibi patria, vagyis ahol jól megv sorod, ott van a hazád. Az ilyen emberek nem érdemlik meg, hogy útóokmányt kapjanak a kezükbe. Miért segítsük saját hasznukhoz azokat, akik a mi kárunkon akarnak nyerészkedni? Miért tűrnénk, hogy kapzsi, csak a saját kicsinyes érdekeiket néző emberek rossz hírünket keltsék Európában. U tazni jó dolog egyre több ember számára válik lehetővé, hogy világot lásson. A turistákkal a megtett utakról beszélgetve kiderül, hogy egy kicsit valamennyien beleszerettünk azokba a városokba, tájakba, országokba, ahol jártunk. Szivünk egy darabja ott marad Szocsi- ban, a csodálatos tengerparton, vagy Rómában a Colosseumnál, az arany Prága ősi falai között vagy az Eiffel-torony- nál. Szívünkben ugyanakkor haza is hozunk egy-egy darabot a külföldből, a nagyvilágból. Haza, a kicsiny Magyar- országra, amelyet talán még jobban szeretnek és becsülnek azok, akik ismerik a külföldet is. Igen, utazni jó. S a legjobb; utazás után hazatérni. P. I. V. M. Sz. N. MIRE ECV CSÓmK VÍZRE KERÜL TiEKmTSE MEG az aprócikkek és az új háztartási fölszerelések árubemutatóját július 21-22-én a 112. sz. Vasáruk boltjában, Május 1. u. 15. sz. (126b68)
