Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)

1966-07-17 / 168. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1966. július It. FOGLALKOZÁS? HIVATÁSI Emlékszem, éppen hajnalo- dott, amikor fölébredtem. Rázott a hideg. Lázam volt. Mindenem fájt. Lüktetett a friss seb. A kórteremben só­hajok szálltak. Csöngettem. Meg kell valakivel osztanom a szenvedést. Hófehér fityu- lával a fején, fehér kötény­Ma már országszerte ki­épült a korszerű egészség- ügyi iskolahálózat. Ha ilyen nagy a szervezettség, akkor ml a baj? — kérdezheti jog­gal az olvasó. Ma már az ápolónők kivá­lasztásában és képzésében is a minőség szempontjai kerül­Minden szakmai fogást elsajátítanak az iskolában. A vég­zősök önállóan is dolgoznak a tankórtermekben. Varga Júlia másodéves ápolónőképzős már biztos kézzel adja az injekciót. kében megállt az ágyam mel­lett a nővér. »Nagyon fáj!« — mondtam. Födém hajolt. Ar­cát valami szép aggódás va­rázsolta finommá. Injekciót adott. De talán a gyógyszer­nél is jobban gyógyított a szó. Beszélgetett velem, meg­simogatta az arcom. Meg- nyugodatm, újra elaludtam. Azóta tisztelem, szeretem az ápolónőket. Nem kívülről nézem ezt a hivatást. Nem tefc előtérbe. Olyan fejlett az orvostudomány, olyan össze­tett, bonyolult gyógyítási el­járások ismeretesek, amelye­ket csak jő képességű, kul­turált, jól képzett, hivatássze­rető fiatalok képesek elsajá­títani. Ehhez, természetesen az is szükséges, hogy az ál­talános iskolák, de elsősorban a középiskolák kiválói közül jelentkezzenek ápolónőnek. Elképzelhetetlen, hogy valaki Az infúzió az egyik legbonyolultabb ápolónői munka. Ezt a feladatot orvosok vezetésével végzik, de a nővéreknek tö­kéletesen kell ismerniük minden fogást. tudom hideg tárgyilagosság­gal a szakmák egyikének te­kinteni. A kórházakban még­is gondot okoz az ápolónő­utánpótlás biztosítása. Mégis, kevés fiatal lányban él a Vágy: szolgálni a beteg em­bert, enyhíteni a szenvedést. Gyógyítani, segíteni az or­vosoknak. A betegség: ellenség. Elle­ne a siker esélyével csak jól képzett egészségügyi szakem­ber harcolhat. A felszabadulás előtt Ma­gyarországon áltálában külön­féle apácarendek látták el a kórházi szolgálatot. 1948-ban véglegesen feloszlottak a ren­dek, és megkezdődött hazánk­ban is a modem ápolónő­képzés. Az első időkben ar­ra fordították a legnagyobb gondot, hogy a kórházak nö­vekvő ápolónőhiányát a leg­rövidebb időn belül enyhít­sék. Ezért néhány hónapos, úgynevezett gyorstalpaló tan­folyamokon sajátították el a jelöltek a minimális alapot, és szereztek később gyakorla­tát a munkában. ezt a hivatást csak mint va­lami szükséges kötelességet tekintse. »Nem vettek föl kozmetikusnak, hát elmegyek ápolónőnek!« Az emberszere- tetet, a gyógyítás vágyát az is­kolákban megtanítani nem lehet. Ezt mindenki önmagá­ban kell hogy hordozza. Minél több érettségizett, alapos ál­talános műveltséggel rendel­kező fiatal lányt várnak az ápolónőképző iskolák, ahol kiváló orvosok, nagy művelt­ségű előadók készítik elő a jelentkezőket hivatásukra. Ápolónőkre igen nagy szük­ség van. Nélkülük bénák a kórházak. Az emberekben mély a tisztelet a jó képzett­ségű, emberileg is kiváló ápolónők iránt. Kormányunk nemrégen rendezte az egészségügyi dol­gozók bérét is. Ez elsősorban az ápolónők fizetését érintet­te. Az ő hivatásukat azonban talán mindennél jobban ju­talmazza a betegek hálás te­kintete, szeretete, egy-egy csokor virág. &. L A KÖZŰTI BAN csak olyan vehetnek részt, biztonságosan lehet kedni. Azokat, akik olyan gépjárművet vezetnek, ame­lyeknek fékje, jelzőberende­zése, kormánya rossz, a rendőrség megbünteti. Így járt panaszosunk, Kopasz Imre, a 13. sz. AKÖV dol­gozója is. Június 9-én a ba­latoni műúton ellenőrizték járművét. Féklámpája és jobb stoplámpája nem működött. Följelentették. Nem is emlí e- nénk ezt, ha nem fűzte vol­na hozzá a következő mon­datokat: — Indulás előtt jelentettem a hibát a telepem. Közölték velem, ha nem tetszik, ve­gyek lámpát. A gépkocsive­zetők nagy bajban vannak. Ha a kocsi hibás volta miatt szót emelnek, vagy emiatt nem mennek fuvarozni, nincs, aki megvédje őket. ilyenkor azzal vádolják őket, hogy megtagadják a munkát. Valóban két tűz között vannak a gépkocsivezetők a 13. sz. AKÖV-nél? Erre a kérdésre próbáltunk választ keresni. Sajnos, vizsgá'ódá- sunk után nem mondhatunk se igent, se nemet. Ugyanis kielégítő választ csak egy szakbizottság vizsgálata alap­iáin lehetne adni. Tudomásunk szerint azonban ilyen vizs­gálatra nincs kilátás. Jó len­ne azonban, ha a KPM Au­tóközlekedési Vezérigazgató­sága mielőbb vizsgálatot in­dítana a szóban forgó ügy­ben a 13. sz. AKÖV-nél. Ta­pasztalatainkat azért írjuk meg, hogy bebizonyítsuk: erre a vizsgálatra igenis szükség van. MERT MIT TAPASZTAL­TUNK? A vállalat vezetői közölték velünk, hogy ellen­zik a hibás kocsiknak a köz­úti forgalomban való rész­vételét. Ezt bizonyítja a 2. számú igazgatói utasítás is, melyben meghatározták, mi­lyen kocsik nem vehetnek részt a forgalomban, s hogy mit kell tenni akkor, ha va­lakit arra akarnak kényszerí­teni, hogy rossz gépjárművel közlekedjék. Láttunk jegyző­könyvet, amely arról tanús­kodik. hopv vitás esetben bi­zottság állapítja meg, alkal­mas-e fuvarozásra a gépko­csi. A BM Somogy megyei Rendőr-főkapitányságának közlekedésrendészeti osztá­lyán hallottuk, hogy Hoff­mann Sándor, az AKÖV igazgatója többször kérte a rendőröket, gyakran ellen­őrizzék indulás előtt a tele­pen a vállalat gépkocsijait. A főmérnök kijelentette, hogy a műszakiak a leg­utóbbi ellenőrzéskor öt n - bás kocsit nem engedtek ki a telepről. A közlekedésrendészeti osztály vezetője, Kiss István őrnagy a következőket mond­ta: — Egyik ellenőrzésünk alkalmával az indulásra kész gépkocsik hatvan százalékát kellett visszatartani. Ennek mintegy negyven százalékát rövid idő alatt ki lehetett javítani. Helytelen, hogy rossz járműveket engednek fuvarozni. Ilyen gépkocsikat még akkor sem szabad a közútra engedni, ha fontos szállítást kell lebonyolítania a vállalatnak. Valaki azt mondta az AKÖV-nél, nincs elegendő alkatrész, s emiatt nem minden hibát tudnak kijaví­tani. Kénytelenek tehát rossz kocsikat is kiengedni a te­lepről. Ilyen ellen (mondásokkal találkoztunk. sági eszperamtó-világkongress- szusra több mint húsz ország mintegy nyoJcszáz eszperantis- ta fiatalja adta be jelentkezé­sét A világkongresszus célja, hogy elősegítse a különböző anyanyelvű, de a semleges,, nemzetközi eszperantó nyelvet beszélő fiatalok közeledését, ily módon szolgálva a népek közötti béke és barátság el­mélyülését. 23-án, szombaton este ren­dezik meg a világkongresszus ismerkedési estjét Pécsen, az Olimpia Étteremben. Vasárnap délelőtt tíz érakor lesz az ün­nepélyes megnyitó a szabadté­ri színpadon. Este a vendégek és a vendéglátó fiatalok k':z s felvonulása zárja be az első napi programot. Kedden avat­NYUGTALANÍTÖ JELEN­SÉGEK EZEK! Föltétlenül meg kell tudni, mi az igaz­ság. Lehet, hogy a vizsgálat azt állapítja meg: az AKÖV-nél néhány vezető ar­ra ösztönözte a gépkocsi- vezetőket, hogy rossz gépjár­műved is fuvarozzanak. Ez azonban nem menti a gépko­csivezetőket. A szabály ugyanis azt mondja, hogy a sofőröknek meg kell tagad­niuk a hibás kocsi vezetését. A jövőben ezt nem szabad szem elől téveszteni. Még akkor sem szabad hibás jár­művet vezetniük, ha netán azt mondják nekik: megta­gadják a munkát. Hogy ki­védd meg őket ilyenkor? A rossz jármű közlekedését tiltó törvény. Kopasz Imrének nem volt igaza, amikor azt mondta hogy niincs, aki megvédje a gépkocsivezetőket. Felmon­dás helyett a párt- és a szakszervezethez kellett vol­na fordulnia segítségért. Bi­zonyára védelmére keltek volna. Hiszen az, akinek igaza van, helyes úton jár, a törvény szerint dolgozik, meg is kapja a kellő támogatást. jálk fel a pécsi Eszperantó Par­kot, valamint ekkor leplezik a a Zamenhof-emlékművet. A kongresszus tiszteletére a fiatalok rózsaligietet ültetnek a Hunyadi úti parkban. Este a Zágrábi Eszperantó Színház előadásában láthatjuk Csehov A medve című színművét. Ér­dekes eseménynek ígérkezik az eszperantó szónoki versen'/, melyet szerdán rendeznek me? a Kongresszus Házában. Csü­törtökön este a szovjet eszye- rantista művészeti együttes ad műsort a sizabcÄteri színpa­don. Pénteken, a búcsúest al­kalmával a fiatalok Miss Es- peramrtót választanak, szomba­ton zá-róünnepsésigel fejeződik be a 22. eszperantó ifjúsági vi­lágkongresszus. Egy győzelem — és a híre Hagy öröm érte a múlt vasárnap a Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyárának tűzoltóit. A já­rási elsőség megszerzése után a Budapesten megren­dezett iparági versenyen a 800 literes szivattyúk ka­tegóriájában férfi- és női csapatuk az első helyen végzett. Nem veszett hát kárba a sok-sok órai felké­szülés. A textilművekben — az üzem természeténél fogva — igen nagy a tűzveszély. Súlyos felelősség neheze­dik a tűzoltókra. Pontos és gyors munkájukkal ha­talmas értékeket menthet­nek meg a pusztulástól. Ez a tudat készteti őket arra, hogy a kötelező óraszámon túl is gyakorolják az ol­tást. Munka előtt vagy után hosszú, fárasztó »edzése­ket« tartanak, hiszen nem mindegy, hogy a készüléket 50 vagy 55 másodperc alatt szerelik-e össze. Tűz ese­tén ez elveszett vagy meg­mentett pamutbálák töme­gét jelentheti. A versenyen pedig értékes helyezéseket. Győzelmük tehát nem csupán nagyszerű sporttel­jesítmény. Többszörösen büszkék lehetnek rá, Öörömükbe azonban üröm is vegyült Megemlé­kezett róluk a televízió híradója is, de bosszantó módon Kapuvárra költöztet­te őket. Itthon, akik isme­rik őket, s már tudtak győzelmükről, csodálkozva nézték az esti műsort: Ka­puváron nincs is textilmü, s így nem is nyerhették kapuváriak a versenyt. Nyilvánvalóan tévedésről, »bakiról« van szó. A siker értékéből persze ez mit sem von le. Mégsem kö­zömbös, hogy róluk hall-e az ország népe, vagy ide­geneket dicsér eredmé­nyeikért. A tüzet így is éppoly hamar eloltják. Szájuk íze azonban meg­keseredik. M. L. V___________________. Ki védi me FORGALOM­járművek amelyekkel közle­Szegedi Nándor Ifjúsági eszperantó-világkongresszust rendeznek Pécsen A július 23-án kezdődő ifjú­Hogyan látja az állatorvos? Beszélgetés a szövetkezeti és a háztáji állattenyésztésről Négy évvel ezelőtt fejezte be tanulmányait, s Gyékénye­sen kezdte el munkáját dr. Toldi János körállatorvos. Fiatal, mozgékony ember, na­gyon szereti hivatását, és szí­vesen beszél tapasztalatairól. A járási tanács elnöke na­gyin jónak értékelte dr. Tol­di János munkáját. Három község — négy termelőszö­vetkezet és a háztáji gazdasá­gok — állatállománya tartozik körzetébe meg mintegy há­romszáz ház a külterületen, ahol ugyancsak szép számmal van jószág. „Naponta eljön“ Zákány, Gyékényes, örtilos ez a három község az övé. Gyékényesen lakik, itt tele­pedett le mindjárt a kihelye­zése után. A Március 15. Tsz elnöke, Pálfi János így véle­kedik az állatorvosról: — Lakása közel van az Iro­dánkhoz, s ha baj van, nyomban hívhatjuk. Egyébként is na­ponta meglátogatja a szövet­kezetét Ha hívjuk, akkor is jön, ha szabadságon van. Na­gyon elégedettek vagyunk ve­le... A fiatal állatorvossal a la­kásán beszélgetünk. Egyszerű falusi ház, de nagyon szépen, korszerűen van berendezve. — Milyen a kapcsolata a körzetébe tartozó szövetkeze­tekkel, a gazdákkal? — Általában az agronómu- sokkal vagyok kapcsolatiban, a szövetkezetektől ők adnak jel­zéseket A gazdák szólnak, ha valamilyen bajt észlelnek a háztáji állomány körül. Ügy érzem, bizalommal vannak hozzám, és ez megkönnyíti munkámat. Arra törekszem, hogy a betegségeket együttes erővel megelőzhessük. Persze a betegségeket megelőzni csak akkor lehet, ha ennek meg­vannak a föltételei. Előfor­dul, hogy a gondozók nem szólnak, ha rendellenességet látnak egyik-másik állatnál. Kevesebb állat betegedne meg, ha minden istálló megfelelne a követelmények­nek. Gyakorlati példákat említ. Gyékényesen a két termelő- szövetkezetben mintegy 600 sertés van a közösben és ugyanennyi a háztájiban. A tapasztalat azt mutatja, hogy a közösben gyakoribb a ser­tések megbetegedése. Mi okozza a gyakori megbetegedést? — A szerfás fiaztatóban egy­részt az építmény szerkezeti fogyatékossága, másrészt pe­dig a tisztítási . nehézségek miatt malacok hullanak el a téli fiaztatáskor. A körülmé­nyek meghatározhatják a te­nyésztés és a hizlalás ered­ményességét. A gondozók hoz­záértése, lelkiismeretessége szintén alapjában befolyásol­hatja ezt a munkát — mond­ja az állatorvos. — A gyéké- nyesi Március 15. Tsz-ben Is gondot okoz, hogy megfelelő embereket állítsanak a serté­sek mellé. A helyi és a kör­nyező üzemek »felszippantják« a fiatalokat, s az itthon ma­radtak között már nem nagy a választék. Zákányban elé­gedettek a gondozókkal, má­sutt viszont nehezen alakul ki a törzsgárda. Az orvos megrendeli a be­tegségek megelőzéséhez szük­séges szereket, s amikor meg­érkeznek a postára, a szövet­kezetek kiváltják. Ez azon­ban önmagáiban nem oldja meg a problémát. A tartási körülmények évről évre ja­vulnak, helyenként fejőgépe­ket állítottak be. De nincs hozzáértő ember, aki ezekkel bánni tudna, és a szervizellá­tás sincs biztosítva. És lehet­ne folytatni a hiányosságok felsorolását. Hiszen az állat­orvos mintegy 1700 szarvas- marhát, ugyanennyi sertést, több ezer baromfit és sok lo­vat tart szemmel a körzeté­ben. Több szakember kellene Az egyik probléma a ta­karmányozással kapcsolatos. — Körzetemben nagyon jó takarmánytermő terület ta­lálható, főként szálasokból lehetne nagy hozamot elérni — mondja dr. Toldi János. Ám a betakarítás lassan megy S ha az eleséghiány még fé­rőhelyhiánnyal is párosul, ak­kor bizony nincs haszna a gazdaságnak. Körzetemben van olyan szövetkezet, ahol megfelelő istálló híján sza­badon tartották a hízómarhá­kat, rosszul etették őket. Nem csoda, hogy hároméves koruk­ban sem nyomtak többet négy és fél mázsánál. A szakszerű hizlalás és te­nyésztés nem nélkülözheti a képzett embert. Az agronó- musnak sok a dolga a nö­vénytermesztésben, így nem jut el mindenhova. Az állat­orvos szerint nagy szükség volna az állattenyésztő szak­emberek számának mielőbbi gyarapítására annál is inkább, mert ennek a termelési ága­zatnak egyre nagyobb szere­pe van az általános jövede­lem alakulásában. Hiányos a törzskönyvek vezetése, a gaz­daságba behozott állatok és utódjaik ellenőrzése. Több üstzőt lehetne tenyésztésben tartani, ha tudnák, milyen öröklött jó tulajdonságai van­nak. A kiselejtezett teheneket csak ezeknek a tulajdonságok­nak az ismeretében pótolhat­ják fiatal állatokkal. — A gyékényesi Március 15. Tsz-nek szorgalmas és hozzá­értő állattenyésztő gyakornoka van, örtilosban jól képzett brigádvezető dolgozik. Minde­nütt gondoskodni kellene ró­la, hogy megfelelő ember fog­ja kézbe az állattenyésztést Fizetése bőségesen megtérül-* ne a szövetkezetnek, és ered­ményesebbé tehetné az állat­orvos munkáját is. A gyékényesi körállatorvos sokat segít munkájával és szaktanácsaival körzete ál­lattenyésztő gazdaságainak és gazdáinak. Észrevételei érde­mesek arra, hogy megszívlel­jék őket. Hernesz Fcreae

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom