Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
Vasárnap, 1966. július 17. 5 SOMOGY* NÉPIAf Jobb, szervezettebb a Bala- ton-parti áruellátás, mint egy évvel korábban; különösen figyelemreméltó, hogy gazdagodott az üdítő és a hűsítő italok választéka. Nincs súlyosabb panasz az ételválasztékra sem, jóllehet néhány speciális somogyi, illetve balatoni jellegű ételt fölvehetnének étlapjukra az üzletek. Érthetetlen viszont, hogy a legtöbb helyen hiába kér a vendég csirkepaprikást, nem szerepel a választék között. Az általános fejlődés mellett, sajnos, a fogyasztók érdekvédelmében semmi javulás sem tapasztalható. Egyes idénydolgozók továbbra is csak pénzszerzési lehetőséget látnak a Balaton-parti munkában. Erről győződtünk meg azon a négynapos vizsgálaton, melyre elkísértük az Állami Kereskedelmi Felügyelőség ellenőreit. Négy nap alatt 105 kiskereskedelmi és vendéglátó üzletet kerestek föl az ellenőrök, és a tapasztalat elszomorító: a vendéglátó üzletek 55 százalékában, az élelmiszer- és a MÉK-boltok 35 százalékában kellett fölvenni jegyzőkönyvet a fogyasztók különféle megkárosítása miatt. Saját zsebre... — Nem kellene szigorúan elbírálni... Szegénynek sok adóssága van — védte felszolgálóját a balatonmáriai Két Jóbarát Kisvendéglőben Tikos Kálmán üzletvezető. Az történt ugyanis, hogy az ellenőrök rajtakapták Kalderái Ferencié fizetőt, amint két tételnél 10,90 forinttal többet számolt a hivatalos árnál. A siófoki Sió Bisztróban viszont összekeveredett a saját és a vállalati kassza: Bdn- kúti Andrásné pénztáros a 19.70 forintos Balaton mellé- ld bort sorozatosan 27 forintos kőröshegyiként árusította, és rövid idő alatt 147 forintos árdrágítást követett el. A siófoki Matróz Étteremben Kiss István felszolgáló mindent megtett azért, hogy a vendéget külön gasztronómiai élvezethez juttassa: oly szépen szervírozta a kért árut, hogy az már gyanús volt, és nem is alaptalanul: a nagy tálcán kis adagot hozott ki, de »-tévedésből-“ egy adag helyett kettőt számolt, s így 23,90 forinttal károsította meg a fogyasztót. Rossz időérzékre vall Györ- könyi Istvánnak, a balaton- földvári Balatongyöngye Étterem fizetőjének esete, ugyanis a zene előtt felszolgált ételekért is zenés árat számított, és- 11,50 forinttal csapta be a vendégét. (Nem árt, ha tudják a fogyasztók: zenés árat kizárólag a zenekezdés előtt 15 perccel igénybe vett szolgáltatásért lehet felszámítani.) Györkönyi viszont zenekezdés A fogyasztói árak megtartása mellett különös gonddal vizsgálták az ellenőrök a kiszolgálás kulturáltságát, szak- szerűségét. Ezen a téren — az ismert objektív akadályokat figyelembe véve — sem megnyugtató a helyzet. Ha valaki nem szakképzett, attól még lehet udvarias, és a kereskedelem alapvető követelményeinek ő is megfelelhet. Nagyon meglepődtünk, amikor a siófoki I. osztályú Balaton Presszóban az egyik fel- «zolgálónő cigarettázva tárgyalt a vendéggel, s ha az keveset rendelt, akkor — külön díjazás nélkül — grimaszt vágott. Ugyanitt egy másik felszolgálónő azt válaszolta egy cendégnek; »-Nem az én plac- com, kapjon el egy másik felszolgálót .. .« Nemcsak hibák vannak Jó néhány üzlet dolgozóiét viszont példaként lehet állítani a többiek elé: a bala- conlellei Strand Étterem vezetője, Erdős Józsefné és konyhamészárosa, Nagy Sándor minden dicséretet megérdemel. Pontosan, mint ahogy a »nagyikönyvben-« szerepel, úgy adagolták az ételeket, nem spóroltak a vendég kárára. Szintén dicséretes munkát végeztek a Siófok Étterem felszolgálói: mind a kiszolgálás, mind pedig a számolás kifogástalan volt. A fogyasztók korábban említett 55, illetve 35 százalékos megkárosításából viszont arra lehet következtetni, hogy nem elég a hivatalos ellenőrzés az üzletekben: az éttermek és a presszók személyzetének is nagy figyelmet kellene szentelnie azokra, akik rendszeresen »vágják« a vendéget. A vendéglátóipar becsületes, tisztességes dolgozóinak — hiszen egészen bizonyos, hogy ők vannak többségben — ki kellene közösíteniük a fogyasztók megkárosítóit. S úgy véljük, a vállalati ellenőrzésnek is hivatása magaslatán kellene állnia, hogy elejét vegye az igen kirívó szabálytalanságoknak. Helyes-e az osztályba sorolás? Jóllehet az ÁKF vizsgálatának is vannak tapasztalatai, de most elsősorban személyes véleményünket tolmácsoljuk: udvari bisztrókban egészen a vizsgálatig nem árusítottak fagylaltot, jóllehet a személy zetet is beállították. Bogláron a szabadságtelepi Panoráma Kisvendéglőben 12,30 órakor az étlapon szereplő ételek egy része már nem volt kapható. Balatomfenyvesen a Kupa Kisvendéglőben cukrászsüteményt egyáltalán nem lehett kapni; a nagyméretű elektromos hűtőszekrény üresen állt. Súlyos bírságok A múlt évihez viszonyítva a vendéglátóiparban 10, az élelmiszerki skereskedelemben pedig 9 százalékkal növekedett a fogyasztók megkárosítása. Mindez szükségessé tette, hogy nagyon szigorúan járjanak el azokkal szemben, akik tudatosan becsapják a vendégeket. Az ÁKF a négynapos vizsgálat után ötvenhat bírságolást, fegyelmi felelősségre vonásit, a kirívó esetekben pedig büntető eljárást kezdeményezett Viszont írásbeli dicséretet juttat el azoknak a becsületes dolgozóknak, akik példás munkájukkal kiérdemelték az elismerést Polesz György hozott határozat alapján tegnap megbeszélés re jöttek össze . Kaposváron a termelőszövetkezeti közös építőipari vállalkozások vezetői, a járási tanácsos építési előadói, valamint azoknak az intézményeknok, vállalatoknak a vezetői, amelyek érdekeltek mezőgazdasági üzemeink beruházásainak megvalósításában. A tanácskozáson részletesen beszámoltak, és létesítményenként megvitatták, hogy hányadán állnak az építkezésekkel. Az általános tapasztalait az, hogy az idén kedvezőbb a helyzet, mint a korábbi években volt. Most július közepére a tervezett létesítmények ötven százaléka készült el. Az év hátralevő része további erőfeszítéseket kíván a kivitelezőktől, mivel jelenleg bizo- nyce mennyiségű cementhiány mutatkozik, és a vasvázak szállítása nem halad a kívánt ütemben. A tanácskozáson megbeszélték, hogy milyen módon segíthetnek ott, ahol a felmerült gondok miatt akadozik a munka, milyen intézkedés szükséges ahhoz, hogy az év végére elkészüljenek az ez évre tervezett szövetkezeti építkezések. GOMO LYA Ellenőrző körúton az ÁKF-fel Négynapos vizsgálat a Baíaton-parton A tsz-építkezéseknek több mint fele elkészült A közelmúltban tárgyalta a -megyei banáós végrehajtó bizottsága a termelőszövejkezetá építkezések helyzetét. Az ott előtt kerek egy órával korábban fölvett rendelést számolt rosszul. Saját zsebre dolgozott a szántódi Mackó Presszóban Bencsik János csapos és Wágner Györgyné felszolgáló: a csapos blokk nélkül adta ki a vermutot. Lehet, hogy ennyire jó a szíve? Ha a vendég elviszi az étlapot A fogyasztók megkárosítását elősegíti, hogy nagyon sok helyen nem található meg az asztalokon az ét- és itallap, melyről pedig a vendég saját maga is meggyőződhetne a helyes számolásról. Jó néhány üzletben a vezető arra hivatkozott, hogy a vendégek elviszik az étlapokat, s aztán nincs pótlás. Pedig nem kell különösebb kereskedői véna ahhoz, hogy a tetszetős ét- és itallapok elvitelét nagyon jó reklámnak tekintsék, mert himron n 7. az idén egyre élesebben vetődik fel, hogy két évvel ezelőtt helyes volt-e a mindenáron I. osztályba sorolás, főleg azokon a helyeken, ahol erre a vendégeknek egyáltalán nincs igényük, és a föltételek sem adottak. Itt van a fonyódi présház esete: A kategóriájú kisvendéglő, noha együtt van a konyha, az iroda, az előkészítő. Az ilyen osztályba sorolásból adódik aztán, hogy az egyik üzlet zsúfolt, a másikban pedig alig lézeng néhány ember. Jó példa erre Balatonboglár: az I. osztályú Hullám bizony meglehetősen gyér forgalmat bonyolít le, az emberek inkább a Halászkertbe járnak, hiszen jóval olcsóbban jönnek ki. Vagy itt van Balaton lelle: nincs egyetlen II. osztályú melegkonyhás étterme, olcsón kizárólag a Pipacs Bisztróban étkezhetnek az emberek, többségük állva. S néhány gondolat még az egyéb tapasztalatokról: meglepő volt a MÁV Utasellátó álláspontja a fagylaltárusításról. A korszerű balatonföld- vári és balatonszeme» pályaNaponta 250—300 liter juhtejbő! készít gomolyát a Csurgói Sajtüzem. Képünkön: A sós vízben érlelt gomolyát szállításra készítik elő. „GURIGÁZÓ" FELNŐTTEK A 450 méter hosszú, háromeres kábel 7,3 tonnát nyom. Mivel szállítására a DÉDASZ-nak nincs megfelelő járműve, kénytelenek gurítva vontatni a kábeltekercset. A nagy feszültségű szovjet kábelt a vasút alatt fogját átvezetni, ugyanakkor megszüntetik a vasút fölötti légvezetékei. az Elei elejEn Két vallomás Tizenkét napja szakmunkások. A Csurgói Mezőgazdasági Szakmunkástamuló Iskolában nyolcvanan kaptak azon a napon bizonyítványt Háromévi elméleti és gyakorlati tanulás után szántóföldi növénytermesztő gépészek lettek. A modem iskola egyik tanári szobájában jegyeztem le Ritecz István szakoktató szavait: — Bátran mondhatom, hogy a gyakorlati tudnivalót minden tanuló jól elsajátította. Bízom abban, hogy mindannyian megállják helyüket. De ez már jórészt azon áll, hogy» fogadják, miként bánnak az újdonsült szakmunkásokkal. A névsorból két nevet választottam ki: Kisiván Pál és Maries László szakmunkásodat a gyékényesi Március 15. Termelőszövetkezet taníttatta, őket kerestem föl. A szövetkezet központi irodájában Pálfi János elnök tájékoztat: — Maries Lászlót a műhelybe osztottuk be, Kisiván Pali arat. Ahogy beindul a kettős műszak, mindketten gépre kerülnek. Mibe kerül egy bizonyítvány? — Hát bizony nem éppen olcsó mulatság. Szerény, szőke fiú Maries Laci. Az iroda előtti fák hűvösében beszélgetünk. — Miért választotta ezt a szakmát? — Megmondom őszintén, nem is tudom. A tanuláshoz sohasem volt kedvem. Édesapám döntött helyettem. Azt mondta, hogy ez jó pálya. Ha rendesen viselem magam, egész életemben gépen ülhetek. Később az iskolában meg idehaza a gépek mellett megszerettem a motorokat, rájöttem arra, hogy igazat szólt édesapáin. Biztos kenyér ez a szakma, — Elsorolná, mit kapott a három év alatt? — A három évből tizenegy hónapot töltöttem az iskolában, minden évben egy hónap fizetett szabadságunk volt A többi időt itt a műhelyben, a gépek mellett dolgoztuk le. Az első évben 250, a másodikban 450 a harmadikban 650 forint fizetést kaptam havonta. Teljesen ingyenes volt a kollégiumi ellátás. Ezenkívül minden harmadik hónapban 390 forint ruhakoptatási pénzt kaptunk a járási tanácstól. — És még? — Majdnem elfeledkeztem az iskolai tanulmányi eredménytől fügeő zsebpénzről. Az első évben 68. a másodikban 120, a harmadikban 129 forint zsebpénzt kaptam, — Középiskolába járó volt iskolatársai mennyi pénzt kapnak havonta? — Ügy tudom, semmit. — És az egyetemisták? — Ennyit még azok sem kapnak. Ebben egészein biztos vagyok. — Gondolkodott-e azon, hogy miért törődnek magukkal ennyire? — Igen. — Mondja el a véleményét. — Azt hiszem, azért, mert minden szövetkezetben nagy szükség van a szakképzett emberekre. — Maradjunk még az anyagiaknál. Milyen kereseti lehetőség van itt a szövetkezetiben? Számvetést készít, és sorolja az adatokat. — Ha műhelyben leszek, öt forint órabért kapok. Kint a talaj munkánál hét forint, a szállításnál hat forint ötven fillér órabér jár. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 1500— 3000 forint között mozog a havi fizetés a teljesítménytől függően. — Ügy tudom, 17 éves. Kevésnek, közepesnek vagy sóiknak tartja ezt a javadalmazást? — Ez nagyon rendes kereset. Akár a minimumot, akár a maximumot nézem. Ügy is lényegesen többet kapok, mint például édesapám. — Mit szeretne legjobban? Egy mély sóhaj és a válasz: — Minél előbb gépre ülni. Aztán még hozzáteszi; — És dolgozni. Becsületesen dolgozni... Helytállni mindenütt A másik fiú: Kisiván Pali. Odahaza keresem, megbeszéltük, hogy fél ötkor találkozunk. A hajlott hátú nagymama azt mondja, még nem jött haza. — Arat... Kiment az apjával. Elindulunk a határba, Maries Laci segít tájékozódni. A Szívósréiti-dűlőben tizenkét bronzbama férfi húzza a kaszát. Búzát aratnak. A nyolcadik kaszás idős Kisiván, a kilencedik az ifjabbik. A tábla szélén leülünk a fűbe. — Bementem volna később. Amíg nem végzünk, nem akartam itt hagyni a többieket Az ifjabbik Kisiván a leg- tiatalabb kaszás. Ügy mondták, az iskola egyik büszkesége. Színtiszta kitűnő bizonyítványt kapott — Ide osztották be? — Nem, magamtól jöttem. Addig se akarok otthon ülni, amíg gépre osztanak. Jött édesapám, kértem egy kaszát, és én is vele jöttem. A többiek kaszát fennek, és új rendet kezdenek. Seregélycsapat cikázik a magasban, itt lent méhek és darazsak hintáznak a sárga és lila szirmú virágokon. — Hogyan fogadták az első napon? — Az elnök beszélt velünk. Azt mondta, mihelyt két műszak lesz, azonnal gépre ülünk. Azt kérte, do’gozz'-nk becsülettel. Sók ideje neki sínes a beszélgetésre, annyi most a tennivaló, hogy még meghalni sem érne rá. Más szövetkezetekben gyakran lehet hallani ilyen, kijelentéseket: »•Azért félünk a szakmunkástanuló-képzéstől, mert rossz tapasztalatink vannak. Ezek a fiatalok azt hiszik, hogy rangon aluli, ha netán egv hétig vagy szükségből tovább más munkára osztják be őket. Tiltakoznak, kikérik maguknak, az oklevelükre hi- vatkomak, panaszkodnak fű- nek-fának, és ha mégis munkához látnak, úgy csinálják, hogy még nézni is rassz. ..« Elmondom ezt Kisiván Palinak. Komolyan, megfontoltan válaszol: — Itt, a mi szövetkezetünkben azért mennek bajosan a dolgok, mert sajnos, nem egy. séges a falu. Azt én természetesnek tartam, hogy ha rám itt van szükség, akkor itt dolgozom. De hát a fe’nőttek sokszor rossz példát mutatnak, igv aztán nem kell csodálkozni azon, hogy nálunk csupán any- nyi fiatal van, hogy könnyen megszámolom őket a két kezemen. A szövetkezet gépparkjáról beszél még. Minden szavábó érzem, hogy szereti a gépek t A búcsúzáskor ezzel köszön cl* — Mire legközelebb j n biztosan többet tudunk mi i mondani. A többiek újra kiértek, Pa i visszaáll az édesapja mögé kilencedik kaszásnak.
