Somogyi Néplap, 1966. július (23. évfolyam, 154-180. szám)
1966-07-17 / 168. szám
Vasárnap, 1966. július 11. s SOMOGYI NÉPLAP B úzatábla. A hajnali szellőtől enyhén meglengenek a kövérre hízott kalászfejek. A kelő nap sugara büszke szi park í.zással csillantja meg magát a sárgára érlelt, susogó, zizegő búzatengerben, A‘ kék csövön sustorog- szükség van rájuk. Tavaly va, zizegve megy az kevesebben voltak. Az idén emeletre a búza, hogy legalább hetvenen jelentkez- azfcán megtisztítva tek. És újra, még mindig jön- zsákokba kerüljön, nek. itt benn is, kinn az épület — Józsi bátyám, ha valami előtt is, ahol cséplőgép ros- munka lenne! Olyan szívesen tálja a búzát, fiatalok. Né- csinálnám én is! — És negyed- aztán sietve veszi hátára, és meth Erzsi, Kisárkin Éva len- óra múlva Gelencsér Gyuri is ott serénykedik a többiek között. Zizeg, zúg a búza. Vontató érkezik teherrel, és zsákokkal megrakva indul az állomásra Nincs megállás hajnaltól későig. Mert kinn, a nap perzselte földeken óriás dongóként szüntelenül zúg a kombájn. A poros, verítékben fürdő kombájnosok csak percekre állnak le. — Muszáj ellenőrizni időnként, hogy rendesen kiveri-e a szemet __ S ivó Imre és Szabó István nem először kombájnok Van már gyakorlatuk, van már tapasztalatuk. Fogynak a rendek — de hol van még a munka vége! Várja őket a másik tábla, aztán a harmadik, s ha mindennel végeztek, akkor esetleg a szomszédos határ. — Most van a nagy hajrá. Eddig még nem, de most már napokon belül újra kell csoportosítani a gépeket Az erdő mellett megreked a hőség, de az iram nem lankad Komlósdon. gabonatábla, ami munkát ad az embereknek. Ez az utolsó szítjük a fogadáskor kötött húsz liter sört!__ ő st minden ekörül forog. A parasztember gondolatát csak ez foglalkoztatja: learatni, betakarítani, a termést! A rend re vágónak csak a teM Zúgva, zizegve ömlik a búza. A nagy testű gépek, a kombájnok szinte megállás nélkül mennek. Itt szedik a rendet, másutt egy menetben aratnak, csépelnek. szürkén, ködösen emeli ma- dületesen lapátolják a termést, gasba a csillogó gyöngyöt, a a futószalagon táncolnak a harmatot. De az úton már szemek. Tamás Laci, Németh dübörgő, zúgó gépek közeled- Zoli, Báli Laci a gép túlsó nek, a csönd parányi neszei végén a telt zsákokat emel- milliárd darabra törnek. Va- getik, rakják, lahonnan riadva röppen föl _ ^... Nem könnyű. egy madár, és menedeket ke- százhűsz-százharminc zsákot í1“ ^JfY?“ fa ^yat ado emelünk meg naponta, levelei kozott. „ — Tavaly otthon dolgoztam, Megremeg a búzatábla. S a az jdén annyian jöttek. Gon- gépóriás után lekopasztottan doltam, jobb lesz. meredezik a tarló. Zizeg, zúg Arrábh raka búza, kavarog a por, tóm- . “ Te- A Zenből a nyár... És estére a ->átokTa zsákokat - Karacsokalásztenger helyén szalma- nVl József gépkezelő figyelkupacok százai kuporognaK. A mezteti a fiukat, aztán szét- termés már messze van. tárja karját. — Rendesek ezek a gyerekek. Csak hat na- Aratunk.., tatok. így voltunk mi is. Meg Ez az a paraszti munka, kell tanulni mindent. mélyet évszázadok óta külö- Nemrég még az iskolapad- , nos, feszült italom kiser. Az ban ültek. Akkor még ^ld türelmetlen izgalom, izgalom úgy fokozódik, ahogy vol, ^ csak ígéret a 5Ú. például Istvándiban. szaporodik a leapasztott ' ^ most itt dolgoznak, táblák szama. így volt ez re- K;darkúü gyerekek. ----------_ „ . , , , teje látszik ki a búzábóL Segítem azokat, akiknél meg _ J6 ]eMe ^ elérni> mint viszonylag sok gabona nyug- ^valy — Aracsi József végig- szik a kalászokban. Ahol törli verítékes homlokát — ilyenkor még fokozottabb a Mennyi is volt? Azt hiszem, 690 hold. Ak- *lt Ba" rően nézi a ^vok egy új folyamat kezdete, ez már a holnapért történik. De mégis az aratáshoz tartozik. Ki vállalkozna arra, hogy meghatározza, melyik az első és melyik az utolsó szem egy láncon? Perzsel a nap. A termésétől megfosztott szalma kazlakba épül. A por és pelyva marja a bőrt. Az arátoknak enyhet adó lenge szellő a kazalra- kóknak ellensége — Aká nem csinálta, nem hiszi el. Már az eget Is ösz- szeszidtam a szél miatt — Látod, az kár volt Mert A földön m'g ott forog, dolgozik kombájn romfán, de a tábla már nagy kazlak épülnek. a két szélén onnan jón i szél... A darányi kazalrakó brigád Gyorsan telnek a zsákok. — Horváth János, Varjú Jó- Csak éppen szusszanásnyi idő va- zsef, Hollósi Ferenc, idős Czéh van. De ki bánja ezt! Hiszen János, Altmann Géza, Zárát ez jelzi: a tábla megint jól Ferenc a déli hőségben egy fizetett Ég minden ezért torTalán emlé- pótkocsi alatt keres menedé- ténik: a fáradság, a ven tok, kék jutnak ket eszébe, talán a , , , „ holnapon gon- “ mába- nem lehet dolkodik. Hogy kor kibírni a kazal tetején. az idén jobban A futószalagon táncolnak a búzaszemek. A fiatalokmk is kijut a nagy munkából. Kadarkúto’ hetven diák talalt munkát az aratásban. kellene előkészíteni a talajt, hogy jövőre majd kiönynyebb legyen az igyekezet, a törődés. A termésért, a kenyérért... Aratunk... A feszült izgalom mind nagyobb lesz. Komlósdon a két utolsó táblában dolgoznak. A rend revágó és a kenő a nyár. A föl- fogatos fűkaszák után asszo- dek fölött mintha re- nyok, lányok kötik kévébe a megne a levegő. gabonát. 1 ullasztó a hőség RekMint az aratás, jobban mehessen a , -,Sz®,nved 32 e.m,b?r a me" — Ka nincsen korábban az . , . legtol, de nem talal olyan eső, mar készén vagyunk — gép, mint most. parasztot, aki azt mondaná: Balogh István elnök vizet visz Gyenge volt az indulás, Mert nincs megállás. Ara- csak ez a hőség ne volna. az aratóknak. Mohón kartyolgen is, így van ma is. A cél “■“U~ÄUUI A nagy jött a rossz idő... tunk, zúg a búza. De a kom- _ Mert ^ a munka csak nak, s ha véletlenül meglökik ugyanaz, a módszer azonban .^lán inkább szórako- _ A gépállomásiak azért bájnok után szalmát húznak a akkor készül, ha ilyen idő van. egymást, arcukra, ruhájukra loccsan a víz. Nem bánják. ^f^nalbanAZkelneker^ ^y^elenfazt mondíák> ebben a hÓnap- ****** **** ***** a - Ezen a nyáron már sokat n felbecsülni még nem tudják, ban lefogy. Legyen nekik iga- tábla szélén, és a csupasz tar- mérgelődtünk az időjárás mi%£y S^ ^ve’TkS ^ szívesen fogadják, —---------- — — — - — “ *------------—* ^ m inél előbb megkezdjék az hogy zuk! Ezúttal boldogan elve- lót eke hasítja. És ez már att őszinte szívvel mondja az ember, inkább mirólunk erőt zsaroló aratást Ma már sok helyen van úgy, mint Da- rányban, hogy azért mozgalmas hajnali négykor a falu, mert osztják az előleget. A szemet szállító gépek kora reggel a falu utcáin dübörög- aeK, befordulnak az udvarokra, s a napközben a magtárban zsákoló gazda, mielőtt munkába indul, az első termést felhordja a padlására. De mire ezüstös ködként felszáll a harmat, elcsönde- eedik a falu. Kint a .határban gépek, emberek százai. Itt rendre dől az érett kalász, ott nagy testű kombájn fordul, és zuhogva üríti a pótkocsira az elcsépelt gabonát Másutt — mint régen — peng a kasza, szótlan férfiak vágják a rendet, barnára sült karú asszonyok hajladozva szedik a markot. Aratunk... — Tényleg úgy van most az ember, hogy se éjjele, se nappala — a magtárban száll a por, Szatmári József nem hunyorog. Már megszokta. szakadjon a víz, mint a felhőkből. Por és pelyva kavarog. A Ez Is hűsít egy kicsit... — De holnap Bambit hozzon! — Rendben van! — Miért, neked a víz nem cséplőgép torka nyeli a kévé- ket A barcsi Vörös Csillag- — Dehogynem! De ha az ban néhány nap óta a kom- ember ihat Bambit is, akkor bájnok mellett zúgnak a miért ne azt? cséplőgépek is. Pár perc pihenés, néhány — A mi üzemegységünkben tréfa, élcelődés. Aztán szétszé- 190 holdat vágott le a kéve- lednek a nagy táblán, folytat- kötő — míg beszél, addig is jak... a gépet figyeli Pankász Imre Zizeg a kalász, zúg a búza. —, van mit csinálni... Por kavarog, szikrázik a napA gép mellett az asszonyok fény> tombo1 a nyár- szinte percenként törlik meg tunk--arcukat Hatan vannak — Kovács Lászlóné, Kurdi Gyuláné, Király Józsefné, Hipp Ferenc- né, Matéz Jánosné és Rózsa Jánosné. E A cséplőgép torka mohón nyeli a kévéket. Por és pelyva száll, de gyorsan zsákok. telnek a mberek, gépek százai dolgoznak a kenyérért Hajnalban kezdenek, és későn nyugszanak. S ahol reggel még kalásztenger kö- _ , . . szöntötte a felkelő napot, ott- Tavaly b mi csépeltünk estére szalmakupacok «kzai vesi& kuporognak. A termés már — Hosszú műszak ez. Mert messze van ... nem úgy van, mint mikor A lmokban ismét új bó- kapal az ember. Akkor egy ^ őrölnek a gépek... érzi, nyugszik egy kicsit. Itt más a feladat, másként párán- Vörös Márta csői. sürget az idő... Fotó; Bárándy István
