Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-05 / 132. szám

Vasárnap, 1966. június 5. SOMOGYI NÉPLAP Odaadás és igényesség A nyomda kommunistáinak tanácskozásáról HA BÁTORSÁGOM LEHE- József, Németh Lajos és Lász- TETT valaha azt mondani ló Tibor, az igazgató, számok­egy üzemről, hogy ott új szel­lem, egészséges vérkeringés jelei mutatkoznak, akkor a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalatról ezt a legtisztább lelkiismerettel vethetem papír­ra. Azért is, mert ismerem, hisz tizenkét esztendeje test­vérek vagyunk jóban és rosszr ban. Ha korholtuk egymást, az igényesség mozgatta ajkunkat, ha ünnepeltünk: a szeretet és megbecsülés. Most a minden­napi munka lázas izgalma után egy nagyon érdekes tanácsko­záson vehettem részt náluk. Ott szűrtem le az első megál­lapítást: valami új érződik a levegőben. Ügy fogalmaznám, hogy ragaszkodás és aggoda­lom e nagy hírű szakma jövő­je és képviselői iránt, s bátor útkeresés a fejlődéshez... Mondhatná valaki, hogy ko­rábban is fölfedezhettük vol­na már e vonásokat De tu­dom: őszinte szavakból ilyen tisztán kicsengeni, a realitás talaján állva ilyen komoly el­határozást érlelni nem hallhat­tam még őket egyszer sem. PARTTAGGYÜLÉS VOLT. S a szűk kis ebédlőhelyiségben összezsúfolva tanácskoztak a kommunisták. Vendégük volt, Németh Ferenc elvtárs, a me­gyei pártbizottság első titkára. Ez az első pillanatokban talán ünnepélyesebbé és feszültebbé tette a hangulatot, s még azt is hozzáteszem, hogy alaposab­bá, konkrétabbá az előkészí­tést De ez sem volt baj, cél­tudatosságot tükrözött A han­gulat feloldódott s az ünnepé­lyesség js, hiszen nagyon is hétköznapi dolgokról, a munka hétköznapjairól volt szó. Valamit ei akartak érni a nyomda kommunistái, s ezt nyűtan tették, őszintén, kom­munista módra. Meg akarták ismertetni megyénk első titká­rát a nyomda súlyos gondjai­val. Nem követelőztek; érveik, indokaik önmagukban is meg­győzőek, Fonai László, a párttitkár kezdhette volna úgy is, hogy összehasonlítja a mai nyomdát a régiekkel, nem lett volna ne­héz dolga. Sok évtizedes gépek dübörögnek ma is kopottan, segítségért kiáltva; zsúfoltság és raktárhiány, egészségtelen körülmények keserítik a nyom­dászokat. De nem így kezdte. Örökségről beszélt. Szellemié® rmmkásmozgalmá örökségről, Tóth Lajosról és Szalma Ist­vánról, Erdélyi Józsefről és a többiéfcről, akik üldöztetést, vállalva harcoltak a párt első soraiban. S a kérdést így tette föl: Mátok vagyunk-e hozzá­juk? ... Nem szónoki foeás volt ez, hanem belső indíték. Az után­pótlásról beszélt. Az igényről, hogy a ma nyomdászának sok­rétűen képzettnek, szinte ma­gyartanárnak. tervezőnek, al­kotónak kell lennie a szakma kiváló ismerete mellett. De gondjaik vannak az utánpótlás­sal, öt érettségizett fiatalból egy maradt a szakmában, s az érettségi nélküliek gyengébb eredménnyel indulnak, többsé­gük mégis, nehéz körülményeik között is megállja a helyét. Aggódás és fiéltés, törekvés a jobbra — ez csendült ki minden szavából még akkor irt, amikor az új nyomdáról esett szó, amelynek építése már hosszú évek óta húzódik. A téma ismert: új üzemet, egészséges, emberi körülmé­nyeket kért nyomdásztársai nevében, amire a pénz is adva van már, a tárgyalások is folynak — ha az utóbbi évek­ben a gondolat elsüppedt is néha a bürokrácia útvesztői­ben. Most már tudják, h'gy lesz új nyomda. De egészséges türelmetlenséglük mellett ag­gódnak még: minél kevesebbe kerüljön a terv, az építés, hogy a ti zennégy mi Ili óból gé­pekre is jusson, hisz mit ér az új üzem elavult technikával, ócska, korszerűtlen berende­léssel? Farkas Béla, Horváth kai bizonyították, miben tud­nának előbbre lépni, s mi mindenben akarnak addig is, amíg épül az üzem. Mert most valahogy nagyabb lendülettel, ambiciózusabban dolgozik min­denki. hogy látja megcsillanni a jövőt... Beszéltek eredményeikről is, arról, hogy tízszer volt él­üzem a nyomda. De ahogy nö­veltedéit a termelés, úgy esetit a színvonal, s ezzel elégedet­lenek, hisz üzemük az 1950-es évek szintjén áll. Rokonszenves önvizsgálat előzte meg ezit a taggyűlést s csapkodás, követelőzés helyett bizonyító érvek pattogtak: ar­ra is, hogy mit jelent majd az új üzem, s arra is hogy semmit sem ér a nyomdászok nélkül, akiknek önmaguknak is előre kell lépniük ... NEMETH ELVTARS meg­fordította a beszámoló, a hoz­zászólások tematikai sorrend­jét. Az új nyomdáról beszélt először, hisz nyilvánvaló volt, hogy ez feszíti leginkább a nyomda kommunistáit El­mondta, hogy a harmadik öt­éves tervben biztosan felépül az új nyomda. — Teljesen indokolt az önök kérése, lehetetlen körülmények között dolgoznák a mi nyom­dászaink. Mi is tudtunk erről, ezért hívtuk látogatóba a könnyűipari minisztert, aki se­gített megoldani gondjainkat. Figyelembe kell venni a vá­rosrendezési terveket is, de megoldható — s már tárgyalá­sokat folytattunk —, hogy négyszintes legyen az épület, más szervek közreműködésé­vel. Követeljék meg önök is, hogy a nyomdászokat meghall­gassák a tervezésnél, s úgy készüljön el minden, ahogy a legcélszerűbb. Németh elvtárs ezután fel­használta az alkalmat arra. hogy közös dolgainkról, poli­tikai, gazdasági kérdésekről beszélgessen a kommunisták­kal. A nyomdászság tradíciói­ról szólt hosszasabban, melyek­ről szerinte is l eveset be.zé- lünk, pedig erőt meríthetnénk belőle a jelen harcaihoz. Arra intett, hogy ne csak a törté­nelem kedvéért emlékezzünk nyomdászelődeinkre, ne cs-- k szavakban le-<yü"k büszkék rájuk, hanem tettekkel bizo­nyítsuk, hogy méltók vagyunk az örökségre. Egymás megbe­csülésétől, az intrika kiirtá­sáról beszélt s a Tegyünk töb­bet Sőrnagyért -mozgalom cél­jairól, terveiről. Szóba került a gazdaságirá­nyítás rendszerének reformja is. Németh elvtárs részletesen elemezte a jelentősegét, s meg­állapította: A párt kezdemé­nyezte a programot, melyben a marxizmus továbbfolytatá­sát, a szocializmus erőinek fo­kozódását kell látni. Biztos, hogy ezáltal megjavul a mun­ka, az élet jobb lesz. De cso­dákra ne várjunk, és ne rin­gassuk miagun/kat illúziókban. Az új mechanizmus kemény, összehangolt munkát köve­tel... Apró kis könyvecskével lep­ték meg a nyomdászok vendé­güket, a kaposvári nyomdák történetét olvashatja benne, miniatűr, tetszetős kiadásban, az üzem dolgozóinak társadal­mi munkája nyomán. S aztán még egy szép pillanat. Ezen a napon adták át egy ifjúmun­kásnak a tagjelöltséget bizo­nyító piros könyvecskét... EMLÉKEZETES TAGGYŰ­LÉS VOLT, mentes minden frázistól, minden üresjárattól, őszinte elhatározás sugallta a szavakat, s mélyreható elem­zés nyomán vázolták a jövőt. Szeretném elkerülni az érzel­gősséget, mégis azt kell mon­danom: a taggyűlés után talán még jobban becsüljük édes­testvérünket ... Jávori Béla Együtt, egymást kiegészítve C saknem egy évtizede is­merem őket. Arcukat láttam a rendezvények lázától, az óravezetés izgal­mától lángolva, szenvedélyes vitától hevülve, a siker-élmény boldogságától kisimulva, a fele­lősség megnyilatkozásától el­mélyültem évődő derűvel, jó tréfán felszabadultan kacag­va. Pedagógus házaspár. Életük az Iskola, az úttörőcsapat, a művelődési otthon és a nem­rég kapott új lakásuk. És a félreeső falu a maga bonyo­lult teljességével. Egészséges gondolkodású, életvidám emberpár. A gyer­mekek-és felnőttek nevelése a hivatásuk. Közösen munkál­kodnak, mindenben együtt, egymást kiegészítve, segítve élnek, dolgoznak. Már megismerkedésük és házasságuk is a neveléshez, közelebbről az úttörőmozga­lomhoz kötődik: Csillebércen találkoztak nyolc évvel ez­előtt, csapatvezetői táborban. Boldog de nehéz, gondokkal teli évek következtek: a férj a tanárképző főiskola mate­matika-fizika szakán szerez oklevelet négy év kemény munkájával. Közben megjele­nik a! család harmadik tagja, a kis Ildikó. Állandó napközi otthon nincs a faluban; reg­gel korán és a tanítás fárad­sága után a főzés idegesítően visszatérő napi gondja. És a többi, ami a háztartással együtt jár. És mégis: a Bö- röcz Ottó és felesége nemes- dédi pedagógus házaspár ál­tal összeállított műsor évről évre kiemelkedő száma az út­törők járási kulturális bemu­tatójának. Rendszerint zenés, táncos, megkapóan hangula­tos, ötletesen megrendezett gyermekjátékkal lépnek a kö­zönség elé. Szerzők: mind­ketten; betanította a feleség, zongorán kísér a férj. A leg­nagyobb eredmény: az iskola csaknem valamennyi tanuló­ja szerepel! Ennek ellenére — vagy éppen ezért? •— min­dig kirobbanó sikert aratva. Azt vallják, igy van értelme az úttörő kulturális tevékeny­ségének, ha mindenkit bevon­nak, nemcsak a tehetségeseb­beket. KÉSZÜLŐDÉS AZ ARATÁSRA A férj —< egyéb pártmegbí- zatása és társadalmi munká­ja mellett — csaknem tíz év óta kiemelkedő eredménnyel vezeti a nemesdédi úttörő- csapatot De munkáját felesé­ge teszi igazán teljessé: ő vál­lalta a kulturális nevelőmun­ka irányítását; közreműködik minden megmozdulásban, el­kíséri férjét, a csapatot tá­voli táborozásra csakúgy, mint az egynapos túrákra. Sokol­dalú asszony. A háztartás, a gyermeknevelés gondja mel­lett példás nevelő, gyermekeit jól ismerő, velük aprólékos törődéssel foglalkozó osztály­főnök, derűs hangulatú kol­léga És mindezeken túl a községi művelődési otthon igazgatója, aki színházat szervez — legfőbb segítőtár­sa a férje —, ismeretterjesz­tő előadásokat rendez — a szemléltetés megoldása párja feladata —, kiállításokon mu­tatja be a falu fejlődését, a szakkörök tevékenységét, amelyeknek technikai kivite­lezője, dekoratőre, fotósa ugyancsak a férje. Szenvedé­lyesen keresik az új formákat, a korszerű, vonzó kifejezésmó­dokat. A szó igazi cs teljes értelmében modern fiatalok. Friss gondolkodásuk, mozgé­konyságuk, munkabírásuk, megnyerő modoruk igazi ne­velővé és népművelővé avatja mindkettőjüket Gyökeret vertek a faluban, pedig az asszony az Alföld­ről került ide. Szeretik a köz­séget, munkájukat, elége­dettek sorsúikkal. Nem kíván­koznak el innen, holott na­gyobb helyen kedvezőbb kö­rülmények között is dolgoz­hatnának. Azt tartják, tudá­sukat csak itt hasznosíthat­ják. Nevelők. Együtt a harmoni­kus családi életben, együtt a munkában. Ha alkalmanként az elismerés csak egyikük nevé­re szól is, tudják, hogy tár­sukat is megilleti. Igazságo­san osztoznak rajta. Ahogy mondani szokták: a családban marad. ■ \ • P. L. Legelőgazdálkodási bemutató Kapolyon (Tudósítónktól.) A tahi járás több kő^ös gazda­ság ban még mind g n m fordí­tanak kló «'ond it a ré ek es je­ge .ők helyes kezelésére, ápolására. A jó módszerok elter esz ése vé­gett a T bi Járási ián cs m tó­gazdaság* o z ilya csütörtökön a kapolyi termelőszövetkeae be ős«- sye hívia a já ás közös g ‘-zda á- gainak agronómusait. A gyakorla­ti bemutatón a vendéglátó tsz Ví­zétől elmondták, h gy legelőiken a tavasszal vegyszeres gyomirtást végeztek, az egész területet kitisz­tították, megfogásánál, m jd - ol- tíanlt nt 1,5 mázsa pét»sót szórta: ki. ötvenholdas legelőjüké három részr.o osztották, <s bevezet ék a szakaszos legeltetést. Az első s*a­kasz u áa éppen most tértek rá a második szakasz legel et* sere. A lelegeltetett terület újabb e?y má­zsa nitrogénmütrágyát kap, s a legeltetési idény befejeztével egész rétre további másfél má&*a szuperfoszfátot és egy mázsa káll- sót szórnak. Er-élményeikről a bemutatón a vendegek is meggyőződhettek Elő­zetes számítások STerint ho dán­ként legalább 30 mása s/nnak megfelelő zöldtakarmányt kapnak* Erre m/g nem volt példa a gazda­ságin. A bemutató befejeztével a ven­dég k ós a vend glátók kicserél­tek véleményüket, összegezték tapasztalataikat. A Csokonvavisontai Gépállomáson 36 kombájnt és 15 ren ’revágn aratógépet javítottak ki. jfniuf V-án lesz a gcp.zemle, s ha a gépeket rend en találják, kivonulhatnak a földekre. ________ T ovábbra is Babőcsán marad a Kőolajipari Tröszt üzemegysége egyseget. Ugyanis sokkal többe k rü ne egy új kút i tó kö/.pn te ál ti a, m nt a ávolág nőve kedése köv tk zt ben el rtt o szállítás Szükség lesz ez üz mege- s gre pik’. or Is, rmiko rab c a b k p so-ják majd az országos földgázhálózatba. Az üzemegység elköltözése tehát nincs napii e d n. A féld kinc e után kutató olajbányá-’ ok még na­gyon sokáig a m gyében marad­nak. Az a hír Járta, hogy a Kőo'.aj- p-r Tröszt babúC'-»» üzemegysé­ge e kö'tii. k, a ku atást v g o „anyás-oknak n.ncs már Somogy­iban munkájuk. A napokban a bá­li ócsai üzemegységben arró é.aek löd ünk. megf-1 1-8 a v ló ag a: e, a hír. Közöl k, hogy a bér n- d zé-ck számát kett ivei csökken­teti’, k fát Alfáid e kürt ék eket'. Az üzemegység irányítása a ait maradi n gy b"rendezés a-on'iat továbbra is D 1 hun nt Ion dol­gozik. Kétségtelen — mondtUt —% hogy a munkaterületek ks.se tá­vola b essek a köz ion ’ól, mi it edd g Bab sí környékét gy n- is már f. ide í e ék, körül ú ált. — Nem 1 nne-e cé s e übb az üzemegy get másutt, at tu me­zőkhöz közelebb telepíteni? — kérdez ük. — Az. bogy a berendezések és az üzemegység t'vola'b ke"tilt k egymás'ól, t~*bb merk t kíva t a bányá zektól, n'ive'l a t r elési költségeket Am e nek rten -e adjak' fel a babócsai ü/em­TERMELÖSZÖVETKEZETB K! egyéni Állattartóik Exportra alkalmas lovakat kedvező föltételekkel értékesíthetnek az állatforgalmi vállalatoknál! A lovak átvételére az állatiorgalmi vállalatok megál­lapodást kötnek az alábbi föltételekkel: Használati célra alkalmas, 10 évesnél nem idősebb, jól fejlett csontozaté és izomzatú lovakért, melyek a magyar szabvány szerinti extrem minőségnek meg­felelnek, kg-ként 12 Ft-ot, használati célra alkalmas, 10 évesnél idősebb, kisebb küllemi hibával rendelkező, az extrém minőségnek megfelelő kondícióban levő lovakért kg-ként 10 Ft-ot fizetünk. Részletes felvilágosítást a Somogy megyei Aliattor- galmi Vállalat járási kiren leltségei és körzeti megbí­zottjai adnak. Somogy megyei AUatforgalmi Vállalat (3869)

Next

/
Oldalképek
Tartalom