Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-05 / 132. szám
SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1966. június 5. Fölemelt kezű gyerekek iákok készítették ezt a jó félórás / filmet tanáruk vezetésével a ket- / J tes számú bölcsőde életéröl. Hosz- szabb volt, mint kellett volna, nem árt, ha az alkotók szigorúbbak önmagukkal szemben, s vágnak a filmből. A szándék azonban így is érződött az amatőr dokumentumfilmből. Vetítés közben valaki megjegyezte, ugyan mit fejez ki ez a pergő kép. Gyerekek esznek, játszanak, fürdenek, sétálnak. Azonnal rávágtam a választ: a békét és a gondtalan gyermekkort. A megjegyzésen és a válaszomon azonban odahaza gondolkodtam el igazán. Fölidéztem magamban újra a filmet. A csintalan lurkók játszadozását a nagy mackóval. A babafésülés jelenetet. A homokozást. A kádban pancsoló gyerekek bájos mosolyát. S a gondozónők kezét, ahogy óvón egyengetik a járókában tipegő gyerekek lépteit, igazítják a kanalat a csöppségek tenyerében. S a gyerekkezeket, amint magasra tartva a játék után nyújtóztatják. S egy másik filmmel folytatom agyam házi vetítőjében. Dél-vietnami gyerekek — nem sokkal nagyobbak, mint a bölcsödé nagycsoportosai — feltartott kézzel, ijedt arccal mennek át egyik oldalról a másikra Saigonban. Szájuk sarkában ott lapul a sírás. Szemükben rettenet. Automata fegyveres *katonák motozzák a gyerekeket. Nincs-e náluk fegyver? Ez a kép ismerős. Könyvből. Egy másik filmből. Rongyos ruhában álltak a gyerekek. Szájuk sarkában ott lapult a sírás. Szemükben döbbenet. Röhögő SS-ek motozták őket, nincs-e náluk krumpli, répa, amelyet a szemétből kapartak ki. Igen. Varsó. A gettó. Aki látta a »Hétköznapi fasizmusát, megint viszontláthatta ezeket a fölvételeket. S tovább pergetem magamban a filmet. Osszeégett arcú édesanya hordágyon. Kebléhez bújva gyermeke. Kisfiú-e vagy kislány, nem lehet megállapítani a televízió képernyőjén. Most fölemeli fejecskéjét. Borzalmas sebeket égetett belé a bombatámadás. Ez a kép ismerős. Könyvből, egy másik filmből. Hogy Franciaországban, vagy Angliában, a Szovjetunióban vagy Magyar- országon vették-e filmre, már nem emlékszem. Bárhol megtehették. Mindggyik országban bombáztak akkor. Háború volt. Mihail Romm filmje nagyon nagy hatással volt rám. S minden nézőre. Képeket kapcsolt össze, de úgy, hogy felhördül a nézőtér (gondolom, Moszkvában, Lenin- grádban, Varsóban, Prágában, Berlinben ugyanúgy, mint nálunk). Gyerekek játszanak az utcákon, a tereken. Mai gyerekek. Moszkvaiak. S minden átmenet nélkül a következő képen halott gyerekeket mutat a filmrendező. Viszaugrott húsz évet a történelemben. Véres arcú, béna gyerekek. Romok? között hevernek. A fűben hevernek. Mindenki megértette a moziban az alkotó szándékát. Óriási felkiáltójel a két filmré z merész összekapcsolása. Ha véletlenül ab ah aggták volna a vetítést, mindened úgy ment volna haza, hogy világosan érti Romm szándékát. A rendező azonban nem érte be ennyivel. Alkotása végén megmutatta az amerikai tengerész gyalogosok gyakorlatozását. Vicsorgó artikulátlan hangon üvöltő, fegyverükkel szabadságharcosokat leszúró gyakorló gyilkosok. Romm nem mutatott vietnami képeket. Csak a harcra készülő, elállatiasodott katonákat. De úgy, hogy mindenki a békére gondoljon. S arra, hogy le kell fogni az agresszorok kezét. Lefogni, hogy se Saigonban se máshol ne kelljen fölemelt kézzel átmenniük egyik oldalról a másikra a gyerekeknek. S hogy ne bújjon sebesült és halott anyához riadtan egy gyermek sem összeégett arccal. A szocialista és kapitalista országokban milliók vádolják a gyilkosokat. Svéd diákok tüntetnek, elégetve a kis csillagos lobogókat. Angol asszonyok tiltakoznak a vietnami háború ellen. Vietnamban égő Slő fáklyák tiltakoznak. Tűzhalál a huszadik században! Már nemcsak buddhista papok, hanem egyetemisták is tüzhalált halnak tiltakozásuk jeléül. S nő az önkéntes halálra jelentkezők száma. Már negyven- kettő. gyom házi vetítőgépében újra az amatőr filmmel folytattam. A mosolygó csöppségek kettes sorokban sétálni indulnak. Kilépnek a Beloiannisz utcai bölcsödé kapuján, s elindulnak a parkba. Derűs, békés kép. Hogy ezek a gyerekek s a föld más táján élő csöppségek ne ismerjék meg a háborút, a feldúlt vietnami városokba és falvakba visszaköltözzön a béke, ezért kell minden erőnkkel harcolnunk és tiltakoznunk. A gyermekkezek ne a megadás jeleként emelkedjenek a magasba, csak a játék után nyújtózzanak. Lajos Géza A ÉPÜL A VÍZNYOMÁSFOKOZÓ Az északnyugati városrész zavartalan vízellátásának biztosítására víznyomásfokozö épül. A berendezés érdekessége a két 750 köbméteres tartály. Egy-egy tartály harminckét oldal- és ugyanannyi tetőelemböl áll. Egy oldalélem súlya 2,6 tonna, magassága 5,6 méter. A tartály átmérője 14,9 méter. Képünkön: befejezték az első tartály összeállítását, és hozzákezdtek a második tartály zsaluzásához. Kongresszusi napló HAJÓSOK - FESTÉKKEL Egy hónapja is van már annak, hogy a Révfülöp fedélzetén összetalálkozott négy hajóparancsnok. Vigasztalan esős idő volt. Beszélgettek, és szidták a rossz időt. Aztán valamelyik azt mondta: — Itt baj lesz. Kevés az emberünk, hamarosan vízre kellene szállni, de nincsenek lefestve a hajók. Három szerelőcsarnokkal gazdagodik a Vas- és Fémipari Vállalat Burkolják a főbb utakat a központi- telepen A Kaposvári Vas- és Fémipari Vállalat az utóbbi három-négy évben igen sokat fejlődött. A megyei tanács illetékesei és az üzem vezetői azonban nem elégedtek meg az eredményeikkel. Tovább növelik a vállalat kapacitását. A fénycsőrészleget a Mező utca szomszédságában levő központi telepre költöztetik. A Dimitrov utca végién levő üzemben pedig a rádiócsőgyártást fejlesztik. Ennek most már megteremtik az előfeltételeit. Egyik fontos előfeltétel a hely. Éppen ezért a vállalat vezetői az idén három csarnokot építtetnek föL Kettőben fénycsövet, autólámpát, egyéb bakelit alkatrészeket, egyben pedig az LKB lucernaszárító dobokat és azok korszerűsített változatát, az MGF dobokat fogják készíteni. A fénycső, az autólámpa és az egyéb bakelit alkatrészek számára épülő csarnokokat még az idén átadja a Tanáisi Építőipari Vállalat. Azt, amelyben az LKB, illetve az MGF dobokat gyártják, 1967- ben kellene elkészíteni. A munka azonban olyan jól liet- lad, hogy a csarnok esetleg már az idén használható lesz. A három csarnok igen korszerű lesz. A szalagablakok, valamint az 500 lux fényerőt adó világítótestek megfelelő fényt árasztanak bennük. A vállalat az idén a belső utakat és a csatornákat is megépítteti. Ezekre mintegy 1 766 000 forintot költ. Korábban igen sok időt rabolt eL a sárban megsüllyedt járművek vontatása. Az utak megkönnyítik majd a munkát, csökkentik a belső anyagmozgatás költségeit. A 6158 négyzetméteres aszfaltúton megközelíthető lesz valamennyi fontos üzemrész. TÁRSADALMI MUNKA A múlt szombaton déltől vasárnap estig 350 méter hosszú, 150 centiméter mély 60 centiméter széles árkot ástak a Micsurin utca lakói társadalmi munkában. Így a vízvezetéket a szerelők hé ön, kedden lefektethették. Képünkön: A Micsurin utca lakói elkezdték a vízvezeték betemetését. Túlteljesítette 1966. éri exporttervét a Húsipari Vállalat A Tapsonyi Gépjavító Állomás lemezlakatosokat és kőművest fölvesz. • A lemezlakatosnak lakást adunk. Legény szállást és üzemi étkeztetést biztosítunk. (3859) Négy év óta exportál a Somogy megyei Húsipari Vállalat. Az első években négyötmillió forint értékű húsárut szállított küföldre. Tavaly már 23 000 000 forint értékű exporttal zárta az évet. A KGM balatonlellei üdülője július 1-től szeptember 30-ig alkalmazna német nyelvtudással rendelkező kulturost. Jelentkezés levélben a Kohó- és Gépipari Minisztérium gazdasági osztályán, Budapest, V., Arany János u. 24. sz. alatt. (5644) A vállalat történetében először fordult eló, hogy május 31-ig eleget tett az egész éves exportkötelességének, sőt túlteljesítette. A terv húszmillió forint értékű exportot írt elő 1966-ra, a Húsipari Vállalat huszonhárommilliós exportot bonyolított le május 31-ig. A túlteljesítés hárommillió forint. A külföldi cégek megszerették a Kaposvárról szállított húsárut, sokkal többet rendeltek belőle, mint eddig. Fraanciaországba sonkát, Spanyolországba hasított félsertést, Olaszországba hasított marhát, Ausztriába császár- szalonnát, Csehszlovákiába sertéslapockát szállított a vállalat. Szőke István főmérnök szerint legalább 250 százalékkal túlteljesítik az exporttervet. Az export ilyen mérvű növekedése annak köszönhető, hogy felépültek a megfelelő állatszállások, ahol a vállalat elhelyezheti az élő jószágokat. A hűtőház, a húsipar és a baromfiipar egy kombinátba való egyesítése szintén hozzájárult a külkereskedemi tevékenység növekedéséhez. Mivel mind a három vállalatnak közös igazgatója van, megszűnt a Húsipari Vállalat eddigi legnagyobb gondja. Min dig rendelkezésükre állt a szüséges hűtőtér. Az első negyedévben ötszázezer forintot hozott a vállalatnak a munkaverseny. Az export növekedését szintén elősegítették a dolgozók vállalásai. — Csinálni kellene valamit — De mit? Törték a fejüket, aztán Tu- rányi János, a Révfülöp parancsnoka rácsapott a hajó oldalára. — Fogjunk össze, és fessük le a hajókat. Tervüket elmondták Tímár Gyula KISZ-titkámak, a Révfülöp gépészének, meg Tomis Istvánnak, a Győrök gépészének. — Rendben van. Hol kezdjük? — Az Arács meg a Győrök Fonyódra megy, először azokí ’ kai végezzünk. Utána megcsináljuk a Révfülöp meg a Szabadi festését. Az Arács meg a Győrök már egy hete szeli a Balaton vízét. Reggelenként a fonyódi kikötőből indulnak útra. Siófokra aligha érkeznek meg az ősz előtt. Hiszen útirányukban legföljebb Tihany szerepel. Kolozsi István és Pálfi Gyula, a két hajó parancsnoka már levetette a festékfoltos nadrágot. Kersák József, a Szabadi parancsnoka is vízen van már. Kora reggel indul a siófoki kikötőből, s belebukik már a nap a Balatonba, amikor a hullámtörő felől ismét felhangzik a hajó kürtje. Csak a Révfülöp horgonyoz még Siófokon. Pénteken futott ki először próbaútra. Szakemberek figyelték, hogy rendben van-e minden a biztonságos hajózáshoz. Most parancsra vár, aztán ő is elindul a kék országúton. A parancsnoki fülkébe betűz a június eleji nap. A hullámok álmosítón ringatják a hajót. Turányi Jánost kérdem erről az egy hónapról. — Kérés nélkül is csinálják a hajósok, ha látják, hogy szükség van a munkára. Erre pedig szükség volt. Megmondtuk a párttitkárnak, hogy mi ezt a kongresszus tiszteletére vállaljuk. — Mit jelentett ennek a négy hajónak a lefestése? — A ktsz negyvenezer forintot kér egy hajóért De itt nem a pénz a fontos, hanem az, hogy ha mi nem állunk neki, ki tudja, mikor indulhatunk. Hajósnak meg nincs annál bosszantóbb, mint amikor az utasok sorba- állnak a kikötő mellett, s nem tudja őket vinni. Piszkos hajóval pedig senki sem indul el közülünk. — Mennyi ideig tartott egy hajó festése? Nem számoltuk. Amikor nekiálltunk, zuhogott az eső. Egy napig csak ültünk a fedélzeten, és szidtuk az időt Aztán amikor elállt, nekifogtunk. Jöttünk reggel hatra, kentük este hatig, hétig. Nadrágja csupa festék. Észreveszi, hogy rátévedt a szemem. Elmosolyodik. Pedig takarékoskodtunk ám vele! Az első két hajónál tíz százalékkal kevesebbet használtunk fel a tervezettnél. Nem jó, ha vastagon kenik a hajó oldalára a festéket. Megfolyik, és csúnya lesz. Akkor jó, ha szép vékonyan és egyenletesen keni az ember. Ehhez azonban jól bedolgozott ecset kell. Mindenki előszedte a régi ecseteket, s azokkal festettünk. Mi nem néztük azt, mennyit végeztünk el. Azt figyeltük, menynyi van még hátra, mert nagyon szorított a határidő. A határidőt megtartották. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, már a Révfülöp is kint lesz a vízen. A kongresz- szusi versenyben festett utolsó hajó is elindul arra az útra, melyet minden nyáron rónak a balatoni hajók. Búcsúzáskor még megkérdeztem Timár Gyulát: — Mit érzett, amikor végeztek a festéssel? Kérdéssel válaszol: — Mit érez az ember, amikor elvégzi a rr','rlká.iát? Kercza Imre Felhívjuk a t. utazóközönség figyelmét, hogy a MÁVAUT-autóbuszok nyári menetrend- változása május 22-én lép éle*^ távolsági járatok«'» Üj MÁVAUT-menetrendkönyvek kaphatók május 20-tól a MÁVAUT-állomáson. (87923)
