Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-12 / 138. szám
Borsi Darázs József Mondókafüzér 1. Kocsiút vagy gyalogút Ki szalad rajt, messze jut, Városba a vásárra Ott a csizma nem drága Nem szaladtam, nem is volt A városban nyitva bolt. Nem vehettem új csizmát, Járhatok hát mezítláb! t— Kelep! Kelep! — gólya szól, A béka hát elbújt jól S magában azt gondolja: •— Te csak kelepelj, gólya! 3. A rókának van bundája, De nem a szűcs szabta rája, Mert ha a szűcs szabta volna, Én hordanám, nem a róka! CsiTlagfürt a mezőben, Most vagyon kikelőben. Ö, bár lenne holdsugár, Nem legelné le szamár! 5. — Bimbó! Bimbó! Zöldecske! Lelegeli a kecske. Kérd meg, bimbó, a tüslcét: Szúrja meg a vén kecskét! Nevem Bunyó Zakariás, A két öklöm oly óriás, Mint valami acélpöröly. Hogyha mersz, hát velem porolj! 7. X A Ah A A A A A A J /-j yf essze-messze, ott, A juharja röppentyűje Száll, mintha rajt tündér ülne S felrepül a hegytetőre, Ott majd új fa nő belőle! 8. Hajnal óta, Szól a nóta Szüretelünk már azóta. Fogy a szőlő, A must meg nő S piros, mint az alkony- felhő! És mily édes, Mint a rétes, Vagy akár a méz, a lépes! 9. • Hívogatnak a virágok, Hogyha a rét felett szállók. Integet a kék szarkaláb; Kicsi fecském, ne szállj tovább! En, a fecske, azt felelem, A rovar az eledelem. Szállni, menni kell hát estig, Míg a begyem, meg nem telik! Ugorj! Május a béke hónapja. A győzelem napján Indult el egy mozgalom, az Országos Béketanács azt a nevet adta e mozgalomnak, melyet rejtvényünkben eOrejtat- tünk. A feleletet úgy kapjátok meg, bogy ha a négyzet körül elhelyezett betűk közül, az óramutató mozgásának irányát követve, az elfiz.) betűt nem számítva minden ötödik betűt olvassátok össze. T. S. 1 V | A T Z P I M M S A T I N Á Y E A É A | R T N K V / j// ahol a Hallgató rét // / meg a Zúgó erdő ' '-''találkoznak, és ahol a legszeszélyesebben kanyarog a Csobogó patak, élt egyszer egy setesuta őzike. Külsőleg ugyanolyan volt, mint a többi. Szelíd szemű, nedves orrocskájú, kedves jószág, de ha megindult, olyan ügyetlenül esetlett- botlott, hogy az édesanyja sírva fakadt bánatában.-Jaj, milyen esetlen vagy! Hiszen össze-vissza lépkedsz! Gyere gyorsan, beíratlak az őzike tánciskolába!« A tánciskola éppen akkor nyílt meg a Napfoltos tisztáson, pintyőkék, cinegék nagy muíatságárá. Minden ág tele volt velük, onnan nézték, hogyan tanítja bokázni Agan- csos Szilveszter a fiatal őzikéket. A mókusok meg úgy ültek körös-körül a faodúkban, mint a közönség a színházi páholyokban. Ha valamelyik őzgida rendetlenkedett, tüstént orron dobták tavalyi mogyoróval.-Körbe futunk! — vezényelt Agancsos Szilveszter őziketáncmester. — Könnyedén szökellünk, mint a szellő, virágot sem érint a lábunk!« Nem is érintette egyiké sem, csak a kis sete-suta ügyetlenkedett a sor végén. Patája nyomán letöredeztek a piros mécsvirágok.-Állj! — szólt a táncmester — andalgó következik! Először kilépünk jobbra...« Ki is léptek valamennyien szépen, de a kis sete-suta balra indult nagy lendület- ! tel, és úgy meglökte a sort, hogy az őzikék egymásra potyogtak. A pintyőkék alatt remegett az ág a kacagástól. Annál jobban mérgelődött a tánc- mester:-Mit nevettek? Én még életemben nem láttam ilyen ügyetlen őzet! Lássuk, tud-e egyáltalán bokázni?« /t kis sete-suta meg /J akarta mutatni, / // hogy igenis tud, *—' de közben belerúgott egy hangyabolyba. Pillanatok alatt tele lett a tisztás dühös, vörös hangyákkal, és emiatt félbe kellett szakítani a táncórát. Agancsos Szilveszter őziketáncmester felháborodva dobbantott a jobb hátsó lábával:-Szedte-vedte, ilyen tanítványnak nincs helye az iskolámban! Szégyenfoltja lenne a táncvizsgának.« A mókusok bánták, hogy vége szakadt a mulatságuknak, és valóságos avas mogyorózáport zúdítottak szegény őzikére, míg csak meg nem futamodott Meg sem állt a Csobogó patakig Ráhajolt a víztükörre, mert onnan mindig visszanézett rá egy őzike, aki sohasem nevette ki. Annak panaszolta el, hogy mi történt. Az őzike is sírt, de nem felelt — hiszen csak a saját tükörképe volt —, de a patakocska kedvesen csobogni kezdett:-Ne búsulj, te kis sete- suta! Belőled is lesz még táncoslábú őzike, csak akarni kell!«-Ugyan hogyan? — köny- nyezett az őzi —, hiszen ezentúl a tánciskolába sem járhatok!«-Sebaj! — mondta a patak. — Nézd csak, mennyi kiálló fehér kő van az én medremben! Gyere, lépkedj át rajtuk szép lassan a túlsó partra. Majd meglátod, hogy egyszer sem botlanak egymásba a lábacskáid.« Az őzike elhessegette a rosszkedvét, és megfogadta a jó tanácsot. Remegve, tétovázva tapogatózott át a köveken, és dobogó szívvel ért partot.-Na, most vissza!« — súgta a patak. Az őzike csodálkozott, hogy minek ez, de azért szót fogadott. A fehér kövek szelíden tartották eléje a hátukat, és mintha a parti fák is kitárt ágkarokkal várták volna, ide-oda... ide-oda ... Amikor már harmadszor kelt át száraz lábbal, egy picikét ugrani is mert-No lám — gondolta —, nem is olyan rossz mulatság ez!« ... Attól kezdve mindennap kiszökött a patakhoz, és akár esett akár fújt, akár a nap sütött fáradhatatlanul lépegetett a köveken. Fésűs Éva: A SE SÜT / 0ZII TEÍE Egyszer aztán azt csacsogta a patak:-Fuss neki messziről a partomnak, és ugorj át rajtam!«-Jaj, nem merek!« —szep- pent meg az őzike.-Dehogy nem mersz! — zúgták a hullámok —, hiszen te bátor és ügyes őzike vagy!« /ö ttől végre nektiraJ' modott, és képzel- ( J jétak, gyerekek! v—' Sikerült! A kicsi őz örömében bokázni kezdett a túlsó parton, és akkor vette észre, hogy virágot sem érint a Iáiba!-Megtanultam táncolni! — ujjongott —, a patak kövein megügyesedtek a lábaim!«-Meg bizony — csacsogott a patak —, ugye, most már elhiszed, hogy erős akarattal mindsnit el lehet érni?«-Köszönöm, patakocska — hálálkodott az őz. — Holnap elmegyek az erdei táncvizsgára, és meglepetést szerzek a társaimnak.« ... Másnap reggel tele volt állatokkal a Napfoltos tisztás. Még a mezei nyuszik is odamerészkedtek őziketáncot nézni. Rigó fütyült, tücsök hegedült, harkály dobolt a csőrével egy fa kopogós derekán, és Agancsos Szilveszter őziketáncmester olvado- zott a büszkeségtől. A kedves kisgidák éppen felálltak az őzike keringőhöz, amikor hirtelen nagyot zörrent a bozót, és a tisztás közepére ugrott egy rút, fekete farkas.-Mi dolog, hogy engem nem hívtatok meg a mulatságra?« — kiáltotta fenyegető hangon, / Az ijedtségtől mindenkinek földbe gyökerezett a lába. A farkas dühösen nézett körül:-Táncolni akarok a legügyesebb őzzel! Hadd lássam, melyikőtök az?« Dermedt csend támadt. Senki se mozdult. Ebben a pillanatban elő- ugrott egy fa mögül a setesuta őzike:-Velem kell táncolnod, ordas farkas!« No, erre még nagyabb lett a megdöbbenés, de a kis sete-suta elszántan intett az erdei zenekarnak:-Húzd rá, tücsök!« — és azzal táncolni, pörögni, forogni kezdett a farkas körül.-Lássuk, meddig bírod a csárdást?« A farkas nagyot mordult, és hetykén járni kezdte. Először tüzesen, aztán lomhábban, és egyre csapzottabb lett a bundája. Az őzike szaporázta. A farkas lihegett. Az őzike cifrázta. A farkasnak a szeme dül- ledt ki kínjában. Az őzike nagyot dobbantott:-Forogjunk!« És elkezdett keringeni vele, de úgy, hogy a tisztásról mindig kijjebb, kijjebb vitte. A farkas szédült, lógott a nyelve, de nem akart szégyent vallani. A zenekar egyre húzta, a tücskök majd beleszakadtak a hegedülés- be, és most már az egész erdő visszafojtott ujjongással leste, hogy mi lesz? A sete-suta őzike egyetlen botlás nélkül táncoltatta ki a gonosz farkast a patakpartig. Ott elkiáltotta magát:-Szégyenszemre kitáncoltattalak! Fogj meg, ha tudsz! Hopp!« Azzal mint a nyíl, átsu hant a patak felett, a túlsó partra. A farkas dühösen utána vetette magát, de már any- nyira szédült, hogy elvétette az ugrást, és belepottyant a vízbe. A kiálló köveken ösz- sze-vissza ütötte magát A patak erős sodra jó messzire elvitte, amíg partra tudott kecmeregni — ó, nem azért, hogy visszamenjen az őzikebálra, hanem hogy gyógyfüveket keressen a sebeire. ✓y \onyítva bújdosott f / I be a sünibe, ahová V f / nem hallatszott el ^ az erdő népének boldog ujjongása. Mert három nap, három éjjel ünnepelték a sete-suta őzikét... Hohó!... nem is jől mondtam, gyerekek! Hiszen nem volt már sete-suta! Belőle lett a Zúgó erdő legtáncosabb lábú őzikéje. Vidáman táncol tavasztól őszig — virágot sem érint a lába. Somogyi beiyárok Borsi Darázs József Vidám fecskék szállnak Vidám fecskék szállnak, Elébe a Nyárnak: Szép a Nyár! Gyönyörű, Bársonyos, lágy ölű. Gyermek, madár, lepke, Mind oly boldog benne! SWSI ■■■■ imáin BPBB 1 2 3 BBBB BBBB BBBB BBBB 4 5 6 ssss :::: 7 bbbm ssss 8 9 10 11 BBBB BBBB BBBB BBBB 12 13 KB US. 14 BBBB BBBB BBBB BBBB 15 16 ■■■■ ■■■■ Sí 17 ■■■■ BBBB Basa BGflfl 18 19 20 ■ ■■■ ffl ■■■■ 21 BBBB ■IBI BBBB BBBB 22 23 24 ■■■■ BBBB PBBfl BBBB 25 26 iüi BBBB BBBB BBBB BBBB 27 BBBB BBBB BBBB BBBB 28 29 30 31 UM BBBB BBBB BBBB 32 33 ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 34 :::: BBBB BBBB vízszintes: 1. Házi szárnyas. 4« A keresztneve Jancsi, híres betyár volt. 7. Téli sportot űző. 8. Az őszi idő ilyen. 10. Életre kelnek. 12. R. O. 13. Tőkés Anna. 14. Gyilkold. 15. Bog betűi keverve. 1«. Névelő. 17. Visszafelé bánat. 18. Vízhordó tárgy. 19. P. É. XL. Az ő tulajdona. 22. Aladár becézve. 23. Pusztíts. 25. Visszafelé közterület. 27. Ülőalkalmatossága. 28. Tulajdonod. 31. A sivatag hajója. 32. Két betyár vezetékneve (Bandi és Pista). 33. Folyadék névelővel. 34. Sakk szakkifejezés. FÜGGŐLEGES: 1. Vörös é6 kék színekből kapjuk. 2. Aromája. 3. Nő, ő is a somogyi betyárokkal tartott portyázásaikkor. 4. Asszonyok és lányok. 5. Nem fukar, népiesen. 6. Ronggyal erősen törölték. 7. Id. Kapoli Antal faragásain is szerepel a neve. 8. Hangulatát. 9. A leghíresebb somogyi betyár. 11. Nagy László. 15. Arra a helyre. 20. Érzékelsz. 24. Televízió. 26. ösvényt. 29. Ezen a helyen. 30. Ház oroszuk 32. P. A. Kovács József • •• Megfejtésül beküldendő a vízszintes 4., 32. és a függőleges 3.* 7., 9. Beküldési határidő 1966. június 17-én, péntek délig. A szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá; «-Gyermek kereszt- rejtvény.^ Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Botev; Gorkij; Clark Adám; Erdő; Egry. Mikszáth Kálmán Elbeszélések című könyvével jutalmazzuk a következő pajtásokat: Bomemisz- sza Anna, Gulyás Zoltán, Kaposvár; Fülöp Mária, Nagyatád; Du- dinszky László, Balatonfenyves. A könyveket postán küldjük eL Labirintus rejtvény A labirintusban egy csehszlovák j Labirintus kanyargós útvesztőin át közmondást rejtettünk el. A közmondás szövegét úgy kapja ok meg, ha a bai felső sarokban elhelyezett A betűtől kiindulva a minden betűt egyszer érintve elértek a jobb alsó sarokban álló I betűig. A H 0 K 0 1 T 1 0-th M V M E 1 N 1 L K 1 ö-----1------i-----K 1 H 1 E 1 1 E 1 T 1 É 1 1 V1 1 É 1 B 1 N 1 ___!___!___l I MÚZEUMAINK A Berzsenyi Emlékmúzeum Nevét Berzsenyi Dániel költőről (1776—1836) kapta, aki 1808—1836 között lakott a niklai kúriában. Erről a kaposvári Berzsenyi Társaság 1926-ban elhelyezett emléktáblája tanúskodik. A XVIII. SZAZADBAN ÉPÜLT, tömött falú, barokk stílusú kúria, melyet a költő és családja birtokolt. Jellegzetes példája a dunántúli szerény köznemesi kúriáknak. A XIX. századiban az épületet a család többször átépíttette. Mai formáját a költő unokája, Berzsenyi Mária elgondolása alapján kapta. Még Berzsenyi Mária életében megindult a Berzsenyi Dániel Emlékmúzeum tervezése. Először az épületet műemlékké nyilvánították, majd 1954-ben nyílt meg a kiállítás. Azóta többször átrendezte a Petőfi Irodalmi Múzeum. Az épületet és a kiállítás helyiségeit 1965—66ban helyreállították, és az új kiállítás ez évben fog megnyílni. AZ EMLÉKMÚZEUM kiállításában Berzsenyi Dániel, a nagy magyar klasszikus költő életműveit ismerjük meg. öt méltatói a magyar Horatiusnak is szokták nevezni. Megismerkedünk ezenkívül a Berzsenyi-korabeli művelődési és társadalomtörténeti viszonyokkal is. Szemléletes képet kapunk a XVIII—XIX. századi dunántúli jobbágyság és középbirtokos nemesség életéről. A kiállítás ismerteti a kor gazdasági, politikai és szellemi helyzetét is. Berzsenyi értékes munkájában, a »Mezei szorgalom«-ban támadta a feudáuis Magyar- ország elmaradottságát. Költeményeivel és más írásaival is kiemelkedő életművet alkotott. A kiállításban pályatársairól és a korabeli nolitikusnk- ról készült egykorú metszeteket és dokumetumokat is találunk. Van itt ezenkívül számos szép Berzsenyi-kiadvány, és a költőnek sok kézirata is. DUNÁNTÚL ÉS KÜLÖNÖSEN MEGYÉNK varázsát érezzük a kúria parkjában, ahol a többi között három szelídgesztenyefa áll, melyet Döbrentei Gábor, Széchenyi István és a költő ültettek niklai találkozásuk emlékére. A Berzsenyi-kúriától ötpercnyi szép sétaút a község temetője, ahol a Berzsenyi család sírboltját találjuk azzal a nemesen egyszerű, karcsú obeliszkkel, mellyel a költő emlékét 1860-ban Somogy megye közönsége megörökítette. a a
