Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-12 / 138. szám
SOMOGYI NÉPLAP a Vasárnap, 1966. Június 12. VILLA - ÜVEGFALLAL A házigazda őszinte örömmel fogad bennünket: — Nahát, ez nem lehet Igaz! Hogy ti el mertetek jönni hozzánk, szerény kis viskónkba!.- Ezt a megtiszteltetést! Kézcsókom, Ágika, szervusz, öregfiú! Feleségemnek elegánsan kezet csókol, engem magához szorít, majd vállon fogva kísér be a villába. A Balaton-parti nyaraló a legmodernebbek egyike, amelyeket az utóbbi években építettek: padlás nélküli, hullámpalás lapos tető, az első fala csupa üveg, a veranda tágas, szokatlan formájú, de hangulatos. Kerítése egyszerű, egyenes, fehérre festett vaslécek sora, kőalapzattal. A verandán ülünk le a nádfomatú kagylószékekbe. Kőhajításnyira előttünk a Balaton. A parthoz közel a sárga, zöld és barna sajátos keverékében csillog; beljebb kékesebben fodrozódik. A túlsó hegy sor, középen a Badacsonnyal, opálos ködbe vonva zárja le a láthatárt — Feleségein bevásárolni ment, azonnal itt lesz. Tegyétek magatokat kényelembe, Béluskám. Nem akartak mindjárt fürdőruhára vetkőzni? Ebben a hőségben az lenne a legcélszerűbb. — Nem, talán később. Engedd meg, hadd gyönyörködjünk a »viskódban*, — Nos? Tetszik? KBt szösz? — Mit mondjak? Csodálatos! — Megint nem tudod elnyomni magadban szatirikus énedet — Nem, Jancsikám, én est komolyan mondtam. Kerneled? Megtoldhaitom. — Régóta ismerlek, de sokszor nem tudtam eligazodni rajtad. Na de éppen Itt a feleségem. Gyere csak, Sárika, azt hiszem, be kell mutatni a vendégeket, olyan régen láttad őket: Kutas Béla gimnáziumi igazgató és felesége, technikumi tanárnő. — Micsoda meglepetés! Szervusz, drágám! Jó napot, Béluska! Jaj de örülök, Igazán, a Jancsi annyiszor emlegette már, hogy biztosan megsértődtetek, azért nem jöttök felénk sem. Pedig már sokszor hívtunk benneteket. Na de végre itt vagytok, és most egy ideig él sem mehettek. Igaz, Jancsikám? De miért nem hoztál már a vendégeknek valami frissítőt? Rögtön átmegyek a dokiék- hoz, elhozom a frizsiderből a söröket Az utolsó szavakat a konyhában mondja, gyorsan kh rakja az élelmiszert és fut is a szomszédba. Kitűnő alakja van, a gyerek után sem hízott el. Divatos, halványzöld dirndliruhá- ban, szokatlanul rövid frizurájával nem látszott többnek 22—23 évesnél. Pedig ha jól emlékszem, tavaly múlt harminc. De jól él, nincs különösebb gondja. Tervezőmérnök, férje pedig tanár a köz- gazdasági technikumban. Ritka összetételű házasság, de hát még az egyetemen kerültek össze, és különben Jancsi is csinos fiú és éles eszű. Hamarosan szakfelügyelő lett, majd igazgató, de két évvel ezelőtt lemondott beosztásáról. Valami nézeteltérése volt fö- lötteS'.Vel. Hiába próbáltak beszélni vele a pártbizottságon, hajthatatlan maradt. Gyomoridegi bántalmaira hivatkozott, orvosi igazolásokat mutogatott, végül is elfogadták lemondását. Azóta néhányszor találkoztunk csupán, nem volt alkalmunk beszélgetni hosszabban helyzetéről. Ha szóba hoztam, Jancsi mindig elütötte valamivel, könnyed szellemességgel siklott ki a kérdés alóL G yorsan visszajött az asszony a sörökkel. Az üvegek oldala párásán csillogott — Hűtőszekrényetek nincs még? — kérdem. — Sajnos, az idén mégnem került rá a sor. De jóban vagyunk a szomszédékkal — falusi körorvos a házigazda —, és szívesen megengedik, hogy a frizsiderükben lehűtsünk valamit. Talán jövőre már nem kell igénybe venni a szívességüket — És akkor kész a szocializmus részetekre. Villa, gépkocsi, hűtőszekrény, televízió. Tréfának szántam, a házigazda mégis megdöbbent egy pillanatra. Aztán gyorsan, erőltetett könnyedséggel válaszol: venni egy kisebbfajta vitorlást hozzá segédmotort És a gyerek Is nő, az ő jövőjéről is gondoskodnunk kell. — Szakmai terveid? Ügy gondolom, ami a hivatásodból, a munkádból ered? Pedagógiai, irodalmi céljaid?... Az asszony szendvicseket tesz az asztalra Vajas zsemle apró kolbászkarikákkal, sajtszeletekkel, zöldpaprikával. — Tessék, harapjanak is. Jobban megy a beszélgetés. éhány másodperces szünet tör közénk. A poharakba vastag habot eresztve, puhán csorog a sör. — Csodálatos a kilátás inN A háziasszony kiszól konyhából: — Maguk mindig csak vitatkoznak, ahelyett, hogy élveznék ezt a ragyogó levegőt ezt a pompás környezetet És ha már mindenáron beszélgetni akarnak, nem találnak valami könnyebb témát? A Balaton- partra az való. Még az ŐRI is ezt vallja. — Hagyd csak, Sárika. így szoktunk diákkorunkban is. Igaz, Béla? Micsoda parázs vitákat folytattunk egyetemista korunkban! — Azt is tedd hozzá, hogy még a strandion, sem csak a nőkről vagy effélékről. Jancsi! Tudod, ki voltál te? A, dehogy ÚJ KÖNYVEK A KÖNYVTÁRAKBAN LaJcóhelyiimkről, szülőföldünkről szóló írásokat, az itt élt vagy élő írók, költők tudósok műveit mindig örömmel vesszük kézbe. Az ez évben megjelent könyveik között is több mű tarthat számot a somogyiak érdeklődésére, s szemlénkben most néhány könyvre szeretnénk az olvasók figyelmét fölhívni. Februárban került a könyvtárak polcaira Godó Agnes Drávától a Muráig. Az 1. Bolgár Hadsereg harcai Magyarországon. 1944—1945. c. könyve. Ennék nagy része a bolgár hadsereg dél-magyarországi harcairól szól, s így Somogy megye felszabadulásával kapcsolatban bővíti ismereteinket. A hadászati leírás mellett foglalkozik a bolgár katonák és a magyar lakosság között kialakult baráti kapcsolatokkal is. Bak tál Ferenc—Tatai Zoltán Megvalósult tervek. A második ötéves terv nagy létesítményei c. könyvében is több helyen olvashatunk Somogy megyéről. Az 19<51—1955 közötti évek legnagyobb létesítményei között fényképekkel illusztrált híradásokat találunk a siófoki szállodasorról, a kaposvári Palmi- ro Togliatti Megyei Könyvtárról és a brresi épületlakatos-üzemiről. Több könyv tárja fel Somogy irodalomtörténeti. kultúrtörténeti hagyományait. Lipták Gábor Regélő Dunántúl c., mondákat és történeteket tartalmazó művének új kiadása áprilisban Jelent meg. Ebben találjuk a Csillagvár c. történetet. A török kori véggáznak tartott Csillagvár sohasem volt vár. hanem 1820-ban épült, s Festetics László uradalmi vadászháza volt. A történet az 1848—49-es szabadságharc korában játszódik. Néprajzi szempontból is érdekes Nyárády Gábor Bűcsúsok c. könyve, amelyet az Üj könyvek-rovatban már ismertettünk, s most csupán emlékeztetni szeretnénk arra, hogy az andocsi búcsúj áróhelyr51 szóló rész hozzájárul helytörténeti ismeretetnk bővítéséihez. A magyar múlt stzcxdagráfiája költeményekben elevenedik föl A magyar valóság versei 1475—1945* c. antológia két kötetében, amely Csanádi Imre válogatásában és szerkesztésében jelent meg. A kötetben Somogyról és somogyi költőkről — pl. Berzsenyitől, Pálóezi Horváth Adómtól, Kozma Andortól, Vikár Bélától, Takóts Gyulától és másoktól — egyaránt találunk költeményeket. Az összeállítás vezető szempontja az, hogy társadalmi valóságunkat, a történelmi eseményeket, életformákat, szokásokat, erkölcsöket, művelődési viszonyokat tükrözzék a kiválasztott versek. A Somogyra vonatkozó irodalomtörténeti emlékek megismeréséhez Járulnak hozzá a Csokonai Vitéz Mihályról, Berzsenyi Dánielről és Gábor Andorról megjelent új művek. Tótfalusi István Árkádiában éltem én is címmel írt életrajzi regényt Csokonai Vitéz Mihályról. A regény második részében több fejezet foglalkozik a költő somogyi éveivel, s egy-egy képben felvillannak a kor kiemelkedő magyar alakjai, köztük Pálóezi Horváth Adám. A könyv elsősorban a serdülő ifjúság érdeklődésére tarthat számot. Az Irodalomtörténeti könyvtár c. sorozat legújabb kötetének mind szerzőjét, mind tárgyát sok szid kapcsolja Somogy hoz. E sorozatban jelent meg Merényi oszkár Berzsenyi Dániel c. monográfiája. Merényi Oszkár hosszabb időn át tanított Kaposváron, s több éven át töltötte be a Berzsenyi Társaság főtitkári tisztét. Ö rendezte sajtó alá Berzsenyi összes költői műveit és leveleit. Az új monográfiából a nlklai költő egész életművét és élettörténetét megismerhetjük. Rinyaújnép szülötte a magyar szocialista irodalom egyik sokoldalú tehetsége, Gábor Andor. Az Irodalomtörténeti kiskönyvtár-sorozatban jelent meg Diószegi András Gábor Andor c. kis monográfiája, amely rövid terjedelme ellenére Is alapos áttekintést nyújt Gábor Andor élete és munkássága fölött. Szekeres Emil rajza. — Otthon van frizsiderünk, na meg tévénk is természetesen. Megdolgoztunk érte. Tudomásunk szerint nálunk mindenki arra fordítja keresetéi, amire akarja. Nem? Persze, nem a kizsákmányolásra lehetőséget adó termelőeszközök beszerzésére gondolok, hanem a személyes szükséglet kielégítésére. Bosszant, hogy alig ültünk le, máris vitatkozni kényszerülök. — Ennyi mindent nem tudtatok volna tíz év munkájából venni. — Ja, azt te is tudod, hogy a kocsit egy örökölt ház árából vásároltam. Egyszerű falusi épület volt, hatvanötért sikerült eladnom. A Wartburg ára. Mit csináltam volna a pénzzel? Eldorbézoltam vagy odaadtam volna a fóti gyermekvárosnak? — Senki sem kívánja tőled. De ha idegesít a téma, beszéljünk az időjárásról. — És különben: ti is szépen kerestek, együtt kezdtünk, velünk együtt a nullpontról indultatok, igaz, de ha mást nem, egy kocsit össze tudtatok volna hozni örökség nélkül is. — Nevetni fogsz: bent van az igénylésünk, hatvanhétre igazolták vissza. — Nagyszerű! És még ti beszéltek? A frizsidert emlegeted. öregem, kutunk nincs, a vizet százötven méterről hozzuk, valamiképpen le kell hűteni az italt ebben a hőségben, meg a hús Is hamar megromlik. Ez nem luxus. Életszükséglet. — Tudom Bárcsak minden embernek volna, vagy már csak ez hiányozna. — Hát akkor idáig eljutottunk. És erre inni kell. Kézcsókom, egészségedre. De most tényleg beszéljünk másról, hiszen ebben teljes az egyetértés közöttünk, nincs min vitatkozzunk tovább. — Igazad van. Tehát: mi a további terved? — Minden évben egy külföldi kirándulás gépkocsival. Családostul. Aztán szeretnénk nen — szólal meg a feleségem. — Micsoda líraivá tompult színek! Mindig ilyen a Balaton? És ez a ligetes környezet! A tiszta levegő, kirekesztve a világ zaja... Itt aztán igazán lehet pihenni! — Igen, kitűnően alkalmas hely ahhoz, hogy energiánkat újratermeljük. — Mihez? — Ezt miért kérdezed? Tudhatod, mennyit dolgozunk mindketten. Heti harminc órában tanítok a nappaliban, általában tizenötben a levelezőknél. Kivétel nélkül minden estém foglalt. Egész életemet az iskolában töltöm, igaz, jóval kevesebb gonddal, mint igazgató koromban. Feleségem magántervezéseket is vállal, éjfél előtt sohasem kerülünk ágyba. Azért, amit itt látsz, bizony keményen meg kellett küzdenünk. — Mi is dolgozunk. — Na, persze. Minden elismerésem a tietek. Ráadásul a két gyerek meg a magatehetetlen papa veletek. Nem javul? Sajnos, az egyenlőség belátható időin belül ezért sem valósulhat meg, mivel nem egyenlőek a körülmények. Persze, bizonyos mértékig azért az ember maga szabja meg vagy legalábbis befolyásolja helyzetét — A két gyerekre gondolsz? — Arra is. Meg a kereset beosztására, felhasználására, még inkább a jövedelem fokozására. Arra, hogy az életét úgy ossza be az ember, hogy minél nagyobb jövedelmet szerezzen. Nem, ne érts félre, ezt nem mások kárára gondoltam, egyáltalán nem. Tudom, hogy az ilyesmi erkölcstelen a mi téirsadal műnk ban. És az én lelkiisimereitem tiszta, hiszen amit itt látsz, tisztességes eszközökkel értem el. Ügy gondolom, ezt te sem vonod kétségbe. — Igaz, nem zsákmányolsz ki senkit. — Na, ugye. is tudod! Ékről még sosem beszéltem veled, de most megmondom: valamennyien esküdni mentünk volna, hogy bent maradsz az irodalomtörténeti tanszéken. Tanáraid is így gondolták, tudom, ne is tagadd, hogy szóltak, de te vidékre akartál menni. Igaz, a lakás hozott e tájra, amihez a feleséged révén jutottál. De akkor is reméltem, hogy nem leszel hűtlen magadhoz: írni fogsz: kritikákat, tanulmányokat, ahogyan már egyetemista korodban tetted. És mellette vezető ember leszel. Igazgató vagy még több. A te tehetséged ilyen beosztásra kötelez. Kineveztek, és három év múlva leköszöntél... Miért? — Tudod jól az okot. Gyomorhurutom annyira gyötört, féltem, fekéllyé fajul, vagy annál is súlyosabb bajom lesz. Én nyugodtan akarok élni! Pillanatnyi szünet után halkan, a partra Tévedve hozzáteszi: — Apám gyomorraikban halt meg. Döbbenve hallgattunk. Aztán a házigazda folytatja: — Nem akarok kitérni a vifta elől, ha már egyszer bele. gabalyodtumk, éppen ezért válaszolok is az előbb feltett kérdésedre. Szóval mi a tervem? Tanév alatt rengeteget dolgozni, nyaranként meg élvezni az életet. Gond nélkül, csaknem két hónapon át. Lazítani. A családomnak és magamnak élni. — Eb: minden? — Tehetségemet arra használom fel, amire akarom. Az enyém. Egyébként pedig meggyőződésem, azzal szolgálom legjobban a társadalmi haladást, ha rengeteget tanítok, diákokat és felnőtteket. És azt hiszem, nem vonod kétségbe, hogy a legjobb tudásom szerint, materialista szemlélettel és meggyőző erővel teszem ezt Ügy gondolom ezzel ösz- sae tudtam egyeztetni egyéni céljaimat, életemet a köz érdekével. — Ezt magad sem hiszed el. —• De, meggyőződésem. — Képességeid többet követelnek tőled. Mást És én azt hiszem, nem vagy nyugodt ember. Neked álmaid voltak. Tiszteletre méltó távolabbi céljaid és sok hasznos apróbb, megvalósításra váró ötleted. Szenvedélyed volt a parasztság helyzetének szociográfiai kutatása, szeretted, de bíráltad a népieseket, és azrt mondtad, majd te... Te megmutatod. És vitatkoztál éjfélig, tanulószobában, folyosón, diákszálló vaságyán hasra fekve, a párt- szervezetben és séta közben. Szárnyaltak a gondolataid, és szinte kisütött belőlük a fölismerés és a meggyőződés, hogy a md feladatunk: tenni valamit. Vagy ez csak az ifjúság szokásos heve volt? Ami hamvába hullik, mihelyt az embernek családról kell gondoskodni, növekszik a felelőssége, na és megismeri az életet, megretten, hogy az nem olyan egyszerű? Túlságosan is bonyolult ahhoz, hogy az egyén számottevően, észrevehetően változtasson rajta? — Sosem készültem mártírnak, de megváltónak sem. — Ezt senki sem kívánja tőled. — Csak? — Ne távolodj el a közösségtől, a társadalomtól, találd meg valahol önmagad helyét. Lelki ember légy — a szó tolsztoji értelmében! — Nagy szavak! Béluskám, ha nem vetted volna észre, az ilyen közhelyek fölött eljárt az idő. Ma már magánélete is van az embernek. — Sőt. Némelyiknek csak az van. — A befeléfordulás gyakori tünet napjainkban. Furcsa paradoxon: a munka kollektiv jellege fokozódik, és amikor az embert nem költi a munka kötelessége, a kényszerű együt - lét, eltávolodik társaitól, és a legszűkebb közösségbe, a családba menekül. Sőt. Még azon belül is, önmagába. Üjságot olvas, tévét néz, még arra sem ér rá, hogy a gyerektől megkérdezze: mi újság az iskolában ... Gépkocsi? Miért vesznek? Hogy beleülve szombatonként meneküljenek a társadalomból. A szép tájak, a jó levegő csak ürügy. Menekülés, öregem, menekülés! És mindenki ezt csinálja. — Tévedsz. — Nem, nem tévedek. Ez a valóság. — A minőd te beszélsz, csak pillanatnyi átmeneti állapot, múló és kezelhető, sőt önmagát megjavító jelenség azok körében, akik a jólét hatására lemondanak mindenről, csak önmagukról nem. Almaikról, vágyaikról, nemes terveikről, tiszteletet parancsoló törekvéseinkről. De ez nem maradhat így sokáig! Ellenkezik az ember természetével, Jancsikám! Hisz az ember nem tudja így krétai magát, ilyen viszonyok közt nem tudja a lényegét adni! — És én dobjam magam az ár elé? — Legalább ne ússz vele! És elsősorban azért ne, mert te ebben az árban nem jól érzed magad. Borzongat a vize, csak magad hangoztatod, mennyire lágy és simogató; zavaros is, de te azt állítod, ragyogóan tiszta; és a partneriek! sem tetszenek, akikkel együtt úszol, te mégis barátaidnak nevezed őket Most már benne vagyunk, mindegy, nyersen őszinte is lehetek: az individuum tört ki belőled a környezet hatására. Vagy az akaratod gyengült meg? Nem tudok mást elképzelni, ne is haragudj ... És a hurutod javult azóta? — Igen, feltétlenül. — örülök neki. —. Gúnyolódsz, ahelyett, hogy próbálnál megérteni. — önmagadat kellene megértened. És megtalálnod. De ha nem is keresed, hanem ehelyett hamis illúziókban ringatod magad . . . A ., asszonyok fürdőruhában jeler.nc meg az aj'.ób Zavartan elh' tunk. Sárika h rozottan mutait a villa b 1- felé: — Remélem, mára befejezték. Tessék átöltözni, addig ml előremegyünk a partra. Jancsi tompa hangon te s - kelt be n sTob'ha ■somogyi Karoly
