Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-12 / 138. szám
Vasárnap, 1966. június 12. SOMOGYI N ÉPLAP HAJNALI SZEMLE Amikor kiértünk a domboldal szegélyeit követő kanyarokból, kísérőm magyarázatba kezdett: — Ha úgy igazán belegondol az ember, egyszerűen nem érti, hogyan lehetett azelőtt is gazdaságosan dolgozni. Ha valaki kiszámítaná, hogy mennyi ment veszendőbe az utóbbi években, azt hiszem, kétségbeejtő számokat kapnánk. Azon csodálkozom, hogy erre csak most jöttünk rá. Amióta így csináljuk, túlzás nélkül beszélhetünk jó szervezésről, fegyelemről és takarékosságról ... — Azelőtt? Akkor nem lehetett? — De igen! Csakhogy a körülmények egészen mások voltak. Most azok változtak meg Biztosítva van az üzemszerű munka minden föltétele. És ebből nagyon sok haszon származik. Ezt elsősorban mi látjuk, akik a gyakorlatban csináltuk, úgy is, meg így is. A kocsi befordul a drótkerítéssel határolt telephely közepére, és megáll. A brigád- vezető nekitüzesedve folytatja a magyarázatot: — Ez év márciusa előtt — a Kaposvári Gépállomás megalakulásától kezdve — az volt a szokás, hogy a traktorosok minden este hazamentek a gépükkel. A lakás udvarán vagy a határban hordókban hevert az üzemanyag Az ellenőrzés úgyszólván tehetetlen volt a feketemunkákkal szemben. Képtelenség volt mindent tisztán látni. Jómagam is tanúja voltam néhányszor annak, hogy még a szőlőbe meg a pincéhez is géppel mentek ki. És melyik vezető mondott nemet, ha a sógor, az após vagy a koma egy Ids szívességet kért?... — Kinek az ötlete volt az állandó telephely létrehozása? — Gépállomási gondolat — mondja mosolyogva Papp János brigádvézető. — Itt Bárdudvarnokon is meg másutt is a termelőszövetkezetek alakították ki a telepihelyeket Amikor itt elkészült, ide jött tapasztalatcserére a többi szövetkezet. — A dolgozóknak hogy tetszett ez a szervezettséget, fegyelmet és takarékosságot követelő újítás? A brigádvezető szélesen mosolyog. Még az éjjeliőr is kacarászik a bajusza alatt — Őszintén megmondjam? — Ügy, ahogy volt — Sehogy. Még a legjobbak is morogtak; úgy fogták fel, hogy oda a szabadság. Akkor összehívtam a barátaimat, és azt mondtam nekik: Elsősorban tőletek várom, hogy példát mutassatok. Ezentúl mindenki kerékpárral vagy motorral jár idáig. Gépre ülni csak itt lehet. A negyedik napon már úgy ment minden, mintha mindig így csináltuk volna. Hallgassa meg a mostani véleményeket Közben hat óra lett, benépesült a telephely. Orgona Ferenc, Kónyi József, Teleki György és Kovács Lajos sürgölődik a gépek között. Szántó Lajos éjjeliőr szól elsőnek: — Olyan szerelőnk van, hogy még egy ostorral is elirányítaná a gépeket. Mester Jánosnak a keze aranyat ér... Egy Moszkvics kanyarodik be a kapun. A bárdudvamoki termelőszövetkezet mezőgazdásza jött érdeklődni: — Minden rendben lesz, Jancsikám? — Ügy néz ki. Tíz kombájnt és öt rendrevágót kap a brigád. Amikor a mezőgazdász megtudja, hogy a telephely gyakorlati haszna érdekel, egyetlen mondattal felel: —_ Csak így lehet észszerűen dolgozni! A brigádtagok is helyeslik a választ: — Így igaz. Azóta minden gépnél megtartják az előírásokat. Sokkal kevesebb a baj. A domb sűrű akácosán áttör a napfény. A mezőgazdász sok helyen járhatott már, mert verejték fürdeti az arcát Az eget kémleli, aztán búcsúzik. — Ha marad ez az idő, pár nap múlva jöhettek. Aratunk. Németh Sándor Díjnyertes magyar gép Szolga József, a Vörös Csillag Traktorgyár műszaki főmérnöke néhány napot töltött a moszkvai nemzetközi mezőgazdasági gépkiállításon. Elmondotta, hogy a magyar traktorok nagy sikert arattak, különösen nagy elismeréssel fogadta a szakmai közönség a D—i—K b típusú, négykerék meghajtású traktorunkat. A kiállítás zsűrije azzal fejezte ki elismerését hogy a D—1—K b-nek ítélte a kiállítás egyik aranyérmét és a korszerű terméknek járó oklevelet. Tanév végén szűkebb körben nagyzolAs nélkül mondhatom: egy egész évre elláttak érdekes, izgalmas témákkal azok a pedagógusok, akik néhány nappal ezelőtt a megyei pártbizottság vb-ter- mében vallottak önmagukról, az ifjúságról és gondjaikról. Az olvashatóság és igény szabta terjedelmet a felsorolás is betöltené. Mire vállalkoz- haitom hát? Arra, hogy morzsákat adjak vissza a baráti eszmecseréből, de mindenképpen a legérdekesebbeket, a mindiammyittnik számára kézzelfoghatót és előremutatót Németh Ferenc eilvtárs, a megyei pártbizottság első titkára azzal kezdte a beszélgetést, hogy az iskolaév tapasztalatairól, a pedagógusok munkájáról, a tanulóifjúság helyzetéről, politikai magatartásáról kellene szót váltani. A véleménycsata mégis túlnőtt ezeken a kereteken, s ez azt is bizonyította: a meghívott pedagógusok örültek az alkalomnak, megbecsülést éreztek e tanácskozásból, s igyekeztek majdnem mindent feltárni abból, ami szívüket nyomja. De még hadd mondjam el, hogy egy ►►meglepetés-« különös, érd "kés ízt adott ennek a beszélgetésnek. Németh elv- társ ugyanis aznap délelőtt tíz-tizenikét középiskolás fíűMcgiuduh a karaván Siófok határa szombaton délután. Egymást érik a kül- és a belföldi személygépkocsik, motorok, a kirándulókat szállító autóbuszok. Ilyen forgalom se volt az utóbbi két hétben. A jó idő kimozdította otthonukból a Balaton szerelmeseit. val és lánnyal találkozott, s hangulatukról, véleményükről, gondolkodásmód j ükről szerzett tapasztalatokat. Erről is tájékoztatta vendégeit. Hadd idézzek mindenekelőtt ezekből néhányat. A fiatalok elmondták, hogy a továbbtanulásra való készülés elvonja őket a mozgalmi munkától; hogy a legjobb tanulók nem segítenek a gyengébbeknek; hogy a fölvételi vizsgákon nem veszik figyelembe a közösségi munkál. Szenvedélyesen vitatkoztak, érveltek ezek a fiúk és lányok, felkészülten és öntudatosan. Elmondták azt is nyíltan és őszintén, hogy vannak tanárok, akik nem szimpatizálnak sem a párttal, sem a KISZ- szel; hogy több pedagógusnál az ifjúsági szervezeti munka hátrány. Ma már feltűnik a diákoknak, hogy tanáraik között akad közömbös ember; hogy kérdéseikre nem kapnak kielégítő választ; hogy az osztály főnöki órákat sokszor anyagpótlásra használják fel; s a földrajz- és történelemórákon keveset foglalkoznak politikával, keveset hallanak a mai életről, a legújabb kor történelméről. Pedig érdekelné őket. Érdekes jelzések ezek, érdemes figyelni rájuk... AMILYEN VONTATOTTAN INDULT a beszélgetés, úgy bontakozott ki egyre jobban, szinte feltartóztathatatlan folyóvá duzzadva. Érdekes volt figyelni Merő Béla elemzését, aki a gondok okait is igyekezett feltárni. Arról beszélt, hogy a végzősök körében bizonyos perspektívátlanság érzését lehet tapasztalni, s ennek velejárójaként itt-ott cinizmust, közömbösséget, korántsem maximális erőkifejtést a tanulásban. Véleménye szerint ez elsősorban az erőltetett beiskolázás következménye, de sokat árt a szülők mérhetetlen bizonyítványhajhászása és az, hogy a gyerekek nagy része nincs meggyőződve a tanulás szükségességéről. Az induló osztályoknál már sokkal jobb a helyzet, jobban megtalálható a hivatástudat csírája is hogy a tanulók nem láthatnak ideált tanáraikban. Csak legalább tudnánk úgy hinni a mi ügyünkben, hogy ók is higgyenek általa ... Némelyikünk fölött bizony megállt az idő, ezt be kell vallani. S nem ártana először önmagunkat nevelni, tanítani... Jobban kell lelkesednünk, higgyék el. Nem, a pedagógus munkáját nem lehet megfizetni, de nevelni sem lehet pénzért! Túlságosan elamyaigiasodtunk az utóbbi időben, ettől kellene visszalépnünk kissé. És több hitet, hivatásszeretetet plántálni a munkánkba ... Ehhez a rendkívül rokonszenves állásponthoz kapcsolódott később Jakab Lászlóné is, aki keményen kimondta: »Aki nem hivatásból tanít, az keressen más pályát!« — mert amíg nem így tesszük föl a kérdést, addig mindig lesz nyűg és visszahúzó erő... A munkásszülők gyerekedről beszélt, hisz iskolájában a ki- lencszáz tanulóból több mint nyolcszáz az. Végzőseink kilencven százaléka munkás akar lenni, erre irányítja őket a szülő, nagyon tudatosan az iskola, a jól szervezett üzemlátogatás, a gyökér. És kevés a továbbtanuló, innét a legkevesebb ... Nemde itt kellene a legtöbb, a legjobb szaktanár,^ a szakköri és más lehetőség? Elgondolkoztató dolog ez is. S a szenvedély, az őszinteség, a felelősségérzet, ami a szavakból csengett, űlt- mutató! NÉMETH ELVTARS is ezekről a fogalmakról: az egyértelműségről, a hivatástudatról, a felelősségérzetről beszélt. Gondolatokban, tapasztalatokban gazdagnak ítélte e baráti, elvtársi beszélgetést, s megállapította, hogy a pedagógusok szavaiból a tanú'óifjúság iránti felelősségérzet csendült ki. — A pedagógusok igen nagy társadalmi erőt képviselnek a szocialista embertípus kialakításában. Elismerés, megbecsülés, a legnagyobb tisztelet azoknak, akik érzik az alkotó munka lázát, és tisztességgel állnak helyt. A legdrágább kincset, gyermekeinket bíztuk a pedagógusokra, s ezt a kincset nem lehet elfecsérelni, , , . ... megrontani. A kétkulacsosság Azt hiszem, nagyon figyelem- megszüntetésére, az eszmeipolitikai egység megfceremtéA z udvaron nyolcvan mázsa öntvény fekszik. A kapubejárat alatt gépek, anyagok. Zsúfolt a Berzsenyi utca 33. számú házban levő kis műhely, Szira István kisiparos kénytelen az udvaron terjeszkedni. A Kisipari Exportra Termeltető Irodának dolgozik, állandóan van munkája. A KETI-nek dolgozó kisiparosok közül neki van a legnagyobb megrendelése. A magasfeszültségű árbockapcsolók fémrészeit munkálja meg, az exportra menő Diesel-mozdonyokba készít bronz alkatrészt. — Amikor megvan minden szerszám, akkor könnyebb — mondja a deres halántéku kisiparos. — Az nem fordult elő, hogy nem felelt meg a munka minősége? — Még véletlenül se... Másfél éve dolgozunk a Ke- Tl-nek, ilyen nem fordult elő. Nekünk nagy kár és kiesés volna. Szira István megmutatja a birodalmát. A jó idő beálltával a szabadban is dolgoznak. Most éppen egy köszörűt készítenek. Felállítanak egy fúrógépet is. — Az a tervem, hogy az udvaron építek egy kis műhelyt ... Ha ez nem megy, más helyiség után nézek... — Hányán dolgoznak a műhelyben? — Van egy segédem meg egy tanulóm. Aztán a család is segít. A feleségem, a lányom. Judit jövőre érettségizik a gépipari technikumban, fejébe vette, hogy gépészmérnök lesz. Ű meg az asszony a plexit és a bronzot aprítja nyáron. A fiam hozzám szerződik augusztus 15-től ipari tanulónak. A nyurga István a fúrógépen dolgozott, amikor bementem a műhelybe. CSALÁDI MŰHELY — Két műszakban fúrtuk a TRANSZVILL-nak készülő alkatrészeket. A fiam hajnaltól délig ült a gép mellett, én pedig déltől... így kamatoztatom az üzemi tapasztalataimat. M egigazítja fején a kifakult barna svájcit, s mosolyog. — Tizenhárom vállalati évem van. Dolgoztam a Vaskombinátban, a Finommechanikánál. Két évvel ezelőtt váltottam ki az ipart. A régi szaktársaim hívták fel a figyelmemet, hogy alföldi kisiparosok dolgoznak a TRANSZVILL-nak a KETI révén. Hát így kezdődött az exportmunka... — Melyik munkát tartja a legszebbnek? A közvetlen és barátságos iparos elmosolyodik: ' Tudja isten, mindegyik szép, ha az ember szépen csinálja. S milyen régi, korszerűtlen gépekkel dolgozunk! Amikor megszerzőnk egyet- egyet, kezdődik a javítás. A vállalatnak nem volna kifizetődő ilyeneket használni, mi még eldolgozgatunk vele. A fúrógépet a mérleggyártól vettem Pesten, a Műszaki Bizományin keresztül. — Mivel indult két évvel ezelőtt? — Ez a kis műhely megvolt Aztán egy satupad. Ócskavasként vettem egy kis revolveresztergát A többi gépet fokozatosan. A KETI csak a megrendelésről gondoskodik, a felszerszámozás Szira István gondja. Szakmai tapasztalata, találékonysága mindenen átsegíti. Plexiiből oltókamrákat készítenek az árbockapcsolóhoz. Kifli alakú, egymásba csúszó dobozt készítenek a plexit tömbökből. A gyalugépre szerelt saját konstrukciójú marókészülék- kel formálják ki a két alkatrészt. — Itt mindent magunknak kell csinálnunk — magyarázza Szira István. — Nézze, a csúcsesztergát átalakítjuk az árbockapcsoló marására. Amolyan célgép lesz. Vendég érkezik az exportra dolgozó kisiparoshoz. Kék köpenyes, bajuszos férfi, bukósisak van a fején. A kapualjban levő gépeket szemléli. — Szintén KETI-s kisiparos .— mutatja be. __ Miből mennyi bérmunkát rendelt a KETI az idén? — kérdem Szira Istvántól. __ A plexi oltókamrából 44 06 darabot, a bronz alkatrészből ezret. Az öntvényből most érkezett az első szállítmány. — S mikorra munkálják meg a kapcsolókat? — Augusztusig kitart Esztergáljuk, forgácsoljuk, marA zamárdi Fővárosi Nevelő Otthon gyakorlott életraezésvezetot keres i nyári szezonra azonnali belépéssel. Jelentkezés 112-es távbeszélőn vagy a fenti címen. (3897) juk, fúrjuk, köszörüljük... Sok munka van vele. — S elismerik a munkáját? — Nekem éppen elég elismerés, hogy nincs kifogás ellene. — Mit csinál, amikor nem dolgozik? — Olyan nincs ... Legalábbis nem emlékszem ilyenre. Engem itt talál a műhelyben késő este, vasárnap is. Szeretem a szakmát, szeretek pücskörészni. Szívesen csinálom, egész életemben dolgoztam, furcsa volna nélküle. ötvennyolc éves vagyok. Amíg bírom, csinálom. — S a családdal is ilyen szigorú? — Természetesen. Most szerződtetem a fiamat. Azt a nyolc, nyolc és fél órát le kell dolgoznia, nincs kegyelem. Szira István társadalmi munkát is végez. Tagja a KIOSZ megyei választmányának. K is műhely a kaposvári Berzsenyi utcában. Kitűnő minőségű alkatrészekkel járul hozzá a nagyvállalatok exportjához. Ha védjegyet kapnának az itt készülő alkatrészek, csupán egyetlen szót írnának rá: minőség. Lajos Géza A KGM balatonlellei üdülője július 1-től szeptember 30-ig alkalmazna német nyelvtudással rendelkező kulturost. Jelentkezés levélben a Kohó- és Gépipari Minisztérium gazdasági osztályán, Budapest, V., Arany János u. 24. sz, alatt. (5644) reméltó észrevétel az, hogy a szülői vágy, a képesség és az iskolai követelmény nincs egyensúlyban. A túlzott egyetemre törekvés és a legkülönbözőbb ráhatások bizonytalanná teszik a pedagógusokat is, opportunizmusra hajlóvá, ami. kor a gyerek képességéről kell ítéletet mondani, és dönteni az egyetemi javaslat ügyében. A pedagógusokról elmondta Merő elvtárs, hogy nincs valami jó közhangulat náluk Kifogásolják gyakran, hogy munkájukat illetően inkább a negatívumokból általánosítanak az emberek. Az egységet — saját tantestületében — jónak ítélte, de érzi ő is, hogy Kaposvár pedagógusgárdája nincs eléggé együtt, s a közeledés útjait a szaikszervezettől várják. Az eszmei-politikai egység és magatartás azonban kevés szót kapott. Élénken emlékezem azonban egy másik felszólalásra is, amely talán meghökkentő volt, de mélységesen igaz, s legközelebb álló a beszélgetés céljához. Fekete Párisiié beszélt szenvedéllyel és meggyőződéssel. Ha jól emlékszem, azzal kezdte, hogy nagyon lelkiismeretes, nagyon becsületes oktatómunka folyik iskoláinkban. A nevelés ózonéban még mindig háttérbe szorul. A gyerekek valahogy nem állnak közel az iskolához, nincs közvetlen kapcsolat a tanulók és a pedagógusok között, nem érzik otthonuknak az iskolát. Kérdése elgondol- koztatáan hangzott: — Vajon mi, nevelők adunk- e indítékot a gyerekek munkakedvéhez, lelkesedéséhez, marxista világnézetének kialakuláséihoz? Mit látnak tőlünk? Azt hiszem, nagy baj, sére önmaga is nagy erőfeszítéseket tett a pedagógustársadalom. De még mindig vannak olyanok, akik meggyőződésnélküliségükben, kétértelmű állásfoglalásukkal mérgezik gyermekeinket. Most már tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy aki nincs meggyőződve társadalmi rendünk szükségességéről, az nem tud szocialista szellemben nevelni, és ne is neveljen. — Pedagógusaink valóban megfizethetetlen munkát végeznek, s ehhez nagy hivatás- tudatra van szükség. Igaza van Feketémé elvtársnak: sokaknál a közvetlenség, a ben- söségesség, az emberség hiányzik a nevelőmumfcából, s az, hogy még nem tudunk kellően hinni a szocializmus győzelmében. Meg kell hát szabadulnia mindenkinek kispolgári magatartásától, s a hazafiság tartalmát gazdagítva szocialista hittel és szenvedéllyel formálni, alakítani a ma ifjúságát ... NEM LEHETETT LEZÁRNI a vitát, a beszélgetést. Bizalommal és nyíltan folyt tovább az eszmecsere, senki sem nézte az órát, senkinek sem akadt más dolga azon az estén. Bensőséges, őszinte légikör alakult ki, olyan, amilyet a tantestületektől, az egész pedagógusgárdától joggal elvárhat ma minden ember. Tanév végén, szűkebb körben hangzott el ez a beszélgetés, hatása azonban túljut a négy fal és a város határain . .. J. B.
