Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)
1966-06-12 / 138. szám
SOMOGY NÉPLAP 4 Vasárnap, 1966. június 12. A jövőbe látás izgalma A múltkor — néhány beszélgetés és tapasztalat összegezése kapcsán — visszaemlékeztem egy korábbi sajtótájékoztatóra. Ezek mindig nagyon érdekes, izgalmas találkozások, különösen azok most, gazdaságirányítás reformjáról szóló határozat és az első intézkedések után. Kérdések záporoztak Budapesten, okos, megfontolt válaszok sorozata került a jegyzet- füzetembe. Az egyik érdeklődő így kérdezett: — Vajon a jelenlegi vezetők az előkészítés időszakában és a reform bevezetése után alkalmasak lesznek-e a megnövekedett feladatok végrehajtására? Mondanom sem kell, szinte mindenki előredőlt a széken, s figyelmét megkétszerezte. Mert a kérdés bonyolult és rendkívül izgalmas. A válasz — mely a párt Központi Bizottságának állásfoglalását tükrözte — tiszta, egyértelmű és reális volt. Megközelítőéin így hangzott: Sok vezető ma is képes a magasabb követelmények szerint dolgozni. Egy részük az átalakulás kapcsán alkalmassá válik, de természetesen lesznek olyanok is, akiket majd föl kell menteni jelenlegi beosztásukból. Hogy miért jutott eszembe ez a sajtó- tájékoztató? Mert bármerre járok a megyében, beszélgetés közben gyakran szóba kerül a kádermunka, a káderhelyzet, s nemegyszer még szakember-mumikáskáder vetület- ben is vitatkoznak erről az emberek Mondanom sem kell, hogy a Központi Bizottság álláspontja szerint itt nem ilyenfajta elhatárolásról van szó. Nyilvánvaló, hogy a megfelelők, a fejlődők és az alkalmatlanok között lehetnek szakemberek és munkáskádereik is (egyébként sem zárja ki az egyik a másikat), tehát önmagában sem az egyik, sem a másik nem kritériuma az alkalmasságnak A problémakör így is nagyon érdekes ... Nálunk általában káderhiányról szokás beszélni. Ezzel magyarázkodunk akkor is, ha az adott — ipari, mezőgazdasági és kulturális — vezetői posztra nem találtuk meg a legalkalmasabb embert. A vezetés: művészet, bárhogy vitatják is ezt. A legtehetségesebb építész- mérnök, nem biztos, hogy jó igazgató lenne, és nem kell feltétlenül mérnöknek lennie a jó igazgatónak. A legjobb természetesen az, ha a szakképzettség kitűnő vezetői adottságokkal és szilárd világnézettel párosul. Ilyen példákban azonban nem dúskálhatunk ... Vitatkozni azon érdemes, hogy: ha igaz a káderhiány megyénkben, akkor ennek mi az oka? Vagyis: nincs elég vezetésre alkalmas emberünk, vagy rossz módszerrel válogatunk, esetleg el is hanyagoljuk a kiválasztás rendkívül felelősségteljes, sokrétű munkáját? Ez az, amiben nem vagyok hivatott dönteni, mégis megkockáztatom a választ. Érzésem szerint az utóbbival van baj. Miért? Egyszerűen emberi gyengeségből, emberi hibából. És még csak nem is az ösz- szeköttetés, a személyes kapcsolatok oldalát kutatnám. (Pedig ilyen is van.) Inkább azt, hogy hogyan lehet, hogyan lesz valakiből vezető? Azzá születik-e, vagy azzá válik? Hagyjuk-e kellően kibontakozni a tehetségeket, vagy félünk tőlük? Segítjük-e a fejlődésüket, vagy néha biztonságosabbnak érezzük az állóvizet? És tudunk-e örülni, ha valaki becsületes munkával bebizonyítja képességeit, vagy elhúzzuk a szájunkat? Azt hiszem, izgalmas dolgok ezek... Megkérdeztem egy főmérnököt: alkalmasnak tartaná-e beosztottját főmérnöki tisztség betöltésére, hisz már tíz éve együtt dolgoznak, ismerheti jól. Igen nehéz helyzetben volt, s visszakérdezett, hogy miért érdekel ez engem. Mondtam, egy idő után már meg lehet állapítani valakiről, hogy megállapodott-e egy helyben, vagy többre képes, mint ami a jelenlegi feladata. Csodáltam bár, de őszintén válaszolt ezután: — Nézze, kérem, kényes dolog ez. Ha azt mondom, hogy alkalmas, lehet, hogy az én helyemre kerül. Ezt, ugye, nehezen viselné el az ember. De ha máshová vinnék is főmérnöknek, mit érnék vele? Elveszíteném legjobb munkatársamat, akire támasz- kodhatom. Ilyen helyzetben hogyan mondjon véleményt az ember? És ez még a jobbik eset, az őszintébb, a becsületesebb. De mi lesz az ifjú mérnökkel? E gyszerűen emberi gyengeség, féltékenység, óvatoskodás van a dolog mögött, s ha durvábban akarnék fogalmazni: a bársonyszék energikus védelme. Pedig alaptalan, hisz aki jó szakembert, vezetésre termett embert formál munkatársából, az nem lehet rossz vezető, nincs mitől félnie... A vezetés művészetéről ma már folyóiratokban, könyveikéiben is lehet olvasni. Megszívlelendő megállapítás az, hogy a jó vezető nem fél, ellenkezőleg: épít a tehetségekre. Mégis azt kell tapasztalnunk sok helyütt, hogy egyik-másik vezetőnk a betokosodás konzerválására szántan önmagánál kisebb, szerényebb képességű emberekkel veszi körül magát Rájuk épít, mert tőlük nem kell félnie, mert nincs ellenvéleményük, nincs alapjuk a vitához, az érveléshez. Pedig éppen az vinné előbbre a gazdaság, a gyár, az intézmény munkáját Milyen hamis gondolkodás ez! Az üzem sikere a vezetőé is; ha munkatársai minden energiájukkal a jobb termelést, a korszerűbb üzemszervezést az emberibb bánásmódot igyekeznek megval ősi tani, az a vezető dicsősége is egyben. S a tehetségtelen szolgai alkalmazkodása, hajbókolása, gondolkodás nélküli igenlése nemde a vezető jövőjét teszi kilátástalanná? Érdemes lenne többet beszélni ezekről a dolgokról. Csak azért, mert azt mondjuk: káderhiány van. Pedig meggyőződésem, jóval több szorgalmas és tehetséges, világnézetileg szilárd ember él a megyében, mint ahány vezető poszt létezik. Csak egy kicsit tudatosabban kellene keresnünk őket, bíznunk bennük, és segítenünk kibontakozásukat. Mert vezetőnek nem születik senki, ha alapadottságokat követelünk is tőlük. Vezetővé lehet valaki, ha megtaláljuk az élet sűrűjében, s hosszú éveken át számítunk rá előre, hogy ne akkor kelljen kapkodnunk, amikor ilyen vagy olyan okból megüresedik egy fontos vezetői pozíció ... L esznek olyanok is, akiket majd föl kell menteni vezetői beosztásukból — hallottam a sajtótájékoztatón. A reformra készülés éveiben erre is számítani kell... Jávori Béla Nem mennyiségi kérdés HEI/YES-E, ha az ember egyszerre jó néhány társadalmi bizottságnak is tagja? Eleinte naponta jönnek a meghívók: megbeszélés megbeszélést követ, az előjegyzési naptárt megtöltik az értekezleteket emlékezetbe idéző bejegyzések. Később lanyhul a buzgalom, egynémely bizottság már csak hébe-hóba ad életjelt magáról, másokban töretlen lendülettel folyna a munka, de a rengeteg tisztséggel megáldott ember — elfoglaltságára hivatkozva egyre gyakrabban menti ki magát. Mindez nem csupán elvont elmélkedés, feltételezés: köztudott, hogy nem is egy olyan ember van nálunk, akit nyolc vagy tíz társadalmi bizottság is tagjai közé sorol. Ez nem csupán egyes emberek túlzott társadalmi megterhelésére vet fényt — erről már nemegyszer esett szó —, hanem valami másra is. A mennyiségi szemlélet uralkodása egy ideig nem kevés gondot okozott gazdasági életünkben; ám nemegyszer ugyanez érvényesült a mozgalmi tevékenység társadalmi jellegének erősítésében is. Volt, ahol nyakra-főre szervezték a társadalmi bizottságokat, gondosan ügyelve, hogy minden munkaterületre jusson belőlük, mégpedig lehetőleg minél több. Így különféle «átfedések«, párhuzamosságok keletkeztek, hiszen — Kártevők Június elsejével Kaposváron is megváltozott több autóbusz indulásának Időpontja. A Május 1. utcában és másutt is áthelyeztek néhány megállót. A vállalat vezet<3 több száz táblán tájékoztatták az utazóközönséget a változásokról. Alig tették ki ezeket a táblákat, nagy részűiket éjszaka megrongálták, letörték, használhatatlanná tették. Az anyagi kár talán nem számottevő, de sokkal jelentősebb az a veszteség, amely a táblák hiányában éri az utazó- közönséget. Megnehezíti tájékozódásukat, s bosszankodnak, szidják a vállalatot, amiért nem gondoskodik pótlásukról. Kik ezek a kártevők, — éretlen gyerekek, ittas felnőttek? — nem tudni. Egy biztos: csak olyanok lehetnek, akiknek örömet szerez mások bosszantása, az, ha kárt okozhatnak. Fékezzék meg őket a józan gondolkodású emberek! Sz. L. például — a népművelési tanácsok létrejöttéig minden társadalmi szervezetnek és mozgalomnak volt legalább egy — vagy olykor több — kulturális, művelődési bizottsága. Érthető, hogy lassanként a munka összehangolása már több időt és nagyobb erőfeszítéseket követelt, mint maga az érdemi tevékenység. A TÁRSADALMI BIZOTTSÁGOKBA meghívott, a bennük végzett munkára felkért kommunisták és pártonkívü- liek általában nagy lendülettel, tenni akarással láttak munkához. Erőfeszítéseik — éppen az említettek miatt — sokszor mégsem jártak olyan eredményei, > mint szerették volna. Ezek a tapasztalatok érlelték meg egyre több helyen a gondolatot, hogy le kell nyesegetni a társadalmasítás vadhajtásait. Maradjanak meg azok a bizottságok, amelyek valóságos társadalmi szükségletet elégítenek ki, amelyeknek léte és működése ténylegesen előbbre viszi az érintett társadalmi szervezet munkáját- Amelyek viszont olyan feladatokat vállaltak magukra, amiket más úton-módon célszerűbb elvégezni, vagy vagy pedig nem találtak megfelelő módot a hasznos ténykedésre, és ezért létük formálissá vált, azokat célszerűbb megszüntetni. Több helyen már hoztak is ilyen döntést, másutt most mérlegelik, melyik bizottság fölösleges, és melyikre van szükség a továbbiakban. Mert jó néhányra továbbra is szükség lesz, tagjaira továbbra is számítanak. Hiszen a párt- és tanácsi szervezetek, a társadalmi mozgalmak és tömegszervezetek vezető testületéi ezután sem nélkülözhetik a hozzáértő társadalmi aktivisták közreműködését. A társadalmi bizottságok többségének példája igazolja, hogy a gazdasági, a kulturális, a szervezési feladatok valóra váltásában milyen nagy támogatást jelenthetnek a vezető testületek számára az adott terület jó ismerőiből szervezett kollektívák. NEM AZ ELVET VETJÜK TEHAT EL: a mozgalmi munka társadalmasítása fontos része mind a közéleti demokratizmus elmélyítésének, mind pedig a vezetés színvonala emelésének. Csupán arra kell ügyelnünk, hogy e vonatkozásban is következetesen érvényesítsük a sokszor idézett s olykor-olykor mégis szem elől tévesztett lenini gondolatot: inkább keveset, de jobban. Gy. L. A TÁLTOS REPÜLŐGÉPPEL ÁVAROS FÖLÖTT Délután 4 órakor még zápor mosta az utcákat; délről, nyugatról nehéz felhőket vonszolt Kaposvár fölé a szél. A júniusi eső azonban hamar elloccsant, szétoszlottak a felhők, és fél óra sem telit el, újra melegen sütött a nap. Ahogy felszáradtak az esőcseppek a fűről, az LI—2-es gép pilótái megkapták a jelzést az indulásra. A gépmadár meglendül, a motorok egyre erőteljesebben dübörögnek. Négyszáz méter után egy fordulás és az elsuhanó földek gyors váltakozása mutatja, hogy a sebesség tovább fokozódik. Elrugaszkodunk a földtől, és a légcsavarok egyre erősebben markolnak a levegőbe. A pilóta szeme két másodperc alatt végigpásztázza a nfűszerfalat, majd mind magasabbra emeli a gépet. Ezután következik a kötelező tiszteletkor a repülőtér fölött, azután Kaposvár felé vesszük az irányt. Túl a negyedik, ötödik kilométeren és az első furcsa érzéseken, amikor úgy- ahogy lassan megnyugszanak a gyomoridegek, és a szem is hozzászokik a magassághoz, elérjük a város szélét A zöld rétekkel, erdőikkel tarkított, bamássárga hátú dombocskák után piros tetejű házak fölé érünk. A város peremén Ahogy nagy lendülettel fordul a gép, fölbillen a táj. Az imént még nagyobb halmoknak vélt dombok Lapos oldaiú hegyóriásokká nőnek. A szemközti ablakból pedig azt látom, hogy mély völgykatlan ásít fölfelé, amelyből apró kertes házak teteje vöröslik. Az embernek az az érzése támad, hogy nem települést, csupán egy kiterített térképet lát. Tüzetes szemlélődés után ismerős utcákat, tereket fedezek fel. Jobbra előre az egyik ház végében idős ember üldögél. A távcső közel hozza őket Valószínű, az unokájára vigyáz, aki ott játszik körülötte. Még előrébb három egyforma, lapos tetejű ház, világos pasztellszínűek. Ni csak, ott. egy napozó lány! Zöld négyzet fölszeletelve A magasból igen szűknek látszó utakon egymást érik a gépjárművek. A pontos idő fél hat, a magasság 800 méter. Lent a Május 1. utcában apró tarka pontok nyüzsögnek százszámra, mint a méhkapíár előtt a méhek. Balra már jól látszik a Szabadság park. A zöld négyzetet sárga vonalak szabdalják nagyjából egyenlő szeletekre. A park játszóterén az örök mozgó, hintázó gyerekek fáradhatatlanul «csúszkálnak-« a homokban előre- -hátra. Az északnyugati városrészben állnak a daruk, amelyeket innen fentről leginkíbb az iskolai szertárban porosodó ingaállványhoz lehet hasonlítani. Jobbra egy óriás «hernyó«, az AKÖV új központi telepének szerelőcsarnoka világit. A tetőzet hullámosán kiképzett bordáinak éléről csillogva szemünkbe szikrázik a nap. Tovább emelkedünk A következő kör már nem ígérkezik ilyen érdekesnek. Fordul a gép, a város határában zöldellő réteken apró tavacskáknak tetsző vízkiöntések csillognak. Egyre magasabbra emelkedünk, a levegő szorítja a dobhártyánkat. Ezer-kétezer méter, és még tovább emelkedünk. Űjra a város fölé. Megszűnik a mozgás, csupán a nadrágszíj szélességű szürke utakon vehető ki, időnként egy-egy sötét színű kis doboz. Akkorkák, amekkorákba a legkisebb ékszereket csomagolják. Ezerötszáz méter magasságból már nagyon távolinak látszik a zöld mező övezte település makettja, amelyet, úgy érzi az ember, már látott valahol. Az életben-e vagy a játék villanyvasutak terepasztalán? Igen, ott vannak az apró vagonok, előttük a mozdonyok és sínek. Csakhogy ezek nem olyan kanyargós, alagutas utakon járnak, mint a játékvasút mozdonyai. A semmibe vesző, fénylő sinek egyenesen és messzire vezetnek. A szemafor, az őrbódé már nem látszik még távcsővel sem. Lassan már az utcákat is csak sejteni lehet. Ott húzódhatnak valahol, ahol a szabályosan rajzolt vonalak szürkédének, a házak téglalapjai és kockái mellett. Ahogyan távolodunk, egyre kisebb lesz a terepasztal, szabályosabbak a vonalak. Mintha óriási vonalzóval, hatalmas körzővel tervezték volna. Pedig akik alakítják, rendezik a hatalmas makett felszínét, ebből a magasságból már kicsiny pontnak sem látszanak. Ahogy ereszkedik a hatalmas gép, egyre élesebben kirajzolódnak az ismerős táj körvonalai. Landol a gép, a pilóta elhúzza az ablakot, mélyet szippant az erős levegőből... Nagy József Nehéz elhinni, hogy ez az állat amúgy bika módjára meg tud vadulni. Árad róla a szelídség. Persze, lehetséges, hogy alkalomadtán megcáfolna, és csakugyan megvadulna, mint a bika. De most, úgy látszik, eszébe sem jut ilyesmi.. Határozottan, szinte büszkén lépdel el a vizsgáló tekintetek előtt, nem zavarja a budapesti, a kaposvári meg a csurgói szakemberek jelenléte. Mintha tudná, hogy ő, a Tál' tos névre hallgató tenyészbika-jelölt tizenhat hónapos kora ellenére máris a figyelem középpontjába került. Sokat várnak tőle, és ha jól viselkedik, sokat adnak érte. Eddig ugyanis a küllem is meg az öröklött tulajdonságok is megfelelőek, s ha mindezt még két hónapig tartja, akkor 40 000 forintot vagy még annál is többet kap érte a gazdája, Varga István csurgód lakos. Hozzáértő emberek tekintete előtt vizsgázik a Táltos. Az arányok jók, fejlődése megfelel a kívánalmaknak. Méretei ellen sincs kifogás. Ami a szüleit illeti — ilyen minősítésnél még messzebbre is visszamennék tulajdonságokat igazoló adatokért —, kitűnő ajánlólevél az anyja törzs- könyve. A Tuba első osztályú bikanevelő tehénként van nyilvántartva. Tejtermelése hat laktáció átlagában 4565 liter, több mint négyszázalékos tej zsírtartalommal. A Tubának a Táltos a hatodik borja, az egyik «fiú« néhány évvel ezelőtt már dicsőséget hozott az ősökre meg a gondozójára, de erről beszéljen a gazda: — Körülbelül negyed évszázada foglalkozom bikák tenyésztésével — mondja Varga István. — Kiállításokon a fel- szabadulás előtt és után is jártam állataimmal. Megfordultam Budapesten, Pécsen és sehol sem vallottam szégyent Néhány évvel ezelőtt éppen Pécsen adtam ed a Táltos egyik idősebb «bátyját« tizennyolc- ezer forintért. Most negyvenezer van kilátásban... Közben ugyanis rendezték a tenyészbikák felvásárlási árát: kevesebb, de jobb minőségű ©gyedet vásárolnak meg, s a jobb minőségűért természetesen többet is fizetnek. Az országban mintegy hat-hétszáz bikát vesznek meg az idén, köztük a Táltost is. De addig — a körülbelül két hónap múlva sorra kerülő vásárig — nagyon kell rá vigyázni, mert ha baja esik, már nem kaphat jó minősítést. Egyelőre azonban még semmi hiba sincs, a szakemberek negyvenezer forintot látnak a Táltosban .. H. F. A siófoki Kőolajvezeték Vállalat keres bádogos, vízvezeték- és központi-fütés-szerelö szakmunkásokat. Jelentkezni lehet Siófokon, a Kőolajvezeték Vállalait magas-, mélyépítési üzeménél. (3889)
