Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-08 / 134. szám

SomogyiMéplap ö 7 MS'Z^P yir^vT1 / i V'TT..Í &C:'A iSyA MEGYEI' TANflCS LAPJ A A tudás birsalmája Egy angol növénytantu- dós, dr. Tatham Whitehead nem kisebb feladatra vál­lalkozott, mint arra, hogy bebizonyítsa: a bibliai pa­radicsomban a tudás fája birsalrmaía volt, esetleg kajszi barackía. Mivel a biblia szerint a paradicsom minden valószínűség sze­rint Mezopotámiában voít, Whitehead megvizsgálta a szóban forgó terület egy­kori gy ümölcsviszonyai t, s megállapította, hogy Me­zopotámiában nem ter­mett rima. Az a gyümölcs tehát, amellyel Éva fegyel­mezetlenül megkínálta Ádámot. a tudás birsalmá­ja, esetleg a tudás kajszi- barackja volt. Mit mond­hat erre az ember? Gyü­mölcs — gyümölcs! • * * Dante Alighieri születé­sének hétszázadik évfordu­lóján — mint annak ide­jén megírtuk —, a firen­zei bíróság feloldotta 1303- ban keltezett ítéletét, amellyel száműzetésbe küldte a költőt. Irodalmi körökben még­sem tartják valószínűnek, hogy a nagy költő vissza­térne szülővárosába. • * * A londoni Times írja, hogy az angol főváros parkjaiban — a sétálók örömére — több ezer lep­két telepítenek. Azok szá­mára, akik az éjszakai sé­tákat kedvelik, különleges éjszakai pillangókat szerez be a parkigazgatóság. A örömről és a fájdalomról Az öröm minden erény anyja. (Goethe.) Az az öröm, amelyet másoknak szerzünk, még elevenebben tér vissza hozzánk, anélkül, hogy csökkent volna. (V. Hugo.) Lehet akármilyen örö­med, nem élvezed teljesen, ha mások nem tudnak ró­la. (Moliére.) Ne merítsd mások fáj­dalmából az örömödet. (Seneca.) Annak a szívnek, amely sol-cat szereU sokat kell szenvednie. (Dosztojevsz­kij.) A fájdalmak az emberek számára okulással járnak (Aesopus.) Az örömök hasonlítanak egymáshoz, a fájdalmak különböznek egymástól. (Tolsztoj.) A fájdalom a bátorság anyja (Shakespeare.) Aki sok szenvedést viselt el, emlékezik reájuk. (Ci­cero.) Vannak emberek, akik inikább mutatják, mint ér­zik a fájdalmakat. (Sha­kespeare.) Nincs megalázóbb szen­vedés és mélyebb harag, mintha az ember komikus kifelé és tragikus befelé. (V. Hugo.) A szerencsétlenség is jő olykor valamire: az osto­ba embert a sors csapásai megokosítják. (La Fontai­ne.) GYŰJTIK A HÁRSFAVIRÁGOT A szocialista kultúra követei A buzsákiak sikere Ausztriában A lengyeltóti falsz Szocia­lista Kultúráért-jelvénnyel és Kiváló Táncegyüttes címmel kitüntetett buzsáki népi együttese május 20-tól hat­napos vendégszereplésen vett részt Ausztriában. Az együt­tes a St Veit an der Glan-i népi együttes vendégeként tartózkodott a szomszédos or7 szágban. A csoport négy alkalommal lépett föl. Először Villachban, a Park Szálló halijában ame­rikai, franciái, svájci, nyugat­német, olasz és osztrák kö­zönség előtt. Műsorukban a heánytánc, a Kónyi verbunk, a Buzsáki szvit, a Buzsáki csárdás, a Szende báró bal­ladája és a Két bál Buzsá- kon című táncjáték szerepelt. Szólóit Kondor József és Kondor Rózsa táncolt. Szóló­énekesként Dörnyei Gyöngyi, Kurucz Aranka és Benkő Rózsa mutatkozott be. A ma­gyar népdalok színes csokrát adták át a közönségnek. Nagyszerűen egészítette ki a műsort Györkő Gyomoréi Rudolf és Babai Szilveszter színes muzsikája. A kővetkező napon a fo­gadó együttes székhelyén, St. Veit an der Glanban ötszáz főnyi irözönség előtt lépett színpadra a buzsáki együttes. A harmadik napon Brüklben szerepeltek. A negyedik fellé­pésre Wolfbergben, a tízezer lakosú alpesi városkában ke­rült sor. Ezt a várost az Alpok paradicsomának is ne­vezik. Érdekessége a mi szempontunkból, hogy az 1800-as évek végén sok ma­gyar telepedett itt le. Az idősebbek még ma is beszél­nek magyarul. Érthetően nagy izgalommal készült tehát a csoport erre a szereplésre. Felix Begusch, az osztrák együttes vezetője nagyszerűen konferálta a műsort. Szavai­ból érződött a magyar nép­művészet megbecsülése, a vendégek szeretete. Az ausztriai turné utolsó napján Graz nevezetességei­vel ismerkedett a csoport. A hatnapos vendégszerep­lésről elmondhatjuk, hogy a buzsáki népi együttes méltó módon reprezentálta a ma­gyar folklórt, a magyar nép­dal és népi tánc gazdagsá­gát, sokszínűségét Líráját éppúgy, mint az igazi csár­dás temperamentumát, a leánytáncok báját, a verbun­kosok férfias erőteljasségét. A táncosok és a zenekar méltó követei voltak szocialista kultúránknak. Dévai Zoltán J!Li kit a ttaqij oiláqb a n ? Javul Marcali zöldségellátása A marcali zöldség-gyümölcs- boltok áruval való ellátása a földművesszövetkeaet felvá­sárlójának, Képes Sándornak a feladata. Még a kora tavasz- szai lekötötte az ellátáshoz szükséges mennyiséget. A marcali Vörös Csillag Tsz mel­lett, amely a boltnak szállít közvetlenül, a legtöbb árut a kéthelyi .Aranykalász Tsz ker­tészetétől kapja az fensz. A kótheiydeknek szívügyük, hogv Marcali ne szenvedjen hiányt zöldáruban. Kilátás van arra, hogy a múlt évi 1048 mázsánál 500 mázsával többet adhatnak a járási székhelynek az idén. A gyümölcsfelvásárlás nem mutat ilyen kedvező képet Bár Marcali környéke gyü­mölcstermelő terület, azonban cseresznyéből, meggyből, kaj­sziból és szilvából a közepes­nél jóval gyengébb termés ígérkezik. Ebben az évben a csemegeszőlő valószínűleg gyengébben, az otelló a köze­pesnél jobban fizet. Mézből rekordra számít Képes Sándor. Bíró László nagyatádi lakos naponta 20—25 kg hársfavi­rágot gyűjt össze, és viszi a beváltóhoz. Egy kultúrhistóriai könyvecskéről y KAPOSVÁR NYOMDÁSZATA Különös kis könyvecske ke­rült a kezembe. Mérete köze­lebb áll a mdniatúrához, mint a hagyományos könyvhöz. Mit rejt magában ez az ízléses, ta- sakba bújtatott könyvecske? A szeszük — Farkas Béla és Fonai László — a beköszöntő­ben vállalkozásuk céljáról így vallanak: »Már régi vágyuk volt a kaposvári nyomdászok­nak ..., hogy összegezzék Ka­posvár nyomdászatának törté­netét.« Gutenberg mester kései utó­dai — közülük talán a leg­szenvedélyesebben néhai Ber- náth Gyula — szakmájuk sze- retetéből, elődeik tiszteletéből merítve erőt és példát, szorgal­mazták a kiadvány mielőbbi megj elentetését. Az első kaposvári nyomdater­mékekre csak levéltári iratok utalásaiból következtethetünk. 1807-ben nyomtatásiban is ki­adták azokat a leveleket, me­lyekben az első kaposvári gim­názium felállítását sürgették. A kiadók vezető beosztású tisztviselők voltak. A megye rabjaival közösen, a börtönben levő nyomdában készítették el a »nyomtatott leveleket«. Roboz István, Petőfi és Jókai pápai diáktársa Európa-hírűvé tette a kaposvári nyomdát. Ko­boz 1849-ben írott Kossuth imája című versét itt nyomat­ták ki először, s több százezer példányban terjesztették a sza­badságharcosok táboraiban, is­merték Európa sók országában is. Az első kaposvári újság száz esztendeje, 1866-ban jelent meg. Somogy volt a címe. Ko­boz István szerkesztette. Az el­ső nagyobb nyomdát Hágel- rnann Károly könyvkereskedő alapította 1876-ban. Ebben a nyomdában állították elő az­után a Somogyot is. Ma is él a lap egyik század végi szedő­je, Csokit István, aki öt társá­val együtt kézzel szedte az 500 példányban megjelenő lapot. 1898 fontos eseményt rögzít: ekkor alakult meg a nyom­dászszakszervezet kaposvári csoportja. 1919-ben a mai helyiségben EGV TÖRZSVENDÉG ELMARADT... Egy fiatal férfi támaszko­dik tanácstalanul az Erzsébet Vendéglő pultjához. A csa­pos meg a felszolgáló több­ször is megkérdezi tőle, mit óhajt, de csak zavartan matat a zsebében, látni, hogy pénz után kutat, azonban eredménytelenül. Egyszer csak ismerőst pillant meg, és örömmel kiált oda: — Cinke... öreg haver, egy pillanat. Ismerőse a zsebére üt, és félreérthetetlen mozdulattal jelzi, hogy neki sincs egy vasa sem. — Nem baj, lépj át ezzel a csomaggal a bizományiba, add el, tudod, otthonról hoz­tam, minden az enyém, de nem merem bevinni, mert azonnal megmondják a fater­nak ... Cinke vállat von, hamarosan le is bonyolítja az ügyletet, és oda adja a pénzt barátjá­nak, Rcinich Zoltán Kapos­vár, Béke utca 60. szám alatti lakosnak. Nyomban asztalt foglalnak; Reinich, a vendéglátó fizet, és isznak, amíg a pénzből tart. „Nem tudom, hogyan került a zsebembe...“ Fröcosök, korsó sörök csúsz­nak lé a két cimbora torkán, majd elbúcsúznak egymástól *zzal, hogy holnap ismét ta­lálkoznak. Reinich nem ha­zafelé, hanem a Diófa Ven­déglőbe indul. Törzsvendége a kaposvári kocsmáknak, gyakran nyitástól zárásig ott lehetett találni valamelyik ital­boltban. Itt nem sokáig idő­zik, ismét útra kel, irány az Aranyfácán. Reinich nemcsak az italo­zás miatt volt törzsvendége a kocsmáknak. Figyelte, leste, hal lát olyan részeg embert, akinél könnyen elemelhető holmi van. Az Aranyfácánban jókedvű társaság mulat az egyik asz­talnál. ű is csatlakozik hoz­zájuk, mert látja, hogy az asztalon jócskán van bor, és látja, hogy az egyik kapatos ember előtt táskarádió szól. Addig ügyeskedik, amíg a rádió őhozzá nem vándorol, — Nagyon ittas voltam, nem tudom, hogyan került a zsebembe a rádió. Én magam is meglepődtem másnap reg­gel — valoltta kihallgatása­kor. Annyira azonban nem volt meglepődve, hogy a rádiót el ne adja a Szomjas Vendég­lőben háromszáz forintért, és a pénzt el ne igyák azon nyomban. Kölcsönkabát, lopott tyűk Reinich néha dolgozott is. Két hétig az egyik építőipari vállalat pusztaberényi mun­kahelyén volt alkalmazásban. Nagyon hamar megunta a munkát. Mielőtt távozott, kölcsönkérte egyik munkatár­sa kabátját. A faluban egy asszonytól pálinkát vásárolt azzal, hogy főnökének viszi, és a pénzt elsején megadja. Lopott egy tyúkot is, és azt »kölcsöntáskával« hózta ma­gával. A pálinkát a vonaton megitták, a tyúkot közben el­adta, a kabátot egyik barátja révén a bizományiban érté­kesítette, és a pénz megint csak a vendéglőbe vándorolt. Arra a kérdésre, hogy mi lett! a kölcsöntáskával, ezt mond­ta: — Én nem adtam ei..i Ha nincs meg, akkor bizoí nyára eladta a feleségem. Egy kaposvári ismerősén elvállalta, hogy fényképezi gépét értékesíti. Az érte kaf pott pénzt azonban »elfelejl- tette« átadni. Cimboráival ezt is elitta. Hég ítélet sem volt... Nem csupán ezek a bűn­cselekmények terhelik Rei­nich Zoltán lelkiismeretét. A társadalmi tulajdon sérelmé­re elkövetett sikkasztás miatt egyszer tízhónapi, egy másik álkalommal pedig hathónapi szabadságvesztésre ítéték. Egy esetben azért vonta fe­lelősségre a bírásáig, és ítél­te ezer forint pénzbüntetésre, mert tartási kötelezettségét el­mulasztotta. A múlt évben az egyik Kaposvár környéki termelőszövetkezetből kuko­ricát lopott, rokonának laká­sáról pedig elvitt és a bizo­mányiban értékesített mint­egy ötezer forint értékű ru­haneműt és más használati tárgyat E két bűncselekmény miatt indult ellene eljárás. Még el sem ítélték' amikor ismét bűncselekményeket kö­vetett el. De azután sem változtatott életmódján, mi­után a Kaposvári Járásbíró­ság a kukoricalopásért, Il­letve rokonának meglopásáért tizennyolc hónapi szabadság- vesztésre ítélte: újból lopott, és a pénzt elitta. Reinich Zoltán törzsvendé­ge volt a kaposvári italbolt­toknak. Cimborái szívesen voltak társaságában, hiszen a lopott pénzből könnyen fize­tett. A törzsvendég most el­maradt ... Társai hiába ke­resik majd a Diófa, az Aranyfácán és a Szomjas vendéglőkben: néhány évig le kell mondaniuk Reinich bőkezűségéről... Szalai László dolgozott a nyomdászok egy része. A Kontrássy utca — ez volt a Latiinka Sándor utca ne­ve akkor — 6. szám alatt ké­szítették a Somogyi Vörös Új­ságot, A kaposvári nyomdá­szok részt vettek a munkás­mozgalom harcaiban is. Ha kellett, fegyvert ragadtak a munkáshatalom megvédéséért. Tóth Lajos és Szalma István életüket adták a bukás utáni terror idején. A húszas-har­mincas évek a megpróbáltatá­sok esztendei voltak. A szak- szervezet Segélyző Egylete próbálta ellensúlyozni a dol­gozók megromlott gazdasági helyzetét. A nyomdászok ösz- szefogtak egymás megsegíté­séért, de a gazdasági harcon túl a politikai küzdelmet is vállalták. A náci fasizmus elleni harc kaposvári nyomdász mártírjai­ról — Báli Józsefről, Erdélyi Józsefről, Spitz Rezsőről is megemlékezik a miniatűr könyv. A felszabadulás évében a Somogyvármegye című lapot nyomtatták. »Hogy mit jelent a nyomtatott kis papír, az új­ság, csak akkor láttuk igazán, amikor a Somogyvármegye megjelenésének hírére százá­val várták- az emberek a nyomda kapuja előtt a lapot« — emlékeznek vissza a felsza­badulás első napjaira a nyom­dászok. Az államosításkor a város nyomdáit egyesítették, összevonásukból alakult ki 1950 nyarára a jelenleg is mű­ködő üzem, A kaposvári nyomdászok szép eredményekkel gazdagí­tották hírüket. Tízszer nyerték el az élüzem címet. Az évente megrendezendő »A legszebb vidéki napilap«-verseny első három helyezettjei között ta­lálhatjuk őket mindig. A Ka­posvár nyomdászata című könyv eddigi munkásságuk ko­ronája. Horányi Barna — Mennyit takarítottak meg a gyerekek? Ezekben a napokban fizetik vissza me- gyeszerte az OTP- és posta­fiókoknál az iskolai takarék- bélyegekért járó összegeket. Az 1965—66. tanévben a me­gye iskolásai három és fél millió forintot takarékoskod­tak. — Nyolcemeletes, nyolc­vanlakásos lakóépület terveit készítik a Kaposvári Terve­ző Irodában. Az új lakóház építését jövőre kezdik meg a Kossuth Lajos utcában. Somogyi Néplap Az MSZMP SomogN megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanárs lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-19, 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kanosvár, Latinka S. u. 2. Telefon 15-1G. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postiskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár* Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom