Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-08 / 134. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szerda, 1966. június 8. Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnöke hétfőn — mint közöltük — az MSZMP Politikai Akadé­miáján előadást tartott A nemzetközi kommunista moz­galom és a nemzetközi poli­tika kérdéseiről címmel. Bevezetőben részletesen foglalkozott a nemzetközi kommunista mozgalom és a szocialista világrendszer fej­lődésének kérdéseivel. Mél­tatta a kommunista és ' mun­káspártok 1957-ben és 1960- ban Moszkvában elfogadott két nyilatkozatát, amelyek az A nemzetközi kommunista mozgalom és a nemzetközi politika kérdéseiről Kállai Gyula előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján alapvető kérdésekben máig terjedő érvénnyel meghatá­rozták a kommunista világ­mozgalom általános politikai irányvonalát. A szocialista világrendszer fejlődése A szocialista világrendszer — mondotta-—ma fejlődésé­nek olyan szakaszába érke­zett, amikor sikerrel teljesíti a Lenin megszabta nagy fel­adatot: a gazdasági építő­munkában elért eredmények­kel gyakorolja a legnagyobb hatást a világ fejlődésére. A világ fejlődésére gyakorolt befolyás szempontjából kü­lönleges jelentősége van a Szovjetunió Kommunista Pártja tevékenységének és a Szovjetunió eredményeinek. Ennek oka nemcsupán a Szovjetunió hatalmas anyagi súlya, az a tény, hogy a szo­cialista világrendszer ipari termelésének mintegy 60 szá­zalékát a Szovjetunió produ­kálja, hanem elsősorban az, hogy a Szovjetunió népei lép­tek először a szocialista for­radalom útjára, ma pedig már a kommunizmus építésén dolgoznak, 1965-ben a Szovjetunióban befejeződött a hétéves terv teljesítése. A Szovjetunió újabb eredményeket ért el a legfejlettebb kapitalista or­szágokkal folytatott gazdasági versenyben, tovább csökken­tette az Egyesült Államok és a Szovjetunió gazdasági szín­vonala közötti különbséget. A közoktatásban, az egészség- ügyi ellátásban, a szocialista gondoskodásban, a tudomány és a technika nagy jelentősé­gű területein — amilyenek például a magfizika, a mate­matika, az elektronika, a rá­diótechnika, a repülőgépgyár­tás — a Szovjetunió már az élre tört. A nemzetközi katonai erő­viszonyok tekintetében a fö­lény a Szovjetunió nagyszerű hadseregének oldalán van, amely a világbéke megőrzésé­nek döntő tényezője. A szocialista világrendszer — amely a Szovjetunióval együtt 14 országot tömörít — ma mi\r a Föld területének 26 százalékát, a Föld lakói­nak «15 százalékát foglalja magában, s három földrészre terjed ki. A szocialista országok rö­vid id'5 alatt történelmi mér­tékkel mérhető utat jártak be. Alapjaiban felszámolták a múltt ól eredő társadalmi— gazdi jsági elmaradottságot. Lerakták a szocialista társa­dalmi rend alapjait, s csak­nem minden országban győ­zelemre vitték a szocialista termelési viszonyokat a nép­gazdaság minden ágában. Most újabb fejlődési sza­kasz bontakozik ki a szocia­lista országokban. Ennek lé­nyege: a szocialista rendszer előnyeinek intenzívebb kiak­názása az előrehaladás meg­javítása érdekében, és ezen az úton a szocialista társada­lom teljes fölépítése. Ehhez : fejlődési szakaszhoz kapcsoló­dik a szocialista gazdálkodás, a gazdasági irányítás, a ter­vezés megjavítása, amivel most csaknem valamennyi európai szocialista országban foglalkoznak. A gazdasági irányítás ter­vezett reformja hazánkban is szervesen beleilleszkedik a szocialista termelési viszo­nyok megszilárdításának, a szocializmus építésének és fölépítésének egész munkájá­ba. Az államosítások, a kollektivizálás, a tervgazdál­kodás megteremtése, a szo­cialista termelési viszonyok létrehozása nélkül, a mostani reformra sem kerülhetett volna sor. A szocializmus teljes föl­építésének időszakában tör­vényszerűen került előtérbe a gazdasági rendszer hatéko­nyabbá tétele, mert ez alap­ja és előfetétele annak, hogy a szocializmus győzelmét minden vonatkozásban _ meg­szilárdítsuk, magasabb célo­kat tűzve népünk elé, tovább haladjunk előre a szocialista fejlődésnek, az életszínvonal­emelésének útján. A szocialista világrendszer további erősödését szolgálta, hogy a legutóbbi években to­vábbi eredményeket értünk el a szocialista országok gaz­dasági együttműködésében.. Ez a gazdasági együttműkö­dés szilárd elvi alapokon nyugszik; a szocialista ter­melési viszonyok azonosságán, a kölcsönös előnyökön, az alapjában azonos és egybe­eső politikai és gazdasági ér­dekeken. A szocialista nem­zetközi munkamegosztás el­mélyítése ma az internaciona­lizmus egyik legfőbb meg­nyilvánulása a szocialista or­szágok között. Most vagyunk az együttműködés szélesebb, mélyebb és hatékonyabb megvalósulásának időszaká­ban. Az egyszerű árucsere­forgalom mellett kibontakoz­nak és erősödnek az együtt­működés minőségileg fejlet­tebb és újabb formái, ami­lyenek például a sokoldalú tervegyeztetés, a termelési szakosítás és kooperáció, a közös beruházások, a két és a több ország között kötött megállapodás alapján létre­hozott közös intézmények, vállalatok. A szocialista országok gaz­dasági együttműködésének ta­pasztalatai igazolják, hogy a KGST fejlesztése az egész szocialista világrendszernek és külön-külön az egyes szo­cialista országoknak is elemi érdeke. Az együttműködés meggyorsítja, az elzárkózás meglassítja az előrehaladást a szocialista építőmunkában. Akcióegység az imperializmus ellen Az a tény, hogy a nemzet­közi osztályharc fő frontja az imperialista országok és a szo­cialista világrendszer orszá­gai között húzódik,, nagy je­lentőséget ad a szocialista or­szágok egységének. A vietna­mi háború eseményének fé­nyénél ez az egyébként is magától értetődő alapvető kö­vetelmény annyira nyilván­valóvá vált, hogy aligha kell különösebben bizonygatni. Az a kérdés, hogy a szocialista országok mennyire tudják összeegyeztetni cselekvésüket az imperializmussal szemben vívott harcban, nagymérték­ben meghatározza akcióik ha­tékonyságát, ütőerejét, s ki­hat belső fejlődésükre is. A végső célkitűzés termé­szetesen az, hogy a marxiz­mus—leninizmus kipróbált el­vei, az eszmei-politikai egyet­értés, a nemzetközi kommu­nista mozgalom helyes stra­tégiai-taktikai fő irányvonala alapján a kommunista moz­galom és a szocialista világ- rendszer teljes egységét való­sítsuk meg. Mivel azonban az ideológiai-politikai nézetelté­rések egyhamar aligha oldha­tók meg, a jelenlegi helyzet­ben a vitás kérdéseknek és maguknak a vitáknak bizo­nyos mértékű függőben ha­gyásával, az égető szükség és felelősség parancsolta akció­egységet kell megteremtenünk, mert legalább ezt föltétlenül megköveteli az imperializmus támadó tevékenységének iheg- élénkülése elleni hatásos föl­lépés. A nemzetközi kommunista mozgalomban fölmerült nézet- eltéréseket még nem sikerült leküzdeni, de a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a helyes álláspontot képviselő pártoknak az egység helyre­állítására tett erőfeszítései, különösen az 1965. márciusi moszkvai konzultatív talál­kozónak az antiimperialista akcióegységre irányuló felhí­vása nem maradtak ered­ménytelenek. A nemzetközi kommunista mozgalom erői­nek a helyes álláspont körüli további tömörüléséről tanús­kodott az SZKP XXIII. kong­resszusa is, amelyen 86 kom­munista és munkáspárt, illet­ve fejlődő országokból érke­zett forradalmi demokrata párt küldöttei vettek részt, s hitet tettek valamennyi anti­imperialista erő akcióegysége mellett. Kállai Gyula ezután kifej­tette: A szocialista országok egy­sége azonban nem követel tel­jes azonosságot a részletkér­désekben. A szocialista for­radalom nemzetközi érvényű általános törvényszerűségei a szocialista forradalom és épí­tés éveiben fokozatosan való­sulnak meg minden ország sajátos körülményeinek meg­felelő formában és ütemben. A nemzeti és nemzetközi ele­mek természetesen nem vál­nak el egymástól a szocialista építés folyamatában. Az egység értelmezésében szakítottunk az 1957 előtti évek ffelfogásavai, amely még a sajátosan helyi, nemzeti jel­legű problémák megoldásában is sablonos azonosságot köve­telt. A régi felfogás marad­ványaitól azonban még nem tudtunk véglegesen megsza­badulni. Néha tanúi vagyunk annak, hogy valamelyik szocialista országban előforduló esetleg teljesen egyedi jelenség, mint például egy író cikke, nyi­latkozata vagy egy festő képe és annak elbírálása — értet­lenséget vált ki más ország­ban s hajlandóságot arra, hogy az egyébként nem álta­lános érvényű esetet átfogó politikai-ideológiai kérdéssé nagyítsák. Az egységnek nem ilyen kérdésekben kell meg­nyilvánulnia, de az ilyen szem­lélet megváltozásához is idő­re és szívós türelemre van szükség. A kommunista pártok egyen jogúak, önállóak, és felelős­séggel tartoznak mindenek­előtt a saját munkásosztá­lyuknak, de egyben a nemzet­közi munkásosztálynak is. Az önállóság és saját felelősség azonban nem jelenthet elzár­kózást, befelé fordulást. Nem jelentheti, hogy nem tanul­mányozzuk más pártok ta­pasztalatait. Sőt! A más szo­cialista országban szerzett ta­pasztalatok megismerése meg­könnyíti a munkánkat, lehe­tővé teszi, hogy módszerein­ket a nemzetközi tapasztala­tokkal egybevessük, és ilyen úton is tökéletesítsük. A szocialista építés ma ön álló nemzeti államok és ön­álló nemzetgazdaságok kere­tei között folyik. Ez az ön­állóság természetes,, helyes és hasznos mindaddig, ameddig nem jár azzal, hogy szembe­állítják a külön nemzeti ér­dekeket a szocialista világ- rendszer országainak általá­nos érdekeivel, a nemzetközi munkásosztály, az egyetemes haladás érdekeivel. A proletár internacionalizmus mércéje A szocialista világrendszer országait összekötő legerősebb kapocs a munkásosztály ér­dekeinek nemzetközi azonos­sága: a proletár internaciona­lizmus. Ennek tartalma ko­runkban kiszélesedett és gaz­dagodott A proletár interna­cionalizmus a marxista—le­ninista munkáspártok, sőt — a pártok keretén túlmenően — az egész nemzetközi mun­kásosztály harci-politikai egy­ségét jelenti. Korunkban pe­dig, amikor a szocialista tár­sadalmi rend már 14 ország­ban győzött, s kialakult a szocialista világrendszer, a proletár internacionalizmus­nak különösképpen erősen kell megtestesülnie ezeknek az országoknak az egységében és sokoldalúan fejlődő együtt­működésében. A proletár in­ternacionalizmus ezenkívül magában foglalja a szolidari­tást és az együttműködést a tőkés országokban azokkal a tömegekkel, amelyek harcban állnak a kizsákmányolással és a háborús politikával szem­ben, továbbá magában foglal­ja a gyarmati rabságból fel­szabadult, az önálló nemzeti fejlődés útjára lépett népek­kel való szolidaritást, és a még ma is elnyomatásban szenvedő népek felszabadító harcainak támogatását. De a proletár internacionalizmus magva és alapvető mércéje ma is az első szocialista ál­lamhoz, a kommunizmus út­törőjéhez, a Szovjetunióhoz való viszony, a szolidaritás, a testvéri együttműködés a kommunizmust építő Szovjet­unióval. »Szovjetellenes kom­munizmus nincs, nem volt és nem is lesz soha« — mon­dotta pártunk és népünk állás­foglalásaként az SZKP XXIII. kongresszusán Kádár János elvtárs. Kállai Gyula ezután külön fejezetekben foglalkozott a kommunista pártok helyzeté­vel és harcával a fejlett ka­pitalista országokban, az Im­perializmus gyarmati rendsze­rének felbomlásával és a volt gyarmati országok fejlődésé­nek időszerű problémáival. Többek között a következőket mondotta: Napjainkban különösen fon­tos — mondotta —, hogy a haladó kül- és belpolitikát követő fejlődő országok ve­zető politikai pártjaival meg­felelő pártkapcsolatokat is te­remtsünk és tartsunk fenn. Ezek a pártok őszintén ér­deklődnek a szocialista épí­tés, a tömegek szervezése, ve­zetése, nevelése területén szerzett tapasztalataink iránt. Ezekkel a pártokkal a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt vagy a Hazafias Népfront út­ján szoros kapcsolatokat kell teremtenünk. Kállai Gyula a továbbiak­ban a nemzetközi erőviszo­nyok és a két világrendszer harcának időszerű kérdéseiről szólt, s többek között a kö­vetkezőket mondotta: A békés egymás mellett élés politikája A mai körülmények között, amikor aa imperializmus több fronton támad, és amikor az eszközök sokaságát veti be, a harc legkülönbözőbb formáit alkalmazza, újból felvetődik a kérdés: Mi az imperializ­mus elleni harc helyes útja, helyes stratégiája és taktiká­ja? Egyáltalán lehet-e szó a békés egymás mellett élés po­litikájának folytatásáról? A jelenlegi világhelyzetben egyszerre és egymás mellett kell építeni és erősíteni a szocializmsut, támogatni a nemzeti felszabadító mozgal­makat, küzdeni az imperia­listák helyi háborúi és ag­ressziói ellen, támogatni és védelmezni a megtámadott népeket, harcolni a békés egymás mellett élésért, a vi­lágháború ellen. Elválasztani avagy szembeállítani egymás­sal ezeket a feladatokat sem­miképpen sem szabad. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért foly­tatott küzdelem változatlanul a szocialista országok külpo­litikájának alapelve, ez sza­bályozza a kapitalista orszá­gokkal fenntartott kapcsola­tait. Ez azonban csak úgy lehet eredményes, ha a szo­cialista országok erősítik egy­ségüket, növelik gazdasági és politikai erejüket, a kapcsola­tok fejlesztésében nem tesz­nek elvi engedményeket az imperializmusnak, visszaverik a »fellazítás!« törekvéseket. A békés egymás mellett élés kapcsán szükséges né­hány aktuális probléma meg­világítása, fölvetése is. a) A burzsoá propoganda a legutóbbi években taktikát vál­toztatott a békés egymás mel­let élést illetően. Mig koráb­ban általános volt a békés egy­más mellett élés lehetőségének teljes tagadása, ma a burzsoá propaganda is a békés egymás mellett élésről beszél, sőt nem egy esetben tapasztaljuk, hogy a Szovjetuniót és a szocialis­ta országokat vádolják azzal, hogy nem akarnak »igazi-« bé­kés egymás mellett élést. Az »igazi«-n azt értik, hogy a szo­cialista országok fogadják el mindazokat a föltételeket, ame­lyeket a monopoltőke a békés egymás mellett élés áraként követel. E követeléseik lényege pedig az, hogy a szocialista or­szágok ne támogassák a nem­zeti felszabadító mozgalmakat, ne legyenek szolidárisak a tő­kés országok dolgozóinak har­cával. Ezeket az abszurd köve­teléseket a szocialista országok egyértelműen visszautasítják, ez az oka annak, hogy a burzsoá propaganda azt harsogja, hogy a szocialista országok a békés egymás mellett éléstől vissza­léptek. b) Bizonyos értelemben maga a történelem volt egyik forrása annak, hogy a legutóbbi évek­ben a békés egymás mellett éléssel kapcsolatban téves illú­ziók és állásfoglalások jelent­keztek. Az 50-es évek végén, a 60-as évek elején végbement ál­talános forradalmi »offenzívat, a szocialista országok látványos gazdasági és diplomáciai sike­rei, a rakétatechnikában és az űrkutatásban elért szovjet győ­zelmek, a nemzeti felszabadító forradalmak elterjedése és gvő- zelme Afrikában — mindez olvan illúziókat szült, mintha a békés egymás mellett élés előtt teljesen szabad lenne az út, s már túljutottunk volna a nem­zetközi helvzet javításának ne­hezén. Ebből fakadt az a túl­zás, amely a békés egymás mel­lett élés elvét kiterjesztette, s a szocialista országok külpoli­tikájának mindent meghatározó egyetemes alapjává, »fő straté­giai vonalává« tette. Ez sok félreértésre adott alkalmat. c) Az amerikai külpolitika napjainkban arra törekszik, hogy »békésen egymás mellett éljen« a szocialista világrend- szer fő erőivel, a Szovjetunió­val és az európai szocialista országokkal, de eközben véres irtóháborút folytat a Vietnami Demokratikus Köztársaság el­len, s agressziók sorozatát kö­veti el a nemzeti felszabadu­lásért küzdő nősekkel szemben. Az amerikai diplomácia váltig hangoztatja: a vietnami háború nem lehet gátja a más szocia­lista országokkal való kaocso- latok fejlesztésének. Ez azon­ban nem lehetséges. A világ békéje egv és oszthatatlan, te­hát a békés egymás mellett élésnek is egynek és oszthatat­lannak kell lennie. Felhívás! A kaposvári cukorgyár értesíti a méhészeket és a villanytelep kör­nyékén lakókat, hogy a villanytelep és a víz­művek között levő ré­pakísérleti parcellán jú­nius 10-ig EKATOX-os porozást végez ________ (3879) A z Egyesült Államokkal való kapcsolatok elhidegülé- sének azonban nem kell föl­tétlenül maga után vonnia valamennyi tőkés országgal való kapcsolatunk romlását. Annál is kevésbé, mert az imperialista táboron belül komoly ellentétek támadtak a szocialista világgal kiala­kítandó viszony kérdéseiben. Számos tőkés ország kormá­nya elítéli Washington politi­káját. Vannak jelentős tőkés körök, amelyek hasznot lát­nak a szocialista országokkal folytatott kereskedelemben, ezért a békés egymás mellett élés politikáját járható útnak tekintik, s ebben az irányban befolyásolják a maguk kor­mányát. A mai világhelyzetben a békés egymás mellett éléshez vezető úton mindenekelőtt a következő politikai lépések megtétele szükséges: — Mindenfajta agresszió meg­szüntetése, az államok kötele­zettségvállalása arra nézve, hogy tiszteletben tartják más nemzetek szuverenitását, önren­delkezési jogát, a más népek belügyeibe való be nem avat­kozás elvét; s ezen az alapon: az országok közötti sokoldalú gazdasági, kereskedelmi és kul­turális kapcsolatok fejlesztése; — a hadseregek visszavonása a nemzeti határok mögé, az idegen területen levő katonai támaszpontok felszámolása; — az atomfegyverekkel foly­tatott föld alatti kísérletek meg­szüntetése, atomfegyvermentes ővezetek létrehozása, az atom­fegyverek megsemmisítése; az NSZK atomfegyverrel törtéjjő ellátására irányuló terv teljes elvetése; — meg nem támadási szerző­dés létrehozása az Atlanti Szö­vetség és a Varsói Szerződés között; — ezen az úton továbbhalad­va, a katonai szerződések fel­bontása és helyettesítése általá­nos kollektív biztonság! szerző­dési rendszerekkel; — ennek előkészítéseként tár­gyalások megkezdése az európai biztonság biztosítására, ezen be­lül a második világháború eu­rópai maradványainak felszá­molása, a német kérdés békés úton történő rendezése; — szigorú nemzetközi ellen­őrzéssel végrehajtott általános és teljes leszerelés; — az Egyesült Nemzetek Szer­vezete szerepének, súlyának nö­velése oly módon, hogy az alap­okmány szellemében a béke és a biztonság hatékony őre le­gyen. A békés egymás mellett élést szolgálja a gazdasági együttműködés kibővítése és fejlesztése a szocialista és kapitalista országok között. A korrekt gazdasági kap­csolatok, az egészséges ke­reskedelem erősödése enyhít­heti a nemzetközi feszültsé­get, javíthatja az együttmű­ködést az államok és a népek között, tehát a békét is szol­gálja. Kállai Gyula előadását a következő szavakkal fejezte be: A nemzetközi kommunista mozgalom egységéért vívott harc jelenlegi szakaszában legfontosabb feladatunk a két­oldalú megbeszélések, a regio­nális tanácskozások, a nem­zetközi kommunista mozga­lom és a világ fejlődése elvi­politikai problémáinak jobb, konkrétabb, mélyebb kidolgo­zása és elemzése, továbbá mind több és több pártra ki­terjedő közös fellépés és ak­cióegység az imperializmus ag­resszív cselekményei ellen. (MTI) I. osztályú rostálatlan BÁNYAKAVICSOT, sódert azonnali határidőre is szállítunk. Vagonba rak­va Kerepes vasútállo­máson m3/91 Ft. A vasúti szállítás a kedvezményes díjszabás szerint a megrendelőt külön terheli. Fizetési ínód: MNB inkasszó rendszer szerint. Ma­gánmegrendelők részére kérésre csekket küldünk. Haladás Tsz, Csömör Ügyintézőnk: Juhász Mátyás. (5749)

Next

/
Oldalképek
Tartalom