Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-05 / 132. szám

SOMOGVI NÉPLAP Elúszott húszon kétezer forint SZEDIK A ZÖLDBORSOT Néhány hónappal ezelőtt Horváth Gyvlánét, a So- mogyvár—Somogyvámosi Tör­pevízmű Társulat könyvelő­jét leváltották másodállás­ban betöltött tisztségéről, és bűnvádi eljárást indítottak ellene a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasz­tás miatt. A kár huszonkét- ezer forint volt. Mit ellenőriztek? Amikor 1964 elején meg­alakult a társulat, Horváth Gyulánét, a somogyvári ter­melőszövetkezet adminisztrá­torát kérték föl a könyvelői teendőknek másodállásban való ellátására. Közgazdasá­gi technikumot végzett, de a pénzügyi-könyvelői munkák­hoz nem sokat értett. A múlt év elején az általa ké­szített 1964. évi pénzügyi összesítés, jelentés helyett például újat kellett csinál­tatni, mert az használhatat­lannak bizonyult. Az első esztendőben a Dél­dunántúli Vízügyi Igazgató­ság szakemberei csak egyszer ellenőrizték a társulat mun­káját, 1964. augusztus 27-én. Mivel jegyzőkönyv nincs ró­la, legalábbis a társulatnál nem maradt, így nem tudni, észleltek-e valamilyen hibát. Abból azonban, hogy ezután több mint egy évig nem men­tek Somogyvárra, arra lehet következtetni, hogy elégedet­tek voltak a tapasztaltakkal. Jogos a kérdés: Vajos mit ellenőriztek 1964 augusztusá­ban, ha nem figyeltek föl a könyvelő • alkalmatlanságára, arra, hogy nem ért a köny­veléshez, s hogyhogy nem vették észre a visszaéléseket, a pénzügyi előírások durva megsértését? Ellátmányból tv-részíet A tavaly szeptember 13-án tartott vizsgálat, illetve el­lenőrzés olyan megállapításo­kat rögzített jegyzőkönyvbe, amik hűen jellemezték Hor­váthné könyvelői »munkássá­gát'«: »A könyvelésben tel­jes a káosz ... 1965-ben még egyetlen adatot sem könyvelt le... Az ügyvitel a nullával egyenlő. s így á társulat pénzügyi helyzetéről meg­nyugtató képet nem kap­tunk ...« Egy későbbi vizsgálat Hor- váthnénak már nemcsak a hozzá nem értését állapította meg, hanem szándékos kár­tevését is. Huszonkétezer fo­rinttal nem tudott elszámol­ni. De nem tudta előadni a fontos pénzügyi okmányokat, a bérjegyzékeket és más bizonylatokat sem. Mentségé­re csak ezt mondta: — Megvolt, de elveszett. Pedig feltehetően kifizettem az egész összeget. Alá is írattam a munkásokkal a fi­zetés fölvételét. Lehetséges, hogy erről is elfeledkeztem. A felületesség, a nemtörő­dömség iskolapéldája, ami­vel persze elsősorban a sik­kasztást igyekezett leplezni. — Mire kellett a pénz? — Házat építettünk, tévét vettünk. Férjem kevés pénzt adott haza, ha részletet fi­zetni kellett, vettem ki a bankból ellátmányt, s abból fizettem . .. — mondta. Jó információ, teljes bizalom 1961 nyarán kezdte. .Tűni’'s 9-én fölvette az esedé' es el­látni nvt. ebből 1000 forintot megtartott. Szentem bér 6 én már 2000 szeptember 26-án pedie 3000 forint vándorolt, illetve maradt a zsebében. December 23-án 2300 forin­tot vett ki a bankból. Mi lett ennek a sorsa? — Nem tu­dom, lehet, hogy hazavittem. — Ugyancsak ezt mondta az 1965. június 12-én fölvett 3500 és az augusztus 7-én fölvett 3500 forintról is: — Lehetséges, hogy kifizettem, de az is lehet, hogy megtar­tottam ... A társulat vezetője, Bálint Ferenc elnök így vélekedett az ügyről: — Megbíztam benne, mert kedvező információkat kap­tam róla... Nem figyelt föl sem ő, sem pedig az ellenőrző bizottság elnöke, Ágoston Ferenc arra, hogy a munkások bérjegyzék es aláírás nélkül kapják meg fizetésüket. Nemegyszer a társulat vezetői is aláírás nélkül vették föl tiszteletdí­jukat. Az ellenőrző bizottság elnöke azzal magyarázta mu­lasztását, hogy őt senki nem oktatta ki feladatára. Horváth Gyuláné vissza­élve a bizalommal, kihasz­nálva az ellenőrzés hiányát, illetve felületességét, 22 000 forintot sikkasztott. De nem csupán ennyi a társulat ká­ra! Két éven át Horváthné olyan fizetést vett föl, amiért nem dolgozott meg. Így a vízmű társulatnak nenv-pk az elsikkasztott pénzt kell visszakövetelnie, hanem azt az összeget is, amelyhez Horváthné dologtalanul, ér­demtelenül jutott hozzá. Szalai László Az aratásra és a cséplésre készülnek Somogyszobon (Tudósítónktól.) A tavaszi növényápolási munkák még javában folynak a somogyszobi Béke Tsz-Den, de mór készülnek az aratásra és a cséplésre. Az idén mint­egy ötszáz hold őszi és tava­szi kalászost kell betakarítani­uk. A szövetkezet vezetősége már elkészítette az aratás- cséplés intézkedési tervét. Gon­doskodnak arról, hogy kellő időben hozzáláthassanak az aratáshoz. Az őszi kalászosok zömét kombájnnal takarítják be, de kézi aratásra is marad 122 hold. Megkezdték az ara­tópárok szervezését Szűk ég esetén — ha az időjárás úgy kívánja — a KISZ brigádjai, az üzemekben dolgozó somogy- szobiak is segítenek a betaka­rításban. Az idén .vásároltak egy szalmabálázó gépet, ez meggyorsítja és megkönnyíti a szalma betakarítását. A szal­mát a csépléssel egy időben szeretnék behordani. Arról is gondoskodtak, hogy a cséplés­sel egyidőben megfelelő gépi­erő legyen a tarlószántáshoz. A cséplőcsapatok névsora már elkészült Tsz-en kívüliekből is szerveztek egy brigádot, hogy a munkákkal idejében végezhessenek. a ságvári Egyetértés Tsz kertészetében. A két hold termését a MÉK-nek szállítják. AKI VILÁGOT AD A mikor Kapolyon 1937. október elején az egyik tanító bevonult katonának, a község vezetői elsőnek Faragó Gyulára gon­doltak. Kapolyi gyerek volt, ismerték jól a szüleit is, akik szorgalmas, becsületes paraszt- emberek voltak. Ott járt is­kolába, ott nőtt fel közöttük a »kis« Gyula is, aki közben már elvégezte a gyönki gim­náziumot, majd a nagykőrösi tanítóképzőt. Anyagot takarít meg, javítja a minőséget a darabolóbrigád Az ÉM Építő-Gépjavító és Gépgyártó Vállalat Pécsi Üze­mének barcsi telepén gazdasá­gosan akarnak termelni. Ezért igyekeznek csökkenteni a költ­ségeket. A műszaki fejlesztési terv szintén ezt a célt szolgál­ja. Ebben öbbek között sze­repel egy olyan brigád nvg alakítása, ame’ynek fela ’ata az anyag-k vágása. A brigád már dolgozik. A Mep vezetői elégedettek mun­kájával. — A kollektíva tagjai jól begyakorolták a darabolást. ismerik már e munka minden csfnját-bínját. Éppen ezért jó minőségű anyag kerül ki a ke­zük alól. A kollektíva feldol­gozza a hulladékot is. Így sok anyagot takarítanak meg. Beszélgettünk Kálmán Imre technikussal a brigád vezető­jével. A fia+alomber elmondta hogy a rájuk bízott feladatot igvekeznek jéi végrehajtani Mivel a kollektí-a rag'-szerű- en összeforrott, minden re­mény megvan rá hngv megfe­lelnek a várakozásnak. A telep műszaki vezetőie is Munkában a daraboló­brigád. elkísért bennünket Kálmánék műhelyébe. Megjegyezte, hogy az előkészítést még jobbá akarják tenni. Létrehoznak egy olyan brigádot, amely a darabolóktól kapott alkatré­szeken elvégez még néhány műveletet (fúrást stb). A jól előkészített alkatrészeket a la­katosok gyorsan össze tudják szerelni. — örültem a helyettesítés­nek is. Ez volt az első iskola, ahol már mint kész tanító kerültem szembe a gyerekek­kel — emlékezik vissza Fara­gó Gyula balatonőszödi alsó tagozatos szakfelügyelő. — Az iskoláról, a tanításról szép elképzeléseim voltak. Elmond­hatom, hogy huszonkilenc évi munka után sem kellett csa­lódnom fiatalkori Illúzióim­ban. Példaképem az egykori kapolyi tanító, Pécsi Benő már régen nyugdíjas. Olyan ember volt, aki a gyerekekért, a munkájáért és a falujáért élt. összefogta az ifjúságot, irá­nyította a falusiak érdeklődé­sét. Számomra azóta is ő ma­radt az eszményi pedagógus. A helyettesítés nem tartott sokáig. Az intézetnek kellett segítenie az elhelyezkedésben. Jó ajánlólevéllel került Szol­nokra. Alig töltött ott egy évet, behívták katonának. Csak később, 1942-ben vá­lasztották meg újra tanító­nak Szabadszálláson. — Az Alföldet nem tudtam megszokni. Ide vágytam visz- sza, ahol most is élek, a Ba­laton partjára. 1947-ben már Balatonőszödön tanítottam. Az akkori református isko­lában egyedül voltam nevelő. Minden gyerek, minden osz­tály gondját nekem kellett vállalni. Lassan megismerked­tem a faluval, az őszödi em­berekkel is. Eljárt a tanácsülésekre, részt vett minden munkában, ahol a faluért tenni lehetett vala­mit. Beválasztották a tanács­ba, ő lett a művelődési ott­hon igazgatója, és még lehet­ne sorolni társadalmi funk­cióit. — Az alsó tagozatos gyere­keket szerettem leginkább. A betűk, a számok megismeré­sével a pedagógus egy egész világot ad a csöppnyi ember­palántáknak. A legszebb díja az alsó tagozatos nevelő mun-1 ^ ^nak- amikor azt tapasz- acjják neki a »Kiváló tanító« ; T az. erie T- nap«J kitüntetést, napra nő a rovidnadragos. fé- i lénk tekintetű nebulókban. 1 Nagy József A lsó tagozatos szakfel­ügyelő lett, a siófoki » és a tabi járás álta­lános Iskolái tartoznak hozzá. Vonattal, motorkerékpárral járja a falusi Iskolákat, heti tíz órát Balatonőszödön tanít. — A gyakorlattól nem le­het elszakadni. Sokszor hal­lani manapság mindenfelé például, hogy a gyerekek mi­lyen rosszak, nem lehet bírni velük még az iskolában sem. Ez nem egészen helytálló, mert a gyerek nevelése a pe­dagógus dolga is. Nem mon­dom, vannak rakoncátlan gyerekek, de nem rosszabbak, mint mi voltunk annak ide­jén. Érteni kell a nyelvükön, tudni kell bánni velük. Ami pedig a tanulást illeti, jó eredményt csak úgy lehet el­várni tőlük, ha a pedagógus a legtöbbet adja. A sok vidéki út, a tanítás mellett marad idő a családra is. Amikor hazafelé tart Ba- latonszemes felől, a két gye­rek már messziről megismeri a motorkerékpár hangját Vé­letlenül sem tévesztik össze. Emőke és Laci sokszor órá­kig faggatják, amikor fárad­tan megérkezik. Türelmesen válaszol a kérdésekre. Gyak­ran indulnak kirándulásra is közösen a falu határába. Faragó Gyula megmaradt ifjúkori eszménye mellett. Olyan pedagógus lett, akinek tekintélye van a faluban. Ba­rátságos, kiegyensúlyozott em­ber, szerelmese munkájának és a falunak. A Siófoki Járási Tanács Mű­velődésügyi Osztályán úgy be­szélnek róla, mint aki a leg­tartalmasabb munkát végzi. Azok a nevelők is szeretik, várják látogatásait, akiknek módszereiben néha kifogást talál. T íz éve, 1956-ban az oktatásügy kiváló dolgozója lett. Az idei pedagógus napon ismét ki­tüntették. A hét végén Bu­dapestre hívatták, hogy át­Jégkár esetére 1 • esn Di/íosítássai védekezhet! Sxőlő- és a^fí rmtrrí létükre a háztáji biztosí­tással rend-Ikéző tsz-tagok kedvezményes kiegészítő jégbiztosítást köthetnek. Szőlőjüket és gyümölcsösüket a magántermelők is bizto­síthatják. Ha a termést jé? nem éri. ? M ' s t 'sT d i nem 'rinti érzékenyen, ha rétig a jég elveri, a biz. s íési díj sok­szorosan megtérül. Kösse meg a jégbiztosítást mielőbb, mert jégvert nö­vény már nem biztosítható. FeiviUgos (ást az Állami Biztosító körzetfelügyelői, helyi megbízottjai és a takarékszövetkezetek adnak. (3847)

Next

/
Oldalképek
Tartalom