Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-19 / 144. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1966. június 19. Napirendre tűzte: az élet írta: Bálint József, az MSZMP KB Államgazdasági Osztályának helyettes vezetője A gazdasági mecha­nizmus reformjától társadalmunk ma azt várja, hogy az állami vállala­tok, a szövetkezeti gazdasá­gok szocialista tulajdonformá­jából származó előnyei, egész gazdaságunk lehetőségei a ter­melésben, a kereskedelemben és általában a gazdálkodásban még jobban kibontakozzanak. E várakozásra nemcsak a re­form céljai adnak okot, ha­nem a magyar népgazdaság két évtizedes fejlődése is. Az elmúlt húsz esztendő minden eredménye azt jelzi, hogy a szocialista vállalatok és szövetkezetek mind éret­tebb és fejlettebb színvonalon tevékenykedtek. Amikor a gyárakat tulajdonába vette a munkásság, és azok élére leg­jobbjait, valamint a bizalmat élvező szakembereket állítot­ta, a gyárak élete nemcsak nem állt meg, hanem egyre inkább lendületet kapott, mi­közben nagy erővel kellett küzdeni az állami vállalatok egy részénél mutatkozó veszte­ség megszüntetéséért. S ha egy külföldi turista ma megkérde­zi, hogy államunk miből ké­pes mai és régóta emelkedő színvonalú egészségügyi szol­gáltatásra, oktatásra és nyug­díjfizetésre, akkor azt mond­hatjuk: döntően az állami vállalatok jövedelmeiből. A termelőszövetkezetek szo­cialista gazdálkodásában vég­bement fejlődés időben rövid, de a megtett út hosszú volt Tizenöt évvel ezelőtt sokan mosolyogtak még, ha azt hal­lották, hogy az állami gazda­ságoknak — melyek nagyrészt szétszórt földterületeken kezdték meg működésüket — a korszerű mezőgazdasági ter­melés előremutató alakulatai­nak, bázisainak kell lenniük, és többségük ma ilyen gazda­ság. A szó igazi értelmében a ma élő nemzedék szemeláttá- ra váltak a kezdetben nem­egyszer csetlő-botló termelő- szövetkezetek megszilárdult és gazdaságilag is egyre erősödő gazdasággá. A tervgazdálkodás eredmé­nyének tulajdoníthatjuk, hogy a korszerű technika számos területen központi irányítás­sal gyorsan meghonosodott, előrevitte a termelést. A mű­trágyafelhasználás például ná­lunk 1955—1965 között meg­hatszorozódott. A hibridizálás a mezőgazdaságban a háború után kezdet bevonulni a gya­korlatba. Hazánkban a hib­rid kukorica termesztése öt év alatt szinte a teljes vetés- területre kiterjedt. Európában Olaszország vezette be először a hibrid kukorica termelését, de tíz év alatt — 1960-ig — érte el a vetésterület felét. Hazánkban öt évvel ezelőtt a családok 3—1 %-ának volt, most több mint 25%-ának van hazai gyártmányú tv-készülé- ke. A lakosság birtokában lé­vő mosógépek száma 1960-tól 1965-ig 450 ezerről több mint a kétszeresére, 1 millió 170 ezerre emelkedett. A szocialista gazdálkodás fejlődése, a szocialista rend­szer által teremtett kedve­zőbb föltételek között végzett derekas munka áll amögött, hogy a háború előtti évi 33 kg-hoz képest az egy lakosra jutó húsfogyasztás 50 kg-ra, a cukorfogyasztás 11 kg-ról 29 kg-ra emelkedett. Az eredmények kellő érté­kelése és elismerése munkánk, nemzetünk önbecsülése. Ez nem kérkedés és megnyugvás, de ok a bizakodásra. Azt is tudjuk, hogy az egy lakosra jutó évi húsfogyasztás Fran­ciaországban 74 kg, Nyugat- Németországban 61 kg, Auszt­riában 62 kg. Kevés még a városokban és a falvakban a lakás, s olykor még az ivóvíz sem a legegészségesebb. A to­vábbi előrehaladás forrását csakúgy, mint eddig, magunk­nak kell megteremteni. Ezért kötelességünk keresni szünte­lenül és nyughatatlanul az új módszereket, vezetési formá­kat, hogy gyorsan gyarapít­hatékonyabban használjuk ki valamennyi lehetőségünket. Ez az egész nemzet érdeke. A dolgozó nép szolgálatában ál­ló pártpolitika szellemében született meg százak és ezres gazdag tapasztalatára támasz­kodva a gazdasági mechaniz­mus reformjának programja, A reform szükségessége abból a felismerésből származik, hogy egyrészt a társadalnii fejlődés magasabb foka és új­szerű föltétele tökéletesebb gazdaságirányítási rendszert követel, másrészt jobb válla­lati munkával és hatékonyabb állami irányítással az ország erőforrásai gyorsabban gyara- píthatók, illetve jobban ki- használhatók. Olyan vezetési formákról, módszerekről van szó, amelyekkel a szocialista tervgazdálkodás erényei még jobban kibontakoznak, és ez­által a szocialista gazdasági rendszer még esélyesebb ver­senytársává lesz a rengeteg társadalmi ellentmondással és buktatóval terhelt kapitalista rendszernek. G AZDASÁGI FEJLŐDÉ­SÜNKNEK milyen föltételei változnak meg, amelyek sür­getik a gazdaságirányítási rendszer reformját? Említsük közülük csupán néhányat A lakosság megnöveke­dett jövedelmi színvonala lényeges és tartós változást von maga után a lakosság fo­gyasztásának, keresletének összetételében. Emlékezzünk, nem Is olyan régen milyen bútoréhség volt! Az utóbbi öt évben a bútorvásárlás 40%- kal emelkedett. A bútoripar fejlesztésére ezalatt 350 milli­ót költöttek, bővült a válasz­ték, a vevő már válogat, és egyre követeli, hogy a keres­kedelem is jobban válogas­son, amikor az ipartól vesz. De így van ez a ruházati cik­keknél és a műszaki áruk­nál is. Volt idő, amikor a rádiót úgy vették a vevők, hogy azt vitték haza, ami volt. Közben azonban a la­kosság rádióellátottsága szinte teljessé vált, most már a rá- di óvásárló igen válogatós. Ilyen körülmények között ' az igények gyorsabban is vál­toznak, amihez a termelés­néli, o: gazdálkodásnak alkal­mazkodnia kell. vagy ahogy szakkifejezéssel mondják, a társadalmi mun­kamegosztás minőségileg más fokra jutott el. Nem sok év telt el azóta,' amikor töme­gesebben kezdték alkalmazni a mezőgazdaságban az ipari eredetű anyagokat. I960-ban a mezőgazdasági tenheléshez felhasznált anyagokból 31%- ot tettek ki az ipari eredetű anyagok, 1965-ben csaknem 50%-ot. 1965-ben a mezőgaz­daságban annyi műtrágyát használtak fel, mint az 1930— 1955. években együttvéve. Mindez bonyolultabbá tette a termelési kapcsolatokat. O Más a helyzet a mezőgaz- iasági termékek értékesí­tésével is, mint régebben. Ezt nemcsak a termelés fej­lődése magyarázza, hanem pl. az is, hogy 1949-ben a mező- gazdasági keresők az összes keresők 55 százalékát (2 190 000 fő) tették ki, ma pedig 31,8 százalékát (1 530 000 fő). Így a termelés növekvő há­nyada válik áruvá, hagyja el a falut, és kerül a városba fogyasztásra, ipari feldolgo­zásra. A mezőgazdaság ter­melése az utóbbi öt évben 10 százalékkal emelkedett, de a felvásárolt és faluról elszál­lított mennyiség 30 százalék­kal. Mondhatjuk-e, hogy ez az elmélyült és megnövekedett árukapcsolat az ipar és a me­zőgazdaság, a város és a falu között ideálisan működik? Ezt nem mondhatjuk, hiszen gondoljunk csak a mezőgaz­dasági gépek, járművek al­katrész-utánpótlásának zökke­nőire, az -egyes vegyi anyagok, keveréktakarmányok szállítá­sának egyenetlenségeire. A mezőgazdaság (és felvásárlás) rovásán pedig ott láthatók a hústermelés, és- szállítás egye­netlenségei, a zöldség-gyü­mölcs minőségi problémái és mások. A gazdálkodás fölté­telei tehát sokat változtak, és ez indokolja, hogy ezekkel hozzuk összhangba a gazdál­kodás módszereit és formáit is, vagyis fejlesszük őket © Gazdaságuk fejlődésével ígyütt bővültek külkeres- kedemi kapcsolataink. A kül­kereskedelem a szocialista gazdaságban nem egy szűk­körű kereskedőgárda ügye. Je­lentősége és bonyolultsága együtt növekedett az ipar és a mezőgazdaság fejlődésével. A külkereskedelem a beho­zatal és kivitel útján a nép­gazdaság valamennyi ágával szoros kapcsolatban van. 1949- ben 78 országgal keresked­tünk: 1960-ban 104, 1965-ber. 131 országgal. A behozott termékekért cserébe kivitt áruk értéke az utóbbi 15 év alatt több mint 4,5-szeresére s 1960 óta 73 százalékkal nőtt. A kivitt és behozott ter­mékféleségek száma ezrekre rúg. A kivitt termékekből egyre nagyobb hányadot kép­viselnek a feldolgozott termé­kek, de különösen a gépek. Ezek termelése és eladása bo­nyolultabb, de gazdaságosabb. A kivitt és behozott gépek jó részénél itt is meg kül­földön is gondoskodni kell alkaSnész-utánpótláfcról, javí- íószolgáltatásról, garanciális javításról pedig mindenkép­pen. Gazdaságunk fejlődésé­vel tehát nőtt a nemzetközi egymásrautaltság, a nemzet­közi munkamegosztás is. * Z ELMONDOTTAK va­J\ lameiyest érzékeltetik, hogy a gazdasági fejlő­dés elért színvonalában és a további előrehaladás föltéte­leiben lényeges minőségi vál­tozások következtek be, ame­lyekkel összhangba kell hozni a gazdaságirányítás rendsze­rét, formáit, ami nem kisebb módosítást, javítgatást, ha­nem mélyreható átalakítást, reformot igényel. Tojástermelő szakcsoport Kaposfőn A Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum állat- tenyésztési tan­székének irányí­tásával 9 háztáji gazdaság tojáster­melő szakcsopor­tot alakított Ka­posfőn a múlt év őszén, a szarvas- marha- és lóistál­lókból átalakított korszerű, zárt tartás ú tojó­házakban a Bó- lyi Állami Gaz­daság bari ne­mesítő baromfi- telepéről szár­mazó világhírű Shawer hibrid tyúkok átlag 70— 90 százalékon ter­melnek, ami azt jelenti, hogy 100 tyúkból 70—90 to­jik naponta. Jú­nius 21-én a ^el­sőfokú Mezőgaz­dasági Techni­kum végzett hall­gatóinak tovább­képzése és tapasz­talatcseréje alkalmával iff Mintapéldány, melyből igen sok van. a szakoso­dás v.ló tanszékvezető részletesen port munkáját irányító dr. Molnár róL beszámol az eddigi uipasz.alatok­Istállóban elkészített zárt tartású tojóház. A lakosság által a leg­utóbbi években vásárolt tar­tós fogyasztási cikkek több milliárdos értéket képvisel­nek. A lakosság tulajdoná­ban 371 ezer motorkerékpár (1960-ban 227 ezer), 83 ezer személygépkocsi (1960-ban 18 ezer 500 db), 850 ezer darab televízió van. Ezek karban­tart'sa az egykori javító kis­iparral már nem oldható meg, egyre inkább jól felkészült javítóhálózatot igényel. S lé­nyegében ide sorolható sok más szolgáltatás (étkeztetés, ruhanemű-tisztítás, szállítás stb.), amelyekben az igények lényegesen megnőttek egy­részt a jövedelmek emelkedé­se miatt, másrészt a munkát vállaló nők száminak és ez­által a család szokásainak át­alakulása következtében. Egy­szóval a lakosság áruellátási és szolgáltatási igénye maga­sabb s egyben sokrétűbb, »szélesebb-« is lett. Valamikor a megkeresett pénzt általá­ban mind elköltötték. Ma vi­szont jelentős rétegek nem költik el rendszeresen teljes jövedelmüket, hanem megta­karítanak belőle. A lakosság takarékbetét-állománya az utóbbi öt évben megnégysze­reződött, s ma már 20,4 mil­liárd forintot tesz ki. A műszaki fejlődésben je­lentős utat teszünk meg. Felfejlődött az ipar, s ma már ott van a technika a mezőgazdaságban, az építő­iparban és a szállításban is. A falu fő szállítóeszközét, a szekeret zömében felváltotta a gépjármű, a régi fő vonó­erőt, a lovat pedig a traktor helyettesíti. 1965-ben a mező- gazdaságban felhasznált kő­olajipari termékek (gázolaj, benzin stb.) súlya félmillió tönna volt. Az ipar és a rae­Vasulasok a fonyódi vonal csinosításáért Rózsaligetek társadalmi munkával — Díszpark Osztopánban — Balatoniasodnak az állomások fiiV az ország gazdaságát, és zőgazdaság egymásrautaltsága, A kaposvár—fonyódi vasút­vonal két végét már megépí­tették, most készül a középső,, úgynevezett Somogyjádi rész. A kaposvári pályafenntartási főnökség és központi szakszer­vezeti bizottsága megtárgyalta, mát tehetne az új vasútvonal szebbé tételéért Az átépítés során lebontják az épületek egy részét, újakat építenek he­lyettük. A megmaradókat fel­újítják, alászigetelik, színes vakolattal vonják be. A kis ablakokat nagyokra cserélik, megjavítják, befestik az ajtó­kat és az ablakokat A fekete- bézsenyi megállóhelyein már folynak a munkálatok, hama­rosan sorra kerül a többi is. Ugyanolyan tetszetősök és csi­nosak lesznek az állomások ezen a vonalon, mint a Bala- ton-parton. Az osztopáni, a so- mogyvári és a lengyeltóti állo­más felújítása jövőre fejeződik be, a többié még az idén. So­mogyi ád új állomást kap. Kor­szerű fölvételi épület állo­másfőnöki, pályamesteri lakás, raktár, pályafenntartási telep épül mosdóval és melegedővel. A vasutasok vadrózsatöveket szedtek, bemetszették. A meg­eredt töveket használják fel a megállóhelyek virágos! tására. A társadalmi munkát jövőre is folytatják. Kezük nyomán rendesek és csinosak a megál­lók. A MÁV bogiári kertésze­te nem virágosíthat az idén, a vasutasok lelkesedése révén szépülnek az állomások. Bizalmiértekezleten is tár­gyalt a szakszervezet a fonyó- dd vonal csinosításáról. A vas­utasok társadalmi munkában virágosítanak és füvesítenek szakaszukon. Ahol nincs mód díszkertet kialakítani, ott mű­kő csészéket helyeznek el. A virágokat, a rózsaligeteket a személyzet gondozza társadal­mi munkában. Az osztopáni állomáson ak­kora terület áll a vasút rendel­kezésére, hogy díszparkot lé­tesíthet. Nyírfákkal ültetik be, pázsitot teremtenek. Ezzel szabad váróhelyiséget adnak át a nyári hónapokra az uta­soknak. A társadalmi munkát csak az épületek felújítása után szervezheti meg a szak­szervezet. Az építési főnökség még az idén vízteleníti az öreglaki ál­lomás területét. Ezután lehet nekilátni a környék rendezésé­nek. A községi tanács új jár­dát építtet, nem kell a vas­úton átjárniuk az utasoknak, csökken a baleseti veszély. Az állomás személyzete társadal­mi munkában szépíti meg az állomást. A fonyódi vasútvonal csak az építkezés befejezése után szépülhet meg igazán, mivel sok helyen anyagot tárolnak, sok a felvonulási terület. Ha ezek felszabadulnak, akkor a kaposvári pályafenntartási fő­nökség, a pályafenntartás köz­ponti szakszervezeti bizottsága, a somogyjádi szb, a vonalon levő minden vasútállomáson az egész területet balatoniasít- ja. MICSODA IGÉNYEK! Délután esett, mire beesteledett, k:derülu A szabadban kellemes volt az idő, a lakásokban, az, üz­letekben, a vendéglőkben viszont fülledt meleg uralkodott. Különö­sen meleg vo.t a szinte zsúfolásig megtelt Béke Eszpresszóban. Ezért nenányan a presszó előtá aszta­lokhoz ültek, ám hiába várták, hogy kiszolgálják őket. — Sajnos, kint nem terítettünk, csak bent van felszolgálás, szíves­kedjenek ott helyet foglalni — hallhatták nemsokára a felszolgáló közlését a vendégek. Erre többen, sértődötten eltávoztak. Hogyan is támaszthatnak egye­sek ekkora igényeket: hideg italt, gyors kiszolgálást és még szabad levegőt is?! Megkívánták volna, hogy az eső után ismét szárazra töröl gessek az esetleg nedves asz­talokat, székeket — az ernyők alat­tiak nem is voltak vizesek — csak azért, hogy úgy dőzsölhessenek, mint valami kényúr. Aki ilyet kíván, az nem látja a szocialista vendéglátóipar igen sú­lyos problémáit, s még azt sem érdemli meg, hogy a zsúfolt presz- szóban leülhessen, vagy ha leül is, hideg italt már nem érdemel. Mert méer teljesen elkényelmese- dik, elpuhul, és rabja lesz a sze­rencsére már eltűnőfélben levő kispolgári csökevényeknek. Sz. L. Úttörők a biztonságos otthonért Izgalmas verseny a szünidőben Az Állami Biztosító adatai szerint a múlt évben 26 593 gyermekbaleset történt az or­szágban. Naponta 72 fiú és leány szenvedett kisebb-na­gyobb balesetet. Somogybán 867 gyermek sérült meg, öten haltak meg baleset következté­ben tavaly. Gyermekeink nem ismerik eléggé a Lakásban, az udvar­ban, a lakhelyükön előforduló balesetek veszélyét, azért nem is tudnak védekezni ellenük. Megyénkben a tanulók nagy részét otthon érte baleset. A gyermekbalesetek számának csökkentése, illetve megelőzé­se céljából az Üttörőszövetség, a Pedagógus-szakszervezet és az Állami Biztosító közös ak­ciót indít. Az új mozgalom lényegéről és céljáról Frimm Géza', az Ál­lami Biztosító megyei igazgató­ja tájékoztatta az illetékeseket. Az úttörő a biztonságos ott- honért-mozgalom nemcsak a gyerekeknek szól, hanem a szülőknek is, akik felhívják a figyelmet az otthon körüli bal­esetveszélyre. A pajtások a szünidőben versenyezhetnek. A mozgalom részvevői naplóban rögzítik, mit tartanak ottho­nukban, utcájukban balesetet okozható veszélynek, és ho­gyan hárítják el őket. Feljegy­zik azt is, hogyan küzdenek a nyári fertőző betegségek, mér­gezések és egyéb bántalmak ellen. Megfigyelik és leírják, hogy a gyerekek milyen sza­bálytalanságot, balesetet okoz-! ható cselekedetet követnek el játék, közlekedés közben. Érdekes, izgalmas játék lesz ez, főként akkor, ha azt is el­mondjuk, hogy a legjobb nap­lótulajdonosok között értékes tárgyakat — kerékpárt, zseb­rádiót, fényképezőgépet — sorsol ki az Állami Biztosító. A beküldés határideje szep­tember 15. A naplókat Kapos­várra, a Magyar Vöröskereszt megyei titkárságára juttatják el a pajtások

Next

/
Oldalképek
Tartalom