Somogyi Néplap, 1966. június (23. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-19 / 144. szám

Vasárnap, 1966. június 19. 5 iOMOGíI NÉPLAP Qlftm Látogatás az élelmiszeripari kombinátban Él Fonóban egy idős házas­pár: Cséplő Jenő és felesége. A faluban azt mondják róluk: »Ameri kasok...« Ez a házaspár három évvel ezelőtt fel akarta cserélni a hazát a gyermeki szeretettel. A csere nem sikerült... 1. A levelet sokan látták abban az időben. Az öregember büsz­kén mutatta barátainak: — Hívott a fiam. Azt 'írta, menjünk ki hozzá, különb dol­gunk lesz ott, mint a menny­országban ... A levél a virginiai Catlet községből jött. Az öregember fia írta a szép sorokat. A fiú: ifj. Cséplő Jenő, a hajdani Ma­gyar Paraszt Szövetség főtit­kára ajánlotta a cserét: a ha­záért szeretetet ígért. Id. Csép­lő Jenő becsületesen végren­delkezett. Házát és földjét a falu termelőszövetkezetére hagyta. »-Együtt van a falu, le­gyen hát mindenkié ...« A kö­zösség elfogadta a szerződést: »Ha így akarod, így legyen...« A falu sajnálta és megköny- nyezte a két öreget: — Legyen meg az örömük, éljenek boldogan! Az öregember a kutyájától búcsúzott el utoljára. A falu papjának adta ajándékba. — Vigyázzon rá! Ez a kis Buksi nagyon szeretett ben­nünket ... A két idős ember aznap el­utazott. 2. A rokonokat meg a baráto­kat hallgatom meg először. — Húsvét másnapján már ott ették az ebédet. Akkor meg azután egy ideig boldogok le­hettek. Ilyeneket irt a kereszt­komájának: »Ügy, mint neked Otthon, nekem itt van ameri­kain ...« Aztán később, mint derült égből a villámcsapás, jött egy másmilyen levél. Minden sora kiáltó keserűség és segélykérés Az öregember sok ezer kilomé­terre a szülőföldtől az igazi hazától, a falutól kért. —• A plébános űr egy vasár­napi mise után behívatott né- hányunkat a sekrestyébe. Azt mondta, egy kérést teljesít. Akkor olvasta fel a kereszt­apám levelét. Először azt hit­tük, hogy pénzt küldött a templomnak, azért az ünnepé­lyesség. Aztán csak álltunk, és nem akartunk hinni a fülünk­nek. — Az volt abban a levélben, hogy már nem bírja tovább. Haza akar jönni, segítsük eb­ben. Segítse a rokonság, a kö­zösség, a falu. Erősen kérte ezt. Kiérzett a sorokból, hogy már nem bírja sokáig ... — Megbeszéltük a dolgot, és elküldtük a választ: Jöhet nyugodtan. Az egyik szomszéd: — Nézze, én megmondom, mi volt itt a baj. Jenő bácsi a falu legjobb gazdái közé tartozott. Dolgos földműves és kiváló állattenyésztő hírében állt mindig. Tisztelte, becsülte és szerette mindenki. Egyetlen gyengéje volt: túlságosan na­gyon szerette a fiát. Szinte imádta. Még egészen kicsi volt a gyerek, amikor elhatározta, hogy nagy embert nevel belő­le. Ki merte volna a szemébe mondani, hogy vigyázzon ezzel a nagy imádattal? Seniki! Most aztán, a hetvenedik év küszö­bén keserű a kiábrándulás, mert a Mister Cséplővé lett amerikai farmer a mennyor­szág helyett valami mást adott. — Amikor hazajött Jenő bá­csi, újra megbeszéltük a dol­gát. örökös ingyenlakást ad­tunk neki, itt dolgozik újra a termelőszövetkezetben. — Akkor, három éve kilenc­venöt kilós, erős ember volt. Hazajött hetvenkilósan... Most, három évvel utóbb, húsvét másnapján itthon ették az ebédet. — Olyan jóízűen, hogy öröm volt nézni őket... 3. Az öregasszony mulatságosan tipegő, sárga pelyhes kiska­csákkal bíbelődik. — Én csak annyit mondok, az a jó, hogy itthon vagyunk. Ennél jobb nincs. Az öregember újabb vendé­get hoz. A Magyarok Világ­szövetségiének egyik munka­társát. — Érdeklődni jött, hogy és mint vagyunk. A hiányos bútorzatai szobá­ban szomorú dolgokról mesél idős Cséplő Jenő: — Még útban voltaink Ame­rika felé, amikor összeakad- tunk egy ottani idősebb ma­gyarral. Kérdezte, hogy hova megyünk. Mondtam, hogy a fiamhoz, szeretettel hívott, ami még hátravan az életünkből, azt nála akarjuk leélni. »Saj­nálom magukat — mondta az újdonsült ismerős —, sajná­lom, mert csalódni fognak. Amerikában, más az élet, más a szeretet...« Nem hittem ne­ki, megmosolyogtam ezt az embert, és búcsúzóul azt mondtam, hogy az én fiam más, az tudja, mivel tartozik a szüleinek ... Egy mély sóhaj és keserű kézlegyintés. — Igazat mondott az az em_ bér. Amerikában még a szeré­téiből is üzletet csinálnak. Csak akkor szeretnek, ha ér­demes. És ez alól az én fiam sem kivétel... . — Mi hiányzott legjobban? — A szabadság. Rájöttem arra, hogy még a leveleimet is cenzúrázta a űam. És ez na­gyon rosszul esett. A farmon kívül sehova se mehettünk, senkivel sem beszélgethet­tünk ... Rossz hallani a vádnak be­illő súlyos mondatokat, keserű megtudná, hogy ez az öregem­ber csalódott a fiában. Nehéz papírra vetni a kiábrándulás­ról szóló szavakat — Kétszáz holdas farmja van a fiamnak. Kilencven jó­szág van hozzá. Ketten dolgoz­tunk, ő meg én. Én annyit dől. goztam ott három év' alatt, mint előtte itthon tíz éven át. És tudja, mit mondok? Nekem tizenhét holdam volt idehaza, de az többet hozott, mint a fiam kétszáz holdja. A nyomaték kedvéért még hozzáteszi: — Jóval többet. És itthon nekem sohasem volt adóssá­gom. Amerikáról ennyit mond még: — Ott egészen más világ van. A gyerekek félnek a szü­lőktől. Azért, mert mindenért fizetni kell. Ha egy öreg le­betegszik, könnyen rámegy a gyógyításra az egész vagyon. Ezért félnek ... 4. A parókia gangján sütkére­zik a Buksi kutya. Kettőt vak­karit, ahogy észrevesz bennün­ket. Azt mesélik, örült a régi gazSánaik, de nem ment vissza hozzá. Innen a kapuból jól látni, hogy frissen tatarozták a templomot. A tetőre ifj. Cséplő Jenő küldte a pénzt, abból csi­náltatták. A család egyik roko­na áll mellettünk, vallásos, kö­zépkorú ember. Nézi a tetőt, és így szól: — Csak félannyira szeretné az apját, mint az istenét... A szép tető ereszén verebek csiripelnek. Németh Sándor Pulyka exportra — Érkezik a zöldborsó — Épülnek az új üzemek Tarka és mozgalmas kép fo­gad bennünket a Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyáregységében. Egy teher­autóról éppen fekete ribizlit raknak le rekeszekben. Egy vagonnal dolgoztait fel eddi? nyugati exportra. Nagyon ked­velik külföldön az ebből Íté­szült szörpöt. A vágányokon hűtővagonok sorakoznak, ezek­ben viszik külföldre a hús­üzem exporttermékeit. Kovács Endre főmérnök iro­dájában éppen értekezlet ran. Azt beszélik meg, hogyan ké­szülnek föl a július 1-én élet­be lépő általános baleset-elhá­Németh Gáborné, Zebecz Ist­vánná, Kovács Istvánná, Fruth Katalin és Károly Karóim kapta meg ezt a kitüntetést. Feldolgozás után az előhűtő alagútba megy a baromfi, on­nan pedig a hűtőcsomagolóba. Az asszonyok és a lányok be­kecsben dolgoznak itt, hiszen plusz öt fok a hőmérséklet. Amikor kinyitják az előhűtő ajtaját, akkor plusz kétfokos levegő tör be a terembe. — Nem rossz ebben a hi­degben? — kérdezem meg Kis- iván Jánosáétól. — Megszoktuk — mondja mosolyogva. A főzőbői szalag továbbítja a zöldborsót. A MÁV dombóvári építési főnökségé KERES FÖLVÉTELE­segédm unkásokat Kaposvár—fonyódi és a nagykanizsa—gyéké­nyes—kaposvár—dombóvári vonalakon folyó vasútépítési munkákhoz, továbbá Sntnnevjád > 'sútállomás építési muneí!' .i.enybér. Szállás. Munkaruha (téli— ari). Utazási kedvezmény. Jelentkezni lehet .ombóváron az építési főnökségen vagy So- nogyszob állomáson a felépítményi építés- vezetőségen. (3872) férfi és női segédmunkásokat és ácsokat Megy a pulykaszalag. rító és egészségvédő óvó rend­szabályra. Fölmérik, hol van­nak a legbalesetveszélyesebb gépek és területek, s ezt az ügyrendbe is beveszik. A meg­beszélés részvevői megegyez­nek, kik tárgyalnak erről a kérdésről a jövő héten. A főmérnök vezetésével el­indulunk az üzembe. A kapu­nál megjegyzi, hogy elromlott a kábel. Pestről szereztek, s most fektették le. Hétfő óta megy a pulykavo- nal. Orbán Vendelné csoport- vezető elmondja, hogy 3971 pulykát, 1029 nyulat dolgoztak fel. A törzsállományból selejtez­ték ki őket — jegyzi meg a főmérnök. Harminckét asszonynak a-d munkát a pulyka és a nyúl. — Péntek délig befejezzük, aztán tyúkkal megy tovább a szalag. Szombaton csirkét dol­gozunk fel. Orbánná tizehét éve van a vállalatnál. Elújságolja, hogy a Törekvés szocialista brigád milyen jól dolgozik. Eder József né és társai büsz­kén mondják: — Nézze ám meg az irodá­ban az oklevelünket! öten ki­váló dolgozók lettek május el­sején. Orbánné már sorolja is, hogy Készül a virsli. Itt osztályozzák a pulyká­kat. Ahány körmét levágják, olyan osztályú. Tőze^i István­ná mondja a minőséget. Ami­kor megkérdezem, miből álla­pítja meg, melyik első és melyik harmadosztályú, így válaszol: — Tizenöt éve dolgozom az üzemben ... Megtanultam. A válasz nagyon őszinte és nagyon egyszerű, s hozzátehet- ném, nagyon szerény. Illés Mária csoportvezetőtől megtudom, hogy a Május 1­brigád kétszer nyerte el a szo­cialista címet. Varga Ferenciié most lett kiváló dolgozó. — Most már a brigádnak csaknem mind a tizennyolc tagja kiváló ... Belevaló tár­saság, jóban-rosszban össze­tart. Kovács Endrével bejárjuk a most épülő új üzemet. Az eme­leten már takarítanak, a föld­szinten gépeket szerelnek. Még nagy a rendetlenség, még­is meg lehet állapítani, milyen korszerű munkatermekben dolgoznak majd az asszonyok. — Az ősszel adjuk át — igy a főmérnök. Innen az új vágóhídhoz me­gyünk. Mindenhol szerelők, kő­művesek, építkezés, bontás. Most rakják a jövő alapjait a kombinátban, — Ez lesz a megye legna­gyobb élelmiszeripari üzeme •— büszkélkedik a főmérnök. A húsüzemben éppen virslit gyártottak. Jakab Istvánná öt éve áll a töltőgép mellett. — Ebben az évben nem volt vele baj, jól viselkedik — di­cséri a gépet. Hárman vannak még kívüle a szocialista címért küzdő bri­gádban. Tóth Gyuláné, Golota Istvánné és Rorbaer Ferencné. — Este •nyolcig is itt va­gyunk, ha a munka úgy kíván­ja — mondja Golotáné. Megcsodáltam, milyen ügye­sen formálják ki a pár virsli­ket a végtelen húskígyóból. Minden mozdulatuk begyako­rolt, csak így termelhetnek ele­gendő árut. A Hűtőház egy hete kezdte el a zöldborsó feldolgozását. Tolnai Sándorné csoportvezető műszakja majdnem négy va­gonnal készített. — Gyártás közben minősít­jük a bonsót — mondja Tol­nainé. — S eddig milyen került ki a feldolgozóból? — A mi műszakunké java­részt első osztályú. Innen az előhűtőbe, majd a hűtő alagútba kerül a borsó. A télen kerül a mirelit dobozok­ba. Vagonokban és teherautókon viszik a három üzem termékeit kül- és belföldre. Somogyi em­berek munkája testesül meg benne. Lajos Géza A KIOSZ kaposvári járási és helyi csoportja közli az érdekelt szülőkkel és magánkisiparosokkal, hogy az iparítanuló-szerződésckct június 20-a és augusztus 15-e között minden hétfői és csütörtöki napon reggel 8 órától kötjük. KIOSZ- vezetőség. (884661 i A. Május l.-brlgád.

Next

/
Oldalképek
Tartalom