Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-15 / 114. szám
A somogyi szakszervezeti napok keretében pénteken este irodalmi estet rendezett a Szakszervezetek Megyei Tanácsának Központi Könyvtára és a Latinka Sándor Megyei Művelődési Ház Munkásábrázolás a mai magyar irodalomban címmel. — Irodalmi estünk szerves része a somogyi szakszervezeti napok eseménysorozatának — mondta megnyitójában Galambos Sándor, az SZMT kulturális, agitációs, propaganda- és sportbizottságának vezetője. — Szeretnénk bemutatnia Munkásábrázolás a mai magyar irodalomban szakszervezetek politikai, gazdasági, szociális tevékenységén túl kulturális kapcsolatait is. Az irodalmi esten két SZOT-díjas írónk, Péchy Blanka és Tabák András jelent meg Viszontláthattuk a nemrégiben Kaposváron járt Horváth Ferenc előadóművészt is, alá ez év májusában kapott SZOT-díjat A Munkásábrázolás a mai magyar irodalomban című est kommentátora Tóth Dezső kritikus, irodalomtörténész volt. A mottóul választott József Attila-vers — Hazám — Tabák András munkásosztály harcával, a második vi lágháborúvaL Tabák András, a fiatal prózaíró nemzedék tagja Az első lépés című novelláját olvasta föl, melyben gyerekkori élményeit dolgozta föl: a szervezkedő munkások kezdeti harcát. Horváth Ferenc első proletárköltőnk emlékének tisztelgett. Negyvenöt utáni költészetünket Benjámin László, Illyés Gyula, Garai Gábor, prózánkat Péchy Blanka és Tabák András képviselte. Péchy Blanka, a Vígszínház művésze, írónő a Regény című könyvéből olvasott föl részleteket, melyben férjei költött nevén Nikó János, eredeti nevén Magyar Lajos újságíró és saját életét írta meg, mely összefonódott a SZOT-díjas szavalóművészünk, Horváth Ferenc műsorom kívül kitüntetése emlékéül elszavalta Nagy László Az örök hiány köszörűjén című versét, melyet a költő József Attila tiszteletére írt, valamint Illyés Gyula A költő felel című versét — A saját gondolatunkat fejezzük ki, amikor verset keresünk műsorunkhoz — ez Horváth Ferenc előadóművész ars poétikája. A majd háromórás irodalmi est szereplői között meg kell még említeni Surányi Ibolya előadóművészt és Mikes Ibolya szólistát — dr. Arató Pál kísérte zongorán —, akik a szó és a hang varázsával felejthetetlenné tették ezt az estet H. B. Négy járás művelődésügyi vezetői tanácskoztak (Tudósítónktól.) A barcsi, a csurgói, a marcali és a nagyatádi járás művelődésügyi vezetői tapasztalatcsere jellegű tanácskozáson vettek részt a csurgói járásban. A tanulmányi, óvodai szakfelügyelők megtárgyalták az általános iskolai napközi otthonok tartalmi munkáját. A művelődésiház- és könyvtár- igazgatók beszámoltak a ^nu- velődési mikrobusz működésének eddigi tapasztalatairól. Elmondták, hogy a KPM üzemeltetési rendelkezései merevek, gátolják az autó renKönyvkötok Kért évvel ezelőtt könyvkötő-tanfolyam indult a megyei könyvtárban a szak- szervezeti bizottság kezdeményezésére. A tanfolyam hallgatói tegnap — az ünnepélyes évzáró után — vizsgamunkáikkal léptek a könyvtár látogatói elé. Mindössze heten végeztek ezen a tanfolyamon: Visnyei József, Tolnai György, Potó Adrienn és Csirke Magda, a könyvtár dolgozói: Pataki Lajos, Rehling Gábor, és Kútfej Gábor, a nyomda kiagniigltlüscnáwk dolgozói. deltetésszerű kihasználását. Hiányolták azt is, hogy nincs a busznak hangosító- berendezése, és hiányzanak a népművelés egyéb technikai eszközei is. Bartol Antal csurgói népművelési felügyelő a kulturális vetélkedők tapasztalatait ismertette. Csak- abonyi Balázs, a megyei művelődésügyi osztály főelőadója a közeljövőben Kaposváron megrendezendő tv- és ráddóvetélkedők lebonyolításáról és a főhivatású népművelők szakmai továbbképzéséről tartott tájékoztatót. záróvizsgája A szakma fortélyait Nagy Lászlótól, a legtekintélyesebb magyar könyvkötőtől tanulták meg. Tulajdonképpeni vizsgájuk azonban csak ezután kezdődik. A megyei könyvtár előcsarnokában kiállították vizsgamunkáikat. Bőrkötésű könyvekkel, albumokkal, színes borítókkal léptek a nyilvánosság elé. Nemcsak a kiállított munkák vallanak arról, hogy hasznos volt ez a janfolyam, hanem a hallgatók is. Az olvasók pedig szebb kiállítású könyveken mérhetik majd a taníalvazk hixmcwigii. Az emberekért, a szépért Arca mellett egy róla készített rajz jelenik meg emlékezetemben. A festőművész kusza vonalaikkal jegyezte le jó barátja portréját. Dr. Tompa Kálmánnal gyűjteménye kiállításának megnyitóján találkoztam először. A múzeum egyik dolgozószobájában föi-alá sétált, leült, fölkelt, megnyitó beszéde előtt izgatott volt Mint a színészek föllépés előtt. Aztán Csontvá- ryrófl lángoló szavakkal beszélt. A Római híd Mostarban című nagyméretű kép házaiból előhívta a bujkáló festőt, Csanitváry kinézett az egyik ablakon barátja hívó szavára. Minden képről, szoborról mondott valami újat. a művészekről, a művészetről fontosat.' Másodszor budapesti otthonában, a Kékgolyó utca 2/b- ben találkoztam vele. Gyűjteményének tetemes része itthon van. Falak, falak, ajtók, kívül és belül, polcok, székek, asztalok, szobazugok. bárhova tekintek, mindenütt képek. A képek mögül itt-ott könyvek kandikálnak ki. Csak a verseskötetek szabadok. A tobzódó értékek között székely fafaragások, modem szobrok i? ékeskednek. A konyhában székely cserepek. De honnan hiányzik a kaposvári kiállítás anyaga® Egy tarisznya bizalom AZON A NYÁRI DÉL- ELÖTTÖN egy fekets kalapos idősebb ember sétált nyugtalanul az Allatforgalmi Vállalat barcsi kirendeltsége előtt. Hosszú tétovázás után bátortalanul kopogott az iroda ajtaján. Odabent tárgyaltak, csak később vették észre. — Hallottam, hogy hajtót keresnek — kezdte a fekete kalapos — azért jöttem. Ha megfelelnék... — Eddig hol dolgozott? •— kérdezte az egyik felvásárló, és tetőtől talpig végigmérte. — Szentegáton. A gazdaságban. Hat évig voltam ott. — Es azelőtt? Akkor is dolgozott? — Nem. Azelőtt muzsikáltam. A hegedűmmel kerestem a kenyeremet. Az irodában levő felvásárlók összenéztek. — Tud bánni az állatokkal? — Megtanulom. Maguk elmondják, hogy mit, hogyan, én úgy teszem majd. — Sokat kiéli ám utazni! Sokszor napokig távol lenne a családtól. — Hallottam már erről, mondták. — Pénzt is bíznak magára. Sok pénzt — Vigyázok rá. A kirendeltség vezetője kinyitotta a határidőnaplót, és elővette a töltőtollát. — Hogy hívják, jó ember? — Ignácz György a nevem. — Hát akkor, Ignácz György, föl van véve. A munkájáról majd mindent megbeszélünk. Még ott állt az íróasztal előtt, amikor az egyik felvásárló súgott valamit a társának. — Cigány. Majd meglátjuk. Becsületesnek látszik. ENNEK TÍZ ÉVE ÉPPEN. Ignácz György haj tó-rakodó tizenkét napja nyugdíjas. Munkájáért, helytállásáért a búcsúzáskor jutalmat és kiválódolgozó-jelvényt kapott. Erről a tíz évről meg az életéről beszélgetünk. Azt mondták nekem, hogy ez a hatvanéves férfi itt lett igazán ember. Azt akarom följegyezni, mi az, ami képes igazi emberré tenni. Mi kell ehhez? Megkerestem a ki- rendeltség vezetőjét. Az* mondta, Ignácz Györgytől kérjek választ: — Ezt csak ő tudja elmondani. A nyugdíjas hajtó így felelt: — Embernek tartottak. Azt, hogy cigány vagyok, soha senki nem éreztette velem. A főnök a munkát nézte, és mindig mindenben segített. Amikor először vitt pénzt, verítékben úszott a teste. A pénztáros tizennyolc köteg százast adott neki. Életében először látott ilyen sok pénzt. — A főnök úgy viselkedett, mintha csak egy tízest bízott volna rám. Kezet fogott velem, és azt mondta: akkor hajnalban majd találkozunk. Egy rossz tarisznyába raktam a kötegeltet. Itthon a mestergerendára akasztottam a tarisznyát. Az asszony már aludt a gyerekekkel együtt. Eloltottam a lámpát, és lefeküdtem én is. De a sötétben is folyton a tarisznyát néztem, és olyan boldog voltam, mintha azt a tömérdek pénzt mind nekem adták volna. Éjfél már jócskán elmúlt, de én még mindig nyitott szemmel feküdtem. Fölkeltettem Annát, a feleségemet, aztán odahoztam az ágyba a tarisznyát, és megmutattam neki. Csak nézett ő is. Azon az éjjelen nem aludtam semmit. Es másnap mégsem voltam fáradt... Sok pénzt vitt még a kopott tarisznyában. És azután minden éjjel nyugodtan aludt. — Mit tud az állatokról? — Nyugalom kell hozzájuk. A lovaktól fél, de a legfurfangosabb bikát is megszelídíti. Sok százezer kilométert utazott. Volt eset, hogy hetekig úton volt. Záhonyba, Veszprémbe és a fővárosba kísérte az állatszállítmányokat — Milyen tanácsot adna az utódnak? — Azt mondanám neki, hogy sohase üsse az állatokat. Hogy a kocsit mindig alaposan vizsgálja meg. Hogy egy karikára csak egy állatot kössön. A vízről, a ho- mokozásról és az alapos locsolásról sohase feledkezzék meg. Ha kérdezne, akkor még mást is mondanék ... EZEN A NAPON töltötte be a hatvanadik életévét. Ma reggel is fél háromkor ébredt Várta, hogy mikor csörög az óra. De nem csörgött. Aztán eszébe jutott, hogy tizenkét napja nem húzzák csörgőre a vekkert Napszítta, sovány ember. Ennyit mond még: — Azért az első tarisznyáért én még mindig adós vagyok. Ha elkészül a házam, meghívom a barátaimat, és mindenkinek eljátszom a nótáját Mert azért tudok ám még hegedülni... Németh Sándor Dr. Tompa Kálmán Borsos Miklós Sirató asszonyok cím fi bronz- domborítása előtt. Orvosi rendelőjét a többi szobától íróasztallá — rajta orvosi műszerei — különbözteti meg. A beteg ember ebben a környezetben megkönnyebbül. A szép meggyógyítja. — A szépet meg kell látni mindenben, az embereknek egymásban is. Beethovent idézi: A jóhoz vezető út a szépen keresztül vezet — Én ebben reménykedem — mondja különös színű hangján. Orvosi munkásságáról és művésretszerebebéről egyszerre beszél. — Igazán orvos csak az lehet, aki együtt érez betegeivel. A művészeteket, a művészeket is az szereti igazán, aki közel tud férkőzni hozzájuk, együtt érez velük. Az együttérzés a világ legnagyobb dolga. Az orvosi diplomáért keményen megküzdött s négy évtizede immár szive legmélyebb szerete tével szolgálja hivatását A beteg testekben úgy kutatja a kórokat, mint az alkotások mögött a művészetet, a művészt A gyűjtemény: hétezer könyv, négyszáz festmény, több mint száz székely cserép, fafaragások, szőttesek, szobrok. Harmadszor a televízió képernyőjén láttam dr. Tompa Kálmánt Bemutatták képző- művészeti gyűjteményét — Ez az én hitvallásom — mondta. Szerző: — Már hat hónapja motoszkál egy gondolat a fejemben ... Kritikus: — Szegény, biztosan nagyon unatkozik egyedül. • • * A szomszéd falubeli: — Maguknál is van villámhárító az iskolán? — Van, de nem ér semmit; még egyszer sem csapott belé a ménkű! • 0 0 — Hogy van a beteg? — Vágyódik a felesége után. — Hm. Akkor még lázas! • * * — Mit mondott a jós- nő? — Férjet, ruhát és gyermeket kapok. Csak arra kell ügyelni, hogy a sorrend meglegyen. * * * Három nő beszélget a fürdőmedencében. — Istenem, mégiscsak a nap és a víz a legjobb orvos. Mama: — Mit ér az olyan orvos, aki soha nem nősül meg? • • • — Ha a férjem gorom- báskodik, megfenyegetem, hogy visszamegyek a mamához. — Én viszont azt szoktam mondogatni neki, hogy magunkhoz vesszük a mamát. • • » — Mondd, mi történt Piknik kisasszonnyal, akinek három évvel erelőtt annyit kűri záltál? — Férjhez ment, és szerencsétlenné tette a férjét. — Szinte hihetetlen. Hiszem olyan kedves hölgy volt — Nem hiszed? Pedig én csak tudom. — Én vagyok a férje. * • « Kovács úr másodszor nősült; a házasságkötés után hazahozta fiatal feleségét, s a következő szavak kíséretében mutatta be: — Nos, kisfiam, hogy tetszik az új anyuka? A fiú rövid töprengés után igy válaszolt: — Te, apu, nem csaptak be? Nem néz ki egészen újnak! »♦« A kártyás haldoklik: — Látod, látod... Mennyi fölösleges időt elveszítettél az életedből kártyázással!... — mondja neki szemrehányóan a felesége. — Igen. Keverés közben ... * • * A professzor így szól a hallgatóhoz: — Ez már a negyedik kérdés, amire nem tudott felelni. — Kérem, professzor úr, adjon még egy kevés gondolkodási időt! — Nagyon szívesen! Elég lesz a következő vizsgáig? Dr. Tompa Kálmán hallatlanul érzékeny ember. Mint a festő, aki kusza vonalaikkal rajzolta le. És nagy humanista. Horányi Barna Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megye! Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor a. 2. Telefon 15-19, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latinka S. a. 2. Telefon 15-16 Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzfmk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi nostahWatalokr**' és postáskézbesftőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyorr a Ipari Vállalat kaposvári üzymébrn, Kaposvár, Latinka Sándor utca a.
