Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-08 / 108. szám
mm Magyarország legmagasabb toronyszállőja Siófokon. N incs még egy olyan iparág sem az országban, sem pedig a megyében, amelyről annyi sző esnék, mint az építőiparról. Okkal és gyakran ok nélkül is bírálják őket; szakemberek és laikusok vitáznak róluk. Érthető ez a nagy érdeklődés, hiszen munkájuk a jövő egyik legfontosabb alappillére, s bátran állíthatjuk: meghatározó szerepe van a holnap formálásában. A megyénkben elindított »Tegyünk többet Somogyért!«- mozgalom szintén nagymértekben függ az építőktől; ahhoz, hogy Somogy minden szinten elérje az országos átlagot, uj ipari beruházásokra, mezőgazdasági célt szolgáló épületekre, lakóházakra, tantermekre, kórházakra slb. van szükség. Az építőkön áll, hogy mikor indul meg a teljes termelés a 150 millió forintos költséggel korszerűsödő Világítástechnikai Vállalatnál; mikorra termelhet a jelenleginél háromszor többet a Nagyatádi Konzervgyár; mikor fogadhatja a betegeket a siófoki kórház, mikor kezd forogni a Baromfiipart Országos Vállalat Kaposvári Gyáregységében a korszerű nagyszalag; mikor költözhetnek új otthonba a lakásra évek őla váró emberek. Megyénk két nagy építőipari vállalata — az állami és tanácsi — ebben az évben mintegy háromszázé tvenm'llió forint értékű munkát végez. Hatalmas összeg ez, és évről évre nagyobb lesz. És eddig is évről évre emelkedett. Ahhoz, hogy ti ztibb képet kapjon az olvasó az építőipar fejlődéséi öl, álljon i t néhány számadat: az Állami Építőipari Vállalat 1949-ben harmincmillió forint értékű munkát végzett, idei terve kétszáz- negyvenötmillió forint. A tanácsi építőknek 1950-ban ö venhá- rommillió forint értékű beruházást kélett meg a ósíianiuk, az idén már százmillió forint értékű munkát vállaltak. A két vállalat együttesen az eímúlt tizenhét év alatt mintegy három- milliárd forintnyi építőmunkát végzett. Nem volt könnyű ez a tizenhét év. Meg kellett küzdeni a krónikus anyag- és munkaerőhiánnyal, úgyszólván verekedni kellett a legegyszerűbb gépeké rt. és közben meg kellett teremteni az egyre korszerűbbé váló építészet alapja’t is. Ebben nagyon sokat segített a legutóbbi bérrendezés, a munkáslétszámot többé-kevésbé állandósítani lehetett, s ez nagy szó. Somogyról korábban gyakran megfeledkeztek a főhatóságok, ez igazság, s ezt még ma is nagyon érezzük. A kőmyezó megyékben már mindenütt létrehozták a tervszerű munkához elengedhetetlenül szükséges segédüzemeket, ml még ma is az Ígéretnél tartunk. Igaz, felépítésükhöz negyvenötmillió forintra lenne szükség, de a költségek egy év alatt már megtérülnének, hiszen erőiket nem kellene szétforgácsolni. Mindkét építőipari vállalat többet akar adni; bizonyltja ezt, hogy idei első negyedévi tervüket jóval túlteljesítették, mintegy tízmillió forint értékű munkával végeztek többet a tervezettnél a jelenlegi — korszerűnek egyáltalán nem nevezhető — körülmények között. S erejükből még többre is futná — így mondták ezt a munkások és a vezetők egyaránt, hozzátéve: ha szép terveik és elképzeléseik, nagyszerű vállalásaik nem ütköznének minduntalan akadályokba. A tanácsi vállalat vezetői például tiszta lelkiismerettel kijelentették, hogy ötven százalékkal növelhetnék a termelést, ha anyagellátási gondjaik megoldódnának. TEGYÜNK TÖBBET SOMOGYÉRT! MÜLT. JELEN. JOVO Két hét építőipari munkások között E gy éve éppen. Májust köszöntő tavasz volt. A dombon csenevész nyáriak és akácok között dózerok, markolók dübörögtek. Serkenő bajuszú fiatal legény állt a dombtetőn, és ezt mondta: “A felét lefaragjuk. Akkora épület kerül ide, hogy örül majd a pihenésnek, aki egyszer körbejárja.« Állunk a domtetőn. Alattunk sík terület és az új raktárcsarnok. Szinte meghökkentők a méretek. »Akkora« lett. Kilencmillióba került. A legény azóta már másuttt faragja a dombokat, a Takács-brigád pedig a tizenegyedik nagy házon dolgozik Kaposváron, az észak- nyugati városrészben; Rózsavölgyiék, Bódiék, Negye- desék és a többiek is új falakat húznak, új házakat hoznak tető alá. Szép ez az északnyugati városrész. Azok dolgoznak itt, akikre mindenütt azt mondják: »Büszkék vagyunk rájuk.« A legjobb, legössze- forrottabb kollektívák. De ma már nemcsak őket lehet dicsérni: az Állami Építőipari Vállalatnak sok-sok nyugdíjasán kívül hatvan törzsgárdistája, tizenhét éves dolgozója van; hatvanhárom szocialista brigádja és nagyon sok olyan szorgalmas ember, aki nemrég jegyezte Kempingek egész sora épült meg a Balaton-parton. Egy a sok közül: a balatonszabadi tábor. És ezenkívül még mennyi minden épül Somoában! All már a siófoki szf oda- sor, alig van munka hátra a tizenhárom emeletes Európa Szállón, június elején beA lakásgondokon emeletráépítéssel is enyhítettek Kaposváron: az egyik legjobban sikerült épület. zak, iskolák emelkedhesse- Mint ahogy az a 108 fenek ki. rőhelyes babóesai szarvasEUátogattunk megyénk marha-istálló is. Megyénkben gyei pártbizottság 1965. január 22-i határozata a többi között kimondja: »A szarvasmarha-tenyésztés beruházásait a többi mezőgazdasági beruházáson belül előre kell sorolni.« Nos, Babócsán megértették ezt az építők. Rácsai János és tizenkét tagú brigádja mindent megtesz, hogy októberre beköthessék az állatokat. A városi ember is örül annak, amit itt lát: korszerű istállók egész sora, erdősáv ölelte igazi majorközpont alakult ki néhány év alatt a Dráva egykori árterületén; Szót váltottunk egy öreg parasztemberrel. »Ez a falu az állattartásáról volt nevezetes korábban is, de eny- nyit még soha nem fordítottak erre a célra, mint most« — mondta. S a megyében összesen 93 millió forint értékű létesítménnyel gazdagodik az idén a mezőgazdaság, hogy többet adhasson az ország és a megye közellátásának. De hát adjuk át a szót a legilletékesebbeknek: beszéljenek maguk az építők. Szocialista brigádok vezetői, kőművesek, segédmunkások és építésvezetők. Mert igaz, hogy divat — és nagyon könnyű — szidni az építőipart, de megalkotni az új létesítményeket korántsem egyszerű. És beszéljenek a fényképek is, hirdetve, hogy a Somogy megye! építők a gondok és bajok közepette azért sok szépet alkottak az utóbbi években. el magát ezzel a szakmával. Pedig nem könnyű ez a munka, soha nem volt az, mert csodálatosan nagy kitartásra van szükség ahhoz, hogy a semmiből gyárak, háegyik legkisebb falujába, Bé- lavárra. Ez a falu eddig arról volt nevezetes, hogy a tatárjárás után a király itt tervezte a jövőt. De ennek a falunak úgyszólván semmi nem jutott. Még emlékszünk a szavakra, három éve egy zi- mankós téli estén a falu asszonyai ültek az Iskolának nevezett egyetlen kis helyiségben. Keserűen mondták: »ígérik, hogy lesz itt iskola, de már olyan nehéz hinni...« ... Az udvaron csak az orgonabokrok a régiek, más minden új. Az építők — a Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói — az utolsó simításoknál tartanak. Napfényes, tágas iskola áll ma már Bé- laváron, szeptemberben gyerekzsivajtól lesz hangos, vidám kacagástól. És így van ez rendjén, ez az iskola is egy láncszeme a » Tegyünk többet Somogy ért /«-mozga- lomnEik. Száznyolc férőhelyes istálló épül Babócsán. Ahol a jövőt álmodják papírra: ebben az évben hat és fél millió forint értékű tervet készítenek a kaposvári Tervező Irodában. csak a szarvasmarha-tenyésztést 33 millió forint értékű beruházással kell segíteni ebben az évben. A meköltözhetnek az első vendégek. Impozáns látvány ez, akár a partról, akár a vízről nézi az ember. De a víz felől talán még sokkal cső-
