Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-01 / 102. szám
Vasárnap, 1966. május 1 3 SOMOGYI NÉPLAP HálROIM EMBER ELETE A múlt vasárnap délután Balatonboglár és Révfülöp között három emberrel a fedélzetén felborult egy Kalóz-típusú vitorlás. Utasai jó háromnegyed órát töltöttek a hatfokos vízben, míg Batiszfal- vi Tamás, a fonyódi gimnázium harmadikos tanulója kimentette őket. »Valakinek ki kellett hozni őket. Más is megtette volna ... « — mondja a megmentő. »Mindenesetre szép volt a sráctól, de hát Tamás, az életmentő. mos is megtette volna ... « — mondja az egyik megmentett. Valóban ilyen egyszerű lenAz SZKP XXIH. kongresszusának anyagából Anépjólét g»i*ogramja ne ? ... A megmentő Masgas, szőke, 'jóképű fiú. Vastag, fekete keretes szemüveget visel. Ülünk az igazgatói irodában. Horváth László igazgató néhány pillanattal korábban mondott el róla egy-két érdekes dolgot: »Igazán kiváló tanuló... A girrmázum szertárfejlesztő szakkörének legjobbja... A Ki miben tudós? megyei vetélkedőn ötödik lett fizikából __« — Hányadszor kell most elmondania az életmentés történetét? V — Nem számoltam .... Sokszor kérdeztek már róla ... Napsütéses idő volt vasárnap, enyhén fátyolos a levegő, gyenge, másfeles szél. A kikötő mellett lakunk, kint ültünk a teraszon. Jól emlékszem, az az egyetlen vitorlás volt csak kint a vizen. Apám egyszer csak mondja, hogy eltűntek, s valóban, nem lehetett látni őket sehol. Talán négy-öt másodpercig meredten néztem a vizet, aztán kerékpárra ugrottam, hogy szólok a kikötőőmek ... BALATONRA kirándulók, autósok, motorosok, figyelem! Látrány községben az újjáépített falatozónkban, cukrászdánkban kellemes a pihenés. Finom sütemények, fekete, fagylaltkülönlegesség, hűsítő italok, előzékeny kiszolgálás »Ha csak egy fagylaltra is, de megállunk L ái- rányban« — ezzel induljon otthonról! (5271) — Akkor még nem gondoltam rá, hogy nekem kell kihúzni őket. Az őrt kerestem, aztán mivel nem találtam senkit, már nem lehetett más választásom. Csónakot kellett keríteni, s úgy, ahogy voltam, legjobb ruhámban elkezdtem evezni. Néhány ember akkor már ott volt a parton, de nem nagyon izgatták magukat, talán azért, mert ismerték Törököt — ő vitte ki barátait vitorlázni; régi balatoni ember, vitorlásoktató is volt a nyáron —, s tudták, hogy erős, edzett fiú. Én meg csak eveztem, eveztem, hiszen a felborult vitorlás vagy két kilométerre volt a parttól. — Mire gondolt közben? — Arra, hogy három ember élete forog veszélyben, csak erre, semmi másra, hiszen ennél fontosabb akkor nem volt... — S az ünneplő ruhára? — Akkor nem ... Csak később, hogy úgy nézhettem ki, mint valami majálison ... Aztán odaértem hozzájuk, s bizony megijedtem. Nem látszott ki más a vízből, csak egy darab vitorla meg három elkékült fej. Először Török mászott be a csónakba — egy egyszemélyes kis csónak volt —, aztán sorba behúztuk a másik kettőt is. Annyira elgémberedtek már, hogy még a kabátjukat ,,sem bírták levetni. Indultunk vissza, s bizony volt úgy, hogy a csóna-* kot majdnem elborította a víz, hiszen négyen ültünk benne. — Hány perc telt el azóta, hogy észrevették őket? — Talán úgy fél vagy háromnegyed óra. ök legalább háromnegyed órát lehettek a vízben, s bizony még gondolni is rossz rá, hogy valamelyikük esetleg szívgörcsöt kap. — S aztán? — Aztán kiértünk a partra, ott már segítettek kiszedni őket a csónakból, s vitték orvoshoz a három srácot. Török még odajött, köszönte nagyon, hogy kihoztam őket, hálás volt. — És itt, az iskolában mikor tudták meg az életmentés hírét? — Hétfőn, amikor az igazgató úr bemondta a hango- sanbeszélőbe. Akkor gratuláltak a gyerekek. — Hát nem mondta el nekik? — Nem... Hiszen olyan természetes dolog volt. Valakinek ki kellett hozni őket. ennyi volt az egész ... Más is megtette volna ... A megmentett — Bili, keresnek az urak... Festésre váró csónakok közül kerül elő a vasárnapi kirándulás egyik szenvedő alanya, Török József. — Beszéljen a kalandról... — Hárman voltunk, Schmidt József, Gál Zoltán meg én... A gyerekek figyelmetlenek voltak, mert hirtelen a hajó egyik oldalára ültek, aztán már borultunk i& — Ök még úszni sem tudtak, úgy hallottuk ... — Nem... A vitorlásba kapaszkodtunk, s vártuk, míg észrevesznek ... — Beszéltek valamiről? — Vigasztalni próbáltam őket, hogy ne féljenek, jönni fognak értünk. — Ki mondta azt, hogy »Mi lesz, Jóska, meghalunk ma délután«? — A kis Gál. Bizony nem lehetett tudni, hogy mi történik velünk. .. — Volt már életveszélyben? — Két éve Tihanynál borultam a nagy viharban, s akkor vagy két és fél órát hánykolódtam a vizen. De hogy utast vittem volna, úgy még nem történt... — Amikor partra értek, ma^a azonnal megköszönte Tamásnak az életmentést, de társai még a mai napig sem... — Nekem azt mondta az egyik, hogy volt a srácék- nál... Egyébként én is sok embert kihúztam, aztán nem mind köszönte ám meg... Mindenesetre szép volt a sráctól, de hát más is megtette volna ... Kérem, fontos ezt megírni? — Miért, kellemetlen? — Hát ismernek, tudják, hogy vitorlásoktató voltam ... * * * A rendőrség mentőhajója a szerencsésen végződött borulás után egy órával kikötőbe vontatta a vitorlást. Nyáron hamarabb a helyszínre érkezett volna, hiszen akkor állandó a készültség. Batiszfalvi Tamás hétfőn — mintha mi sem történt volna — iskolába ment. Az életmentés hírét nem tőle tudták meg diáktársai. Török József és barátai szintén dolgoznak. A vasárnapi kaland csak egy kellemetlen emlék marad. Talán már el is felejtették? . .. A Balaton gépjármű átkelőhelyénél, Szántódnál — a tihanyihoz hasonlóan — korszerű kikötőállomást építenek. A Tihanyi-félszigeten a rév környékén már mindenütt korszerű épületek és széles, pormentes utak fogadják az autós turistákat. Befejeződött a félszigetet közepén átszelő útvonal korszerűsítése is. Nemrég a félszigetnek forgalmi szempontból legkritikusabb A KONGRESSZUSON Brezsnyev elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának beszámolójában mondotta: »A szocialista rend, amely biztosította a gazdaság és a termelőerők gyorsított ütemű fejlődését, a legkedvezőbb föltételeket teremtette meg a munkások, a parasztok, az értelmiség és minden dolgozó életszínvonalának szaka- d.atlan emeléséhez.« Hangsúlyozottan hozzátette ehhez: »Pártunk óriási jelentőséget tulajdonít a szovjet emberek anyagi jóléte emelésének.« Koszigin elvtárs pedig előadói beszédének erről szóló fejezetét így kezdte: »A kommunista építés és a nép- jólét növelése elválaszthatatlan egymástól. Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa, midőn az új ötéves tervben a gazdaságfejlesztés fő irányvonalait megszabta, fokozott figyelmet szentelt a nép élet- színvonalának növelését célzó intézkedéseknek. Az ötéves terv irányelv-tervezetének megvizsgálásakor ez volt az egyik központi kérdés.« Az idézetek pontosan mutatják — a gyakorlatnak megfelelően — a népjóléti program helyét, érzékeltetik meghatározott fontossági sorrendjét is, nagyságrendjét is a Szovjetunió gazdaságpolitikájában. Mit hoz hát a nyolcadik ötéves terv a szovjet népnek életkörülményei javításában? Benne van az irányelvekben, s a kongresz- zus is megerősítette, hogy az egy főre számított reáljövedelem öt év alatt körülbelül 30 százalékkal emelkedik. Az embermilliók létérdekeinek megfelelően a bérek növekedése lesz az életszínvonal emelésének legfőbb útja. szakaszán, a Biológiai Intézet és az Újságíró Üdülő között kezdték meg az út szélesítését Ez az útszakasz állandó baleseti veszélyt rejtett magában, ezért lebontották a külügyminisztériumi üdülő hosszú kőkerítését, és a szűk, úgynevezett bogárhátú utat az egyenetlen terepviszonyok miatt az egyik oldalon betonoszlopok segítségévei szélesítik. (MTI) A munkások és alkalmazottak havi bére legalább 20, a kolhoztagoknak a közösből eredő jövedelme pedig mintegy 35—40 százalékkal haladja meg a tervidőszak végén az 1965. évit. A helyesebb bérarányok kialakítása végett mind a bérminimumot, mind az átlagos fizeté- sűek keresetét és illetményét bizonyos mértékben emelik. Eközben külön előnyben részesítik azokat, akik nehéz vagy az egészségre ártalmas munkakörülmények között dolgoznak, illetve akikre munkájuk fokozott megterhelést ró. A bért terhelő kereseti adó leszállítása, majd pedig megszüntetése ugyancsak kedvezően érinti a munkásokat és alkalmazottakat. LASSÚK NÉHÁNY ADAT TÜKRÉBEN a vázolt elképzeléseket. Hatalmas összeg, évi 12,5 milliárd rubel jut az új, minimális bér bevezetésére, az átlagos fizetésű munkások és alkalmazottak keresetének növelésére. A bérminimum havi 60 rubelre növekszik, s a 70 rubelnél kisebb kereset adója már elsőként megszűnik. A kolhoztagok javadalmazási rendszerének tökéletesítése szintén szerepel az irányelvekben. A gyakorlat követelményeiből kiindulva az a kitűzött cél, hogy garantált havi munkadíjat kapjanak. Ennek mértékét a szovhozdolgozók megfelelő munkafajtáihoz és munkanormáihoz igazítják. A bérből eredő jövedelem mellett a társadalmi fogyasztási alapoknak szintén fontos szerepük van a népjólét emelkedésében. Ezekből az alapokból 40 százalékkal több juttatásra és kedvezményre futja majd; ez az összeg 1970-ben eléri a 60 milliárd rubelt. Belőle elsősorban a nyugdíjakat emelik, a gyermekintézmények szolgáltatásait, a lakosság egészségvédelmét, kulturális és szociális ellátását javítják. Külön említést érdemel a nyugdíj- ellátás megjavításának tervezete Eszerint több mint 30 százalékkal emelik a munkások, az alkalmazottak és a kolhoztagok minimális öregségi nyugdíját. A nehéz körülmények között dolgozó munkásnők nyugdíjkorhatárát 50 évre szállítják le. A kolhozparasztok nyugdíjellátását a munkásokéval és az alkalmazottakéval azonos szintre emelik. A tervezett és a XXIII. kongresszuson bejelentett szociális intézkedések közül kiemelkedik az ötnapos munhangsúlyos szerepet kapott az egészségvédelem s ennek keretében a tbc elleni küzdelem. Az eredményekről és a további tervekről érdeklődtünk az Országos Korányi Tbc Intézet főorvosaitól. A statisztika szerint — kezdődik a beszámoló — a kötelező BCG védőoltással a második ötéves tervidőszakban 80—90 százalékkal lett kevesebb a tbc-s gyermekmegbetegedések száma, míg a felnőttek tbc-s megbetegedésének arányszáma 44 százalékos csökkenést mutat. A gyógyítás ma már csak azoknál jelent gondot, akik nem tartják meg az előírásokat, az ellenőrzésre nem jelentkeznek: az iszákosok, a családjukkal nem törődök, akik felelőtlen magatartásukkal tovább fertőzik környezetüket. Igen sokat számít a beteg szociális helyzete. Tiszta, egészséges körülmények között az emberi szervezet el- lenállóbb a fertőzéssel szemben. Á megfelelő otthon, táplálkozás, általában a nr ""■Mi? életmód elősegíti a fertőző betegek számának csökkenését. A statisztikai adatokhoz kahétre való áttérés. A heti munkaórák száma változatlanul 41 marad, de nagy előny, hogy öt munkanapot két pihenőnap követ. A fokozatos átállással megvalósítandó új munkarend egyaránt szolgálja a dolgozó és az állam javát. Ami á dolgozókat illeti: javulnak munkafeltételeik, szabad idejüket ésszerűbben hasznoíthatják pihenésre, szó» rakozásra, tanulásra, művelődésre. A lakáskérdés a legégetőbb szociális problémák egyike a Szovjetunióban is. A legutóbbi öt évben 54 millió szovjet ember lakásgondját oldották meg, a nyolcadik ötéves terv 65 millió állampolgárnak ígér új otthont. Nagy program ez! Megvalósításában az állami beruházások mellett a vállalatok és a kolhozok anyagi erőforrásaira is számítanak. Ugyancsak buzúdítják az érdekelt családokat, hogy saját megtakarított pénzükből — leginkább szövetkezeti alapon — igyekez« zenek házat építeni, lakáshoz jutni. Ehhez nagyobb összegű hitelt kaphatnak a jövőben. MEGANNYI ELŐIRÁNYZATA VAN MÉG a nép jólét folyamatos növelése programjának. A különféle szolgáltatások bővítése, a kommunális ellátás meg a kereskedelmi hálózat fejlesztése, számos közszükségleti cikk árának csökkentése sok egyéb intézkedéssel együtt az ember életét van hivatva szebbé, jobbá, könnyebbé és boldogabbá tenni. Nem titkolják a szovjet párt- és állami vezetők, és ezt a kongresszus is bizonyította: az anyagi lehetőségekből egyszerre nem telik valamennyi igény kielégítésére. Am a népjólét emelésének ezt a számottevő és ígéretes programját minimális programnak tekintik. Olyannak, amelyet okvetlenül meg kell valósítani. Kongresszusi állásfoglalás rangjára emelkedett a beszámolónak ezzel összefüggő megállapítása: »Tőlünk, munkánk eredményeitől függ majd, hogy már ebben az ötéves tervidőszakban milyen haladást tudunk elérni, s mit tehetünk még a népjólét növelése érdekében. Ha sikerül túlteljesítenünk e tervnek a munkatermelékenység emelésére, az önköltség csökkentésére és a jövedelmezőség növelésére vonatkozó előirányzatait, akkor az államnak meglesznek az anyagi lehetőségei ahhoz, hogy további intézkedéseket is tegyen a nép életszínvonalának emelésére« — mondotta Koszigin elvtár«. tartozik, hogy az utóbbi öt évben 37-ről 129-re emelkedett az ernyőfényképszűrő szolgálat, és hét új, korszerűen fölszerelt tbc-szanató- rium épült az országban. Jelenleg 16 000 ágy áll a tbc-s betegek rendelkezésére; a 35 tbc bakteorológiai állomáson évenként egymillió tenyész- téses vizsgálatot végeznek. Az Országos Korányi Tbc Intézet további tervei: már ebben az évben az egész ország területén megvalósul az évenkénti kötelező tüdőszűrés. Az orvosgárda kitűnő, a gépek korszerűek és elégségesek a feladatok elvégzésére. A nagyfokú megelőzés mellett természetesen nem marad el a gondos gyógykezelés és a sikeres sebészi munka sem — ha erre van szükség. Az európai országok tbc- statisztikájában jelenleg középen van Magyarország. — Az a célunk — mondották —, hogy az elsők közé ) sorakozzunk. A tbc teljes felszámolására készülünk, s reméljük — ha a betegek is segítenek fegyelmezettségükkel —, ezt el is érjük. S. E. Polesz György FÉLMILLIÓ SZŐ LÖVÉS SZŐ A nagyberki Pannónia szülő társulás az idén félmillió szőlő vesszőt gyökereztek Ennek nagy részét eladják egy részéből tizenhárom holdat m iguk telepítenek be. Képünkön: Az előhajtató helyisége. Az erre a célra átalakított régi vízimalom nagy termei *en megfelelő klímát tudnak biztosítani a fejlődő vesszők nek. Pillantás a túlsó partra 16 000 kórházi ágy, 35 bakteorológiai állomás Kötelező tüdőszűrés A második ötéves tervben
