Somogyi Néplap, 1966. május (23. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1966. május L A munkaverseny és a gazdálkodás Tavaly 243 brigád küzdött a szocialista címért mezőgazdasági üzemeinkben Mezőgazd asági üzemeink gazdálkodásának korszerűsö­désével, fejlődésével együtt változott a dolgozók kezdemé­nyezte verseny is: sokoldalúbb lett, és céljai is módosultak. Nem csupán a termelés emelé­sét szolgálja, hanem segít a szocialista embertípus kiala­kításában is. Ez a kölcsönha­tás mind teljesebb, gyümöl­csözőbb. Éppen ezért a moz­galom tanulságainak számba­vételekor értékelni keil a verseny, emberi, társadalmi kihatásait is. A MEDOSZ me­gyei bizottságának legutóbbi ülésén főként ebből a szem­pontból elemezték a múlt évi munkát, és határozták meg, hogy milyen vonatkozásban szükségles még tartalmasabbá tenni a mjunkaversenyt. Általánosságban az állapít­ható mag, hogy tavaly szá­mottevően javult ez a munka az állami gazdaságokban, a gép- és gépjavító állomásokon, az erdőgazdaságokban. Válla­lásaikat túlteljesítették a dol­gozók, és sokait fejlődött, erő­södött a szocialista brigád- mozgalom. A MEDOSZ-hoz tartozó 39 üzem közül 27-ben kibontakozott a verseny, s míg 1964-ben 127, tavaly már 243 brigád küzdött e megtisztelő cím elnyeréséért. Ebben az évben 293-na emelkedett ezek­nek a brigádoknak a száma Az ugrásszerű előrehaladás több tényezőnek köszönhető. Egyrészt az újonnan beneve­zettek előtt van már bevált módszer, követendő példa. Másrészt a »Szakma ifjú mes- tere«-mozgalam jó előiskola a szocialista munkaverseny meg­szervezéséhez. Példaként . em­líthetjük meg a Mernyei Gép­javító Állomást, ahol ezt az utat járták végig. Abban, hogy élüzem lett az állomás, szá­mottevő része van ennek a gyümölcsöző versenynek. Nem mindenütt egyformán kielégítő azonban a brigádok tartalmi munkája. Hiba, hegy néhol* a tanulásra, a művelő­désre, a magatartásra vonat­kozó vállalások háttérbe szo­rulnak a termelést elősegítő felajánlásokkal szemben, jól­lehet a hármas jelszó világo­san meghatározza a célt. A mezőgazdasági üzemek párt­szervezeteinek, szakszervezeti bizottságának és gazdasági ve­zetőinek több segítségeit kell adniuk ezen a téren a szocia­lista címért küzdő brigádok­nak. Hiányosságok mutatkoz­nak még mindig a verseny ér­tékelésében, az eredmények népszerűsítésében is. Egy-egy brigád dicséretes munkája, mindennapi élete csak úgy szolgálja a célt, és lehet lu­datformáló, nevelő hatású, ha módszereit közkinccsé teszik. Megszívlelendő tanulság ez, amire ebben az évben — így foglalt állást a megyei bizott­ság is — megkülönböztetett gondot kell fordítani. Az idén — helyesen — ki­sebb csoportokban, egységek­ben vitatták meg a tennivaló­kat, és tettek javaslatokat, vállalásokat a feladatok jobb elvégzése érdekében. Ebben a tavaszban, akárcsak tavaly, a munkaverseny több formája bontakozott és bontakozik ki mezőgazdasági üzemeinkben. A dolgozók, munkacsapatok, bri­gádok, üzemrészek mind több helyen indítanak mozgalmat a IX. kongresszus tiszteletére. A tanácskozáson szó esett arról is, hogy a termelést elő­segítő, a szocialista embert formáló munkaverseny az üzem határain túl is példa, főként a termelőszövetkezetek előtt. Szövetkezeteinkben ez a mozgalom még fiatalabb, és nagy figyelmet, támogatást érdemel. Hasznos és követés­re méltó az a kezdeményezés, hogy a szocialista brigádok vezetői közösen tanácskozóik termelőszövetkezti brigáive- zetőkkel. A közvetlen útmuta­tás, a tapasztalatok megvitatá­sa igen öélravezeftő. Bizonyít­ja ezt például, hogy a kapos­vári járásban egyilyen megbe­szélés után alakult meg a szocialista címért küzdő bri­gád Topcnáron, Somodorban, Ráksihan és Attalán. A kongresszusi verseny el­ső szakaszában vagyunk. Most kell mérlegre teAni a korábbi esztendők gyakorlatéit, s le­vonva a tanulságokat megha­tározni azt, hogy a gazdálkodás megjavítása végett hogyan lehet méa tartalmasabbá, sok­oldalúbbá tenni a mozgalmat. V. M. A Nagyatádi Járási Tanács V. B. napirendjén: Munkára nevelés, pályaválasztás (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága leg­utóbbi ülésén megtárgyalták a tanulók munkára nevelésé­nek tapasztalatait és a pálya- választással kapcsolatos teen­dőket. Horváth István osz­tályvezető jelentésében el­mondta, a járás iskoláiban arra törekszenek, hogy a ta­nult ismeretek gyakorlati al­kalmazásával mind közelebb kerüljenek a tanulók az élethez, a termelőmunkához. A járás tíz iskolájában me­zőgazdasági, Nagyatádon ipa­ri jellegű gyakorlati foglal­kozásokat tartanak. Vala­mennyi iskolának van gya­korlókertje, a műhelytermek fölszerelése azonban még hiányos, A közhasznú mun­kákat a tanulók többsége szívesen és eredményesen végzi. Tudatosodik bennük, hogy a társadalom, a közös­ség iránt nekik is vannak kötelezettségeik. A járás ta­nulói 34 000 órát dolgoztak társadalmi munkában, ezen­kívül 140 mázsa papírt, 800 mázsa vasat, 122 mázsa ron­gyot gyűjtöttek. A beszámoló második ré­sze a tanulók pályaválasztá­sával foglalkozott Az isko­lák többsége helyesen hasz­nálta fel ebben a tájékoztató füzeteket és a tv műsorait. A vb határozatai szerint a továbbiakban már az ötö­dik osztályban meg keli kez­deni a pályák ismertetését, és az iskoláknak több me­zőgazdasági üzemlátogatást kell szervezniük. rossz emlék — ÉS EGY ELHATÁROZÁS Délelőtt lan­gyos eső áztat­ta a szőkeden- csd határt. Olyan bősége­sen hullott, hogy legalább egy napot vár­ni kell, mire a föld meghívja a gépet és az embert. A kis ház mögötti kertben kövér vízcseppek csillognak a gyümölcsfák levelein, nehe­zen akar kide­rülni. A pa­rasztemberek napos időt várnak. Csor­dás György nyugdíjas azt sajnálja, hogy ilyenkor még a kertben sem dolgozhat. Las­san múlnak a percek, az órák; a rádiót »Elmondok egy történetet...-« is csak akkor kapcsolják be, ha kedvűikre való a műsor. A magyar nótákat és a szép el­beszéléseket szeretik. A külö­nös történeteket' főként Gyu­ri bácsi kedveli. Lehet, hogy azért, mert ő is tudna mon­dani jó néhányat az életéből. Gyuri bácsi —- csak így hív­ják a faluban — huszonhét éve tűzoltó parancsnoka is Szőkedencsnek. 1960-ban a »Húszéves szolgálatért«, 1967- ben a »Huszonöt éves szolgá­latért« kitüntetésit kapta az Országos Tűzrendészet! Pa­rancsnokságtól. Csak kevesen tudják, miből táplálkozik az idős ember nagy igyekezete, amellyel még ma is vezeti a három rajból álió önkéntes tűzoltógárdát. Ennek története van, méghoz­zá nem is akármilyen. — Az ilyesmivel nemigen dicsekszik el az ember — mondja Csordás bácsi. — Akkoriban úgyis sokan tud­tak róla a környéken. Na­gyobbacska gyerek voltam már, amikor 1923 őszén Ga- rabönoon egy októberi vasár­nap szüretelni indultunk. Már többször megürültek a putto­nyok, amikor kiáltozva köze­ledett egy férfi a faluból, hogy siessünk haza, mert ég a házunk. Mindent félredob­T alán még sok munka­társa sem tudja a min­dig mosolygós arcú Ká­bái Jánosáéról, az I-es számú postahivatal első szocialista brigádjának vezetőjéről, hogy már 1952 óta dolgozik a táv­közlési osztályon. Pedig még akkor került a postára, ami­kor ezer telefonkészülék, vagy ahogy ő mondja, csak ezer elő­fizető volt Kaposváron. így emlékezik vissza azokra az évekre: — Az első napokban alig igazodtam ki a zsinórhalmaz- ban. Gyakran munkaidő után is benn maradtam, hogy mi­nél előbb megfeleljek a köve­telményeknek. Az előfizetők akkor is ugyanolyan türelmet­lenek, idegesek voltak, mint most. Hamar megismertem őket. Azt tapasztaltam, hogy ha az ingerült emberekkel én is hasonló módon »társalgók«, akkor nem jutunk előbbre. Megtanultam, hogy az előfi­zető a havi telefondíjért dü­hös is lehet néha. Amikor a városi központot automatával cserélték ki, az interszobába kerültem a vidéki beszélgeté­sékhez. Majd családi életéről mond néhány szót. Itt, a postán CjpáttadkaiatLatiul megismerkedett egy fiúval, később össze is házasodtak. — Két gyerekünk van, az egyik tizenegy, a másik hat­éves. Nagyon szeretem őket. Ami kevés szabad időm van, velük töltöm el. Ügy elját­szunk hármasban, mintha nem is a mamájuk, hanem a test­vérük volnék. Az idei sza­badságomat azonban nem pi­henéssel, játékkal töltöm, mert tanulnom kell. 1964-ben végezte el a segéd­tiszti, majd a »Szakma ifjú mestere«-tanfolyamot. Ami­lyen szakmai továbbképzést szerveztek ag I-es postán, ő mindegyiken részit vett. A továbbképzőiket kitűnő ered­ménnyel végezte el, és meg­szerezte a »Szakma ifjú mes­tere« címet is. Äz ősszel pos­taforgalmi technikumba je­lentkezik. A fölvételi vizsgára már most készül. A szépiro­dalom mellett mind több mű­szaki kiadványt, szaíkmai köny­vet olvas. Gyakran vállal munkát a szakszervezet me­gyei bizottságán is. Egy sor társadalmi funkciója van a postán. Többek között az if­júsági felelős helyettese, szak- szervezeti 'bizalmi. Emellett jut ideje a vidéki postahiva­talok látogatására is. S zándékosan hagytam utoljára a brigádot. Rábainé 1962-ben kez­detit hozzá, hogy a közvetlen közelében dolgozó munkatár­saiból brigádot verbuváljon. Mint mondta, nem volt köny- nyű dolga. — Egyedül is dolgozhatsz annyit, amennyit csak akarsz — mondogatták neki —, mit törődsz a többiekkel? — Rá­bainé munkájával azelőtt sem volt semmi baj, de éppen azért igyekezett kollektívát faragni a hozzá közelebb álló munkatársaiból, hogy velük is elégedettek legyenek a hiva­tal vezetői. Megszervezte a brigádot, s megválasztották brigádvezetőnek. A következő évben már mint szocialista brigád szerepeltek. Vállalá­saikra évről évre építenek az I-es postáin. Bárhol torlódik össze a munka a hivatalban, a brigádtagak ott teremnek, és mindent megtesznek, hogy a forgalom zökkenőmentesen bonyolódjék le. Régebben gon­dot okozott a nagyobb ünne­pek előtti torlódás, most a Béke-brigád példájára a töb­bi kollektíva is felkészülve várja a megsokasodott mun­kát. A Béke-brigád megalaku­lása óta minden évben meg­szerezte a szocialista brigád címet. Díszes naplójukban számtalan hasznos összejöve­telről, több közös program­ról olvashatni bejegyzést. Rábainé, annak ellenére, hogy nem egy műszakban dol­goznak a brigóotagok, jól kéz­ben tartja a kis kollektívát. A jövőben még nagyobb szükség lesz összefogásukra, mert az egyre-másra alakuló és erő­södő postai brigádok máris esélyes vetólytársként jelent­keznek. Rábai Jánosné, a Béke-bri­gád vezetője egy esztendeje párttagjelalt. A héten két lei- tüntetés is érte: fölvették a postai pártalapszervezet tag­jainak sorába, s megkapta a »Kiváló dolgozó«-jelvényt. Nagy József va szaladtunk a falu felé. Mi­re a Fő utcába értünk, már messziről láttuk, hogy a zsú- pos tetejű ház^teljesen leégett. Otthonunkból csak üszkös ro­mokat találtunk. A csontke- ménnyé száradt tömésfalak megfeketedtek, ahogy körül­nyaldosta őket a láng. Elégett a bútorunk és az a kevéske ruhánk is, ami *volt. A tűz martaléka lett az istálló és a pajta is. A néhány szem jó­szág úgy maradt meg, hogy éppen a legelőn volt. Anyám csak állt a fekete falak tövé­ben; és vigasztalhatatlanul sírt. Olyan volt minden, mint egy borzalmas álom. A két- három holdnyi földön, a né­hány állaton kívül semmink sem maradt. Ruhánk is csak annyi, amennyi rajtunk volt. A faluban a miénken kívül még hat másik ház is leégett azon a napon. Akkóc határoz­tam el, hogy akárhova sodor is az élet, mindig tagja le­szek a tűzoltótestülöínek. Gyuri bácsi etaiondta még, hogy a nagy tűz után Gara- boncon is alakítottak egy negyven tűzoltóból álló csapa­tot, ennek később egyik sza- kaszpiarancsnokává választot­ták. Amikor Szőkedencsre ke­rült, a tűzoltószertárban nem volt jóformán semmiféle föl­szerelés. Már az első napok­ban hozzálátott, hogy egy fia­talemberekből álló tűzoltógár­dát alakítson ki, s beszerezte a legszükségesebb eszközöket. A falusiak bizalmatlansága, amellyel az idegent fogadták, hamarosan fölengedett: a tűz­oltó parancsnok munkájával megszerezte a szőkedencsiek elismerését. Nyugdíjba vonu­lásáig jól gazdálkodó, dolgos parasztembernek ismerték. A faluban új szertár épült, az önkéntesek motoros fecs­kendőd kaptak. Amióta járási és megyei tűzoltóversenyeket rendeznek, valamelyik szőke- dencsd raj mindig ott találha­tó az első Között. Jelenleg két férfi és egy ifjúsági tűzoltóraj van a faluban. Az elméleti és a gyakorlati foglalkozásokat ma is Csordás Gyuri bácsi ve­zeti. Ház körüli munkáján kí­vül gyakran látogat el a tsz majorjába, rendszeresen ellen­őrzi a tűzveszélyes épületeket, raktárakat. — Itt még rengeteg tenni­való van. A cigarettázökat hiá­ba figyelmezteti az ember — panaszkodik. — Amíg ott van a tűzrendész, még csak nél­külözik valahogy, de nem akarják megérteni, hogy mi­lyen értékeket, kockáztatnak könnyelműségükkel. Elsétáltunk a tűzoltószertár­hoz is. A fölszerelést katonás rendben, üzemképes állapot­ban találtuk, készenlétben állt a motoros fecskendő is. — Olyan gárdánk és olyan fölszerelésünk van, hogy ma már nem éghetne le egyszerre hét ház is a faluban — mond­ja a visszaemlékezéstől még mindig kesernyés hangon a tűzoltó parancsnok. N. J. Ruházati cikkek készletkiárusítása 20—40 °!0-os engedménnyel Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat kaposvári, siófoki és nagyatádi leértékelt áruk boltjaiban. * Eredeti ár: Leértékelt ár: Eredeti ár: Leértékelt ár: Női gyapjúkuli 388,— 228.— Férfifelöltő 750.— 440.— Női gyapjúpulóver 305.— 183.— Női műbőrkabát 595.— 506— Női bánion blúz % 250.— 135.— Férfi műbőr lemberdzsek 680.— 400.— Férfi gyapjúing,-pulóver 305.— 183 — Férfi kamgárnöltöny Fiú gyapjúkul! 122.— 88— sötétkék 970.— 609.*­Kreppnylon gyermek Férfi gyapjúszövet/m 361— 280.— térdzokni 21.— 10,50 Női ruha flanel hm 34.— 25 — Kreppnylon gyermek Női pums cipő 262.— 185.— bokafix 12.— 6.— Női regatta cipő 160.— 110.— Férfi flanelling 90.— 54.— Női szandál 144.— 100.— Női matlassé ágykabát 170.— 102.— Női házipapucs 86.— 60 — Fiú puplining 88.— 45 — Férfi antilop félcipő 232,50 160.— Frottír fürdőköpeny 330.— 198.— Gyermekfélcipő 160— 110.— Csipke asztalterítő 84.— 60 — Gyermekszandál 106.— 60.— . Keresse föl fenti boltjainkat, ahol Cipőárut c$ak a kaposvári, Ady Endre utcai Leértékelt Aruk gazdag áruválasztékból vásárolhat. Boltjában árusítunk. (87758)

Next

/
Oldalképek
Tartalom