Somogyi Néplap, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-09 / 84. szám

Szombat, IMA. április 9. 3 SOMOGYI Min» Szervezettebb politikai és gazdasági munkával Erősödőben a tabi járás termelőszövetkezetei A megyében a siófoki já­rás utón a tabi járás közös gazdaságaiban nőtt legszem­betűnőbben tavaly az egy dolgozó tagra jutó részesedés az 1964. évihez képest. En­nek a 11 000 forintnak az elérése egyúttal 113,5 százalé­kos teljesítése az előző évi­nek. Az a járás lépte túl e téren a megyei átlagot is, ahol a szövetkezetek zömére nemrég még a gyenge gaz­dálkodás volt a jellemző. Er­ről és az eredményekhez ve­zető út tapasztalatairól tá­jékoztatott Nézer Nándor, a Tabi Járási Pártbizottság me­zőgazdasági főelőadója. A járás huszonhét terme­lőszövetkezete szinte kivétel nélkül nehéz terepviszonyok között gazdálkodik, ráadásul egyéb hátráltató természeti körülményekkel is meg kell birkózniuk. Ehhez a küzde­lemhez egyre több gépet kap­nak, s tavaly minden eddigi­nél nagyobb sikert értek el: a mostoha időjárás ellenére túlteljesítették áruértékesítési előirányzatukat a járás kö­zös és háztáji gazdaságai, s csaknem százmillió forint ér­tékű terményt, húst és álla­ti terméket adtak el. A szö­vetkezetek az 1964. évi 377 vagonnal szemben 847 vagon kenyérgabonát értékesítettek. Ebből következtetünk arra is, hogy a hozamok magasak voltak, helyenként rekordter­mést takarítottak be. A ke­nyérgabona, a kukorica, a burgonya, a cukorrépa tava­lyi átlagtermése jóval felül­múlja az előző öt év átlagát, sőt o-’o'vobb a múlt évi me­gyei átlagnál is. A bevétel­ből nemcsak a részesedés növelésére futotta — a tiszta vagyon gyarapítására is az eddiginél többet, kereken 23 millió forintot fordítottak. A korábbi 15—16 gyenge szö­vetkezettel szemben 12 ke­rült, illetve maradt ebben a kategóriában. Kára, Tengőd, Fiad, Torvaj és Somogyeg- res így lépett a közepesek sorába. A járás közős gazdaságai­ban gyakori — talán az át­lagosnál is gyakoribb volt a vezetők váltogatása. Az in­dokolt és indokolatlan levál­tások kétségkívül rányomták a bélyeget a gazdálkodásra. Ügy látszik azonban, hogy az idő múlásával olyan ve­zetőgárda alakult ki a gaz­daságok túlnyomó többségé­ben, amely alkalmas a fel­adatok megoldására, élvezi a tagság bizalmát. Az év végi zárszámadó közgyűléseken és a közelmúltban megtartott tervtárgyaló közgyűléseken egyetlen szövetkezeti vezetőt sem váltottak le. Megnőtt a bizalom a vezetők és a kö­zös gazdálkodás iránt. Ezt Kedvező lehetőségeket jelent a cellulóznyár telepítése Több termelőszövetkezetben hallottuk már ezt a véleményt: Ismerjük az új rendeletet a cellulóznyárfa telepítésével kapcsolatban. Örömmel fogad- twk, hiszen azzal, hogy a nép­gazdaság érdekeit szolgáljuk, gazdaságunkat is erősítjük. A rendelet végrehajtásán most munkálkodnak megyénkben, metet veszik számba miire van lehetőség, mekkora részt vál­lalhat Somogy a cellulóznyár telepítéséből. Nagy munka kezdetét jelen­tik a mostani megbeszélések, tanácskozások, bár a csemete- telepítés, a fásítás nem új do­log megyénkben. Igaz, hogy a most induló telepítés célja, jellege más, mint az utóbbi öt évben volt. Ez alatt az idő alatt termelőszövetkezeteink hitelből a Dél-somogyi Erdő- gazdaság területén 366 hektá­ron csaknem ötmiUió csemetét ültettek el, egyéb közületek pedig 126 hektáron telepítet­tek. Az ingyenes csemetékkel együtt összesen 772 hektáron fásítottak az utóbbi öt évben. Ennek csaknem a fele nyár volt. A fásítás ezzel nem ért végiét, inkább kiegészült a cel­lulóznyárfa termesztésének le­hetőségével. Mi a célja, jelentősége ennek a munkának? Elöljáróban hadd jegyezzük meg, hogy az ország papírigénye évről évre nő. Míg 1938-ban alig több mint tizenhétmillió példány­ban jelentek meg sajtótermé­kek és könyvek, 1963-ban már hetven'kétmillió-kétszázezer példányban. Ezek a számok is igazolják, hogy okvetlenül szükség van az alapanyag, a cellulóz hazai termelésének növelésére. Megyénkben is igen sok olyan hasznosítatlan terület van, amelynek egy ré­sze alkalmas lenne cellulóz- nyár telepítésére. Bár a rendelet részletesen ismerteti, hogy milyen földte­rületek jöhetnek számításba, néhányat mi is megemlítünk. Cellulóznyárral szükséges el­telepíteni azokat az erre a cél­ra alkalmas területeket, me­lyeket erdőtelepítésre, fásítás­ra már korábban kijelölte!:. Ugyancsak számiba jönnek azok a földek — voltaképpen ezt a munkát végzik most me- glyénkben —, melyek mezőgaz­dasági művelésre gazdaságo­san nem hasznosíthatók, és amelyekre 15—20 éven beiül nem terveztek talajjavítást. A csatornák, - vízfolyások part­ja, a kijelölt erdősávok, a használhatatlan rétek, legelők mind-mind olyan területek, melyeket figyelembe kell ven­ni. A megyében összesen mint­egy tízezer holdra tehető az ilyen földek nagysága. Ez peri: sze nem mind telepíthető be cellulóznyárral. Ez a fafajta is megfelelő környezet- és talaj- viszonyokat igényel; igen gon­dos vizsgálódásra van szükség ahhoz, hogy a telepítésre al­kalmas területet a gazdaságok irányítóival egyetértésben ki­válasszák a szakemberek. Gazdaságaink érdeklődéssel fogadták az új rendelkezést. Érthető, hiszen számottevő jö­vedelmet hoz a szövetkezetnek a cellulóznyár. Éppen ezért el­sősorban a gyenge szövetkeze­tekben kell fölmérni a lehető­ségeket, hogy ezzel is segítsük erősödésüket. Az állam vissza nem térítendő hozzájárulást ad a cellulóznyár-telepítés minden munkájára, beleértve az ápo­lást is, s ez a hozzájárulás üzemviteli célokra is felhasz­nálható. A telepítés befejezé­sekor, ha az előírás szerint vé­gezte el a tsz a munkát, s megvan a szükséges tőállo­mány, állami támogatásban részesülhet a gazdaság. Ezen­kívül az ötödik évtől kezdve a szövetkezet hosszú lejáratú hi­telt kaphat, melyet ugyancsak felhasználhat üzemviteli cé­lokra. A munka tehát megkezdő­dött, s rövidesen kijelölik mindenütt a nyártelepítésre alkalmas területet. V. M. Villanyszerelő szakmunkásokat és betanított villanyszerelő segédmunkásokat legalább 3 éves gyakorlattal fölvesz az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat. A szakmunkásvizsga megszerzéséhez lehetősége^ biztosítunk. Jelentkezés a vállalat központjában: Kaposvár, Május l. utca 57. (52113) bizonyítja, hogy például Ka­tádon meg Nagyberényben 30—40 fiatal kért és kapott részt a közös munkákból, fő­ként a kertészetekben. A termelőszövetkezeti párt- szervezetek többsége a múlt évben megtalálta helyét, fel­adatát, jobban segítik a gaz­dasági vezetőket, mint ko­rábban. Nagyberényben, Ná- gocson, Somogyacsán és másutt egyre erősödik az alapszervezet, s ez a gazda­ságok termelési eredményei­ben is tükröződik. Somogy­acsán gyakori volt a szerve­zetlenség, az értetlenség a kommunisták között is. Ta­valy azonban Tippel Henrik­nek, a tsz agronómus-párt- titkárának sikerült az, amire régebben is nagy szükség lett volna: összefogta az alapszervezetet, s azóta nem­csak elvi fejlődésről tettek bizonyságot az acsai kom­munisták, hanem létszámban is erősödtek, új tagokkal bő­vítik soraikat. Szervezett politikai, gazda­sági munkával, szorosabb összefogással születtek meg az eredmények a járás közös gazdaságaiban. Persze itt-ott lemaradás is tapasztalható, hibák is fordultak elő ta­valy. A bedegkériek például, bár jól gazdálkodnak, ered­ményeik alapján a legjobbak között van a helyük, ám a vezetőség srvakran elhallgat­ja a kisebb-nagyobb gondo­kat, a kommunisták csaknem kizárólag gazdasági ügyekről vitatkoznak taggyűléseiken, elvi kérdésekről és a gazdá­kat érintő dolgokról alig esik szó. — Ezen is meg a hasonló, fékezően ható gyakorlaton változtatni akarunk, mégpe­dig úgy, hogy a járásban ta­lálható követendő példákkal érzékeltetjük a helyes utat és eredményét, s mi magunk is serkentünk a politikai munkára a járás közös gaz­daságainak pártalapszerveze- teiben. Ezen az úton járva továbbra is jó ütemben erő­södhetnek tsz-eink — mon­dotta tájékoztatója végén Nézer elvtárs. Három hónap alatt 9 400 000 forint forgalmat bonyolított le a TÜZÉP építőanyag-telepe A múlt évben Friss Endre, a TÜZÉP építőanyag-telepé­nek vezetője ezt mondta: — Áldatlan állapot uralko­dik telepünkön. A raktár vi­zes, a cement nedvesedik. A minap ismét fölkerestem. Ezzel fogadott: — Kilencszáz- ezer forintos költséggel új raktársort építettünk. — Meg­mutatta a telepet, az új rak­tárt — Arunkat jelenleg nem fenyegeti veszély — mondta. A cementtároló helyiségben tavaly fejünket csóváltuk, most elismerően bólogattunk. A cementet lebetonozott he­lyiségben tartják. — Ebben a raktárban több terméket tudunk elhelyezni, mint a régiben — jegyezte meg Friss elvtárs. Az építkezést a TÜZÉP kez­deményezte. Eleinte sok aka­dályba ütköztek, azonban si­került gyorsan legyűrni őket. Nagy segítséget kaptak a So­mogy megyei Beruházási Bank igazgatóságától és az ÉM So­mogy megyei Állami Építő­ipari Vállalattól. Az építke­zés még nem fejeződött be. Felújítási keretből még kor­szerűsítenek néhány helyisé­get " Azt mondhatná valaki, hogy nem érdemes korszerűsíteni, hiszen az építőanyag-telepet elköltöztetik a Berzsenyi ut­cába. A TÜZÉP és az illeté­kes szervek vezetői is gondol­tak erre. Gazdaságossági szá­mításokat végeztek. Megálla­pították, hogy húsz év alatt (a telepet húsz év múlva köl­töztetik el) megtérül az a pénz, amelyet a korszerűsí­tésre költenek. A megszépült telep az idén nagy forgalmat bonyolított le. 9 400 000 forint értékű árut vásárolt a lakosság. 5 400 000 NDK-ban gyártott, jó minőségű ablakokat visznek as új raktárból. forint értékű anyagot január­ban és februárban vettek meg. Főleg a környező falvak la­kosai vásároltak építőanyagot. — Ki tud elégíteni minden igényt a telep? — Sajnos nem. Hiánycikk a tégla, a pala, a mész, a cse­rép. — A tavaszra néni sikerült úgy felkészülnünk, ahogy sze­rettünk volna — jegyezte meg Szűr Lajos, a TÜZÉP igaz­gatója. — A MÁV az ősszel nem szállította le a kért árut. A szállítási nehézségek azon­ban csak részben akadályoz­ták a telep áruval való fel­töltését. Zavarta az ellátást az anyaghiány is. Különösen téglából kaptunk keveset. Áp­rilisban például a kért tég­lának csak 17 százalékát kap­juk meg. A téglagyárak a visszatartott építőanyagot az árvíz sújtotta területekre kül­dik. A TÜZÉP ezért igyekszik Hemesz Ferenc Rend van a telepen. helyi forrásokból biztosítaná az építőanyagot. A múlt év­ben pl. harmincmillió forint értékű árut vettünk tsz-ektől* ktsz-ektől. A vásárlók egy része nem veszi tudomásul a nehézsége­ket, sokan türelmetlenéit Egyesek olyan cikkek vásár­lásával kezdik az anyagbe­szerzést, amelyekre még nincs is szükségük. — Palát keresett egy ember — mondja Friss elvtárs. — Nem tudtunk neki ' ‘ ' Meg­kérdeztük tőle, 1. az építkezéssel. Azt 1 még el se kezdte. — Kéz te el nyugodtan — mondtuk neki —, a palát később is megvá­sárolhatja. — Kiket részesítenek előny­ben? — Azokat, akik anyagbizto­sítási szerződést kötöttek a TÜZÉP-pel. — Előfordult-e, hogy mást is részesítettek előnyben? — Igen. Egyszer tsz-parasz- tok jöttek vásárolni. Rendkí­vül kevés anyagunk volt — mondja Friss elvtárs. —Meny­nyi munkaegységet szerzett a tsz-ben? — kérdeztem az egyik már-már elkedvetlene­dő férfitól. — Ezerharmincat — hangzott a válasz. — No — mondtam —, akinek ezerhar­minc munkaegysége van, az megérdemli, hogy előteremt­sük neki az építőanyagot. Szegedi Nándor „Az előadásokat a tervnek megfelelően megtartottuk” A KÖZSÉG MŰVELŐDÉSI TERVE SZERINT a növényi kártevőkről és az ellenük va­ló védekezésről tart előadást a helyi tsz mezőgazdásza. A puszta a legközelebbi köves- úttól hét kilométernyire fek­szik, elszórt település köz­pontja az uraságtól örökölt hajdani cselédházzal, istál­lókkal, bolttal, iskolával És egy haranglábbal. A lovak keresik a járható utat. Széles csapás mély ho­mokkal, hol terebélyes víz­tükörrel. Kétoldalt ritkás er­dő, szántó. Meg tanyák. Az út mellett és beljebb is. Egyre több a rom, az el­hagyott épület. Az egyik te­tő nélküli házmaradvány málló tömésfalán ferdére bil­lenve még ott fehérük a ház­számtábla. Fogy a puszta. Lakói a közeli falvakba vagy a távolabbi városokba köl­töznek. . Alkonyatkor érünk az Is­kola elé. Az egyetlen terem­ben két asszony nézi a té­vét. Most kapták alig két hete a tsz-től. A legmoder­nebb típus. Igaz, villany is csak azóta ég az iskolában. Megérkezik a tanácselnök és az agronómus. Rövid ta­nácskozás a fiatal tanítóval a közönségszervezésről. — A dobszó szülői értekezletet is hirdetett — mondja a tanács­elnök. — Nem baj, mondok majd valamit — feleli a ta­nító. FÉL NYOLCKOR csaknem húszán vannak a I . ■. Férfiak, nők vegyesen. M asszonyok fiatalabbak. Töb­ben nem is igen szoktak ösz- szejönni. Kevés a lakos, gye­rek is mindössze tíz jár a négy osztályba. A tanító köszönti a rész­vevőket, külön a járási ven­dégeket is. Jelzi, hogy az előadás végén a szülőkhöz is szól. Az agronómus előtt néhány géppel írt papírlap. Olvasni kezdi. Kezdetben el-elsza.kad a szövegtől, majd végképp beletemetkezák. Az ajtó sűrűn nyílik. Az előadás közepén már huszon­kilencen ülnek a padokban, a székeken. Szabályosan megfogalmá- zott mondatok; szakkifejezé­sek; ismertnek vélt fogal­mak, mezőgazdászok körében gyakori szavak. A hallgatóság feszült tar­tással figyel, az előadóra ta­padva próbálja befogadni a hallottakat. Negyedóra múlva azonban elkalandoznak a te­kintetek. Néhány szempár el­nehezedik, egy idősebb bácsi békésen szunyókál. A figye­lem csak akkor élénkül fel néhány percre, amikor a me­zőgazdász saját tsz-ükből em­lít példát, vagy amikor a hallgatóság beleszólva az előadásba, kisegíti az egyik növényi kártevőnek a kör­nyéken ismeretes népies ne­vével. TJ-ri-iozésül kérdéseket, hoz- remél az elő- . Nyomatékosain felhívja a figyelmet, hogy csak a tórgy- gyal kapcsolatban nyilatkoz­zanak meg, a gazdaság he­lyű, más természetű gondjait hagyják a végére... Szíve­sen itt marad, beszélget ve­lük. SZIKÁR, PIROS ARCÜ pa­rasztember kezdi: — A múltkor kint járt az agronómus elvtárs az ülte­tésnél, és nem ment oda az asszonyokhoz. Ebből egy kis vita keletke­zik. A mezőgazdász zavartan bizonyítja igazát, magyaráz­kodik. Az első padban két asszony összesúg: — Hát ez igazán nem tar­tozik ide! Valaki be is kiáltja: — Mondja el majd a bri­gádgyűlésen! Nehezen csitul a vita, A tanácselnök végül leinti a felszólalót, hogy legközelebb ne háromszor három deci el­fogyasztása után jöjjön el a gyűlésre. Még néhány jelentéktelen mondat, inkább panasz a gyenge jövedelemre meg a munkaerőhiányra, aztán a tanító veszi át a szót. Rövi­den beszél a tanulmányi helyzetről, a gyerekek maga­tartásáról, majd felolvassa a tűzrendészet legújabb körle­velét Beszélgetni próbálunk a hallgatókkal. Véleményüket kutatjuk az ’őadásról. a té­máról, az •' hatőségről, hasz­nosságáról; szeretnénk vala­miképpen rögzíteni az imén­ti ismeretterjesztés hatását. A feleletek szabványosak, inkább udvariasak, mintsem őszinték. Néhányan azonban így is elmondják, hogy szí­vesebben fogadják az olyan szakmai előadásokat, amelye­ken látnak is valamit abból, amit hallanak — filmen, ká­lién vagy akár könyvből, rajzban. Jobban szerették volna, ha az előadó részlete­sebben beszél a környéken előforduló kártevőkről és az ellenük való védekezés mód­járól, továbbá felír egy-egy közkeletű szót, hogy helye­sen ejtsék. És mindezt egy kicsit közérthetőbben, »pa­rasztibb«' nyelven. Hazafelé esőt ver arcunk­ba a hirtelen kerekedett északi szél. Lelkes népmű­velő társam megjegyzi: — Figyelted az érdeklő­dést? Ezekkel az emberekkel csodát lehetne művelni! CSODÁT TÁLÁN MÉG­SEM. De többet elérni ve­lük igen. Szakmai ismereteik bővítésében is figyelembe kellene venni összetételüket, képzettségüket, a helyi adott­ságokat, no meg az előadások általános követelményeit: a sokoldalú ráhatás szükséges­ségét. És akkor többet je­lent majd a statisztikai je­lentés mondata: »Az előadá­sokat a tervnek megfelelően megtartottuk.« P. I»

Next

/
Oldalképek
Tartalom