Somogyi Néplap, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-04 / 80. szám

* * * * * .ü X*}fí?/M€K6K^V-A AA A A A A ^ ^ Sgr/ £zífi eíliilag jár közötti Ilik C sodálatos ember volt Kommandó Gáspár alföldi ju­hász. Igazán cso­dálatos. Ahány ju- lAcsika a kezére volt bízva, mindről tudott valami mesét, történetet, kiváló históriát De mondott ő mesét akár a semmire való bogáncsról, könnyen szertefoszló, pelyhes gólyaihírről vagy a minden becsület híján való szamár- k áróról is, ha éppen mesélő kedve támadt. Ha pedig egy­szer megkérdezte volna tőle valaki: — No, hány mesét tud kend, Kommandó? — Gazsi bácsi a kérdezőnek bizonyára így válaszol: — Számlálja meg az úr, hány szál haja van, s azt szorozza meg a csillagok szá­mával, akkor talán az én tu­dományomnak is felméri ha­tárát Amilyen csodálatos ember volt Gáspár bácsi, olyan gyö­nyörűek voltak a meséd; s azok nem is úgy kezdődtek, mint az egyéb becsületes me­sék, hogy: »Egyszer volt hol nem volt..hanem ilyen- formás kis versikével indul­tok világgá: Meseország mesefáján, mesevirág annyi termett, le sem tudta szüretelni két felnőtt meg három gyermek. Teli lett száz meseputtony mézizü tündérmesével, ragyogásuk vetekedett a csillogó csillagfénnyel... J ól ismertem Kom­mandó Gáspár bá­csit, és sok szép meséjét hallgattam gyermekkoromban. De nem csak hallgattam, ha­nem el is hittem, mert Gazsi bácsi, mielőtt kibontotta gaz­dag tarisznyáját, előbb el­magyarázta: csak az hall gas­sa a mesét, aki hisz is abban. Mert — szerinte — még a legfurcsább mesében is van valami igazság. Az igazság­ban pedig ne kételkedjék sen­ki fia-lánya. Hát egyszer egy csdllaghul- fató nyári éjszakán, éppen a csillagokról mesélt Gazsi bá­csi. Mintha arannyal kevert mézbe mártogatták volna, úgy csillogtok a szavai. .— Tudod, öcsém — mesél­te —, nagy erejük van ám a csillagoknak. Nem csak azért rakták fel okét az égre, hogy világítsanak a szegény ván­doroknak. Ahány csillag: any- nyiféle. Aztán, ha hiszed, ha nem, minden éjszaka felbuk­kan egy új csillag az égen. Egyszer a szeretet csillaga, máskor a barátságé, a jósá­gé, hűségé, szorgalomé, be­csületé, vagy éppen az irigy­ség csillaga, a hazugság csil­laga, az ártó gonoszságé... mindennap másféle. Aki azt a csillagot megtalálja, olyan­ná lesz éppen. Aki a becsület csillagát találja meg, maga is becsületes lesz, aki a gonosz­ságét leli meg, az maga is könnyen gonosszá válhat, ha nem vigyáz magára. Látod én a mesecsiUagot találtam meg, ezért mesélek annyit T örtént egyszer, hogy egy téli éjszakán különösen szép csil­lag futott fel a leg­magasabban ülő felhő tornyára. Nagy csillag volt. Óriási csillag! Fénye, mint a csodálkozó gyermekek szeme, színe piros, mint az égetett cukor, és öt ága volt neki. Ez az öt ág, mint egy nyitott tenyér öt ujja, öt felé mutatott — Tudták, hallották hírét sokan ennek a ritka formájú óriás csillagnak, csak éppen azt nem gyanította senki, hogy minek a jelképe is len­ne: a szereteté-e, a hűségé-e, avagy éppen a haragé talán? — Akik hírét vették, el is indultak, hogy megkeressék. Bejártak hét tengert, bejártak öt világot, keresték erdőben, kopár sziklák csúcsán, sebes folyók medrében, tolvaj szarka fészkében, tudós köny­vek betűi között, de a különös csillag úgy eltűnt, mint a szónaikazalba bújtatott gom­bostű. Nem is találták meg mind a mai napig. ^ — Hárt akkor mi a mese vége? — kérdeztem csalódot­ton. Az öreg juhász fölnézett az égre, mintha a fejünk fe­lett baktató líoldtól várna vá­laszt, még az arcát is elfinto­rította rettentő gondjában, az­tán, ahogy kezdte, megint csak egy formás kis veresd végezte: Egy szép csillag jár közöttünk, hol előttünk, hol mögöttünk, a földet százszor bejárja, boldog lesz, ki megtalálja. Régen volt ez, nagyon ré­gen. Azt hittem, hogy már a mesét is, a verseit is elfeled­tem. Bevallom: Kommandó Gáspár is úgy elmerült em­lékezetem tengerében,- mint a papírcsónak a teknő vizében. Kinőttem a meséből is, az is­kolapadból is. A munka és az élet gondjai és örömei fog­lalták le erőmet és képzele­temet. Elfelejtettem a csilla­gok regéjét, és nem is gon­doltam többet rájuk. De egy napon különös do­log történt. P ontosan huszonegy esztendővel ezelőtt, amikor az emberek a házak pincéibe húzódtok a háború veszedelmei elől — talán azok is emlékeznek erre a szörnyű időre, akik még nem is éltek akkor — egy hajnalban fur­csa, egyenletes kopogás hal­latszott a pince falán. Akik a pincében voltunk, vala­mennyien odatódultunk, ahonnan a kopogás hangzott, és feszülten, sokan riadtan, sokan reménykedve figyel­tünk. A kopogás egyre hango­sabb és gyakoribb lett, mint­ha csákánnyal bontaná valaki a pince túlsó oldalán a falat. És csakugyan, egyszerre be­omlott a pincefal, és az így támadt nyílásban megjelent egy fehér köpönyeges óriás. Az óriás termetű ember fe­jén katomasapka. S a sapka közepén egy különös csillag, fénye, minit a csodálkozó gyermekek szeme, színe piros, mint az égetett cukor, öt ága volt, és az öt ág, mint egy nyitót tenyér öt ujja, ötfelé mutatott. Nekem abban a pillanatban Kommandó Gáspár alföldi juhász meséje jutott eszem­be. A mese a jóság csillagá­ról, a hűség csillagáról és az ötágú csillagról, melyet any- nyian és oly sokáig hiába ke­restek. Mi, ott a pincében, akkor megtaláltuk á mesebeli ötágú csillagot, és bár a szovjet ka­tona, aki azt a sapkáján vi­selte, egyetlen szóval sem mondotta, mi mégis vala­mennyien megérezrtük, hogy ez a csillag a legdrágább s a legszebb minden csillag kö­zött, mert ez a szabadság csil­laga! Ha Kommandó Gazsi bácsi még élne és itt lehetne köz­tünk, minden bizonnyal ezzel a formás kis véreikével fejez­né be a mesét: Egy szép csillag jár közöttünk, hol előttünk, hol mögöttünk, a földet százszor bejárta, boldog, aki megtalálta. De mert szegény öreg Kom­mandó Gáspár sohasem lát­hatta meg ezt a csillagot, melyről ody sokat és annyi szépet meséit, helyette én mondom el: Megtaláltuk, megőrizzük, jelvényként szívünkre tűzzük, ragyogjon itt ékesebben, égi lénynél fényesebben. Szinetár György Darázs Endre: Tavasz van Azelőtt örttltUnk, Hogy végre tavasz van, Most meg élünk fénylő, Orökegy tavaszban. A csillagok mind már Vállainkra szállnak, Akárcsak friss röptű, Tavaszi madárhad. Akár ág, hajol ránk A Nap új sugara, Nyílik rajt, virul a Szabadság virága. Keserű Gyula: Sosem elég... Csattog a kerék s rohan a vonat Összeköti a falvakat, városokat, Az embernek ez nem elég. Távoli partokat az óceánon Elérni, gyorsan, hajóóriáson Az embernek ez nem elég Zúg a repülő ott fenn a magasba Világrészből, világrészbe visz útja Az embernek ez nem elég Száguld az űrhajó a bolygók között A kék ég és a fagyos Tér mögött, De az embernek ez sem elég... Borsi D. József: Boldog, aki mesékben jár Hajdan a szék táltos ló volt. Ha ráültem, légben loholt. Bejártuk a nádast, rétet, És álmodtam szép meséket. Most a kisszék már autó, Repülőgép vagy űrhajó, S az unoka álmodozva Kering fenn a csillagokba: Melyik volt szebb? Nem tudom már, Csak boldog, ki mesékben jár ... A felszabadulás ünnepe 1 2 3 4 5 :::: 6 7 8 9 10 íi 12 ■■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 13 :::: :::: 14 ■■■■ ■ ■■■ ■■■■ ■■■■ 15 ■■■■ ■■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ lb 17 ■ ■■■ ■■■■ :::: ■■■■ ■ ■■■ ■SS! 18 Y ■■■■ ■■■■ ■■■■ ■■■■ 19 20 iil! .... ■■■■ 21 ■■■■ ■■■■ :::: 22 23 24 ■■■■ ■■■■ ■■■■ ■■■■ 25 Ilii üli 2b ■■■■ ■■■■ ■■■■ 27 28 29 30 ■ ■■■ ■■■■ ■ ■■■ ■ ■■■ 31 ! 32 33 :::: ■■■■ VÍZSZINTES: 1. Odabiggyeszti a nevét. 6. Abba az irányba. 10. A Kaposvári Foldigénylo Bizottság 1945. ápr. 5-én kezdte meg ezt a munkát. 12. A cselekvések kiváltója. 13. A szabó szerszáma névelő­vel. 14. Pénzért titkos adatokat szol­gáltat. 15. Menyasszony, névelővel. (Ékezet fölösleg.) 16. Kérdőnévmás. 17. Visszafelé ételízesítő. 18. A II. Ukrán Front parancs­noka, a somogyi felszabadító harcok irányítója. 19. Durva megszólítás, vissza­felé kettőzve. 21. Ellentétes kötőszó. 22. 1945. aug. 20-án ez a szovjet vezérezredes leplezte le a kapos­vári hősi emlékművet. 25. Enekhang, ékezethiánnyal. 26. Helyhatározó rag. 28. Ennivalója. 31. Azonos mássalhangzók. 33. 1945. febr. 26-án indult meg ez a kaposvári gyár. FÜGGŐLEGES: 1. Betyárok fegyvere, névelő­vel. 2. Taszítás. 3. Alvás közben leip meg. 4. Dik betűi keverve. 5. R. O. 6. Azután, népiesen. 7. Tűr betűi keverve. 8. Nem mellé. 9. Belső szerve, névelővel. 11. A szovjet 58. hadsereg pa­rancsnoka, Kaposvár felszabadí­tója. 15. Sárga kémiai elem, névelő­vel. 16. Hangulat. 19. É. Z. 20. Szállingózó. 22. Lakatoeszerszám. 23. Puha. 24. Női név, ékezetfölösleggel. 25. Ebből is készül kerítés. 27. Meggyulladt. 29. Elek Katalin. 30. E. R. 32. Gramm rövidítése. K. 3. * * * Beküldendő a vízszintes 10., 18., 22., 33. és a függőleges 11. Beküldési határidő 1966. április 8-án, péntek délig. A szükséges so­rokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: »Gyermek kereszt- rejtvény.-« Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Korona Szálló; Moso­da; SántOiSi vízmű: Lakás. J. F. Cooper Bőrharisnya című könyvével jutalmazzuk a követke­ző pajtásokat: Bóna László, Klauz Zsuzsa, Kaposvár; Kovács Gyula, Szenta; Buda Rózsa, Ráksi. A könyveket postán küldjük eL TRÉFÁS HÚSVÉTI TOJÁSOK i Az ötlet kislá­nyodnak szól. Hi­mes tojást min­denki adhat lo­csolójának, de tré­fás tojást is, ha egy kicsit ügyes. Nem kell hozzá más, csak a pa­pírboltban kapha­tó ragasztós felü letű színes lakk­papír (III. osztá­lyosok kézimun­ka csomagja). A nyuszifej szürke papírral borított tojás. Ügy vágjátok ki a pa­pírt, hogy a szem és az orr helye üresen maradjon, fekete tussal raj­zoljátok majd meg. Keménypa­pírral bélelt fület kell a tojásra ra­gasztani, s kész az újszerű húsvéti nyúl. »Mari néni« fi­gurája papírra­gasztással készül. Háromszögletű, pi- ros-fehérpöttyös papírból ragasszuk a kendőt. Fekete lakkpapírból lesz a szem, a haj szá­lai. Piros az orcá­ja és szív alakú a szája. Az orrát tussal húzzátok meg. >*Gergő«-nek neveztük el ezt a bajuszos figurát Fekete kartonból van a kalapja, fe­kete lakkpapír a szeme, bajusza, piros az orra. (M. M. rajza) Rejtőke — fej tőke . ERE. -- Szemtelen madár. • ROD. — Hivatali helyiség. . EDA. = Kerékpár-alkatrész. . LIR . = Tévesen másolá. . OBO . = Nehéz munka. . LIG. = Balatoni üdülő. Ha mind a hat kérdésre helyes választ adtok, és a pontok helyé­re beírjátok a megfelelő betűket, egy somogyi tó és egy ritkán előforduló hüllő nevét kapjátok. Pajtások, most egy félig kész rejtvényt kaptok, melynek hiány­zik az eleje és a vége. A ti fel­adatotok lesz a befejezése. Min­den sorban egy-egy teljes értel­mes szó szerepel. De valahogy lemaradt minden szó eleje és vége. Pótoljátok ki ily módon . ADA. — MADÁR. Kis fejtörés, és biztosan sikerülni fog. Négy fontos személyiség nevét kapjá­függőleges sorokban. . ME . . ARD . . ÉG . . STO . . IE . . ANN . .VE. . LBÁ . .BIG. Szögbeverés, szögkihúzás Ha tapétás vagy festett falból, fényezett bútorból kell szö­get kihúznunk, vigyáznunk kell arra, hogy ne horzsoljuk, kar­coljuk fel a szög környezetét. Ezért a szög mellé egy falécet vagy erős pléh lemezt teszünk. Ennek támasztjuk neki a harapó­fogót, így nem teszünk kárt a falban vagy a bútorban. Ha min­dig csak egy kis darabot húzunk ki, és azután újra egészen lent fogjuk meg a szöget, az csaknem egyenesen jön ki. A beverésnél pontosan a szög fejére kell ütni, különben elgörbül. NYISD KI AZ ABLAKOT1 Itt egy ablakot láttok. Az ab­lakban két jól ismert tv-bábú neve van elrejtve. Töltsétek ki az üres kockákat a megfelelő szavakkal, utána a középen üre­sen maradt, vízszintes és függő­leges sorokba másoljátok át a számoknak megfelelő betűket, és már nyitva az ablak, kész a megfejtés. Bal oldal I. vízszintes: 1. Kis szobakutya. 5. Nagy köteg. 9. Legjobb osztályzat. 13. Becézett női név. Bal oldal I. függőleges: 1. A szárazföldbe benyúló tenger. 2. Néző. 3. A sor egerjén. 4. Török nemesi cím. Bal oldal II. vízszintes: 17. Férfinév. 21. Szégyenít. 25. Majdnem bedől. 29. A kopasz. Bal oldal II. függőleges: 17. Játékszer. 18. Lét. 19. Csomagoló eszköz. 20. Vigyázó. Jobb oldal I. vízszintes: 33. Becézett medve. 37. Az erőd. 41. Tengeri ragadozó. 45. Hacsaturján személyneve. Jobb oldal I. függőleges: 33. Becézett női név. 34. Az erőd 35. Tengeri ragadozó. 36. Tempó. Jobb oldal II. vízszintes: 48. Mogorva. 53. Hónap közepe. 57. Sosem. 61. Fundamentum. Jobb oldal n. függőleges: 49. Kis Mihály. 50. Fogkrém márka. 51. öltözék. 52. Hordóban található. I. I. II. 1 2 3 4 4 33 j34 35 36 5 6 7 8 1 37 38 39 40 9 10 11 12 5 41 42 43 44 13 14 15 16 3 45 46 47 48 35 36 41 44 48 53 52 63 17 18 19 20 17 49 50 51 52 21 22 23 24 20 53 54 55 56 25 26 27 28 25 57 58 59 60 29 30 31 32 29 Ói 62 63 64--------1 I. II. II. II. TALÁLÓS KÉRDÉSEK Hol volt, hol nem volt, Magasan volt, zsemle volt. Sarló lett és kifli lett. Ki mondja meg, hogy mi ez? (PIOH) Egy kis házban öt kis szoba Sorakozik szépen — S öt kis ember Bújik oda Melegedni télen. (jjfljzsají) Az én labdám sose pattan, Földhöz vágom — szétlapul. S akárhogyan vigyázok rá, Tél utolján elgurul, S kergethetem egész nyáron, Egész ősszel — nem lelem, Ámde télre visszahozza Két szomszédos emberem. (gfí-ioögfj) Vegyél el belőle Minél többet, S meglásd, annál NAGYOBB lesz, Tegyél hozzá Minél többet, S meglásd, annál KISEBB lesz. (*QP°D) Az én órám olyan vekker. Hogy felhúzni soha nem kell, Mégis ébreszt minden reggel Pontosan — Nincsen neki mutatója, Se kereke, se rugója, Nincsen neki felhúzója —» Tolla van! (smftrx) Krecsmáry László EB 4 MOZIBAN Az Eblaki Zsolika, Besétált a moziba! Mit látott a páholyból? Vásznon volt egy kutyaól. Zsoli kutya csak elhűlt, Az ólban egy cica ült. Zsoli nem bírt mérgével, Ugatott! És mit ért el; A jegyszedő kidobta — Eb ne járjon moziba!.

Next

/
Oldalképek
Tartalom