Somogyi Néplap, 1966. április (23. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-27 / 98. szám

Szerda, 1966. április 27. 3 SOMOGYI NÉPLAP Az SZKP XXIII. kongresszusának anyagából arúnjtos feji' A KOMMUNIZMUS anya­gi-műszaki alapjainak meg­teremtésében felbecsülhetet­len az az előny, hogy a nép­gazdaság egységes egészet al­kot, s a tervgazdálkodás biz­tosítja a fő ágak és ágazatok összhangját, az arányos fej­lesztést. A XXIII. kongresz- szusom elhangzott beszámolók kiemelik az új ötéves terv céljai anyagi megalapozásá­nak jelentőségét. Az összes beruházás a lezárt időszakhoz képest mintegy 47—50 száza­lékkal emelkedik, s eléri a 310 milliárd rubelt. Ezeket a milliárdokat az igények és a lehetőségek, a szükségletek és a feladatok gondos szám­bavételével, tudományosan kialakított arányok szerint fektetik be. Figyelemre méltó űj vo­nása a nyolcadik ötéves terv­nek a fogyasztási alap szá­mottevő bővítése. A fogyasz­tási cikkek termelése az elő­ző időszak 36 százalékos eredményével szemben 43—46 százalékkal növekszik. Ezt a módosítást az tette szükséges­sé, hogy — a kongresszusi beszámoló megállapítása sze­rint —a közszükségleti cik­kek termelése hosszú évekig érezhetően elmaradt a ter­melőeszközök termelésének üteme mögött. A keletkezett és fölismert aránytalanság megszüntetését, a kívánatos és helyes arány megteremté­sét éppen a nehézipar fej­lettsége teszi lehetővé. Az eddig követett gazdaságpoliti­ka sarkalatos alapelveinek megfelelően az az eltökélt­ség fejeződik ki az irányel­vekben, hogy a Szovjetunió töretlenül folytatja, a fejlesz­tés ütemének fokozásával meggyorsítja a kommunizmus gazdasági alapjai megterem­tésének és megszilárdításálnak nagy munkáját Brezsnyev elvtárs kongresszusi beszédé­ben egyértelműen kijelentet­te: *».. . a párt továbbra is a nehézipar elsődleges fejlesz­tésének, a termelési eszkö­zök előállítása gyorsabb növelésének irányvonalát kö­veti.-» AZ IRÁNYELVEK a ne­hézipar termelésének 49—521 százalékos növelésével szá­molnak. A termelőeszközök gyártásának elért magas szintje kedvező és szilárd ki­induló alapja a további, ál­talános és arányos fejlesz­tésnek. A népgazdaság ha­laszthatatlan szükségleteinek kielégítése végett mintegy másfélszeresére növekszik az ország ipari termelése. Első­sorban azok az iparágak tesznek szert nagyobb súlyra, amelyek biztosítják az egész népgazdaság műszaki re­konstrukcióját és az űj, kor­szerűbb termékek előállítását. Jellemzője az előirányzatnak, hogy a gazdaságosabb és ha­ladóbb iparágak, a termelési ágak fejlődésének üteme gyorsul elsősorban. Lényeges változást irányoz elő az új ötéves terv az iparban a me­zőgazdaság sizükségleteinek teljesebb kielégítésére, a köz­szükségleti cikkek gyártásá­nak általános bővítésére. A népgazdaság műszaki új- rafelszerelésében és a mun­katermelékenység emelésében döntő szerepet játszó gép­gyártás fejlesztését egyik köz­ponti feladatnak tartja a párt- és államvezetés. Sok gépgyár nagy mennyiségben bocsát ki máris különböző olyan berendezéseket, ame­lyek műszaki jellemzőik te­kintetében a legmagasabb vi­lágszínvonalon vagy fölötte állnak. Most megkezdik a nagymértékben gépesített és automatizált komplett beren­dezések sorozatgyártását. Az egész orszég villamosítására nagy hőerőműveket és vízi erőműveket építenek. E prog­ram keretében elkészül Krasznojarszkban a világ leg­nagyobb vízi erőműve. Mind­ezek eredményeként öt év alatt 70 százalékkal növelik a villamos energia termelé­sét. A gáz és az ásványolaj hányada a tüzelőanyag össz­termelésében az 1965. évi 52 százalékról 60 százalékra emelkedik. További fejlődés­nek indul az ország vala­mennyi fő szénmedencéje. Jórészt ennek révén a szén- kitermelés csaknem százmil­lió tonnával növekszik. és 1970-re eléri a 665—675 mil­lió tonnát Gyors ütemű fej­lődés küszöbén áll a kohá­szat és a vegyipar is. A vegyiparban leggyorsabban a műtrágya, a műszál, a mű­anyag, a műgyanta, a műgu­mi és más termékek, ház­tartási vegyi cikkek termelé­sét fejlesztik. A kongresszusi beszámoló nyomatékosan aláhúzta: »A közszükségleti cikkek gyár­tása fontos és felelősségtel­jes feladat. A párt-, a ta­nács- és a szakszervezetek­nek, valamint a Komszomol- szervezeteknek, vagyis az egész közvéleménynek állan­dóan ellenőriznie kell, ho­gyan teljesítik ezt a felada­tot.-» A könnyűiparban a ter­melés növekedésének átlagos évi üteme jóval meghaladja a korábbit Mintegy három­száz nagyvállalatot létesíte­nek, és több mint száz mű­ködő vállalatot rekonstruál­nak ebben az ágazatban. A kötszövőipart például hetven­öt gyár építésével bővítik. Az élelmiszeripar ugyancsak nagyobb lépést tesz előre. Fejlesztésével megoldódik a 232 milliós nép zavartalan el­látása kiváló minőségű élel­mezési cikkekkel. A KÖZLEKEDÉS ÉS A SZÁLLÍTÁS korszerűsítésére ugyancsak átfogó programot dolgoztak ki. Azt vették fi­gyelembe, hogy ettől az ága­zattól nagyban függ az ipar , és a mezőgazdas g munkájá- | nak sikere, az ország védel- ; mi erejének ovábbi fokozá­sa; a vonatok, a hajók, az ! autóbuszok, a repülőgépek jól szervezett forgalma a dol­gozók millióit és tízmillióit érinti, ezért is fontos neki kellő figyelmet szentelni. Az új technika elterjedésének ’ jellemzésére hadd említsük j meg: a vasutak teljes villa- 1 mosítását, illetve dieselesíté- sét 1970-re lényegében befe- i jezik. Az irányelvek terveze­tének megfelelően nagy rak- súlyú, gépesített, gyors jára­tú hajókat építenek, bővítik a folyami hajóflottát sok tömegrakománv szállításának olcsóbbá tételére. Mintegy 37 000 kilométernyi kőolaj- és gázvezetéket építenek; ennek nagyságrendje érzékeltethető azzal, hogy a hazánkba is eljutó Barátság-vezeték hosz- sza 4500 kilométer. A gépko­csiállományt számottevően növelik. Az előirányzat sze­rint például a személyautó gyártása négyszerese lesz a jelenleginek. A már korsze­rűsített légi közlekedés rend­szeres járatai 38 országgal kötik össze a Szovjetuniót. A következő időszakban a légi szállítás is tovább bővül. Nyersanyagokban, természe­ti kincsekben gazdag ország, az ipar méretei és színvonala tekintetében is nagyhatalom a Szovjetunió. Szilárd ala­pokra épül tehát az új öt­éves terv irányelveiben meg­hirdetett gazdaságfejlesztési programja. Közgazdasági és tudományos elemzésekkel al­kotnak megbízható, pontos képet a gyakorlatról, így mé­rik föl előrelátóan a szük­ségleteket, és az ipari-techni­kai potenciálra támaszkodva, az erők elosztásával vagy in­dokolt átcsoportosításával biz­tosítják a népgazdaság állan­dó, szakadatlan és arányos fejlesztését. Mindennek a belső és a külső helyzet ala­kulása, a nép jólétének nö­velése, a békés építés fölté­teleinek megvédése szem­pontjából egyaránt alapvető jelentősége van. IGALBAN, a melegvizű fürdő mellett május 1-ón megnyitjuk a Hó'forrás kempinget, ahol kulturált környe­zetben faházak is bérel­hetők. Az elhelyezést vállalatoknak és magá­nosoknak egyaránt biz­tosítjuk. A Somogy megyei Idegenforgalmi Hivatal Kirendeltsége, Igái. (22321) EMBERKÖZELBŐL Péterhidán húsvétkor mind az ötvennégy nyugdíjas aján­dékcsomagot kapott a szö­vetkezettől. A munkában megfáradt fa­lusi öregek megbcsüléséről, támogatásáról sok szó esett már, sokat tettünk értük, és a tettek sora még sok min­dennel kiegészíthető. Keresni a módját annak, hogy értsék, érezzék: öregségükre nem maradtak egyedül, a szükebb családon kívül egy nagyobb család is vigyázza, segíti nap­jaikat — a falu vezetőinek nemes, szép hivatása ez. De nemcsak nekik, hiszen ott van az ebből a célból életre hí­vott szociális bizottság, s az ő törekvésüknek találkoznia kell az egész közösség elkép­zelésével, szándékával. Így minden egyes parasztember tehet valamit a másikért — ki ésszerű javaslattal, ki egyetér­téssel, ki másként. Ez van most kibontakozó­ban Péterhidán. Mert nem ar­ról van szó, hogy máskor nem segítettek a rászoruló­kon hol pénzzel, hol egy kis kenyérgabonával, fával vagy éppen kukoricával. De inkább csak akkor, amikor valaki szólt, valaki kért. És különb­ség van aközött, mikor a tá­mogatást kérni kell, és akö­zött, amikor figyelve egymás sorsát, észrevesszük: ez az ember most segítségre szorul. Az asszony, akivel beszél­tem, Németh Imréné, hetven­négy éves. Talán a falu egyik legöregebb házában lakik testvérével. Két magányos asszony. — Nehéz megmondani, hogy mit éreztem. Igen jólesett, hiszen nem is gondoltam rá, olyan váratlan ajándék volt. Egy kiló cukor, kakaó, egy kis csokoládé, cukorka, a férfiaknak pedig dohány vagy cigaretta. Ezt tartalmazták a csomagok. Értékben talán nem sok, de hisz sem a szándé­kot, sem a szerzett örömet nem lehet forintokban mérni. S hogy mennyire az egész közösség dolga a gondosko­dás, azt bizonyítja az is, aho­gyan megszületett az elha­tározás. Burgonyát raktak, s munka közben került szóba: meg kellene lepni, ajándékoz­ni az öregeket. Ki ilyen, ki olyan formában gondolta, de abban egyetértettek: tenni kell valamit. A szociális bi­zottságot nemrég választották meg Rácz György, Csór Vin- céné és idős Csizmók Lajos személyében. — Julcsa néni jöt£, hogy beszéljük meg hárman, ho­gyan, mi legyen — meséli Csizmók Lajos. A szövetkezet vezetőivel megvitatták, mekkora összeget tudnak erre a célra fordíta­ni, az ő dolguk volt, hogy megtalálják a segítségadás módját. Csór Vincéné lakásán jöttek össze, és úgy határoz­tak, most nem tesznek kivé­telt, mind az ötvennégy nyug­díjast megajándékozzák ... A bizottság tagjai minden­nap az emberek között van­nak, dolgoznak, így tudomást szerezhetnek mindenről. — Nemrég bíztak meg ezzel minket; tulajdonképpen ez volt az első tevékenységünk. Kialakult módszerünk még nincs. De azt megbeszéltük, hogy nyitott szemmel járunk, figyelünk, s amit lehet és tu­dunk, mindent elkövetünk társainkért. Üj vonások a mai falu éle­tében. A szociális alapot ed­dig is a célnak megfelelően használták fel a közösségek. A módszer azonban csiszoló­dik, finomodik. Nem véletle­nül hangoztatják Péterhidán: az egész közszellemre jól ha­tott ez a figyelmesség. Az első vizsgát jelesre tet­te le ez a bizottság. A példa követendő, hiszen sok faluban még csak a megbízást kanták meg, de a tettek hiányoznak. Pedig nem mindegy az, ho- gvan törődünk egvmással, a segítségre szorulókkal. Ember­közelből-e vagy pedig csak adminisztratív intézkedések­kel. vmtns MARTA Gyorsabban kell fejleszteni a kaposvári cukorgyárat PÁRTVEZETŐSÉGI ÜLÉS A CUKORGYÁRBAN Németh Ferenc, az MSZMP Som'gy megyei Bizottságának első titkára, Somogyi József, a városS pártbizottság első titkára, Szikszai László, a me­gyei pártbizottság osztályveze­tője ellátogattak a kaposvári cukorgyárba. A vendégek a pártvezetőség tagjaival a gyár életéről, fejlesztésérőil tanács­koztak. Jelein volt a gyár igazgatója, Tóth Lajos is. A páni vezetőség tagjai és az üzem vezetője tájékoztatták a látogatókat a munkáról, a jyár állapotáról. A legtöbb ázó az üzeim fejlesztéséről esett. — A cukorgyárban nagyobb rekonstrukció a harmincas években voit. A felszabadulás után egy-két üzemrészt, be­I emdezést korszerűsítettek, gy például a dobszűrő állo­mást, a lótiszftító állomást, a J diffúziót — mondta Tóth Lajos igazgató. — Az utóbbi líz év alatt jelentősen nőtt a gyár termelése. Az 1965—66- os kampányban huszonnyolc­ezer vagon répát dolgoztunk If el. (Tíz évvel ezelőtt tizen­nyolcezer vagonnal.) — Üze­münk sajnos még mindig rossz állapotban van. Az or­szág égjük legkorszerűifclenebb üzeme — folytatta Tóth elv­társ. — A berendezések el­avultak, több üzemrészben nem elóg üzembiztosaik. Elkészült a gyár rekonstruk- ciójámak tanulmányterve. Eszerint a rekonstrukcióhoz }70 millió forint kellene. Az Élelmezésügyi Minisztérium a következő öt évben 48 millió forintot tud biztosítani szá­munkra. Laki László csoportvezető, a nártvezetőség tagja alátámasz­totta az igazgató állítását: — A vezetők a korszerűsí­téssel kapcsolatos tárgyalások- kjai tol tik idejük nagy részét. A munkások közé szinte alig tóidnak jönni. Tapasztalunk bizonyos fokú kapkodást, tü­relmetlenséget, idegeskedést is emiatt a vezetőknél. Friss József, a pártvezető­ség tagja megjegyezte: — Az üzemben bármikor leállhat a termelés, balesetet szenvedhetnek az emberek. A gyárban az utóbbi négy évben több halálos baleset volt. A vezetők tudják, hogy a soro­zatos balesetek nyugtalanságot, okoznák. A kaposvári cukor­gyár az iparágon belül háttér­be van szorítva — hangsú­lyozta. — Több műhelyben még ma is manufakturális módszerekkel dolgozunk. Szóba került a Cukoripari Igazgatóságnak az üzemmel kapcsolatos álláspontja: A vezérigazgató kijelentette: elismerik, hogy a kaposvári cukorgyárban áldatlan állapo­tok vannak. Ezt pénz hiánya miatt a harmadik ötéves terv­ben nem tudják megszüntet­ni — mondta az igazgató. — Eddig nagy erőfeszítés­sel, a gyártási idő meghosz- szabbítiásával az üzem a meg­növekedett feladatokat végre tudta hajtani, gazdaságosan dolgozott. Ez híven bizonyít­ja a gyár életképességét, ak- cióképességét — mondta Né­meth Ferenc elvtárs. — A gyár fejlesztésének meggyor­sítása indokolt. Jó, hogy a Cu­koripari Igazgatóság egyetért a fejlesztés szükségességével. A megyei pártbizottság, a vá­rosi pártbizottság a legtelje­sebb mértékben támogatja a gyár gazdasági és pártvezető­ségének az üzem fejlesztésé­vel kapcsolatos elgondolásait. Mi is kérjük az Élelmezésügyi Minisztériumot a cukorgyár rekonstrukciójának meggyor­sítására Az igazgató legjobb szövetségesei és támogatói a kommunisták legyenek A beszélgetésen igen gyak­ran került szóba a cukorgyár kommunistáinak munkája, pártszervezet, az igazgató és a gazdasági, műszaki vezetők kapcsolata A hozzászólások­ból kitűnt, hogy a gyár veze­tője és a pártszervezet között hosszú ideig nem volt jó viszony. Ezt egy évvel ezelőtt a városi párt-vb is megálla- _pitotta (A vb tarvayr tácgjraát az alapszervezet munkájáról.) A széthúzás a pártéletre is rá­nyomta a bélyegét. — Tóth elvtársnak, az üzem igazgatójának magatartása kedvezően megváltozott. A legfontosabb kérdésekben ki­kéri a pártvezetőség vélemé­nyét, javaslatát. Igazságosab­ban osztja el a különböző jut­tatásokait is, mint korábban (lakás stb.). Ez jó hatással volt a politikai életre — mondta Laki László, a párt­vezetőség tagja. Györék Sándor párttitkár bizonyította ezt: Elmondta, hogy a szemináriumok mosta­nában sokkal népesebbek, mint korábban. Az emberek képezik magukat. Hangsúlyoz­ta: jó hatást tett az, hogy az igazgató a gyár műszaki, .gaz­dasági vezetőinek határozot-j tan kijelentette, hogy nemcsak gazdasági, hanem politikai vezetői is üzemrészüknek. Németh elvtárs megjegyez­te: — A kommunisták éis az üzem vezetője között kiala­kult jó kapcsolat az utóbbi évek egyik legnagyobb ered­ménye a cukorgyárban, örven­detes, hogy Tóth elvtárs ide­jében rájött: az igazgató leg­jobb szövetségesed és támo­gatói a kommunisták kell hogy legyenek. Somogyi elvtárs, a városi pártbizottság első titkára hangsúlyozta: — A városi párt-vb-ülés óta a cukorgyárban jelentősen ja­vult a gazdasági vezetők és pártszervezet kapcsolata. A pártszervezet jobban dolgo­zik, mint korábban. — Hang­súlyozta azonban, hogy a hi­bák egy része még mindig megvan. Nem elég egységes a vezetés. Az igazgató, a fő­mérnök, a főkönyvelő nem mindig beszélnek egy nyel­ven. Nem mindig alakítanak ki közös álláspontot. A veze­tők nem elemzik elég alapo­san a munkát. Reméljük, a még meglevő hibákat is ha­marosan megszüntetik — mondta többek között. Ki feleljen a franciak ölesért? Sok szó esett a gyár ügy­rendjéről, az irányításról, a munkaszervezésről, a felelős­ségről és az önállóságról is. Az irányítás problémáit Sze- recz László, a pártvezetőség tagja, műszálai osztályvezető kezdte boncolgatni. — Régebben a cukorgyár­ban a vezetők sokat forgolód­tak a dolgozók között Az úgynevezett családias vezeté­si forma volt érvényben. Mi­vel a gyár kapacitása nem volt nagy, régen a vezetőknek nem akadt annyi dolguk, gond­juk, mint most. Most nagyok feladatok, sok a gond. Az úgynevezett fejlettebb vezeté­si forma kezd kialakulni. Ez egyébként helyes is — mond­ta Szerecz elvtárs. — Csak így lehet megbirkózni a feladatok­kal. Hiba volt, hogy hol az egyik, hol a másik vezetési formát alkalmaztuk. Az a vé­leményem, hogy nekünk a fej­lettebb vezetési tormát kel! érvényesíteni. Ennek most már megvannak a személyi föltételei is. A régi műveze­tők helyére újak, többnyire cukoripari technikumot vég­zettek kerültek. Rájuk lehet építeni. — Szerecz elvtárs hangsúlyozta, hogy a jó ve­zetésnek meg kell teremteni tárgyi föltételeit is. Például biztosítani kell olyan helyisé­geket, amelyekben nyugodtan dolgozhatnak, tárgyalhatnak a vezetők. Előfordult, hogy fon­tos tanácskozás közben arra kérték az egyik vezetőt, utal­ványozzon franciakulcsot, kü­lönféle kisebb szerszámokat, és így tovább. Németh elvtárs közbeszólt: — Miért a főmérnök és az első számú gazdasági vezetők utalványozzák a szerszámokat? A kérdés nyomán érdekes párbeszéd alakult ki. Ebből arra lehetett következtetni, hogy a gyárban túlzottan köz pontositották az utalványo­zást, bürokratikus az ügyinté­zés, nincs élég önállóságúk például a művezetőknek. — Az önállóság fejlesztése és a felelőssé® növelése elvá­laszthatatlan egymástól — mondta Németh elvtárs. — Nagyobb önállóságát kell ad­ni a művezetőknek. Ennek mind az üzem, mind a nép­gazdaság hasznát látja. A felszólalók hangsúlyoz­ták: ahhoz, hogy a gyárban a művezetőkre, a csoportveze­tőkre többet lehessen bízni, szükség lenne a gyár önálló­ságának növelésére is. Nincs helye a csüggedésnek A több órán át tartó esz­mecsere hasmos volt. Irányt mutatott a gyárat érintő leg­fontosabb kérdésekben. Meg­erősítette az üzem vezetőit, a pártvezetőséget abbain, hogy helyes úton járnak, s hogy tovább kell javítani az együtt­működést. Csak közösen tud­nak eredményesen küzdeni a haladást gátló tényezők elten. Csak közös erővel tudják mozgósítani az embereket a feladatok végrehajtására. Bizonyára az eddiginél na­gyobb becsülete lesz azoknak, akik részt vesznek a társadal­mi munkában. A beszélgetésein ugyanis ez a kérdés is szóba került. A megyei pártbizott­ság első titkára hangsúlyozta, hogy azokat a munkásokat, műszakiakat, akik jó! dolgoz­nak, és az átlagosnál többet tesznek a társadalomért, na­gyabb erkölcsi és anyagi megbecsülésben kell részesíte­ni. A tanácskozás ösztönözte az üzem vezetőit arra is, hogy a lehetőségeiken belül kezdemé­nyezzenek bátran, száműzzék a munkából a kerékkötő ele­meket. Ennek az ösztönző ha­tásnak, úgy véljük, hamaro­san lesz eredménye is. Tóth elvtárs ugyanis kijelentette: rövidesen felülvizsgálják a gyárban, hogy hol, mit lehet az eddiginél jobban csinálni. A találkozó után az üzem fejlesztésének problémája sem látszott olyan nagynak, mint azelőtt.. A cukorgyáriak látták, hogy a megyei, a városi párt- bizottság szívügyének tekinti a gyár korszerűsítését. Az ezzel kapcsolatos feladat persze igen nagy. Nem lehet egyik óráról a másikra meg­oldani. Ezt szem előtt kell tartani. Nem helyes tehát, hogy egyeseik a problémák láttán kedvüket vesztik. És végül: hasznos lehet a gyár fejlesztéséiről elhangzott javaslat a Cukoripari Igazga­tóság számára is: támpontot nyújthat ahhoz a vizsgálat­hoz, amelyet az igazgatóság rövid idő múlva tart a cu­korgyárban. A gyár vezetői­nek és pártvezertőségének vé­leménye megerősítheti az igazgatóságot abban, hogy a kaposvári cukorgyár fejlesz­tése nagyon indokolt. Hisszük, hogy nemcsak a fölismeréság jut el az igazgatóság, hanem megteszi a szükséges intézke­déseket is a gyár fejlesztése érdekében. Szegedi Nándor A Földmunkát Gépesítő Vállalat fölvesz dunántúli, Duna—Tisza közi állandó munkákra gépi földmunkában jár­tas mérnököket, techni­kusokat, építésvezetőket, művezetőket, vizsgázott kotrómestereket, dózer­kezelőket, szkréper keze­lőket, hengergépészeket Diesel-hengerre, vibráló hengerre általános is­kolát végzett, 18. évet betöltött fiatalokat ke­nőgyakornoknak — ré­szükre a gyakorlat meg­szerzése után tanfolya­mot rendezünk, ahol szakmát tanulhatnak —, budapesti lakosokat se­gédmunkásnak. Jelent­kezés: Budapest, V_, Vi­gyázó Ferenc utca 3., munkaügyi osztály. (4210)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom