Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-01 / 50. szám
SommiMéplap ■MS7MP ' Mgftfr'r1 • £ &>& MKV.FÍ TANÁCS LAP.) A SZABÁLYTALAN KRÓNIKA Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megye! Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. •Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-1L Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat. Kaposvár, Latin ka S. q. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében* Kaposvár, Latinka Sándor utca t Az MHS járási aktívaédekezlete Nagyatádon (Tudósítónktól.) Az MHS nagyatádi járási el- üksége szombaton aktívaérte- ezlertet tartott a nagyatádi Fegyveres Erők Klubjában. A tanácskozáson — melyen mintegy nyolcvan aktivista vett részt a járás valamennyi községéből — megjelent Sárközi Gyula, az MHS országos elnökségének tagja és Pohánka Rudolf, a megyei elnökség munkatársa. A múlt év munkájáról Halász Sándor, az MHS járási elnöke számolt be. Elmondta, hogy 1965-ben hetvennel emelkedett az alapszervezetek taglétszáma, javult a községi elnökségek irányító és szervező tevékenysége. Eredményes az együttműködés a KISZ-szervezetekkel, a községi tanácsokkal és a gazdasági vezetőkkel. Hiányosságként említette meg, hogy a községekben nem mindenütt rendszeresek az alapszervezeti elnökségi ülések és a taggyűlések. A továbbiakban a kiképzési év eredményességét méltatta. 1965-ben a gyalogos összetett honvédelmi versenyt 12 alapszervezetben rendezték meg mintegy hétszáz részvevővel. A járási döntőn kiválóan szerepeltek a nagyatádi lövészklub, a belegi és a gör- getegi szervezet tagjai. Az előadó részletesen foglalkozott a politikai nevel őmunkával is, melynek eredményességét nagyban elősegítette a szocialista versenymozgalom. A beszámolót követő vitában csaknem húszán vettek részt Az aktívaülés végezetül tiltakozó táviratot szövegezett meg és küldött el az amerikai követségre az Egyesült Államok vietnami agressziója ellen. * S Két nap alatt négy tűz A múlt hét vége mozgalmas napokat hozott a tűzoltóknak. Pénteken a marcali járási parancsnokságot riasztották a helybeli Vörös Csillag Tsz-ből, ahol a szénakazlak között tűz keletkezett. A tsz száraz, jó minőségű réti szénájából 218 mázsa lett a lángok martaléka. A járási tűzoltók megakadályozták a tűz továbbterjedését A kár körülbelül 17 000 forint Szombaton Csurgón a szabálytalanul összeszerelt elektromos vezeték lakástüzet okozott A Szabadság tér 17. számú ház lakói arra lettek figyelmesek, hogy a rövidzárlatos elektromos vezetéktől tűzet fogott a ház tetőszerkezete. Bognár Imre és három lakótársa nyomban hozzálátott a tetőzet megmentéséhez, a tüzet azonban csak a csurgói önkéntes tűzoltóknak sikerült eloltaniuk. A ház tetőzete így is erősen megrongálódott Ugyancsak szombaton hívták segítségül a kaposvári és a nagyatádi tűzoltókat. Mike és Kadarkút határában erdőtűz keletkezett egy 5600 négyzet- méternyi hároméves fenyvesben. A tüzet Szabó Vendel, a lipótfai erdészet nyugdíjas dolgozója okozta: az erdő szélén száraz gallyakból tüzet rakott. A lángok pillanatok alatt átterjedtek az avarra és a fiatal fenyvesre. A kár négyezer forint körül van. A szombatról vasárnapra virradó éjjel Toponáron Pintér István portáján kigyulladt egy szénaikazal A kaposvári tűzoltók gyors beavatkozásá- nak köszönhető, hogv nagyobb kár nem esett, mindössze három mázsa réti széna égett el. A tűz okának kiderítésére megindult a nyomozás. Szakmunkástanuló iskolából át lehet lépni a dolgozók szakközépiskolájába vagy gimnáziumába A tervek szerint különbözeti vizsgával folytathatják tanulmányaikat a hagyományos szakmunkás- tanuló iskolából kikerülő fiatalok, az emelt szintű szakmunkásképző iskolákban végzők pedig közvetlenül, időbeszámítással tanulhatnak tovább a dolgozók szakközép- iskolájában vagy gimnáziumában. Azok a fiatalok, akik az ősszel szakmunkásképző iskolában kezdik tanulmányaikat, számolhatnak azzal, hogy három év elteltével folytathatják ismereteik gyarapítását a dolgozók szakközépiskolájában vagy gimnáziumában. Az 1966—67-es tanévben a dolgozók gimnáziumába való átlépés lehetőségével már egyaránt élhetnek a szakmunkástanuló intézetekben korábban végzett fiatalok és a most kikerülők, az 1967—68-as oktatási évtől pedig megnyílik az átlépés lehetősége a dolgozók szak- középiskolájába is. Mindez azért szükséges, mert a jövőben fokozatosan emelkedne majd azoknak a fiataloknak a száma, akik az általános iskola elvégzése után szakmunkásképző intézetben tanulnak tovább, de középiskolai műveltséget is akarnak szerezni. A tervbe vett új intézkedések módot nyújtanak arra, hogy ezek a diákfiatalok minél kevesebb nehézséggel és minél rövidebb idő alatt jussanak középiskolai végzettséghez. (MTI) Jluködalűni a rf)ézsa (Jijörrjtj utcában JT ét falura szóló Lakod al- mat csaptak szombaton a kaposvári járás egyik kis falujában, Magyaregresen. Trombitaszótól, örömkurjon- gatásoktól volt hangos az utca, a lakodalmas ház. Bodrogról sallangos szekerek hozták a vőlegényt az övéivel. Kora délután felsorakoztak a troty- tyosok a megállónál, s rázendítettek az üdvözlő nótára, amikor befutott Kapósból a vendégeket hozó busz. Egyre magasabbra csapott a hangulat, terjedt házról házra, átragadt az egész falura. Annyi násznép verődött össze Balogh Istvánék portáján, hogy ennyit se láttak mostanában. Hogy mi csigázta fel az érdeklődést? Az-e, hogy az év első lagziját ülték, vagy az, hogy a jegyesek a társadalmi szertartást választották? Sem az egyik, sem a másik. Társadalmi esküvőn voltak már az egresiek, legföljebb nem ilyen parádéson, mint megjegyezte Kazsoki Jánosné. Akkor hát mi keltett ekkora szenzációt? Bármilyen furcsán hangzik is: az, hogy olyan volt a lakodalom, mint bárkié a faluban. Száz embert invitált meg a vendéghívó tisztét betöltő Szabó János traktoros; sátort vertok az udvaron, tizenkét asz- szonyt kértek föl szakácsnőnek, s a háziak három disznó vérét engedték ki, ötven tyúkot és kakast öltek le, hogy legyen miből elkészíteni a húslevest, a pecsenyét, a pörköltet, a rántott húst, a fasírnó ügyetlen puszik, megannyi jó szándék, igyekezet fejezte ki, hogy a két cigánycsalád teljes jogú polgára a falunak. S a két krónikás ugyanezt olvashatta le az összesereglett tot Számtalan torta, ötféle rétes, ötven kuglóf került az asztalra, a poharakba pedig piros és fehér bor, sör, pálinka, likőr. Éjfélkor feketekávéval frissítették föl a pillédé vendégeket Nem titkolózom tovább, elárulom, hogy két cigányfiatal esküdött örök hűséget egymásnak: a huszonegy éves Orsós Péter, a tizenkilenc éves Balogh Anna. Volt abban valami szívet-lelket melegítő, menynyi falubeli (s egy sem cigány) bábáskodott az esküvő és a lakodalom körül. A szakácsnők, a koszorúslányok (öt közülük gimnazista!), a vőfélyek, a két násznagy, a vendéghívó, a böllér, a szomszédság, a menyasszonyi ruhát remeklő varrónő, a társadalmi szervek képviselői mindent elkövettek, hogy örökké emlékezetes maradjon ez a nap. A földíszített terem a tanácsházán, a kölcsönlemezről felhangzó nászinduló, a szívhez szóló, mosolyogtatóan lelkes beszédek, a nászajándékok, a gratulációkor elcsattafalubellek arcáról, ezt hallotta ki az elismerő szavakból, felkiáltásokból. Hogy miért? Legjobban Kazsoki Jánosné találta fején a szöget: *►Magunk közé valónak érezzük őket, nem találunk semmi különbséget.« Nem. Mert ahosz- szútüskei tanyáról hat évvel ezelőtt beköltözött Baloghék a tsz-ben végzett munkájuk, magatartásuk révén beleolvadtak a szövetkezeti útra lépett egresiek soraiba. Rangot adott a családnak, hogy a hat gyerek mellett tellett ilyen házra, s az is, hogy négyen járnak Baloghék portájáról a közösbe. A harminchét éves örömapa volt már kocsis, zsákoló, gyalogmunkás. Tavaly hatszázötven munkaegységet teljesített feleségével és a gyerekeivel együtt. — Nem lehet semmi kifogásom. Csak készpénzt majd tizenháromezer forintot kaptam a zárszámadáskor... Tudja, az anyám még koldulni járt, az apám sohasem dolgozott — tört fel belőle valahonnan mélyről a vallomás. Annál többet 6 meg a családja. A vöröskeresztes titkár szerint Baloghné a ház lelke. Bárkit szólítottam meg a lakodalmas vendégek, a bámészkodók közül, mindenki azt mondta: nagyon rendes népek. Semmiféle előítélet nem érződött a szavakból, a tekintetekből. Ugyanígy megpártolták a bodrogiak a vőlegényt Zsinkó Imre tanácselnök nagyon dicsérte a keménykötésű legényt — Jó dolgos gyerek, élüzem lenne a tanácsi építővállalat ha mindenki ilyen volna .— mondta a násznagynak hívott Szulimán György művezető. — Már megvette Bodrogon a házhelyet, családi fészket épül hamarosan... Jó véleménnyel vannak a legényről az egresiek is. Hogy honnan ismerik? Ök építették a tsz-istállót két és fél hónapig dolgozott a faluban, így ismerkedett meg Annával. Megszólította a móriban, aztán már gyorsan peregtek az események a lagriig. Nem szeretnénk kihagyni a szabálytalan krónikából, hogy az örömapa mindenre büszke. Az ólban röfögő két hízóra, az ifjú párra, a lagzira. Arra, hogy senki sem utasította vissza a meghívást, szívesen eljött a házába. S arra is, hogy tisztességesen megadták a módját a szertartásnak. Pedig volt, aki azzal ijesztgette, meglásd, a te lányod is megszöktetik amúgy cigány módra. Akkor fojtottan tört ki belőle, agyon is vágom. Nem lett igazuk a rémeket látóknak. Megvolt a házasságkötés, a lagzi illő ceremóniával. — Nem a lakodalom ám a fontos ... Az, hogy ők is olyanok, mint a falubeliek — mondta Krizsanich Andorné. S szavait igazolta a kiáltó ellentét. Azok a cigányok, akik még nem változtattak életmódjukon, a kerítésen kívülről bámulták a lagrit Sokáig megmarad emlékezetünkben egy kunkorodó üstökű agg, aki hosszú szárú pipáját sri- va leste, hogyan vigad együtt cigány és nem cigány. Nézte, mint a csodát. Pedig nem az, ha még nem tipikus is minden faluban. Itt kristálytisztán megvalósult mindaz, amit hirdetünk. A munka, az emberhez méltó élet beolvasztja a közösségbe az egykori kitaszítottakat, megalázottakat. Van benne valami jelképes, hogy a nagy parasztvezér nevét viseli az utca, a lakodalmas ház. Talán Orsósék és Baloghék ősei szintén ott meneteltek Dózsa talpasai között, s szabadságról, egyenlőségről álmodtak. Ami azoknak csak vágyuk lehetett, leszármazottaik életében valósággá vált. «Fl rOJZ< Milyen volt a labda? Az Internazionale—Ferencváros mérkőzést követő napon a nagymama jelenlétében vitatkozott az apa és a nagyobbik fiú a látottakról. Az apa így summázta véleményét: — Azért győzött az Inter, mert szép, hosszú labdákkal játszóit. Erre a nagymama így szólt: — Édes fiam, ne mondj már ilyet, én gömbölyűnek láttam azt a labdát . • • • * • William Dubay kaliforniai pap azzal a javaslattal állt elő, hogy az Egyesült Államokban élő mintegy 58 000 római klar todikus pap tömörüljön szervezetbe, és folytasson kollektív bértárgyalásokat Az ötlet nem nagyon tetszett, a tisztelendő úr fölötteseinek, mert sürgősen áthelyezték egy eldugott kis zugba plébánosnak. • • • Az Angliai Amblecote plébánia vezetője, John Hencher viszont az alábbi házassági hirdetést tette közzé a plébánia lapjában: »Keresek kedves, szere tétre méltó feleséget Föltételek: imádja Shakespeare-t, legyen hajlandó régimódi mennye- zetes ágyban aludni, sokkal fiatalabbnak lássák nálam, és lehetőleg szőke haja legyen, mint Ingrid Bergmannak. • • • Szoknyaháború tört ki az izraeli hadsereg hadköteles nő tagjai és a katonai vezető szervek között. A katonalányok számára e nyáron új uniformist vezetnek be, amelynek szoknyája térden alul ér. A rekruta- hölgyek tiltakoztak ez- ellen, és azt követelték, hogy a legújabb párizsi divat szerint, térden felüli szoknyákat kapjanak; közölték azt is, hogy ellenkező esetben saját kezűleg fogják: megrövidíteni a szoknyát. A katonai vezető szervek viszont figyelmeztették őket, hogy minden ilyen egyen- ruha-vátoztatás haditörvényszéki eljárást von maga után. Engesztelésül viszont engedtek a kato- nalányok másik követelésének: az eddigi durvának és csúnyának tartott alsónemút finomabb, divatosabb, díszesebb holmikkal váltják föl. Kínos! Két papagáj csókalórik azon a bélyegen, melyet az Antillákon adtak ki Beatrix holland főhercegnő és Claus von Amsberg házasságkötése allcaimábóL Amikor a bélyeggyűjtők nagyítóval megvizsgálták a rajzolatot, kiderült, hogy a csókolózó* papagájok mindegyike — fiú. Lajos Géza
