Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-06 / 55. szám
Vasárnap, 1966. március 6. 3 SOMOGYI NEPLA* Az érem másik oldala: így látja az igazgató A BALATONI IDÉNYZÁ- RÁS UTÁN évek óta állandóan visszatérő megállapítás »A vendéglátóipar elmaradt a követelményektől.« Az újságok és az ellenőrök az esetek többségében elismerés helyett bírálni kénytelenek a szállodákat, az éttermeket és a személyzetet Látszatra igaza van a közvéleménynek: »A balatoni éttermekben még nagyítóval is kevés igazi szakembert lehet találni.« »Az idényben dolgozó pincérek — tisztelet a kivételnek — csak azért jönnek a Balaton mellé, hogy megszedjék magukat. Amikor csak lehet, szemrebbenés nélkül csalnak«. A múlt évi idényben beszélgettem az egyik legjobbnak tartott balatoni étterem vezetőjével, őszintén elmondta gondjait: »Tessék megnézni a panaszkönyvünket Csak dicséretet és elismerést talál benne. De hogy a hátralevő két hónap mit hozhat, arról jobb nem beszélni. Harminc abszolút képzetlen új felszolgálóm van. A vendégek egymás után panaszkodnak. Oda lesz az éttermünk jó híre.« A pesszimisták így mondják: »A Balaton-parton minden vendéglátó vállalat csak nyerni akar.« Semmi mást, csak nyerni. Hogy a vendéglátás tulajdonképpen szolgáltatás, az számukra nem érdekes. Az eszi, nem eszi, úgy sem kap mást elmélet törvény lett a vendéglátóiparban.« ÍGY LÁTJA A KÍVÜLÁLLÓ. Most hallgassuk meg, hogy mit mond a szakember. Dezsényi Elek hét éve dolgozik a vendéglátóiparban. A Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat csaknem száz egysége — köztük Siófok büszkesége —, az új szállodasor tartozik Dezsényi igazgató irányítása alá. ö hogyan látja? Nézzük meg az érem másik oldalát. delkezésre álló munkaerő. Magam is azt vallom, buta lenne az, aki hozzánk jönne akkor, amikor odahaza lényegesen többet kereshet. Csak a Balaton szépségéért elenyészően kevés ember adja föl biztos állását. Kellene valami plusz Is. — És mi legyen ez a plusz? A Balatonnal foglalkozó minden hivatali szervünk első és örökös kijelentése: a Balaton-partot kiemelt területként kell kezelni. Miért nem lehet megtenni azt, hogy a Balaton-parti vendéglátóipari vállalatoknál, mondjuk tíz százalékkal magasabb bért fizessünk? Így lenne vonzerő. Itt említem meg azt is, bogy a Munka Törvénykönyvének módosítása országosan indokolt volt Tudomásom szerint az új rendelkezések segítik a vállalatokat, beváltak a gyakorlatban. Nálunk ez is másként fest. Mivel 2200 alkalmazottunk az idénynek csak négy hónapjában dolgozik, néhány paragrafus miatt hátrányos helyzetbe kerül. Azok, akik összeállították ezeket a pa- ragrafsuokat, azzal már nem számoltak, hogy a Balatonpart kiemelt terület. Hogy ott éppen ebből adódóan lehetnek kivételek. Nagyon időszerű volna, ha a Munkaügyi Minisztérium felülvizsgálná a balatoni helyzetet, és lehetővé tenné, hogy nálunk is az ésszerűség határain belül legyen érvénye minden munkaügyi rendeletnek. És még egy rendeletbírálat: — A nagyközönség joggal várja tőlünk, hogy mind több képzett szakemberünk legyen. Sajnos, itt is meg van kötve a kezünk. Egy rendelet ugyanis szigorúan előírja, hogy az üzletvezetői tanfolyamra csak háromévi, az eladói tanfolyamra pedig csalt kétévi gyakorlati munka után iratkozhatnak be a dolgozók. Hogy ez miért vonatkozik a Balaton-parira?! A beszélgetés közben először mosolyog az igazgató. — Félreértés ne essék, ez nem a számla benyújtása vagy követelés akar lenni. De ahhoz, hogy tisztán lássunk, és előbbre léphessünk, kötelességünk őszintén feltárni a dolgokat. Az előbbre jutás ebben az esetben közérdek. ÍME A JAVASLATOK: — A már említetteken kívül akkor tudnánk megnyugtatóan jobban dolgozni, ha legalább ezertagú törzsgárdánk lenne. Sokat beszélgettünk már erről Siófok és a BIB vezetőivel. Elméletileg nincs semmi akadály. De tenni kéne, méghozzá nagyon gyorsan. Egy ötlet a sok közül. Munkásszállást kellene építenünk Siófokon és Bala- tonföldváron. (Tavaly másfél millió forintot költött a vállalat a dolgozók elhelyezésére.) A siófoki munkásszállást mozgatható falakkal kellene megépíteni, az idény lezárása után így munkatermekké alakíthatnánk át a szállást. Akár a Szolgáltató Ktsz, akár a Háziipari Szövetkezetben munkát kellene biztosítani a téli hónapokra mintegy hétszáz dolgozónak. Már utánanéztünk, ennek sincs semmi akadálya. Csakhogy Siófokon egyelőre nincs hely a munkásszállás megépítéséhez. Ebből adódik, hogy fedezetünk sincs. Ha tudnának helyet biztosítani, 1967-ben meglenne a szükséges anyagi fedezet • * * Ez Is ott van az érem másik oldalán. Gondok és okos, megvalósítható javaslatok. Hasznosítani kell őket. Németh Sándor GÉPESÍTETT CSIRKENEVELÉS A szamogorszki baromfite-1 szintet helyeztek el. Ezek munkásnő 16 000 csirkét látnyésztő szovhozban gépesített baromfiólakban nevelik a csirkéket. A húsz forgóberendezés mindegyikén öt rekeszeibe 80—80 csibét tesznek. A baromfiólakban mindent gépesítettek, s egy hat el a központi kezelőasztal mellől. A csibék 45 nap alatt érik el a kívánt súlyt. Képünk jobb oldalán Alekszandra Kozajeva baromfítenyésztőnőt láthatjuk. A fölvétel bal oldalán az automatizált ketrecek egy részét mutatjuk be. A szavakkal is takarékoskodj unk Azt hiszem, hogy a gazdaságirányítási rendszer reformja előbb-utóbb fölveti az értekezleteik mechanizmusának megváltoztatását is, s a hatékonyság irányába tereli a megbeszéléseket, tanácskozásokat összehívó szervek, vezetők figyelmét. Barcs Sándor, az MTI vezérigazgatója ötletesen számolt be az amerikai értekezletekről egy évvel ezelőtt a Magyar Nemzet hasábjain. Tapasztalatainak közzétételekor figyelembe vette a két rendszer közötti alapvető különbségeket, mégis azt ajánlotta, tanuljuk el a rövid, tömör, lényegre törő megbeszélések technikáját, hiszen az idő nemcsak odakint pénz, hanem nálunk is. S kiváltképp akkor, amikor munkaidőben tartunk értekezletet, s azt húzzuk el, mint a rétestésztát. Az első kérdés: munkaerő? • Van-e A válasz: Nincs. Hogy miért? — A rendelkezésűnkre álló munkaerő évről évre rosz- szabb összetételű. S valahogy nagyon furcsának tartom, hogy az illetékes szervek állandóan megfeledkeznek erről. Tudni tudnak róla, mert velünk együtt minden vendéglátó vállalat közli a panaszait ígéretek is elhangzanak, de aztán minden marad úgy, ahogy volt A Balaton-partot csak papíron kezelik kiemelt területként. Nem akarok megbántani senkit sem, de úgy érzem, az előbbrejutás végett őszintén, a valóságnak megfelelően kell fölvetni gondjainkat A Pannónia Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat múltja és jelene: — Azt hiszem, bizonyításként néhány adat is elég. 1961-ben 43 millió forint, 1965-ben pedig 75 millió forint forgalmait bonyolítottunk le. A forgalomterv 90 százalékát a nyár három-négy hónapja alatt kell teljesítenünk. Vállalatunk állandó alkalmazottainak száma háromszáz. Az idényben 2500 emberrel dolgozunk. Minden idényre egy vadonatúj vállalatot kell szervezni. De... Az elgondolkoztató tények: — HONNAN VEGYÜNK EMBERT? A Belkereskedelmi Minisztérium minden esetben segít, csakhogy ez a segítség a valóságban így fest: Mondjuk, kérek tíz szakácsot. Kijelölik a debreceni vállalatot, mondván, onnan lehet átadni embereket. Kiket fog nekem küldeni a debreceni vállalat? A legjobbakat? Dehogy! Azokat, akiket a legkönnyebben nélkülöz. Arról, hogy ezek milyen szakemberek, jobb nem beszélni. De semmivel sem állunk jobban a kisegítő személyzettel sem. Talán hihetetlennek hangzik, de így van. Évről évre rosz- szabb összetételű a kisegítő személyzet. A környező termelőszövetkezetek erősödésével arányosan csökken a renA földművesszövetkezeti tagság fórumán Minden évben ez idő tájt ül össze a földművesszövetkezetek tagsága, hogy meghallgassa a vezetők számadását az előző év munkájáról. A tagok ezrei előtt adnak most számot mindenütt arról, hogyan hajtották végre a legutóbbi küldöttgyűlésen hozott határozatokat, miként valósították meg a feladatokat, mit mutat az év mérlege. Második ötéves tervünk befejező esztendeje az előzőknél is nagyobb, felelősségteljesebb munkát követelt meg \vala- mennyi fmsz választott vezetőjétől, dolgozójától. Szinte kivétel nélkül minden üzemágban nagyobb eredmények elérését tűztük ki célul magunk elé, s ez a törekvés egyúttal tagságunk, a falvak lakói igényeinek növekedését is tükrözte, összegezve munkánk eredményeit, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az év közben pusztított természeti csapások ellenére kevés kivétellel teljesítettük a tagságunk által meghatározott és vállalt kötelezettségünket Kiskereskedelmünk 101,9 százalékra teljesítette tervét Vendéglátóiparunk, amely legjobban megérezte a mostoha időjárást, 101 százalékos forgalmat bonyolított le. Felvásárló kereskedelmünk különösen a gyenge burgonyatermésből adódó kiesések miatt a tervezett 259 762 000 forinttal szemben 190 990 000 forint értékű dkkféleséget vásárolt fel. A múlt évben jelentősen tovább javítottuk a gazdasági munkát Az fmsz-ek egyre fokozódó mértékben valósították meg a párt Központi Bizottságának 1964. decemberi határozatát; többek között emelkedett a termelékenység — a kiskereskedelemben 1,4 százalékkal, a vendéglátóiparban 5,3 százalékkal —, szilárdabb lett a munkafegyelem, és eredményesebb a takarékosság. A felszabadulási versenymozgalom nagyméretű kibontakozása a vezetőségek és a tagság tömegeit mozgósította; ilyen arányú összefogásra még alig volt példa. Takarékszövetkezeteink a nagyobb üzletforgalommal, a termelési kölcsönökkel jelentősen hozzájárultak a tagsággal való kapcsolat megerősödéséhez, a háztáji gazdaságok fejlesztéséhez, a falusi lakosság pénzbevételeinek fokozásához. Ezt az utóbbit a felvásárló kereskedelem rugalmasabb árpolitikája is elősegítette. Éves jövedelmezőségi előirányzatunk 32,9 millió forint volt, ezzel szemben az összesített mérlegek csak 31,1 millió forintról tanúskodnak. Felvetődik, hogy a forgalmi tervek teljesítése, a jó költség- gazdálkodás mellett miért nem teljesítéttük jövedelmezőségi előirányzatunkat is? Nem teljesítettük a felvásárlási tervet, de nem ez az igazi, a fő ok. Megyénk földművesszövetkezeti mozgalma realizálta az előirányzott jövedelmet, azonban a hálózat állóeszközeinek megóvása, kulturáltságának növelése nagyobb összegeket igényelt, mint amennyit terveztünk. Körülbelül 1,3 millió forinttal többet költöttünk az állóeszközök javítására, karbantartására, csinosítására. Ez az összeg csökkentette a jövedelmet. Ha csak az elért eredményekről adnánk képet a tagság fórumán, s csupán a számok tengerével ismertetnénk feladatainkat, nem végeznénk teljes munkát. A tagsággal való kapcsolat további javítása, a szövetkezeti élet iránti érdeklődés növelése céljából szólnunk kell a gazdaságpolitikában bekövetkezett reformok fmsz-i, népgazdasági célkitűzéseiről és tennivalóinkról, melyek az ország gazdasági feladataiból mozgalmunkra hárulnak. A célkitűzések természetesen illeszkednek a falu egyéb szerveinek feladataihoz. Ezért helyes, ha a párt, a tanács, a termelőszövetkezet képviselőit felkérjük arra, hogy kő*- és küldöttgyűléseinken adjanak hangot terveiknek. Különösen a termelőszövetkezetekkel való együttműködés kiszélesítésére irányítsuk tagságunk figyelmét. Az 1966-os esztendő még átgondoltabb, tervszerűbb munkát követel meg valamennyi szövetkezeti dolgozótól, választott vezetőtől. Az önállóság jelentős megnövekedése, a fokozottabb feladatok még nagyobb felelősséget, még átgondoltabb, tervszerűbb munkát követelnek mint a múlt évben. Megnövekedett feladatainkhoz tagságunk segítségét, észrevételeit, javaslatait, ellenőrző tevékenységét kérjük, és sok helyes, önálló kezdeményezést várunk az fmsz-ek dolgozóitól, vezetőitől. Bízunk abban, hogy a falu lakossága ma még inkább magáénak érzi a földművesszövetkezetet, és az idén is segít terveink megvalósításában. Horváth János, a MÉSZÖV elnöke — Megkezdték az üdülőtelep parkosítását Balatonlellén. A füvesítést és a padok fölszerelését huszonnégy munkás végzi. A Dózsa üdülőtelepen 61 000 forintos költséggel árkot metszettek, és levezették az összegyűlt belvizet. A tanács 300 000 forintot költ a vízvezeték-hálózat bővítésére, s egy új utcát is bekötnek a hálózatba. A közelmúltban részt vettem egy ilyen termelési tanácskozáson, s tapasztaltam, hogyan fordul visszájára minden jo^.s/áodék és igyekezet, amikor sok az üresjárat, gondolati töltés nélkül ömlenek a mondatok a hallgatóságra. Kiáltó ellentétnek éreztem, hogy senki sem takarékoskodik a szavakkal, pedig éppen az anyaggal, az idővel való csínján bánás a fő téma. Az értekezlet kezdetén még lobogó érdeklődés másfél óra múlva kihunyt, az emberek unatkoztak. A délelőttös műszak tagjai tűkön ültek, mert többségük vidéki lévén, a busz, a vonat indulásának közeledtével egyre nyugtalanabbak lettek. A délutánosok azt számolgatták, mennyit termelhetnek még a hátralevő időben, ök a zsebükön érezték meg, hogy a sokat locsogók miatt rengeteg értékes idő kárba veszett. Gondolom, hogy mindenki tudja a saját tapasztalatából: akkor hatékony igazán az értekezlet, amikor röviden és tömören számolnak be a munkásoknak. az eredményekről, ismertetik a legjellemzőbb adatokat (és nem statisztikai zsebkönyvet bocsátanak közre!), s a legégetőbb feladatokra összpontosítják a figyelmet. A tömör beszámoló tömör hozzászólásra készteti az embereket. Sajnos, nagyon sokszor érzi az ember, hogy tovább élnek a múltból hozott rossz szokások, görcsök. Vannak, akik még mindig azt hiszik, hogy elvárják tőlük a felszólalást. Hogy van-e érdemi mondanivalójuk, azt nem latolgatják. Beszélnek, beszélnek, húzzák az időt, s boldogok, mert nincs csend, nincs hallgatás, ök megtörték. Az efféle hozzászólások ideje már régen lejárt. Ma arra van szükség, hogy lényeges gondokra, hibákra, tartalékokra, szervezési lehetőségekre hívják fel a kollektíva, a vezetők figyelmét, jó javaslatokkal segítsék elő a termelés és a termelékenység növelését, a minőség javítását, az önköltség csökkentését, az emberek káros szemléletének leküzdését, és így tovább. Sajnos, ezen az értekezleten visszafelé sült el a fegyver. A kifáradt hallgatóság politikai szempontból közömbös közeggé vált a végén, pedig akkor lett volna szükség az aktivitására. a józan megfontoltságára, a kollektív bölcsességére. Oklevelet, jelvényt ítélt oda a termelési tanácskozás kiválóan dolgozó szabóknak, vasalóknak stb. A szavazás mechanikus volt. Elhangzott egy név, az emberek feltartották a kezüket. .-Nekem mindegy — ezt olvashatta le a külső szemlélő az arcokról —, csak legyünk már túl az egészen. Pedig lett volna min vitatkozni, hiszen az egyik szabó megtagadta a munkát, a közösségnek joga lett volna elhalasztani kitüntetését, attól függővé tenni, ér- demes-e rá, hogyan viselkedik a próbaidőben. Ehelyett valaki közbekiáltott, hogy rendes ember, a többiek pedig feltartották a kezűiket. Ezt' már az igazgató sem nyelte le szó nélkül, megmondta, hogy tiszteletben tartják a munkások döntését, azt azonban tanuljak meg: a ki tüntetés mércéje nem a jóemberség, hanem az áldozatkészség, a kifogástalan munkaerkölcs. Ha a szavazással befejeződik a tanácskozás, kisebb a politikai kár. Tovább nőtt azonban azzal, hogy egy füst alatt megtartották a pártnapot is. Az előadó monoton darálása (teletűzdelve olvasási hibák-, kai) nem jutott el az emberety tudatáig. Nincs mit szépíteni a dolgon, egyszerűen senki sem figyelt. Pedig a téma időszerű volt: az amerikaiak vietnami agressziója. Nem a megválasztott külpolitikai kérdés volt érdektelen, hanem az előadás. Ha ugyanez az elvtárs a tanácskozás elején tiltakozik az Egyesült Államok agressziója ellen, röviden összefoglalja a jelenlegi helyzetet, visszhangra talál mondanivalója. Talán itt kanyarodhatnánk vissza a cikk elején megpendített gondolathoz. Feltétlenül ki kell lépni a megszokott sémákból, nem azon kell lemérni a tanácskozások hasznát, mennyi ideig tartott, hányán szólaltak fel, hanem azon, hogyan testesülnek meg a jó gondolatok, javaslatok a jobb, fegyelmezettebb munkában, a jó minőségű termékben, a termelékenység növel te dés ében. Ha nem erre serkent a tanácskozás, valami baj van az értekezlet mechanizmusa körül. Nem elég, ha kihúzunk egy strigulát, s nyugtázzuk: megtartottuk a pártnapot. Ez a szemlélet káros, mert figyelmen kívül hagyja a legfontosabb tényezőt: a hatékonyságot. Lajos Géza TANGO 1-2 raimií parkét! tiniéi* i»i pL«.c.pail«b.az MÍSZttflUU IVORS ÍÍVSZEIÍ lEflSZtUtLÓDÁS mól MINVEN FELMISttlIÍ
