Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-06 / 55. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1966. március C KÉSZÜL VARSA A múlt évben használtak először angolna-varsákat a Siófoki Halászati Vállalat dolgozói. Mivel jól beváltak, az idén újabb száz varsát készítenek. ARCOK A MÁBÓL húsz év késéssel Érettségi »Azért végzem a technikumot, mert a gazdaságnak szüksége van szakemberekre. Háromezer holdon gazdálkodunk, kell a szakképzett munkás .. .«< /Idézet egy tv-riportból, melyet a Ba- latonboglári Kertészeti Technikum végzős növendékeinek ballagásán készítettek./ Mindig nagy tisztelettel és elismeréssel tudok csak szólni azokról az emberekről, akik éjt nappallá téve, akaratuk, erejük megfeszítésével többre és jobbra törekszenek. Ilyen emberek az esti iskolákban vagy a levelező tagozaton, egyetemekén tanuló öregdiákok. Ilyen ember Kollár József, a Balatonboglári Állami Gazdaság üzemgazdásza is. Harminckilenc évesen, őszülő hajjal, de az ifjú maturan- dusokhoz hasonló izgalommal készül az érettségire. Négy év múlott el azóta, hogy először ült be az iskolapadba, négy év gondjai, erőfeszítései érnek be áprilisban. — Ügy ezerkilencszázötven- nyolcban-ötvenkilencben gondoltam először, hogy jó lenne valamit tanulni, hiszen az élet megkívánja, hogy az ember képezze magát. Aztán hatvanegyben végre rászántam maerő komoly dolog. S egy-egy bizonyítványosztás után az első érdeklődő a tízéves kislány: — Apu, hogy végeztél? Az apu büszke lehetett önmagára: mindvégig a 4,5- ös átlagot tartotta, így zárultak most, a negyedikben is osztályvizsgái. — Jelent ez az iskola előrelépést a besorolásnál? — Ügy tudom, igen... — És a fizetésnél? — Arról nem hallottam... De nem a fizetésért tettem. Egyszerűen nagyon szeretem a gazdaságot meg a szőlő- és gyümölcstermesztést... Szenvedélyessé válik a hangja: — Én azt mondom, hogy mindenki megbánja majd egyszer, hogy most, amikor adva van minden lehetőség, nem tanul. Amit megtanulunk az mintha a harmadik és negyedik osztályban csak az emberek szép szeméért osztogatták volna a jó jegyeket-, de az is igaz, hogy sikerült megteremteni a munka meg a tanulás harmóniáját — Ha csak egy módom van rá, megyek ki a gyümölcsösbe. Higgye el, jóleső érzés látni a virágzó fákat, a napról napra növekvő gyümölcsöt, aggódni a termésért, azért, hogy aá első exportszállítmányt szívesen fogadják-e a külföldiek... Mert jó azt tudni, hogy ismeri az ember a termelés minden fázisát, és segíthet, ha valami baj van ... © A tv-híradóban szinte csak egy villanás volt a ballagó iskolában, az az életben mindig hasznos lehet — Ennyi áldozat és lemondás után elkezdené újra? — Feltétlenül... Mert igaz, hogy az első két év nagyon nehéz volt — nem Kollár Józsefről. Négy év szorgalmas munkájáról nem adhatott számot a riport. S ez a néhány sor sem törekszik a teljességre. Csak egy ember portréja. Egy arckép a mából. Polesz György A MEZŐGAZDASÁGI GÉPEK ALKATR ÉSZE LLÁTÁS4RÓL Felkerestük a Mezőgazda- sági Gépalkatrész Ellátó Vállalat igazgatóságát, hogy felvilágosítást kérjünk a mező- gazdaság idei várható alkatrészellátáséiról. Dr. Gaál István főosztályvezető így tájékoztatott: — Szovjetunióból és a Csehszlovákiából importált traktorok alkatrészellátása előreláthatóan zavartalan lesz. Sajnos, nem ilyen zökkenőmentés az ellátás az RS—09 és az UTOS traktorok esetében. A hazai U28 és a D—4—K traktorok alkatrészszükségletét a múlt évben — gyártási leapadás hiánya miatt — csak 50 százalékban tudtuk fedezni. Az idén ebben a tekintetben javu- lás várható, minthogy a Vörös Csillag Traktorgyár, a Hajtóműgyár, a Csepeli Autógyár és a Magyar Vagon- és Gépgyár alkarészrendeléseinket elfogadta, és száz százalékig visz- sza is igazolta. Nem megnyugtató viszont a pótkoosialkat- rész-ellátásunk. Főleg a rugókkal van probléma. Amint értesültünk, illetékes szerveink a Szovjetunióból import révén kívánnak ezen segíteni. A múlt esztendőben országosan hiány mutatkozott RCY műtrágyaszóró gumiszalaigok- ban. Erre az évre importból 1400 darabot biztosítottunk. Az első száz darab már meg is érkezett Gumiabroncsból és tömlőkből az idén 20 százalékkal többet kap a mező- gazdaság a tavalyi mennyiségnél. Ugyancsak javul a tavalyihoz képest az akkumulátor- ellátás. Nagy segítséget nyújt majd előreláthatóan a FM 33/1964-es utasítása, amely intézkedik a gépalkatrészek iparszerű felújításáról. Jelenleg szerződéskötési tárgyalásokat folytatnak az iparral a láncok, görgők, dinamók, öndndítók, hidraulikák, kompresszorok és alkatrészeik felújítására. Az Idén a felújítások révén jobb ellátással számolhatunk ezekben a dkkekben is. Sajnos, változatlanul nem várhatunk javulást a lakkábel- ellátásban. A mezőgazdaság ilyen irányú igényeit az ipar csak igen kis százalékban tudja kielégíteni. Az alkatrészpótlásnál időnként óhatatlanul előforduló hiányok megszüntetésére állandóan kapcsolatban állunk a külkereskedelmi szervekkel, s ha szükséges, együttesen járunk el a külföldi gyártó cégeknél mihamarabbi szállítás érdekében. — Milyen lesz a háztáji kisgépek alkatrészellátása? — A 3382/1965. sz. kormány- határozat szerint törekednünk kell arra, hogy a kisgépek és azok alkatrészeinek minél nagyobb része belföldön készüljön el. Ennek végrehajtása céljából az 1966. évi'e a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárnál, illetve annak szentgotthárdi és szombathelyi gyáregységénél, valamint a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár makkói gyáregységénél nagyobb mennyiségű lásgepal- katxészt rendeltünk. Ezen túlmenően a SZÖ- VOSZ-szal karöltve folyik a szükségletek fölmérése, és ha a készletek nem elégségesek* további rendeléseket juttatunk az iparhoz. Vonatkozik ez elsősorban a különféle háti permetezőkre, szecskavágókra kalapácsos darálókra, répavágókra, boronákra, lókapákra, illetve alkatrészeire — fejezte be tájékoztatását a MEGÉV főosztályvezetője. Zs. I» Új papírfúró gépet kapott a kaposvári nyomda könyvkötészete Sok olyan nyomtatvány készül a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemiben, melyet át kell lyukasztani. Ezt a műveletet eddig kérzel végezték a könyvkötőnők. A dolgozók karját erősen igénybe vette ez a munka. Most egy magyar gyártmányú papír fúrógépet kapott az üzemrész. Ez megkönnyíti a munkát, és a teljesítményt is megnöveli. Képünkön az új gépet és a vele dolgozó munkásnőt, Berkes Nándornét láthatjuk. gam... Beiratkozott az Asztalos János Kertészeti Technikum Ba- latónboglárra kihelyezett tagozatára. Nem kötelezte, nem kényszerítette rá senki sem, munkaköréhez sem kell a technikusi képesítés. Négy év távlatából így látja: — Sokat nyújtott ez az iskola. Ismertem ugyan egy-két dolgot, hiszen tizenöt éve dolgozom a gazdaságban, de mégsem voltam tisztában sok mindennel. — Mit szólt a család mindehhez? — Először nem volt nagy a lelkesedés, de aztán a feleségem sokat segített. A kislányom meg..., bizony nagyon fájt a szívem, gyakran mondogatta: »Apu, mikor foglalkozol egy kicsit velem is? ...« — Szerette az iskolát? — Nem kezdtem volna el, ha nem szeretném... Különösen a szőlő- és gyümölcs- termesztést, az üzemszervezést, a magyart meg a történelmet tanultam szívesen. 9 Négy évig egyetlen szabad este sem, négy évig semmi szórakozás, csak a megfeszített tanulás. Mert bizonyítani kell, hogy húsz év késéssel is lehet jól, eredményesen érettségizni; bizonyítani kell a fiataloknak, hogy az akaratPROLÓQUS Februárban múlott egy esztendeje, hogy Gulyás őrveze- tőt — akkor még honvéd volt — megismertem. Riporton voltam az alegységnél, s mikor a szakaszparancsnoki irodába beléptem, éppen egy érdekes, nem mindennapi beszélgetésbe csöppentem. Gulyás honvéd beszélt: — Mondhatnak nekem, százados elvtárs, bármit, úgysem tudnak meggyőzni. Elmondva nagyon szépen hangzik az, hogy bízzunk és higgyünk társainkban meg a közösségben, mert segítenek eligazodni az életben, a javunkat akarják. Ám az élet, a valóság egészen más. Én megtanultam: csak önmagámban bízhatok, csak önmagámnak hihetek. Az emberek tele vannak rosszindulattal, a barátságosan mosolygó arcok és a fene nagy segítő szándék mögött mindenkiben egy tarisznyára való rosszindulat rejtőzik. Ne is próbáljanak meggyőzni az ellenkezőjéről: fölösleges a fáradozásuk. Hagyjanak engem békén, ne zavarják az én világomat. KÉRDŐJELEK Megdöbbenve hallgattam a alig húszéves katona szavait. Miközben unott arcát néztem, akaratlanul az jutott eszembe, hogy miből táplálkozik a közösséggel szembeni í^iűgás úrvezető újra hisz a közösségben bizalmatlansága, miért lát rosszindulatot minden segítő szándékban. A kérdőjelek nem hagytak nyugton. Módját ejtettem, hogy négyszemközt beszéljek vele. Társalgásunk rosszul indult. Cigarettával kínáltam. Visszautasította. — önmagámnak nem vagyok ellensége, nem élek vele. Koraiak még a koporsószegek ... — Igaza van — hagytam rá. — Az élettörténetét cigaretta nélkül is elmondhatja. — Miért érdekli, és miért akar vájkálni benne? — kérdezte cinikusan. Feleletet sem várva gúnyosan folytatta. — Persze, magát azért fizetik. Tudja mit? Legyen karácsonya. Elmondom. Az általa használt hangnemben válaszoltam neki. — Látja, arra igazán nem gondoltam, hogy februárban kapok karácsonyi ajándékot. Megtisztel vele ... Válaszom meglepte. Néhány pillanatig a szája szélét rágta, majd beszélni kezdett. AMIKOR A JÓ SZÁNDÉK ROSSZAT SZÜL — Apámat csak fényképről ismertem. Odamaradt a háborúban. Halála után négy évre anyám másodszor is férjhez ment. Nem neheztelex rá emiatt, túlságosan fiatal volt még az özvegyi szerepre. Mostohaapámnak nem tetszett a képem. Nevelőintézetbe adtak. Nem volt múltam, nem volt a fülem mögött semmi, ezért mást sem hallottam a nevelőktől: ezzel ne barátkozz, ezt a társaságot kerüld, ezekre ne hallgass! Szándékuk dicséretes volt. A javamat akarták. Hallgattam rájuk, s közben egyedül, barát és társ nélkül maradtam. A többiektől visszahúzódva éltem, bizalmatlan lettem mindenkivel szemben. Kitanultam a kertészszakmát. Tettem-vettem a virágok között, kerültem az embereket. A virágok nem beszéltek, csak közöttük éreztem jól magam. Hát ez az én élettörténetem. Többet, ha akarnék, sem mondhatnék. Szakaszparancsnokával a késő esti óráig vitatkoztunk. Egy sor kérdésben nem értettünk egyet, de azt nem vitattuk, hogy Gulyás esetében a nevelők jó szándéka rosszat szült: elültették benne az emberekkel szembeni bizalmatlanság palántáját. Búcsúzáskor, amikor a tennivalókról beszéltünk, Móricz Zsigmond Lépj/ jó mindhalálig című regényének színdarab változatából Valkay tanár úr szavait idéztem: »Adjátok vissza neki mindazt, amit elvettek tőle. Vissza a hitét.., az emberi közösségben.« EQY ÉV MÚLVA Egy év múlva találkoztam újra K. századossal. Az első kérdésem ez volt: — Mi van Gulyás honvéddel? — Gulyás őrvezetővel? öregem, fogózkodj meg: száz- nyolcvan fokos fordulat következett be nála: újra bízik az emberekben, ismét hisz a közösségben. Kérdő tekintetem láttán K. elmondta az utóbbi egy év történetét. — Néhány héttel a beszélgetés után gyakorlatra mentünk. Gulyás forgalomszabályozó volt. A tiszthelyettes, aki a forgalomszabályozókat szedte össze, »eltájolta« magát. Csak a laktanyába érve vették észre, hogy Gulyás hiányzik. Azonnal motorkerékpárra ültem, és indultam érte. Ütközben elkapott egy zápor. A felázott úton lépésben haladtunk, késő éjszaka volt, mire rátaláltunk. A felállíts,- si helyén volt, még a tanyabeliek hívására sem hagyta el posztját. Csodálkozott, hogy személyesen mentem érte. Mikor tudtára adtam, hogy helytállásáért három nap jutalomszabadságot kap, közölte velem: nem akar hazamenni. Ismerve otthoni körülményeit, megértettem. A jutalomszabadság helyett elvittük a Nemzetközi Vásárra. Közben a KlSZ-vezetőség- gel is tanácskoztam. Rácz tizedes, a titkár hozta szóba Gulyást. Javasolta: ha ő nem fogadja el tanácsainkat és segítségünket, akkor kérjük mi az övét. Gulyás ugyanis egyike volt a század legjobb előmenetelő katonáinak. Jól fogott a feje, és tudását szerette fitogtatni. Megbíztuk hát a gyöngébbek segítésével. Vállalta a megbízatást... Persze a változás nem egyik napról a másikra következett be nála. Hosszú volt az út, amíg értő, emberi szóval, türelemmel, a szakasz kollektívájának összefogásával és segítségével eljutottunk addig, hogy a napokban kimondta: — Százados elvtárs, olyan nehéz lesz elválni a srácoktól... EPILÓGUS Gulyás őrvezető újra hisz a közösségben, bízik az emberekben. Értük, velük dolgozik. Nagy dolog ez? Látszatra csepp a tengerből. De az ilyen cseppektől izmosodik a közösség, amely erősebb, mint a tenger. Bracsok Istváa
