Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-20 / 67. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 196G. március 28. Levelek a A 25 esztendős Dierk Piffko azok közé tartozik, akiknek sikerült ép bőrrel megúsz­niuk a dél-vietnami meg­próbáltatások tengerét. A fiatal német Münchenből az Egyesült Államokba vándo­rolt, ahol. az. első amerikai légi lovashadosztályhoz azon­nal besorozták. Gyors kikép­zés után hajóra szálltak, és elindultak az »ígéret föld­jére.-« Mert Amerikában könnyű kalandokat ígértek nekik. S hogy ebben Dierk Piffko sem nagyot hitt, az közvetve már szüleihez írt első leveléből is kiderült. A hadihajó fedélzetén ugyan­is már vietnami nyelven gyakorolta: .- törülök, i'onj találkozhatok önnel«. Nem, nem a saigoni. utca emberé­nek szánta e szavakat, ha­nem — mint írta — »orra az esetre, ha netalán fog­ságba esnék«. Hogy nem könnyű kaland­ról van szó, az már meg­érkezésekor is kitűnt. Az őt szállító repülőgép-anyahajót hadihajók és helikopterek gyűrűje kísérte a parthoz. A fehér partszegély és mö­götte a buja trópusi erdők­kel fedett hegyek meseszép látványt nyújtottak. A fák között azonban már — akárcsak a hadifoglyokat — tüskés drót mögé tessékel­ték őket. »A következő két napon úgy dolgoztunk, mint a kutyák: a dzsungelt irtot­tuk, hogy a hadosztály fő­hadiszállását előkészítsük. Egyik legnagyobb problé­mánk a víz volt. íz eső­vizet gyűjtöttem, és a kula­csomba öntöttem. Ügy bűz­lök, mint egy disznó. Bőröm helyenként felégett a hő­ségtől, kezemet felhasogatta az éles fű és a bozót« — írja egyik levelében, ame­lyet a Quick című nyugat­német lap is közölt. Dierk Piffko és a többi hívatlan vendég azonban a gondosan készített támasz- ' ponton sem talált nyugal­mat. Mind gyakrabban »ki­rándulásra« vitték őket. A kirándulás részleteire így emlékszik: »Jönnek a heli­kopterek, a katonák teljes fölszereléssel gyorsan fel­ugrálnak, és irány a rizs­föld. Mindig ugyanúgy tör­ténik. Leszállunk egy rizs- földön, kiugrálunk, s a tér­dig érő vízen áthaladva a falura vetjük magunkat. Több embert lelövünk... Ellenséget és barátot meg­különböztetni? Előbb lö­vünk, aztán gondolkodunk.« pokolból S zeretni és élni«, — ez a felirat olvasható " a fiatal kivándorló páncélsisakján, ő mégis irt­ja az életet, és tettét e fel­kiáltással igazolja: »Ne ejts foglyokat, lődd agyon vala­mennyit..« An Khe közelé­ben egyik elhagyott falucs­ka »átfésülése« közben az agyagkunyhók között csu­pán egy idős házaspárt ta­láltak. Egyikük »lelőtte az idős embert, és még büszke is volt rá. A többiek nevet­tek. Én a halálra rémült asszony arcát néztem« — dicsekszik Dierk Piffko 1905. szeptember 24-i levelében. Egy másik alkalommal arról tudósítja szüleit, hogy a különféle fegyvernemek mi­ként lendülnek támadásba. »Nyitányként két lökhajtá- sos vadászgép érkezett. Fe­délzeti ágyúikkal és bom­báikkal »átgereblyézték« a folyó túlsó oldalán álló fa­lut. Egy repeszdarab azon­ban kiszakította társam ke­zéből a fegyvert, és szét­zúzta azt. A vadászgépek után a helikopterek jöttek rakétákkal. Aztán a mi ak­navetőink, tüzérségünk és gépfegyvereink következtek. Mindez néhány mesterlö­vész miatt.« Az agresszorok sérthetet­lenségét azonban a korszerű fegyverek összehangolt ak­ciója sem biztosította. Egyik alkalommal egy völgyet kel­lett volna »megtisztítaniuk« a hazafiaktól. Egy keskeny úton óvatosan nyomultak előre. Az út azonban hir­telen levegőbe repült, és a i sűrűből géppuskák kelepel-1 tek. A sikertelen »kirándu- j lás« az egységtől egy halot­tat és 12 sebesültet köve­telt. A hasonló példákat sorolhatnánk, de anélkül is kitűnik: hiába szerelték föl a 42 fő­ből álló »tisztogató« egység minden katonáját 300 go­lyóval, kézigránátokkal, foszfor- és M-79 gránátok­kal, valamint kilónyi rob­bantóanyagokkal, mindez, nem használt. A múlt év szeptember 5-től november 22-ig 23 főre csökkent a müncheni német katona egységének létszáma. A sok pusztítás és az átélt izgalom miatt a csoport egyik tagja megőrült. A földön fetreng- ve kiabálta: »Gyertek, en­gedjétek a trófeákat elhoz­nunk.« Igen... Az őrült politika őrülteket teremt... Milassin Béla A háttérben a Közös Piac Hatalmi vetélkedő a brit pártok között London, március 19. Az angol választási küzde­lem — 12 nappal a szavazás előtt — a »fogd, ahol éred« birkózás szakaszába lépett. Az eddigi legélesebb össze­csapásra a Közös Piac kér­désében került sor Wilson miniszterelnök és konzetva- tiv »árnyéka«, Heath között. Wilson miniszterelnök Britstolban egy választási nagygyűlésen üdvözölte azt a francia nyilatkozatot, amely szerint »kívánatos«, hogy Nagy-Britannia »egy nro- « a Közös Piac tagjává váljék. — Ha a szél járás és a föl­tételek kedvezőek, készek vagyunk bemenni a Közös Piacba, de csak emelt fővel, nem pedig térden csúszva — tette hozzá. A miniszterelnök elutasí­totta a brit külpolitika »nem­zetek feletti ellenőrzésének« gondolatát, mondván.: — Európában vagyunk ugyan, de a brit hatalom és befolyás nem korlátozódik és soha nem is fog korlátozódni Európára. Heath magúból kikelve »mérgezettnek« nevezte a miniszterelnök beszédének politikai mondanivalóját, ami »egyértelmű a Közös Piacra nyíló kapu bevágásával«. A Times párizsi jelentése szerint francia kormánykö­rök csökkenteni igyekeznek a brit csatlakozás javuló kilá­tásaira. vonatkozó - megjegyzé­sük jelentőségét. (MTI) Piffko »bajtársai« az örült katonát ápolják. Piffko maga ha­nyatt fekszik a sárban. »Mint a disznó« — ahogy ő maga írta. A lengyel püspökök önbírálata Varsó, március 19. A csütörtöki és pénteki len­gyel sajtó ismerteti a lpngyel püspöki kar március 6-án ki- hirdetétt páisztorlevelét, amely eltérésit mutat a lengyel fő­papok korábbi magatartásá­hoz képest A lengyel püspöki kar sze­rint a német püspökökhöz in­tézett nemrégi szózatot ért bírálatok a legalapvetőbb kér­désekben nem mindig voltak a legmegfelelőbbek. Ezután hangoztatja: A püspöki kar és az egész lengyel papság a két német állam létének, az Ode­ra—Neisse határ sérthetetlen­ségének hazafias álláspontját vallja, s csak azoknak hirdet megbocsátást, »akik megértet­ték saját bűnöket, és békében akarnak élni velünk«. A pász­torlevél szerint a püspöki kar nem politizálni kívánt, nem a lengyel 'állam, hanem a. hívek nevében szól, és a püspökök az állampolgári kötelessége­ket éppen úgy kötelezőnek ér­zik magukra nézve, mint a haza többi polgára. . A Trybuna Ludu »Űj ma­gyarázat« című kommentár­jában egyebek között rámu­tatott, hogy a megnyilatkozás bizonyos kijózanodást tükröz. A lengyel püspökök ráébred­tek, hogy milyen nehéz terü­let a külpolitika. Nem csoda, hogy a külpolitika területére történt kiruccanásuk teljes ku­darccal végződött. (MTI) Kuo Mo-xso besxéde A kínai vezető egységellenes megnyilatkozása Peking, március 19. Pénteken Pekingben tömeg­gyűlésen emlékeztek meg az 1950. március 19-i saigoni Amerika-ellenes tüntetés 16. évfordulójáról. A tömeggyűlé­sen Kuo Mo-zso, a kínai or­szágos népi gyűlés állandó bizottságának alelnöke mon­dott beszédet. Kijelentette, hogy Kína né­pe tán tori thatatl anul áll a vietnami és más indokínai, ázsiai népek oldalán az ame­rikai agresszorok ellen vívott harcukban. Elítélte az ame­rikai imperialisták vietnami »fölperzselt föld«-politikáját, a mérges gázok, mérgező vegy­szerek széles körű alkalmazá­sát. Hangoztatta, hogy az amerikai imperialisták által javasolt »béketárgyalások« ha­misak. »Figyeljetek ide, amerikai imperialisták! A 650 milliós kínai nép mindenre felkészült. Ha újabb erőpróbát akartok ránk erőltetni, csak rajta, te­gyétek! Jöjjetek, amikor akar­tok, egyedül, vagy másokkal. Lesöprünk benneteket a föld színéről, akáthányan jöttök is!« — mondotta Kuo Mo-zso. A szónok elítélte Anglia és Japán kormányát az Egyesült Államok vietnami agresszió­jának támogatása miatt, majd támadást intézett azok ellen, akiket »a modem revizionis­táknak« minősített Kijelen-: tette, hogy -miközben akció­egyseget sürgetnék a vietna­mi kérdésben«, valójában meg • kísérlik, hogy »politikai alkut kössenek az Egyesült Álla­mokkal és a vietnami kérdést kihasználva, az Egyesült Ál­lamokkal együtt Kína ellen támadást intézzenek«. (MTI) RÖVIDEN Megoldódott a belga kor­mányválság. Paul Van Den Boeynants miniszterelnök szombaton délután kereste föl a királyt, hogy ismertesse Ve­le az új kormány névsorát. A királyi kihallgatás után a minisztertanács 22 tagja és a miniszterelnök letette az es­küt, majd rövid kabinetülést tartott. Koszigin szovjet miniszter­elnök szombaton á Kremlben fogadta Piotr Jaroszewiczet, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnökhe­lyettesét, és megbeszélést foly­tatott vele a szovjet—lengyel gazdasági együttműködésről. Az UNESCO Bamakóban lezajlott értekezletén az afri­kai nyelvek szakértői kidol­gozták a Maliban, Guineában, Nigerben, Nigériában, Szene­gálban és Észak-Kameruhban beszélt hat nyelv egységes írását A közös írás elfogadá­sa megkönnyíti az iskolai ok­— A koreai hadművelet­nél a speciális helyzet miatt úgyszólván valamennyi fegy­vernem csődöt mondott. Leg­inkább a . tengerészgyalogság- ra támaszkodhattunk — je­lentette Taylor annak idején a koreai intervenció főpa­rancsnokának, Ridgway tá­bornoknak. A tengerészgyalogság és a flotta nagyobbrészt külföldi bázisokra támaszkodik. A 7. flotta törzskara például már Japánban, Yokosuka környékén működik. Fióktá­maszpontokat létesítettek Sa­sebo, Kure, Maizuru és Omi- nato szigetek térségében. Az utánpótlás központja Luzan szigete. S a súlypont nap- painkban mindjobban a viet­nami térségbe tolódik. — A 7. flotta és a tenge­részgyalogság egyetlen fel­adata az Egyesült Államok sérthetetlenségének védelme! — jelentik ki unos-untalan Washin gtonban. De ki hiszi ezt el? Az igazságot Stump admi­rális, az USA csendes-óceáni flottájának volt parancsnoka mondotta ki: — A tengerószgyalogság és a 7. flotta képezi haderőnk idomított vérebét! S hogy a bőrtarkójú zsol­dosok valóban jól betöltsék véreb szerepüket, gondoskod­nak róla, hogy e különleges alakulaton belül is létrehoz­zanak, kialakítsanak egy »elit« gárdát, amelynek tag- . jai kegyetlenségben, minden­re kaphatóságban még társai­kon is túltesznek. Az »elit«-gárda tagjait elő­ször békaember-kiképzésben részesítik. Le kell merülniük 60—70 méter mélységbe, ami elegendő ahhoz, hogy az őket partra tevő tengeralattjáró biztonságban le tudjon fe­küdni a tenger fenekére, megvédve magát a felszíni radarállomások felderítésétől. Meg kell tanulniuk a kikötő­berendezések jellegzetességeit. Megismerik a kikötőberende­zések víz alatti felrobbantá­sának módszereit, a kikötők­ben állomásozó hajók meg­semmisítésének fogásait. Ki­képezik őket partraszállási, járművek, kétéltű páncélosok és más különleges haditech­nikai eszközök vezetésére, il­letve kezelésére. Ezután gyakorlatra viszik őket. Ezeket a gyakorlatokat többnyire Kaliforniában tart­ják. De rendeztek már gya­korlatokat trópusi vizeken, a Panama-csatorna környékén és Guatemalában is, ahol a Különleges Hadviselés Köz­pontja a Kubába küldött di- verzánsokat kiképezte. A behajózást rendszeresen este, valamelyik haditengeré­szeti támaszponton hajtják végre. De gyakran előfordul az is, hogy az akció részve­vőit egy ártalmatlannak lát­szó halásztaárka szállítja a tenger ama pontjára, ahol a tengeralattjáró várakozik rájuk. A tengeralattjáró aztán le­merül, és elindul a kijelölt cél felé. A hajózás idején térképek és fényképek segít­ségével megtartják az eligazí­tást. A feladat sokféle lehet. A legtöbbször azonban vala­mi parti erőmű, katonai rak- tár, gyártelep — például egy kubai cukorgyár — megsem­misítése a cél. Amikor a hajó a cél köze­lébe ér, alapos radarfelderí­tés után periszkóp magas­ságba emelkedik. Megállapít­ják, hogy a partraszállókra nem leselkedik-e valami ve­szély. Ha a sonar — akusz­tikai felderítőműszer — nem jelez nyugtalanító eseménye­ket, akkor a periszkóp a víz Mszíne fölé kerül. A külön­legesen képzett tengerészgya­logosoknak ekkor a valóság­ban mutatják meg a célt, a vonatkozási pontokat, ami lehet gyárkémény, világító- torony stb. Az akció végrehajtására főleg a holdfényes éjszaká­kat kedvelik, mert ilyenkor gyorsabban lehet mozogni, könnyebben tudják végrehaj­tani a feladatot. Az eligazítás után a vál­lalkozók felöltik a búvárru­hát Ez fekete, testhez tapa­dó ruha és szigetelő — víz­hatlan — anyagból készült. Felszerelésükhöz roham- vagy dzsungelkés, tranzisztoros adó-vevő rádióállomás, rob­banóanyag, revolver, géppisz­toly, kézigránát, térkép, eset­leg speciális miniatűr fény­képezőgép és pénz tartozik. Minden eshetőségre szá­mítva ezeket a zsoldosokat gyorsan ölő méreggel is el­látják, hogy fogságba esés előtt öngyilkosok lehessenek. Az idegen területen való mozgáshoz persze szükséges a nyelvismeret. Ha a külön­leges kiképzésben részesített tengerészgyalogos nem oda való, ahova bevetik, akkor célpontjának megfelelő nyelvoktatásban részesül. Ka­liforniában, Montereyben és Hollywood közelében működ­nek ilyen nyelviskolák. A Dominikában nartra tett 20 000 tengerészgyalogos kö­zött Campbell hadnagy irá­nyításával aktívan működött egy ilyen különlegesen ki­képzett csoport. Lelőtt, agyon szúrt, megcsonkított hullákat hagytak maguk után, akiket csak hevenyészve kapartak el a véráztatta földbe. S ezek a zsoldosok, ezek a kímélet­len gyilkosok most éppen Dél-Vietnamban folytatják piszkos mesterségüket. Smedley D. Butler tábor­nok, az amerikai tengerész- gyalogosok egyik legöregebb­je nyugdíjba ment. Ráérő napjaiban az obsitos zsoldos kiadatta emlékiratait. Nyil­vánosság elé tárta, mi is az amerikai tengerészgyalogság szerepe és funkciója. Az Öreg Butler nem kendőzte el a valóságot. Cinikusan ne­vén nevezi a gyereket. íme egy rész emlékirataiból: »Harminchárom évet és négy hónapot töltöttem el a tenge- részgyalogságnál, az amerikai fegyveres erők legooerativabb egységeinél. Ez idő alatt let+cm alhadnagyból tábornok. Meg­nyugtatom önöket, mindvégig odaadóan védelmeztem a big bussiness-t. (A nagy üzletet. A szerk. megj.) Röviden szólva: A Wall Street és a bankok zsold- iában álló, kiválóan képzett utonállóvá léptem elő, ha úgv tetszik, gengszter voltam (sic!) a kapitalizmus szolgálatában.« A tábornok részt vett a bőrtarkóiúak megtorló had- műeleteiben Hondura.sban, Nicaraguában, Mexikóban, Dominikában és még számos kis államban segített »ren­det csinálni«, és terjesztette a »civilizációt«. Emlékiratai más részében így nyilatkozott: »Amiko- visszapillantók mól­omba, teljes meggvőzö»éssel ál­líthatom, akár A1 Canoncnalc is 'anácsot adhattam volna. A ’es­őbb, amire ö képűs volt, né- hánv város ellenőrzése. De ml, a tengerészeyalovság, három kontinensen dolgoztunk, és hoz­zánk képest a gengsztervezér csak kezdőnek számíthat.« (Folytatjuk) tatást. Smith rhodesiai miniszter- elnök egy beszédében azzal dicsekedett, hogy Rhodesia ez ideig megbirkózott a . brit szankciókkal, s a jelenlegi harcból politikailag és gaz­daságilag megerősödve fog ki­kerülni. Kaunda zambiai elnök be­szédében felszólította azokat a katonai vezetőket, akik leg­utóbb Afrikában kezükbe ra­gadták a hatalmat, hogy azt adják át a polgári hatóságok­nak. Hangsúlyozta, nem sza­bad megengedni, hogy Afrika egy újabb Latin-Amerikává váljék. A török vámhatóságok le­tartóztatták Günther Kari Schuster nyugatnémet fegy­verkereskedőt, aki 260 pisz­tolyt és nagy mennyiségű lő­szert próbált becsempészni az országba. Az Egyesült Államok ne­vadai atomkísérleti terepén végrehajtották az 1966-os év kilencedik föld alatti nukleá­ris robbantását. Tajvan fővárosában hiva­talosan bejelentették, hogy a március 21-i választások egyetlen elnökjelöltje: Csang Kaj-sek. Lloyd Hand, az amerikai kormány protokollfőnöke le­mondott. Utódává James Sy- mingtont. Stewart. Symington szenátor fiát nevezték ki. Első esetben terjesztettek föl Lenin-díjra énekeseket. Az 1966. évi Lenin-díj váro­mányosai közé sorolták a ná­lunk is jól ismert Zara Dolu- hanova kamaraénekesnőt és a tenorista Ivan Kozlovszkijt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom