Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-20 / 67. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ÁK4< 80 FIL/l/ÉR 1SZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. évfolyam 67. szám. 1966. március 20., vasárnap A Somogyi Néplap megvizsgálta (3. o.) Körforgásom története (5. o.) A bazsarózsád lovag (7. o.) Ötven kiló sárgaréz (8. o.) W};:. Erőt adó március T avasz. Eaerküencszáztizenkilenc volt, nyinkos, esőző április, nyirkos, esőző, ólmos május, lucskos is, hideg is. Sárga köd ült a földeken kint s az utak végtelen során. S mégis — ilyen csodás tavasz még nem nyílott t Dunán, Tiszán — írta Csdhajda matróz legendájában más fél évtizeddel a forradalom tragikus bukása után Madarász Emil, éreztetvén e sorokkal is, hogy a tavasz mindig — ól- mos, hideg, ködös napokban is •— évről évre a reményt, az új diadal ígéretét ébreszti. Sokan emlékeztek — munkások, parasztok — esztendőről esztendőre egyszerű szavakkal, el fojtott sóhajjal, titkolt könnyel »egy jobb kor tündöklő ka­pujára«. Illyés Gyula idézte így tizenhat éves korában gyér- mekfővél szolgált honvédő katona heteinek emlékét, álmai­nak csodaföldjét. Mások a párt, a forradalmi munkásmozga­lom emberei önfeláldozó elszántsággal adták érte fiatal évei­ket, az örömöt, a szerelmet, egészségüket, életüket is »újra meg újra«, ahogy Romját Aladár kiáltotta szenvedélyesen ugyancsak e nagy nap, március huszonegyediké emlékét idézően. Aztán feltámadott. Nem hamvaiból, csodás-ragyogón kikelő főnixmadárként, hanem küzdelmek, csaták, kudarcok és elviselt csapások árán, mert a jó ügy emberei, az igazak és a becsületesek sosem hagyják cserben a zászlót, amelyre fölesküdtek, sose árulják el az ügyet, melynek hívei lettek. Kitartásuk, hűségük másokat is magával ragadott, akik az ő példájukból merítettek erőt, akiknek megingathatatlan hi­tük nyújtott bátorítást, valahányszor újabb és újabb aka­dályoknak, buktatóknak kellett neki gyűr kozni. A munka, a küzdelem megteremtette gyümölcsét: új ország épült, jobb a réginél. A továbbjutás most sem, továbbra sem kitaposott, si­ma úton vezet Meg kel lküzdeni minden kilomé­terért, minden győzelemért. Még itt élnek köztünk az első magyar munkáshatalom, a proletárforradalom, a Tanácsköztársaság egykori zászló­vivői. Többségük már csak féltő szeretetével, gondjával, ag­gódásával, tapasztalatainak bőségével, tanácsaival segít. S ilyenkor, a márciusi évforduló előtti napokban, az emlékezés meghitt óráiban tollat fog, reszkető kézzel leírja, ki tudja, hányadszor, hogy miként volt, amikor a Tiszánál... Ho­gyan indultak rohamra a győri ágyúgyár felfegyverzett osz­tagai, mint verekedtek a nógrádi bányászok, s milyen igaz, mámoros ünnep volt Miskolc bevétele. Somogybán már szö­vetkezetekkel kísérleteztek, Veszprémben, Zalában irgal­matlanul odacsaptak a régi világ visszakozására szervezke­dő uraknak, s ezt tették a Duna—Tisza közén is. Mert a rövid néhány hónap kevés volt maradandó építésre, de ele­gendő, hogy kitűnjön: harccal, vérrel, szenvedéssel, áldozat­tal kell kivívni minden eredményt, minden napot, az új élet minden lépcsőfokét. Nemcsak a múltról írnak, nemcsak a múltról beszélnek. Téved, aki azt hiszi, hogy ők, az öregek már csak emlékez­ni tudnak. A leírt és elmondott szó nagyon is élő, nagyon is hatékony erő, ha meghallják, ha megszívlelik. A nagy történelmi példák tudói, nélkülözhetetlen tanácsadói a má­nak. Azt mondják mindenekelőtt: megnyerni, magunk mel­lé állítani, zászlóink alá tömöríteni és megtartani az embe­reket. Elnyerni, megtartani hitüket, bizalmukat, tettrékész- ségüket. Ne beszéljen a forradalomról, aki erről megfeled­kezik! Éppen az a csodás, az a nagyszerű, hogy magyar földön csaknem fél évszázadnak előtte a világot átformáló eszme, Marx és Lenin tanítása az utat kereső százezrek akaratával találkozott, milliók előtt emelt messzire világító fáklyát Ez a forradalom folytatódik. Ez az eszme világítja meg utunkat ma Is, holnap is. M éltóképpen emlékezni azt jelenti, hogy eleget teszünk a kor parancsának, helytállunk a mindennapok egy­szerű, nem látványos teendőinek elvégzésében. Né­pünk békében épít, de a föld sok pontján a kegyetlen ellen­ség csapásai alatt, az imperializmus ellen élet-halálharcát vívja sok szabadságszerető nép. Vietnamban magasra csap­nak a lángok; miként 1919-ben az életéért küzdő magyar nép, a vietnami szabadságharcosok is a békét szerető, saját függetlenségüket védő szabadságharcukkal rokonszenvező népekre függesztik tekintetüket. E népek léleszáma és ereje összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint akkor, 1919-ben volt. Nagyobb a hatékonysága s a történelem alakulására gya­korolt hatása is. Ez a körülmény teszi indokolttá a jó és igaz ügy képviselőinek bizalmát az egész világán: a szo­cializmus, a haladás és a béke erői legyőzhetetlenek! E meggyőződésben erősít meg valamennyiünket eszten­dőről esztendőre dicső emlékű 1919-es forradalmunk minden tanulsága. V. F. Eredményes tanácskozások Szombaton a GeUert Szállóban a nemzeti béKemozgalmak kül­dötteinek értekezletén folytatták a Béke-világtanács szervezete és munkamódszerei korszerűsítésé­nek, a következő hetek-hónapok új akcióinak, a Bcke-világtanács legközelebbi ülése időpontjának, a napirenden szereplő egyéb kér­déseknek a vitáját. A csaknem hatvan ország kép­viselőinek részvételével zajló ülésszak eddigi tapasztalatairól Romesh Chandra, az Indiai Bé­ketanács elnöke, a szervezeti kér­désekkel foglalkozó napirend elő­adója nyilatkozott a Magyar Táv­irati Iroda munkatársának. — Jó mederben halad a ta­nácskozás, s az érdekes, ter­mékeny viták mozgalmunk széles, demokratikus jellegét bizonyítják — mondotta. — Bőven meríthetünk a nemze­ti mozgalmak gazdag tapasz­talataiból, érett gondolatai­ból, amelyek sok új élem­mel, ötlettel gazdagítják munkánkat. Akadt ugyan néhány olyan küldöttség, amely a békés együttélés el­vének támadásával, a béke, a leszerelés, a nemzeti füg­getlenség kérdéseinek sajátos megítélésével mozgalmunk alapvető jellegét és céljait is vitatta, de a küldöttek nagy többsége nem tévesztette szem elől a tanácskozás ész­szerű, reális céljait és fel­adatait, s a valóban hasznos munkára összpontosította fi­gyelmét és erejét. — A felszólalók megerősí­tették: További akciókat kell kezdeményeznünk a szabad­ságáért és függetlenségéért küzdő vietnami nép támoga­tására. Március 25-én és 26- án Washingtonban tüntetése­ket rendeznek a Johnson- kormány agressziós tervei el­len tiltakozó amerikai haza­fiak. Ez az esemény is és a genfi egyezmények aláírásá­nak júliusi évfordulója is jó alkalmat ad arra, hogy a népek ismételten megerősít­sék követeléseiket, fölemel­jék szavukat a bambatáma­dások, a rakétafegyverek, ve­gyianyagok és mérges gázok bevetése ellen, s az erkölcsi szolidaritás mellett az anya­gi támogatás erejével is hoz­zájáruljanak Vietnam béké­jének helyreállításához. Hí ^Kormányellenes tüntetés, sztrájk Da Nangban A szó szoros értelmében hősi munkát végeznek a dél-vietnami szabadságharcos egységek fiai és leányai. Részt vesznek a jenki betolakodók elleni fegyveres ellenállásban, elszánt rohamaikkal újabb és újabb területeket szabadítanak fel, s kilátástalanná teszik a katonaruhába öltözött ide­gen gengszterek helyzetét. Ezek a DNFF-harcosok azonban nemcsak az öldöklő ütközetek tű­sében állják meg a helyüket. Pihenőórájukban a dzsungel mélyén, hallatlan találékonysággal hadianyagot készítenek társaiknak és — önmaguknak, a frontnak. (MTI külföldi képszolgálat) Da Nangban pénteken foly­tatódtak a dél-vietnami kor­mány ellen irányuló tünteté­sek, s a várost, amely Dél- Vietnam egyik legnagyobb kikötője, ismét általános sztrájk bénította meg. Pénteken és szombat reg­gel kisebb harcok folytak az ország különböző részein. Szombaton reggel a dél-viet­nami szabadságharcosok ak- natűzzel szorították vissza körülbelül 12 órás harc után az amerikai tengerészgyalogo­sok egy szakaszát. Osztrák értelmiségiek egy ötventagú csoportja petíciót juttatott: el az osztrák kor­mánynak, s fölkérte, fejtsen ki fokozott erőfeszítéseket a vietnami konfliktus rendezé­se érdekében. Az amerikai kormány a Pél-Vietnamban harcoló csa­patai létszámának növelésére további újonckontingensek be­hívásához folyamodik. Most már azokra az egyetemi hall­gatókra is sor került, alakét még tanulmányaik befejezése előtt behívnak katonai szol­gálatra. A sorozóbizottságok már megkezdték az egyetemi hallgatók átminősítését abból a célból, ■ hogy megfosszák őket a katonai szolgálat elha­lasztására vonatkozó joguk­tól. (MTI) ERŐSÖDIK A KATONAI DIKTATÚRA INDONÉZIÁBAN Bíróság elé állítják Subandriót Djakarta, március 19. Kádár János és Kállai Gyula fogadta az új szovjet nagykövetet Kádár János, a Magyar Fjodor Jegorovics Tyitovot, Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának el­ső titkár-!, valamint Kállai Gyula. a Minisztertanács elnöke szombaton bemutat­a Szovjet Szocialista Köz- < Irsasá Szövetsége új i"5:ági rendkívüli cs i.icghatal «>*7,ott nagykövé­liozó látogatáson fogadta tét. (MTI) Az APP jelentése szerint »jól tájékozott djakartai kö­rök« értésre adták, hogy Su­bandriót a Szeptember 30-i akcióban való részvétel vád­jával az elé a különleges ka­tonai bíróság elé fogják ál­lítani, amely már több hete futószalagon tárgyalja az ak­ció többi részvevőjének pe­reit. Az Indonéz hadsereg »ki­szivárogtatja«, hogy Suband- rióra nézve terhelő dokumen­tumokat foglaltak le egy­részt a külügyminisztérium­ban, másrészt Subandrio ma­gánlakásán. Többek között Kínával való szövetkezéssel is meg akarják vádolni. Egy katonai szóvivő szom­baton ismét kijelentette, hogy »a fegyveres erők to­vábbra is Sukamótól kapják a parancsokat, és az elnök jóváhagyta a hadseregnek egy hét óta foganatosított in­tézkedéseit,« Sukamo elnök sorsáról nem érkeztek új hí­rek azóta, hogy ismeretessé vált: erőszakkal a fővárostól 64 kilométernyire fekvő bo­gon nyári palotába költöztet- Az AP hírügynökség ték. hírmagyarázója azt írja róla* hogy az új katonai rendszer hajlandó megtartani öt vala­miféle »alkotmányos uralko­dó« színezetében addig, amíg lehet. A rezsim emberei azonban arra is készek, hogy ellene forduljanak, ha Su­kamo közvetlenül kihívást intéz ellenük. Suharto, Indonézia katonai diktátora a rádió jelentése szerint szombaton cáfolta, hogy katonai junta vette át a hatalmat, és tagadta azt is, hogy a tábornokok állam­csínyt hajtottak végre. Ezen­kívül hangzatos kijelentése­ket tett a Malaysia elleni harcról, amelyet szerinte az új vezetőség is tovább foly­tat. A djakartai rádió egyéb­ként szintén szombaton je­lentette be, hogy Suharto el­rendelte azoknak az egyete­meknek és középiskoláknak újbóli megnyitását, amelyek jobboldali diákjai napokon keresztül dühödten tüntettek Sukamo és a kormány bal­oldali miniszterei ellen A rádió szerint Djakarta ut­cáit szombaton megint ellep­ték a jobboldali diáktüntetők, akik a tizenöt miniszter le­tartóztatásának örvendezlek. A saját bevallása szerint »valahol Nyugat-Jávában« mű­ködő titkos, Sukarno-ellenes rádióadó, amely »a Szabad Indonézia Hangjának« nevezi magát, szombaton azt állítot­ta, hogy hamarosan feloszlat­ják a Tjarabirawa ezredet, Sukarno elnök háziezredét, amely az elnöki palota őrize­tét szokta ellátni. A titkos adó, amelynek az utóbbi időkben elhangzott be­jelentései és jóslatai majdnem mind sorra beváltak, azt is hozzáfűzte, hogy az ezred bi­zonyos katonái különleges ka­tonai bíróság elé kerülnek az­zal a váddal, hogy részt vet­tek a Szeptember 30-a akció­ban. * * * Hírügynökségi jelentések szerint a djakartai rádió is­mertette a hatóságoknak azt az új rendelkezését, amelynek értelmében indonéziai állam­polgárok nem hagyhatják el az országot. A rendelkezés alól kivételt képeznek a kül­ügyminisztérium tisztviselői vagy azok a mohamedánok, akik Mekkába mennek zarán­dokúira. (MTI) Kétezer letartóztatás Indiában Indira Gandhi asszony el­nökletével ülést tartott az in­diai országos védelmi tanács. Az ülésen az ország belső hely­zetét és a tanács decemberi ülése óta végbement nemzet- köri eseményeket vitatták meg. A miniszterelnök elemezte azokat a nehézségeket, ame­lyeket az országnak a hallat­lanul nagy aszály miatt kell átélnie Punjab állam különböző tar­tományaiban pénteken és szombaton 470 embert tartóz­tattak le a legutóbbi zavargá­sokkal összefüggésben. Az utóbbi tíz napban letartózta­tott személyek száma ezzel — hivatalos becslés szerint — több mint kétezerre emelke­dett. (MTI) Amerikai űrhajósok Szombaton a kora délutáni órákban nyolc es fél órás re­pülőút után megérkezett Ca­pe Kennedybe Neil Armstrong és David Scott, a Gemini 8. amerikai űrhajó két pilótája. Három napig maradnak a támaszponton, majd Houston­ba, az űrhajós központba utaznak, ahol újabb hat na­pot töltenek. Mind Cape Ken­nedyn, mind pedig Houston­ban a legapróbb részletekbe menő vizsgálattal kísérlik majd meg áttekinteni a Ge­mini 8. útját és felderíteni, hogy mi okozta a műszaki za­vart

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom