Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-19 / 66. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1966. március 19. ¥ Értük — magunkért! RÖVIDEN Véget ért az Ukrán Kom­munista Párt XXIII. kong­resszusa. Megválasztották a párt új közpomti bizottságát, amelynek első plénumán is­mét Pjotr Selesztet válasz­tották a párt központi bi­zottságának első titkárává. Atasszi szíriai köztársasági einök fogadta a szíriai szak- szervezeti szövetség nemrég megválasztott legfelső taná­csának . tagjait, az . o.rszág szakszervezeti mozgalmának vezetőit. Pénteken hozták nyilvá­nosságra Münchenben a va­sárnap tartott bajor községi választások végleges összesí­tett eredményét. Eszerint a CSU megőrizte vezető pozí­cióját. De Gaulle francia köztár­sasági elnök pénteken fogad­ta Zorin párizsi szovjet nagykövetet Az elnök és a nagykövet meleg, barátságos légkörben megbeszélést foly­tatott. Ismét lezuhant a Lench­mezőn pénteken egy Star­fighter típusú Bundeswehr vadászbombázó. A pilóta ki­ugrott a gépből, de az ejtő­ernyője nem nyílt ki, és szörnyethalt. Ingyenes lesz az egészség- ügyi ellátás július elsejétől minden csehszlovák állam­polgár számára. A Punjab állambeli Lud­hiana városában pénteken a rendőrség ismét tüzet nyitott a tüntetőkre. 12 személy megsebesült. A múlt heti zavargások idején a rendőr­ség 11 személyt ölt meg, há- romszázhuszonkilencet meg­sebesített, 998-at pedig letar­tóztatott. A római katolikus egyház a katolikusok és más vallá­snak közötti házasságkötési törvényt részlegesen enyhítet­te. Az egyik legfontosabb . változás, hogy felfüggesztik a kiközösítés! törvényt, hogyha római katolikus val­lásé ember nem katolikus pap előtt köt házasságot. Son Sann, a Kambodzsai Királyság miniszterelnök-he­lyettese pénteken látogatást tett Kosziginnál, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nökénél. A Szovjetunió és az NDK kormánya között Berlinben egyezményt írtak alá a gaz­dasári és tudományos—mű­szaki raritásos kormánybi- zottsf" megalakításáról. Joszip Broz Tito, a JKSZ Központi Bizottságának fő­titkára, a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság elnöke szerbiai körútra in­dult. A béke egy és oszthatatlan. A békét addig keU megvéde­ni, amíg béke van. De ha már az agresszor nekivadulva pusztít, gyújtogat és gyilkol: megálljt kell neki kiáltani. Roppant erő a Közvélemény ereje. Ha Idejében és kellő energiával lobban lángra ha­ragja, képes kiütni a gyilkos eszközt a gyilkosok kezéből. Még akkor is, ba a gyilkos az USA hadereje. Két új képet mutatunk be — ezúttal a VDK bombázott területeiről. Egy szétbombá­zott lakóházat látunk az egyik képen — egyet a sok ezer közül. Egyszerű, dolgos emberek laktak benne, s most a romok alől kapargatják elő még menthető értékeiket. Má­sik képünk VDK-beli kisisko­lásokat ábrázol. Iskolájukat a jenki »kultúrlényck« szétlőt­ték, a föld színével tették egyenlővé. A gyermekek a dzsungelben találtak menedé­ket. Iskolai tantermük most ideielgpes bambuszkunyhó. De tanuSak. Ez a »dzsungel-iskola« ta­nít bennünket Is. Ha másra nem, arra: miközben szolidá­risak vagyunk a vietnamiak­kal, és tőlünk telhetőleg segí­tünk rajtuk — önmagunkon is segítünk, saját békénket is védjük. Értük és — magun­kért! — ez az Idő parancsa. TIZENNÉGY NATO-ÁLLAM VÁLASZA Elutasítják De Gaulle javaslatait Washington, március 18. Franciaország 14 NATO-szö- vetségese pénteken közös nyi­latkozatban válaszolt De Gaulle elnöknek az Észak-At­lanti Szövetséggel kapcsolatos megnyilatkozásaira. A 14 NATO-ország nyilat­kozatában megállapítja: »Meg­győződésünk, hogy ez a szer­vezet elengedhetetlenül fon­tos, fenn fog maradni, s nem helyettesítheti azt a kétoldali megállapodásoknak semmiféle rendszere.« A nyilatkozat azzal a hang­zatos kijelentéssel zárul, hogy »az Észak-Atlanti Szerződés és az erre az alapra épített szervezet nem csupán a kö­zös védelem eszköze, hanem közös politikai szükségletnek is megfelel. Tükrözi a tagál­lamoknak azt a készségét és elhatározását, hogy amikor csak lehetséges, együtt ta­nácskoznak és cselekszenek szabadságuk és biztonságuk, valamint a nemzetközi béke, a haladás és a felvirágzás elő­mozdítása érdekében." BONN A bonni parlament külpo­litikai vitája csütörtökön a késő esti órákban ért véget. Több kormánypárti képviselő azt sürgette, hogy a mostani válságot föl kellene használni a bonná atomigények megva­lósításának kierőszakolására. Birrenbach CDU-képviselő azt fejtegette: Olyan kompromisz­szumos megoldásra kell töre­kedni, hogy asszociációs (tár­sulás) kapcsolatok jöjjenek létre a NATO integrációs szer­vezetéből kiváló Franciaor­szág és az integrációt fenn­tartó 14 partner között. Ezzel egyidejűleg meg kell valósí­tani egy olyan NATO-refor­mot, amelynek keretében megoldanák »a nukleáris prob­lémát" is, és közvetlen rész­vételt biztosítanának a nuk­leáris döntésekben a saját atomfegyverekkel nem rendel­kező tagállamoknak. (MTI) ROBERT KENNEDY; Amerika a faji igazságtalanság, a szegénység és tudatlanság hazája Robert Kennedy demokrata párti szenátor a Mississippi állambeli Oxford város jogi egyetemén mondott beszédé­ben pénteken kijelentette: Amerikának egy olyan társadalmat kell létre­hoznia, amelyben a né­gerek ugyanolyan szaba­dok, mint más amerikai­ak. A szenátor hangoztatta, hogy ez nem csupán a Dél problé­mája: »A faji igazságtalanság, a szegénység és tudatlanság éppúgy megtalálható New York, Chicago és Los Angeles Utcáin, mint Mississippi ál­lam városaiban és farmjain. A Dél még sok problé­mával áll szembe, de az, ami ezekből déli, sokkal kevésbé fontos, mint ami amerikai«. Kennedy látogatását 1962 qta a legnagyobb biztonsági intézkedések előzték meg. 1962-ben, amikor az első né­ger hallgatót, James Mere- dith-t fölvették az egyetemre, Robert Kennedy akkori igaz­ságügy-miniszter volt az, aki 20 000 katonát küldött a vá­rosba a zavargások letörésére. Mint ismeretes, Meredith né­hány hónappal később kény­telen volt abbahagyni egye­temi tanulmányait. (MTI) NAGV TANULSÁG 1944. március 19-én a gőgös hitlerista Wehrmacht gyilkos osztagai megrohan­ták Magyarországot. Bevo­nulásukat a horthysta áru­lók korábban alaposan elő­készítették. Hitler vezér­kara jól tudta, hogy a ma­gyar nép növekvő ellenál­lása — ha nem előzi meg a politikai vulkánkitörést — kiránthatja a lába alól a magyar talajt. A Füh- rernek nevezett szörnyeteg és vezérkara elszánta tehát magát az ország letiprásá- ra, 1944. március 19-én el­lepték Magyarországot a fekete farkasok, az SS kü­lönféle alakulatai, a pök- hendiségtől duzzadó Wehr- wolf rohamosztagai, a Ges­tapo szürke patkány i, Bu­dapest népe néma döbbe­nettel szemlélte az utcákon szétfolyó idegen sereget. Azt hitték a fasiszta tá­bornokok és cinkosaik, hogy diadaluk örök időkre szól. Ügy is viselkedtek. És a dezorientált kisemberek közül sokan talán cl is hit­ték. Ez a nap azonban nagy történelmi tanulsággal szolgál. A sötét emberte­lenség, a haladást feltar­tóztatni akaró komplott, a népek barátságát és testvé­riségét hátbatámadó reak­ció végső fokon — soha­sem maradhat felül. Akkor sem győzött — ezután sem győzhet! A HŐS SÍRJA A csolnoki temető egyik sírkövén húsz évig csak az állt, hogy »A szovjet hadsereg ismeretlen kato­nája.-« A napokban új felirat kerüli rá: Andrej Dí­mitrievícs Batan. Tavaly nyáron ugyanis egy ogyesszai turistacso­portot látott vendégül a budapesti I. kerületi MSZBT. A csoport egyik tagja elmondta, hogy édesapja a Budapest körüli felszabadító harcokban halt hősi ha­lált, de máig sem sikerült megtudnia, hogy hol te­mették el. Az MSZBT vezetői elhatározták, hogy se­gítenek felkutatni Andrej IHmitrievics Batan tizedes sírját. Végigjárták Óbuda, Solymár és Leányvár kato­natemetőit, végignézték az elesett katonák névsorát a Hadtörténeti Intézetben, míg végül Csolnokon rábuk­kantak a keresett sírra. A sírt most a csolnoki általános iskola úttörő csa­pata gondozza, s az úttörők azt is elhatározták, hogy levélben kapcsolatot keresnek a családdal. Az I. ke­rületi MSZBT pedig vendégül hívja Magyarországra az elesett katona feleségét, gyermekeit. Újabb beszámolók a Gemini 8. kudarcáról Neil Armstrong és David Scott, a Gemini 8. űrpilótái pénteken, útban Cap Kennedy felé Honoluluba, a Hawaii szigetekre érkezett. A két űr­hajós tíz órát tölt Honolulu­ban, és mint közölték, nem találkoznak a sajtó képvise­lőivel. A Leonard Mason amerikai romboló, amely a csütörtöki kényszerleszállás után kihalászta az űrhajósokat a tengerből, alig három és fél órával korábban érkezett be a kikötőbe, ahol a Vietnamban harcoló amerikai csa­1903-ban a kubai nép felhá­borodása arra kényszer! tette az USA kormányált, hogy Ku­ba szigetéről visszavonják a megszálló csapatokat. — Valamit tenni kell! Még nincs egészen veszve a fejsze nyele! — határoztok Washing­tonban. Csellel, fenyegetéssel Ha­vannára erőszakolták az úgy­nevezett Platt-féle módosítást Ez a módosítás azt jelentet­te, hogy ugyan az amerikaiak Kubából elmentek, de mégis ottmaradtak. A szerződés ki­kötötte, hogy az USA hadi­tengerészeti támaszpontot lé­tesíthet a guantanamói öböl­ben. Ez a Kuba területén levő bázis főleg a második világ­háború után épült ki és ka­pott jelentős szerepet az ame­rikai erőszak-politikában. A háború után ugyanis egyre jobban megértek Latin-Ame- rikában a jenkiellenes nép- mozgalmak föltételei. Az amerikaiak azt állítják, hogy Guantanamo csak a Panama-csatorna biztonságát hivatott szolgálni! Persze ez nem így van. A puerto-ricód és a trinidadi tá­maszpontokkal együtt kiváló stratégiai ugródeszka. Kiindu­lási pont a latin-ameirikai né­pek függetlenségi harcainak elfojtására. Guantanamónak rendkívül nagy szerepe volt a guatema- lai forradalom leverésében és most legutóbb a dominikai eseményekben. A kubai népforradalom győzelme után is egyre nyil­vánvalóbbá vált Guantanamo valóságos rendeltetése. Erről a támaszpontról egymást kö­vették a forradalmi rendszer ellen indított fegyveres pro­vokációk. Itt képezték ki és fegyverezték föl azokat az el­lenforradalmi bandákat is, amelyek az USA zsoldjaiban Fidel Castro kormányának a megdöntésére esküdtek össze Nyílt titok az is, hogy a Pen­tagon egyes vezetői erről a támaszpontról akarták megin­dítani a Kuba elleni interven­ciót. S erről a tervükről a szélsőséges washingtoni körök még ma sem mondtak le. Er­ről árulkodik O’Donell ellen­tengernagy, Guantanamo nem régen nyugdíjazott parancs­nokának a nyilatkozata: — A parancsnokságom alá tartozó személyi állomány — köztük a polgári alkalmazot­tak, a tisztviselők, a sofőrök, a szakácsok, a kantinosok — szorgalmasan gyakorolták a fegyverforgatást. Kubába ké­szültünk. Ez a támaszpont Kuba Ori­ente tartományában fekszik. 117 négyzetkilométer a terüle­te. A guantanamói öböl vé­dett, és vize nagyon mély. Így mindenféle hadihajótípus be­fogadására alkalmas. A bázis fenntartása évenként 12—15 millió dollárba kerül. A tá­maszponton összesen 1400 szolgálati és lakóépület van. A támaszponton egy-egy óriási méretű élelmiszer- és lő­szerraktárat építettek. Két korszerű repülőtér is van. A támaszponton a tengerészgya­logosok száma csaknem 5000 fő. Vajon mit fizetett az USA ezért a támaszpontért Kubá­nak? Az első évtizedekben »bér­leti díj« fejében évenként 1000 dollárt. Ez nem elírás vagy sajtóhiba. A »magas" bérleti díjat aztán az USA 1934-ben megemelte. Bőkezűen: 2000 dollárra! Fidel Castro kormánya ter­mészetesen nem ismeri el a megalázó Platt-féle módosí­tást, illetve a guantanamói bérletre vonatkozó erkölcste­len szerződést. Határozottan leszögezték: — Nem tartjuk kívánatos­nak ellenséges támaszpont fenntartását a szabad Kuba földjén] Az USA azóta még az ala­mizsnának is kevés bérleti dí­jat sem fizeti, de azért jogot formál arra, hogy gazdaként viselkedjék és cselekedjél: a más otthonában. A tengerészgyalogság tevé­kenysége szorosan összefügg az amerikai hadiflották rend­szerével és működésével. Az 1. amerikai hadiflotta a Csendes-óceán keleti térségé­ben tevékenykedik. A 2. flotta az Atlanti-óceánon, a 6. a Földközi-tengeren, s a 7. álta­lában a Csendes-óceánon, va­lamint a dékelet-ázsiai tenge­ri térségben portyázák. A 6. és 7. flotta állandóan bevetésre kész állapotban van, az 1. és a 2. főleg kiképzési feladato­kat lát el. A harci készenlét­ben portyázó flottákat korsze­rű repülőgép-anyahajók — amelyekről a Vietnami De­mokratikus Köztársaságot tá­madó kalózrepülők egyrésze is felszáll — és tengeri ellátó- központok támogatják. Végeredményben az Atlan­ti-óceánon, a Földközi-tenge­ren 6 repülőgép-anyahajó, 6 segédrepülőgóp-anyahajó, ö cirkáló, 144 fregatt és rombo­ló, 13 Polaris tengeralattjáró, 77 hagyományos tengeralattjá­ró tartózkodik. A Csendes­óceánon 9 repülőgép-anyahajó, 4 segédrepülőgóp-anyahajó, 8 cirkáló, 113 fregatt és rom­boló, 56 hagyományos tenger­alattjáró működik. A Pentagon stratégiája sze­rint ezeknek a flotta egysé­geknek a fő ütőereje: a öőr- tarkójú zsoldossereg, a ten- gerészgyal ogság. (Folytatjuk.) patok utánpótlását szállító hajók támaszpontját rendezték be. oki - Havában Walter Schlrra és az űrhajózási hivatal két másik ve­zetője fogadta Armstrongot és ScottOt, s kétórás megbeszélést folytatott velük a Gemini 8. kényszerleszállásának okairól. A két űrhajós egyébként erő­sen szenvedett a tengeri beteg­ségtől — közölték az újságírók­kal. Több mint háromnegyed órán át dobálták a hullámok a Gemini 8-at, amely különben a légkörön való áthatolás forró per­ceiben egészen megfeketedett. Houstonban pénteken köz­zétették azoknak a magnete- fonfelvételeknek egy részét, amelyek a Gemini 8. pilótái­nak és a földi irányítóköz­pontnak beszélgetését rögzítik a kényszerleszállás előtti és alatti drámai percekben. A felvételekből kitűnik, hogy Scott és Armstrong megőriz­ték hidegvérüket, bár mintegy fél órán keresztül nem tud­ták megállítani a Gemini 8. forgását. A Gemini 8. program földi parancsnokai elsősorban alttól tartottak, hogy az űrha­jó összeütközik a világűrben az Agena-rakétával, amellyel a forgás kezdete előtt sikere­sen összekapcsolták. Amikor megkezdődött a zavar, a Ge­mini 8-at ismét elválasztot­ták a rakétától, az azonban a közelben maradt. A műsze­rek adataiból kitűnik, hogy a drámai percekben a nor­mális hetvenről percenként százötvenre, illetve százha.r- mincötre gyorsult az űrhajó­sok szívverésének üteme. Az űrhajó »bepörgésének« okát előreláthatólag csak né­hány nap múlva tudják meg­állapítani. Azt azonban már közölték, miért vált szüksé­gessé az azonnali visszatérés elrendelése. Armstrong és Scott az erre szolgáló stabi­lizáló rendszerrel nem tudta ellenőrizni űrhajójuk helyze­tét, ezért kénytelenek voltak azt a rakétarendszeri hasz­nálni, amely a Földre való visszatérés céljait szolgálja. A szabályok előírják, hogy ha az űrhajósok igénybe veszik ezt a rendszert, a lehető legha­marabb vissza kell térniük a Földre, mert ellenkező eset­ben esetleg az üzemanyag már nem lesz elég a kényes művelet végrehajtására. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom