Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-19 / 66. szám
TTLAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! iRAi 50 fihíb SomogyiHéplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. évfolyam 66. szám. 1966. március 19., szombat Niért kevés a fizetés a betétszerelő műhelyben? (3. o.) Rádió-, URH- és televízió műsor (5. o.) KÖZÖNY (6. O.) EL II KEZEKKEL VIETNAMTÓL Öt világrész nemzeti békemozgalmi vezetőinek budapesti értekezlete ; Nite ÓRÁRÓL ÓRÁRA ROMLIK A HELYZET INDONÉZIÁBAN Suharto tábornok teljesen átvette az uralmat Pénteken a Gellert Szállóban megkezdődött a Béke-vi- lágtanácshoz tartozó nemzeti békemozgalmak vezetőinek kétnapos budapesti értekezlete. A tanácskozáson öt világrész több mint ötven országa békeharcosainak delegátusai vesznek részt. Az Országos Béketanácsot dr. Sík Endre elnök vezetésével héttagú küldöttség képviseli az ülésen. Az első ízben összehívott testület a Béke-világtanács elnökségének előterjesztése alapján a béke világmozgalom valamennyi időszerű kérdését megvitatja. Állást foglal a Békevilágtanács szervezetének és munkamódszereinek korszerűImpozáns szolidaritási nagygyűlésen tiltakoztak pénteken a budapestiek az Egyesült Államok vietnami agressziója ellen az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házának zsúfolásig megtelt kongresszusi termében. Készéi Károly, á Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára üdvözölte a megjelenteket, majd dr. Sík Endre, az Országos Béketanács elnöke emelkedett szólásra. Tolmácsolta a nagygyűlés részvevőinek jókívánságait a béke-világmozgalom hazánkban tanácskozó vezérkaDr. Sík Endre rának. Rámutatott: Népünk kész arra, hogy továbbra is teljes erejével kivegye részét a béke-világmozgalom történelmi harcából. Dr. Sík Endre a továbbiakban utalt arra, hogy az amerikai vezetők szégyenteljes cselekedetei láttán mind többen ismerik fel az Egyesült Államok vietnami agressziójának veszélyeit. A kapitalista országok népei is rádöbbennek, hogy az Egyesült Államok semmibe veszi, lépten- nyomon megsérti a civilizáció, a jólét, a humanizmus oly sokat hangoztatott eszméit. Nő a Johnson-kormány politikájának belső ellenzéke is, ezt bizonyítja az is, hogy az amerikai békeerők éppen a napokban újabb demonstrációra készülnek. A magyar békemozgalom teljes szolidaritásáról és támogatásáról biztosítja a tiltakozó megmozdulás részvevőit. — Meggyőződésünk, amelyet itt most újra megerősítünk és kifejezésre juttatunk — folytatta —, hogy Vietnam hős népét az amerikai ag- resszor nem törheti meg. Dr. Sík Endre ezután arról beszélt, hogy mind erőteljesebben bontakozik ki társadalmunk segítőkészsége is. Ezért az Országos Béketanács a sok-sok lelkesítő kezdeményezés egyesítésével és felkarolásával új országos akciót kezdeményez. Arra szólítja a városok és falvak lakóit, hogy járuljanak hozzá Thanh Hoa egyik lebombázott iskolájának és Quang Binh elpusztított kórházának berendezéséhez. sitésével kapcsolatban, javaslatokat fogalmaz meg a béke- világmozgalom soron kővetkező akcióira és a Béke-viiág- tanács legközelebbi Ülésének időpontjára, illetve napirendjére. Dr. Sík Endre nyitotta meg a tanácskozást, majd Isabelle Blume, a Béke-világtanács ügyvezető elnöke tájékoztatta a megjelenteket az elnökség csütörtöki ülésén lezajlott véleménycseréről, ezután Bo- mesh Chandra, az Indiai Béketanács elnöke számolt be a Béke-világtanács szervezetének korszerűsítésére eddig elhangzott indítványokról, majd véleménycsere következett. Az Országos Béketanács a magyar dolgozók felajánlásain kívül erre a célra fordítja különböző nagyszabású rendezvények bevételét is. Dr. Sík Endre a nagygyűlés részvevőinek hosszan tartó, nagy tapsa közben ezekkel a szavakkal zárta beszédét: — Az egész haladó és békeszerető emberiséggel együtt kiáltjuk: Békét akarunk! Békét akarunk, de nem amerikai módra! Eleget kell tenni a vietnami nép jogos követeléseinek! El a kezekkel Vietnamtól! Ezután a demonstráció részvevőinek meleg ünneplése közben Isabelle Blume, a Béke-világtanács ügyvezető elnöke mondott beszédet — A Béke-világtanács az egész világ színe előtt elítéli az amerikai agresszorok pusztító vietnami háborúját Elítéli a mérgező vegyianyagok és gázok alkalmazását, az iskolák, a kórházak, az északvietnami nép ellen intézett kegyetlen bomba támadások sorozatát — mondotta. — Az a törekvésünk, hogy Vietnam népe minél előbb újra megtanulhassa, mit jelent o béke. Azt akarjuk, hogy álmukat ne zavarják bombarobbanások, s olyan rizs kerüljön asztalukra, mely nem fenyeget a mérgezés veszélyével. Azt szeretnénk, hogy minden vietnami embernek jusson osztályrészül az életnek az a kevés és szerény öröme, amelytől immár húsz esztendeje megfosztották. — Hirdessük mindennap, a világ minden részén a népek akaratát. Gyűjtsünk pénzt és orvosságokat. Ne legyen nyugtuk a kormányoknak, amíg — mint népeik — maguk is nem tiltakoznak az amerikaiak vietnami politikája ellen, amíg ki nem jelentik, hogy ellenzik az agressziót. Támogatni kell mindent, ami a megegyezés és tárgyalás politikáját segíti. A népeknek kényszeríteni kell az amerikaiakat, hogy végül is elmenjenek Genfbe, s tárgyaljanak azokkal, akiket meg akarnak semmisíteni. — Vietnami testvéreink! A Béke-világtanács megígéri: Minden erőt, minden békéért harcoló szervezetet mozgósít, hogy elérkezzék a nap, amikor a Ben-Hai folyó hídján az eddig egymástól elszakított Észak és Dél szabadon és teljesen függetlenül kezet szoríthat egymással! — fejezte be a budapestiek küldötteinek szenvedélyes helyeslése közben nagyhatású beszédét Isabelle Blume. A nagygyűlés részvevői táviratban juttatták «I szolidaIsabelle Blume asszony. ritási üzenetüket a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányához és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadltási Front elnökségéhez. (A gyűlésen felszólaltak a vietnami nép képviselői is.) Táviratukban megújították követelésüket: Tartsák tiszteletben a vietnami nép önrendelkezési jogát, szüntessék meg az Egyesült, Államok vietnami agresz- szióját, s tegyék lehetővé, hogy a vietnami nép maga döntsön hazája sorsáról. A forró hangulatú nagygyűlés Készéi Károly zárszavával árt véeet. fMTI) Subandrio, Saleh és 13 miniszter letartóztatásban Díjonót és Untungot kivégezték — Október óta 250000 kommunistát öltek meg az ellenforradalmárok Djakarta, március 18. A djakartai rádió jelentése szerint Suharto hadsereg-főparancsnok elnöklete alatt a vezérkar épületében pénteken ülést tartottak az indonéz kormány miniszterei, kivéve azokat, akiket — élükön Subandrio külügyminiszterrel és Saleh miniszterelnök-helyettessel — a hadsereg előzőleg »védőőrizetbe«, azaz letartóztatásba helyezett. A minisztereket azzal vádolják, hogy közvetve vagy közvetlenül részt vettek a Szeptember 30-a mozgalomban. A kormány ülése után a djakartai rádió közölte, hogy Suharto tábornok »Sukarno nevében« Adam Malik volt kereskedelmi minisatert ügyvivő külügyminiszterré nevezte ki. A rádió jelentése szerint kineveztek egy kor- mányclnökséget. »melynek tagjai: Adam Malik, Rusldn Abdulgani miniszter, Johannes Leimena miniszterelnök-helyettes, Cha- lid miniszterelnök-helyettes, valamint a jogjakartai szultán. Nem érkezett jelentés arról, hogy a kormány ülésén részt vett-e Sukarno. Suharto tábornok pénteki beszédében elrendelte azt is, hogy az összes hírközlő szerveket, a rádiót, a televíziót, a sajtót rendeljék alá a hadsereg tájékoztató szolgálatának. A Reuter jelentése szerint Djakarta pénteken gyakorlatilag katonai ellenőrzés alá került. A polgári légiforgalom és a postai összeköttetés megszűnt az indonéz fővárossal. Az AP-t tájékoztató források szerint a diákok megszállták Subandrio és a hadsereg által őrizetbe vett 14 másik miniszter otthonát. Subandriót és társait a djakartai helyőrség börtönébe szállították. Az AFP értesülése szerint a hadsereg le akarja tartóztatni Suryadarma légitábornokot, Ali Sastroamidjojót, a népi konzultatív kongresszus aielnökét és Subidjót, az elnökségi ügyek miniszterét is, ők azonban egyelőre szökésben vannak. A Reuter szerint Singapore-ban úgy vélik, hogy Suharto tábornok teljesen átvette az uralmat Indonéziában. Az egyedüli formaság — mutat rá az AFP — az, hogy Suharto továbbra is Sukar- nóra hivatkozik a rendeletek bejelentésekor. A L’Humanité pénteki szama szerint Indonézia párizsi nagykövetségén a Njono és Untung halálra ítélése ellen tiltakozó francia küldöttségek tagjaival közölték, hogy mind Njonón, mind pedig Untun- gon végrehajtották a halálos ítéletet. Singapore-ba érkezett hírek szerint Saihu, az indonéz kormány egyik minisztere egy djakartai ddákgyűlésen kijelentette, hogy Aidit, az Indonéz Kommunista Párt vezetője már nem él. Ez az első eset, hogy az indonéz kormány egyik tagja nyilvánosan közölte ezt a hírt, amely nem hivatalosan már hosszú ideje tartja magáit Djakartában. Becslések szerint október óta Indonéziában mintegy 250 000 kommunistát öltek meg. Diplomáciai megfigyelők úgy értékelik a pénteki bejelentéseket, hogy Sukarno »elvesztette az utolsó menetet is« Indonézia kommunistaellenes fegyveres erőivel I szemben. (MTI) Búcsú tizennégy nyugdíjastól Hagyomány a cukorgyárban, hogy az előző évben nyugdíjba vonult dolgozókat összehívják a kampány után, megköszönik áldozatos munkájukat, megajándékozzák, megvendégelik őket. Ilyen találkozón vettünk részt csütörtök délután az üzemben. Tizennégy nyugdíjas (mérnök, főlaboráns, rézműves, gépkocsivezető, fűtő, kazán- kovács, mozdonyvezető, lakatos, adminisztrátor, takarítónő) ülte körül a szépen megterített, primulával díszített asztalokat, s meghitten beszélgetett a párttitkárral. a főmérnökkel, az igazgatóval, a személyzetissei és a szakszervezeti titkárral a régi időkről. Legjobban az összejövetel hangulata fogott meg bennünket. Tóth Lajos igazgató meleg hangú köszöntője, az ajándékozás kedves percei, a poharazás közben elcsattanó tréfák, bemondások mindenkit jókea ,re hangoltak. — Ezek mind régi emberek! — mondta Gáspár Kálmán konyhavezető. S erről beszélt az igazgató is. Romolhatatlan Margit tízéves korában került a gyárba, negyvenöt évig dobozát itt, főlaboránsként ment nyugdíjba. Czingerlly László mérnök, Richter János rézműves, Giesz Péter adminisztrátor, Kiss János kazánkovács, Nagy Józsefné finomítói munkásnő több mint két évtizedet, a konyhafőnök tizenhét évet, Béres Józsefné takarítónő és büfés tizenegy évet töltött el az üzemben. — Amikor nyugdíjba küldtek, azt mondtam, inkább sorkatonának mennék... akkor ugyanis húszéves volnék — kacsint Giesz Péter az át- ellenben ülő mérnökre. S hogy mivel töltik napjaikat a nyugdíjasok? Nagy Józsefné: — Az unokámmal vagyok. Richter János rézműves: — Bevásárolni járok. Összeko- lompolom a házat, megkérdezem, kinek mit vigyek. Szilvási István bognár: — Eleget strapáit utánam a feleségem, most felváltom, én megyek a boltba Budai Károly lakatos: — Szorgalmasan hordom á regényeket a megyei könyvtárból és az ÉDOSZ-ból. Most utóbb Berkesit és ö ókait olvastam. A nyugdíjjal is elégedetted az asztal körül ülők. A főlaboráns 1308 forintot. a rézműves tizenkét forint híján kétezret, a kazánkovács 1310 forintot kap. — Gondolta volna-e, Margit, a húszas években, hogy egyszer ennyi nyugdíja lesz? — kérdi az igazgató a főlaboránstól. — Én nem... — vall ja be szerényen. A meghitt találkozó végén Giesz Péter feláll, kezébe veszi a poharat, s beszélni kezd: — Nem bízott meg senki sem, mégis szerelném megköszönni a vendéglátást. a kedves köszöntőt, az ajándékokat a társaim, nevében is. A beszéd végét elnyomja a felcsattanó taps. a nyugdíjasok ezzel fejezik ki köszöne- tüket a kellemes délutánért, — Viszontlátásra a gyárban . .. Hívjanak, ha szükség van ránk! — mind így búcsúzkodnak. U. CL
