Somogyi Néplap, 1966. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-19 / 66. szám

TTLAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! iRAi 50 fihíb SomogyiHéplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. évfolyam 66. szám. 1966. március 19., szombat Niért kevés a fizetés a betétszerelő műhelyben? (3. o.) Rádió-, URH- és televízió műsor (5. o.) KÖZÖNY (6. O.) EL II KEZEKKEL VIETNAMTÓL Öt világrész nemzeti békemozgalmi vezetőinek budapesti értekezlete ; Nite ÓRÁRÓL ÓRÁRA ROMLIK A HELYZET INDONÉZIÁBAN Suharto tábornok teljesen átvette az uralmat Pénteken a Gellert Szálló­ban megkezdődött a Béke-vi- lágtanácshoz tartozó nemzeti békemozgalmak vezetőinek kétnapos budapesti értekezle­te. A tanácskozáson öt világ­rész több mint ötven országa békeharcosainak delegátusai vesznek részt. Az Országos Béketanácsot dr. Sík Endre elnök vezetésével héttagú kül­döttség képviseli az ülésen. Az első ízben összehívott testü­let a Béke-világtanács elnök­ségének előterjesztése alapján a béke világmozgalom vala­mennyi időszerű kérdését meg­vitatja. Állást foglal a Béke­világtanács szervezetének és munkamódszereinek korszerű­Impozáns szolidaritási nagy­gyűlésen tiltakoztak pénteken a budapestiek az Egyesült Ál­lamok vietnami agressziója ellen az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házának zsúfolá­sig megtelt kongresszusi ter­mében. Készéi Károly, á Szakszer­vezetek Budapesti Tanácsá­nak vezető titkára üdvözölte a megjelenteket, majd dr. Sík Endre, az Országos Béke­tanács elnöke emelkedett szó­lásra. Tolmácsolta a nagygyű­lés részvevőinek jókívánságait a béke-világmozgalom ha­zánkban tanácskozó vezérka­Dr. Sík Endre rának. Rámutatott: Népünk kész arra, hogy továbbra is teljes erejével kivegye részét a béke-világmozgalom törté­nelmi harcából. Dr. Sík Endre a továbbiak­ban utalt arra, hogy az ame­rikai vezetők szégyenteljes cselekedetei láttán mind töb­ben ismerik fel az Egyesült Államok vietnami agressziójá­nak veszélyeit. A kapitalista országok népei is rádöbben­nek, hogy az Egyesült Álla­mok semmibe veszi, lépten- nyomon megsérti a civilizáció, a jólét, a humanizmus oly so­kat hangoztatott eszméit. Nő a Johnson-kormány politiká­jának belső ellenzéke is, ezt bizonyítja az is, hogy az ame­rikai békeerők éppen a na­pokban újabb demonstrációra készülnek. A magyar béke­mozgalom teljes szolidaritásá­ról és támogatásáról biztosít­ja a tiltakozó megmozdulás részvevőit. — Meggyőződésünk, ame­lyet itt most újra megerősí­tünk és kifejezésre juttatunk — folytatta —, hogy Vietnam hős népét az amerikai ag- resszor nem törheti meg. Dr. Sík Endre ezután arról beszélt, hogy mind erőtelje­sebben bontakozik ki társa­dalmunk segítőkészsége is. Ezért az Országos Béketanács a sok-sok lelkesítő kezdemé­nyezés egyesítésével és felka­rolásával új országos akciót kezdeményez. Arra szólítja a városok és falvak lakóit, hogy járuljanak hozzá Thanh Hoa egyik lebombázott iskolájának és Quang Binh elpusztított kórházának berendezéséhez. sitésével kapcsolatban, javas­latokat fogalmaz meg a béke- világmozgalom soron kővetke­ző akcióira és a Béke-viiág- tanács legközelebbi Ülésének időpontjára, illetve napirend­jére. Dr. Sík Endre nyitotta meg a tanácskozást, majd Isabelle Blume, a Béke-világtanács ügyvezető elnöke tájékoztatta a megjelenteket az elnökség csütörtöki ülésén lezajlott vé­leménycseréről, ezután Bo- mesh Chandra, az Indiai Bé­ketanács elnöke számolt be a Béke-világtanács szervezetének korszerűsítésére eddig elhang­zott indítványokról, majd vé­leménycsere következett. Az Országos Béketanács a ma­gyar dolgozók felajánlásain kívül erre a célra fordítja különböző nagyszabású ren­dezvények bevételét is. Dr. Sík Endre a nagygyűlés részvevőinek hosszan tartó, nagy tapsa közben ezekkel a szavakkal zárta beszédét: — Az egész haladó és bé­keszerető emberiséggel együtt kiáltjuk: Békét akarunk! Bé­két akarunk, de nem ameri­kai módra! Eleget kell tenni a vietnami nép jogos követe­léseinek! El a kezekkel Viet­namtól! Ezután a demonstráció rész­vevőinek meleg ünneplése közben Isabelle Blume, a Bé­ke-világtanács ügyvezető el­nöke mondott beszédet — A Béke-világtanács az egész világ színe előtt elítéli az amerikai agresszorok pusz­tító vietnami háborúját El­ítéli a mérgező vegyianyagok és gázok alkalmazását, az is­kolák, a kórházak, az észak­vietnami nép ellen intézett kegyetlen bomba támadások sorozatát — mondotta. — Az a törekvésünk, hogy Vietnam népe minél előbb újra megtanulhassa, mit je­lent o béke. Azt akarjuk, hogy álmukat ne zavarják bombarobbanások, s olyan rizs kerüljön asztalukra, mely nem fenyeget a mérgezés ve­szélyével. Azt szeretnénk, hogy minden vietnami ember­nek jusson osztályrészül az életnek az a kevés és szerény öröme, amelytől immár húsz esztendeje megfosztották. — Hirdessük mindennap, a világ minden részén a népek akaratát. Gyűjtsünk pénzt és orvosságokat. Ne legyen nyug­tuk a kormányoknak, amíg — mint népeik — maguk is nem tiltakoznak az amerikaiak vietnami politikája ellen, amíg ki nem jelentik, hogy ellenzik az agressziót. Támo­gatni kell mindent, ami a megegyezés és tárgyalás poli­tikáját segíti. A népeknek kényszeríteni kell az ameri­kaiakat, hogy végül is elmen­jenek Genfbe, s tárgyaljanak azokkal, akiket meg akarnak semmisíteni. — Vietnami testvéreink! A Béke-világtanács megígéri: Minden erőt, minden békéért harcoló szervezetet mozgósít, hogy elérkezzék a nap, ami­kor a Ben-Hai folyó hídján az eddig egymástól elszakított Észak és Dél szabadon és tel­jesen függetlenül kezet szo­ríthat egymással! — fejezte be a budapestiek küldötteinek szenvedélyes helyeslése köz­ben nagyhatású beszédét Isa­belle Blume. A nagygyűlés részvevői táv­iratban juttatták «I szolida­Isabelle Blume asszony. ritási üzenetüket a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányához és a Dél-vietna­mi Nemzeti Felszabadltási Front elnökségéhez. (A gyű­lésen felszólaltak a vietnami nép képviselői is.) Táviratuk­ban megújították követelésü­ket: Tartsák tiszteletben a vietnami nép önrendelkezési jogát, szüntessék meg az Egye­sült, Államok vietnami agresz- szióját, s tegyék lehetővé, hogy a vietnami nép maga döntsön hazája sorsáról. A forró hangulatú nagygyű­lés Készéi Károly zárszavával árt véeet. fMTI) Subandrio, Saleh és 13 miniszter letartóztatásban Díjonót és Untungot kivégezték — Október óta 250000 kommunistát öltek meg az ellenforradalmárok Djakarta, március 18. A djakartai rádió jelentése szerint Suharto hadsereg-fő­parancsnok elnöklete alatt a vezérkar épületében pénte­ken ülést tartottak az indo­néz kormány miniszterei, ki­véve azokat, akiket — élü­kön Subandrio külügymi­niszterrel és Saleh minisz­terelnök-helyettessel — a hadsereg előzőleg »védőőri­zetbe«, azaz letartóztatásba helyezett. A minisztereket azzal vádolják, hogy közvet­ve vagy közvetlenül részt vettek a Szeptember 30-a mozgalomban. A kormány ülése után a djakartai rádió közölte, hogy Suharto tábor­nok »Sukarno nevében« Adam Malik volt kereskedel­mi minisatert ügyvivő kül­ügyminiszterré nevezte ki. A rádió jelentése szerint kineveztek egy kor- mányclnökséget. »melynek tagjai: Adam Ma­lik, Rusldn Abdulgani mi­niszter, Johannes Leimena miniszterelnök-helyettes, Cha- lid miniszterelnök-helyettes, valamint a jogjakartai szul­tán. Nem érkezett jelentés arról, hogy a kormány ülé­sén részt vett-e Sukarno. Suharto tábornok pénteki beszédében elrendelte azt is, hogy az összes hírközlő szer­veket, a rádiót, a televíziót, a sajtót rendeljék alá a had­sereg tájékoztató szolgálatá­nak. A Reuter jelentése sze­rint Djakarta pénteken gya­korlatilag katonai ellenőrzés alá került. A polgári légifor­galom és a postai összekötte­tés megszűnt az indonéz fő­várossal. Az AP-t tájékoztató forrá­sok szerint a diákok meg­szállták Subandrio és a had­sereg által őrizetbe vett 14 másik miniszter otthonát. Subandriót és társait a djakartai helyőrség bör­tönébe szállították. Az AFP értesülése szerint a hadsereg le akarja tartóztat­ni Suryadarma légitáborno­kot, Ali Sastroamidjojót, a népi konzultatív kongresszus aielnökét és Subidjót, az el­nökségi ügyek miniszterét is, ők azonban egyelőre szökés­ben vannak. A Reuter szerint Singapo­re-ban úgy vélik, hogy Su­harto tábornok teljesen át­vette az uralmat Indonéziá­ban. Az egyedüli formaság — mutat rá az AFP — az, hogy Suharto továbbra is Sukar- nóra hivatkozik a rendeletek bejelentésekor. A L’Humanité pénteki sza­ma szerint Indonézia párizsi nagykövetségén a Njono és Untung halálra ítélése ellen tiltakozó francia küldöttségek tagjaival közölték, hogy mind Njonón, mind pedig Untun- gon végrehajtották a halálos ítéletet. Singapore-ba érkezett hí­rek szerint Saihu, az indonéz kormány egyik minisztere egy djakartai ddákgyűlésen kijelentette, hogy Aidit, az Indonéz Kom­munista Párt vezetője már nem él. Ez az első eset, hogy az in­donéz kormány egyik tagja nyilvánosan közölte ezt a hírt, amely nem hivatalosan már hosszú ideje tartja ma­gáit Djakartában. Becslések szerint október óta Indonéziában mint­egy 250 000 kommunis­tát öltek meg. Diplomáciai megfigyelők úgy értékelik a pénteki be­jelentéseket, hogy Sukarno »elvesztette az utolsó mene­tet is« Indonézia kommunis­taellenes fegyveres erőivel I szemben. (MTI) Búcsú tizennégy nyugdíjastól Hagyomány a cukorgyár­ban, hogy az előző évben nyugdíjba vonult dolgozókat összehívják a kampány után, megköszönik áldozatos mun­kájukat, megajándékozzák, megvendégelik őket. Ilyen találkozón vettünk részt csü­törtök délután az üzemben. Tizennégy nyugdíjas (mér­nök, főlaboráns, rézműves, gépkocsivezető, fűtő, kazán- kovács, mozdonyvezető, laka­tos, adminisztrátor, takarító­nő) ülte körül a szépen meg­terített, primulával díszített asztalokat, s meghitten be­szélgetett a párttitkárral. a főmérnökkel, az igazgatóval, a személyzetissei és a szak­szervezeti titkárral a régi időkről. Legjobban az össze­jövetel hangulata fogott meg bennünket. Tóth Lajos igazgató meleg hangú kö­szöntője, az ajándékozás ked­ves percei, a poharazás köz­ben elcsattanó tréfák, be­mondások mindenkit jókea ,re hangoltak. — Ezek mind régi embe­rek! — mondta Gáspár Kál­mán konyhavezető. S erről beszélt az igazgató is. Romolhatatlan Margit tíz­éves korában került a gyár­ba, negyvenöt évig dobozát itt, főlaboránsként ment nyugdíjba. Czingerlly László mérnök, Richter János réz­műves, Giesz Péter adminisz­trátor, Kiss János kazánko­vács, Nagy Józsefné finomí­tói munkásnő több mint két évtizedet, a konyhafőnök ti­zenhét évet, Béres Józsefné takarítónő és büfés tizenegy évet töltött el az üzemben. — Amikor nyugdíjba küld­tek, azt mondtam, inkább sorkatonának mennék... ak­kor ugyanis húszéves volnék — kacsint Giesz Péter az át- ellenben ülő mérnökre. S hogy mivel töltik nap­jaikat a nyugdíjasok? Nagy Józsefné: — Az uno­kámmal vagyok. Richter János rézműves: — Bevásárolni járok. Összeko- lompolom a házat, megkér­dezem, kinek mit vigyek. Szilvási István bognár: — Eleget strapáit utánam a fe­leségem, most felváltom, én megyek a boltba Budai Károly lakatos: — Szorgalmasan hordom á re­gényeket a megyei könyvtár­ból és az ÉDOSZ-ból. Most utóbb Berkesit és ö ókait ol­vastam. A nyugdíjjal is elégedetted az asztal körül ülők. A fő­laboráns 1308 forintot. a rézműves tizenkét forint hí­ján kétezret, a kazánkovács 1310 forintot kap. — Gondolta volna-e, Mar­git, a húszas években, hogy egyszer ennyi nyugdíja lesz? — kérdi az igazgató a főla­boránstól. — Én nem... — vall ja be szerényen. A meghitt találkozó végén Giesz Péter feláll, kezébe veszi a poharat, s beszélni kezd: — Nem bízott meg senki sem, mégis szerelném meg­köszönni a vendéglátást. a kedves köszöntőt, az ajándé­kokat a társaim, nevében is. A beszéd végét elnyomja a felcsattanó taps. a nyugdíja­sok ezzel fejezik ki köszöne- tüket a kellemes délutánért, — Viszontlátásra a gyár­ban . .. Hívjanak, ha szük­ség van ránk! — mind így búcsúzkodnak. U. CL

Next

/
Oldalképek
Tartalom