Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-06 / 31. szám
NEVELÉSRŐL w ßMóniink Pályaválasztási gondok A FIÜ AZ IDÉN ÉRETTSÉGIZIK, gimnáziumban. Azon az osztályfőnöki órán, ahol a pályaválasztásról beszélgettek, csak a vállát vo- nogatta: — Nem tudom még, nincs elképzelésein... Otthon a szülei faggatták: — Agrármérnök ... bökte ki találomra. — Még mit nem! — reprikázott az apja. Sziklakért a lakásban A természet utáni vágy minden emberben él: van, ki a ház körül varázsol barátságos kertet, s van, kinek be kell érnie az erkélyen, az ablakban elhelyezett növényekkel. A zöld üde színfolt: kellemesebbé, szebbé, otthonosabbá teszi a lakást, s munka után jó pihenés a néhány eserép szobanövény ápolása. Mint általában minden, a szobanövények divatja is változik. Volt idő, amikor a pálma jelentette a legdivatosabb növényi, manapság már a fi- kusznak, a filadendronnak is nehéz helyet találni a lakásban, s nem is igen illeszkednek harmonikusan a modem bútorok közé. Mind jobban hódít azonban a sziklatál. Padlón, polcon, asztalkán egyaránt a helyén van, s ösz- szeállítása nem igényel különösebb befektetést. A lapos tálkába — lehet ez cserépalj, kerámia tányér stb. J apró kődarabkák közé rövid gyökerű növényeket — esheveria, begónia, pheperónia, kraszula — ültetünk, jól mutat a borostyán apróbb levelű változata is. Még érdekesebb hatást kelt, ha mag'ba a kődarabba vájt lyukba teszünk földet, s ebbe kerül a növény. A világos helyen tartott szikladarabban jól érzi magát a növény, s két—három ilyen sziklaker- tecske máris hangulatossá varázsolja otthonunkat. Ápolása igen egyszerű: hetenként egyszer-kétszer vízben megmentjük. (r. e.) NÉPSZOKÁSOK HAGYOMÁNYOK Az időszámítás előtt Saturnáliáknak nevezték a több hónapig tartó népünnepélyeket, a mai farsang elődeit. A mezők istenét, Saturnust ünnepelték, aki — a korabeli hit szerint — egykor úgy uralkodott a földön, hogy noha senki sem dolgozott, mégis mindenki bőségben élt. Ennek a legendás aranykornak emlékét idézték fel féktelen vigas Sággal. Az ünnepek alatt vem dolgoztak, a rabszolgákat átmenetileg szabaddá tették és uraikkal egy asztalnál étkeztek, a házakban s az utcákon felcicomázva, állatbőrökbe bújva, borostömlőket ürítgetve, mindenki ked- J-'ére tombolt. A keresztény egyház a farsangolás keretei közé szelídítette és szorította az ősi szokást. Ám, még a XVII. században is akadt olyan egyházi krónikás, aki nem tudott megbékélni e téli mulatozással, és így vélekedett róla: »Az ördögnek szánt ünnep ez. Az esztendőnek oly szaka, amikor az emberi boldogságok elementáris erővel törnek elő. S úgy tetszik, hogy maguk az emberek is szégyellik kicsapongásaikat ezért rejtik el ábrázatjukat álarc alá...« m TÉLKIHORDÁS, TÉLTEMETÉS Vannak, akik a német Faselei, azaz »-mesebeszéd« szóból származtatják a farsang szót Óitáliai hagyományról lévén szó, inkább az olasz farsa, vagyis bohózatból származik. Tény, hogy a magyar farsangoláson országszerte megtalálhatók a legősibb szokások nyomai. Még a meny- nyegzóket, lakodalmakat sem csak azért rendezik farsangkor, mert akkorra megforr a bor, s ölésre vár a hízó, — vagyis készen áll a háznál a vendégváró lakoma alapja. A farsangi mennyegzőt az a szokássá vált őshit tette közkeletűvé, hogy az új pár jövője és a természet ébredése, a napok hosszabbodása és a hideg enyhülése között — ahogy ezt a természetimádó vallások tanították — mágikus kapcsolata van. Ebből a kapcsolatbeli hitből táplálkozik az a farsangi szokás is, hogy a legények képüket bokormozva, dalolva, táncolva tuskót húznak végig a falu utcáján, amit azután egy pártában maradt lány gázának kapujában hagynak, kárpótlásként az elmaradt vőlegényért ... Ősi farsangi szokás a télkihordás, téltemetés. A fiatalok szalmából vagy másból telet formázó bábot készítenek, majd sok tréfával fűszerezve, elpusztítják, s kiviszik a határba eltemetni. Előfordul, hogy a másik falu fiataljai viszont a »temetőket« lesik ki, s a bábot visz- szaviszik eredeti helyére, a ‘él ne náluk időzzön. Baranyában, Tolnában és a Dunántúl más vidékein mostanában elevenítették fel újra a Busójárás, a kongózás ugyancsak ősi szokását. A húshagyó héten állatbőrökbe bújva, a régi ritmust játszva, éktelen zajjal, szüntelen ko. lompolással temetik a farsangot A farsangot befejező karneváli felvonulások, utcai táncos-zenés mulatságok mindmáig népszerűek az egész világon. A karnevál szó eredetéről ugyancsak megoszlanak a nyelvészi vélemények. Némelyek felfogása szerint a hústól való tartózkodás, (car- ne levamen) szakaszára utal, mivel a farsang befejező cselekménye. Az sem kizárt, hogy a másik tábornak van igaza, amelyik az elnevezést a latin carrus navalisból, a hajót ábrázoló szekérből származtatja. Ez ugyanis különösen az olaszországi maskarás FARSANGI JELMEZTOTÓ Farsang: kollektív szórakozás. A bálok, klubnapok, vidám estek ideje... A hagyományos farsangi mulatságok ötlettárát egészítsük ki most két új tippel: a jelmeztotóval és az árveréses batyubállal. A jelmezbálok kedves és izgalmas kiegészítője lehet a jelmeztotó. A bál szervező- bizottsága már jóelőre jelentse be: senki ne árulja el senkinek — még legjobb barátjának sem! — milyen jelmezben jön majd a bálba. A farsangi mulatságot megelőző napon a szervező bizottság két tagja — teljes titoktartás mellett — járja végig a bálo- zókat s jegyezze föl jelmezüket. Utána készítse el a totó- szelvényeket. Valahogy így: ÁRVERÉSES BATYUBÁL A másik ugyancsak viszonylag egyszerűen megvalósítható ötlet — az árveréses •stylibái. A b l:-.ó Ián fiatalasszonyok és növendékek mm'egyike ö 7 sá1 lit o hon egy kis batyut: két személyre elegendő hideg vacsotéka egy jó humorú és jó beszélő képességű árverési kikiáltó, aki sorra veszi a batyukat. Bejelenti, hogy ki állította össze a jóféle ennivalókat, majd elkezdi biztatni a jelenlévőket: senki többet először, senki többet másodszor. Az árverési licitálás szabályait előre meg kell határozni. Kikiláltási ár egyformán: egy forint. A maximum: tíz forint. A licitálás közben legalább háromszor kell kop- pannia a kalapácsnak... Aki először kiabálja be — tíz forintig — a legmagasabb árat, az lesz a batyu tulajdonosa, s az költhet! ei a vacsora ösz- Ezeállítójával a hideg falatokat. Előadódhat olyan helyzet is, hogy többen egyszerre kiabálják be a maximális tíz forintot. Ilyenkor igazságosan kel! dönteni, mégpedig szellemi vetélkedővel. A vetélkedőnek adhatunk farsangi aktualitást is. Például: soroljanak fel farsanggal kapcsolatos zenei és irodalmi műveket... Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya, Foldini: Farsangi lakodalom, Strauss: Egy éj Velencében..., és igy tovább. Kérdezhetjük a vetélkedőket farsangi népszokásokról, híres farsangoló városokról, a farsangi fánk elkészítésének módjáról, stb. Az árveréses batyubál legfőbb jelszava ez legyen: sértődés nincs! Minden »batyu« egyformán kedves, s mind egyíciRián kelendő legren... Ezzel a báli kerettel meg le hét takarítani a büfével Kapcsolatos munkát, csak megfelelő két—négyszemélyes asztalokat kell a vacsorázó .knak biztosítani. Tíz forintot minden íérfivendég eikúitene partnerére, s két személyre a vacsorái összeállítani nem megterhelő a nők számára sem Az árverésből befolyt összeget azután el lehet költeni közös célokra, lemezek és könyvek vásárlására, majdani nyári kirándulás költségeinek kiegészítésére. Jó mulatóst! A FARSANGI RUHÁKRÓL A báli meghívó érkezesekor minden nőben azonnal felötlik: mit is vegyek föl? Megkérdeztük az illetékeseket: mi a divat, mit illik fölvenni? Az anyagok: szépek, és nehéz választani. A Textil-na^ykere©KARNEVÁLI FELVONULÁSOK felvonulások elmaradhatatlan kelléke ősidők óta. Hajdan ebben az időszakban Európa- szerte állatviadalokat is rendeztek. A XVII. században Párizsban kövér ökröket vezettek végig a városon a farsang befejezéseként. A farsangi vígságot búcsúztatva Csokonai így ír »A farsang búcsúszavai« című versében: »►Űzik már a farsangot, Bor, muzsika, tánc, mulatság, Kedves törődés, fáradság, Kik hajdan itt mulattatok, A közhelyről oszoljatok! Kongatják a harangot: Űzik már a farsangot!Cigánylány----P incér ............................. U dvarhölgy____________— K ártya .................................., H árom testőr ..................... é s így tovább. A jelmezben és jelmez nélkül megjelenő bálozóknak már a belépés után ki kell tölteniük és le kell adniuk a szelvényekét: kire tippeltek, ki milyen jelmezben jelenik majd meg. Aki a legtöbbet eltíálta, azé a torta vagy az üveg pezsgő. Ha a totószelvényeiket megszámozzák, és egy-két forintért árulják a vendégeknek: ezzel megoldották a tombolakérdést is, s így mindenkinek esélye van a nyerésre. Még akkor is, ha nem találta el a jelmezek tulajdonosainak nevét. A szín«*.: A farsang legkedveltebb — s valljuk be — leg» elegánsabb színe a fekete. A divat ugyanis nemcsak szép, de okos is. A fekete ruha minden nőt karcsúsít, s hangsúlyozza az ünnepi alkalmat. Persze, a fiatalabb korosztály inkább a né- gerbamát válassza, de ezen a télen a rózsaszín és a világoskék is divatos. A ruhák fazonja: az egyszerű trapéz forma mellett a fodros, lengőszo knyás, szűk derekú ruha is divatos. A trapéz ruhák általában ujj nélkül, elöl magas nyakkal, hátul mélyen kivágva készülnek. A szoknya formája enyhén bővülő, s a ruha lazán követi a test vonalát. Egy strassz- tü, vagy hátul a ruhakivágásban düses szalagcsokor díszíti. Ehhez a ruhafajtához általában a díszítő tűhöz illő fülkllpsaeket hordanak. rát. Ez lehet hideg sült, felvágott, savanyúság, sütemény, tyümölcs, üdítő ital és méh ok más, s természetesen a .nvérok, evőeszközök, papír- •zalvéták ... A batyura aztán ráírják a nevüket. ' A mulatság legfőbb biztosi KLs alkalmi ruha: anyaga fekete-bordó fémszálas szövet. Gallérját fekete düsesz borítás díszíti. Fekete gyöngygombokkal gombolódik a ruha eleje, s a kézelő is. kedelmi Vállalat tájékoztatása szerint a legkeresetteb ruhaanyag a fémszállal átszőtt szövet. Kapható szürke, fekete, zöld, sárga, bordo beszövésekkel. Inkább átmeneti ruhához jó, de sokan vásárolják a türkisz színű, a fekete, barna, Salome nevű anyagot is. Nagyestélyi ruhákra a kínai és fémszálas brokátokat ajánlották, azoknak a nőknek, akik nagyon szépek szeretnének lenni, a francia és angol bársonyt rendeltek. A pú- 'lerrózsaszíntől a feketéig. a '■'alványkéktöl a vérvörösig, sokféle színben kapható. A bár- ony mellett a legnagyobb divat a csipke. Legkeresettebb a fekete, de a fehér, színes alátéttel ugyanolyan elegáns. Egy báliruha: fehér düsesz felsőrész, fehér és fekete plisszíro- zott tüllszoknyával. A ruha elejét strassztű díszíti, és ezüst gyönggyel hímezték ki sugár alakban. A romantika korát idéző ruha szoknyája bő, plisszírozott, loknisan szabott, vagy a szoknyát alul egymás felett többsoros fodor díszíti. Ugyancsak fodros a gallér, és a hosszú ujj kézelője. Ehhez a ruhához a hajban viselnek strassztüt, s gyöngysor csak akkor illik hozzá, ha a nyak kivágott, vagy gallér nélküli. Irta: Kovács Margit— Nyerges Ágnes—Somos Ágnes Rajz: Busái Magda — Kereskedő... — Elég anyád felelőssége a boltban. Elszámolod magad, aztán fizethetsz, amíg élsz... —1 így a mama. Győzködték, hogy tanuljon* szerezze meg a diplomát..; Mindegy, hogy milyet, csak diploma legyen. AZ OSZTÁLYFŐNÖK: — Nem tudom, hogyan javasoljam, hiszen elégséges rendű... Az eset, sajnos, tipikus. A gyerek találomra jelöl meg valamilyen pályát. Nem ismeri a lehetőségeket, s nem tudja, amit választ, lényegében mit is jelent, milyen követelményeket támaszt. De eléggé tipikus a szülő! magatartás is, legtöbbjük nem akarja, hogy gyermeke ugyanazt a munkát végezze, amit ő. Legyen több. mint én. Tanuljon, szerezzen diplomát, minden anyagi nehézséget, áldozatot vállalok ezért! — mondják. Tipikus még az is, s ez már nem a fenti egy esetből levont következtetés, hanem általános érvényű, hogy a pályaválasztás előtt álló gyermekek akár általánost végzők, akár középiskolai érettségi előtt állók — a lehetőségek egytizedét sem ismerik. Egyik általános iskola nyolcadik osztályának harminc tanulója összesen tíz szakmát sorolt fel. Ismereteik mindössze ennyire terjedtek. Az állami és társadalmi szervezetek mér felismerték e helyzet fonákságát. Segítséget adnak a pályaválasztásban az osztályfőnökök, akik ismerik nemcsak a helyi, de az országos lehetőségeket is. Elősegítik a jobb tájékozódást a szülői munkaközösségiek, amikor a pedagógusokkal közösen meghívnak olyan szülőket, akik népgazdaságila.S fontos — például bányász, esztergályos, mezőgazdasági gépész, vegyész stb. — munkakörben dolgoznak, s munkájukról beszélgetnek az osztályokban. Emellett a tanácsok ipari előadói és a tömegszervezetek, — például a Hazafias Népfront, az Országos Nőtanács —• is segítenek tanácsadói minőségben a pályaválasztás előtt állóknak. Mindez azonban nem zárja ki a sizülők felelősségét. Elsősorban a szülő ismeri gyermekét. Elsődleges feladat, hogy a szülő reálisan értékelje gyermeke tehetségét és képességeit, ne akarja pl. zenei pályára irányítani botfülű gyermekét, és ne kényszerítse továbbtanulásra közepes rendű csemetéjét, akiből kézügyessége révén esetleg kitűnő műszerész vagy bőrdíszműves válhat. A SZÜLŐ, aki azt szeretné, hogy gyermeke a társadalom elégedett s megbecsült tagja legyen, a pályaválasztás meghatározásában — ugyanúgy, mint a gyermek jellemének kialakításában — korán kezdje az ismeretek gyűjtéséi. Megfelelő tájékoztató könyvek, az üzemlátogatásokról folytatott beszélgetések, a szülők foglalkozásának értékéről alkotott nézet, mind olyan mozzanat, amely a jövendő foglalkozás, hivatás kialakításában szerepet játszik. Tiltani a gyereket, leszólni egyes foglalkozásokat, letorkolni az elképzelést — helytelen. Ennek következménye az, hogy a gyermek elképze lé-ei nem bontakozhatnak ki, s mres alapvető ismerete sem egy-eg> képzeletét megragadó foglalkozásról, munkáról. Az ilyen magatartás következménye a cikk elején említett epizód is. Ezekben a napokban, amikor a pályaválasztás kérdése sok ezer gyermeknél dönt a : i dőről, a szülők felelősségérzete, nagyfokú körültekintése elengedhetetlen. Kovács Margit
