Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-25 / 47. szám
Péntek, 1966. február 25. 3 SOMOGYI NÉPLAP Napirenden SIÓFOK FEJLKSZTFSF Siófok lakossága mind nagyobb szerepet kap az üdültetésben — állapította meg legutóbbi ülésén a járási tanács végrehajtó bizottsága, amikor napirendre tűzte a község fejlesztésének irányelveit és lehetőségeit. A lakosságot nyári foglalkoztatottsága és a fizető-vendéglátó szolgálat jelentős bevételhez juttatja. Ez — csupán az utóbbi forrásból — I960 óta az utóbbi öt évadban 1 300 000 forintról 6 200 000 forintra emelkedett. 2150 lakosnak ad munka- lehetőséget az ijidülési idény. 382 nyaraló és 551 családi ház épült a második ötéves tervben; számottevő a szállodaipar fejlődése, a fizetővendéglátó szobák, a kempingek és a turistaszálló gyarapodásé, mégis a múlt évi tapasztalat szerint még mindig kevésnek bizonyult mindez. Különösen a hét végi napokon, amikor előfordult, hogy csak a vasúton több mint 260 000 vendég érkezett Siófokra. Erre utal a vendéglátóipari forgalom is: 1960-ban 41,5 millió, 1965-ben már 80 millió forint volt ez. Ezek a számadatok arra figyelmeztették a végrehajtó bizottságot, hogy okos, előrelátó tervezéssel és igen alaposan kell felkészülni a harmadik ötéves terv idegenforgalmára. A már folyamatban levő fejlesztés is ezt szolgálja. A templomtér környékének rendezésével tovább növekedett a parkterület. A községi tanácsi brigád mintegy 10 000 négyzetméteren parkfelújítást tervez. Űj park épül a templomtér mögött egymillió forintos költséggel. A 7. a múút korrekciója 1967-ben fejeződik be Siófok belterületén. Ezzel egyidejűleg átépítik a közműveket, és az elavult épületek, lakóházak helyén modern üzletházak, több szintes lakóháztömbök épülnek. Igen jelentős a Fő utca és a Széchenyi utca sarkán épülő 21 két- és háromszobás OTP- öröklakás. Még ebben az évben megkezdik a kórházi lakóházak, jövőre pedig a Fő utcán és a Sió-parton tervezett OTP-lakások építkezését. A 7. sz. műút folyamatos építkezésére Székesfehérvár— Zamárdi között a második ütemben kerül sor, Siófok területén előreláthatólag 1970- ben. Az út nyomvonala a temető északi oldalán halad majd. Sófokon több új középület, intézmény épül a következő években. Az új Fogas-komplexum (eszpresszó, étterem, szálloda) keretében még az idén megkezdik a mozi korszerűsítését. Űj szórakozóhelyek, bárok, éjszakai mulatók nyílnak Siófokon is. Fejlesztik a vendéglátó és kereskedelmi szolgáltatásit a strandokon, és másfél milliós költséggel új piacot kap a járási székhely A Mártírok útján levő vasúti átjáró egyre zsúfoltabb közlekedését — előreláthatólag 19 íG-ben — alul- i járóval korszerűsítik. ; Nehéz gondja Siófoknak a j több mint 10 kilométer hosz- ' szúságú kiépítetlen partvo- i nal. Megoldására három társulat alakult. Ezek részben saját erőből, részben állami támogatással építik telkeik előtt a partvédő művet. Ba- latonszéplakon, az Ezüstparton új strand építését készítik elő. A járási székhelyen a köz- világítás, a közutak és a járdák még mindig nem felelnek meg a követelményeknek. A községi tanács évente nagyobb összegeket áldoz erre a célra. Saját brigádjával évenként mintegy 20 000 négyzetméter járdát épít, és kb. 1 km közutat újít fel. Az épülő 400 ágyas kórház 1968- ban már segít a betegek ellátásában, ugyanakkor csökkenti az egészségügyi szervek nyári megterhelését. Siófok 1965-ben bekapcsolódott a nemzetközi autó- buszforgalomba. Több közvetlen kaposvári, somogyi, baranyai és budapesti járata is van, autóbusz-pályaudvara viszont nincs. Ennek meg- építtetésére a végrehajtó bizottság a KPM-et kéri föl. Siófok fejlesztési tervét hamarosan a megyei tanács vb elé terjesztik, hogy jóváhagyása után a lakosság bevonásával kidolgozhassák a részfeladatokat A járási tanács vb a lakossággal egyetértésben arra törekszik, hogy Siófok mielőbb elfoglalhassa méltó helyét az üdültetésben és az idegen- forgalomban. Dr. D. S. Értesítjük a tanácsokat, a vállalatokat és a termelőszövetkezeteket, hogy 1966. III. és IV. negyedévi KIVITELEZÉSRE VÁLLALUNK: 0,4 kW-os hálózati munkákat, trafóállomás építését és 20 kW-os légvezeték építését, külső vizvezetókszerelési murkAVat gépi berendezéssel együtt. Esetleges tervezést megegyezés szerint is vállalunk. Somogy megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. (3633) Munkában a gumijav ttok Sok munkája van a Tabi Gépállomás gumija- vftó üzemének, ök javítják a gépállomás és a környező tsz-ek összes erőgépének gumijait és köpenyeit. A személy- és tehergépkocsik, vontatók köpenyeinek futózását is ők végzik. Az előkészítőben Hajcsár József és Tropsa József megtisztítja a meghibásodott felületeket. (1. kép.) Felrakják a köpenyeket a részfutózóra. <2. kép.) A többet akaró ember AZ IGÉNYES, a többet akaró ember a leghasznosabo a társadalom számára. Hiszen miközben igényes egyéni és családi tervét összeállítja — a lehetőségeket mérlegelve —, föl kell tennie a kérdést: miből lehet, és hogyan akarja ezt a mindig többet akaró feszített tervet megvalósítani ? »Gazdagságot csak munka hozhat...« — vallja a költő, és a serény munka szülte gazdagság a közösség vagyonát gyarapítja. Ebből jut mindenkinek! ... Vagyis ha több gyűlik össze az állam háztartásában, akkor több jut a családoknak is. Évek óta, bármerre fordulok az országban, keresem ezeket a többet akaró, a társadalom életerejét kifejező embereket. S mindenütt találkozom velük. Azzal, aki családi házat épít, vagy a régit bővíti; aki gépkocsira gyűjti a pénzt; ejti távoli országokat látogat meg; aki új bútorra cseréli ki a kopottat, vagy kis könyvtárat rendez be lakásában. Elsősorban kétkezi munkásokkal, fizikaiakkal, szakmunkásokkal beszélgettem. MINDENNEK AZ ALFAJA: AZ ÉLETCÉL. Éneikül nincs igény, és nem is lehet. Leginkább fiatalok között tapasztalható az »átváltozás-«. Amíg legényként a szülők védőszárnyai babusgatják őket, nem törődnek vele, mennyi pénzt visznek haza. Az a fontos, hogy legyen szép ruha, jusson szórakozásra... Az üzemben is úgy vélekednek róluk: »Nem is akarnak többet keresni!« Elég nekik a kevés is... Emellett lehetnek persze nagyon rendes visel- kedésűek, kedvelhetik szakmájukat, szerethetik szaktársaikat, csak ösztönző cél híján nincs bennük törekvés., hogy többet dolgozzanak, és ezáltal a borítékba is több jusson. Családalapításkor viszont — amikor lakásra, bútorra meg ezer apróságra kell a pénz — hevenyészett kalkuláció szerint, a beszélgetések alapján kiszámoltam: 2—300 forinttal szaporodik a fizetés. Mert a fiatalember gondolkodása és célja megváltozott. És tesz is a megvalósításáért. Megszűnnek a késések, a hiányzások, munka utánra marad a totóklub. Vagyis: a napi nyolc órát munkával töltik. De a fizetés növelésének ez csak egyik módja, s itt túllépve a fiatalokon mindazokról beszélünk, akik célt tűztek maguk elé. Nyilván a művezető annak adja a jobban fizető munkát, és annak az embernek a fizetésemeléséért harcol, akire mindig számíthat, akiről tudja, hogy a rábízott feladatokat tökéletesen elvégzi. Miért is állna ki azért, aki csupán ímmel-ám- mal dolgozik, akinek nincs lelkiismeret-furdalása, ha elromlik a gépe, s aki nem a munka minőségét, hanem az órát lesi állandóan? Az igényesen élő és igényesen dolgozó embereknek nem kell külön ajánlólevél. Legjobb protektoruk az elvégzett munka. Számítani lehet rájuk. Olyankor is, ha megsűrűsödik a tennivaló, és csak túlórával, megfeszített erővel lehet az adott szót tartani; de számítani lehet rájuk, ha űj termék gondjával birkóznak, észszerű technológiával kísérleteznek. Elsősorban rájuk, az igényes, mindig többet akaró emberekre lehet számítani. S éppen ezért, mert viselkedésben, munkaerkölcsben ugyancsak az első sorhoz tartoznak, az is természetes, hogy szakmájuk legjobb ismerői. MEGFIGYELHETJÜK, hogy a vagyont érő, legkorszerűbb gépek mellé mindig az üzem első szakemberei kerülnek. Azok az emberek, akik — családi tervük megvalósításáért is, szakmai becsületükért is — már ezerszer bebizonyították alaposságukat. Amikor fölteszik a kérdést: miből lesz meg az új bútor, a szövetkezeti lakás, a motorkerékpár vagy az idei tengerparti utazás, azonnal számolni is kezdenek... A jó minőségű munkáért kapott prémium, a túlórák összege, a nyereségrészesedés, a legújabb újítás tiszteletdíja ... Az összeg egyre szaporodik, és megmutatja — még a tervezéskor — a családi terv realitását Esztergályos ismerősöm mondta: »Motort veszek... Benne van a gépemben! Kiszámítom, hogy most keresem meg az egyik kerekét, ezzel az ésszerűsítéssel a teleszkópot ... Őszre meghozza nekem a gyári masinám a másikat ... « Komolyan mondta, tréfálkozás nélkül. S úgy simogatta tekintetével az esztergapadot, mintha valójában is onnan gurulna elő a Pannónia. Az is tény, hogy az igényes ember nemcsak önmaga fegyelmezett és tudatos, hanem megköveteli a szervezettséget az üzemben, a munkahelyen. Nem engedi meg, hogy órák hosszat vesztegeljen a gép, mert hiányzik valamilyen filléres alkatrész. Rohan a művezetőhöz, ha nincs elegendő anyag tartalékban a gépe mellett; veszekszik azért, ha az előző munkákat szépséghibákkal készítették el, s szívvel- lélekkel az újnak, a korszerű technikának a harcosa. Ahol nagy tervekkel, sokat akaró elképzelésekkel dolgoznak a munkások, ott a vezetésnek is nehezebb a dolga. Mindent meg kell tennie, hogy zavarmentesen haladjon az üzemi élet. AZ IGÉNYESSÉG A MUNKÁBAN, a többet akaró családi terv elvalasztha.auan az igényes gondolkodástól. A maguk elé komoly célt kitűző embereknél a kereset növelése, az anyagi részesedés növekedése mellett jelentkezik egy nagyon pozitív tényező is: a nagyobb tudás. És ez az ismeretek utáni nyugtalan vágy — ha akarja, ha nem — már magasabb gondolkodási szintre emeli, többet érővé teszi a munkást. Ha jó szakmunkás akar maradni, mert fölemelt mércéjét csak így ugorhatja át, ha szakmai ismeretéből nem akar veszteni, akkor lépést kell igazítania a technika haladásához, a legújabb ismeretekhez. Az igényes ember általában nem csupán a keresetre igényes, hanem mindenben az. Olyan körforgásról és kölcsönhatásról van szó, amely elindul a család nagyobb célt kitűző költségvetésénél, és azon keresztül, hogy ezért többet dolgozik, többet tanul, többre képes, nemcsak a saját elképzelését valósítja meg, hanem többet ad az egész társadalomnak is. Az igényes munkával és gondolkodással ötvözött ember kapcsolata ez az igényes társadalommal. »GAZDAGSÁGOT csak MUNKA HOZHAT...« Napjaink intézkedései, a gazdasági irányítás távlatai és a je- lan elképzelései mind-mind az igényes emberek szolgálatába szegődnek. A megvalósuló béremelések kiket érintenek elsők között, ha nem őket? A nyereségrészesedés és a jutalom kiknek járna, ha nem éppen nekik? A társadalom megbecsüli az igényes embereket, mert — miközben Igényes tervüket valóra váltják — általuk lesz több és gazdagabb az egész társadalom. B. J. Végigmegyek az utcán. Alig találkozni emberekkel. Estébe hajló délután van már. Az istállókban ilyenkor kezdődik a munka, a favágók most készülnek haza. Az iskolaudvaron még a délelőtti futkározások nyoma látszik. Bent az irodában másnapi óráira készül az igazgató, Kereiztes Kálmán. Hirtelen nyílik az ajtó, s futástól lihegő tüdővel három nyolcadikos fiú lép be. Illedelmesen megállnak az ajtóban, s a legmagasabb kezdi: — Igazgató bácsi! Meghoztuk a jelentkezési lapokat. — Nos, egészségesek vagytok mindannyian? — kérdi az igazgató. — Igen — válaszolják egymás szavába vágva. — Hová készültök, fiúk? — Gépipari technikumba — mondják egyszerre. — S ha nem vesznek föl benneteket? — Akkor építőipari technikumba. Tetszik a gyerekeknek a találgatás, s a harmadik kérdést már meg sem várják, a legmagasabb folytatja a gondolatmenetet: — Ha oda sem, akkor villanyszerelőnek megyek. A másik kettő esztergályosnak készül. Taranyi beszélgetések (2) Ilo! vannak a fiatalok? — A tsz-re nem gondoltatok? Szeghajű legényke válaszol a kérdésre: — Á! Szüléink nem engedik azt, hogy a tsz-be menjünk. — Mit mondanak? Miért nem engedik? — Nem fizetnek ott. — Másutt jobban lehet keresni? — Az erdészethez meg a gyárba járnak a fiatalok. Az erdészetnél is meg a gyárban is legtöbbször csak időszakos munkát kapnak. Sokan fölkerekednek ilyenkor, és messze mennek a faluból. Még mindig sokan dolgoznak a sántosi hizlaldánál, de akad taranyi a pécsi meg a budapesti üzemekben is. Három- száznegyvennégy ember keresi magának másutt a megélhetést. Szinte nincs olyan család, ahonnan valaki ne dolgozna »pénzes munkahelyen«. A lányok például a konzervgyárban 1000—1100 forintot keresnek a nyári idényben, az erdészet kevesebbet fizet. Ha mindennap dolgozhatnak, hat- száz forintig fölmegy a fizetés. De volt már olyan hónap is, amikor csak háromszázat kerestek. A KISZ-nek több mint hatvan tagja van, de közülük csak négyen dolgoznak a tsz- ben. Az egyik fiatal, Vida Mária így indokolja ezt: — Nem érzik itt jól magukat a fiatalok. Azt mondják, nem lehet szórakozni. Én nem értek egyet ezzel, mert ha valaki szereti a könyvet, akkor nem unatkozik. Meg az is igaz, hogy nem találják meg a számításukat — Maga miért ment el? — Ha volna egy fiatal brigád, örömmel jönnék vissza. Sokkal jobb volna itt, mint a konzervgyárban. Mert az éjszakai műszak este tíztől reggel hatig nagyon fárasztó. — A szülőik hogyan vélekednek erről? — A szülők azt mondják: tanuljatok, vagy menjetek máshova dolgozni, ne legyetek parasztok, mert ez a legrosszabb foglalkozás. — Annak tartja? Másra tereli a szót, nem válaszol a kérdésre. — Miért félnék ennyire a falutól a fiatalok? — Mert nem megy a tsz. Aki itt van fiatal, ha teheti, mindjárt továbbáll. Mindenki arra törekszik, hogy véglegesítsék a fonalgyárban vagy a konzervben ... Biztosan jobban menne a tsz, ha visszajönnének a fiatalok. — Ez igaz, cs- k valakinek el kellene kezdeni. — Ha jobban fizetnének, lenne, aki visszajönne. Ez a vita már amolyan körforgáshoz fogható. Először termelni kell ahhoz, hogy többet oszthasson a szövetkezet, viszont hogy termelni tudjanak, ahhoz munkaerőre van szükség. Furcsa ez a falu, ha végképp kiöregszik a mostani korosztály, nem lesz, aki megművelje a földet. Pedig a fiatalok nem várhatják meg, hogy az öregek helyébe lépjenek. Melléjük kell állni! o Különös gondolkodásmódjuk van a szülőknek. Az általános iskola igazgatója már sok ötödik-hatodik osztályos tanulótól hallotta a megföllebbezhetet- len szülői Ítéletet: »Csak itt ne maradj a paraszti munkában. Nem muszáj azért jól tanulni, nagyon tömi a fejedet, ipari tanulónak fölvesznek.« Ez a falu mindig teáit az újtól. A harmincas években még eladták a kukoricát is meg a süldőt is. Azt tartották, fölösleges időpocsékolás hizlalással foglalkozni. A múlt évben harmincnégyezer forint többletbevételt hozott a hizlalás a közös gazdaságnak. S nem ritka dolog, hogy hat vagy hét hónap alatt elérik a hízók a száz kilót — Az a baj — mondja az iskola igazgatója —, hogy nagyon erős gyökeret vert itt az a szemlélet hogy a család eltartása elsősorban a férfiak dolga. A lányok — ha tehetik — korán férjhez mennek. Akad már a mostani nyolcadikosok között olyan lány, akinek megvan a vőlegénye. Aztán ha családot alapítanak, szívesen eljárnak a konzervgyárba is, az erdészethez is, csak a tsz-be nem Azt elismerik az emberek, hogy jobban élnek, mint egyéni korukban, kevesebb munkával keresik meg a kenyerüket. De ha azt mondja az ember, hogy a mosógép, a rádió meg a tv mégiscsak nagy változást jelent, röviden megjegyzik: »Megdolgoztam érte.« Pedig hát dolgoztak akkor is, amikor minderre nem jutott S most hiába mondom akárkinek, hogy szép szakma a mezőgazdaság is, egyre csak azt hajtogatják: üzem, üzem, ahol nyolc óra a munkaidő ... Kercza Irme (Folytatjuk.)
