Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-24 / 46. szám
Csütörtök, 1966. február 24, 3 SOMOGYI NÉPLAP A járás felvásárlási tennivalóit vitatták meg Siófokon nács munkatársai és az ÁllatÉrtekezletre hívta össze a termeltető vállalatok képviselőit a Siófoki Járási Tanács. A kirendeltségek vezetői az idei szerződésekről adtak tájékoztatást. Beszéltek arról is, hogy milyen nehézségek támadtak, hol van szükség segítségre. Hasznos volt ez a tanácskozás, hiszen még az év elején járunk, van idő a hiányosságok megszüntetésére. A járás elsőként teljesítette felvásárlási tervét a múlt évben. Az idei feladatok nagyobbak a tavalyiaknál. Az eddig megkötött szerződések már alkalmat adnak arra, hogy számvetést készítsenek, s meghatározzák a legsürgősebb teendőket. A kenyérgabona-felvásárlási terv teljesítése biztosítottnak látszik. Néhány hóiddal többet szerződtek a tervezettnél a termelőszövetkezetek burgonyára is. A 800 hold zöldségből mindössze harminc hiányzik, de ezt másodvetésű uborkával pótolhatják. Az előirányzott 12 800 darabbal szemben mindössze 7820 sertésre szerződtek*a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok. A szerződéskötés egyik fő akadálya, hogy kevés a süldő. A termelőszövetkezetek süldőutánpótlásának biztosítása mellett — így határoztak az értekezleten — a taforgalmá Vállalat szakemberei a háztáji gazdaságokban is keresik annak lehetőségét, hogyan köthenének több sertésre szerződést. E célból — ha szükséges lesz — szerződtető brigádokat szerveznek. A vágómarha-felvásárlási tervet teljesíteni tudják. Az előirányzott 2200-zal szemben eddig 1534 hízómarhára kötöttek szerződést a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok. A hiányzó mennyiséget selejtezésből számítják pótolni. Gondot okoz a vetőburgonya is. Körülbelül 260 hold étkezési burgonya vetőgumója hiányzik a járásban. Ezt a belső-somogyi termelőszövetkezetektől vásárolják meg. Ebben segít a tsz-eknek a MßK is. Döntöttek a burgonya-előhaj- tatásról is. Több szövetkezetben panaszkodtak, hogy helyhiány akadályozza a csírázta- tás megkezdését. Most a falvakban üresen maradt lakásokat bérlik ki erre a célra. Nagy feladatot ad a nyáron a Balaton-part folyamatos zöldségellátása. Ezt nem mindig tudják zökkenőmentesen megoldani a járás szövetkezetei. Ezért azonkívül, hogy közös standokon árusítanak, kapcsolatot teremtenek alföldi termelőszövetkezetekkel is, s amikor a járás tsz-ed nem tudnak elég zöldséget adni, tőlük hoznak primőrárut. A járás vezetőd arra kiérték a kárendeltségvezetőket, hogy hatékonyabban segítsék a gyenge és a gyengébben gazdálkodó tsz-eket. Felhívták a figyelmet a vállalati együttműködésre is. Hiszen a megnövekedett feladatokat csak úgy oldhatják meg, ha támogatják egymást. Mert hiába kéri például időre az Állatforgalmi Vállalat a hízóállatokat, ha a szövetkezetek itáphiánnyal küzdenek. S nehéz előállítani a tápot is, ha a tsz-ek nem szállítják le a csereterményt. Az értekezleten feladatul tűzték ki a szövetkezetekkel való együttműködés további javítását is. Hiszen csak egymás jogait tiszteletben tartva lehet eredményesen dolgozni. Selyemhernyótenyésztési verseny (Tudósítónktól.) A HERBARIA az idén is meghirdette az országos selyemhernyó-tenyésztési versenyt az úttörőcsapatok és az iskolák között Az első díj 1000 forint, a második 800, a harmadik 500 forint értékű jutalom. Jutalmat kapnak az úttörő tenyésztők is. Tárgyjutalomban részesítik azt, aki 30 kg se- lyemgubót értékesített. Az iskolákat és az úttörőcsapatokat pedig akkor jutalmazzák, ha legalább 60 kiló gubót adnak át Az érdeklődés nagy, máris sokan írták alá a tenyésztési szerződést. Az úttörőcsapatok ■i gubóért kapott összeget nyári táborozásra és kirándulásra fordítják. A múlt évben jól szerepeltek ebben a versenyben a somogyi iskolák és úttörők. Az országos második helyen a lengyeltóti, a harmadik helyen pedig az öreglaki iskola végzett. SZÁZEZREK PRIMŐRÖKBŐL Medikus — népművelési gyakorlaton Modern fiatal a szó legnemesebb értelmében. Minden érdekli, a népesedés alakulása csakúgy, mint a termelő- szövetkezetek helyzete, gazdálkodása, tagjainak lakáskultúrája vagy a felnőttoktatás, a műkedvelő-mozgalom. Szenvedélyesen, de józanul, reális életszemlélettel vitatkozik. Beretzky Lászlónak hívják, ötödéves orvostanhallgató Pécsen. A KISZ-szervezet küldte ki tíz napra, és mivel somogyi fiú — szülei Csokonya- visontán élnek —, szűkeób hazájában, megyénkben, pontosabban Kóthalyen teljesíti megbízatását. Feladata igen sokrétű. Előadásokat tart, beszélget a fiatalokkal, fölméri az egészségügyi ellátottságot, részt vesz a művelődési otthon munkájában. Egy napra azonban megszakítja küldetését Pécsre kell utaznia, hogy átvegye a Jó tanuló — jó sportoló pályázat harmadik díját. — 4,66-tal végeztem a félévet, amellett rendszeresen és elég jó eredménnyel venseny- zek a PVSK színedben. — Milyen sportágban? — Hogyan tud időt szakítani tanulmányai mellett az aktív sportolásra? — Nem szeretem az improduktív időt. Minden percem foglalt, s ez így van rendjén. Másképp el sem tudom képzelni az életemet. Közben kiderül, hegy már van egy szakmája: műszerész. Érettségi után szerezte, és egyáltalán nem tekinti elfecsérelt időnek a két évet. Így indokolja: — Az orvos manapság egyre több és bonyolultabb géppel, műszerrel dolgozik. Ezek kezelésében má- nemegyszer hasznát vettem technikai képzettségemnek. Gyermekgyógyásznak készül. Ahogy az egynapi együtt- lét, a közös munka alapján megismertem, úgy érzem, eléri célját. Olyan orvos lesz, akit nemcsak a gyógyítás folyamata, hanem a megelőzés számos tényezője, bonyolult összetevője, gazdasági-anyagi vonatkozásai is szenvedélyesen érdekelnek. S változtatásukon teljes odaadással tud és akar A fonyódi Magyar Tenger Tsz kertészetében serény munka folyik. Melegágyakat készítenek, magvakat vetnek, salátát palántáznak. Két hollandi ágyba 3600 db korai salátapalántát ültettek ki. Három-négy hét múlva piacra szállítják a salátát, értékesítéséből 7000 forint bevételre számítanak. Az ötholdas kertészetben főleg primőröket termelnek, összesen 220 000 forint bevételt terveztek. Mindent megtesz— Az ökölvívás a szenvedélyem középiskolás korom óta. Még Kaposváron kezdtem. Kiegészítésként pingpongozom, is munkálkodni. — I nek, hogy a tervet túlteljesítsék, akárcsak tavaly, amikor 297 000 forintot hozott a kertészet. MAJD BEHOZOM... messzemenően jobban élnek Egy kisfiúval utaztam együtt a vonaton. Panaszkodott. — Képzelje, bácsi, milyen emberek vannak! Egy magántanárhoz járok nyelvleckére, különben könyvtáros valahol. Kétszáz forintot fizettem eddig egy hónapban. S most azt mondta, ezután háromszázat kér. Nem értem — tette hozzá gyerekes naív- séggad —, hiszen most halt meg az édesapja, ezután kevesebb pénzre lesz szüksége... Sohasem tettem volna szóvá ezt a kis megjegyzést, ha nem dagad nagyabbra, ahogy járom a megyét, s nem hallom egyre több helyen visz- szatérő motívumként megcsendülni az emberek beszélgetése közben. Egyfajta alapállás ez, amit nem hallottam munkástól és tsz- tagtól, de annál több orvostól, mérnöktől, pedagógustól, gazdasági vezetőtől. Lényegét két szóval lehet jelezni: majd behozom... Nem kell túlságosan nagy fantázia, hogy kitalálja az ember: egy elítélendő reagálásról van szó a párt és a kormány intézkedései nyomán. A progresszivitásról, az árintézkedésről, egyszóval olyan dolgokról, amik érzékenyen érintik az embereket. »Több nifiigdíjjárulékot fizetek, mint eddig? Nem érdekes, majd behozom. Egyes áruféleségek ára emelkedik? Törődöm is vele! Majd behozom. Valaki ezt is, azt is megfizeti helyettem. Nem össztámsadalmi jelenségről van szó, hisz az intézkedések nem érintenek mindenkit egyformán, másrészt nem mindenki »-hozhatja be« azt az összeget, amelyet most mínuszként kell elkönyvelnie a családi kasszában. Mégis figyelmeztető jelenség ez, hisz végül is szembeszállás a párt és a kormány időszerű, helyes és nagyon igazságos intézkedéseivel. Miért? Emberi dolog, ma még érthető is, hogy ki-ki a saját zsebén méri gazdasági intézkedéseinket. Műveltségben, tájékozottságban, a látókör szélesedésében igen messzire jutottunk már. De attól még távol vagyunk, hogy közösségi érzéstől áthatva, társadalmi szinten gondolkodjunk, és túllássunk önmagunk igazságának határán. Háborgunk tehát, csak egyéni érdekeinkéit látjuk, védekezünk, pallost tartunk magunk elé, kiutat keresünk; és közben talán fennen hangoztatjuk: milyen reális dolog is ez a progresz- szív nyugdíjjárulék ... Pedig a zsörtölődőknek igazán nincs okuk háborogni. Azok az emberek, akik most töb- I bet fizetnek, mint eddig. ma is, mint akiket nem érintett a progresszivitás. Miért háborgunk mégis, mi ellen tiltakozunk, miért akarjuk »behozni« a plusz kiadást, és kinek a bőrén . . .? Vannak furcsa dolgok n mi közéletünkben. Ellenőrizhetetlen pálcául, hogy a magántervezésért mennyit kér egy mérnök, a tanár hogyan »vágja meg« magánnövendékét, mit kér és fogad el az orvos, hogyan reagál a jogász az új helyzetre, és sorolhatnám tovább. Magyarul tehát: valóban behozhatja jövedelem- csökkenését bárki, akit lelkiismerete rávisz, úgyszólván semmilyen törvényes eszköz sincs igyekezetének megakadályozására. Hagyjuk tehát szó nélkül e ferde szemléletet és kialakulófélben lévő gyakorlatot? Nem, nem tehetjük ezt. És nemcsak az intézkedések közérdekű célja miatt kell szót emelnünk ellene, hanem az elméletgyártók érdekében is. A majd behozom... — elmélet egy nem éppen vonzó egyéniséget, szemléletet fed föl, mégpedig az önzéstől, az egoizmustól megszabadulni képtelen ember szemléletét. Az anyagiasság rendszerint nem a munkahelyen jelentkezik, hisz ott — nemes értelemben — csali közösségi szemlélet vezérelhetné. (S milyen jó volna) Több és lelkiismeretesebb, elmélyültebb és tartalmasabb munkát, nagyobb vállalati és népgazdasági jövedelmet biztosítana, a>mi társadalmi rendünk lényegéből fakadóan segítené az egyén életszínvonalának emelését. De mi gyors eredményekre vágyunk, s csak önmagunk eredményére. Ez az, ami ellen küzdenünk kell. Behozzuk a kiesést, igen, de kinek a bőrén? A népgazdaság látja a kárát? Az. A vállalati munka rovására megy? Csaknem bizonyosan. Egyéneket, családokat sújtanánk a nagyobb összeggel? Igen, azokat, akiket nem érintett a progresszivitás, tehát kisebb a jövedelmük. A burkolt áremelést a törvény bünteti. Az anyagiasságtól kificamodott, eltorzult jellemeket csak a közvélemény ítéli el, s világnézetünk, életszemléletünk tiltakozik ellene. A törvény a mi törvényünk, s világnézetünkből fakad. Nem kell hát paragrafus a feliburjánzó anyagiasság, a más kárán gyarapodás méltó megbélyegzésére. De az orvos is megelőzni igyekszik a betegséget, miért ne tudnánk a kezdet kezdetén határozottan, összefogva küzdeni egy ma még csak itt-otl fellelhető kór ellen? Jávori Béla sakkozom. — Hogyan tudja összeegyeztetni az ökölvívást orvosi hivatásával? Megütközik a kérdésen: — A verekedést utálom. Ha ilyesmibe keverednék valahol, ház’ isten elszaladnék. Az ökölvívásban a szó másik tagját emelném ki: a vívást, a sportszerű versengésit. Igaz, ez a sportág nagy fizikai erőnlétet és állóképességet igényel, és talán azért is szeretem oly nagyon. Nem tudom, hogyan szokom le róla. Pedig most már az év végén abba keil hagynom. Még farsangolnak a tabiak (Tudósítónktól.) Csaknem kétszáz — köztük sok vidéki — fiatal vett részt szombaton este a tabi Zichy Mihály Művelődési Házban megrendezett műsoros farsangi álarcosbálon. A közönség jól szórakozott Bimbinek é: Bambinak, a Fővárosi Nagycirkusz bohócainak tréfáin. Ugyancsak sikerrel szerepeltek a művelődési ház énekesei. A hét végén rendezik meg a már hagyományossá vált or vosbált, ezzel befejeződik a báli szezon Tabon. Taranyi beszélgetések (1) Vita nélkül — Elfogadják? A teremben több hullámban futott végig a válasz: »Elfogadjuk! ... Jó lesz!« Vita csak az ellenőrző bizottság elnökének megválasztása körül támadt. Meg néhányan az el- tömődött árkokat tették szóvá. A múlt évet a vezetőség beszámolóján kívül senki sem értékelte a taranyi zárszámadáson. A közgyűlés után valaki megjegyezte: — Csöndes volt ez a zárszámadás. Miért hallgattak a tagok? A közgyűlés után mellém .zegődött Korosa Ferenc, az agyik állattenyésztő. Szorgalmas, ráunkás embernek tartják a faluban. A tsz megalakulása után legelőször ő állt munkába. Azóta is kora reggel meg késő este mindig kint van az istállóknál. Ö kezdi: — Mi a véleménye? — Nem sok ez a 17,58 forint munkaegységenként. — Volt, amikor ennyit sem osztottak... Ha elmegy valaki alkalmi munkára, megkeresi a napi ötven forintot is. Nagyatádon pedig mindig van alkalmi munka. Ha más nem, hát ásózni kell a kertben. Csak nincs meg akkor a biztonsága az embernek. Ha / megbetegszik, a kutya se segít rajta — Itt harminckilenc forint esik egy ledolgozott napra. — A könyvelők számították ki, biztosan így van ... Én az állattenyésztésben elég jól kerestem. Több van ötszáz munkaegységnél is. Szeretem ezt a szakmát. Még Sántoson a hizlaldánál szerettem meg Az egyik barátom, akivel ott együtt dolgoztam, a múltkor eljött értem. Azt mondta, menjek el hr-zajuk, nem bánom meg. Eljött először is, másodszor is, de én mindig azt mondtam, nem. Itt a családom, én nem mozdulok. — Mi az oka, hogy kevés férfi volt a közgyűlésen? — Biztosan sokan mentek ki a szőlőhegybe. 6 Jó félórányi járásra fekszik a falutól a szőlőhegy. Síkos gyalogút vezet ide a Rinya- parton. Az emberek nemcsak dolgozni járnak fel a dombtetőre, hanem szórakozni is. A taranyiak nem kívánkoznak a Balatonra, inkább a szőlőhegyen keresnek maguknak mondvacsinált elfoglaltságot. A szőlőhegyen különös szokás uralkodik. Nem megy szenzációszámba, ha valaki négykézláb jön haza. Másutt lenézik a részeg embert, itt virtusnak számít, ki hány liter bort tud meginni. A kétszázki lencvennégy pincében mindig van bor bőségesen. Barátok, ismerősök találkoznak a dohos szagú épületekben, s ahogy fogy a noha, egyre magasabbra csap a jókedv. Szívesen látott vendég az idegen is. Barátságos invitálás a pincéhez, poharat nyomnak a kezébe, s hamar arra terelik a szót, ami a legfontosabb számukra. Zelkó Imre így kezdi: — Hallotta, hogy el akarják venni a szőlőt? — Nem. — Pedig beszélik a faluban, hogy a tavasztól beleszámítják a háztájiba. Ez helyes, hiszen sokaknak nagy zárt kertjük volt, kaptak háztájit is, meg bérelték a szőlőt is. Ez aránytalanságot okozott. Igazságosabb lesz, ha a zárt kertet meg a szőlőt is beleszámítják a háztájiba. — Nem nagy ez a szőlő, de ötvenezer forintért nem adnám oda. — Miért ragaszkodnak eny- nyire a szőlőhöz? — Mert egy kicsit rangnak is számít, hogy kinek hány sor tőkéje van — válaszolja Friedrich József tanácselnök. — Földet, nem hiszem, hogy valakire is rá lehetne erőszakolni, de szőlőt szívesen v»n- nének. o Ez a dombvonulat sok gondot, bosszúságot okoz a szövetkezet vezetőségének. Zúgolódnak miatta néhányan a tagok közül is. Főleg azok, akiknek nincs szőlőjük. Cze- beli Ferenc azt mondja: — Az a rohadt szőlő sok bajt okoz. Ha a hegyben van munka, akkor az embereket nem érdekli más. — Ezért nem jönnek el a közgyűlésre sem? — Nem tudom. Pedig látja, így nehéz dönteni. Én szóvá tettem az árkokat. A tavaszra mindent elönt a víz, ha nem tisztítjuk meg az útját. Elúszik a határ. Azok a nagy gépek, melyekkel az olajkutatók járnak, mennek árkon- bokron keresztül, összevágják az utakat is. Én szóltam a vízelvezetés végett a közgyűlésen, de látja, lehurrogtak. Akkor fogtam magam, és megittam a második fél litert is ... — Véleménye szerint rm volna a járható út? — Nehéz ezt a falut kimozdítani a kátyúból. Sok a föld, aztán öregek vagyunk. Ha jól összeszámolom, az egész téeszben nincs több hat-hét fiatalnál. Hatvankét éves fejjel még csak fölmegyek a kazalra szarvat hajtani, de a zsákokat már nem bírom cipelni. S ha az öreg ember nem tudja elvégezni a munkáját, akkor csak mérgelődik, veszekszik. A fiatalok meg úgy mennek el ebből a faluból, mintha küldenék őket. (Folytatjuk > Kercza Tmr*
