Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-24 / 46. szám
SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1966. február 2L Államcsíny Szíriában Beirut, február 23. Hírügynökségi jelentések a damaszkuszi rádió adása alapján közük, hogy Szíriában egy magát »a Baath-párt ideiglenes regionális parancsnokságának« nevező csoport (a Baath-pártnak több országban van szervezete, itt a Szíriái pártszervezetről van szó. Szerk.) vette át a hatalmat. A rádió szerdán magyar idő szerint reggel öt órakor több egymás után következő közleményben jelentette be a hatalomra került csoport intézkedéseit. Ezek között szerepel az új regionális parancsnokság megalakítása, kijárási tilalom bevezetése, a határok, repülőterek és kikötők lezárása, az ideiglenes alkotmány felfüggesztése, a parlament feloszlatása. Az egyik közlemény szerint letartóztatták Amin Haj ezt, a szíriai elnöki tanács elnökét, a Baath-párt és a kormány több vezetőjét, köztük Szalah Bitar miniszterelnököt, Michel Aflakot, a Baath-párt egyik alapítóját, Munif Raz- zazt, a párt főtitkárát, Mohammed Omran vezérőrnagyot, az elnöki tanács tagját stb. A letartóztatásokról szóló bejelentés hozzáteszi, hogy a felsorolt személyeket a Baath-párt különbírósága elé állítják azzal a váddal, hogy »elárulták a párt elveit és az 1963. március 8-i forradalmat«. A damaszkuszi rádió, mely a reggeli órákban a közlemények felolvasásán kívül csak indulókat sugárzott, később megkezdte azoknak az üzeneteknek az ismertetését, amelyeket a szíriai hadsereg egységei küldtek az új regionális parancsnokságnak, támogatásukról biztosítva azt. Ennek kapcsán az AP megjegyzi, hogy egyelőre nem világos, milyen szerepe volt a hadseregnek a hatalomátvételben. Az új vezetők közül a hír- ügynökségek eddig megemlítették Szalah Zsadid vezérőrnagy nevét, aki régebben . a szíriai hadsereg vezérkari főnöke volt, és akit Hafez elnök tavaly augusztusban személyes nézeteltérés miatt elmozdított tisztségéből. A rádió közölte továbbá Hafez Asszad vezérőrnagy kinevezését hadügyminiszterré és Ahmad Sweidan ezredes előléptetését vezérőrnaggyá és kinevezését a hadsereg vezérkari főnökévé. Ez utóbbiak mindketten tagjai voltak a Baath-párt volt szíriai országos vezetőségének, amelyet a nemzetközi pártvezetőség tavaly év végén feloszlatott. Az UPI a szíriai eseményekről szóló beszámolójában az államcsíny végrehajtását a Baath-párt szélsőjobboldali katonai frakciójának tulajdonítja. Tárgyalások Aleppóban A Reuter és az AFP az aleppói rádióra hivatkozva közli, hogy az észak-szíriai városban folynak a tárgyalások a damaszkuszi felkelők vezetői és a Baath-párt nemzetközi képviselői között. A Reuter kommentárjában az eseményeket úgy értékeli, hogy a puccsot a Baath-párt egyik szárnya hajtotta végre a másik ellen — a hónapok óta folyó párton1 belüli ellentétek betetőzéseként. Az aleppói rádió bejelentette, hogy a tárgyalásokról a késő délutáni órákig egyáltalán nem közöl részleteket. így kívánják biztosítani, hogy a tárgyalások »a haza és a Baath-párt érdekét« szolgálják. A rádió hozzáfűzi, hogy a megbeszélések alapjaként katonai és polgári körök egyaránt az egységet tartják a leglényegesebbnek, és mindent elkövetnek a katonai összecsapás elkerülésére. A MEN hírügynökség damaszkuszi meg nem erősített hírként közli, hogy a letartóztatott Amin Hafez és a hatalomra került Szalah Zsabid hívei között tűzharcra került sor. A hírügynökség nem közli azonban az összetűzések helyét. (MTI) Tüntetések Indonéziában Djakarta, február 23. A KAMI kommunistaellenes indonéz diákszervezet kedden tüntetést szervezett Sukarno elnök palotája közelében a hétfői kormányátalakítás ellen. Mint ismeretes, Sukarno elnök a kormányátalakítás sofán menesztette Nasution hadügyminisztert és több más, jobboldaü beállítottságú politikust. A tüntetők követelték Nasution visz- szahelyezését, Subandrio és Chaerul Saleh miniszterek kizárását á kormányból. Az elnöki palota testőrségének és a dj akartai helyőrségnek néháijy egysége a tüntetés színhelyére érkezett, és távozásra szólította fel a diákokat. Mikor azok az ismételt felszólításnak sem tettek eleget, a karhatalom előbb a levegőbe, majd a tüntetők közé lőtt. Két diák megsebesült. Ugyancsak tüntettek a jobboldali diákok kedden Subandrio külügyminiszter hivatala előtt is. A jobboldali tüntetéseket követően Djakarta egyik főterén több ezer főnyi tömeg tüntetett Sukarno elnök mellett, hűségükről biztosítva az államfőt. A Reuter djakartai tudósítója szerint az indonéz fővárosban olyan hírek keringenek, hogy Sukarno elnök, aki a A BALATON SOMOGYI PARTJÁN reggelizzen SIÓFOKON a Balaton Presszóban (a víztoronnyal szemben). Hidegkonyhai készítmények, sütemények, kávé, kakaó és sütemény külö n leg ességek. Ebédeljen, vacsorázzon ZAMÁRDIBAN a Paprika Csárdában (az állomással szemben, az országút mentén). Különlegességek: pacalpörkölt, rántott máj, halászlé és más frissensültek, házias ételek. (3618) kedden a legfelső hadműveleti parancsnokság átszervezésével létrehozott »Malaysia összezúzásának parancsnoksága« elnevezésű katonai szerv legfőbb parancsnoka, esetleg Nasution volt hadügyminisztert nevezi ki helyetteséül. Suharto tábornok kedden bejelentette, hogy Sukarno vezérkari főnökké nevezte ki őt a »Malaysia összezúzásának parancsnokságá«-ra. A Reuter djakartai tudósítója szerint az indonéz hatóságok cáfolták azokat a híreket, amelyek szerint Nasution tábornok négy zászlóalj nyi katonaságot rendelt Djakartába saját védelmére. E hatóságok hangoztatták, hogy Nasution biztonságban érzi magát és lojális Sukarno elnök iránt. A katonai egység Djakartába rendeléséről szóló hírt tegnap az AP amerikai hírügynökség jelentette. (MTI) Megalakult az új olasz kormány Róma, február 23. Moro olasz kijelölt miniszterelnök szerdán felkereste Saragat köztársasági elnököt s közölte, hogy most már fenntartás nélkül elfogadja az új kabinet megalakítására adott megbízást, és előterjesztette harmadik középbal kormányának listáját. Moro első kormánya 1963 decemberében, a második 1964 júliusában alakult. Az új kormány összetétele nem sokban különbözik a korábbitól. A miniszterelnök ismét a kereszténydemokrata Moro lett, miniszterelnök-helyettes a szocialista Pietro Nennt, a külügyminiszter a kereszténydemokrata Amintore Fanfani, a belügyminiszter Taviani. Colombo megőrizte a kincstárügyi tárcát. ŰRNUTYA UTASAI VANNAK A KOZMOSZ 110-NEK A Szovjetunióban kedden biológiai kutatások elvégzése céljából újabb mesterséges holdat bocsátottak fel: a Kozmosz 110-et. A szputnyik fedélzetén élőlények — kutyák — tartózkodnak. Vetye- rok és Ugoljok a nevük. A mesterséges hold pályáját az alábbi adatok jellemzik: kezdeti keringési idő 95,3 perc; a Földtől mért maximális távolság (apog’e- um) 904 kilométer, a földtől mért legkisebb távolság (pe- rigeum) 187 kilométer; a pálya síkjának az Egyenlítővel bezárt hajlásszöge 51 fok 54 perc. A szputnyikon rádióadót helyeztek el, amely 19.894 megaherz frekvencián működik. Felszereltek továbbá a pályaelemek mérésére szolgáló rádiórendszert és rádiótávmérő rendszert. A beérkező adatokat a földi koordinációs számolóközpont dolgozza föl. A Kozmosz I10 visszhangja A világhírügynökségek a l'ASZSZ jelentése alapján bő kommentárok kíséretében számoltak be arról, hogy a Szovjetunióban Föld körüli pályára vezérelték a Kozmosz 110. mesterséges holdat, fedélzetén a Vetverok—Ugoljok kutyapárossal. Az AFP francia hírszolgálati iroda megállapítja, hogy a Kozmosz 110. biológiai kutatásokat szolgáló felbocsátása új, fontos szakaszt jelez a szovjet űrhajózási programban. Meglehet — folytatja az AFP —, hogy rövid id:n belül új típusú, érdekes űrhajózási kísérletekre kerül sor emberekkel. A francia távirati iroda hírmagyarázója emlékezetbe idézi, hogy Zvezdocska 1961. március 25-én a Kozmosz 5. fedélzetén megelőzte az űrben Junj Gagarint, aki a Vosztok 1. kabinjában 1961. április 12-én bocsátottak fel. A Kozmosz 110. útjának jelentőségével foglalkozik szerdán a londoni Sun tudományos szemleírója. A lap azt a feltevést is megkockáztatja, hogy a kutyapáros Űrrepülése előjátéka lehet egy embereket szállító űrlaboratórium vagy űrhajó felbocsátásának. (MTI) PANAMA! PANAMA! Borongós, esőre hajló idő volt Washingtonban 1913. október 10-én. Az ide akkreditált diplomaták, a kongresszus tagjai, a »felső tízezer« képviselői szokatlanul korán keltek. Szmokingot, frakkot vettek magukra, és fejükre tették ünnepélyes kürtőkalapjukat. Nyolc óra tájban pompás fogatok és gépkocsik érkeztek a Fehér Ház elé. A Fehér Ház fogadótermei hamarosan megteltek az ünneplőbe öltözött amerikai és diplomata nagyságokkal. Az ingaórák kilencet mutattak. A zsibongás elült. A vendégek néma csendben Woodrow Wilsonra, az Amerikai Egyesült Államok elnökére szegezték tekintetüket. Wilson fontossága teljes tudatában aprót köhintett. Aztán kimért ünnepélyességgel a falra szerelt arany villamoskapcsolóhoz lépett. Néhány másodpercig hatást keltőén megállt, majd energikus mozdulattal megnyomta a kapcsoló gombját. Washingtontól 4000 kilométerre eget rázó robbanás dör- rent a trópusi levegőben. Húszezer kilogramm dinamit robbant fel G'amboa mellett. A robbanás elsöpörte azt a gátat, azt az utolsó akadályt, amely a két legnagyobb tenger vizét még elválasztotta egymástól. Panama-földszoros térségében az Atlanti-óceán vize egyesült a Csendes-óceán vizével. Meg kell hagyni, ezt a csatomamegnyitót valóban amerikai módra rendezték meg. A közönség tapsolt, ujjongott. A jelenlevőknek minden okuk megvolt az örömre. A Panama-csatorna megnyitása profitot, újabb dollárhalmokat jelentett az amerikai felső tízezer tagjainak. Az arany villamoskapcsoló gombjának megnyomása után néhány perccel távirat érkezett a Fehér Házba. A táviratot George Washington Goethals, a csatomaövezet kormányzója, a csatornaépítkezés vezetője és egyben főmérnöke adta fel. »Minden a program szerint történt« — távira tozta Goethals. 1913. október 10-én valóban minden úgy ment, ahogy azt akarták. De ami korábban történt, az egészen másképp festett. Nagyon kevés hely van a világon, ahol annyi aljasság, emberi tragédia, bűncselekmény történt volna, mint azon a keskeny földsávon, amelyet Panamaszorosnak neveznek, ahol annyi gazdagság, s ahol oly sok nyomor halmozódik fel. Panama története nem a csatorna megnj itásával kezdődött. Az amerikai földrész eme legkeskenyebb részét már a hódító Cortez is ismerte. Az itteni események azonban csak attól kezdve öltenek különösen érdekes jelleget, amikor az USA is megjelent Panama térségében. Texas, New Mexico, Kalifornia és Oregon bekebelezése után az USA mind nagyobb érdeklődést tanúsított a közép-amerikai területek iránt. Az USA és a vetély- társ, Angüa vezető körei tisztában voltak vele, hogy itt a földszoroson van a Csendes-óceán kapujának, a karibi és csendes-óceáni térség fölötti uralom megszerzésének, az eredményes imperialista politikának a kulcsa. Külpolitikai kommentár A Kennedy-javaslat — és ami mögötte van A nemrég még nagy harangzúgással folytatott amerikai békeoffenzíva ködfüggönyét elfújta kérlelhetetlen tények szele. Minden jel arra mutat, hogy az amerikai nép is egyre tisztábban látja Washington vietnami politikáját, immár a maga meztelen cinizmusában. A vietnami háborúval kapcsolatban ugyanis félreérthetetlen és a Fehér Ház számára veszélyekkel terhes hangulati erjedés tapasztalható az Egyesült Államokban. A közvéleményt sokkszerűen érte az a felismerés, hogy az amerikai kormány, amely annyit beszélt a »tájékoztatás szabadságáról«, sorozatosan megsért azt. A nemzetközi tiltakozás, valamint az amerikai■ katonák hazahozott holttesteinek nagy száma mindjobban ráébreszti felelősségére, az indokínai kaland erkölcsi-katonai szörnyűségére az Egyesült Államok lakosságát. Elsősorban ezért van az, hogy egyes politikusok — eljövendő választásokra gondolva — a képviselőházban és a szenátusban is kifejezésre juttatják ezt a közhangulatot. Ennek a folyamatnak egyik fontos fejleménye volt Robert Kennedy szenátornak, a tragikusan elhunyt elnök öccsének nagy visszhangot kiváltott javaslata. Eszerint a szabadságharcosok politikai szervezetét, a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítást Frontot mielőbb be kellene vonni egy saigoni koalíciós kormányba és mindenekelőtt: tárgyalni kell a DNFF-fel. A szélsőséges háborúspártiak persze felzúdultak. Egyik szócsövük, a Chicago Sun olyan kifejezésekkel illette Kennedy szenátort, amilyenekre nem sok példa akad még az amerikai sajtóban sem. Goldberg amerikai ENSZ- födelegátus, valamint Moyers, a Fehér Ház szóvivője ugyancsak éles szavakkal ítélték el a Kennedy-javas- latot, amely — úgy tűnik — választóvízzé lett Amerika féktelen és józana^'p erői között. A szenátus külügyi bizottsága több ezer levelet kapott, amelyek írói támogatták az indítványt, s ehhez a véleményhez világszerte ismert, neves személyiségek is csatlakoztak. A legnagyobb feltűnést az keltette, hogy Maxwell Taylor tábornok, Johnson legfőbb vietnami tanácsadója, az amerikai vezérkari főnökök bizottságának egykori elnöke és az Egyesült Államok volt saigoni nagykövete támogatta Kennedy szenátor javaslatát. Walter Lipp- mann, a világhírű publicista is helyesli Robert Kennedy és más szenátorok álláspontját, s megállapítja: »Ho a kormány tárgyalásokat akar, azzal kell tárgyalnia, akivel szembenáll a harcmezőn.« Ha tárgyalásokat akar... De sajnos, Johnson és szű- kebb környezete, úgy látszik, egész mást akar. „Feltételnélküli“ tárgyalásokat sürget a Smith-rezsimmel az angol konzervatív párt Selwyn Lloyd, a konzervatív »árnyékkabinet« nemzet- közösségi szóvivője kedden tájékoztatta Battomley nemzetközösségi minisztert egyhetes rhodesiai látogatásának tapasztalatairól. »Ténymegállapító« látogatása során Lloyd három alkalommal folytatott hosszabb eszmecserét lan Smith-szel, a fajvédő fehértelepes rezsim vezető lével. Megbízható értesülések szerint a konzervatív árnyékkormány magáévá tette Selwyn Lloyd végkövetkeztetését: az ellenzék szorgalmazni fogja a brit kormány és a Smith-rezsim hivatalos tárgyalásainak megkezdését »minden előzetes feltétel nélkül«. Ez azt jelentemé — állapítja meg a Times —, hogy a Smith-rezsim nem ragaszkodnék függetlenségi deklarációjának előzetes elismeréséhez, másfelől a brit kormány sem követelné a függetlenségi nyilatkozat visszavonását«. (MTI) A kulcs pedig nem más, mint egy csatorna! Korábban, 1835-ben Clay amerikai külügyminiszter még így nyilatkozott a csatorna ügyéről: — Ezt a vállalkozást nem hajthatja végre egyetlen hatalom más hatalmak közreműködése, segítsége nélkül, és a belőle származó haszon sem juthat kizárólag egy országnak, hanem el kell osztani a világ valamennyi országa között. Tévedés ne essék, ez a »jóság« nem az amerikai alapélvek, hanem a körülmények kényszerszülötte volt. Ebben az időben az USA még túlságosan gyengécske cipőben járt ahhoz, hogy fölvegye a katonai versenyt az európai nagyhatalmakkal Együttműködést kellett hát ajánlania. Később már más volt a helyzet. Ahogy erősödött az USA, úgy szorult háttérbe a ■• szabad és semleges« csatorna jelszava, s felváltotta a »csak amerikai . ellenőrzés alatt álló csatorna« elve. Igaz, 1850. április 19-én Anglia ás az USA megkötötte a Bulwer—Clayton féle szerződést, amelyben a két hatalom megegyezik, hogy Közép-Amerikában egyik fél sem gyarmatosít, és nem törekszik kizárólagos jogú csatorna építésére. De húsz év múlva az USA felrúgta ezt a szerződést. Grant volt az első amerikai elnök, aki érvényesítette a »csak amerikai ellenőrzés alatt álló csatorna« jelszót. 1870. január 26-án egyezményt írtak alá Bogotában. Az egyezményben Kolumbia feljogosította az USA-t a csatorna építésére, és bizonyos jogokat biztosított az építendő csatorna ellenőrzésére. Ennek fejében viszont az USA elismerte Kolumbia szuverenitását, és biztosította a kis államot, hogy megvédelmezi minden ellenséges támadással szemben. A kolumbiai kongresszus azonban keresztülhúzta az amerikai számításokat, és az egyezményt csak olyan formában ratifikálta, amely biztosította Kolumbia szuverenitását a csatorna területén. Ez persze nem tetszett a Fehér Ház urainak, hiszen egy ilyen jellegű egyezmény nem lett volna kifizetődő számukra. Grant elnök ekkor Nicaraguában próbált szerencsét. A nicaraguai kísérlet azonban az előbbihez hasonló kudarcot vallott. Az USA mindenáron »kizárólagos ellenőrzést« akart. London kezdett dühös lenni az amerikai magatartás miatt. Egymást követték a jegyzékváltások a Clayton— Bulwer szerződés amerikai oldalról való megszegéséért. Ám amíg a két fél veszekedett, a harmadik cselekedett. (Folytatjuk)
