Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-24 / 46. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Csütörtök, 1966. február 2L Államcsíny Szíriában Beirut, február 23. Hírügynökségi jelentések a damaszkuszi rádió adása alap­ján közük, hogy Szíriában egy magát »a Baath-párt ideiglenes regionális parancs­nokságának« nevező csoport (a Baath-pártnak több or­szágban van szervezete, itt a Szíriái pártszervezetről van szó. Szerk.) vette át a hatal­mat. A rádió szerdán magyar idő szerint reggel öt órakor több egymás után következő közleményben jelentette be a hatalomra került csoport in­tézkedéseit. Ezek között sze­repel az új regionális pa­rancsnokság megalakítása, ki­járási tilalom bevezetése, a határok, repülőterek és ki­kötők lezárása, az ideiglenes alkotmány felfüggesztése, a parlament feloszlatása. Az egyik közlemény szerint letartóztatták Amin Haj ezt, a szíriai elnöki tanács elnökét, a Baath-párt és a kormány több vezetőjét, köztük Szalah Bitar miniszterelnököt, Mi­chel Aflakot, a Baath-párt egyik alapítóját, Munif Raz- zazt, a párt főtitkárát, Mo­hammed Omran vezérőrna­gyot, az elnöki tanács tagját stb. A letartóztatásokról szó­ló bejelentés hozzáteszi, hogy a felsorolt személyeket a Baath-párt különbírósága elé állítják azzal a váddal, hogy »elárulták a párt elveit és az 1963. március 8-i forradal­mat«. A damaszkuszi rádió, mely a reggeli órákban a közlemé­nyek felolvasásán kívül csak indulókat sugárzott, később megkezdte azoknak az üzene­teknek az ismertetését, ame­lyeket a szíriai hadsereg egy­ségei küldtek az új regioná­lis parancsnokságnak, támo­gatásukról biztosítva azt. En­nek kapcsán az AP megjegy­zi, hogy egyelőre nem világos, milyen szerepe volt a hadse­regnek a hatalomátvételben. Az új vezetők közül a hír- ügynökségek eddig megemlí­tették Szalah Zsadid vezérőr­nagy nevét, aki régebben . a szíriai hadsereg vezérkari fő­nöke volt, és akit Hafez el­nök tavaly augusztusban sze­mélyes nézeteltérés miatt el­mozdított tisztségéből. A rá­dió közölte továbbá Hafez Asszad vezérőrnagy kinevezé­sét hadügyminiszterré és Ah­mad Sweidan ezredes előlép­tetését vezérőrnaggyá és ki­nevezését a hadsereg vezérka­ri főnökévé. Ez utóbbiak mindketten tagjai voltak a Baath-párt volt szíriai orszá­gos vezetőségének, amelyet a nemzetközi pártvezetőség ta­valy év végén feloszlatott. Az UPI a szíriai eseményekről szóló beszámolójában az ál­lamcsíny végrehajtását a Baath-párt szélsőjobboldali katonai frakciójának tulajdo­nítja. Tárgyalások Aleppóban A Reuter és az AFP az aleppói rádióra hivatkozva közli, hogy az észak-szíriai városban folynak a tárgyalá­sok a damaszkuszi felkelők vezetői és a Baath-párt nem­zetközi képviselői között. A Reuter kommentárjában az eseményeket úgy értékeli, hogy a puccsot a Baath-párt egyik szárnya hajtotta végre a másik ellen — a hónapok óta folyó párton1 belüli ellen­tétek betetőzéseként. Az alep­pói rádió bejelentette, hogy a tárgyalásokról a késő délutá­ni órákig egyáltalán nem kö­zöl részleteket. így kívánják biztosítani, hogy a tárgyalá­sok »a haza és a Baath-párt érdekét« szolgálják. A rádió hozzáfűzi, hogy a megbeszélé­sek alapjaként katonai és pol­gári körök egyaránt az egy­séget tartják a leglényege­sebbnek, és mindent elkövet­nek a katonai összecsapás el­kerülésére. A MEN hírügynökség da­maszkuszi meg nem erősített hírként közli, hogy a letar­tóztatott Amin Hafez és a ha­talomra került Szalah Zsabid hívei között tűzharcra került sor. A hírügynökség nem köz­li azonban az összetűzések he­lyét. (MTI) Tüntetések Indonéziában Djakarta, február 23. A KAMI kommunistaelle­nes indonéz diákszervezet kedden tüntetést szervezett Sukarno elnök palotája köze­lében a hétfői kormányátala­kítás ellen. Mint ismeretes, Sukarno elnök a kormányát­alakítás sofán menesztette Nasution hadügyminisztert és több más, jobboldaü beállí­tottságú politikust. A tünte­tők követelték Nasution visz- szahelyezését, Subandrio és Chaerul Saleh miniszterek ki­zárását á kormányból. Az elnöki palota testőrségé­nek és a dj akartai helyőrség­nek néháijy egysége a tünte­tés színhelyére érkezett, és távozásra szólította fel a diá­kokat. Mikor azok az ismételt felszólításnak sem tettek ele­get, a karhatalom előbb a le­vegőbe, majd a tüntetők közé lőtt. Két diák megsebesült. Ugyancsak tüntettek a jobb­oldali diákok kedden Suband­rio külügyminiszter hivatala előtt is. A jobboldali tüntetéseket követően Djakarta egyik fő­terén több ezer főnyi tömeg tüntetett Sukarno elnök mel­lett, hűségükről biztosítva az államfőt. A Reuter djakartai tudósító­ja szerint az indonéz főváros­ban olyan hírek keringenek, hogy Sukarno elnök, aki a A BALATON SOMOGYI PARTJÁN reggelizzen SIÓFOKON a Balaton Presszóban (a víztoronnyal szemben). Hidegkonyhai készít­mények, sütemények, kávé, kakaó és süte­mény külö n leg ességek. Ebédeljen, vacsorázzon ZAMÁRDIBAN a Paprika Csárdában (az állomással szemben, az országút mentén). Különlegességek: pacalpörkölt, rántott máj, halászlé és más frissensültek, házias ételek. (3618) kedden a legfelső hadműve­leti parancsnokság átszervezé­sével létrehozott »Malaysia összezúzásának parancsnoksá­ga« elnevezésű katonai szerv legfőbb parancsnoka, esetleg Nasution volt hadügyminisz­tert nevezi ki helyetteséül. Suharto tábornok kedden be­jelentette, hogy Sukarno ve­zérkari főnökké nevezte ki őt a »Malaysia összezúzásának parancsnokságá«-ra. A Reuter djakartai tudósító­ja szerint az indonéz hatósá­gok cáfolták azokat a híreket, amelyek szerint Nasution tá­bornok négy zászlóalj nyi ka­tonaságot rendelt Djakartába saját védelmére. E hatóságok hangoztatták, hogy Nasution biztonságban érzi magát és lo­jális Sukarno elnök iránt. A katonai egység Djakartába rendeléséről szóló hírt tegnap az AP amerikai hírügynökség jelentette. (MTI) Megalakult az új olasz kormány Róma, február 23. Moro olasz kijelölt minisz­terelnök szerdán felkereste Saragat köztársasági elnököt s közölte, hogy most már fenn­tartás nélkül elfogadja az új kabinet megalakítására adott megbízást, és előterjesz­tette harmadik középbal kor­mányának listáját. Moro első kormánya 1963 decemberében, a második 1964 júliusában alakult. Az új kormány összetétele nem sokban különbözik a korábbitól. A miniszterelnök ismét a kereszténydemokrata Moro lett, miniszterelnök-he­lyettes a szocialista Pietro Nennt, a külügyminiszter a kereszténydemokrata Aminto­re Fanfani, a belügyminiszter Taviani. Colombo megőrizte a kincstárügyi tárcát. ŰRNUTYA UTASAI VANNAK A KOZMOSZ 110-NEK A Szovjetunióban kedden biológiai kutatások elvégzése céljából újabb mesterséges holdat bocsátottak fel: a Kozmosz 110-et. A szputnyik fedélzetén élőlények — ku­tyák — tartózkodnak. Vetye- rok és Ugoljok a nevük. A mesterséges hold pályá­ját az alábbi adatok jellem­zik: kezdeti keringési idő 95,3 perc; a Földtől mért maximális távolság (apog’e- um) 904 kilométer, a földtől mért legkisebb távolság (pe- rigeum) 187 kilométer; a pá­lya síkjának az Egyenlítővel bezárt hajlásszöge 51 fok 54 perc. A szputnyikon rádióadót helyeztek el, amely 19.894 megaherz frekvencián műkö­dik. Felszereltek továbbá a pályaelemek mérésére szol­gáló rádiórendszert és rádió­távmérő rendszert. A beérkező adatokat a föl­di koordinációs számolóköz­pont dolgozza föl. A Kozmosz I10 visszhangja A világhírügynökségek a l'ASZSZ jelentése alapján bő kommentárok kíséretében számoltak be arról, hogy a Szovjetunióban Föld körüli pályára vezérelték a Koz­mosz 110. mesterséges holdat, fedélzetén a Vetverok—Ugol­jok kutyapárossal. Az AFP francia hírszolgá­lati iroda megállapítja, hogy a Kozmosz 110. biológiai ku­tatásokat szolgáló felbocsátá­sa új, fontos szakaszt jelez a szovjet űrhajózási prog­ramban. Meglehet — foly­tatja az AFP —, hogy rövid id:n belül új típusú, érde­kes űrhajózási kísérletekre kerül sor emberekkel. A francia távirati iroda hírmagyarázója emlékezetbe idézi, hogy Zvezdocska 1961. március 25-én a Kozmosz 5. fedélzetén megelőzte az űr­ben Junj Gagarint, aki a Vosztok 1. kabinjában 1961. április 12-én bocsátottak fel. A Kozmosz 110. útjának je­lentőségével foglalkozik szer­dán a londoni Sun tudomá­nyos szemleírója. A lap azt a feltevést is megkockáztatja, hogy a ku­tyapáros Űrrepülése előjátéka lehet egy embereket szállító űrlaboratórium vagy űrhajó felbocsátásának. (MTI) PANAMA! PANAMA! Borongós, esőre hajló idő volt Washingtonban 1913. október 10-én. Az ide akkre­ditált diplomaták, a kong­resszus tagjai, a »felső tíz­ezer« képviselői szokatlanul korán keltek. Szmokingot, frakkot vettek magukra, és fejükre tették ünnepélyes kürtőkalapjukat. Nyolc óra tájban pompás fogatok és gépkocsik érkeztek a Fehér Ház elé. A Fehér Ház fogadótermei hamarosan megteltek az ün­neplőbe öltözött amerikai és diplomata nagyságokkal. Az ingaórák kilencet mutat­tak. A zsibongás elült. A vendégek néma csendben Woodrow Wilsonra, az Ame­rikai Egyesült Államok el­nökére szegezték tekintetü­ket. Wilson fontossága teljes tudatában aprót köhintett. Aztán kimért ünnepélyesség­gel a falra szerelt arany villamoskapcsolóhoz lépett. Néhány másodpercig hatást keltőén megállt, majd ener­gikus mozdulattal megnyom­ta a kapcsoló gombját. Washingtontól 4000 kilomé­terre eget rázó robbanás dör- rent a trópusi levegőben. Húszezer kilogramm dinamit robbant fel G'amboa mellett. A robbanás elsöpörte azt a gátat, azt az utolsó akadályt, amely a két legnagyobb ten­ger vizét még elválasztotta egymástól. Panama-földszoros térségében az Atlanti-óceán vize egyesült a Csendes-óce­án vizével. Meg kell hagyni, ezt a csatomamegnyitót valóban amerikai módra rendezték meg. A közönség tapsolt, ujjon­gott. A jelenlevőknek min­den okuk megvolt az öröm­re. A Panama-csatorna meg­nyitása profitot, újabb dol­lárhalmokat jelentett az amerikai felső tízezer tagjai­nak. Az arany villamoskapcsoló gombjának megnyomása után néhány perccel távirat érke­zett a Fehér Házba. A táv­iratot George Washington Goethals, a csatomaövezet kormányzója, a csatornaépít­kezés vezetője és egyben fő­mérnöke adta fel. »Minden a program sze­rint történt« — távira tozta Goethals. 1913. október 10-én való­ban minden úgy ment, ahogy azt akarták. De ami korábban történt, az egészen másképp festett. Nagyon ke­vés hely van a világon, ahol annyi aljasság, emberi tra­gédia, bűncselekmény történt volna, mint azon a keskeny földsávon, amelyet Panama­szorosnak neveznek, ahol annyi gazdagság, s ahol oly sok nyomor halmozódik fel. Panama története nem a csatorna megnj itásával kez­dődött. Az amerikai földrész eme legkeskenyebb részét már a hódító Cortez is is­merte. Az itteni események azonban csak attól kezdve öltenek különösen érdekes jelleget, amikor az USA is megjelent Panama térségé­ben. Texas, New Mexico, Kali­fornia és Oregon bekebelezé­se után az USA mind na­gyobb érdeklődést tanúsított a közép-amerikai területek iránt. Az USA és a vetély- társ, Angüa vezető körei tisztában voltak vele, hogy itt a földszoroson van a Csendes-óceán kapujának, a karibi és csendes-óceáni tér­ség fölötti uralom megszer­zésének, az eredményes im­perialista politikának a kul­csa. Külpolitikai kommentár A Kennedy-javaslat — és ami mögötte van A nemrég még nagy ha­rangzúgással folytatott ame­rikai békeoffenzíva köd­függönyét elfújta kérlelhe­tetlen tények szele. Minden jel arra mutat, hogy az amerikai nép is egyre tisz­tábban látja Washington vietnami politikáját, immár a maga meztelen cinizmusá­ban. A vietnami háborúval kapcsolatban ugyanis félre­érthetetlen és a Fehér Ház számára veszélyekkel terhes hangulati erjedés tapasztal­ható az Egyesült Államok­ban. A közvéleményt sokk­szerűen érte az a felisme­rés, hogy az amerikai kor­mány, amely annyit beszélt a »tájékoztatás szabadságá­ról«, sorozatosan megsért azt. A nemzetközi tiltako­zás, valamint az amerikai■ katonák hazahozott holttes­teinek nagy száma mind­jobban ráébreszti felelőssé­gére, az indokínai kaland erkölcsi-katonai szörnyűsé­gére az Egyesült Államok lakosságát. Elsősorban ezért van az, hogy egyes politi­kusok — eljövendő válasz­tásokra gondolva — a kép­viselőházban és a szenátus­ban is kifejezésre juttatják ezt a közhangulatot. Ennek a folyamatnak egyik fontos fejleménye volt Robert Kennedy szenátor­nak, a tragikusan elhunyt elnök öccsének nagy vissz­hangot kiváltott javaslata. Eszerint a szabadságharco­sok politikai szervezetét, a Dél-vietnami Nemzeti Fel­szabadítást Frontot mielőbb be kellene vonni egy saigo­ni koalíciós kormányba és mindenekelőtt: tárgyalni kell a DNFF-fel. A szélső­séges háborúspártiak persze felzúdultak. Egyik szócsö­vük, a Chicago Sun olyan kifejezésekkel illette Ken­nedy szenátort, amilyenek­re nem sok példa akad még az amerikai sajtóban sem. Goldberg amerikai ENSZ- födelegátus, valamint Mo­yers, a Fehér Ház szóvivője ugyancsak éles szavakkal ítélték el a Kennedy-javas- latot, amely — úgy tűnik — választóvízzé lett Ame­rika féktelen és józana^'p erői között. A szenátus külügyi bizott­sága több ezer levelet ka­pott, amelyek írói támogat­ták az indítványt, s ehhez a véleményhez világszerte ismert, neves személyiségek is csatlakoztak. A legna­gyobb feltűnést az keltette, hogy Maxwell Taylor tá­bornok, Johnson legfőbb vietnami tanácsadója, az amerikai vezérkari főnökök bizottságának egykori elnö­ke és az Egyesült Államok volt saigoni nagykövete tá­mogatta Kennedy szenátor javaslatát. Walter Lipp- mann, a világhírű publicista is helyesli Robert Kennedy és más szenátorok álláspont­ját, s megállapítja: »Ho a kormány tárgyalásokat akar, azzal kell tárgyalnia, aki­vel szembenáll a harcme­zőn.« Ha tárgyalásokat akar... De sajnos, Johnson és szű- kebb környezete, úgy lát­szik, egész mást akar. „Feltételnélküli“ tárgyalásokat sürget a Smith-rezsimmel az angol konzervatív párt Selwyn Lloyd, a konzerva­tív »árnyékkabinet« nemzet- közösségi szóvivője kedden tájékoztatta Battomley nem­zetközösségi minisztert egy­hetes rhodesiai látogatásának tapasztalatairól. »Ténymegál­lapító« látogatása során Lloyd három alkalommal folytatott hosszabb eszmecse­rét lan Smith-szel, a fajvédő fehértelepes rezsim vezető lé­vel. Megbízható értesülések sze­rint a konzervatív árnyék­kormány magáévá tette Sel­wyn Lloyd végkövetkezteté­sét: az ellenzék szorgalmazni fogja a brit kormány és a Smith-rezsim hivatalos tár­gyalásainak megkezdését »minden előzetes feltétel nél­kül«. Ez azt jelentemé — ál­lapítja meg a Times —, hogy a Smith-rezsim nem ragasz­kodnék függetlenségi dekla­rációjának előzetes elismeré­séhez, másfelől a brit kor­mány sem követelné a füg­getlenségi nyilatkozat vissza­vonását«. (MTI) A kulcs pedig nem más, mint egy csatorna! Korábban, 1835-ben Clay amerikai külügyminiszter még így nyilatkozott a csatorna ügyéről: — Ezt a vállalkozást nem hajthatja végre egyetlen ha­talom más hatalmak közre­működése, segítsége nélkül, és a belőle származó haszon sem juthat kizárólag egy or­szágnak, hanem el kell osz­tani a világ valamennyi or­szága között. Tévedés ne essék, ez a »jóság« nem az amerikai alapélvek, hanem a körül­mények kényszerszülötte volt. Ebben az időben az USA még túlságosan gyengécske cipőben járt ahhoz, hogy föl­vegye a katonai versenyt az európai nagyhatalmakkal Együttműködést kellett hát ajánlania. Később már más volt a helyzet. Ahogy erősödött az USA, úgy szorult háttérbe a ■• szabad és semleges« csator­na jelszava, s felváltotta a »csak amerikai . ellenőrzés alatt álló csatorna« elve. Igaz, 1850. április 19-én Anglia ás az USA megkötöt­te a Bulwer—Clayton féle szerződést, amelyben a két hatalom megegyezik, hogy Közép-Amerikában egyik fél sem gyarmatosít, és nem tö­rekszik kizárólagos jogú csa­torna építésére. De húsz év múlva az USA felrúgta ezt a szerződést. Grant volt az első amerikai elnök, aki érvényesítette a »csak amerikai ellenőrzés alatt álló csatorna« jelszót. 1870. január 26-án egyez­ményt írtak alá Bogotában. Az egyezményben Kolumbia feljogosította az USA-t a csatorna építésére, és bizo­nyos jogokat biztosított az építendő csatorna ellenőrzé­sére. Ennek fejében viszont az USA elismerte Kolumbia szuverenitását, és biztosította a kis államot, hogy megvé­delmezi minden ellenséges támadással szemben. A ko­lumbiai kongresszus azonban keresztülhúzta az amerikai számításokat, és az egyez­ményt csak olyan formában ratifikálta, amely biztosította Kolumbia szuverenitását a csatorna területén. Ez persze nem tetszett a Fehér Ház urainak, hiszen egy ilyen jel­legű egyezmény nem lett volna kifizetődő számukra. Grant elnök ekkor Nicara­guában próbált szerencsét. A nicaraguai kísérlet azonban az előbbihez hasonló kudar­cot vallott. Az USA minden­áron »kizárólagos ellenőrzést« akart. London kezdett dühös len­ni az amerikai magatartás miatt. Egymást követték a jegyzékváltások a Clayton— Bulwer szerződés amerikai oldalról való megszegéséért. Ám amíg a két fél veszeke­dett, a harmadik cselekedett. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom