Somogyi Néplap, 1966. február (23. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-20 / 43. szám

Vasárnap, 1966. február 20.

3

SOMOGYI NÉPLAP

Februári pártnapok Somogybán

FEBRUÁR 21.

Böhönye: Tóth Lajos; Ne- mesdéd: Tobak István, Sze- nyér: Fábri István; Ke]evíz: Solymosi Dezső; Szólád: Papp János; Balatonújlak: Hencz Pál; Siófoki Kőolajvezeték Vállalat; Sugár Imre; Tab, Járási Tanács: Honfi

István; Baté: Hőgye József; Gige: Horváth Gézi; ve,e: Szabó István; Varászló: Molnár István; Böhönye, községi: Fokt Gyula; Mesztegnyő: Bojtor Ferenc: Gadány: Keresztes József; Bize: Szabó János; Lászlómajor: Gaál József; Lábod: Molnár József; Somogyszob: Szalai József;

Felsőbogát: Dénes Zoltán;

Siófoki Kenyérgyár: Kovács Istvánná; Kereki: Maruska János; Kőröshegy: Szimcsák Istvánná; Pusztaszemes: Orbán Imre; Szólád: Papp János; Balatonőszöd, MT-üdülő: Takács Istvánná; Kaposvár, megyei tanács: Deák

Ferenc; Vendéglátó Vállalat: Kővári Tibor.

FEBRUÁR 22.

Nagyatád, Konzervgyár: Püspök Tibor; Nagyatád, Fonalgyár: Szikszai László; Pa- tosfa; Nagy István; Lad: Fejes Sándorné; Kálmáncsa: Mák István; Somogy tamóca: Oláh Ferenc; Csokonyavison- ta: dr. Papp B’erenc; Rinya- újlak: Takács István; So- mogyaracs: Porga Sándor;

Drá vaszen tes: Horváth Károly; Komlósd: Szabados

István; Péterhida: Szabó József; Rinyaújnép; dr. Benedek László; Heresznye: Viro- vecz Pál; Vízvár: Horváth János; Bélavár: Bérezi István; Barcsi Fűrészüzem: Krisztián Ferenc; Balaton- boglár: Frankenberger Mihály; Táska: Büki János;

Büssü: Nádorfalvi Nándor; Gölle: dr. Virágh Ferenc; Kaposfüred: Ferenezi Lajos; Nagyberki; Egervölgyi János; Taszár: Biczó Mihály; Várda: Tamás Gyula; Kun telep- Vidék Mihály; Segesd: Űjabb Barna; Tarany: Tamás Lajos; Somogy meggy es: Nézer Nándor; Somogyegres: Nagy János; Kisbárapáti: Farmodi Sándor; Karád: Müller Béla; Karádi Gépjavító: Prohászka István; Bedegkér: Kaveczki János; Kaposvári MÁV PFT: Halászi János.

FEBRUÁR 23.

Nágocs: Maris János, az

MSZMP KB munkatársa; Balatonlelle: Duplinszki Gábor, az MSZMP KB munkatársa; Marcali: Németh Ferenc, az MSZMP Somogy megyei bizottságának első titkára: Somogysámson; Ferenezi Vendel; Szegerdő: Kovács Lajos; Jákó: Gelencsér

István; Siófoki Hajózás: Pe- recsi Ferenc; Balatonszentgyörgyi Balassa Béla; Bárdi- bükk: Kiss János; Kaposho- mok: Kacsa József; Oszto- pán: dr. Balassa Tibor; Somodor: Májer János; Tap- sony; Kula József; Nagyszakácsi: dr. Mátyás József: Nemes vid: Ress Zoltán; Somogy simonyi: Demkó János; Csákány: dr. Szolga András; Szőkedencs: Szabó András; Csököly: Selmeczi Miklós;

ötvöskónyi: Gémesi Sándor; Balatcnszabadi rádióállomás: Daszinger Ottó; Fiad: Pető Géza; Simonmajor: Németh István; Víz- és Csatornamű- vek, Kaposvár: Bogdán Imre; FŰSZERT: Gold István; Gyógyszertár Vállalat: Nagy Lajos Gézáné; Útépítő Vállalat: Bálint Istvánná; Ingatlankezelő Vállalat: Inke Sándor; Tanítóképző: Kovács László; Finommechanikai

Vállalat: Moór Győző.

FEBRUÁR 24.

Mike: Márkus Gyula. az MTI külpolitikai rovatvezetője; Görgeteg: Szántó József; Rinyatamási: Balajcza János; Városi Tanács: Szőke Pál; Ruhagyár: dr. Berend Ernő; Visz: Kertész Laios: Balatonberény: Darvas Ottó; Látrány: Cseri Ferenc; Ka- poskeresztúr: Bemáth Ferenc; Hajmás: Simon Gyula; Toponár, Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum: dr. Sze- rényi János; Háromfa: dr. Donászi Aladár: Patyolat,

Kaposvár: Horváth László;

Autójavító Vállalat: Toldi

Lajos; Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat: Kovács Béláné; Igazságügy: dr. Katona Sándor.

kezeseiben. A gépjavító állomás szerelőin kívül nagy feladat várt ezen a télen a tsz-ek gépműhelyeiben dolgozó szakemberekre is. ők végezték el az erőgépek folyójavítását meg a munkagépek karbantartását is. A járás 19 termelőszövetkezetéből tíznek van gépműhelye. Ezekben 36 erőgép, 34 vetőgép, 27 tárcsa, 63 eke és 44 pótkocsi javítását tervezték. Mivel a legtöbb műhely kicsi, a nagyobb gépeket nem tudták tető alá vontatni, hanem a

I mogyszentpál: Hollósi József; Nikla: Andrássy Antal; So- mogyfajsz: Virányi István;

Kutas: Decsi József; Somogy- 1 vár; Szabó György; Somogy vámos: Hortobágyi István; Lengyeltóti: Lakatos András; Buzsák: dr. Ignácz Pál; Siófok: Várkonyi Imre; Andocs: Suri Károly; Gyugy: Fuller Ferenc; Hács: Takács József; Szöllőskislak: Vörös Istvánná; Balatonkeresztúr: Győréi József; Balatonmária: Berdán László; Vörs: Tóth József; Hollád: László István; Somogytúr: Knoll

László; Gamás: Rigó Lajos; Mozsdós: Bemáth Károly;

Őrei: Békés Lajos; Zimány: Horváth Sándor; Somogy- zsitfa: Leiner Nándor; Bo- ronka: Tolnai Sándor; Csö- mend: Paál László; Libickozma: Csonka István; Sávoly: Fokt Gyula; Sérsek- szöllős: Bálint Miklós; So- mogydöröcske: Mihály Andor; Szorosad: Sámoly Fer- dinánd; Tab, tsz: Toriéi Dénes; Tab, téglagyár; Kővágó Gyula; Tahi Gépjavító: Marosi József; Tab, ktsz, fmsz: Vörös Lajos; Tejipari Vállalat, Kaposvár: Bódi János;

MÁV-forgalom: Varga Károly; KPM Közúti Igazgatóság: dr. Szabó András; Tanácsi Építőipari Vállalat: Inke Sándor; DÉDÁSZ: Ta-’’ esi Imre; MÁV-fűtőház: Nagy Zoltán; Vas-Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat: Bódi János; Színház: Honfi István; Textil-nagyker.: Kovács Lajos; Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat: Prievara Pál; Bőripari Ktsz: Csapó József; MÉK: dr. Sülé Imre.

FEBRUÁR 26.

Balatonkiliti Gépjavító: Deák János; Szülök: Várkoszabadban kellett elvégezni a munkát. Vonnák Károly, a járási tanács mezőgazdasági osztályának gépesítési előadója mégis úgy értékeli, hogy nem maradtak el az ütemtervtől. A gépek nyolcvan—kilencven

százalékán elvégezték a javítást. A műtrágyaszórókkal csaknem mindenütt végeztek. Befejezéshez közeledik a vető- gépek meg a tárcsák javítása is. Az erőgépeket viszont a tavaszi gépszemlék előtt újra át kell nézni, mert a javítás után ismét munkába álltak.

FEBRUÁR 25.

Nagybajom: Pécsi Ferenc,

az MTI vezérigazgató-helyettese; Kéthely: Győrfi Tibor, az MTI munkatársa; Horvátkút: dr. Katona Sándor; Sonyi Imre; Répáspuszta: Kertész Sándor; Pusztakovácsi: Petrekanits Andor; Bábony- megyer: Bogó László; Torvaj : Szakonyi Sándor.

Befejezéshez közelednek a gépjavítások

a siófoki járás termelőszövetE

zen a tavaszon lesz két A titkár hozzászólása után éve. Egy napfényes dél- újra csönd lett. Szabó Jancsi uttán történt. A szerszámkészí- /sápadt arccal ült a helyén.

tők szocialista brigádjának gyűlésén önérzetében sértették meg Szabó János 19 éves segédet. Még emlékszem a szavakra:

— Nem! Én nem javaslom! Akkor se, ha mindenki mellé

Homlokán verejték fenylett. Aztán Takács Ottó állt fel, és körbe nézett. Halkan kezdett beszélni. Az indulatos, patto- góan kemény szavak ultán furáll.

— Mi lesz a brigáddal, ha bárkit felveszünk? Most jó nevünk van. Ügy ismernek bennünket, hogy egyek vagyunk. De ha minden újat ide veszünk, előbb-utóbb bajok lesznek. Én sem javaslom.

Az ajánló már-már mérgesen vágott közbe.

— De hát miért nem?! Erre feleljetek!

— Mert nem ismerjük! Mit tudunk róla?

— A brigádban mindenki érti a dolgát. Ha olyat veszünk ide, aki csak tipegni tud, egyszerűen befürdünk.

Amikor csönd lett, az üzem párttitkára kért szót.

— Ebben a brigádban csupa kiváló szakember van. Jól mondom?

— Így tartják számon ...

— Nomármost — folytatta a titkár —, nehéz volt nektek kétszer is elnvemi a szocialista brigád címet? Ismeritek egymást, tudjátok, hogy kinc-K mi az erős oldala, már a szem- villanásokból is megértitek a ter~’"alőt Ez rendben van, na- ■•ő. De ló szakmunkások-?' egyenes emberekkel könnyű jó munkát végezni Azt hiszem, értjük a lényeget.

PRÓBAIDŐ

csa volt a nyugodt, csöndes beszéd.

— Én azt mondom, vegyük fel. Itt tanult, itt szabadult. Rosszat senki sem tud mondani Jancsira. A munka mesterfogásait még ezután ismeri meg. Csak rajtunk áll, hogy milyen ember lesz belőle. Bízzunk benne, és segítsük! Bizalom nélkül nem lehet élni. Én hiszem, hogy Szabó Jancsi kitesz magáért. És engedjétek meg, hogy tovább fűzzem a párttitkár gondolatát. Nem az a cél, hogy összeverbuváljuk a legjobbakat, és az ilyen kollektívákat kinevezzük szocialista brigádnak. Ez lenne a legkönnyebb, de kinek használnánk ezzel? Gondolkozzunk egy kicsit.

A brigádvezető Jancsi sápadt arcát nézte.

— Van még hozzászóló?

Az őszülő Decsi Károly jelentkezett.

— Egyetértek Ottóval. Vegyük magunk közé a fiút, es segítsük, hogy igazi szakmunkás váljék belőle.

A szavazáskor ketten ellenezték a fölvételt. A többiek — tizenöten — igent mondtak.

A tt voltam a brigád leg” utóbbi gyűlésén is. Velem szemben ült Szabó Jancsi. Most is csöndesen, szerényen húzta meg magát. Éppen mellettem foglalt helyet a két évvel ezelőtti megbeszélés első felszólalója. Amikor észrevette, hogy Jancsit nézem, zavartan elmosolyodott.

— Örülök, hogy tévedtem Derék gyerek ez a Szabó Jancsi. A maró- és gyalugép kezelése mellett kitűnően dolgozik a köszörűgépen is. Jó, hogy hozzánk került.

Később a brigádvezető is Jancsiról beszélt.

— Szorgalmas, kitartó fiú. Kitanulta a gépkocsivezetést, most a köszörűsszakmából altar vizsgát tenni. Ha túl lesz ezen is, a technikumban szeretne tovább tanulni.

Pár nappal ezelőtt találkoztam újra Jancsival. A műhelyről és a brigádról beszélgettünk.

— Jó ott. Mindenki tiszteli és szereti a másikat, örülök, hogy köztük lehetek.

Arról a délutánról ennyit mondott:

— Azt én sohasem felejtem el. Akkor tudtam meg, hogy az őszinte szó néha rosszul esik. És azt is, hogy mindig bízni kell a másikban.

Németh Sándor

Közös munkával

teremtjük meg a jobblétet

Losonczi Pál elvtárs pártnapi beszéde Babócsán

Losonczi Pál elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagija, földművelésügyi miniszter, ország- gyűlési képviselő a pénteki napot Somogybán töltötte. A délelőtti órákban Kaposváron Németh Ferenc elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára fogadta; utána

együtt utaztak Barcsra, s ott Mandik Béla elvtánssal, a járási pártbizottság első titkárával folytattak eszmecserét a szövetkezeti mozgalom időszerű gazdasági és politikai kérdéseiről. A késő délutáni órákban Losonczi elvitáns és kísérete Babócsára érkezett. A községi vezetők ismertették & falu, a szövetkezet jelenlegi helyzetét, szóltak elgondolásaikról, egy-egy égető gondjuk megoldásához kértek segítséget. Sok mindenről ^érdeklődött tőlük, s nagy figyelemre méltatta mindazt, amiit elmondtak.

Este Losonczi elvtárs nyilvános pártnapan találkozott a babócsaiakkal. Az ismerősök, a régi barátok, harcostársak embergyűrűjében már az utcán, a művelődési ház előtt sok, többnyire személyes és családi jellegű kérdésre vála- szolgatott és viszont. ' Ez a meghitt, bensőséges kapcsolat nem veszített emberi közvetlenségéből akkor sem, amikor a zsúfolásig megtelt teremben szólásra emelkedett

— Kedves föidiim! — szólította meg őket beszéde elején, s rátért a párt és a kormány képviseletében a kiil- és belpolitika időszerű kérdéseinek ismertetésére. Mivel külön megkérték rá, hosszasan magyarázta a jelenlegi nemzetközi helyzet főbb összefüggéseit. Utána így folytatta: — Közgazdasági kérdésekről mostanában mindenütt nagyon sokan vitatkoznak, köztük olyanok is, akik ezekkel mindeddig nemigen vagy egyáltalán nem foglalkoztak. Központi Bizottságunknak a gazdaságirányítási rendszer reformjáról szóló irányelveinek nyilvánosságra hozása indította el ezit az országos eszmecserét. Legutóbb az országgyűlés januári ülésszakán a több mint ötven felszólalónak szinte mindegyike beszélt róla. Mi a célja a reformnak? Tudnunk kell, hogy a gazdasági irányításban sem lehetnek,

bályok. Ezeken is rendre változtatnunk kell a helyzet adta követelményeknek megfelelően. Mondok rá egy szemléletes példát, amit a babócsaiak is jól ismernek. Az ellenforradalom után eltöröltük a beszolgáltatást. Addig úgy tudtuk, illetve úgy gondoltuk, hogy a beadási kötelezettség nélkül nem lehet ellátni a várost élelemmel. A beszolgáltatás eltörlése együtt járt a termelés nagyobb anyagi ösztönzésével, a felvásárlási árak emelésével, s most már látjuk, hogy mindennek megvan az eredménye. Még egy dolgot az irányítás reformjának indoklására. Ügy emlegieitik világszerte, hogy most zajlik a második nagy ipari forradalom. Ez nekünk is sokkal gyorsabb ütemet diktál, nagyobb követelményeket támaszt elénK. Lépést kell tartanunk a fejlődéssel.

— Beláthatjuk, hogy az új dolgokat nem lehet a régi gondolkodásmód szerint felfogni, s gazdasági életünk fejlesztésében, népünk életszínvonalának emelésében nem járhatjuk a régi utat. Az idei tervvel együtt bejelentett és azóta részben már megtett kormányintézkedések valóságos okát némelyek úgy próbálták félremagyarázni, mintha népgazdaságunkban nagy baj volna. Ezzel szemben az sz igaz, hogy a legutóbbi ötéves terv időszakában az ipar 46 százalékkal, a mezőgazdaság pedig 12 százalékkal növelte termelését. Ami külön a mezőgazdaságot illeti, a jelenlegi szint valóban alatta van a terv fejlesztési előirányzatának. Mégis emelkedést vehetünk számba, nem pedig visz- szaesést. Ez azt jelenti, hogy hazánkban jól oldottuk meg a kettős feladatat: átszerveztük

a mezőgazdaságot, és ezzel egyidejűleg növeltük a termelést. Most olyan dolgon, olyan irányítási rendszeren törjük a fejünket, hogy a népgazdaságban a termelést közelebb hozzuk a fogyasztók igényeihez, és így biztosítsuk a szükségletek teljesebb kielégítését.

Ennek részletes kifejtése után, az áraránytalanságok tarthatatlanságának, az új intézkedések szükségességének taglalása közben hangsúlyozta.: — Az volt a baj, hogy eddig nem látta világosan a közvélemény a mezőgazdaság helyzetét. A közgazdasági számítások és elemzések pontosan megmutatták, hogy a termelésben a ráfordítás nagyobb arányban nő, mint a hozamok értéke. Az az ellentmondásos helyzet alakult ki, hogy a szövetkezet minél több ipari anyagot használt fel, annál drágábba került neki az egységnyi termékmennyiség előállítása. Ezért kellett most olyan árakat kialakítani, hogy kifizetődjön a mezőgazdasági termelés, a nagyobb jövedelem ösztönözze a parasztságot a többtermelésre, és mezőgazda- sági termékből több jusson belső fogyasztásra is meg az igen gazdaságos exportra is. Arra törekszünk, hogy a parasztság életszínvonala megközelítse, majd pedig elérje a munkásokét és alkalmazottakét.

— A szociális ellátásra, a társadalombiztosítási szolgáltatásra is vonatkozik ez. A tsz-nyugdíj meg az öregségi járadék bevezetése igen fontos, kezdő lépés volt ezen a téren. Akik ezzel foglalkoznak, azok közül senki sem gondolta, hogy ez már elegendő és végleges. Hosszú számbavétel, elemzés és vita után már legfelső szinten is egyetértenek elvben azzal, hogy javítani kell a parasztság életkörülményein a nyugdíj emelésével’is. Tudom, és itt az arcokról is leolvashatom, hogy ez a Kérdés foglalkoztatja legjobban a babócsaiakat is. Higgyék el, nem az elhatározás, hanem az anyagi fedezet hiányzik hozzá. A párt, a kormány ezt az országos gondot az anyagi lehetőség megteremtése után megoldja. Nem kell neki hosszú idő, de nem is megy máról holnapra. Elosztani központilag csak azt lehet, amit a dol gozók megtermeltek. A pártot, a kormányt az az őszinte szándék vezeti, hogy mindent a néppel, a népért, az emberért. Gondjaink közösek, az országvezetés és a dolgozók együttes erőfeszítése, az anyagi javakat teremtő munkások* parasztok eredményesebb munkája szükséges ahhoz, hogy még jobb módban éljen népünk — fejezte be nagy tetszéssel fogadott pártnapi beszédét Losonczi Pál elvtárs.

K. J.

nincsenek is örökérvényű sza-